Új Szó, 1967. május (20. évfolyam, 119-148. szám)

1967-05-11 / 128. szám, csütörtök

A csehszlovák Iparnak jó neve van a Német Szövetségi Köztársaságban. A Skoda MB 1000 mintájú autóktól a komlóig és kaolinig sok mindent exportálunk a bonni államba.., Essenből, Krupp acélvárosából váratlanul meghívót kaptam a szlovák grafikai kiállítás megnyitására. A meghívó elgondolkoztatott. Ügy vélem a cseh és szlovák szocialista művészet exportja elhanyagolt terület. Újságjaink időnkint felmagasztalják filmjeink, zenei együtteseink, színészeink és más művészeink sikereit, de a babérokat és esetleg a kudarcokat ls, csak rideg művészi szempontból ítélik meg. Csak azt értékelik, hogyan állunk helyt a nemzetközi versengésben. A csehszlovák művészet jó hírnévnek örvend az NSZKban. Jobbnak, mint ipari és mezőgazdasági termékeink. Nincs olyan hét, hogy a nyugatnémet televízió ne közvetítsen csehszlovák filmet, vagy más csehszlovák programot, amelyet rendkívüli sikernek tartanak. Statisztikai adatokkal nem rendelkezem; Bonnban az ilyesmit nem tartják nyilván, de saját tapasztalataim alapján bizonyíthatom, hogy valamennyi nyugatnémet KULTURÁLIS EXPORT nagyvárosban találkozhatunk művészetünkkel. Természetesen, az olvasók kérdezhetik, milyen anyagi hasznot jelent ez nekünk. Sajnos, nem tudom kifejezni koronában, de bátran állíthatom, hogy nem csekély haszonról van szó. Együtteseink és filmjeink előadásait ugyanis szigorúan üzleti alapon rendezik, s ha nem hoznának hasznot a műsorrendezőknek, akkor aligha találkoznánk a „Tschechoslowakei" szóval. Ha HÍRNEVÜNK tehát művészetünk devizahasznot hoz, akkor a művészeti export előnyösebb a híres svätci órák kivitelénél, mert ebben az esetben csakis „emberi munkát" exportálunk. Szerintem a kulturális export politikai jelentősége még figyelemre méltóbb. A nyugatnémet nézők ezres, milliós tömegei felteszik a kérdést, hogyan lehet a „kommunista Csehszlovákiának" ilyen fejlett művészete. Ez nagyon fontos itt, Nyugat-Németországban, ahol az emberek még mindig az antikommunista propaganda hatása alatt állnak. Tehát a csehszlovák művészet segít az előítéletek leküzdésében. Művészeti exportunk kezdetben politikai szenzációként hatott. Az emberek kíváncsiak voltak ránk. Ma már azonban más szemmel néznek ránk: hírnevünk van. Bebizonyosodott, hogy a szocialista Csehszlovákia minden lehetőséget megad az igazi művészet fejlődéséhez, s művészeti téren nagyhatalom vagyunk. Igy aztán művészetünknek éppen olyan jő neve van külföldön, mint a Škoda márkának, a Prazdrojnak vagy egyéb gyártmányainknak. KAREL C ( S A R bonni levele CSEHSZLOVÁK BIZSU ÉKESÍTI A FRANCIA NŐKET S

zinte hihetetlen! Franciaországban tavaly 5500 csehszlovákiai bizsunyakláncot, karkötőt és fülbevalót adtak el. Kilencven tonna csiszolt követ, illetve üveget használtak fel a gyártásukhoz s e „kincseket" 40 vasúti kocsi szállította. A Franciaországban árusított divatékszer 90 százaléka csehszlovákiai eredetű. A kövek részben nyers formában, többnyire azonban készen, csiszolva és foglalatban érkeznek. Behozatalukat javarészt a Jablonex cég bonyolítja le. Nagyban a cég Beaubourg utcai áruházában árusítják Párizs kellős közepén. Az áruház a divatékszerek propagálására évente kétszer kiállítást rendez. A legutóbbi igen ötletes volt és rendkívüli sikert aratott. A bizsukat ugyanis egy képzőművészeti tárlaton mutatták be, egy most nagyon népszerű szobrász és festő: Ambro Giani műveinek kiállításán. A szobrok és festmények között „élő arcképként", aranyozott keretben ízléses nyakláncokat, dísztűket, klipszeket stb. viselő csinos manekenek jelentek meg, s ez igen emelte a divatékszerek hatását. A párizsi és a vidéki lapok egyaránt elragadtatva írtak e kiállításról, s fényes jövőt jósolnak