Új Szó, 1967. június (20. évfolyam, 149-178. szám)

1967-06-13 / 161. szám, kedd

A VILÁGŰR MEGHÓDÍTÁSA Alekszander Leonov és Andrej Szokolov műveinek kiállítása a bratislavai Barátság Házában Csodálatos világ, csodálatos emberek, csodálatos színek. Ez az első lenyűgöző benyomás, amit Leonov és Szokolov képei keltenek bennem. Az űrhajós Leonov nemcsak a kozmonau­tika hőse, aki elsőnek sétált kint az űrben. — Gyermekko­ra óta lelkesedik a festészetért s diákkorában ismerkedik a piktúra alapelemeivel. Tizenhat saját, és húszon négy Szokolovval együtt festett képe vallja, hogy azóta is hű­ségesen ragaszkodik a színek­kel, ecsettel való kifejezéshez. — Szokolov hivatásos festő, akinek 32 műve tükrözi a koz­mikus élményeket. — Gagarin első űrhajó-útjáról való beszá­molása olyan ösztönző hatás­sal volt Leonovra, hogy meg­festette legelső kozmikus ké­pét. Később a maga tapasztala­tai alapján veti vászonra a go­molygó, lilásfehér felhők közül a kék magasság felé céltudato­san emelkedő űrhajót. A Nap­keltét még repülés közben vá­zolta fel. — Majd a Fekete ten­ger fölött, mint a mesebeli ma­dárember, a súlytalanság álla potában lebeg Leonov. S lát­juk fantasztikus távolságban Földünktől, mielőtt elhagyjar gépét. S látjuk újra visszatér­ni, — a kabinban végtelen nyu­galmú, intelektuális vonású ar­cát, minden érzékszervét a tu­dományos megfigyelésre össz­pontosítva. A megbűvölő kozmikus pano­rámát, a tágranyílt égbolt min­den káprázatát, a lilák, a na­rancsszínek, a t zöldek izzását sugározzák vásznai. Leonov és Szokolov légköri tüneményeken kívül szuggesz­tív erővel rögzítik a világűr hőseivel együttműködő kozmi­kus sofőröket, szerelőket és hegesztőket. Mérnöki szabatos­sággal idézik a bonyolult szer­kezetű űrhajókat. S nem a sze­relmesek szelídképű regénye­sen sápadt Lunáját, hanem a Holdnak évezredes repedések­től, zsugorodásoktól felszántott valódi orcáját fordítják felénk. Itt köt ki bűvös bíborfényeken s hűvös kékségeken áthatolva az űrhajó, a felszínen, ahol mágikusan fénylő gázokat árasztó vulkánok működnek. — Megközelítjük velük az Utópiák birodalmát, az épülő Holdvá­rost, új, eddig soha nem volt architektúrájával. S képzelet­ben együtt repülünk a Marsra melynek sárga talajára hosszú barna' árnyakat vetnek a der­medt fák. A fagyos éjjeleken óriás virágkelyhek módjára csukódnak össze s csak a nap­pali felmelegedésen tárulkoz­nak ki újból. — A Venus fel­színén a 400—600 C fokos hő­ség az ásványi anyagokat döb­benetes absztrakt szoborkép­ződményekké formálja. — S már a Saturnus hatalmas zöld gyűrűje villódzik. — Távolabb mágneses viharok tombolnak az űrben, csillagok hullanak, meteorok röppennek. A bolygók világának varázs­latos alakzatai felülmúlják a legújabb trópusi színeket és formákat, amint a két festő lo­bogó fantáziájával, szenvedé­lyes érdeklődéssel s kutató te­kintettel 100 évvel előre néz a jövőbe. S elképzelik az életet a Föl­dön kívül, az idegen világokat, a csodálatos városokat. S re­pülnek ibolyaszínű sugárkévék, sűrű fekete és lángoló sárga foltok között téren és időn ke­kesztül újabb, távoli, de maj­dan elérhető célok felé. SÁRKÁNY JENONÉ PRÁGAI TAVASZ 1967 KÉT tZBEN hangzott