Új Szó, 1967. június (20. évfolyam, 149-178. szám)

1967-06-13 / 161. szám, kedd

Egyelőre még névtelen Ukrajna mezőgazdasága a fejlődés útján A h^TÍappvAniinlnmlf iltionl^riT* otmir tálán iiuotiháí:) l/hnn npuol. " W A háziasszonyoknak ilyenkor már gondot okoz ízletes ételt készíteni burgonyából. A kicsírázott, fonnyadt gumók sokat veszítenek értékükből, és az új termés betakarítása még meszsze van. Igaz, már megjelent a piacon a korai burgonya, ebből azonban rendszerint kevés van és drága ls. Ogy lenne jó, ha a korai burgonya nagyobb hozamot adna, és nagyobb területen ls termesztenék, hogy hozzáférhető legyen mindenki számára tavasz végén, nyár elején. Ezért fáradozik a Szenckirályfai Növénynemesítő Állomás egy új burgonyafajta klnemesltésén. František Smieško mérnök, az állomás egyik nemesltője kísérget a portán s magyarázza, milyen sok, türelmes és fáradságos munkába kerül, míg kinemesítenek olyan növényt, amely a betegségekkel szemben ellenállóbb arz eddigi fajtáknál, nagyobb hozamot ad, ízletesebb és korán piacra kerül. A burgonyát koraisága miatt, csakis a melegebb, köny« nyebb talaljokon termeszthetnék. Persze, a feladat nem egyszerű. A burgonya a 18—20 C fokos melegben fejlődik a legjobbafn. 32 C fokon már megáll a fejlődése, mert a nappal lekötött keményítőt éjjel felbontja és kilélegzi. Ebből következik, hogy a burgonyának valóban korán be kell érnie, hiszen a forróságban egyáltalán nem gyarapodna a hozam. — Ebben a parcellában — mutat a sok közül az egyikre a mérnök — már a nyolcadik vegetációs esztendejében termesztjük a burgonyát. Egyelőre még nincs neve, a generatív úton sok fajtából keresztezett növénynek. ök B 45-14 jelzéssel tartják nyilván. A lényeg azonban az, hogy három év múlva már a szaporító gazdaságokba kerül és bizonyára elterjed a termesztése. Sok bfbelődésbe került, míg eddig eljutottak vele. Sok szakmai problémát kell megoldani a nemesítés közben. Talán nem ls lenne bonyolult ez a generatív szaporítás, ha csupán egy-két egyedről volna szó és amilyen lesz, olyan lesz utódokkal is megelégednének a nemesítők. A követelmény azonban az, hogy az új fajta megfeleljen a kívánalmaknak. Ezért kell tömérdek változatban próbálkozni a keresztezéssel. Évente 45 ezer magoncot nevelnek a nemesítők. (Tavaly volt a rekordjuk 100 ezer magonc.) Ennek válogatják ki a javát, mintegy 10 százalékát, amit télen üvegházakban nevelnek és figyelik a betegségekkel szembeni ellenállóképességét. A téli figyelés egy esztendővel lerövidíti a nemesítés Időszakát, mert tavaszkor már a kiválogatott egyedeket ismét kiültethetik. Kényes, laboratóriumi munka a betegségek megállapítása ls. A burgonyalevélből kisajtolt lében szérumok segítségével állapítják meg a vírusok jelenlétét. A szérum hatására a fehérjét tartalmazó vírusok kicsapódnak, ami a betegséget jelzi. A vírusok gazdanövénye leggyakrabban a szúlák néven Ismert gyom. A tetvek, kabócák terjesztik egyik növényről a másikra a betegséget. Atopos munkát végeznek az állomás dolgozói, s büszkék is lehetnek, mert kinemesített burgonyafajtájukat a bíráló bizottság 84,5 pontosra értékelte. A legnagyobb szám ugyan a 100, ám ezt elérni szinte lehetetlen. A legjobb tulajdonságokkal rendelkező