Új Szó, 1967. június (20. évfolyam, 149-178. szám)

1967-06-18 / 166. szám, vasárnap

ÍZLÉS DOLGA... FIGYELEM, FIGYELEM, FIGYELEM Kedves Olvasúinkl Lapunk jövő vasárnapi számában, a vetélkedő helyett, „Ügyes háziasszonyoknak" címen új rovatot indítunk. Ebben a rovatunkban tanáccsal és ötlettel akarunk szol­gálni azoknak, akik takarékoskodni szeretnének. Taná­csot adunk a régi, kiselejtezett holmi gazdaságos fel­használására vonatkozólag. Minden héten egy-egy kép­pel illusztrált alakítási ötletet közlünk. Később az olcsó öltözködési lehetőségen kívül a gazdaságos főzéssel kapcsolatban is adunk tanácsot. Felkérjük olvasóinkat, levélben írják meg mielőbb ez­zel kapcsolatos véleményüket: érdekli-e Önöket a terve­zett rovat és miről szeretnének olvasni benne? Örömmel vesszük olvasóink ötleteit és tanácsait is. Válaszuk nincs határidőhöz kötve, levelüket bármikor szívesen fogadjuk, csak írják rá a boríték bal sarrkára: „Család — otthon". Nyáron, különösen, ha sokat napozunk, gyorsan kiszárad az ajkunk. Ilyenkor ne használ­junk rúzst, hamem rózsaszín szőlözsírt. Éjszakára színtelen szőlőzsírral kenjük be az aj­kunkat. Ha mély repedések vagy kisebb sebek keletkeznek ajkunk bőrén, ajánlatos Sulfa­thiazol krémmel bekenni, így elkerülhetjük az esetleges fer­tőzést. A krémet mindig tiszta fehér ruhával kenjük az aj­kunkra és sohase mosatlan kéz­zel. Hamvas szeder befűzése: Az érett, egészséges szedret megmossuk és lemérjük, azután 1 kg gyümölcsre 70 dkg cuk­rot veszünk. A cukrot vízzel leöntjük (minden 70 dkg-ra 2 dl-t számítva), és a tűzhelyre tesszük. Addig főzzük, míg hó­lyagosodnl kezd. Ekkor a sze­der egy részét a forrásban le­vő cukorba beledobjuk, az edényt megrázzuk, és megvár­juk, amíg a cukor ismét forrni kezd. Ekkor a szedret tészta­szedő-kanállal a szörpből ki­merjük, és egy nagyobb tiszta edénybe áttesszük. A szörpöt újra 1 átforraljuk, s ezt az eljá­rást addig ismételjük, míg az összes szedret átfőztük. Ami­kor az összes gyümölcs átfőtt, a szörpöt még egyszer átforral­iuk, és a tálban levő szederre öntjük. Azután merőkanállal üvegekbe rakjuk, lekötözzük, és 10 percig csírátlanítjuk. Hű­vös, száraz helyen tartjuk. HIDEG MÁRTASOK Nyári étlapunkat hideg már­tással tehetjük változatossá. Ez bizonyára mindnyájunknak jól­esik majd a nafgy melegben. Előrebocsátjuk, hogy a hideg mártások zsír nélkül készül­nek. Nyáron nem is fontos a kalóriát fokoznunk a zsírfo­gyasztással. Vegyes zőídségmártás hidegen: Sárgarépát, petrezselymet, zel­lert, karalábét jól megmosva, megtisztítva nagyobb fogú re­szelőn lereszelünk. Egy kevés vízen, csipetnyi sóval megpá­roljuk. Azután egy pohár for­ralt, klhűtött tejjel keverőgép­ben jól kikeverjük. Mivel sűrí­tésre lisztet nem használunk, a zöldségnek, olyan mennyisé­gűnek kell lennie, hogy elég sűrű mártást kapjunk. Hideg sülthúsokhoz tálaljuk. Hideg cseresznyemörtás: Sötétpíros színű, jó érett cse­resznyét kimagozunk, egy ke­vés vízben kristálycukorral fel­tesszük