fel Beethoven IX. szimfóniája, s az emberek testvériségét hirdető örömteli hangjaival véget ért az idei Prágai Tavasz. Václav Neumann dirigens, aki tevé­kenységét a lipcsei Gewand­hausorchester és a Cseh Fil­harmónia között osztja meg, most ls a tőle megszokott lel­kiismeretes teljesítményt nyúj­totta. Mint minden esztendőben, a Prágai Tavasz keretében az idén is hallottuk a szlovák rep­rodukciós és alkotó művészet alkotásait. Ismét felhívta magá­ra a figyelmet a Bohdan Var­chal vezette Szlovák Kamara­zenekar, amely rendkívül élve­zetes előadást nyújtott a Lede­burk Palota barokk teraszain. A régi mesterek közül rendkí­vül érdekes volt Jan Zikmund Kusser (1660—1727J, aki ugyan Bratislavában született, ám kül­földön élt és tevékenykedett. A Szlovák Filharmónia két hangversenyen mutatkozott be, a fesztivál közönségének stílus szempontjából némileg tarka műsorral. Az első hangverseny főleg a szólista személyében keltett figyelmet, ugyanis a vi­lághír* zongorista, Shura Cherkassky ez ideig nálunk még nem szerepelt. A művész­nek nyilván nem volt túl sok ideje ahhoz, hogy megismer­kedjék a szlovák zenészekkel, ezért aztán az összjáték Csaj­kovszkij zongorakoncertjében nem bizonyult a legjobbnak. Dezider Kardoä bevezető V. szimfóniája olyan alkotás, amelynek komoly gondolatait szerzője modern eszközökkel közli, anélkül, hogy hűtlenné válna a szlovák nemzeti zene alapjaihoz. A befejező kantáta Sosztakovics „Sztyenka Razin halála" című alkotását a Szlo­vák Filharmónia énekkara és Bohuä Hanák szólóénekes adta elő. AZ EGÉSZ HANGVERSENYT Ladislav Slovák dirigálta nagy körültekintéssel és energiával. A Ľudovít Rajter dirigálta má­sodik hangverseny érdekessége Alexander Moyzes fuvolahang­versenye volt, amely — mint azt Miloä Jurkoviő meggyőző előadása tanúsította — kétség­telenül gazdagítja a modern fuvolairodalmat. A fesztivál a zenekarok és karmesterek nagyarányú szem­léje volt. A kilenc zenekar kö­zül négy külföldről érkezett. Nem térünk el az igazságtól, ha azt állítjuk, hogy a Kari Böhm vezette kiváló Bécsi Fil­harmonikusoktól és a Mravin­szkij vezette Leningrádi Filhar­móniától a Berliner Staatska­pelle (Kelet-Berlinből — nem tévesztendő össze a Berlini Fil­harmonikusokkal) egy fokkal alacsonyabb teljesítményt nyúj­tott. Még nagyobb mértékben áll ez a francia Lamoureux ze­nekarra, amelynek karmestere, [ean Baptiste Mari nem tudja megfékezni túltengő tempera­mentumát, olyannyira, hogy karmesteri gesztusai inkább táncfellépésre emlékeztettek. A francia karmesteri művészet becsületét azonban megmentet­te Jean Fournet, aki a Szent Vitus székesegyházban cseh szólistákkal és együttesekkel nagyszerűen adta elő Berlioz Requiemjét. Ugyancsak nagy lehetőséget nyújtottak az összehasonlításra a szólisták — a Prágai Tavasz keretében negyven szólista lé­pett fel, közülük tizenhét kül­földi. A zongoraművészek közül a közönség osztatlan tetszését elsősorban a „chilei varázsló" (ahogy a kritika elnevezte), Claudio Arrau, továbbá Shura Cherkassky, Anda Géza, a ha­zaiak közül pedig Ivan Mora­vec és Jan Panenka nyerte el, míg azok a elragadtatott kriti­kák, amelyek Byron Janis fia­tal amerikai zongorista