Új Szó, 1967. június (20. évfolyam, 149-178. szám)

1967-06-24 / 172. szám, szombat

JÓMODORÚ VAGYOK Divatba jöttek és népszerűek lettek a tesztek. Aki eietleg még nem tudná, az idegen szakkifejezés pszichoógiai vizsgálatot — képesség, tehetség, intelligencia-, vagy egyéb tulajdonságvizsgálatot — jelent. Az ember válaszol bizonyos kérdésekre, válaszaira pontokat kap, összeadja őket és elolvassa a számukhoz tartozó eredményt. Így aránylag egyszerűen megtudja, hogy értelmes-e, szereti-e a nőket, alkalmas-e a családalapításra, és képes-e házastársi hűtlenségre. De jeleletet kaphat egyéb kérdésekre ts: vérengző természetű-e, tudna-e intim kapcsolatot kötni valakivel nyolcvan méterre a tenger vize alatt, van-e esélye arra, hogy oroszlánvadász legyen A tesztek Ítéletei egyértelműek és megfellebbezhetetlenek. Ha az önvizsgálat eredménye érzésünk szerint mégis feltűnően messze járna a valóságtól, bizonyára valamelyik kérdés megválaszolásánál tévedtünk, s végeredményül hibás pontszámot kaptunk. Ilyenkor ajánlatos jokozott figyelemmel, még egyszer átnézni a kérdéseket, és a hibás válaszokat kiiavítani, hogy teljesen objektív eredményt kapjunk. lómagam arra voltam kíváncsi, hogy udvarias, jól nevelt ember vagyok-e? Sorra megválaszoltam az erre vonatkozó teszt kérdéseit. Egyszerűek voltak, a válaszokkal nem volt különösebb nehézségem. A „Ha vendéget vár, csöngetésre szokott meztéláb ajtót nyitni?" hangzású kérdés ugyan kissé elgondolkoztatott, de rövid habozás után határozott nemmel feleltem rá, és három pontot kaptam. Ha Igennel felelek, ötöt kapok. „Szokott nyershúst rágni hajnalban?" — ez a kérdés már hoszszabb töprengésre késztetett. Nyers húst nem eszem, ha csak nem számítom ide a felvágottakat. Bár ebben az esetben a „nyers hús" kifejezés valószínűleg a vadállatok és a tüzet nem ismerő ősember eledelét jelenti. Végül úgy döntöttem, hogy hajnalban sem nyers marhahúst, sem felvágottat nem eszem, tehát a felelet csak nem lehet. Két pontot kaptam. Ha igennel felelek, jelezve, hogy alkalomadtán fogyasztok nyers húst hajnalban, hat pontot kapok. Az összes kérdések megválaszolása után összeadtam a pontokat és őszinte megdöbbenéssel olvastam az eredményt: JÓMODORÚ VAGYOK „Az Önben élő állati szenvedélyek, melyekkel való reménytelen küzdelmében felőrlődik egész élete, sosem engedik meg, hogy igazán udvarias és jól nevelt legyen. Ne higyjen azon eseteknek, amikor a villamoson valaki keményen oldalba lökte, és Ön minden erejét megfeszítve, fogcsikorgatva nyugalmat erőltetett magára és azt mondta: pardon. A látszat csal, Ön becsapta önmagát, mert Önben egy gúzsba kötött tigris lakik, aki legszívesebben nekiugorna az emberiség torkának." Az eredmény nemcsak lesújtott, de el ts keserített. Honnan sejthettem volna, hogy bennem egy tigris lakik? Ilyen szégyent. Lopva körülnéztem a kávéházban, ahol egy fekete mellett üldögéltem, nem figyel-e valaki tágranyílt, rémült szemmel, de az emberek láthatólag nem törődtek tigris lelkületemmel, vagy talán .. rosszul válaszoltam meg a kérdéseket? Újból átvizsgáltam mind a huszonkettőt, valószínűleg itt lesz a hiba. Néhány kérdésre valóban elhamarkodottan és felelőtlenül válaszoltam. A kérdésre: „Vakarta már társaságban jobb kézzel a bal fülét?" a feleletet hosszas latolgatás után Igenre javítottam át, azzal az elgondolással, hogy a dolog öntudatlanul is megtörténhetett, s így az előbbi öt pont helyett mindössze egy