Új Szó, 1967. május (20. évfolyam, 119-148. szám)

1967-05-31 / 148. szám, szerda

Az oroszországi forradalmak és az Osztrák—Magyar Monarchia -.111 í nyarán a két szemiü 14 ónálló fé

l. elsősor" ban a lakosság gazdag rétegei, általános lelkes hangulatának jegyében vette kezdetét az első világháború. A háborút megelőző, aránylag hosszú Ideig tartó és többékevésbé békés időszak táplálta azoknak a felelőtlenségét, akik a háborúról, vagy a békéről döntöttek. Ez az Időszak egyben nem kényszerltette az egyszerű embereket arra, hogy az általánosan elterjedt sovinizmus légkörében, ami némiképp emlékeztetett a labdarúgó szurkolók elfogultságára, idejében feleszméljenek és józanul felmérjék a helyzetet. A leírhatatlan szenvedés hónapjai és ével után azonban fokozatosan bekövetkezett a kijózanodás. 1916 végefelé már nyilvánvaló volt, hogy Igen nehéz a háború folytatása. A világ elérkezett az imperialista háború és az imperialista béke fordulópontjához. A Monarchiában ezt egyes véletlenszerű történelmi események is támogatták. 1916 október 21-én Friedrich Adler, az osztrák szociáldemokrácia vezető egyénisége és ideológusa, agyonlőtte a háborúért együttfelelős osztrák kormány miniszterelnökét Stürgkh grófot. Egy hónapra rá meghalt /. Ferenc József császár, aki majdnem háromnegyed évszázadig uralkodott a ^birodalom több nemzedéke fölött. IV. Károly, az új király és császár ugyan bizalmasan és csendben, de annál nagyobb igyekezettel törekedett különbékét kötni az ellenséggel, hogy az osztrák—magyar birodalmat leválassza a német hadlszekérröl. A világszerte tapasztalható békeóhajt a legkifejezőbben és ugyanakkor új módon tolmácsolta az orosz parasztok és munkások 1917 februári forradalma. Nálunk nagy hatása volt önmagában már a cári monarchia bukásának is. Keletés Közép-Európában ugyanis a monarchiák rendszere a közlekedő edényekhez hasonlított. A középkori maradványok megőrzése az egyikben megszilárdította a másik elmaradottságát. A feudalizmus és a cári uralom bukása, a falusi viszonyok fellazulása, a város demokratizálódása, a köztársasági kormányforma uralomra jutása, a nemzetek önrendelkezési jogának érvényesülése ebben a régi monarchiában precedenst jelentett a többi számára. A* a szlovákokat is. Pártolták azt a gondolatot, hogy velük egyesülnek a szabad nemzetek federatlv államában, egy olyan átalakított Monarchiában, amelyben minden nemzetnek önrendelkezési joga lesz. A cseh képviselők 50. évvel ezpen a nem szláv nyelvterületen volt az 1917-es oroszországi for radalomnak a legjelentősebb visszhangja? E I z oroszországi forradalomban és külföldi hatásában elsősorban a szociális kérdés kerül előtérbe. Ez ösztönzi a társadalom szegényebb rétegeit, ez hat erősen az Osztrák—Magyar Monarchiára is, kiváltképpen a német és a magyar nyelvterületen. Ezzel szemben a Monarchia szláv nyelvterületein az orosz forradalom szociális tartalmát jelentősen módosította a leigázott szláv népek viszonya Oroszországgal, amelyben nemzeti létük támaszát látták. IV. Károly, az uj osztrák császár és magyar király, úgy akarta megoldani az uralkodó osztályok nehéz helyzetét, hogy egybehívta az országgyűlést (a birodalmi tanácsot), amelyet a háború elején bizonytalan időre szabadságoltak. A birodalmi tanács 1917. május 30-án a tömegek fokozódó általános aktivizálódása idején gyűlt egybe. Ezen az ülésen nyíltan kifejezésre jutott az elégedetlenség, s elhangzottak az elnyomott népek, és a leigázott nemzetek követelményei. Az ülés kezdetén a cseh képviselők ismételten államjogi nyilatkozatot tettek. A cseh képviselők egy része ezt a nyilatkozatot a birodalmi tanács minden ülésének megnyitásakor újra és újra előadta, de most az új helyzetben ez a lépés fontos politikai esemény lett, amelynek — hála az oroszországi forradalomnak — rendkívül időszerű kicsengése volt. A cseh képviselők, köztük már a munkások képviselői ls, változtattak az államjogi nyilatkozat hagyományos szövegén. Már nem elégedtek meg annak kinyilatkoztatásával, hogy a cseheknek történelemadta joguk van az önálló államra, hanem megemlítették A előtti államjogi nyilatkozata azonban sivatagba kiáltott szó maradt volna, ha a forradalmi események hatására segítségére nem siettek volna a munkások. Az ő szavuk annál erőteljesebben csengett, mivel majd három esztendei hallgatásukat törte meg. A prágai munkásság kivonult az utcákra. A hátországban és a frontokon három esztendő alatt háborús tapasztalatokra tettek szert, befolyást gyakorolt rájuk az oroszországi forradalom és ezért sokkal előrelátóbbak és radikálisabbak voltak, mint képviselőik, a birodalmi tanácsban. Sztrájkkal és utcai tüntetésekkel követelték a nemzetek önrendelkezési jogát, a közigazgatás demokratizálását, a sajtószabadságot, a politikai foglyok ezreinek szabadlábra helyezését stb. A következő nap csatlakoztak hozzájuk a további nagy munkásközpont, Plzeň munkásai. Ennek a fellépésnek birodalmi viszonylatban is