főni. Ha megpuhult, tejben elhabart liszttel beha­barjuk, majd kihűtjük és ki­mixeljük. Nyári sóskamártás: A megmosott sóskát kevés só­val puhára pároljuk, majd jó sűrű tejföllel kimixeljük. Telje­sen sovány, hideg főtt marha­hússal tálaljuk. Kenyeret adunk hozzá. Van akinek a rövid s van akinek a hosszú hajviselet tet­szik. Igy van ez a hálóinggel ls. Ma ugyan a teljesen rövid hálóing s az egészen rövid szá­rú női pizsama a divatos. So­kan mégis a hosszú hálóínghez ragaszkodnak, mert azt tartják sikkesebbnek, vagy talán azért, mert megszokták. E téren a di­vatirányzat szigorú követése nem előírás. Mindenki ízlésé­nek és egyéniségének megfele­lő fehérneműt viselhet. Az a fő, hogy *az egészségi és higiéniai követelményeknek megfeleljen. A szilon, nylon, dederon fehér­neműt és hálóholmit naponta mossuk ki. Ezért jó, ha van be­lőlük több váltás, bár a műszá­las anyag könnyen szárad. A MÚLT HETI VETÉLKEDŐ KÉRDÉSEIRE A HELYES VÁLASZOK A KŐVETKEZŐK: 1 Ünnepi alkalmakra, elegáns ruhákhoz nyáron ls viselünk kesztyűt. Természetesen vékony szálból készült, szellős • lyukacsos horgolt kesztyűt, amely higiéniai szempontból uta­záskor is elengedhetetlen. RUHATARDNKAT A KŐVETKEZŐKÉPPEN ÁLLÍTJUK ÖSSZE: J aj A hegyekbe: hűvösebb időre és hosszabb túrákra szá­mítvff viszünk magunkkal hosszúnadrágot kiskabáttal (fia­talabbak nadrágos kosztümöt) blúzzal és pulóverrel, továbbá kétrészes nyári ruhát vagy komplét, amelyet az Időjárásnak meg­felelően kabátkával vagy anélkül viselünk. Ha nincs fürdési le­hetőség, akkor csak napozót viszünk. Ezek ruhatárunk alapöltö­zékei, s aszerint bővíthetjük, hogy milyen hosszú időre megyünk nyaralni. A sportos holmihoz természetesen kényelmes, alacsony sarkú cipőt viszünk, a nyári ruhához pedig félmagas sarkú szandált. b j A tó vagy tenger partján elsősorban a strandöltözék a fontos. Csináltassunk praktikus, több részes strandruhát. Esetleg kiegé­szíthetjük frottír együttessel ts. A fürdőruhán kívül napozóra és strandköpenyre ls szükségünk van. A fiatal, magas, karcsú ter­metű nők modern hosszú naŕdrágos strandpizsamát is vihetnek ma­gukkal a tengerhez. Ha elegánsabb helyre megyünk, ahol esti szórakozási lehetőség Is van, pamuttal kevert műszálas (nem gyű­rődő) kelméből készült elegáns ruha-kabát együttest is vigyünk magunkkal. Az alarpruhatárat természetesen megfelelő szoknyá­val, blúzzal, pulóverrel és lábbelivel egészítjük ki és ne feledkez­zünk meg a szalmakalapról sem. c) Néhány napos autókár-klrándulásra több részes öltözéket vi­szünk, amelyet pulóverrel, blúzzal társítva viselünk, az időjárás­nak megfelelően. Természetesen fontos a kényelmes cipő és kesz­tyű is. D 3 Nagyobb méretű bőröndöt csakis akkor viszünk, ha hosz­szabb nyaralásra Indulunk. Sohase cipeljünk fölösleges hol­• mit. Villámzárral csukódó útitáskát néhány napos üdülés­gB 7 kor használunk. A sportzsák rövidebb kiránduláshoz való. - O ­1 B- KÖNYVJUTALOMBAN RÉSZESÜLTEK: 5 1. Málik Judit, Bešeňov 186, okr. Nové Zámky, 2. BuCek Éva, Komárno, Sídlisko 2. 