Új Szó, 1967. május (20. évfolyam, 119-148. szám)

1967-05-07 / 125. szám, vasárnap

Népgazdaságunk egyensúlya a termelés hatékonyságától és a gazdálkodás jövedelmezőségétől függ A CSKP Központi Bizottsága 1967. május 3 -4-i ülésének vitájából Jaromí

r Doianský elvtárs felszólalása Ota Šik elvtárs felszólalása Ota Šík elvtárs néhány bevezető szó után rámutatott, hogy a jelenleg legsarkalatosabb probléma termelésünk relatívan csekély hatékonysága, ami különösen a tőkésországokkal fenntartott gazdasági kapcsolatokban érezteti kedvezőtlen hatását. Ez más szóval annyit jelent, hogy bizonyos mennyiségű importált termékért sokkal nagyobb mennyiségű hazai terméket kell exportálnunk. Nem marad más hátra, minthogy olyan gazdaságpolitikát folytassunk, s olyan általában érvényes intézkedéseket foganatosítsunk, amelyekkel ténylegesen meggyorsíthatjuk termelésünk hatékonyságának növelését. Jóllehet központi szerveinkben, a minisztériumokban stb. sokan úgy vélik, hogy már fontolóra vették a szükséges módosítások minden lehetőségét és tökéletesen ismerik a hatáskörükbe tartozó vállalatok termelési lehetőségeit, tudatosítaniuk kellene, hogy mindaz, amiről értesültek, úgyszólván absztrakt és csak általános érvényű, mivel csupán azt tudják, amit áz adott vállalatokban előttük feltártak, amiről tájékoztatták őket. A tényállás azonban az, hogy a vállalatokban makacsul tartják magukat azok az irányzatok, melyeknek célja leplezni a központi szervek előtt a tényleges lehetőségeket, a meglevő tartalékokat stb. Még bonyolultabbá teszi a helyzetet az a tény, hogy a vállalatokban sem ismerik maradéktalanul a valóban hatékony módosítások lehetőségeit. Ezenfelül az általános gazdasági feltételekről sincs tudomásuk, minek következtében nem képesek kiszámítani a legkülönfélébb lehető változatok gazdasági hatékonyságát. Nyilvánvaló tehát, el kell dönteni, hogy sor kerüljön bizonyos központi módosításokra, ami elsősorban a beruházások állami segélyezésére vonatkozik. Szükségesek lesznek továbbá olyan központi intézkedések, amelyek fokozhatják a vállalatokra gyakorolt gazdasági nyomást, s ezenkívül feltárják azokat a közgazdasági feltételeket, amelyek alapján az adott vállalatban gyorsabban, rugalmasabban dönthetnek a szükséges módosításokról. Alapjában véve ez a lényege mindazoknak a törekvéseinknek, amelyeknek célja elsősorban a dinamikus gazdasági egyensúly helyreállítása. Tudatosítanunk kell azonban, hogy a beruházások módosításának központi befolyásolása az adott körülményeknek megfelelően többé-kevésbé lehet következetes, s a vállalatokra gyakorolt gazdasági nyomás is különböző erejű, s ennek következtében különböző hatású. Ha makróstrukturális jellegű változásokat csupán úgy akarunk megvalósítani, hogy azok elsősorban új beruházások megkezdésére összpontosuljanak, tudatosítanunk kell, hogy e hosszan tartó és nagyon lassú folyamatban lényegében nem kerülhet sor külkereskedelmünk hatékonyságának növelésére, mivel nem tudunk lépést tartani a világviszonylatban sokkal gyorsabb ütemű műszaki fejlődéssel. Bátorságot kellene tehát vennünk ahhoz, hogy ami a beruházások állami segélyezését s az ezzel kapcsolatos hitelnyújtást illeti, újabb kalkulációk alapján fontolóra vegyük egyes, már korábban megkezdett beruházási akciók befejezésének kérdését, Eddig ilyen tárgyilagos számvetésre nem került sor. Vitathatatlan ugyanis, hogy pl. néhány régebben