Új Szó, 1967. május (20. évfolyam, 119-148. szám)

1967-05-05 / 123. szám, péntek

O L D Ŕ I C H ČERNÍ K ELVTÁRS BESZÉDE (Folytatás a 8. oldalról] hagyta. Természetesen tekintetbe kell vennünk az egyes vállalatok és üzemek konkrét helyzetét és azt, hogy klalakulnak-e a szükséges feltételek. A munkaidő lerövidítésének második szakasza alapos előkészítést követel, s csak akkor vezethető be, ha megvannak hozzá a szükséges gazdasági feltételek. A CSKP KB elnökségének és a kormánynak nézete szerint megérett a helyzet arra, hogy megoldjunk néhány szociális problémát is. Elsősorban a szülési szabadság mintegy négy héttel való meghosszabbításáról, valamint az alacsony járadékok problémájának fokozatos megoldásáról van sző. A megoldás gazdaságilag távolról sem olyan igényes, mint az átlagos nominálbérek feltételezett növelésének biztosítása, és gazdaságunk képes e problémát megoldani. Az EFSZ tagok táppénzének a többi alkalma zott színvonalára való emelését már jóváhagytuk. Erőteljes intézkedések foganatosítása szükséges a nem termelési szféra állóalapjainak erősítésére. Az egész eddigi fejlődésben a termelési álló alapok újratermelése általában kétszerte volt Intenzívebb a nem termelési álló alapok újratermelésénél. A tervvel megteremtjük az akkumuláció fokozásának előfeltételeit a nem termelési Szférában, ha a beruházási eszközök mennyisége mintegy negyedével nagyobb a termelési területnél. Főként az építőanyagipari termelésben és az építőiparban a kormány által jóváhagyott intézkedésekkel, valamint a területi és tervezési előkészítés terén foganatosított intézkedésekkel biztosítani kell a XIII. kongresszus határozatának teljesítését, amely szerint 460 000 lakást kell felépíteni az 1966—1970 közötti időszakban. Ezek a legfontosabb intézkedések, amelyeket elbírálásra és megvalósításra javasolok a kormány vonalán. Elbírálás céljából és annak eldöntésére, milyen irányban dolgozzunk tovább, hogy javaslatokat terjeszthessünk a következő ülésszakok elé, beterjesztjük a kiskereskedelmi árak problémáit! Az új gazdaságirányítási rendszer sikeres működését gátclja az ártorzítás, amely már hosszabb Ideje csökkenti a nemzeti jövedelem alakulásának ós felhasználásának hatékonyságát. Mindenekelőtt azoknak a torzításoknak kiküszöböléséről van szó, amelyek azáltal keletkeztek, hogy a nagykereskedelmi árak meghaladják a kiskereskedelmi árakat. Feltétlenül be kell vezetni a forgalmi adó kivetését, amely összhangba hozza a kiskereskedelmi és nagykereskedelmi árak mozgását s Így a termelés és a fogyasztás, a kínálat és a kereslet kölcsönösen ösztönzi egymást és lehetővé teszi a piac hatását. A fogyasztási árak módosításával kapcsolatos ' problémák politikai súlya igen nagy. Bizonyos kivételektől eltekintve nem javasoljuk azonnali megvalósításukat, miután a nagykereskedelmi árak átalakítása, még nem fejeződött be. Miután az alap változik, lépéseink nem minden esetben lennének helyesek és hatékonyak. Azonban nem halogathatjuk a végtelenségig, mert a társadalmat ért veszteségek sokkal nagyobbak lennének és a jövőben elkerülhetetlen intézkedéseknek mélyebbre kellene hatolniuk, mint jelenleg. Minden esetben megfontoltan és idejében kell megválasztani lépéseinket, a CSKP XIII. kongresszusának a lakosság életszínvonala emeléséről szóló irányvonalának követése és biztosítása során. Ha el akarjuk érni a lakosság szükségletel kielégítésének minőségi javulását, meg kell tennünk az első lépést