Új Szó, 1967. június (20. évfolyam, 149-178. szám)

1967-06-24 / 172. szám, szombat

M irtin Benka és Miloš Bazov­ský, a szlovák képzőművé­szet két európai színvonalú nagysága a harmincas években szomszédok voltak. Mindkét mű­vész a maga módján küzdött meg­élhetéséért. Dolgozó szobájuk ma­gányában nem nagyon zavarták őket a martini lakosok, sem mint látogatók, még kevésbé, mint meg­rendelők. Volt azonban egy apró gyerek, aki szabad idejét rendsze­rint látogatással töltötte, hol az egyiknél, hol a másiknál. A kis­fiú, a pincelakásbeli Dedečekék csemetéje, legtöbbször szó nélkül surrant be, s nem zavarta a mun­kába merült művészt. Csak né­zett, bámult, csodálkozott. Amikor a gyerek Iskolássá cseperedett, megkérdezték tőle: mi szeretnél lenni? Határozottan válaszolt: fes­tő leszek! S amikor ezt kimondot­ta sötétbarna szeme fényesen megcsillant. Dedeöekné szívét e határozottság láttán elöntötte az anyai büszkeség, de egyben rátele­pedett a kétség és a féltés árnyé­ka is. Jó Iskola volt számára, amit látott. Mindennap tanúja volt Ben­káék és Bazovskýék küzdelmes életének, nemegyszer kölcsönzött a nagynevű művészeknek néhány koronát tejre, kenyérre. Az ő fia is így nyomorogjon? A gyerek nem sokat adot a szülői érvelé­sekre, s azok felett bizony még a gimnáziumi évek folyamán is da­mokleszi kardként függött fiúk keserves jövőjének látomása. Ked­velt tanára révén azonban mégis csak rábírták, hogy más pályát válasszon, olyat, amelyen érvé­nyesülhet képzőművészeti tehet­sége, rajzolókészsége, ugyanakkor gyakorlati irányú folgalkozás le­gyen. Így lett aztán Vladimír D e d e č e k műépítész. Mint kezdő tervező mérnök a bratislavai kerületi tervezőintézet­ben a Kerületi Nemzeti Bizottság kulturális és iskolaügyi osztályá­nak megrendelésein dolgozott. Számos alapiskolát tervezett, s bár itt az volt az irányzat, hogy egy­séges típusokat kell építeni az egész kerületben, hogy csökkent­sék a tervezés költségeit, Dedeček mérnök szüntelenül kísérletezett. Egyik ilyen újítása a pavilonrend­szerű iskolák tervezete volt. Azt akarta, hogy az iskola ne legyen csupán egyetlen, hatalmas épület­kolosszus, hanem az oktatás, a gyermekekről való gondoskodás követelményének megfelelően töm­bökre osztott épületcsoport. Körü­löttük parkok, ligetek, virágsző­nyegek legyenek, hogy részben megvalósuljon a természetben va­ló oktatás elve. Sajnos sok eset­ben a kivitelezők éppen a lénye­get, a fát, a virágot, a gyepet hagyták ki a tervből. E gy másik újszerű építészeti megoldásra az az elgondo­lás késztette, hogy a tante­rem mindkét oldalról kapjon nap­pali fényt. A régebbi típusú tan­termekben ugyanis az ablaktól a harmadik padsorban különösen borús időben erősen romlik a diá­kok szeme, s nem is ülnek ott szí­vesen. A hosszúkás, keskeny tan­termek helyett négyzetalakúakat javasolt, hogy a tanító és a diákok közötti távolság minél kisebb le­gyen. Nagy gondot fordított arra, hogy egy-egy iskola homlokzatát értékes képzőművészeti alkotás díszítse. Mindezek a hagyományel­lenes megoldások azonban még csak sejtették Dedeček mérnök­ben azt a műépítészt, akinek mély meggyőződése, hogy