fellép­tét előzték meg, túlzottaknak bi­zonyulta If. Ugyanez áll Ivry Gitlis (Anglia), Oleg Krisza (Szovjetunió) hegedűművészek­re is, akiknek művészete Devy Erlih (francia) és a mi Josef Sukunk művészeténél kevésbé ragyogó volt. VÉGEZETÜL szóljunk még néhány szót a fesztivál jellegé­ről. A Prágai Tavasz nem olyan kifejezetten egyoldalú, mint példának okáért a Varsói Ösz (modern zene), sem olyan kon­zervatív mint például a Salz­burgi Ünnepi Játékok. Talál­kozunk itt a legrégibb korok zenéjétől egészen a legújabb irányzatokig. Megmutatkozott, a közönség a modern zenéből szívesen hallgatja Bartók, Hin­demith, Sztravinszkij, Prokof­jev, Sosztakovics műveit, az olyan szerzők, mint Dallapicco­la, Dutllleux, Dessau, a szovjet Karetnyikov alkotásait csak gyér tapssal jutalmazza. Or. KAMIL SLAPAK TÁPLÁLKOZZUNK HELYESEM A XX. század a korszakalkotó felfedezések százada. A szédiile tes tempóban haladó technika, az óriási mértékben fejlődő termé­szettudományok, és a nagymérvű iparosodás következtében minden téren hatalmas átalakuláson mentünk át. Alapvetően megválto­zott minden, csupán — és éppen erre szeretnék rámutatni — a táplálkozásunk maradt a régi. Általában ragaszkodunk a generá­ciók hosszú során át kialakult ételfajtákhoz, ízekhez, a sütés­főzés megszokott módjaihoz. Idegenkedünk az új élelmiszerektől és ételektől, sőt az ételkészítés újabb eljárásaitól is. A táplálkozásról általában A táplálkozással először a szervezetünk szünet nélküli munkavégzéséhez szükséges energiát, vagyis fűtőanyagot biztosítjuk, melyet szénhidrát (különböző cukrok, keményí­tők) és zsírtartalmú tápanya­gokból nyer a szervezetünk. Emésztés közben ezek az anya­gok testünk sejtjeibe jutnak, és ott a légzéssel szervezetünkbe jutó oxigénnel egyesülve elég­nek. Eközben keletkezik az az energia, mely lehetővé teszi, hogy mozogjunk, dolgozzunk, egyszóval éljünk. Az életünk fenntartásához szükséges ener­giamennyiséget kilokalóriákban (kcal) szokás meghatározni. A tápláléknak másodszor olyan anyagokat kell tartal­maznia, melyek testünk alkotó­elemeinek állandó építéséhez szükségesek: a fehérjéket és különféle ásványi anyagokat (mész, foszfor, vas, réz stb.). Végül a tápláléknak még egyéb, bonyolult összetételű és igen nagy hatóképességű vegyülete­ket is — habár igen kis meny­nyiségben — tartalmaznia kell: a vitaminokat. Ezek szabályoz­zák és serkentik életműködé­sünket, szervezetünket pedig ellenállóbbá teszik és védik a betegségekkel szemben. Mind a szénhidrátokat és a zsiradéko­kat, mind a fehérjéket és a vi­taminokat, sőt a különféle ás­ványi anyagokat is állati (tej, hús, tojás) és növényi (tészta, zöldségfélék, gyümölcs) erede­tű táplálékból nyeri szerveze­tünk. A tápanyagok aránya és alkotóelemei Legfontosabb energiát adó tápanyagunk a szénhidrát. Tel­jes kalóriaszükségletünk 50—70 százalékát különböző, nagy­részt növényi eredetű szénhid­rátokból fedezzük. Szerveze­tünkben minden gramm elfo­gyasztott szénhidrátból 4,1 kcal szabadul fei. Másik kalóriafor­rásunk a különféle zsiradékok. Ezek a teljes kalóriaellátásunk­ban 15—35 százalékkal vesznek részt; 1 g növényi vagy állati eredetű zsiradék elfogyasztása 9,3 kcal-t jelent