Új Szó, 1967. május (20. évfolyam, 119-148. szám)

1967-05-06 / 124. szám, szombat

M

a délután Füleken a Kovosmolt művelődési otthonában kerül sor a Csillagok felé rejtvénypályázatunk nyereménysorsolására. Ez bizonyos mértékben ok, alkalom arra, hogy olvasóinknak egyet mást elmondjak a városkáról. Szívesen teszem, hiszen szögről végről jó magam is odavalósinak érzem magamat. Ezért elöré is bocsánatot kérek, ha netán valamiben kicsit túllőnék a célon. Ha előfordulna, mondják talán azt, hogy „lám, hazabeszél a cikkíró". Remélem azonban, hogy erre nem kerül sor. Térjünk hát a lényegre. Mit tud Fülekről a kedves olvasó? Ki többet, ki kevesebbet. Azt azonban bizonyára a legtöbben hallották már, és ha nem hallották, olvasták valahol, hogy Füleket a múltban vörös Füleknek hívták. Hogy miért? E cikkben nem is akarok más kérdésre, csupán erre az egyre válásit adni. Munkámban emberek elbeszéléseire, feljegyzésekre, imitt-amott saját élményeim tárházára támaszkodom. Ügy őrizzük azt a kaput... Fü/eki krónika A MUNKAÉRUEMRENDDEL KITÜNTETETT KOVOSMALT TERMÉKEI A VILÁGSZERTE HÍRNÉVNEK ÖRVENDENEK. szolgálatosok építették. Azóta is megmaradt, hogy emlékeket ébresszen. A párt illegalitásba kényszerült. Vezetőit bíróság elé állítják. A magyar királyi államügyész valamennyiüket felforgatással, államellenes tevékenységgel, hazaárulással vádolja. Halálbüntetést kér. Az esetet felkapja a sajtó. Mozgalom indul a tizenhárom füleki kommunista megmentésére. A vádpontok kártyavárként omlanak össze. Büntetés nélkül azonban mégsem szabadulhatnak ... Itthon, ha nehéz körülmények között is, de folyik a küzdelem. A légiriadók szinte naponta ismétlődnek. A gyárból egymás után tűnnek el a legöntudatosabb munkások. És éjszakánként hol egy híd, hol meg egész vasúti szerelvény repül a levegőbe. Üzenet, bátorítás ez azok számára, akik értik. A németek az utolsó pillanatban vonatra akarják rakni a gyár berendezését. A gépek helyett azonban a lezárt vagonokban csak ócska vasat, hulladékot visznek. A VAROS SZIVÉBEN monumentális emlékmű. Annak a százhatvan szovjet katonának az emlékét őrzi, akik életüket áldozták Fülek felszabadulásáért. Ök meghaltak, hogy Füleken ls kisarjadjon az új élet. Folytathassák ott, ahol tizenkilencben abbahagyták Negyvenöt január elsején újból megnyílik a gyárkapu. Harmadikán már dolgozik a kovácsműhely. Az öreg gyár lassan kezd megfiatalodni. Ablakokat vágnak a sötét műhelyeken, fürdőt, zuhanyozót, rendes mosdót kapna-k a munkások. Orvosi rendelőnek is találnak helyet a gyárkapun belül. Később felépül az új zománcozó. Ezt még Gottwald elvtárs Ígérte meg a füleki munkásoknak. Fiatalodott, korszerűbbé vált a gyár, akárcsak a városka, amelynek poros utcáit járjuk Schneider Péter elnökkel. Igen, az utak még ma is porosak, bár a városi nemzeti bizottság állandóan javítja őket. Ez általában mindenkinek szemet szúr. Azt azonban már jóval kevesebben tudják, hogy a föld alá nem is olyan régen 40 millió koronát helyeztek el; annyiba került a csatornahálózat és a vízvezeték. LAM CSAK ÉSZRE SEM VESSZÜK, hogy máris a jelenben járunk. Megnézzük az új, korszerű házakat is. Az utóbbi időben néhány híján ezer új lakás épült Füleken. És az építkezés tovább folyik. Az elnök elújságolja, hogy két új Iskola is épült, egészségügyi központot is kaptak. A városi nemzeti bizottság 1500 000 korona befektetéssel köztisztasági fürdőt épített: kádfürdők, fedett medence meleg vízzel, strandfürdő szolgálja a fülekleket. A nagy sztrájk harmincadik évfordulója alkalmából elkészült a közel ötmillió koronát érő művelődési otthon. A mai Fülekkel ismerkedem, de közben Schneider Péter már a jövőt körvonalazza. Azt mondja, hetvenegyig további háromszázötvenöt lakás épül fel. Továbbá bölcsődét, óvodát létesítenek, s korszerűsítik a közvilágítást is. És ami talán mindennél fontosabb, tovább épül a gyár, illetve a gyárak. A