Új Szó, 1967. június (20. évfolyam, 149-178. szám)

1967-06-23 / 171. szám, péntek

orgazdaság! kérdések Világélelmezési problémák Lesz-e elég élelme az emberiségnek? • A gabona tartalékok tíz éven belül kimerülnek? • •••••••••• ý i íi ••••••••••• FÖ AZ EGÉSZSÉ

G Pierre Etaixe legutóbbi filmjének nincs szervesen összefüggő cselekménye, a rendező frappáns jelenetek, komikus gagek sorából vágta össze, mégis mindenki számára érthetően fejezi ki a mondanivalót. A Fő az egészség Pierre Etaixe-nak filmjei közül a lurrmadik amelyik nálunk bemutatásra kerül. Az előző kettőhöz hasonlóan ezt is szerzői filmnek nevezhetjük, mivel a tehetséges művész adta a film ötletét, közreműködött a forgatókönyv elkészítésében, s ő a Hl m rendezője, valamint főszerenlője is. A film remek komédia. Az élei mesterien meglesett pillanatait ábrázolja, gagek láncsorával mutatja be, hogy vész el a modern kor embere — lassan, de biztosan — abban a túl technizált világban, amelyet maga hívott életre. Nem vitás, Etaixe előtt is voltak filmművészek, akik az ember és a technika konfrontálását választották témáikul. Példaként hadd említsünk meg legalább egyet: Chaplin Modern idők című groA FÉRFI, AKIT SZERETEK A Moszfilm stúdióban készült luiij Karaszi pszichológiai drámája, amelyben az igaz érzések szépségét, a szerénység és önfeláldozás szükségességét igyekszik kidomborítani. Az egyszerű szovjet emberek hétköznapjaiban keresi az élet nagy kérdéseire a választ. Muromcev mérnök családja — a film központi alakjai — úgy él a filmvásznon, mint a szovjet kisvárosok ezer és ezer hasonló családja. A családtagok együtt reggeliznek, munkába sietnek, vendéget fogadnak, kisebb-nagyobb gondokkal küzdenek, szeretnek és vágyakat kergetnek ... Végtelenül szerény, egyszerű ember, anyát is helyettesítő gondos apa ez a Muromcev mérnök Georgije Zsenov megnyerő alakításában. A 15 éves Rogyka apjában látja példakéNyugatnémet filmdráma kerül e napokban filmszínházaink műsorára. Ulrich Schamoni „Ő" című alkotása ez a film, melyet a nyugatnémet sajtó különösen értékes, bátor, nyílt műnek tart. A téma: a nem kívánt terhesség. Ez a kérdés úgy látszik még mindig probléma a gazdasági csoda országában is. A szép szőke Hílke és a csinos, agilis Manfréd együtt él egy kedves kis lakásban. Nem házasok, sőt a házasságról nem is beszélnek. Szeretik egymást és nem törődnek vele, ml lesz holnap. Manfréd egy telekközvetítő alkalmazottja s vágya, hogy mielőbb önállósíthassa magát. Hilke műszaki rajzoló. Gondtalanok és boldogok együtt, míg egy szép napon Hilke aggodalommal kezdi figyelni a naptárt. Gondjairól nem szól a fiúnak, mert nem akarja, hogy az kényszerből vegye feleségül. Mindenáron szabadulni akar a gyerektől s végre talál is egy orvost, aki a műtétet elvégzi. Mire Manfréd Hilke barátnőjétől megtudja, mi a baja kedvesének, mindent megtenne, hogy a lányt visszatartsa, de már késő. S nyitva marad a kérdés, vajon elég erős-e szerelmük ahhoz, hogy ekkora megrázkódtatást elviseljen? A 26 éves Ulrich Schamoni a nyugatnémet filmgyártás ÔJ • •••••••••• L M ü K ••••••••••• (francia) teszkjét. De Etaixe maga ls vallja, hogy példaképei a néma groteszkfilmek. Még akkor is, ha ezzel tulajdonképpen saját helyzetét nehezíti meg, hiszen a groteszkek nagymesterei már mindent felfedeztek s újat mondani ezen a területen ritka nehéz. Marad tehát a hagyományok ápolása. S hogy miben egyéni? Talán a szerepfelfogásban, ö nem alakít egyéni, jellegzetes figurát, sőt arra törekszik, hogy alakja a lehető legmesszebbmenően egybeolvadjon környezetével. A Fő az egészségben sem ő a film hőse, inkább csupán a tanú szerepét tölti be. A film hőse tulajdonképpen valami elvont fogalom, maga a modern, túlclvilizált világ. Az ember számára ez teljességében nem kézzel fogható, de a tünetek, a civilizáció következményei súlyosan nehezednek rá. S hiábavaló a küzdelem, az idegeket őrlő zaj, a tüdőt mételyező por és piszok, a tébolyba kergető tömeghisztéria