a csillogó-villogó csecsebecséknek. „Ennyi sok ízléses, eredeti kivitelű és még csak nem is drágán árusított csiszolt kő láttán az elegáns nők talán nem is vágynak többé valódi ékszerre", — írja az egyik tekintélyes párizsi lap cikkírója. A csehszlovák divatékszerek Franciaországban már régen kiérdemelték az elismerést. Különleges boltok, nagyáruházak pompás kiállításban mutogatják a kirakatokban. Már nézni is öröm, hát még hordani! „A francia vevők" — mondta nekem egy elárusítónő — „különösen a kövek finomságát, szépségét csodálják és nem kevésbé a nagyszerű kivitelét. Csak kevesen tudják, hogy a nők e csodás, csillogó ékei Csehszlovákiából kerültek hozzánk". Valóban, a divatékszerek eredetét az eladó cégek többnyire eltitkolják és ezzel megfosztják a termelő országot az őt ezért megillető dicsőségtől. A Jablonex cég most arra törekszik, hogy ezt az „anonimitást" mielőbb megszüntessék és valóban hírnevet szerezzenek a csehszlovák divatékszereknek. Üj eladási módszereket vezetnek be, és az árut ügyesen propagálják. Ennek köszönhető, hogy a csehszlovák bizsuk kereslete tavaly feltűnően emelkedett. PIERRE CAMES párizsi levele KÖSZÖNET A TERVEZŐKNEK A napokban betértem a legnagyobb budapesti bútoráruházba, a Lenin körúton. Olyan szobabútort keresek, amely nemcsak szép és modern, hanem helyet ad kisebb könyvtárra való könyvgyűjteményemnek is. Hetekkel ezelőtt láttam egy tetszetős berendezést a kirakatban, azonban már akkor rajta állt a cédula: eladva! Csehszlovák gyártmány volt. „Elkapkodták" — ahogyan a pestiek mondják, s most lesnem kell, telefonálgatnom, hogy mikor „érkezik hasonló. Amíg érdeklődtem a lehetőségek felől, láttam, a csinos könyvelőnő kis csehszlovák gyártmányú számológéppel dolgozik. „Hogyan váltak be ezek a gépek" — tettem fel a kérdést, mert ilyen összeadó- és szorzógépeket szinte minden irodában találni Magyarországon. A kezelök: elégedettek 1 Még több kellene belőle! Persze, nem csupán a gyorsan eladásra kerülő csehszlovák bútorok és a kis zöldesszürke számológépek jelképezik a jó kapcsolatot a budapesti vásárlók és a dolgozók, valamint az exportra termelő csehszlovák vállalatok között. Csehszlovákia ma a harmadik helyen áll a magyar külkereskedelemben! Otthon a hűtőszekrényünkben csaknem állandóan akad csehszlovák sör, iskolába kéCeruzák és baggerek szülő Péter fiam csehszlovák színes ceruzákkal tanult meg rajzolni és festékeit is a szomszédországban készítették. Nem sorolom tovább, hiszen a most már nálunk is vásárolható csehszlovák gyermekcipőktől kezdve a díszes üvegkristályokig, szinte az élet minden területén megbecsült segítőtárs, vagy egyszerűen kellemes hangulatot sugárzó tárgyak, eszközök formájában tulajdonképpen jelen van a testvéri Csehszlovákia. A magyar turisták százezrei tanúsítják, hogy napjainkban az emberek milliói becsülik és értékelik a „Made in Czechoslovakia" feliratú iparcikkeket. És elégedettek a minőséggel. Ezúttal azonban nem is a lakosság közvetlen szükségleteit és örömeit szolgáló cikkekről szeretnék szólni, hanem azokról a csehszlovák termékekről, amelyek az egész magyar népgazdaság fejlődését szolgálják. Egy sajtókonferencián hallottam, hogy ebben az évben másfél ezer Zetor Super traktort, több száz kistraktort, háromszáz tehergépkocsit és mintegy 700 camiont szállít a Magyar Népköztársaságnak a csehszlovák ipar. Azt is elmondták, hogy másfél millió rubel értékben érkeznek Csehszlovákiából baggerek, földmunkáló-gépek. Ezekkel a baggerekkel a napokban a hálimbal bauxit-bányában és a gyorsan hosszabbodó új balatoni műút építésénél találkoztam. Kezelőik sok dicsérő szót mondtak a gépekről és egyetlen kívánságuk volt: küldjenek belőle többet! Ezt hallottam a gyöngyösvisontalaktól is. Ott, a Mátra aljában