burgonyák is csak 65—66 pontot értek el. Az összehasonlításból kitűnik, hogy az eddigi fajtáknál jobb korai burgonyáról van szó. A ga"zdasszonyokat természetesen nem az érdekli, milyen körülmények között születik meg az új fajta, és milyen nevet kap. Az a fontos, hogy alakja, csirái ne lassítsák a hámozást, s mindenekelőtt ízletes legyen, olcsón és minél korábban kerüljön a piacra. Reméljük, a szenckirályfai korai burgonyával elégedettek lesznek — sajnos azonban, hogy csak néhány év múlva. BENYUS JÓZSEF HATAN ÜLÜNK az aránylag kicsi s st csehszlovákiai szokásokhoz viszonyítva szerényen berendezett dolgozószobában. Már késő délutánra jár az idő, de Ilja Ivanovics Profatyilov, az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság földművelésügyi miniszterhelyettese megnyugtat, — kíváncsian várja a kérdéseket, csehszlovák újságírók részére mindig van ideje. Bennünket főképpen az érdekelt, hogyan fejlődik Ukrarjna mezőgazdaságának belterjessége, milyen fokon áll a szakosítás. A belterjesség fokozásának útja lényegében azonos, mint hazánkban; lecsapolás, öntözés, új, nagy hozamú növényfajták, Intenzívebb trágyázás, egyszóval: komplex afgrotechnika. A 32 millió hektár szántóföldből jelenleg csak 600 000 hektárt öntözhetnek. 1970-ben már ennek kétszeresére szeretnék kiterjeszteni az öntözéses gazdálkodást. Az öntözés fejlesztése a köztársaság déli részében jóval nagyobb arányú, mint például Kijev és Harkov környékén, ahol a rosszabb feltételek miatt egyelőre csak a zöldséget és részben a takarmányokat öntözik. Jelenleg 165 000 hektár szőlőjük és 600 000 hektárnyi gyümölcsösük van. Az éghajlati és más lehetőségeket nézve ezeket a nagy hasznot eredményező kultúrákat sokkal nagyobb területre is kiterjeszthetnék. Csakhogy — magyarázza a miniszterhelyettes — az eddigi telepítéseken sem elég intenzív af termelés, ezért inkább lassúbb ütemű az új telepítés és Automata gépek osztályozzák és új baromfifeldolgozó üzemben. konzerválják a tojást a prešovi Berenhaut felvétele a meglevők hasznosságának növelését szorgalmazzák. A zöldségtermesztés lényegében a nagyvárosok környékén összpontosul. Igy a nagy zöldségtermesztő szovhoz-trösztöket jól elláthatják a legkiválóbb szakemberekkel. Az eljárás helyességét a kifogástalan piaci ellátás igazolja. Számunkra talán érdekes, hogy például a 11 millió hektárnyi gabonának csak a fele kap műtrágyát, az ls csak 1,5 mázsát hektáronként. A burgonya hektárjára négyszer, a cukorrépáéra csaknem nyolcszor annyit adagolnak. A cukorrépa átlagos hektárhozama Így is csak 222 mázsa a köztársaságban, a búzáé 24,5 mázsa. Igaz, ez már az új fajtáknak, a Bezosztájának és a Mironovi 808asnak köszönhető. Az utóbbi egyes parcellákon 60 mázsát is adott hektáronként. Legjobban a rizs fizet, ebből 42 mázsa az ukrajnai átlag. PROFATYILOV MINISZTERHELYETTES arról a nagy átalakulásról ls szívesen tájékoztatott bennünket, amely az ukrajnai falvak, s a mezőgazdasági dolgozók életében bekövetkezett. Itt ugyan nem befejezett tényről van szó, mert a változás, a fejlődés tovább tart. Tavaly kezdődött el s az idén fejeződött be, hogy a kolhozok a korábbi munkaegységértékes fizetési rendszerről a garantált, ún. szilárd fizetésre tértek át. A munka