is, Elvtársak! Röviden összefoglalom az életszínvonal fejlesztésének javasolt irányait. A koncepciójavaslat: — továbbfejleszti a XIII. kongresszus határozatait azáltal, hogy a gazdasági egyensúly biztosítása mellett az új rendszer feltételei között konkretizálja az életszínvonal emelésének kérdéseit; «—• változást Jelent az elosztásban azáltal, hogy kidomborítja a „mindenkinek érdeme szerint" alapelvet, s Ilyen Irányú intézkedéseket Javasol a Jövedelmek denivelizálásának és a fogyasztás differenciálásának folyamatában; — a gazdasági irányítási rendszer logikájával összhangban figyelemmel kíséri az életszínvonal további emelését, s ennek elősegítése érdekében mérlegeli a torzulások kiküszöbölését a kiskereskedelmi árak rugalmasságával, a nominálbérek növekedésének meggyorsítása és e bérek differenciálása mellett. A nominálbérek olyan arányú növekedését javasolja, hogy a létfenntartási költségek esetleges változása mellett a reálbérek évente 2—2,5 százalékkal emelkedjenek; — abból Indul ki, hogy az alapvető változások mélyen kihatnak az életszínvonal alakulásának eddigi értelmezésére, ezért az ármódosításokat komplex elemzések alapján a kompenzáció elvének érvényesítése mellett kell végrehajtanunk. Ugyanakkor azonban kompenzációkkal csak az általános kiegyenlítést biztosíthatjuk, de semmi esetre sem érhetjük el azt, liogy a módosítások ne küTárgyalásainkban lényegében három alapvető pozícióról van szó: Először is, hogy még egyszer megmagyarázzuk és leszögezzük: az egész népgazdaságban alapvető átalakulásról van sző, amely kihat a társadalom életének valamennyi területére, s nemcsak a gazdasági kapcsolatokat, hanem az emberek közötti kapcsolatokat ls megváltoztatja, másodszor, hogy ezt ne csak szavakkal ismerjük el, hanem meg is indokoljuk, s olyan gyakorlati intézkedéseket hagyjunk jóvá, amelyeket feltétlenül meg kell valósítani ahhoz, hogy a terv és az irányítási rendszer az idei évben kedvezően befolyásolja a gazdaság fejlődését, harmadszor, hogy megszabjuk a negyedik ötéves terv és az új irányítási rendszer továbbfejlesztésének irányát, feladatait és előkészítését az 1968—1970-es évekre. A benyújtott javaslatok ugyan nain minden téren tökéletesek, de már részletesebben kifejezik a XIII. kongresszus határozataiból adódó feladatokat. A jelenlegi helyzet felismeréséből indulnak ki és természetesen jelentős mértékben az adott tények, határozzák meg. Egyébként ež> mindig érvényes azokra a gazdasági intézkedésekre, amelyek időben közel állnak kiindulási alapjukhoz. Egyelőre még nem állnak, rendelkezésünkre megfelelő adatok az új gazdasági kapcsolatok kialakulásáról sem. Mindez nem teszi lehetővé a további fejlődés lehetséges irányzatainak megszabását és nem könnyíti meg a hosszabb időre mérlegelt intézkedések pontos konkretizálását. De mindig így van az életben, hogy a felismerés bizonyos fokán a problémák egy része érett a megoldásra, másrészük pedig csak mérlegelés tárgyát képezheti és az irányok kitűzését teszi lehetővé.E problémákról döntenünk kell, tovább kell fejlesztenünk, javítanunk, újabb és hatékonyabb megoldásokat kell keresnünk. Egyszóval, megfelelő Időben tudnunk kell megfelelő Intézkedéseket hozni. Ä lényeg azonban az, hogy valamennyi intézkedésünk beható elemzésen alapuljon s ne csak kívánságaink vezessenek bennünket. Mindig sokoldalúan kell mérlegelnünk döntéseink hatását felfelé és lefelé egyaránt, s nem szabad megengednünk sem felesleges