Kovosmalt korszerűsítésére további százmillió koronát irányoztak elő. A békeüzem helyében teljesen új gyár épül. Az elnök egy pillanatra megtorpan, rém néz és elmosolyodik. — Hallod barátom, ez már nem krónika ... ; Tényleg nem, ez már a jövő. De így sem baj. Hadd lássa az olvasó, Füleknek nemcsak múltja, jelene, hanem jövője is van. A GYARKEMÉNYEK egyhangúan pipálják a bodor füstkarikákat. A gyár rácsos kapuján túl gépek duruzsolnak. A kapuban fegyveres őrök vigyáznak, őrzik a nép vagyonát, a fülekiek aranybányáját. Néhányan körülük talán még arra is emlékeznek, amikor a Vöröskőn ezrek énekelték: „Ügy őrizzük azt a kanut, min' az aranybányát..." SZARKA ISTVÁN dolták — Hulítának kevesebb az esélye, hogy sztrájktörőket tud verbuválni. A nagy sztrájk július elején kezdődik. Már az első napokban országos visszhangja támad. Hulitáék válasza: teherautó számra vezénylik kl a csendőröket. Mundérba bújtatják a környék légionáriusait. iiO/.ĽAMA MACHÁĽOVÁ UOSTÁLOVÁ KOZSZÜKSÉGLET IPARI MINISZTER A MÜLT EV JÚNIUS 7-ÉN LETETTE AZ ÜJ BÉKE ÜZEM ALAPKÖVET. A VÁROSI NEMZETI BIZOTTSÁG irodájából indulok felderítő útra. Kísérőm, útmutatóm, tanácsadóm Schneider Péter, a városi nemzeti bizottság elnöke. A város fölé emelkedő várromon túl füstölgő gyárkémények. Ezeket választom támpontul. Nem szeretnék meszszire elkalandozni, a múlt csábító ösvényén. Elég, ha fél évszázadot lapozunk vissza a történelemben. A mai Fülek története igazán egybeesik a gyár történetével, a hajdani zománcgyáréval. A krónika 1908. május elsejével kezdődik. Ezen a napon nyílik ki először a zománcgyár kapuja. Kétszázötven munkás jut keresethez. Ugyanannyi tolong a kapun kívül. A munkanap tízenkét óra. A kereset több a semminél. A gyár sötét, huzatos műhelyelhen nemcsak a vas formálódik, más is. Az emberek, a jövő. Ezerkilencszáztízben megalakul a Szociáldemokrata Párt. Kapocs, amely egyesíti a munkások akaratát: Célt, jövőt körvonalaz. Nagyobb darab kenyeret, emberségesebb munkafeltételeket kér, később követel. Egy esztendő sem telik bele, a párt tettekre szólítja fel az „éhes proletárokat". Az embertelenségre sztrájkkal válaszolnak. Az első szervezett sztrájk. A környéken nem várt visszhangra talál. Erőt, bizodalmat kölcsönöz a visszhang. így válik Fülek, a zománcgyár, a környék munkásmozgalmának központjává. A további esztendőkben Fülek a mérvadó, innen indul ki a kezdeményezés, itt futnak össze a szálak. NEM MESSZE a város határán túl van egy szelíd dombocska. Akasztóheigynek hívják. Tizenkilencben a Magyar Tanácsköztársaság bukása után kapta a nevét. Hogy is történt? A forradalom hatására a környező falvakban helyi szovjetek alakulnak. A csendőrséget elűzik. Fut, menekül, akinek van miért rettegnie a néptől. Füleken vörös zászlóalj alakul. Hulita Vilmos, a gyár igazgatója is kereket old. Azt mondják, Persén lapított valamelyik hűséges emberének a padlásán. A gyárat birtokba veszik a munkások; a gyárat munkástanács igazgatja. A direktórium elnöke Száraz Sándor elvtárs. Mindössze három hónapig volt a füleki zománcgyár a munkásoké. Ezért a három hónapért, amiért mertek, bátrak voltak, Igen nagy árat fizettek. A bezúduló cseh légionáriusok nagy árat követeltek. Az Akasztóhegy a véres leszámolásnak az emlékét őrzi. GYŰZÖTT A TÜLERÖ, az ellenforradalom, de a harcot a fülekiek nem adták fel. Huszonegyben megalakulnak a kommunista párt helyi szervezetei. A zománcgyár kommunistái nemcsak a gyár munkásai között agitálnak, hanem szoros kapcsolatot tartanak fenn a környező falvak szervezeteivel is. Viszont a burzsoázia sem marad tétlen. Ahol csak lehet, a munkások ellen tesz. Huszonkettőben Hulitáék a bérekhez nyúlnak, a munkások erre sztrájkkal válaszolnak: leáll a munka az öntödében és a zománcozóban, Határozott figyelmeztetés Hulitáék számára: a húrt nem lehet, nem szabad tovább feszíteni! A harmincas évek elején halljuk