17/31, 3. Dienes Olga, Koäice, VST, Zbrojnická 9. Olvasóink kérésére... Sok olvasónk fordult hozzánk azzal a kérdés­sel: magyarázzuk meg, ml tulajdonképpen az epilácló és hol végzik ezt a műveletet. Azoknak az olvasóinknak, akik elmüket közölték, levél­ben válaszoltunk, a jeli­gés levétíróknark pedig ezúton adunk felvilágo­sítást. A rendellenes szőrnö­vés sok nőnek okoz gon­dot, s a legkülönfélébb kémiai és erőművi eljárá­sokkal harcolnak ellene. A fájdalommal és a kö­vetkezményekkel nem törődve, csipesszel, olló­val, borotvával, szőrtele­nítő szerekkel, sőt nem egyszer gyertyalánggal próbálják eltávolítani a kellemetlen szőrszálakat. Ezek az eljárások nem hozzák meg a várt ered­ményt, sőt rövid idő múl­va a szőrszálak még erő­teljesebben nőnek. Ez az eljárás továbbá gyakran azt eredményezi, hogy már csak szabályszerű borotválkozással lehet eltüntetni a szőrzetet. A szőrszálak kiirtása csak akkor lehet végle­ges, ha a hajhagymát ls elpusztítjuk. Ezt a célt szolgálja az epilácló (szőrtelenítés). Ez rend­szerint úgy történik, hogy vékony platinatű­vel behatolnak a szőrtü­sző nyílásán át a gyökér­hez és diathermlás ára­mot bocsátanak a tűbe, amely elroncsolja a haj­hagymát. Ezt az eljárást csakis szakorvos végez­heti. A modern kozmeti­kában az epilácló több­féle módját ls Ismerik, s aszerint alkalmazzák, hogy milyen mérvű a szőrösödés, s a test mely részén fordul elő. Olvasóink kérésére kö­zöljük, hogy az epilációt Bratislavában a követke­ző helyen végzik: Kraj­ský ústav národného zdravia, Bratislava, Mic­kievlčova 13. Bőrgyógyá­szati (dermatológíaiJ osz­tály kozmetikai részlege. Osztályvezető főorvos: Dr. Markovichová. TEGNAP ES MA GONDOLATOK KÉT VERSESKÖTETRŐL Igy szoktak emlegetni ben­nünket: úttörő nemzedék, vagľ familiárisán, hol Déneséknek vagy Bábléknak, s ezzel a felü­letes nemzedékké erőszakolás­sal eleve elvitatják és elhomá­lyosítják ötünk vagy hatunk külön arcát. Az úttörés nem érdem, egy­szerűen kényszerűség: valaki­nek kezdeni kellett. Dénes volt az első és a legharsányabb, s neki tulajdonítjuk a legtöbb bűnt. Én voltam a legmaka­csabb, egyesek szerint követke­zetesen politikus költő — bi­zonyos filozófikus hajlamokkal — tehát mindketten elég feltű­nő jelenségek ahhoz, hogy a nevünket címkének, vagy gyűj­tőfogalomnak használják. Ozs­vald volt a csendes, szerény jó­fiú, akit bárgyú egyszerűség­ben marasztaltak el, s magam ls mulattam rajta, mert igen nagy költő, nagyobb, mint a mesebeli hazug, aki toronyóra mutatóján észreveszi a szúnyo­got: ő a harmatcseppet látta meg a nyúl bajszán. Csaknem másfél évtized telt el első bűneink óta, s azóta kö­tetszámra követtünk el újabba­kat, s most Itt"ez a két könyv: Dénes György Évek Hatalma és Ozsvaid Árpád Laterna Magica című verseskötetei Bevallom, én voltam az, aki a legélénkeb­ben tiltakozott a gyűjtőfogal­mak ellen. Mindig többre be­csültem, ha a költőnek a közös sors kényszerűségén túl