tétovázást, sem pedig ártalmas türelmetlenséget és elhamarkodást. Á gazdasági reformok fejlesztése útján megtettük az első lépéseket. Előkészítésük nem volt egyszerű. Meg kellett és meg lönféleképpen hassanak az egyes lakosok életszínvonalára; — megköveteli, hogy az életszínvonal emelése és annak struktúrális problémái megoldása során egyes lépéseinket és a problémákat komplex módon ítéljük meg és megvalósításukhoz már 1967-ben hozzálássunk. Ebben az évben csupán a legszükségesebb változtatásokra kell szorítkoznunk, tekintettel arra, hogy nem ismerjük a nagykereskedelmi árak módosításának valamennyi következményét. Figyelmünket további lépések kidolgozására összpontosítjuk, a nagykereskedelmi árak stabilizálása után azokat elbírálás végett a Központi Bizottság elé terjesztjük. A koncepció-javaslat kifejezi a párt erőfeszítését a lakosság anyagi és kulturális színvonalának tartós emelésére. Ez a lényege pártunk egész tevékenységének. Bizonyos időszakokban a konkrét feladatok megoldása során figyelembe kell venni az adott helyzetet, s a további politikát úgy kell megszabni, hogy emelkedjék az életszínvonal, de egyúttal ne legyen veszélyeztetve a távlati fejlődés. Ezért a párt figyelme ma olyan Intézkedések foganatosítására összpontosul, amelyek nemcsak az életszínvonal Jelenlegi emelkedését, hanem a fejlett szocialista társadalom építésének Időszakában a Jövő szükségletek kielégítését is biztosítják. kell változtatni berögzött gondolkodásmódunkat, harcolni kell a merev, nem hatékony irányítási elvek ellen, a megfontolatlan, minden áron való változtatások ellen. Az az időszak, amikor a nézetek találkozásáról volt szó, távolról sem volt olyan nehéz, mint amilyen a következő lesz, amikor a közvetlen anyagi érdekek kerülnek egymással szembe. Jelenlegi helyzetünket bonyolítja az, hogy a régi irányítási rendszer már nem érvényes, de még hat, az új rendszer érvénybe lépett, de még távolról sem gyakorol kellő hatást. Egyszóval olyan szakaszban vagyunk, amikor hathatnak a gyakorlatilag még be nem fejeződött átmenet negatív vonásai, amikor nehézségek merülnek fel a közgazdasági kutatásokból szerzett ismereteink gyakorlati érvényesítésében. Az ilyen bonyolult időszak feltételei között szükséges, hogy a gazdasági problémákat Igen érzékenyen és körültekintően oldjuk meg, és hogy a várt eredményt következetesen értékeljük a vele járó kockázattal és következményekkel együtt. Az új irányítási rendszer bevezetésével a párt nagy, úgyszólván történelmi felelősséget vállalt a szociális — gazdasági kísérletért, a terv és a piac egybekapcsolásáért a szocialista feltételek között. Ezekről még nem egységes szocialista gazdálkodás irányításának elmélete sem. Ennél nagyobb a párt Központi Bizottságának a felelőssége hazánk gazdasági fejlesztéséért — ennél nagyobb a Központi Bizottság valamennyi tagjának a felelőssége a javaslatok részletes és komplex elbírálásáért. Ä párt Központi Bizottsága javaslatot fogadott el az új Irányítási rendszer bevezetésének meggyorsítására: rövid idő alatt kidolgoztuk — a központi szervek és a termelési szférával együttműködve — a feltételek és előfeltételek terjedelmes anyagát, melyek 1967 január 1-én léptek érvénybe. Hangsúlyozom, hogy erre abban az időszakban került sor, amikor népgazdaságunk nincs gazdasági egyensúlyban és komoly strukturális és minőségi problémákkal küzd, amikor nincs elegendő tartalékunk, és amikor a többi szocialista országban mégcsak az