Új Szó, 1967. június (20. évfolyam, 149-178. szám)
1967-06-17 / 165. szám, szombat
1 Tíz év utón sem felejtették el, hogy szökevény ... A mi szemünkben csak volt szökevény ,.. ötvenhárom májusában Trenčínben vonatna ül. Plzeňbôl Domažlice irányóba gyalogol. Átxel a Fekete-patakon, s a Čerchov hegység erdejében átlépi a határ'. Fellélegzik. Az ígéret földjén jár! Most már beteljesül a Szabad Európa ígérete. Csakhamar saját autóján roboghat a nyugat-németországi nagyszerű műutakon ... A határmenti waldmüncheni gyűjtő*áborban töpreng. Nem így képzelte el... A szomorú legényt egy idősebb cseh ember oktatgatja: Ha nincsen politikai okod, nem kapsz útlevelet, nem kapsz munkát... És csaknem három év múlva a ainöM, kopott ruhájában, üres zsebbel egy bratislavai fiúval menekül az ígéret földjéről. Haidmü-hle, a Hideg-Moldva folyócska közelében kúsznak a szögesdrótok irányába. Csattanó hang száll a fülükbe: Kezeket feli Ne lőjetek, hazamegyünkI - kiáltanak vissza, s átbújnak a dró*ok alatt. Két napig tart a vizsgálat, s a harmadik napon pénzt kap az útra, hogy hazatérhessen a szüleihez. Egy garas nélkül kopogtat be. Az édesanyja sir, zokog, nem is tud vele szót vál'ani. Az apja végigméri ÉIFÉLI GYORS jAROMIR BLAŽEJ A LEGKISEBB GYERMEKÉVEL. tekintetevei. Ha itthon maradtál volna, már sok mindened lehetne! És pénzt od a fiánax, hogy rendes öltönyt vehessen magának. — Igy történt, de mégsem bánom, hogy ott jártam. Megismertem a valóságot... — mondja Jarom í r Blažej.— Harminchárom éves vagyok ... ötvennyolcban megnősültem. Már négy gyermekünk van, a legidősebb nyolcéves. A feleségem is itt dolgozik a Merinában. Én megkeresem az ezernyolcszázat, az asszony az ezrest. Szövetkezeti lakást vettünk ... A szökésem előtt borbély voltam, ma textilmunkás vagyok, s mint műkedvelő állandóan szerepelek az üzemi klub előadásain. Népi mesemondóként az iskolákba is eljárok. A gyerekek beokói Kubo néven ismernek ... Nyugodtan, békésen él a családjával!. Trenčín kisváros, utcáin gyakran összeakadnak az ismerősök. Néha találkozik azzal a biztonsági tiszttel, akinek részlegesen elmondta, mi mindenen ment keresztül. Rövid időre leállnak beszélgetni. Mi újság, Jaro? Szót fogadnak a gyerekek? — szokta tőle kérdezgetni. És megvitatják az apák gondját és örömét. .. Egyikük sem mert arra gondolni, hogy Blažejt a nyugati határainkon túl arvnyi év után is szökevényként tart jók s rá m o n . .. 2 Egy napon lélekszakadva rohan a biztonságiakhoz. Az ismerős tisztet keresi. Amikor megpillantja, kétségbeesetten felkiált: — Levelet kaptam! Könnyű megfejteni az egyszerűen rejtjelezett levelet. Dátum ... ezen és ezen a napon, a peronon, a kijárat lépcsője előtt várjon az éjféli gyorsra, a megbízottunk ezer márkát ad á*, a szolgálataiért... Aláírás. — Ismerem! Amerikai felderítő! — Ki kell mennie az állomásra! i- utasítja a tiszt. Blažej homlokán verejték gyöngyözik. — Nem megyek . .. Bosszút állnak ... BecsiHe'es szándékkal jöttem vissza ... — Mi is ott leszünk ... 3 Az elhárító tisztet elgondolkoztatja az újabb fordulat. Azt akarják elérni, hogy bizalmatlanok legyünk Blažejjol szembeni Igy akarják tönkretenni, mert hátat fordított nekik? Vagy...?! Lehetetlen! AMERIKAI EGYENRUHÁBAN. (Járomit Biefej jobbrél M •)•*>) Úgy ismeri, mirvt a kenyerét. Minden lehetőséggel számolnia kell... „Átdobhatták", tudták, hogy az amnesztia értelmében nem büntetjük meg. Evekig nyugton hagyták, hogy „beépítse" magát, aztán befogták a munkába... Nem kerülte el volna a figyelmünket! Gyakran látták katonatisztek társaságában! A kaszárnya közelében lakik, miért ne sörözhetne velük egy asztal mellett? Kedvelik a vidám, sokbeszédű férfit, nemcsak az iskolásgyerekek, akik jót nevetnek a beokói Kubo mondásain ... Blažej nem rejtette véka alá viszontagságait. Katona korában előadásokat is tartott társainak, hadd okuljanak tapasztalataiból: mi mindent élt át, amiko r kikerült a waldmüncheni gyűjtőtó borból ... 