saját arca van. A közös sors adott­ság. Egy bizonyos történelmi, társadalmi helyzet s a belőle adódó feladatok vállalása még nem kovácsol nemzedéket, csak hasonló sorsú embereket. A költő, akinek saját arculata van, valahol ezen a determl­náltságon túl kezdődik. Indulásunk pillanatában a népi, nemzeti közösség és az osztályközösség ténye határo­zott meg bennünket, és az ha­tározta meg tudatunkat, tehát költészetünket is. Minthogy a népet és az osztályt valósítot­tuk, egy eleve meghatározott program és politika mechaniz­musa szerint, szükségszerűen nivellizálódtunk. Az egyéniség és a sajátos költői arculat kér­dései háttérbe szorultak. Inneci ered, hogy bár a kritika a tar­talom és forma klasszikusnak mondott kritériumát tartotta mérvadónak, Istenigazában sose törődött mással, csak az úgynevezett eszmei mondaniva­lóval. A mindennapi életben a közösségi, társadalmi lét zavar­talanságát biztosító mechaniz­musok teljesen felőrölték a külön embert, az egyéniséget. A két kötet lapozgatása köz­ben jövök rá azonban, mennyi­re rokonok vagyunk. Rokonok az elmagányosodásban. Dénes György az eredendő közösségi tudatból szinte ős­keresztény erényt mitizál:... éltünk, testvérek, egymásba fo­gózva közös alomba bújva, ta­karózva, (egymást tapintva szándékot se rejtve), mint ős­keresztények, csak énekelve. Mítoszt teremt a közös sors adottságából, hogy annál kiáb­rándultabban eszméljen: „Ké­sőbb, mikor az ég borongva tisztult, / már éreztük, hogy ki­ki belepusztul / az egymást tar­tó, ölelő világba / az üdvözí­tő kényszermátkaságba / és gyűlt epénkben dühök barna mérge / hogy egymásban a rosszat feldicsérje, / testvér­poklunkat vesse széjjel végül, ' töprengjen kl-kl saját életé­ről. (Széthulló barátság) Ozsváld Árpád, a rongyos kis Krisztus, akit apja is megtaga­dott, s akinek aranypénze: el­varázsolt békalencsék, s ottho­na: vízipók buborékharangja, az eleven Világhoz könyörög: ments meg engem az Árvaság­tól! (az árvaság kora) Nagyon nagy magány ez, na­gyon nagy árvaság, hogy nagy betűvel kell írnia, amit Ozsvaid sose szokott. S e két magány­hoz kénytelen vagyok hozzáad­ni a harmadikat, a magamét: A csúcs / magány és némaság, mely mégis roppant világgal népesült be, s a mindenség / dalával hangos. (A forrás éne­kel íme, három féle magány. S valahol itt, ennél az elmagá­nyosodásnál kezdődik igazán a nemzedék. Az ember csak ügy lehet igazán közösségi lény, ha önmaga. Ehhez kell a ma­gány, hogy az eredendő egység védelmező, óvó tojásburkán át­törve önmagát valósítsa. Min­den adottságon és determlnált­ságon túl, szabad akaratából, önmaga elhatározásából való­sítsa a szocializmust. E két megfogalmazás azonos értel­mű, mert a szocializmus az én által, az emberben és az em­ber által valósul meg. A költő magánya tehát nem is magány, hanem önmaga vál­lalása, önmaga teljes felszaba­dítása és az erkölcsi felelősség vállalása. Egészséges és szük­ségszerű differenciáclól Olykor talán tragikus színe­zete van ennek a