pontot kaptam. Ugyancsak kijavítottam a „Ha valaki megharapná Önt, visszaharapná?" kérdésre adott nemet, Igenre. Mert ott vannak az emberi pajkosságok és kedveskedések, amikor néha fátszadozva egymás fülét harapdáljuk, minden ellenséges szándék nélkül. Egyszóval, Igen, visszaharapnám... A pontok összegezése után kíváncsian olvastam az új eredményt: JÓMODORÚ VAGYOK (3) f „Az Ön gerinctelen és sunyi jelleme, s a gyávaságra valló, nagyfokú hajlamossága lehetetlenné teszi, hogy őszintén udvarias legyen. Ön csak számító és hízelgő tud lenni, magatartásának alapja a képmutatás. S ha valakinek a lábára lép, és utána bocsánatkérően azt mondja, pardon, ezt nem jólneveltségböl mondja, hanem azért, mert fél, hogy a következő pillanatban kap egy hatalmas pofont. Egyszóval: az Ön udvariassága, képletesen mondva, egy sakál fólneveltségével azonos." Ez az ítélet sem elégítette ki becsvágyamat, még egyszer elolvastam a kérdéseket és megállapítottam, hogy több esetben még mindig elhamarkodtam a válaszokat. A tévedéseket kijavítottam. Megváltoztattam a „Szokta idegen emberek nyakkendőjébe fújni az orrát?", a „Volt már pizsmában éjféli misén?", és a „Szokott baltával kergetni embereket?" hangzású kérdésekre adott feleleteimet, és ezúttal kissé megnyugodva olvastam a következő eredményt: „Bár Ön primitív és korlátolt egyéniség, de született jó tulajdonságai képessé teszik, hogy az udvariasság és jó modor látszatát keltse az emberekben. S ez ts valami. Sorsába nyugodjon bele, kezdetleges, mondhatnánk állati természetű jó modorával nincs egyedül. A modor, melyet sajátiának mondhat, elégséges ahhoz, hogy cselekedeteinek az emberségesség látszatát kölcsönözze. Szégyenkeznie felesleges." Azért még ez sem volt az Igazi, éreztem, hogy ha Igyekszem, többet is elérhetek. Nagyobb objektivitást. Igazabb ítéletet. Hosszas fejtörés után, három pont ellenében dacos Igenre változtattam a következő kérdésre adott feleletet: „Ha az alsó fehérneműjében bolha jelenlétét észlelt, figyelmezteti közvetlen környezetét, hogy óvakodjanak Öntől?" Most már egészen megnyugodva olvastam az ítéletet: „Ön udvarias." A legokosabb nő Ilonka, a kislányom másfél óra óta keféli az ebédlő parkettjét. Zavar a munkámban, mert minduntalan odaüti a kefét az ajtóhoz, meg az asztal lábához. Beszólok neki: — Ugyan, hagyd már abbal De a feleségem leint: — Ne avatkozz a házi dolgokba. A parkettnak olyan tisztának és fényesnek kell lenni, hogy enni is lehessen róla. És folyik tovább az emberkínzás. Délben fejezik be és hallom, hogy már ebédre hívnak. Bemegyek az ebédlőbe s mire asztalhoz ülök, a kislányom már hozza az ebédet. De alig lépi át a szoba küszöbét, megcsúszik a sima parketten. Nagyot sikoltott és Ijedtében kiejti kezéből a levesestálat. A feleségem elsápadt és halálos rémülettel néz rám. A szeméből látom, hogy fél a szemrehányástól. Megsajnálom és érzem, meg kell őt nyugtatnom. Közel húzódom hozzá és a haját simogatva suttogom: — Te vagy a legokosabb nő a világon. — Én? — Tudtad, hogy ma tányér helyett fogjuk használni és ezért tisztára keféltétek a parkettot. ILLÉS BERTALAN PARÁZS-DARÁZS NINCS OLYAN TÖRVÉNY, MELY ELŐÍRNA A FÉLELMET, S MÉGIS BENNÜNK EL. • Az egyik azt mondja: Isteni a usend! A másik: Űrjit a csend! ts most az elmeklinikán keresik a középutat. ÁLLANDÓ CSALÖDÁS, LEMONDÁS LENNE AZ ÉLET JUTALMA? • A remény is olyan, mint a hó. Saját magunk is tapossuk, és elolvad, a csatornába