stb. ellen, a civilizáció elől nincs menekvés ... (szovjet) pét s a nézőben ki is alakul az a meggyőződés, hogy a fiú a későbbiek során is apja nyomdokain fog haladni. Nem úgy Kosztya, a nagyobbik fiú, aki egészen más természetű, a mielőbbi érvényesülést, az anyagi jólétet hajszolja. A film látszólag súlyos erkölcsi problémát is felvet, — Kosztya a véletlen segítségével egy reménytelen betegen, volt tanárán akarja bebizonyítani sebészi rátermettségét, de apja és öccse közbelép. — Mindez azonban csak felszíni pszeudo-probléma. A film sem pszichológiai, sem filozófiai téren nem hatol a mélybe. Megelégszik azzal, hogy a szovjet család életét ábrázoló jelenetek dokumentumfilmszerű egyhangú képsort adjanak, anélkül, hogy az összefüggések feltárásával rövid időre is a felfedezés izgalmába ejtené a nézőt. hullámához tartozik s azon reménységek közé számít, akiktől a nyugatnémet filmek művészi rangjának kivívását várják. Ő című alkotása valóban mellőzi a köntörfalazást, nyíltan foglalkozik ezzel az álszeméremből sokszor takargatott, kényes problémával és hús-vér mai fiatalokat állít a nézők elé. Történetébe több autentikus jelenetet is beépített, így pl. ankétszerűen ismerteti a szakorvosok véleményét a terhesség művi megszakításával kapcsolatban. Az Ö, a meg nem született gyermek története, reális képet ad a nyugatnémet fiatalok mai életéről és életfelfogásáról s annak ellenére, hogy több kezdetleges hibát és fogyatékosságot róhatnánk fel az alkotóknak — figyelemreméltó film. Külön meg kell említenünk Gerard Vanderberg operatőri művészetét, ami a film értékeit gyarapította. S. K. • Nemrég fejezte be Sámson Samsonov szovjet rendező Aréna című filmjének forgatását. A történet Lengyelország északkeleti határán játszódik le egy cirkuszban, ahonnan a németek minden fehér lovat elvittek. Ám a foglyokból — akik között Európa élvonalbeli cirkuszművészei is megtalálhatók — elsőosztályú cirkusztársulat jön létre. Külföldön és idehaza egyre gyakrabban elhangzik az a vélemény, hogy éhínség fenyegeti az emberiséget. Következtetnek erre a világszaporulatból és az élelmiszerforrások alakulásából. Az utóbbi években ugyanis a világ lakusainak száma gyor sabban növekszik, mint az alapvető élelmiszerek termelése. TERMÉNYFÖLÖSLEG ÉS ÉHÍNSÉG A világ élelmiszerforrásai jelenleg még kielégítőek. A termelés azonban egyenlőtlenül oszlik meg a fogyasztáshoz viszonyítva. Nagyobb méretű élelmiszerfeleslegek vannak ÉszakAmerikában, Ausztráliában, néhány dél-amerikai országban (főleg Argentínában), valamint Franciaországban. A földkerekség más területein azonban élelmiszerhiány van. Főleg a fejlődő országokra vonatkozik ez, amelyek lakosságának egy része gyengén táplált vagy éhezik. Ezeknek az országoknak nincs miből élelmiszert vásárolni és fejleszteni a mezőgazdasági termelést. Távlatilag számítani kell azzal, hogy az élelmiszerek beszerzése egyre bonyolultabbá válik, tekintettel a világ lakosságának gyors ütemű növekedésére és az élelmiszerforrások ennél lassúbb bővülésére. Ezt jelzi a teményfölösleg, vagyis annak a gabonamennyiségnek az alakulása, amely a fő kiviteli országokban az új termés előtt megmarad. Például 1962-ben 142,5 millió tonna gabona maradt meg, tavaly már csak 100,1 millió tonna. A világ búzatartaléka 19ö2-ben 58,2 millió tonna, tavaly pedig csak 43,1 millió tonna volt. Ez év eleji becslések szerint a fő kiviteli országokban a gabonatartalék az utóbbi tíz év legalacsonyabb szintjére, mintegy 35 millió tonnára csökken. A gabonatartalék tavaly annak ellenére csökkent, hogy a termelés a kiviteli országokban nagyobb volt, mint a megelőző években. A tartalék csökkenését az okozta, hogy a délkeletázsiai országok, főleg India, Pakisztán és Kína, valamint a kelet-európai országok nagy mennyiségben vásároltak gabonát. A tartalék csökkenése tehát azt mutatja, hogy a gabona beA dolgozók szakképzettsége emelésének programját általában sikeresen teljesítjük. Ezt bizonyítják a következő