megkezdett s mindmáig be nem fejezett építkezés költségei a jövőben is károsan befolyásolhatják külkereskedelmünk hatékonyságát. Társadalmunk többet nyerne azzal, ha tudomásul venné az ilyen építkezésekre fordított eszközök elvesztését, mint az esetben, ha ragaszkodna az építkezések befejezéséhez, ami további órási összegeket és eszközöket emésztene fel. Nincs azonban szó csupán az ilyen nem hatékony építkezésekről, hanem egyes termelőüzemekről is, amelyek akkor létesültek, amikor még figyelmen kívül hagytuk a hatékonyság, a jövedelmezőség elvét. A múltban számos olyan üzemet építettünk, amelyeknek gyártmányait csak nagyon nehezen tudjuk értékesíteni, illetve exportálni, s ezenfelül csakis hosszú lejáratú hitelre, vagy pedig olyan árakban, amelyekkel még a termelést költségeket sem fedezhetjük. Šik elvtárs vitahozzászólalása további részében tárgyilagosan bírálta a visszásságok egész sorát és feltárta okaikat, majd így folytatta: Ogy vélem, hogy a gazdaságirányítás új rendszerének céltudatos érvényesítése érdekében elkerülhetetlenül szükséges központi irányításunk elvi Jellegű módosítása. Az új gazdaságirányítási rendszer nem érvényesülhet a gazdasági eszközök egységes felhasználásának feltételei nélkül, és nem nélkülözheti a társadalom érdekeit valóban szolgáló tárca-és monopóliumellenes politikát, amelynek kellő összhangban kell lennie a hosszú lejáratú társadalmi tervezéssel. Egyelőre az a helyzet, hogy sokkal többet beszélünk a társadalmi érdekekről, mint amennyit értük cselekszünk, és gazdaságunkban anynyira ellentmondók a tárca- és monopolisztikus érdekek, mint amilyen mértékben ez sehol sem, sőt a tőkésvilágban sem lehetséges. E helyzetben kétségbeesetten hangzanak el olyan vélemények, hogy ismét életbe kell léptetni a direktív rendszert. A gazdaságirányítás új rendszerének hatását tulajdonképpen még alig érezhetjük, és egyes elvtársak máris kételkednek e rendszer hatékonyságában. Valóban legfőbb ideje, hogy akadjon valaki, akit nem kötnek tárcaérdekek, aki a gazdaságirányítás új rendszerének tántoríthatatlan híve, aki személyesen felelős e rendszer komplex bevezetéséért és azért, hogy ehhez a rendszerhez igazodjék a központi irányítás rendszere is. Nincs szó türelmetlenségről, viszont helyrehozhatatlan hibát követnénk el, ha lebecsülnénk a gazdaságirányítás régi, elavult, adminisztratív módozatainak erejét, utóhatásait és állhatatosságát. Nem elegendő, ha csupán szavakkal fejezzük ki egyetértésünket a gazdaságirányítás új rendszerével! Intézményes kezesség szükséges ahhoz, hogy valóban céltudatosan távollthassuk el az új rendszer érvényesülését gátló akadályokat. Bohumil Sucharda elvtárs felszólalása Sucharda elvtárs vitahozzászólásában elsősorban a legidőszerűbb árpolitikai problémákat érintette. A gazdaságirányítás előző rendszerében — ami az árképzést stb. illeti, — bizonyos aránytalanságoknak voltunk ta_ núi. Vitathatatlanul helyes és feltétlenül szükséges volt tehát, hogy ez év január elsejei hagB

7 tállyal sor került a nagykereskedelmi árak módosítására. Ez 7. annál inkább helyes, mert ez év első napján lépett érvénybe gaz5

