Új Szó, 1967. június (20. évfolyam, 149-178. szám)

1967-06-15 / 163. szám, csütörtök

Ä mellébeszélés nem segít Hozzászólás a Miért kevés a magyar közép- és főiskolás című cikkhez Múzeumaink a népművelési nmka Vegyes érzésekkel olvastam Heimler László e helyen közzétett tájékoztatóját a nyitrai találkozóról. Örültem annak, hogy a kérdéssel az arra legilletékesebbek is foglalkoznak, s elszomorított az a puszta tény, hogy ilyen helyzetbe jutottunk. Sajnos, valóban egyre nyugtalanítóbban tolulnak ajkunkra a kétségbe ejtő kérdések: Hogyan élhet meg egy nemzetiség a saját értelmisége nélkül? Ki fog gondoskodni a kultúra és a szellem kincseinek megőrzéséről és továbbfejlesztéséről, ha egyre kevesebb azoknak a magyar érettségizetteknek a száma, akik magasabb szinten is élni sze retnének törvényes jogaikkal? A kórlelet rendkívül komoly. A magyar nemzetiségű gyermekek soraiban százával és ezrével kallódnak a tehetségek anélkül, hogy kibontakozhatnának. Ki ezért a felelős? Ki itt a hibás? Nem hiszem, hogy csak a magyar Iskolák. A Da jok gyökere valahol mélyebben van. Fölösleges volna bizonygatni, hogy a magyar anyanyelvű gyermekek komoly nehézségekkel birkóznak a szlovák tanítási nyelvű iskolán. Csupán néhány átlagon felüli tehetségnek sikerül figyelemre méltó eredményt felmutatni, s ez érthető is. Egyidejűleg kielégítő tárgyi tudásra s megfelelő nyelvi alapismeretekre is szert tenni egyáltalán nem könnyű feladat. Ez tény, s tény marad akkor is, ha sokan szívesen vitába szállnak vele. Miért van az, hogy minálunk nagyon sok magyar származású szülő a szlovák nyelvet gyengén, vagy egyáltalán nem beszélő gyermekét szlovák iskolába adja?! Ráadásul ez a példa még ragadós is, s így nagyon sok, pedagógiailag kevésbé tájékozódott szülő gyermekei látják kárát. Ma már ott tartunk — főleg az erősen asszimilálódó peremterületeken —, hogy lényegében a kétkezi munkások gyermekei tartják fenn a magyar Iskolákat. Ez magában még nem Is lenne baj. A hiba ott kezdődik, hogy ezek a gyermekek családi környezetükben nem találkoznak mindig elegendő serkentő erővel, mely magasabb célok elérésére ösztönözné őket. A főiskolai tanulmányok Iránti érdektelenség okait is valahol itt kell keresni. A dolgozók látják azt, hogy egy diploma megszerzése még mindig komoly áldozatokat igényel a kevésbé Jól szituált vagy többgyermekes szülőktől, s ennek ellenére — néhány szakmától eltekintve még ma sem találja meg a diplomás ember a számítását. S égit a tanroiyam? A nyitrai tanácskozás nagyon fontos problémát, a csehszlovákiai magyar fiatalok továbbtanulásának problémáját vetette fel. Ez számunkra, Csehszlovákiában élő magyarok számára, nem kis jelentőségű. Nekünk szocialista alkotmányunk mindazokat a jogokat biztosítja, amit a cseh és szlovák nemzetiségű lakosságnak. Ennek — bátran ki merem jelenteni — mint itt működő magyar tanító, soha nem ls éreztem hiányát. Nekünk, csehszlovákiai magyaroknak kulturális fejlődésünk feltételeinek biztosításához legalább is akkora érdekünk fűződik, mint politikai és gazdasági érvényesülésünkhöz. Ezért Jogos az aggodalom, miért zsugorodik évről évre a főiskolákra felvett magyar diákok számaránya. A múltban elhangzott az a téves nézet, raeiy szerint a magyar iskoláknak nincs Jövőjük. A ml falunkból kikerült főiskolások ennek pont az ellenkezőjét bizonyították be. A Hradec Králové-1 ka tonaorvosi fakultáson, ahol nem is szlovák, hanem cseh nyelven kellett megbirkózni főiskolásunknak, az elsők között végzett a Komáromi Tizenkétéves Középiskola volt növendéke. Úgyszintén a legjobbak között volt a bratislavai orvosikaron most végző főiskolásunk. Volt olyan tanulónk, aki PráMiért ls tanulna valaki — mondjuk — elektromérnöknek, ha egy technikus fizetése nem egyszer lényegesen magasabb? Különben is a kereset nélkül eltelt öt-hat évet nehezen tudja egy fiatal bepótolni. Számításba jöhetne még a becsvágy, vagy egyéb ehhez hasonló, de a munkás és paraszt származású gyermekeket éppen a józan szerénység jellemzi. Szóval, elég sok tapasztalattal rendelkezünk már ahhoz, hogy nyíltan kl merjük mondani: a teljes érvényesüléáhez a magyar anyanyelvű gyermek számára a