menynyiségétől és minőségétől. Illetve a képesítéstől és a munka szakigényességétől függően 1,72 rubeltől 6 rubelig terjedhet az alapjutalmazás. Az így elszámolt bért havonta kapják kézhez a kolhoztagok. Ehhez jön még a kétféle premizálás. A terv 100 százalékos teljesítéséért 25 százalék prémiumot fizetnek. A terven felüli termelésből a termelt érték vagy maga a termék 20 százaléka illeti a dolgozót. A prémiumok kifizetésénél nem az egész kolhoz, hanem az egyes munkacsoportok tervteljesítését veszik alapul. A mienkhez viszonyítva érdekesség az is, hogy a garantált alapfizetés és a prémiumok összege gyakran teljesen egyenlő. Tavaly a kolhozok 65 százalékában a jutalmazás már elérte azt a szintet, amit hasonló munkáért a szovhozokban fizettek. A többi kolhozban — a hegyvidéki és a hegyaljai körzetek kivételével — az idén kerül sor a fizetések rendezésére. A hegyvidéki és a hegyaljai körzetek külön problémát jelentenek. Ott a lakosság számához viszonyítva kevés és általában gyengén termő a föld. AZ ÉLETSZÍNVONALLAL kapcsolatosan még több kérdés ls felvetődött. Az egyik: menynyi Ukrajnában a kolhoztagok háztáji földje? Nos, ez nem egyenlő. A legkevesebb 25 ár, a legtöbb — a sztyeppéken — egy hektár. Egyelőre még a nyugdíj sem egyenlő. A munkások, hivatalnokok legalacsonyabb nyugdíja 30 rubel, a kolhoztagoké 12 rubelnél kezdődik. Amellett, hogy itt a nyugdíjjogosultság korhatára 65 év. Tény azonban, hogy a nyugdíjas kolhoztagok a korábban jogos háztáji földdel rendelkeznek, s a megállapított nyugdíj akkor sem csökken, ha az illető nyugdíjas továbbra is dolgozik a kolhozban. Ehhez talán még annyit, hogy az SZKP XXIII. kongresszusa határozatának értelmében a kolhoztagok nyugdijának alsó határa öt éven belül meg fogja közelíteni a munkásokét, a nyugdíjkorhatárt pedig egységesítik. Az életszínvonalnak természetesen nem csupán az egy főre eső jövedelem a mutatója. Régebben például együtt lakott a család a nagyapától az unokáig. Mostanáig már átlag 3,2re csökkent az egy-egy lakásegység lakóinak száma. A falvakon, településeken gomba módra nőnek a családi házak. Olcsó az építőanyag, a tégla például csehszlovák pénzben számítva alig 22 fillér. Említésre érdemes az is, hogy a szolgáltatások színvonala magas. Ezenkívül az 500 lakosnál nagyobb falvakban van klub, színjátszásra és filmvetítésre alkalmas helyiség, bölcsőde és óvoda. Az üzletek áruellátása —• a legkorszerűbb árukat is beleértve — sem marad el a város mögött. TALÁN MÉG ANNYIT: Ukrajnában 16 központi falu építése van folyamatban. Ezekben már ott találhatjuk a szolgáltatások központi házát, a tájegységnek megfelelő szakközépiskolákat, kórházat, klubokat és nem utolsósorban a központi piacot. A lakóházak legalább 3 emeletesek. Ezek a falvak már város jellegűek. Bár ez a 16 faluközpont egyelőre még csak kísérleti jellegű, egyáltalán nem kizárt, hogy már a közeljövőben megindul ezer és ezer hasonló falu kiépítése. A mezőgazdaság fejlődése megteremti hozzá a feltételeket. B. DUŠEK SZABÓ BÉLA: Piac és libamáj I /annak olyan furcsa dolgok " az ember életében, amelyekre próbál magyarázatot adni, de nem biztos, hogy a magyarázat valóban fedi a valóságot, igy például egy idö óta, ha a