adatok: Szlovákiában 1951/1952-ben állása mellett 905 dolgozó végezte el középiskolai tanulmányait, de 1964/1965-ben már 13 777. Ugyanebben az időszakban a főiskolai levelező hallgatók száma 6357-ről 52 095-re emelkedett. Vajon helyes úton járunk-e? Indokolt ez a kérdés? Ügy tűnik, hogy igen. Vannak ugyanis olyan esetek, hogy lebecsülik a sok éven át felhalmozott gyakorlati tudást, az élettapasztalatot, és teljesen sématikusan mondják a követelményt, hogy a dolgozónak meg kell szereznie a bizonyos Iskoszerzése egyre nehezebb lesz. Ha nem tesznek Intézkedéseket a termelés gyors növelésére a fő gabonatermelő és a fejlődő országokban, a helyzet egyhamar bonyolulttá válik. A számítások szerint tfz éven belül kimerülnek a gabonatartalékok az eddig tartós felesleget kimutató országokban, köztük Kanadában és az Egyesült Államokban ls. A GABONtAÉS HÚSFOGYASZTÁS Az ENSZ mellett működő Közélelmezés- és Mezőgazdaságügyi Világszövetség (FAO) legutóbbi tanulmánya a közélelmezés alakulásáról megállapítja, hogy az utóbbi tíz évben a világ gabonafogyasztása évente átlagban 3 százalékkal növekedett. A fogyasztás legnagyobb növekedését a takarmánygabona mutatja, amely a gabonának 50 százalékát teszi ki. A fejlett országokban a gabonafogyasztás főleg a takarmánygabona fogyasztásának növekedésével emelkedik. A közélelmezésre felhasznált gabona mennyisége ezekben az országokban nem változik és az egy főre jutó gabonafogyasztás jelentősen csökkent. Ezzel szemben a fejlődő országokban a gabonafogyasztás elsősorban a közélelmezésre felhasznált gabonamennyiség növekedésével emelkedik. A világ hústermelése az utóbbi években Jóval gyorsabban növekedett, mint a gabonatermelés és az utóbbi harminc évben megkétszereződött. Ez azzal van összefüggésben, hogy jelentősen növekedett a fogyasztás, elsősorban Európa és Észak-Amerika fejlett ipari országaiban. 1965-ben a marhahús világtermelése 33,2 millió tonna volt, a disznóhúsé 29,7 millió tonna, míg 1934—1938 között az évi termelés marhahúsból 16,6, disznóhúsból pedig 14,4 millió tonna volt. Gyorsan növekszik a baromfihús termelése és fogyasztása. Az évi növekedés 20, sőt több százalékot ls kitesz. Fő oka a baromfihús-fogyasztás gyors növekedésének a kedvező ár a többi húsfajtához viszonyítva. A baromfihús a legolcsóbb húsfajták közé tartozik, mert termelése nem olyan költséges. Tápértéke viszont megfelel az ésszerű táplai végzettséget. Néha annak kutatása nélkül, vajon ennek megszerzése az ember és a társadalom számára célszerű-e. Természetes, hogy a kor megköveteli a tudás szüntelen kiegészítését, főleg a felsőbb irányítási helyeken és a nagyobb vállalatokban dolgozók esetében, akik nem elégedhetnek meg csupán munkaszakaszuk jelenlegi helyzetének ismeretével, hanem távlati szempontból kell majd gondolkozniuk. Ehhez természetesen nem elég a gyakorlati tudás. Ámde: ha ezeknek az Idősebb dolgozóknak iskolai végzettségre van szükségük, nem szerezhetnék meg ezt a szakmák szerint specializált tanfolyamoklálkozás követelményeinek, mivel magas a fehérjetartalma és alacsony a zsiradéktartalma. Hazánkban az alapvető élelmiszerek fogyasztása a többi fejett európai országokéhoz hasonlóan alakul, vagyis Jóval gyorsabban növekszik az állati eredetű élelmiszerek fogyasztása, mint a közélelmezésre felhasznált gabona fogyasztása. Az egy főre jutó gabonafogyasztás az utóbbi évenkben enyhe csökkenést mutat, de még mindig túlságosan sok lisztet fogyasztunk. Ezért bár a kalóriaértéket tekintve a világon a legjobban tápláltak közé tartozunk, étlapunk összetétele nem megfelelő. A kalóriaértéknek 41,8 százalékát a gabonanemű élelmiszerekkel vesszük fel (az Egyesült Államokban csak 21,5, Dániában 23,1, Svédországban 24, Angliában 25,5, az NSZK-ban 29,5 százalékát), 10,3 százlékát húsfogyasztással (az említett országokban 18,3, 15,2, 11,8, 16,3, 11,3 százalékát), 8,4 százalékát tejés vajfogyasztással (az említett országokban 13,7, 11,1, 15,6, 11,0, 10,2 