az oktatás hatásosságára, a diákok szellemi arcélének alakulására nagy hatás­Az új egyetemi város felépítése korunkhoz és rendszerünkhöz méltó tett, mely mind kulturális, mind építészeti szempontból hang­súlyozza majd Bratislava rangját. A komplexum magában foglalja a klasszikus természettudományi kar, a műegyetem elektrotechnikai tanszéke, a testnevelés és sport­tanszék pavilonjait. A távlati terv­ben szerepel a bölcsészeti és a jogi kar rektorátusának elhelyezé­se is. Az iskola épületeinek befo­gadóképességét 10 000 hallgatóra tervezték, s ugyanilyen lesz az in­ternátusok kapacitása is. A pavilonok tervezésénél Dedeček mérnök sikeresen egybehangolta a korszerű építkezés, a célszerű ok­tatás és az egyes épületek sajátos küldetésének követelményeit. Hadd említsük meg a következőt: A pa­vilonok (képünkön is jól látható) sarokkal úgy kapcsolódnak össze, hogy ne fedjék egymást fallal. A tömbök átriumos megoldása lehe­tővé teszi, hogy a termek, folyo­sók, irodák mindkét oldalról kap­janak fényt. Az átrium belső koc­káját az illető épülettömb külde­tésének megfelelően használják majd fel (geológiai múzeum, üveg­ház, virágszőnyeg stb.). Az inter­nátusra jellemző, hogy minden eddiginél nagyobb kényelmet biz­tosít majd a diákoknak. Kétharmada kétágyas, a többi pedig egyágyas szoba. A tervekben az oktatás leg­korszerűbb műszaki berendezései­vel és felszereléseivel számolnak, pl. számítógépekkel, kísérleti atomreaktorral és természetesen társadalmi berendezésekkel — mo­zival, étteremmel is. Az építkezés már megindult, s 1970-ig elkészül a matematikai és a természettudományi kar pavi­lonja. Ezer hallgató számára már az idén szeptemberben megnyitják az Internátus kapuit. í Ha az ember műépítésszel be­szélget munkájáról, érdekes dol­got tapasztal. Dedeček mérnöknél furcsa, de érthető és törvényszerű kettősséget éreztem szüntelenül: a jelen és a jövő, a valóság és a tervek, az álom közti cikázást. Na­pi gondjainak javát az egyetemi város építésével kapcsolatos gya­korlati problémák jelentik. A má­sodik műszakban azonban messze a jövőben kalandozik. Űj terveken dolgozik. Nemrég fejezte be a Szlovák Nemzeti Képtár terveze tét, most a műegyetem vegyészeti műszaki karának épületén dolgo­zik, de már a zvoleni erdészeti főiskola elhelyezését tanulmányoz­za. Napi programját is ennek a kettősségnek megfelelően rendez­te be. R eggel félhétkor kel, 10—15 percet tornászik, (két gyer­meke természetesen szin­tén), nyolctól délután kettőig a hivatalban a tervezők és az épí­tők munkáját irányítja. Ezután otthon megebédel és ötig alszik. Hatkor újra hivatalba megy és éj­félig dolgozik. A mintegy kétki­lométeres utat a hivatalba mindig gyalog teszi meg, gyakran a csa­ládja kíséretében. Este hatkor a portás Dedeček mérnök szobájá­ban kikapcsolja a telefont, mert tudja, hogy „Vlado úr" dolgozik. De azt is mondhatnánk: álmodik. A társadalmi követelés és a belső művészi igény összehangolásával megálmodja, körvonalazza, félig valósággá varázsolja azt, amit majd néhány év múlva a kőműve­sek, a szerelők vasból, betonból és téglából valóra váltanak, hogy a nép, a