4 Megfogadja az idősebb cseh ember tanácsát. Ha már itt van, él a lehetőséggel! Azt állítja vallótóinak, hogy egy államellenes ifjúsági szervezetben tevékenykedett. Elhitték. Nürnberghez közeli táborba kerül, ötezren lehetnek, különböző nemzetiségűek. Csak ebédet és zsebpénzt kapnak. Mégis rámosolyog a szerencse. A szökevények szerencséje. Magas, erős férfi keresi fel a táborban. Szlovákul beszél. A Szabad Európától jött. Egyedüli kívánsága: meséljen arról, milyen rossz Csehszlovákiában! Meglepődik, amikor azt hallja, hogy Blažej Trenčínben dolgozott ugyan, de drietomai. Én is az vagyok! Ismerem az apádat, az egész falut! Mesélj csak, milyen rossz ott az életi biztatja .dr. Michal Mudrý-Sebík, a Szabad Európa szlovák adásának akkori vezetője, a Demokrata Pánt egykori képviselője. Mesélj, fiam! Itt rossz, képviselő úr! Éhezem . . . Beszélj! Harminc márkát nyom a kezébe. És korgó gyomorral mesél: rossz „ott" az élet, éheznek az emberek, nehezen keresik meg a mindennapi kenyere* ... A képviselő úr elégedett. Megadja a címét, és segítséget ígér, megbeszéli majd az amerikaiakkal. Blažej rádöbben: o hazudozást jól fizetik! Autó fut be a táborba. Amerikai katona ül a volán mögött. Mellette alacsony, civilruhás férfi. Blažejt hívatja. Ö is szlovákul beszél. Minden oldalról lefényképezi, és megkérdi, nem lenne-e kedve sétálni egyet? Miért ne! Autóba ülnek. Nürnberg előtt kiszállnak. Besétálnak az erdőbe. A tömzsi ember mesés életről áradozik. Ha hírszerzőként visszatérne a hazájába ... Nehezen jöttem ide ... Bízza csak ránk, mi „átdobjuk", mintha itt sem lett volna . . . Félek, nem megyek . . . Blažej elfogadja tőle a tíz márkát, s egy csomag cigarettát. Később újra felkeresi. Nem gondolta meg magát? Nem ... Nürnbergbe viszik. Hotelban szállásolják el, az ellátásáról is gondoskodnak. Az amerikaiak „vallatják". A csalétket előre beharangozzák: minden hírét külön megfizetjük! Mi újat tud...? Hol a kaszárnya? Hol a repülőtér? És Blažej zsebébe repül a pénz, mert jól működik a fantáziája. Falujo határóban földmérőket látott, cöveket vertek a földbe. Miért? Repülőteret építenek... Ezért a hírért ötven márka és tíz dollár ütötte a markát. De erről ne beszéljen másoknak! Miért beszéljen, ha senki sem kérdezi. Az angol ügynök megneszelt valamit. Felkeresi. Blažej neki is „mesél", s amikor átveszi a tiszteletdíjat, hallja a mór ismert figyelmeztetést, másnak egy mukkot se! A francia ügynök is örül a beckói Kubo híreinek, jól rrvegfize'i, de másnak el ne árulja ... ! Tömött erszénnyel jár a bárokba, az amerikaiak klubjában még ruiettezik is. Egy hónapig tart a gondtalan élet. Kiürül az erszénye.