százalékát). LEVONJUK A KÖVETKEZTETÉSEKET A hazai élelmiszeripari nyersanyagok és élelmiszerek termelése nem fedezi a szükségletet, a hiányzó élelmiszert külföldi piacokon kell beszerezni. Ezért az élelmiszerforrások alakulása a világban Jelentős mértékben befolyásolja közélelmezési politikánkat. Ezért szükséges, hogy lényegesen növeljük a mezőgazdasági termelést, főleg a növénytermesztést. A CSKP Központi Bizottságának legutóbbi határozatai a lakosság élelmezését biztosító népgazdasági ágazatok fejlesztésének meggyorsítását szorgalmazzák. Most arról van szó, hogy ennek a célnak az elősegítésére létesült új szervek közgazdasági intézkedéseket tegyenek, hogy a mezőgazdaságiélelmiszeripari komplexum biztosítsa a helyes táplálkozáshoz szükséges termékek termelésének maximális növelését. Ebben a tekintetben különös feladatok várnak Dél-Szlovákia termékeny területeire. LADISLAV SPACINSKÝ mérnök, a közgazdasági tudományok kandidátusa ban, melyeknek tantervei mentesek azoktól a követelményektől, amiket a tizenkét éves iskolában a tanulóktól követelnek, és amelyek a negyvenéves emberek vagy még idősebbek számára már nem olyan fontosak? Most elsősorban a szakképzettségnek azokat az elemeit kell fokoznunk, melyek közvetlenül befolyásolják a termelés színvonalát, minőségét, a termelékenységet és hatékonyságot. A dolgozók továbbképzése tehát ezeknek a szempontoknak a figyelembevételével történjen, sematizmus és sablonosság nélkül, a jelenlegi és távlati szükségleteknek megfelelően, tekintettel az üzemi kollektíva szakképzettségi ós kor szerinti összetételére. ba is. Ezért a Közösségnek • látványos mennyiségi fejlesztés és ambiciózus ezportprogramok helyett a modern egységek fejlesztésére, korszerű, tengerparti telepítésére, általános költségcsökkentő, minőséget javító beruházásokra kell összpontosítania erőfeszítéseit, s olcsó nyersanyagforrásokat kell felkutatni. Így a Hatok feldolgozó ipara továbbra ls versenyképes acélra támaszkodhat. Itt különösen fontos feladat hámi az olasz acéliparra, amelynek töb sajátns vonása van a Közösségen belül. Gyorsan növekvő belső piacra támaszkodik, olcsó, tengeri úton szállított nyers anyaggal dolgozik, korszerű, koncentrált, és az elavnlt berendezéseket következetesen bezárja. Indokolt tehát, hogy további menynyiségi növekedéssel 1970 re elérje az évi 17 millió tonnás termelést (ma 13 millió tonna), s ezen az alapon kapjon nagyobb szerepet (esetleg kvótát) a modernizált közösségi acéliparok között. Az európai acélpiac 15 évvel a Montánunió megalapítása irtán Az Európai Gazdasági Közösség hat tagországának gyors ipari fejlődése az elműlt 15 év alatt az acélfogyaszlás gyors növekedéséhez vezetett. Az időszak első tíz évében (1962-ig) inind az abszolút, mind az egy före jutó fogyasztás gyorsan nőtt, de az 1964. évi ugrás után gyakorlatilag megállt. A nettó acélexport megduplázódása Ieheťôvé tette, hogy a Közösság megtartsa első helyét a világkereskedelemben. A fejlődés nagy, de ez egyáltalán nem kivételes jelenség. Ebben az időszakban a Szovjetunió termelését körülbelül 70, az Egyesült Államok körülbelül 40, japán mintegy 35 millió tonnával növelte, s így túlszárnyalta ax NSZK t. Ugyanakkor a Közösségen belül a termelőkapacitások jobban fejlődtek, mint az összes kereslet (belföldi export), s igy a kihasználás foka 95 százalékról 78,5 százalékra csökkent. A kereslet és kínálat hosszú távú egyensúlyát a Közösségnek eddig nem sikerült biztosítania. Az acéliparban a Közösség legfőbb problémája jelenleg, hogy az acélpiacok jobb egyensúlya végett hogyan ellenőrizze a termelést. Nemzeti termelési kvóták kőtelező szétosztására csak „nyilvánvaló válság" esetén van joga; s nehéz bizonyítani, hogy jelenleg ez a helyzet már fennáll. Hosszá távon csak olyan megfelellő beruházáspolitika oldhatja meg ext • kérdést, amely figyelembe veszi, hogy a világpiaci verseny éles marad, s egyre Ajabb országok kapcsolódnak be ax acéltermelésbe, sőt ax export-