szervezetünk számára. Tehát viszonylag cse­kély zslradékmennyiség is aránylag jelentős kalőriameny­nyiséget jelent. A szénhidrátok és zsiradékok biztosítják szer­vezetünk kalóriaszükségletének kb. 85 %-át, a hátralevő — aránylag csekély — energia­mennyiséget az egyik legfonto­sabb tápanyagunk, a fehérje biztosítja. A fehérjék különféle, vi­szonylag egyszerű elemekből, az aminosavakból tevődnek ösz­sze. Kb. 20 féle aminosavat Is­merünk. Az elfogyasztott táp­anyag-fehérjéket szervezetünk lebontja és a test építéséhez szükséges testfehérjéket ezek­ből az aminosavakból építi is­mét fel. Bizonyos aminosavakat a szervezet más aminosavakból való átalakítással maga is el tud készíteni. Viszont van 8 olyan ún. „létfontosságú" ami­nosav, melyet nem lehet mással helyettesíteni. Ezeket a megfe­lelő mennyiségben és arányban szervezetünknek okvetlenül meg kell kapnia, mivel ha csu­pán egy is hiányzik közülük, szervezetünk nem tudja a tes­tünk építőanyagának kopását pótló értékes emberi fehérjé­ket felépíteni. Az ABC egyes betűivel jelölt vitaminokat sem képes szerve­zetünk hosszabb Ideig nélkü­lözni, teljes hiányuk súlyos megbetegedéssel jár, sőt bele is halhatunk. Részleges hiányuk viszont ellenálló képességünk csökkenésével és erős fáradé­konysággal jár. Éhezés telt gyomorral Az aminosavak és a vitami­nok felfedezése és megismeré­se nagy jelentőségű az emberi táplálkozás szempontjából. Hiá­nyuk egy újabb fogalom: a mi­nőségi éhezés fogalmának meg­ismeréséhez vezetett. Eddig az éhezésen a táplálék hiányát vagy nem kielégítő mennyisé­gét értettük, egyszóval a korgó gyomrot. A minőségi éhezés vi­szont azt jelenti, hogy teljesen jóllakottan, telt gyomorral is lehet éhezni, ha az egyébként bőséges táplálékunkból egyik­másik aminosav vagy vitamin hiányzik. A hosszabb ideig tar­tó minőségi éhezés eleinte alig észrevehető tünetekkel kezdő­dik, később azonban ugyan­olyan súlyos kimenetelű lehet, mint a mennyiségi éhezés. Állatkísérletekkel bebizonyí­tották, hogy minőségi éhezés bekövetkezhet abban az eset­ben is, ha ugyan megkapja szervezetünk a szükséges ami­nosavakat, de nem egy étkezés folyamán, hanem különböző időben és adagokban. Ilyenkor, ha a szükséges nyolc aminosav közül csupán egy is hiányzik, szervezetünk nem képes a hét aminosavat testünk felépítésére fordítani, hanem ehelyett ka­lórlafejlesztésre fordítja, vagy­is elégeti. Ha viszont a nyolc aminosav közül hét a kívána­tos 100 %-os arányban van je­len táplálékunkban, egy azon­ban csak pl. 30 %-ban, akkor szervezetünk a többi aminosav­ból is csak 30 %-ot használ fel a test felépítésére, a fennma­radó 70 %-ot pedig elégeti. Fehérjetartalmuk alapján táp­lálékainkat két csoportra oszt­juk. A komplett fehérje tartal­A brit Ford gyár legfényűzőbb kocsija az „Executive". A Zo­diac Mark IV. modellből fejlesztették ki s 160 km/óra se­bességet ér el. Egyebek kőzött automatikus sebességváltóval, szervóberendezéssel, hátratolható tetővel, biztonsági övekkel, rádióval, ködlámpával stb. van felszerelve. múak a nélkülözhetetlen ami­nosavakat a szükséges meny­nyiségben és arányban tartal­mazzák, a hiányos fehérje tar­talmúakból viszont egyik-másik aminosav