terebélyesedik Magyarország legnagyobb barnaszéntelepe, amelyet nyíltszíni fejtéssel tárnak fel. Ennek a munkának első szakasza, a felső földréteg eltávolítása, a csehszlovák gyártmányú földmunkagépek feladata. Velük egyengetik a terepet az óriási NDK-gyártmányú marótárcsás kotrógép számára, amely a hányórendezőre, majd a most épülő Gyöngyösvisontai Hőerőmű kazánjaiba továbbítja a barnaszenet. Az egyik bagger kezelője, Mocsár jános, már ült más gyártmányú földmunkagépeken is. Erről a csehszlovák masináról azonban azt mondta, hogy tervezői nemcsak a munkára gondoltak, hanem a kezelő kényelmére is. S napi nyolc óra után nem kell elgémberedett végtagokkal leszállni a gépről. A kezelők ezt a csehszlovák tervezőknek és munkásoknak köszönik ... SEBES TIBOR budapesti levele Wekik volt igazuk AZ ESZTERGAPADNÁL méltóságteljes nyugalommal áll a mester. Azt a helyet figyeli, ahol a csillámló fémforgácsok keletkeznek. A sarokban fúrógép működik. Fúrója zokogva ássa be magát az „útjában álló" vasdarabba. A szomszédos teremben körfürész sikong. Ez a dobhártyarepesztő hangzavar elnyelt az ember hangját. A KISOjFALUSl lérsekújvári járás) mesterek persze szavak nélkül ís megértik egymást, mi pedig Udvardi Bandi mechantzátorral kint az udvarban próbálunk szót érteni. — Amint látom, aránylag jól felszerelt a javítóműhelyük. A munka eredményessége is ilyen jó? — Nálunk csak holt szezonban vesztegelnek a gépek. Amikor szükség van rájuk, mindig üzemképesek. Pedig 14 kerekes, két lánctalpas traktor, 3 gépkocsi, néhány motorkerékpár, ezeken kívül rengeteg munkagép és munkaeszköz javítását végzik a műhelyesek. Szóval megérdemlik az elismerést. — Es hányan dolgoznak a műhelyben? r- Általában tízen. — Az említett gépek javításához 10 emberre lenne szükség? — Soknak tartja? Nem csodálom. Nehéz tétel, talán az egyik legnehezebb a szövetkezetekben. Ezt nem lehet előre megadott képlet szerint megoldani, mert... NEM RÉSZLETEZEM a szövetkezeti gépesítő fejtegetéseit, csak a lényegét vetem papírra. A több mint 1250 hektáros szövetkezetben a gépekre váró feladatokkal elég jól megbirkózik a jelenlegi géppark. Pedig a mindennapi munkák mellett közben szőlőt és gyümölcsöst is telepítenek. De a szakemberek számát illetően a nyomós érvek közül nem ez kívánkozik az első helyre, hanem az, hogy úgyszólván az egész gépparkjuk kiöregedett. A gépek és felszerelések nagyobb részét ugyanis még a gépállomások átszervezésének idején vásárolták. Már akkor 50 vagy annál is nagyobb százalékos elhasználódottsággal. Nem csoda, ha ezek a gépek és más termelési eszközök gyakrabban kerülnek műhelybe, mint a későbben vásárolt újabb, — mi tagadás — tökéletesebb típusok. Vagyis mind a tíz javítónak van elég tennivalója. Igaz, különösen a nagyobb javításokat elvégeztethetnék a központi műhelyekben is, de erre csak végső esetben kerül sor. Hogy miért idegenkednek a kisújfalusiak a . központi műhelyektől? — En ezt nem is mondanám idegenkedésnek, — magyarázza a gépesítő. — Vegyünk figyelembe néhány tényezőt. A gépek munka közben hibásodnak meg, olyankor pedig gyors javításra van szükség. A mi mestereink már ismerik gépeink valamennyi porcikáját, a lehető leggyorsabban üzemképessé teszik őket. Nem babrálnak rajta feleslegesen, a sürgős esetekben csak a legszükségesebbet javítják vagy cserélik. A főjavítás ugyan gyorsabban megoldható a központi műhelyben, mivel nekik van cseregépük, ám a csere csaknem kétszerannyiba kerül a szövetkezetnek, mint ha a mi embereink végzik a javítást. A MŰHELLYEL, illetve a szakemberek számával kapcsolatosan meg kellett hajolnom a meggyőző érvek előtt. Aztán békülésképpen meginvitáltak egy pohárka szőlőlére a pincékhez, mondván — ott könnyebb a beszélgetést folytatni Mi tagadás, ebben