daságirányításunk új rendszere is. A nagykereskedelmi árak módosításának eredményeit pongéig részletesen elemzi vállalataink jövedelmi helyzetét, értékeli a nagykereskedelmi árak módosításának eddigi eredményeit stb. Míg az említett árrendezés az iparban nem okozhat nagyobb és súlyosabb következményekkel járó bonyodalmakat, ez a folyamat a mezőgazdaságban kellemetlenül éreztetheti hatását, ami elsősorban arra vezethető vissza, hogy a mezőgazdasági termelésben szükséges eszközök árának emelése visszahat a mezőgazdaság jövedelfnezőségére. Ez pedig azt a benyomást kelti, mintha a mezőgazdasági üzemek gazdálkodásába való önkényes beavatkozásról lenne szó. Magától értetődő azonban, hogy a központ sem teheti azt, hogy „vizet prédikál és bort iszik", s ezért a mezőgazdasági beruházások árainak emelése az 1967-es évre Javasolt állami költségvetés összeállítását is befolyásolta, illetve a költségvetés különféle mezőgazdasági juttatásokat vesz számításba. A még ezen felül szükséges kb. 300 millió koronát kitevő összeget a helyzet alapos felmérése után terven felüli kompenzálásra lehet majd felhasználni úgy, hogy ez a támogatás kedvezően befolyásolja a gazdálkodás hatékonyságát. Sucharda elvtárs az árszabályozás kedvező és kedvezőtlen kihatásainak elemzése után a fogyasztói árakkal, a forgalmi adóval, az ezzel összefüggő hatékony ellenőrzéssel stb. kapcsolatos kérdésekről beszélt. Hangsúlyozta az árak ellenőrzésének fontosságát. Az erre vonatkozó tevékenységet a CSKP múlt év decemberi plenáris ülésén hozott határozat értelmében most már az Állami Pénzügyi, Ar- és Bérbizottság fejti ki. Teljesen egyetértek azzal, hogy pártunk Központi Bizottsága oly rendkívül fontosnak tartja a gazdasági egyensúly helyreállításával összefüggő problémák megoldását, s ebben látja a CSKP XIII. kongresszusán kitűzött irányelvek megvalósításának egyik sarkalatos pontját. Köztudomású ugyanis, hogy gazdasági életünkben extenzív fejlődésünk következtében került sor bizonyos zavarokra, ami nemcsak gazdasági, hanem politikai károsodást is jelent. A közelmúltban számos negatív jelenségnek lehettünk tanúi: meglazult a fegyelem, visszásságok voltak tapasztalhatók, kialakult az anonimitás és a felelőtlenség légköre, adminisztratív szabályozások, anyagi juttatások stb. váltak szükségessé, nehézkessé vált az irányítás, minek következtében propagandánknak is „védelmi állásokba" kellett húzódnia. Ma már ott tartunk, hogy feltehetjük a kérdést, milyen eszközökkel s módszerekkel állítsuk helyre közgazdaságunk egyensúlyát. Mindegyik javasolt változat előnyös, de előnytelen is, mindegyik sikerrel kecsegtet és mindegyik nagy kockázattal jár. Elbírálásunknak ezért elsősorban politikai nézőpontokhoz kell igazodnia. Nem lenne sem politikai, sem pedig gazdasági szempontból hasznos és elviselhető, ha haladéktalanul akarnánk a világárak hatását belkereskedelmi árainkon kipróbálni, ha a gazdasági egyensúlyt polgártársaink rovására akarnánk helyreállítani, ha ennek érdekében le kellene mondanunk szocialista vívmányainkról, vagy pedig a fogyasztói árak jelentős emeléséhez kellene folyamodni. Ez még akkor sem lenne politikánkkal kellő összhangban, ha a gyökeres megoldás gyorsabban hozná meg gazdasági gyümölcsét. A legégetőbb kérdés jelenleg az, mennyire reálisak az eddig közölt elgondolások és annak lehetőségei, hogy intenzív gyarapítással jussunk olyan forrásokhoz, amelynek felhasználása a gazdasági egyensúly helyreállításához múlhatatlanul szükséges. Ki kezeskedhet azéTt, hogy a termelés növelése a termelés hatékonyságának növelését is eredményezi. Ki válaszol-, hat ma arra a kérdésre, vajon a késztermékek nem gyarapítják-e fölöslegesen