teljesen vagy rész­ben hiányzik. A komplett fe­hérjék közül a legfontosabb a tej, a túró, a sajt, a tejfel, a tojás, a hús és a burgonya. Igen értékes még a szójabab és a gabonafélék fehérjéje is. A növényi eredetű táplálékaink legtöbbje (búza, rozs, bab, bor­só, kukorica, főzelékfélék, gyü­mölcsök) hiányos fehérje tar­talmú. Miért helytelen a régi táplálkozási mód? A társadalmi fejlődéssel és a lakosság jövedelmének emel­kedésével párhuzamosan kimu­tathatóan többet költünk élel­miszerek vásárlására, mint a háború előtt, tehát jóval töb­bet eszünk. A bőségesebb táp­lálkozás ellenére táplálkozá­sunk színvonala csak csekély emelkedést mutat. A lakosság táplálkozását ui. a magas ka­lóriaellátás és a nagymérvű szénhidrátfogyasztás jellemzi, tehát bőséges a kenyér, a tész­tafélék, a szalonna és a ser­tészsír fogyasztása. Fehérjefo­gyasztásunk viszont a helyte­len, elavult táplálkozási szo­kások miatt nem kielégítő. Az emberek egy része a jobb táplálkozáson még ma is a zsír­bő és a sok húst tartalmazó étkezést érti. Ezek a tejes- és tojásos ételeket, a főzelék- és tésztaféléket, valamint a gyü­mölcsöt nem is tartják élelmi­szernek. A lakosság másik ré­sze viszont bőven fogyaszt tész­taféléket, hüvelyeseket és zöld­főzeléket, melyeknek viszont a fehérjetartalma hiányos. Végttl pedig általánosságban ls Jel­lemző, hogy a hétköznapi — sokszor rendszertelen és egy­oldalú — táplálkozást a szo­katlanul sok zsírt, húst és édességet tartalmazó vasárnapi étkezések követik. Hiányzik te­hát táplálkozásunkból a rend­szeresség és az egyenletesség. Komplettálós és helyes táplálkozás Élelmiszereink a tápanyago­kat nem egyforma mértékben tartalmazzák, viszont szerve­zetünk a tápanyagok és a vi­taminok rendszeres fogyasztá­sát kívánja meg. Étrendünket tehát úgy kell összeállítanunk, hogy egyik étel hiányosságait a másik étel kiegészítse, még­pedig egy étkezés keretén be­lül. Az ételeknek ezt az egy­mással való biológiai kiegészí­tését nevezzük komplettálás­nak. A fehér búzalisztből készült főtt tészta hiányos fehérjetar­talmú, tehát a szervezet építése szempontjából kevés értéket képvisel. A hiányozó aminosa­vak tejfellel, túróval vagy to­jással komplettálhatók, s Igy a tészta nagy kalóriatartalmán felül még szervezetünk fehérje­szükségletét is biztosíthatjuk. A mák, dió, lekvár ugyan eme­li a kalóriaértéket, a hiányos fehérjét azonban nem egészí­ti ki. A búzaliszt egyik amino­savának (llzin) hiánya kitűnő­en komplettálható burgonyával, tehát a burgonyás tésztafélékkel (krumpligombóc, grenadírmars stb.) komplett fehérjéket ve­szünk magunkhoz. Szervezetünk állandó vita­minellátására is fordítsunk nagy gondot. Közben ne feled­jük, hogy a legfontosabb 4 vi­tamin közül az „A" és a „D" zsírban oldódó, tehát ezeket csak akkor tudja szervezetünk hasznosítani, ha egyidejűleg zsíros ételeket is fogyasztunk. A „C" vitaminszükségletünket a gyümölcsökön kívül — főképp télen — savanyúságokkal vagy kompóttal szerezhetjük meg. Legfontosabb vitaminforrása­ink: a tej, a tejtermékek, a to­jás, a zöldségfélék, a gyümöl­csök, a tengeri halak májolajai, a hirtelen sült húsok és az élesztő. Dr. P. P.

Next

/
Thumbnails
Contents