magyar Iskolákon keresztül is vezet az út. Ezt okvetlenül tudomásul kell vennünk, ha a csehszlovákiai magyarok gyermekét is ott akarjuk látni a magasabb műveltséget igénylő helyeken. Szólni kell még egy nagyon elterjedt és káros tünetről is. Sokszor előfordul, hogy a főIskolára és egyetemekre bejutott magyar nemzetiségű diákok közül is lemorzsolódnak egyesek. Ezt szinte minden esetben azzal igyekeznek megindokolni, hogy nem bírták megfelelően az oktatási nyelvet, ezért voltak kénytelenek tanulmányaikat félbe szakítani. Nem vitatom, ez magyarázatnak elég hihetően hangzik, de távolról sem felel meg az igazságnak. Van lemorzsolódás a szlovák és cseh anyanyelvű diákok soraiban is jócskán. Nem lehet mindent a tanítási nyelv számlájára írni. El kell ismernünk, hogy a magyar iskolák érettségiző növendékei általában — de mindenekelőtt a tehetségesebbek — jól beszélik a szlovák nyelvet. A sikerek titka kizárólag a mély és jól megalapozott tárgyi ismeretekben rejlik. Az a tanuló, akinél ezek megfelelő tehetséggel és akarattal párosulnak, a világ bármely egyetemén megállja a helyét, a kezdeti nehézségek ellenére is. Ezt a példák ezreivel lehetne bizonyítani. Viszont a legtökéletesebb nyelvtudás sem érvényesülhet a tanuló alapos tárgyi tudása nélkül. Ez leginkább akkor mutatkozik meg, ha az Illető érettségizett fiatal ember természettudományi vagy technikai Irányzaton folytatja tanulmá nyalt. Éppen itt vannak a mi legjelentősebb rejtett tartalékaink. Magyar iskoláinkra még nagyon sok feladat megoldása vár. Elsősorban a magyar pedagógusokon múlik, hogy a reájuk bízott tanulók megkapják mindazt a tudást, ami megilleti őket, s ez egyben vonzóerőnknek is legfontosabb előfeltétele. "•»f»nk Sándor, Diószeg gában sikerrel végzett mint elektromérnök. Annyit beismernek, nyelvi nehézségeik voltak, de csak kezdetben, később annál nagyobb lelkesedéssel tanultak. A továbbtanulástol, azt hiszem, fiataljainkat elriasztotta az, hogy kikerülő főiskolásaink nagyon gyenge fizetést kapnak. Akkor, amikor egy traktoros havi keresete az EFSZ-beo meghaladja az 1800— 2000 koronát, egy végzett diplomás 1300—1400 koronát kapott. A fizetés ma már úgy ahogy meg oldódott, tehát ez már nem tarthatja vissza fiataljainkat a továbbtanulástól. Meg kell nyernünk őket, hogy ne rettenjenek vissza a főiskolára való jelentkezéstől. Esetleg mérlegelni kellene néhány hónapos nyelvtanfolyam rendezésének lehetőségét, ami segítséget jelentene a főiskolára fetvett magyar diákoknak. £s nem utolsósorban szükséges lesz megtanítani fiataljainkat harcolni, legyőzni az akadályokat Az elkényeztetett gyermek ugyanis kevesebb érzelmi felvértezettséggel indul az életbe, mint okosan nevelt társaL Helyes lesz, ha a szülők gyermeküket több önállóságra tanítják. De a legnagyobb feladat iskoláinkra, ránk, tanítókra hárul. Korács János, Pat Szlovákiában a nemrég ki adott országos múzeum-kalauz adatai szerint 68 múzoum és 16 emlékszoba működik. Ezek a tények mindennél világosabban bizonyítják, hogy hazánkban nagy súlyt fektetnek a történelmi emlékek felkutatására és megőrzésére. Múzeumaink, amelyek első sorban arra hivatottak, hogy a kutató- és történelem-dokumentáló tevékenységük eredményeivel a tudományos világné zet terjesztői legyenek, ma mái jelentős szerepet töltenek btí tudományos népművelési intézményeink hálózatában. A kisebb, járási és városi múzeumok is fokozatosan felzárkóznak a tudományos munkahe lyek sorába, és a Szlovák Nemzeti Múzeum, valamint a kerületi és specializált múzeumok példájára: már képesek meg felelő szinten bemutatni gyűj teményeik legértékesebb anyagát. A lévai Barsi Múzeum tx?mu tatásakor, mint annak egyik dolgozója, nem szólhatok sem a dicséret, sem az elmarasztalás hangján. Csupán azt szeretném írásommal elérni, hogy mtnél többen tudomásul vegyék múzeumaink létezését, szerepét, jelentőségét. Felesleges tehát bizonygatni, hogy a helyi jellegű múzeumok iránti érdeklődés felkeltése nem hiábavaló fáradozás. Szükséges lenne ez még abban az esetben ls, ha csak csekély eredményre lehetne számítani. Hiszen ma, amikor ismereteink látóhatára a kozmoszig tárul, furcsa lenne, ha saját