a már felhalmozódott készleteket, hanem bel- és külkereskedelmi igényeink kielégítését szolgálják. Mi szavatolja azt, hogy termelésünk növelésével gyöngíthetjük azt a gazdasági nyomást, amelyet az aránytalanul nagy behozatal, a túlméretezett beruházások, a foglalkoztatottság növelése stb. gyakorolnak. Márpedig ha ez a nyomás nem gyöngülne, úgy magától értetődő, hogy fokozódna gazdasági helyzetünk feszültsége. A gazdaságirányítás új rendszere véget vetett annak a gyakorlatnak, hogy központilag osztották szét a gazdasági életünkben szükséges eszközöket. Ma már sokkal élesebb megvilágításban láthatjuk a termelés és a gazdaságosság összefüggéseit. A gazdaságirányítás új rendszere azonban csak akkor állja ki igazi tűzkeresztségét, ha a különböző vállalatokban felhalmozott tartalékokat társadalmunk új gazdasági és erőforrásaira változtathatja. František Hamouz elvtárs felszólalása tosan még nem ismerjük, s ez kétségkívül bizonyos nehézségeket okoz, arról nem is beszélve, hogy ez az árszabályozási folyamat még nem ért véget. Nyilvánvaló azonban, hogy közgazdaságunkban máris lehetővé válik az illetékesek figyelmének összpontosítása a gyönge pontokra, s a velük kapcsolatos problémák megoldásának tervezése. Az Állami Tervbízottság, az Állami Pénzügyi, Ár- és Bérbizottság, a Pénzügyminisztériuüi a többi központi szervekkel együttműködve ez év május véHamouz elvtárs bevezetőül rámutatott arra, hogy gazdaságunk további fejlesztésére nézve elsőrendű követelmény külkereskedelmünk fellendítése. Az ezzel kapcsolatos vita azonban nagyon is általános jellegű. Gyakran hangzik el az a vélemény, hogy gazdasági egyensúlyunk helyreállításának lehetőségeit a külföldi gazdasági kapcsolatokban kell keresni. Ez részben igaz, de vitathatatlan, hogy a megoldás kulcsát elsősorban a belső gazdálkodásban kell keresnünk s megtalálnunk. Mindaddig, amíg nem áll helyre külkereskedelmünk és népgazdaságunk fejlődésének egyensúlya, addig az eddigi fejlődést ném ítélhetjük meg teljesen egyértelműen mint előrehaladást, s nem alapozhatjuk erre népgazdaságunk további felvirágoztatását sem. Ogy vélem, hogy a megfelelő megoldás elsősorban a célszerű beruházási és árpolitikától függ. Véleményem szerint helyesek azok a javaslatok, hogy korlátoznunk kell bizonyos beruházásokat, hatékonyabban kell felhasználnunk a már meglevő állóalapokat. Ezzel kapcsolatban csökkenne a termelőeszközök kereslete, s ennek hatására korlátozódna a beruházásokhoz szükséges gépek, valamint a termelés számára szükséges nyersanyagok behozatala. Az óhajtott gazdasági egyensúly fogalma elválaszthatatlan a termelés hatékonyságának, a gazdálkodás jövedelmezőségének fogalmától. Ma még aligha állapíthatnánk meg félreérthetetlenül, melyik gazdasági ágazatunk s milyen termékeink hatékonyak, jóllehet egyes vállalatainkban, de különösen külkereskedelmünkben ezt már ma is nagyon konkrétan tudják elképzelni. Az említett problémával összefügg a bel- és a külkereskedelmi árak díakulásának, szabályozásának stb. problémája is. Gazdasági életünkben számos visszás jelenség vezethető viszsza arra, hogy a köztársaságunkban érvényes árak a világáraktól elszigetelten alakultak, módosultak stb. Nyilvánvaló tehát, hogy ezt az elszigetelődést meg kell szüntetnünk. Szükséges, hogy ez a folyamat megfontolt, gazdaságilag indokolt és minél rövidebb legyen. Hamouz elvtárs a nagykereskedelmi árak módosításának