*. A képviselő úr a szavát adta! Bevál'ja ígéretét... Blažejt amerikai egyenruhába öltöztetik, kék színűbe, hogy megkülönböztessék azoktól, akik a tengeren túlról érkeztek. Őrszolgálatra osztják be. Hasonló egyenruhába bújtatott cseh, lengyel szökevényekkel őrzi az amerikaiak élelmiszer- és fegyverraktárait. Két hétre ötven márka a zsoldjuk, és kosztot kapnak. Ez a legfontosabb. Egy orvos is szolgál velük Csak az a remény tartja benne az életet, hogy egyszer mégiscsak Ausztráliába hajózhat ... Karácsonyestén körülülik a fehér abrosszal terített asztalt. Vörös bort öntenek a poharakba. Koccintanak ... Kinek az egészségére, boldogságára isznak? A be nem teljesült vágyaikról beszélnek. Egyszer talán ... Blažej a szüleire gondol. Az elhagyott szülőkre, az otthoni korácsonyokra. Csak most érzi át igazán, mennyire elhagyatott. Könnyek szöknek a szemébe... Az emigráns szlovák újság öles betűkkel hirdette: kötél vár azokra, akik hazatérnek! Lesz ahogy lesz... Hazamegyek, hazaszököm ... 5 A kivilágított peronon, a kijárati aluljáró előtt várakozik. Az ismerős tiszt a zárt ablakú büfénél áfl. Az utasok és várakozók között több detektív is lehet. Amikor melléje lép a titokzatos ismeretlen, hogy átadja a borítékban az ezer márkát, vasmarokkal lefogják, és gyorsan levezetik a lépcsőkön, hogy ne keltservek nagy feltűnést. S ha az illető azt fogja állítani, hogy igenis, beszervezett ügynök volt?! Az ezer márkát is azért hozta..,! Végem van ... ! Négy kicsiny gyermekére gondol. A legidősebb nyolcéves. A felesége, a szülök, az ismerősök, az iskolásgyermekek, a katonatisztek, okik olyan jókat kacagtak a beokói Kubo mondásain, mind azt fogják hinni, hogy kém volt, áruló volt... ! Meg sem tud moccanni, pedig már halija az érkező vonat, az éjféli gyors zakatolását. A vaskerekek ütemes csattanásába belemormolja a félelmét: Bosszút állnak .., Tönkretesznek ... Verejték csurog az arcáról. Tönkretesznek, megsemmisítenek ... Újra ütemesen csattognak a gyorsuló kerekek. Csak akkor eszmél fel, amikor felismeri a hozzája lépő civilruhás tiszt orcát. Látja, hogy benne is csak most enged fel az izgalom. Elmosolyodik, s a vállára tesri a kezét. — örülj, Jaro! — mondja fellélegezve. — Provokáció volt... I Az állomásról kifutó éjféli gyors után néznek. A szemük előtt oz utolsó kocsi lámpásának piros fénye vibrál. Blažej csok elekor lélegzik fel. A félelem vonata belevész az éj sötétjébe ... PETRÖCI BÁLINT NEM JÁRÁSI SZÉKHELY Beszélgetés Lapos Ferenccel, a Nagymegyeri Városi Nemzeti Bizottság elnökével N AGYMEGYER elég gyakran szerepelt már az újságban. Legutóbb jóformán valamennyi lap megírta, hogy lakosainak az 1965-ös árvíz Idején tanúsított hősies magatartásáért a város magas állami kitüntetést, Munkaérdemrendet kapott. Megmentették a városukat most is, mint már annyiszor a történelem folyamán. Dél felé jár az idő, amikor kopogtatok Lapos Ferenc elvtárs ajtaján. Egyike a város legjobb ismerőseinek. Tíz esztendeje elnöke a városi nemzeti bizottságnak. Közvetlen szavakkal fogad: — A:.iari miről lenne szó? — kérdezi, miközben az egyik székre mutat. — Csak ki vele gyorsan... Nemsokára jönnek a mérnökök. A csatornahálózat, meg a vízvezeték dolgát akarnánk nyélbeütni... — Akkor máris helyben vagyunk — kapok a szón. — Engem is a város jelene, jövője érdekelne. Vendéglátóm kicsit töprengeni látszik, majd bólint. — fó, akkor kezdfük. Visszamenőleg csak két fontosabb dolgot szeretnék megemlíteni. Hatvankettőben kaptunk egy tejgyárat. Naponta száznyolcvanezer liter tejet dolgoz fel. Számunkra viszont nem ez a legfontosabb. Inkább az, hogy — többnyire tőlünk — százhatvan ember talál benne munkát. A másik dolog, hogy hatvanötben egy további üzemet kaptunk. A neve elég furcsa: Rovakov. Mi csak egyszerűen radiátorgyárnak hívjuk. A fűtőtesteken kívül egész sor más, hasznos dolgot ts készít: fürdőkádakat, televíziós szekrényeket, családi házakba központi fűtést. Jelenleg hatszázötven embert foglalkoztat. A