tolyik. akár a szennyvíz. ÁLMODJ! AZ ÁLOM NEM VALÖ SÁG, NEM ÁRTASZ VELE SENKI NEK. • Beszélj arról, ami szép volt az életetekben. A kis örömök megtisztítják feleltetek az eget. HA ÁLLANDÓAN GONDOLKODOL, ELŰZÖD A VIDÁM HANGULATOT. • Az állóvíznek nincs sodrása, a vizet kiszorító iszapot nem moshatja az ár. A FÜRDŐMESTER FÜTTYE SZERINT IGAZODOTT, S NAGY BUZGALMÁBAN NEM VETTE ÉSZRE, HOGY SZEMBE KERÜLT AZ ÁRRAL. • Az üzletet bezárják ás kinyitják. De ha egyszer bezárul a lélek, nehezen nyílik ki újra. PETRÖCI BÁLINT AZ ELRETTENTŐ PÉLDA. A MŰVÉSZET ÉS AZ ÉLET A disznó ellátogatott a kiállításra. A művészek sok képe között függött egy tükör. A disznó megállt a tükör előtt és elgondolkodott. — Az egyetlen jó kép — végül azt mondta: úíííí, megcsóválta a farkincáját és eltávozott. A TANULÁS SOSE KÉSŐ A kakas beadta a jelentkezését a zeneművészeti iskolába. — Minek tanulnál te, hiszen úgyis jól énekelsz — kérdezte a pacsirta. — Azt én is tudom — válaszolta önérzetesem a kakas —, de a tyúkok diplomát követelnek. Sz. B. fordítása O CO O < «•> O O QQ O I— < o < o ca O H< to O < „Nem vagyok elnökjelölt, de.. " Mostanában nálunk sokan azt találgatják, ki lesz a Köztársasági Párt elnökjelöltje az 1968. évi választásokon. Ha az ember politikusokkal társalog, nehezen ismeri ki szándékaikat. Erre a következtetésre jutottam, amikor elbeszélgettem egy köztársaságpárti politikussal, akinek a nevét elég gyakran emlegetik az utóbbi időben. — Uram, az a hír járja, hogy ön a tekintetbe jövő 1968-as elnökjelöltek egyike — fordultam hozzá — Mit szól hozzá? — Abszolút hülyeség. Éppen elég dolgom van, hogy még négy éven át szolgálhassam államom ió ügyeit, s egyáltalán nem csábít az elnöki tisztség. — Igen, de az országban már vagy húsz központban kifüggesztették: „Glotz — elnökfelölt". — Pontosan 23 központ létesült, további kettő a következő héten nyílik meg. Szeretném megjegyezni, hogy nincs nagyon ínyemre, tiszteletre méltó követőim túlbuzgósága. Üzleti tárgyalásokon és sajtóértekezleteken nemegyszer kijelentettem, hogy engem nem érdekelnek a küszöbönálló elnökválasztások. Sajnos, nem ellenőrizhetek mindent, amit jiolgártársaim a fejükbe vesznek. — Természetesen, uram. Egyébként jártam az ön elnökválasztási .kampányának vezérkarában, Pennsylvania avenue 1750 szám alatt. — Ön nyilván az 1755. számú épületre gondol, ugye? E vezérkar telefonszáma 2-34-56. S mi a véleménye a dolgokról? — Ügy tűnik nekem, ott úgy vélik, önnek semmi kifogása az ellen, hogy a közeli napokban valamennyi fronton támadásba lendüljenek. — Nyilván tévednek. A stratégiai vonal kidolgozásáról folytatott tanácskozásunkon nemrégen megmondtam nekik, nem kívánom, hogy valamilyen jelöltnek tekintsenek, s remélem, hogy óhajomat tiszteletben tartják. Megmagyaráztam nekik, csak abba egyezem bele, hogy politikai beszédeket mondjak a Köztársasági Párt tagjai előtt és az ifjú republikánusok klubjaiban. Arra ts figyelmeztettem őket, hogy nálam sokkal méltóbbak tartanak igényt a jelölésre. — Kikre gondolt? — Például Clanck kormányzóra. Arra, aki csődbe juttatta államát. Feltételezem, hogy ő nagyszerű jelölt lenne. — S még kit nevezne meg? Szép szenátort. Fiatal, vonzó. Rendkívül tetszhet a nőknek, s nem gondolom, hogy tapasztalatlansága az államügyekben akadályozhatná pályafutását. — S mi a véleménye Zimmer volt alelnökről? — Zimmer alelnöksége idején sokat tett a Köztársasági Pártért, s lehetőséget kell