nyugtalanság, elégedetlenség kínoz, akkor egyszerűen kimegyek a piacra, és ott a kavargó embertömegben, a zaj, az állandóan változó színek közepette kínzó gondolataim vesztenek feszültségükből. Megnyugszom. A kofák kínálása, a vevők alkudozása, a virágok, a friss saláta, petrezselyem eleven zöldje, az apró-cseprő szóváltások mind, mind valahogy lecsillapítanak. Egy kicsit úgy érzem magam, mintha otthon lennék a nagymihályi piacon, ahol gyerekkoromban mezítláb, szatyorral a kezemben követtem anyámat és segítettem a vásárlás szertartását lebonyolítani. Mert a vásárlás, híven az adás-vétel törvényeihez, bizonyos fajta szertartással jár. Anyám olcsón akart vásárolni, a parasztasszony vagy a kofa pedig minél többet akart árujáért a vevőből kisajtolni. Mindez feszültséggel, izgalommal járt. A párbeszédek, eleinte barátságosan kezdődtek, majd a tárgyalás hűvösségével folytatódtak, végül ha nem tudtak megegyezni, ellenséges hangba csaptak át. Ogy is volt néha, hogy anyám nélkül, korán reggel barátaimmal vonultam ki a piacra. Ilyenkor a macskaköves piactér még kissé hűvös és harmatos volt. Az asszonyok éppen kirakták gyümölccsel teli puttonyaikat, kosaraikat, és ml, valami rossz kollektív szellemtől haftva megdézsmáltuk a gyümölcsöt. Utána kiabálás, ordítozás, amolyan szertartásos hajsza kezdődött, amely néha sikerrel, néha kudarccal végződött, mint általában minden vállalkozás az életben. De az Izgalom, az élet sója, amire nekünk suhancoknak anynyira szükségünk volt, mint a társadalom haladó változásainak a forradalomra, az megvolt. Bizonyos honvággyal gondolok most ezekre az Izgalmas gyerekkort kalandokra, amikor őszülő fejjel járom a piacot és nézem a friss hagyma, kalarábé, sárgarépa és virágok tömegét, amit a bolgárok és a külvárost öregasszonyok naponta standjaikra kiraknak. Ezek a külvárosi asszonyok tulajdonképpen a kofák, valamennyien kicsit csalódtak és megrokkantak az életben, de mert vállalkozó szelleműek, legyűrnek magukban minden gyengeséget és teljes hévvel az adás-vétel izgalmainak és furfangfainak szentelik tehetségüket. Vannak kofák, akiket a reuma, a köszvény, az epe kínoz, de nem engedik magukat legyőzni a betegségüktől. Télen-nyáron hajnalban kelnek és idejekorán ott vannak a standjukon, kirakják az áruikat és összeszorított foggal mosolyognak azokra az állandó vevőkre, akik az áruért annyit fizetnek, amennyit kérnek. LJogy áruikat hogyan szer' ' zik be, az külön fejezet. Vannak, akik kiutaznak a fáivakra a csirkéért, a friss tojásért és vannak, akiknek a faluból egyenesen a piacra hozzák az árut. Attól függ, hogy kinek milyen összeköttetései vannak, milyen a szétágazó kereskedelmi hálózata. Van olyan kofa is, akt csak hiánycikkekre specializálja magát. Most például a friss hagyma idején, amikor a rendes fejhagymát már nem lehet kapni, náluk kilószámra vásárolhatja a vevő. Persze olyan áron, hogy „kifizetődik" . És senki se higgye, hogy tán hangos szóval dobra veri, neki hagymája van, vagy esetleg letűrt zsákba mutogatja ritka árulát. Szó sincs róla, standján a vevő nem lát egyebet, mint a retek, saláta között egy hagymafejet. Az első pillanatban úgy tetszik, mintha csak véletlenül kallódva került volna oda a többi áru közé, csak amikor