első lépéseket tették meg a gazdaságirányítás modelljének kidolgozása és bevezetése terén. Ogy gondolom, helyén való, ha megemlítem, hogy az 1967, január 1-től érvényesülő feltételek uralásának alapvető feltétele: azok bizonyos stabilitása, hogy szervezeteink beleszóljanak az új viszonyokba, hogy helyesen ismerjék fel a piac szükségletét, stabilizálják szerződéses kapcsolataikat, hogy tapasztalatokra tegyenek szert, hogy az állami tervezés nem csupán direktívákat Jelent — bármit, bármennyit és bármennyiért termelni —, hanem jelenti a szükséges információkat is a piac fejlődéséről és a valamennyiünk számára hasznos, legfontosabb feladatok szükséges terjedelmének Irányítását is. Semmi sem szükséges jobban ebben az időszakban, mint az, hogy a központból befolyásoljuk a szervezetek magatartását következetes inflációellenes politikával és megteremtsük a feltételeket az új egyensúly elérésére, főleg a kereslet terjedelmének szabályozása útján. Ennek a politikának gazdasági nyomást kell gyakorolnia a termelőkre, s gazdasági magatartásuk normalizálására kell vezetni őket, hogy ezáltal gátat emeljünk az extenzív fejlődésnek, és a hatékonyság kritériumának fokozásával a vállalatoknál kierőszakoljuk az Intenzív fejlesztést. Ogy gondoljuk — s ezt az objektív felmérések is bizonyítják — hogy a jelenlegi átmeneti időszakban a gazdasági eszközök terén bizonyos direktív intézkedéseket is kell foganatosítanunk — éspedig ott, ahol a piac hatása még nem kielégítő. Gyakorlati gazdasági politikánkban azonban továbbra is gondosan ügyelni kell a terv és a piac kapcsolatának mértékére. Amikor a tervről beszélünk, mi is az új felfogású tervre gondolunk. Ogy gondolom, nem használna az új rendszernek, sem pedig a gyakorlati feladatok megoldásának, ha jelenleg is egyoldalú hangsúllyal beszélnénk népgazdasáságunk jövendőbeli, de ugyanakkor időben távoli irányítási modellről. Ezzel egyrészt egyoldalú illúziók alakulnának a bevezetett lehetőségekről, másrészt az irányító központot a vállalati szférának ezeket úgy állítanánk be, mintha fékezői lennének az új irányítási rendszer bevezetéséneik. Igényesen és kitartóan — s nemcsak a központban, hanem az Irányítás valamennyi szintjén,— kell feltárnunk a régi, de ugyanakkor elavult és helytelen irányítási módszereik konzerválását, melyek hátráltatják az új rendszer lényegének érvényesítését. Az új Irányítási rendszer alapvető kérdéseinek a kollektív megítélése — melyek a Központi Bizottság szintjén a XIII. kongreszus határozatainak értelmében történnek —, elegendő kezesség arra, hogy nem hátrálunk meg, és hogy az új irányítási és tervezési rendszer alapelveit az új rendszer logikájával összhangban fejlesztjük — tekintetbe véve az egyes időszakok konkrét feltételeit. Mindez azonban megköveteli, hogy a központi irányítás szervei ne mozaikszerűen dolgozzanak szervezeti felépítésük szerint, és hogy erejüket gazdasági helyzetünk bonyolult dialektikájának felismerésére összpontosítsák. A jelenlegi fő nehézségek okainak feltárásán hozzáértőén és ugyanakkor egy • ségesen dolgozzanak úgy, hogy a hatékonyság növekedése és a beruházások megtakarítása terén konkrét eredményeket érjünk el. El kell érnünk az ér* dekeltség és a bér erősebb kölcsönhatását, a nem beruházási tartalékok mozgósítását, a nagykereskedelmi árak átépítésének befejezését és az inflációellenes politika következetes érvényesítését. Ugyanakkor folytatnunk kell a kölcsönös bizalom fejlesztését