adni neki, hogy az elnöki tisztségben is megmutassa képességett. Az, hogy a legutóbbi négy évben nem tudta magát beválasztattni az emberbarátok társaságába, még nem felent semmit. Egyszerűen balszerencse üldözi. — Uram, olyan hírek keringenek, hogy az egyik jelölt, Rubarb kormányzó „fekete bárány". — Ismerem Rubarb kormányzót, s Igen jó véleménynyel vagyok róla. Meggyőződésem, hogy egy férfi, akt háromszor vált el feleségétől, éppen olyan méltó jelölt lehet, mint az, aki csak egyszer nősült. Remélem, hogy az elektorok kongresszusán ezt a dolgot senki sem fogja felhánytorgatni. — Ügy látszik, fyi valóban sokkal Inkább izgul más felöltek, mint saját maga miatt. — Biztos lehet benne! Szavamat adtam Ray Blissnek: bárhogyan vezessem kampányomat, egyetlen republikánust sem fogok nyilvánosan támadni, nehogy veszélyeztessem 1968. évi eshetőségeinket. — Ha a párt kilátástalan helyzetbe jutna, jelöltetné magát ? — Ügy gondolom, elég világosan kifejtettem álláspontomat. Nem vágyom az elnöki székbe, de ha esetleg maga Eisenhower elnök felkérne, hogy jelöltessem magam ... (Art Buchwald — New York Herald Tribúne — Washington Post) Milyen lesz az étlap 2000-ben? Mi mindent meg nem esznek az emberek! Koreában és Dél-Kínában kutyahússal táplálkoznak, Floridában csemegének tartják a csörgőkígyó húsát. A japánok méheket rántanak ki, Thaiföldön pedig darált vöröshaiigyávái körített karrét tálalnak. Ám 2000-ben annak eredményeként, hogy az emberek már most nagy erőfeszítéseket tesznek egy katasztrofális következményű éhinség elhárítására, olyan étkek kerülhetnek az emberek asztalára, amelyek mostani elődeiknek fantasztikusaknak tűnhetnek: felfújt tengeri moszatból, beefsteak kőolajból, szintetikus vaj. Ilyen menű, persze, nincs mindenkinek az ínyére, da halljuk, mit mond Nevín Screamhaw professzor, a massachussetsi technológiai Intézet étkezéstanl szakértője. „Hiba volna, ha valamilyen különcségnek tartanánk ezeket az étkeket. Változatosabbak, érdekesebbek, táplálóbbak lesznek, mint amivel most táplálkozunk." A XX. század vége felé a föld hatmilliárd lakosának eltartására mintegy 66 millió tonna emészthető fehérjét kell előállítani, vagyis háromszor annyit, mint most. Hasonló mértékben kell növelni a szénhidrátok és zsiradékok termelését is. A föld évente 1 milliárd 700 millió tonna nyersolajat ad, s egy francia olajszakértő szerint ennek a két és fél százaléka is elég lenne 22 millió tonna fehérje előállításához — ez a mennyiség megfelel a jelenlegi világméretű évi fehérjetermelésnek és a 2000. évi fehérjeszükséglet harmadának. A halliszt hatásosan enyhítheti a fejletlen országok fehérjehiányát. A halliszt fehérjetartalmát tekintve vetekszik a hússal, és felhasználható a levesfélék, a kukoricalepény, a kenyér fehérjedúsítására. ízetlenül és szagtalanul nem vált ki ellenszenvet. Egy hamburgi kutatóintézetben halliszt, őrölt babfélék és vitaminok alkalmazásával óriáspontyokat akarnak kitenyészteni. Három év alatt elérnék a 14 font átlagsúlyt, ugyanakkor a normális víztárolóban tenyésztett ponty átlagsúlya három font. A pardui egyetemen három tudós azzal kísérletezik, hogy a kukorica adjon több aminosavat, amelyre az emberi szervezetnek a sejtek felépítéséhez van nagy szüksége. Amíg azonban az elért tudományos eredmények nem érvénysülnek a gyakori itban, nem biztosítható az egyensúly a lakosság szána és az élelmiszertermelés növekedése között. (Newsweek)