a vevő ezt a hagymát meg akarja venni, derül kl, hogy kilóját 14 koronáért adja. Minderről diszkréten, a titokzatosság varázsával értesül a vevő, aki ha a hagyma birtokába akar jutni, akkor fizet, mégpedig borsos árat, mert a kofa nem mindenkinek mondja meg a titkát. Először felméri a vevőt, egyetlen pillanat elég neki, hogy a vevő veséjébe, szándékába és erszényébe lásson, hogy aztán a rejtett helyről előkotorja a hiánycikket. Aztán van olyan kofa ts, aki libamájra specializálja magát. Ez a legelőkelőbb kofa a piacon, nincs is safát standja, csak egy kis kosárkája van, abban őrzi az elsőosztályú, valóban szép és halványszínű libamájakat. Urürgyül néha csibéje is van, de a májat, a drágakincset csak valóban a szakértőknek mutat fa meg. Azt is tudja, ki a szakértő. Én ls szakértő vagyok. A piacon ezt senki sem tudja, csak én és ö. Ez a ml közős titkunk, senkinek sem áruljuk el, csak éppen most, valami viszketegség vett rajtam erőt, és mint általában a flrkászok, mindent elmondok. A zzal kell kezdenem, hogy " a libamájhoz való kapcsolatom már gyerekkoromban kezdődött. Anyám ugyanis libákat tömött és kis városunkban a húst, a zsírt és a májat eladta a jómódú kereskedőknek. Nekünk a libából csak az aprólék maradt, a láb, a fef, a gyomor, a vékonyszárny, meg a töpörtyű. Ebből készített anyám pazar ebédet és vacsorát. Es tömte a libákat a kamrában, nyolcat-tízet naponta. Ült egy zsákon, én meg nyújtottam neki a szegény, kukoricától agyonkínzott libákat. Amikor levágták, segítettem piszkos tollazatútól megtisztítani... Utána ott statisztáltam, amikor anyám a tiszta libát kinyitotta és előkerült a máj. Súlya szerint tudtuk, hogy kl fogja megvenni, ki fogja elfogyasztani, de soha eszembe sem jutott, hogy mi otthon, — a tízgyerekes család — szintén jóízűen elfogyaszthatnánk. A Verne-regény után ugyan álmodhattam arról, hogy egyszer körülrepülöm a Földet vagy esetleg eljutok a Holdra, de arról a forradalmi gondolatról, hogy az anyámtömte libának a máját mi együk meg, arról még csak álmodni sem mertem. Ellenkezőleg, együtt örültem az anyámmal, hogy fól eladtuk és árából újabb libákat vehettünk. Mindebből természetesen az ts kiviláglik, hogy édesanyám titokban kofahajlamokkal rendelkezett, és valószínű, az ts lett volna, ha történetesen nem lóg a nyakán tíz gyereke. Ugyanakkor azonban éppen a tíz gye• rek késztette arra, hogy minden adódó vállalkozásba belefogjon. Ha bírja, bizonyára zsákolt is volna, csak azért, hogy néha egy jó falat is Jusson szegény otthonunkba. E vállalkozásban mint jó, engedelmes gyerek mindig segédkeztem. Mondhatnám inaskodtam az anyámnál. Az ts előfordult, hogy az áztatott kukoricában egy rézkrajcárt találtam, eltüntettem, és anyám volt olyan tapintatos, hogy nem szólt, de később oly módon oldotta meg a kérdést, hogy a krajcár helyett, egy eltörött rézkilincs darabját tette az áztatott kukoricába, hogy a liba mája hízzék, növekedjék. Mert a réz az segít, mondta az anyám, és nekem soha eszembe sem jutott, hogy kételkedjem a K szavaiban, mint ahogy a só va- • rázserejében sem kételkedtem, jgg Innen ered tehát kapcsolatom a libamájhoz. VI. A zóta hosszú évtizedek múl" tak el, sok olyan esemény §1 zajlott le életemben, hogy a li-