tervek szerint viszont hatvannyolcban már ezerötszáz munkással fog dolgozni. Magáról a város fejlődéséről inkább jövő időben beszél. — Az tdén megkezdjük egy új lakótelep építését. Kilencmilliót terveztünk szálloda és egy rendesebb áruház építésére. Az idén látunk hozzá százhúsz gyerek számára egy óvoda építéséhez. Bölcsödét is terveztünk negyvenöt férőhellyel. Mai életünkben egyre fontosabb szerephez fut a közszolgáltatás. Ha hinni lehet a szóbeszédnek, Nagymegyeren ezt számontartják. Az elnök azt mondja: — A mi kommunális üzemeink már évek óta tartják az első helyet a járási versenyben. Van gőzfürdőnk, üvegezőműhelyünk, virágkertészetünk, mosodánk vegytisztító részleggel, személy- és tehertaxi szolgálatunk. Jelenleg szódagyárat akarunk üzembe helyezni. Régen kérik már a lakosok. Annak Idején megszokták, hogy a szódát egyenesen házhoz szállították. Igen jól jött ez, mivel nincs Jó, egészséges ivóvizünk. Végre a lakosság kérését teljesíthetjük. A szódagyár egyik fontos részét képezi majd a hatvannyolcig felépülő szolgáltatások házának. Termelését viszont most, fúntus elsefén már megkezdte. Jövőre indul a „gazdasági udvar". A városi nemzeti bizottság átvesz a Járási ipari vállalattól olyan helyt jellegű ipart, például kárpitosműhelyt, amelynek az üzemeltetése számukra nem kifizető, viszont a városi lakosságnak nélkülözhetetlen. Gondot okoz például az építkezni akaróknak a tégla beszerzése. Hogy segítsünk rajtuk, megnyitottunk egy formatéglákat gyártó üzemecskét. Lapos Ferenc elmondta még, hogy az idén „nagyon ráfeküdtek" az utak és a járdák építésére. Es ahogy a bevezetőből tudjuk, az idén megkezdték a kanalizálást, lerakják a vízvezetéket, építenek egy víztornyot. Ezek a munkák további 19 millió koronát emésztenek fel. Az állami beruházásokon kívül a lakosság is részt vállal a város fejlesztéséből, csinosításából. Az elnök így mondja: — A Nagy Októberi Szocialista Forradalom ötvenedik évfordulója alkalmából a lakosság közel négymillió korona értékű munkakötelezettséget vállalt. Ennek nagy része a város, az életkörnyezet szebbé, kellemesebbé tételére irányul. A malomtó helyén például, ahol most csak dudva terem, egy úgynevezett Ifjúsági teret létesítünk. Közel egy hektáros területről van szó. Rendbe hozzuk, szépen befásltjuk. Elfér rafta egy kisebbszerű Játszótér, betonpadló, hogy nyárt estéken ott táncolhassanak a fiatalok, vagy akinek éppen kedve szottyan egy fordulóra. Sőt még teniszpályának is marad hely. Felújítfuk az tdén egy másik — felenleg libalegelőnek használt — régebbi parkot is. / GAZ AZ A MONDÁS, hogy a környezet ls neveli az embert. Megyeren • bebizonyosodott. Az elnök egy példát említ: — Három esztendővel ezelőtt az utcák mentén, a város főterén virágokat kezdtünk kiültetni. Csakhogy úgy Jártunk, mint az a bizonyos Kelemen kőműves Déva Várával: amit napközben kiültettünk, reggelre eltűnt. A virágoknak lábakelt. Most viszont már c lakosok maguk vigyáznak a virágokra, féltve őrzik, ápolgatják. Es, hogy a sportról se feledkezzem el: az idén befejezzük a sportstadion nagy lelátójának építését. Megemlítem még a halottasházat. Nálunk már lassan kimegy a divatból, hogy a halottat otthon ravatalozzák föl. Százötvenezer koronába fog kerülni, viszont olyan lesz, hogy a temetési szertartást is benne végezhetik. Ezek lennének azok a dolgok, amelyeket Lapos Ferenc érdemesnek tartott megemlíteni. A jövő Nagymegyer számára is sokatigérő, habár nem járási székhely. SZARKA ISTVÁN RÉSZLET AZ fiPÜLO, CSINOSODÚ VAROSRÓL.