az irányító szervek és a vállalatok, a kollektívák és az egyének között. Előtérbe kerül a központ felelőssége azokért a feltételekért, amelyeket a vállalatok munkájához létrehoz. A vállalatoknak és a nemzeti bizottságoknak helyes irányba kell hatniuk a társadalmi hatékonyság fokozására, gátat kell emelnünk az indokolatlan árak elé, a készletek felhalmozásának, meg kell akadályozni a beruházási akciók nagyméretű felaprózását. Ha a kölcsönös megértés és igényesség nagyobb lesz, nagyobb lesz a társadalmi eredmény is. Az extenzív fejlődésről áttérünk az intenzív fejlesztésre. Megváltoztatjuk az Irányítási rendszert, új alapokra helyezzük a terv és a piac, a vállalatok, az állam és a lakosság kölcsönös viszonyát a piachoz, a neutrális kapcsolatok piaci kapcsolatokká változnak, az értékkategóriák az őket megillető funkciókat nyerik vissza. Felmerül annak szükségessége, hogy a gazdaságot nagyobb mértékben kapcsoljuk be a világgazdaságba s ugyanakkor fokozzuk annak befolyását. A munkával szemben az igényesség tehát fokozódik. Mindez természetesen a fő célra, munkánk értelmére irányul: szilárdítsuk meg és állandóan fejlesszük szocialista társadalmunkat és a dolgozók életszínvonalát. Amikor elméleti síkon, a gyakorlatban, a központ és a vállalatok erejét az új Irányítási rendszer bevezetésére összpontosítottuk, a párt az élen állt. Az élen kell, hogy álljon ma ls, amikor céltudatosan, megfontoltan és kérlelhetetlenül valósítjuk meg a gazdasági reformot. Ez olyan cselekedet, mely — az államosítást kivéve — jelentőségénél fogva népgazdaságunk fejlődése terén páratlan. A meglevő alapon fel kell építenünk a korszerű szocialista gazdaságot és hozzá kell járulnunk a szocializmus előnyeinek bizonyításához a rohamosan fejlődő világban. Emlék az 1945. május 5-i prágai felkelés idejéből Á vršovicei laktanya a német megszállók egyik prágai gócpontja volt. 1945. május 5-én a kaszárnyából állig felfegyverzett fasiszta különítmények indultak a felkelt cseh hazafiak ellen. Egymásután hagyták el a kaszárnyát a rajok és a szakaszok. A felvonulást azonban a szemben levő bérházak egyik ablakából gépfegyver kattogása szakította meg. A laktanya körüli házak padlásairól megszólaltak a puskák. Az ellenállók a vršovicei „Fehér Oroszlán" fedőnév alatt működő csoporthoz tartoztak. Céljuk az volt, hogy a szovjet hadsereg megérkezéséig sakkban tartsák a laktanyában tartózkodó német katonaságot. Ä fasiszták és az ellenállók közötti harcnak sok áldozata volt. Ma márványtáblák, síremlékek juttatják eszünkbe ezeket a hősöket. Ä Bulharská utcát keresztező Tolsztoj utca ' egyik sarokházában lakott František Mlejnek 42 éves, férfikora teljében levő házmester. Háromgyerekes családapa. Legfiatalabb gyermeke májusban töltötte be a negyedik hónapját. A házmester a házban tartózkodó felkelők megfigyelője volt. Május 5-én a vršovicei kaszárnya környékén dúló harcban František Mlejnek is életét áldozta. A háztetőn érte gyilkos golyó. Ilyen eset százszámra található Prágában. Egyszerű emberek, kis feladatok teljesítése közben, vagy a puszta véletlen folytán estek a fasiszták áldozatául. A huszonkét évvel ezelőtt elesett František Mlejnek felesége szomorúan emlékszik vissza erre a tragikus eseményre. A háború, a német megszállás megszűnt, eljött a várva várt szabadság — de a család apa nélkül maradt... Így fonódik össze a felszabadulásért vívott harc emléke a családokat érintő fájdalmas tragédiákkal. ism)