először: a vörös Fülek. A munkások tudatosítják helyzetüket, bíznak erejükben. A párt munkája szervezett, céltudatos, határozott Irányt követ. Schneider Péter említette, hogy van Füleken egy kísebbszerű múzeum, a munkásmozgalom emlékeit őrzi. Ebben a múzeumban van egy öreg írógép, meg egy sokszorosító. Ezek segítségével készültek a harmincas években az összefogásra, a tőke elleni harcra buzdító röplapok, majd az első füleki munkásújság. A JELSZAVAKBAN írt krónika említést tesz egy temetésről is. Füleken még igen sokan emlékeznek rá. Harmincnégy áprilisában meghalt Kulis László, a párt, a munkásmozgalom egyik élharcosa. Elvtársainak, legközelebbi munkatársainak örökül hagyta, hogy ne engedjenek papot a koporsójához: utolsó útja ls kommunistához méltó legyen. Hiába volt a hivatalos szervek minden erőfeszítése. Kulis László temetése a füleki munkásmozgalom emlékezetes eseményévé vált. A koporsót vörös zászló takarta. Búcsúztatót Molnár József, az elhunyt jó barátja, a füleki munkásmozgalom vezéralakja mondott. Több mint ötezren kísérték el utolsó útjára Kulis elvtársat. A temetőben, Révész László, a párt járási titkársága nevében, így búcsúztatta az elhunytat: „ígérjük neked, hogy harcunkat győzelemre visszük". És a harc tovább folyt. A munkanélküliség nyomasztóan nehezedett a füleki munkásságra. A munkáscsaládok sorsa már-már elviselhetetlen és ebben a nehéz helyzetben mégis történik valami. Ekkor jön a hír, hogy Sj>anyolországban munkásvér folyik. Munkáscsaládokat, gyerekeket az éhhalál fenyeget. Füleken a párt kiadja a jelszót: Elvtárs, segítsd a spanyol munkástestvéreket! Gyűjtést indítanak. Sok család az utolsót adja oda, gyereke szájától vonja meg a betevő falatot. És a füleki munkások egy vagon cukrot küldenek a szabadságukért harcoló spanyol proletárok gyerekeinek. Ugyanebben az esztendőben még történik valami. Nem messze a gyártól a vasút szomszédságában emelkedik a Vöröskő nevű domb. Legmagasabb pontján emlékmű áll. A harminchatban lezajlott nagy sztrájk emlékét őrzi. A PART, A VÖRÖS SZAKSZERVEZET már huzamosabb ideje készült erre a megmozdulásra. A sztrájk megvalósítására az aratás idejét tartották a legalkalmasabbnak. Ha arat a falu — gonAZ ORVOSI RENDELŐ, AHOL A HAJDANI PROLETÁROK EGESZSEGE FÖLÖTT ÖRKÖDNEK, ÉPÜL AZ Ü) VÁROSRÉSZ. A sztrájkoló munkások először a sportpályára vonulnak. Hulita rájuk küldi a fegyvereseket. A sportpálya gyári tulajdon, takarodjanak róla! Innen vonulnak a sztrájkolok Vöröskőre. Hulita itt már nem parancsol. A terület Szabó József Jómódú paraszté. Hulita és a kivezényelt csendőrök parancsnoka ígérgetéssel, fenyegetéssel akarja rávenni Szabó Józsefet, hogy ne adjon helyet a sztrájkolóknak. Csak egy áfeóval mondja és a csendőrség beavatkozik, elűzi a „senkiháziakat". Szabó József azonban hajthatatlan, nem kéri a karhatalom segítségét. HAT HÉTIG TART A SZTRÁJK. Már a határokon túl is híre futott a füleki munkások helytállásának. A sztrájk élén sztrájkbízottság áll. Pontokba foglalja a munkások követeléseit. Megszervezik a sztrájkőrséget, mely állandóan szemmel tartja a gyárat és környékét. Őrzi a gyárkaput, hogy a sztrájktörők be ne tehessék oda a lábukat. Rövidesen bebizonyosodott az is, hogy a harcban nincsenek ma'gukra hagyatva. Onnan is kapnak segítséget, ahonnan nem várták: a füleki üzletesek, hentesek, zöldségkertészek is gondolnak a sztrájkolókra. A környékbeli földművesek szekérszámra

1 hordják a krumplit, a lisztet, élelmiszert: köszönömért. Több környékbeli nagybirtokon szolidaritásból sztrájkolnak az aratómunkások. Nagy iskolája volt ez a füleki munkásmozgalomnak. Főpróbája a további küzdelemnek. Világossá vált, hogy harcukban bizton számíthatnak a környék földmunkásaira: a zsellérekre, az iparosokra, még a kiskereskedőkre is. A GYAR ELŐTT hatalmas betonerődítmény. Raktárnak, tüzoltószertárnak miegymásnak használják. Zsidó munka-