okait és eddigi eredményeit ismertetve hangsúlyozta, hogy a nagykereskedelmi árakat elsősorban megkülönböztetett módon, vagyis aszerint kell módosítani, milyen az adott termék, illetve gyártmány minőségi, műszaki kivitelezése, piaci értéke stb. A Jelenleg legidőszerűbb gazdasági problémáink megoldását illetően hangsúlyozta, hogy mindenesetre szem előtt kell tartanunk közgazdaságunk Jelenlegi helyzetét, másrészt reális lehetőségeit. Így pl. már ez idén szigorúbb feltételekhez kötve kell irányt szabnunk az árubehozatalnak, vagyis gondoskodnunk kell arról, hogy mindenkor a rendelkezésre álló fizetési eszközökhöz mérten szabályozzuk az importáru forgalmát. Csak olyan célokat tűzhetünk magunk elé, amelyeket közgazdaságunk jelenlegi helyzetében el is érhetünk, s ehhez kell igazodnia a direktív feladatok teljesítésének is. Elsősorban azt kell szem előtt tartanunk, hogy gazdasági életünk minden szakaszán érvényesülhessenek az új Irányítási rendszer elvei. František Vlasák elvtárs felszólalása František Vlasák elvtárs vltahozzászólása bevezető részében rámutatott arra, hogy helyenként nem értelmezik megfelelően a gazdaságirányítás új rendszerét, sőt olyan vélemények is elhangzanak, hogy nem történt semmi új és gazdaságunk irányítása a régi, kitaposott utakon halad tovább. Márpedig nem lehet szem elől téveszteni, hogy magában véve a gazdasági egyensúly helyreállítása ls hosszan tartó folyamat, amely a pillanatnyi, s a jövőbeli szükségletek rendkívül figyelmes mérlegelését teszi szükségessé. Vitathatatlan azonban az is, hogy a folyamat megfontolatlan gyorsítása nem használna, inkább ártana ügyünknek. Természetesen azt sem lehet szem elől tévesztenünk, hogy a gazdasági egyensúly újbóli helyreállításának folyamata semmi esetre sem befolyásolhatja kedvezőtlenül köztársaságunk lakossága életszínvonalának emelkedését! A gazdasági egyensúly helyreállításának s a gazdaságirányítás új rendszere érvényre juttatásának folyamatában más megvilágításban kell látnunk az építkezések, illetve az ezzel összefüggő beruházások problémáit, s egyben az új technika érvényesítésének problémáit is. Minden túlzás nélkül állíthatjuk, hogy e téren keresztezik egymást az elgondolások s az érdekek, vagyis az, ara' népgazdaságunk számára előnyös, azzal, ami a korábbi gyakorlat következményeként utóhatásait érezteti. Vlasák elvtárs a beruházásokkal kapcsolatban egyre nagyobb méreteket öltő nehézségeket ismertetve rámutatott arra, hogy éppúgy, mint a múltban, most is túlméretezett a beruházások igénylése, jóllehet általában nem csökken a megkezdett, de be nem fejezett építkezések száma, az építkezések befejezése rendszerint a kitűzött határidőkön túl is elhúzódik stb. Más szóval: már sok évvel ezelőtt megbillent a beruházási piac egyensúlya, ami főleg arra vezethető viszsza, hogy a múltban a beruházásokat teljes terjedelmükben az állami költségvetés terhére javadalmazták. Véleményem szerint — mondotta Vlasák elvtárs — e helyzetből a kiutat egyrészt úgy lehetne megtalálni, ha korlátozódna a beruházások kereslete, ezzel szemben hovatovább gyakoribb s nagyobb mérvű lenne a kínálata. Persze, a beruházások egyoldalú korlátozása nem hozhatná meg az óhajtott eredményt. Vlasák elvtárs a beruházások szabályozásával összefüggő problémák további részletes ismertetése után exportlehetőségeinkkel és az exportárucikkeket gyártó ipar problémáival foglalkozott.