folyamat­nak, mintha a legkilátástala­nabb pesszimizmusba torkoll­na: „Évek hatalma, vas idő / bordámat megtiportad, / riad­va koppan szívemen / a szár­nyavesztett holnap. / Sodródik fogyó életem / új éveket nevel­ve, / sűrűbb, sötétebb, lám, a vér / világosabb az elme. / Mennék, de fáradt vágyaim, / ledűlnek már az útra, / s elhal­ványul fejem felett / a mesék kék azúrja." (Dénes Gy.: Ének hatalma) És mégsem a fáradság és pesszimizmus szava az utolsó szó, hanem az időben és tér­ben kiteljesedő ember .szava: „ ... a szellem átka-reménye kerget szüntelen tagadni / az állandóság magányát, s kaján/ örömmel, dühvel megragadni / a véges végtelent, hogy eggyé lényegül] vele, / s te légy az öntudatlan törvény / tudója, Is­tene, ' a világmindenség agya s érző szíve: ember. (Dénes Gy.: Benned ís feszül a tör­vény) És Ozsvaid Árpád kétségbe­esett könyörgése ls Ilyen koz­mikus igényű: Eleven Világ: ments meg engem az árvaság­tól! Igy rokonom Dénes György és így rokonom Ozsvaid Árpád ls. Az előbbi a mitizált nép fo­galmától, az abszolutizált nép és osztályközösség eleve deter­minált vállalásától jut el ön­maga és a világ teljes igény­léséig — de csak az igényig Jut el. Az út tele van buktatók­kal, s közben ki kell énekelni* csalódásalt és szentimentalíz­musát. Még hisz, erősen hisz a dalformáknak, mert a dal a vi­lág és az ember egységének stilizálása. Főleg párhuzamokra, vagy ellentét párhuzamokra épül, s ezért kiválóan alkal­mas arra, hogy harmóniába öl­töztesse, elleplezze a költő bel­ső ellentmondásait. Azért azt hisszük olykor, hogy még min­dig a régi, csak romantikus Dé­nes Györggyel van dolguni . A finomabb és intellektuáli­sabb Ozsváld Árpád nem miti­zálta a népet. A mítoszt és a mesét használta fel arra, hogy széles érvényű, teret, és időt át­hidaló képleteket állítson feL Például: „Ö Atlasz, Japetosz fia, hitted-e valaha, / hogy évezre­dek szürke ködében / a semmit tartottad hatalmas válladon?" Igen. Nincs semmi ú] a nap alatt. Tegnap és ma, a Jelen­ben és a mitikus őskorban egy­aránt így volt. Az óriás, aki á semmit tartja vállán, tulajdon­képpen nem ls óriás; pontosab­ban: nem ls létezik. A mítosz­ba zárt világ gyűrűje megre­pedt! Ozsvaid a mítoszt hasz­nálja fel arra. hogy megküzd­jön a modern mítoszokkaL Ugyanerre használja fel a té­kozló fiú bibliai mondáját: ko­runk száraz, megalomániás ra­cionalizmusával birkózik. A né­pi és mesei elemek kavargásá­ból kibontja a modern világ la­terna magicáját, félelmetes, pusztulással fenyegető perspek­tíváit. Képeivel, a népmesei ele­mekkel, a görög és római mon­davilághoz kapcsolódó asszo­ciációival oly egy a néppel, a világ minden népével, és még­is kétségbeejtően, félelmetesen egyedül van. Beszédszerű, ol­dottabb formáival, a fantaszti­kus mesei elemekkel belső el­lentmondásait és konfliktusait stilizálja. Eleven Világ, mentsd meg az Árvaságtól; mentsd meg őket az árvaságtól: mindkettő roko­nom. Nemzedék vagyunk. BÁBI TIBOR

Next

/
Thumbnails
Contents