társadalom lássa, cso­dálja és élvezze. PETRIK JÖZSEF Fenti képünkön: Ax egyetemi város makettje a Károlyfalusl út felfii néz­ve. Lent: Vladimír Dedefek műépí­tész. sal van az iskolaépület külső és belső építészeti megoldása. E gyéni adottságát és néhány éves tapasztalatait akkor csillogtatta meg igazán, amikor az Iskola és Kulturális­ügyi Megbízotti Hivatal hatásköré­be tartozó iskolák és intézetek tervezője lett. Első jelentős mun­kája volt a nyitrai mezőgazdasági főiskola épületkomplexuma. Szak­értők és laikusok egybehangzó vé­leménye szerint országos viszony­latban a legsikerültebb építészeti alkotás. Itt nem csupán a külső hatásra gondolunk, amely a köz­ponti kupolás aula köré helyezte költői ritmusérzékkel az iskolaépü­let tömbjeit, hanem számításba vesszük a pavilonok ésszerű elhe­lyezését, ízléses és célszerű meg­oldásait, s az egész tömb beleil­leszkedését a nyitrai új lakóne­gyedbe. Nem véletlen, hogy ami­kor Dedeček mérnök az idén ál­lamdíjat kapott az oklevélben ez állt: Gazdag alkotó műépítészen tevékenységéért, különösen a nyit­rai mezőgazdasági főiskola épüle­tének tervezéséért. A nyitrai építővállalat dolgozói még javában munkálkodtak, hogy falakká, háztömbökké, valósággá tegyék a tervező elképzeléseit, Dedeček mérnök már új álmokat kergetett. Mintegy harminc évi hallgatás után végre napjainkban reális le­hetőség nyílt, hogy Bratislavában felépüljön az új egyetemi város. A pályázaton a Dedeček-tervezet bizonyult a legjobbnak, A z egyetemi város felépítése égetően szükségessé vált a szlovák fővárosban. A Ko­menský Egyetem épülete a legöre gebb főiskolai épület Szlovákiá­ban. Az utóbbi években az egye­tem vezetősége a helyiségek hiá­nya miatt szinte megoldhatatlan problémákkal került szembe. Amíg a világon átlag húsz négy­zetméter jut egy hallgatóra, a Ko­menský Egyetemen ez a terület csupán 5,8 négyzetméter. Termé­szetes, hogy ezt elsősorban az ok­tatás színvonala sínyli meg. AZ ASZTALA Bevezető SZÉP KEREK ERDŐ Belép a panaszirodába. - Mi a panasza? - Az, hogy sok a panasz ... - Sok? Rengeteg! Egy erdőt kelle­ne kiirtani ahhoz, hogy elegendő pa­piros legyen ... - Ezt maguk mondják? - Bár csökkenő az irányzat.. . - Tavaly „csak" huszonöt és fél­ezer panasz érkezett... - Csupán az állami szervekhez, Szlovákiában! Hatvanháromban har­minckétezer volt a számuk! És három, négy és öt helyre küldözgetik a leve­leket. A kivizsgálások eredményét is papírra vetjük, s elküldjük három, négy és öt helyre. Egyes ügyekkel a rendőrség, az ügyészség, a bíróság is foglalkozik. Ök sem dolgoznak papír nélkül! Számítsa ki, hány százezer papírlapot emészt fel a panasz? Szép kerek erdőt... - És van értelme? - Évről évre ismétlődnek a problé­mák ... Előjáték CSAK MAGAS SZINTEN TÁRGYALOK Nyugdíjas vagyok. Sok meg nem szeretem, a szabad időm, de (Megvehetem ugyan reg­nem tétlenkedem. Nyi- gel is, de amikor ne­tott szemmel járok s így kem jobban tetszik este­észreveszem azt, ami má- jelé ...) Amikor megtud­sokat is bosszanthat. De tam, hogy a szomszédom ők hallgatnak, nem mer- nagyobb nyugdíjat kap, nek szólni, mintha attól azonnal írtam ... Szep­félnének, fejbe verik temberben is írtam: itt őket, ha igazat monda- már az ősz, miért nem nak. En nem félek, öreg- hordják házhoz a sze­ember vagyok már... net?l Olyan kedvesek az Esténként az asztalhoz elvtársak, minden leve­ülök, és írom a levelei- lemre válaszolnak. Azt met. Cím: Szlovák Nem- írják, sok mindenben zeti Tanács. Hadd ismer- igazam van! Eddig éven­jék meg az elvtársak ott te csak öt, hat levelet fent, mi bántja a sze- írtam. Mától kezdve tág­gény népet... A halüz- ra nyitott szemmel járha­letben kevés a hal, nincs tok! Az orvostól pápa­választék ... Este hatkor szemet kaptam. Többet egy üzletben sem kapok látok, többet írhatok! jehér kenyeret, a feketét Van kivel leveleznem ... Első felvonás LERÁNTJUK A LEPLET A panaszokról írott jelentéseket, tanulmányokat bön­gészi. Sokszorosított példányok. A szép kerek erdőre gondol, s arra: szükség van erre? Fennhangon vallat­ja önmagát: - Ha évről évre ismétlődnek a problémák, miért nem teszünk valamit, hogy ennek elejét vegyük? t- A rengeteg panasz fele megalapozott, indokolt.,. - feleli az előadó. - Hol keressük a hibát? - Elsősorban saját magunkban: eleget teszünk-e min­den .kötelességünknek, hogy nyugodt lelkiismerettel má­soktól is jó munkát követelhessünk ... - Az orvos is a betegség csíráját kutatja . .. i- Szlovákiában a nemzel bizottságok az elmúlt év­ben 13 245 panaszt „könyveltek" el, de ebből csaknem a felét a felsőbb szervek továbbították a címükre, mert elintézésük az ő hatáskörükbe tartozik .., - Ez bizalmatlanságra vall... - így is mondhatjuk. De mégsem az. Az alsóbb fokú szervek hanyagságával, közönyével is magyarázható. Ha engem bírálnak, nem verem dobra, ha tehetem, el­hallgatom. A [kerületi szervek nem keresik mindig a pa­naszok inditóokát. A hibákat elkövető dolgozókkal szem­ben gyakran engedékenyek. Nem egy esetben fordult már elő, hogy csak akkor váltják le őket a tisztség ük­ből, amikor már késő... Aztán itt a következetlenség; az ügyek hosszadalmas intézése, a panaszok lebecsülé­se .. . Nem csoda, ha a panasztevők a felsőbb szervek­től várják bajaik orvoslását... - Egyesek nem írjátk alá panaszaikat... - Érthető okokból. Bár a kormányrendelet megszab­ja, hogy titokban kell tartani a panasztevő nevét,., 1. Közjáték HA NEKED SZABAD, NEKEM SE TILTSD Víkendházat akarok gedhetem meg magam­építeni az erdő mellett, nak azt a fényűzést, a patak partján. Olyant, hogy vagy húszezret ki­mint a vezetőnk; olcsó dobjak az ablakon egy és szép legyen! A válla- vacak víkendházérti „Ki­latnak van autója, a fu- selejtezett" panelra, li­var semmibe se kerülne! nóleumszőnyegre és te­A raktáron meg ott a sok herautóra lenne szüksé­„hibás" panel. Nemhiába gem, hogy én is olcsón építjük a panelházakat, megússzam ... Erdeklőd­nálunk minden kéznél tem, nem lehetne suba van, ami csak egy víkend- alatt elintézni? Nem le­ház építéséhez szükséges. het! Ilyen csalásokat Csak szólni kell a veze- nem engedhetünk meg tőnek, hogy „engedélyez- magunknak! „Ha neked ze"... Jól tudja, hogy szabad, nekem se tiltsd!" mi a fizetésem, nem en- — kiáltottam fel magam-

Next

/
Thumbnails
Contents