is igazuk volt. Micsoda környezet. A tűző nap ellen árnyékot nyújtanak a lombok, a hideget gyorsan száműzi a hegy leve, eső ellen ott a pince előszobája, a romantikus paddal, az ácsolt asztallal. Hogy ezek az egykori írástudatlan elődök . .. Szóval le a kalappal előttük. No de nem a pincékről van itt szó, hanem arról, hogyan áll a munkákkal a gépesített brigád. Ha már azokat a kiöregedett gépeket olyan minden elismerést megérdemlően üzemképes állapotban tartják a javítók. — Talán dicsekvésnek tűnne, ha azt mondanám, hogy a jól kijavított gépek kiváló eredménnyel dolgoznák, — kezdi az új témát Udvardi Bandi, majd azzal folytatja: — Az érsekújvári járásban minden munkát az elsők között végeznek el traktorosaink. A hatvan hektár cukorrépát például 3 nap alatt elvetették, s a sarabolás sem tartott tovább. — Azt tartja a mondás, hogy hamarmunka ritkán jó. Itt Kisújfaluban talán ezt az öreg igazságot ls meg tudják cáfolni? — Mi nem a hamar-, hanem a gyors, illetve idejében végzett munkát teljesen természetesnek tartjuk, sőt, a megkívánt minőséggel párosítva még célprémiummal is támogatjuk. Hiszen a mezőgazdaságban nemhogy a néhány napos, hanem esetenként a néhány órás késlekedés is százezres veszteséget okozhat. Olyat, hogy abban az esztendőben azt már nem lehet behozni. — S a kifizetett célprémiumnak meg is van a hatása? — kérdezem. Erre Paragovics Jóska növénytermesztési csoportvezető válaszol, mert Bandi közben mással van elfoglalva. — Hogy van-e hatása? Erről inkább a gabona, a cukorrépa meg a többi növény beszélhetne. Ha kíváncsi rájuk, szétnézhetünk a határban. Szép az idő. Indultunk vglna, de a mechanizátor megtért a tele kupával, meg azzal a bölcsességgel, hogy itt most nincs célprémium, s a sietség megszentségteleníti a borivást, a bort meg kell rágni. RÁGTAM VOLNA én, de az a huncút nedű sehogyan sem akart megmaradni a fogam között. Amikor aztán végre a határjárásra is sor került, meggyőződhettem, hogy valóban szép a kisújfalusi határban a gabona is, a cukorrépa is, meg minden. Nem csoda, azon a napon, abban a kellemes tavaszi napsütésben... HARASZTI GYULA iiiiiiiMiiMi miiiiiiiim liiuimiiii iiiiiiiimiti iiiiiiiiiim r Különös „házasság t* S

ok víz lefolyt a Dunán azóta, hogy a virtiek csárdájukban összeültek, hogy pontot tegyenek a gazdasági év végére. A vén folyó partján levő szövetkezetnek mindössze 624 hektár a földterülete. Kis szövetkezet, mégis 281 tagot számlál. Bár az utóbbi időben egyre növekedett a dolgozók létszáma, a munkaegység értéke mégis évről-évre emelkedett. 1963-ban csak 18 koronát fizettek munkaegységenként, tavaly már elérték a 27 koronát. A földterület nagyságához mérten sok a munkaerő Virten, — mondják a környékbeliek. A közös irányítói viszont így gondolkodnak: nincs nálunk fölösleges ember. Olyan növényeket termesztünk, hogy mindenkinek legyen elfoglaltsága. Ez nemcsak elv, hanem a valóságban is így van. A szokásos terményeken kívül zöldséget termesztenek, s évről évre fokozzák a gyümölcs- és szőlőtelepítést. Bielik Gyula, a kitűnő szervező elnök és társai jól tudják, mit kell termelni az eléggé gyenge minőségű talajon, hogy minél több szorgos kéznek adjanak munkát és jó kereseti lehetőséget. Elgondolásnak szép, de ha még jobb eredményeket akarnak elérni a szőlészetben, a gyümölcsösben, a dohány- és zöldségikertészetben, akkor jelentős mennyiségű szerves trágyára van szükségük. Ehhez pedig állatok kellenek. Az állatállomány lényegében meg is van, és egy hektárra számítva a legjobbak közé tartoznak a komáromi járásban. A baj a tákarmányalapnál kezdődik. Eddig főleg állami takarmányalapokra támaszkodtak. Tavaly például csak szemes takarmányért 1 millió 611 ezer koronát fizettek ki. Az új rendelkezések értelmében az idén