városunk, vidékünk, szűkebb hazánk történetét, múltját, elő deink küzdelmeit ós haladó ha gyományait nem ismernénk. Azt hiszem nem lesz felesleges e helyütt is idézni Fábry Zoltán szavait: „A jövőt a jelen valósága alakítja, és ee a jelen térben és időben csak a múlt és a jövő vissza- és előfutó vonalán igazolhatja saját realitását. Aki a múlt összekö tő vonalát elmetszi, sose ér het el a jövőbe." A tapasztalat azt bizonyítja, hogy a történelmünk iránti érdeklődés él az emberekben, csak ismereteik bővítésének egy módját, a helyi jellegű dokumentumok megtekintésének lehetőségét nem használják kl kellő mértékben. Léváról szólva: az ottani járási jellegű Barsi Múzeum állandó kiállítása a várudvar egyik épületében tekinthető meg. A nemrég megtörtént átrendezés utáni anyag: természetrajzi, régészeti, történelmi és néprajzi csoportra oszlik. Ezek keretén belül kapnak betekintést a látogatók a járás természetvllágába, kísérhetik nyomon helyi leletek, emlékek alapján a tör ténelmi fejlődést a kőkorszak tói kezdve a népvándorláson, településeink kialakulásán, a tatár- és törökpusztításokon, a rendi felkeléseken, az 1848— 49-es szabadságharcon, az első és második világháborún át egészen napjainkig. A múzeum gazdag néprajzi anyagából Jelenleg a bakabányai népi kerámia került bemutatásra. A volt várkápolnában a művészeti értékek: képiek, kő- és fafaragványok tekinthetők meg. Mindezeknek felsorolását azért tartottam szükségesnek, mert tudomásom szerint magyar lapjaink mind ez ideig csak elvétve szóltak a kultúra ezen területének kérdéseiről, holott nagyon fontos szerep>et töltenek be a tudományos, kulturális és népnevelő munká ban. A magyarlakta vidékeken elsősorban a járási-, esetleg városi múzeumok azok, amelyeknek e téren komoly küldetésük van. Oda kell hatni, hogy mindenütt olyan körülmények Jöjjenek létre, hogy a küldetésük nek minden vonalon — a ma gyar néprajzi emlékek felkutatásának ös megőrzésének munkájában, ismereteket közlő szerepkörükben is — valóban eleget tudjanak tenni. Az érdeklődés, az önkéntes gyűjtőmunka és kezdeményezés e téren nagy segítséget, előremozdító erőt jelent. SÁNDOR KÁROLY, a lévai Barsi Múrcum dolgozója APRÓHIRDETÉS VEGYES El Volga jő karban eladó. Cím: Noško Ladislav, Biskupice 26, p. Fllakovo. 0-590 B Felveszek asszonyt beteghez. Bratislava 458-982. Ú-587 i" vtselőnő, tanítónő megismerkedne hozzá illő férfival. Jelige: Hűség. 0-589 Q Művelt, nemes lelkű térti ismeretségét lieresem, 45—50 év között. Házasság lehetséges. Lakás, egy gyermek van. Jelige: Dolgozom. 0-591 KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS KÖSZÖNTŐ B Mindazoknak, akik drága feleségemet, Tóth Blankát utolsó útjára elkísérték, fájdalmam virággal és kondolációkkal enyhítették, ezúton mondok hálás köszönetet Tóth János, Štúrovo. 0-593 I ISMERKEDÉS } • Barátnők 177/35, 168/28 — tlszt• Dr. Csáp Rudolfnak, Szancre. 67. születésnapja alkalmából szívből — szeretettel köszönti felesége, fia, unokái Bratislavából és Prágából és további hosszú, boldog, örömteli életet kívánnak neki. A jókívánságokhoz barátai ls csatlakoznak. • Pasztirák Gyöngyikének, Deregnyőbe. Születésnapod alkalmából sok örömet és boldogságot kíván anyu, apu és Ibolya. 0-592 Védje a kártevő rovarok ellen az épületfát, bútort, apókat, padiakat és egyéb főtárgyakat! Famolyok, cincérek, gombás megbetegedések és házigomba ellen használjon PENTALIDOL-t A PENTAUDOL kaphotó a drogériákban és a REMPO raktáraiban. 0F-577/7 EGYETLEN LABDÁVAL SZÓRAKOZHATNAK KICSIK ÉS NAGYOK FUTBALL KÉZI LABDA RÖPLABDA BŐRLABDÁK a különféle sportágak számára különböző kivitelben kaphatók a SPORTFELSZERELÉSI CIKKEK (SPORTOVNI POTREBY) szaküzleteiben Mi ax, az INVET? AZINVET korszerű, kipróbált, tökéletesen megbízható készítmény a molyok éj bogarak ellen. Védi a ruhát, a fehérneműt, a szvettert, a szőrmét, a topétázott bútort és szőnyeget. Az INVET nemcsak a molyok lepkéit és lárváit, hanem a tojásait is elpusztítja. Az INVET gyorshatású, biztos és szagmentes. AZ INVET nélkülözhetetlen a háztartásokban, valamint o szőrme- és szővetraktárakban. INVET gyártja: Az INVET kapható a drogériákban. ÚF-S77/4 0 198' VI.