súlya volt, mivel egy új osztály követelt szót az állami politikában. nnek az eseménynek azonban van egy másik oldala is. A cseh munkásság 1917. május 30-i és 31-i fellépése előre jelzi a munkáspolitika bizonyos kifejező irányvonalát. Ez az irányvonal tükrözte az aránylag fejlett iparral, nagyszámú munkásosztállyal, aránylag magas műveltségi színttel rendelkező, de a politikai szabadságtól megfosztott nemzet helyzetét. Ebben a helyzetben bár a társadalom szociális problémái nagyon égetőek voltak, nem kerültek előtérbe elsősorban, mint szociális tényezők, hanem főleg a nemzeti kérdés megoldatlanságát húzták alá. Ebben látjuk az oroszországi és a hazai helyzetnek, illetve a forradalmi folyamatnak eltérő jellegét az első világháború végefelé. Az oroszországi forradalomban megoldásra kerülő alapvető ellentmondás egyugyanazon nemzet uralkodói és uraltjai, kizsákmányoló! és kizsákmányoljál közti ellentmondás volt (az oroszországi forradalom problémáit döntő mértékben az orosz nemzet oldotta meg). Ez a szociális ellentmondás a háború idején kiéleződött és a városokban és a falvakban egyaránt aránylag tiszta formában jelentkezett. A társadalom minden további ellentmondása ezzel volt kapcsolatos. Az Osztrák—Magyar Monarchiában eltérő volt a helyzet. Az alapvető ellentmondás az uralkodó és az uralt nemzetek közti ellentmondás volt. Ezzel álltak kapcsolatban és fonódtak át a szociális ellentmondások. Nálunk a politikai kérdéseket (demokrácia és szabadság), illetve a szociális kérdéseket jfőld, munka, kenyér j csak a nemzeti kérdés szemszögéből lehetett sikeresen rendezni. Ha ezt megértjük, akkor pontosan megválaszolhatjuk az oroszországi forradalom monarchiabeli visszhangját érintő alapvető kérdéseket. Az első az, hogy mennyire és hogyan hatottak kl az oroszországi forradalmak hazai történésünkre az 1917—1919-es években. A kérdést igy vethetjük fel: az oroszországi forradalmak a társadalmi problémák megoldásának módját tekintve példát mutattak, hogy elsősorban érzelmileg ösztönöztek? Tekintettel arra, hogy elsősorban a Monarchia szláv nemzetei táplálták régtől fogva nagy reményeket a hatalmas orosz állammal kapcsolatban, miért éptnúltban hangsúlyozták a társadalmi válság megoldása oroszországi módjának jelentőségét. Ezzel kapcsolatban kiemelték a Nagy Októberi Szocialista Forradalom kimagasló szerepét a középeurópai nemzeti kérdés rendezésében. Ebben a vonatkozás ban semmiképp nem kívánom csökkenteni ennek a forradalomnak a jelentőségét. Rá aka rok azonbari mutatni arra, hogy Oroszországban és az OsztrákMagyar Monarchiában eltérőek voltak a forradalmi folyamat feltételei és ennek következtében az egyes nemzetek eltérő módon fogadták az oroszorszá gi forradalom gondolatait. A forradalom első időszaké ban a legerőteljesebb tömegmozgalmat az osztrák munkásság körében váltotta ki. 1918 januárjában hatalmas sztrájkba kezd, amely eleinte gazdasági és szociális mozgalom jegyeit viseli, de forradalomba torkolló kormányellenes akció irány zatát is képviseli. Nem a véletlen műve, hogy ez a sztrájk főképp a magyar munkásság soraiban talál hatalmas vissz hangra, amely tömegesen csatlakozik hozzá. Ezt teszik más nemzetek munkásai is, de máijóval kisebb lelkesedéssel. Pedig a Monarchiában ez volt az első és az egyedüli tömeges kísérlet, amely átnőhetett volna az oroszországi forradalomra emlékeztető méretű forradalmi akcióba Semmiképp sem véletlen dolog, hogy a januári sztrájkban a Monarchia német és magyar munkásai voltak a legaktívabbak. Az osztrák munkások álta Iában és a magyarok jelentős mértékben (az akkori Magyarország területén teljesen) az uralkodó nemzethez tartoztak. Szemükben elsőrendű fontossá gú volt a szociális kérdések rendezése. Ezért hamarább és jobban megértették a Nagy Ok tóberi Szocialista Forradalom fellegét. A többi nemzet munkásainak más volt a helyzete. Náluk a nemzeti felszabadulás követelménye szerepelt napiren den. A probléma megoldására nem voltak eléggé felkészülve és ezért egészen törvényszerűen azoknak az osztályoknak a hatása alá kerültek, amelyek már hosszabb ideje foglalkoz tak a nemzeti felszabadulás kérdéseivel. Ezért 1918 januárjától kezdve,' minél jobban közeledett a Monarchia végórája, annál jobban szétforgácsolód tak a munkásság erői. Az osz tálydlfferenclálódás befejezése helyett megvalósult a nemzet', ségek szerinti differenciálódás. Az oroszországi mélyreható forradalmi változások hatására ak tivizálódik a lakosság minden szegény osztálya. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom ösztönzi a nyomorba taszítottakat, önérzettel tölti el és szabadságharcra serkenti őket. De ami a szabadság érvényesítését, a Monarchia romjain a jövő építésének hogyanját illeti, itt már nem érvényesült sem az oroszországi módszer, sem a munkásság alkotó szelleme, hanem egyrészt a múlt nemzeti ellenállási mozgalmának hagyományai, és nyugati hatások. Mert akár beismerjük, akár nem, az igazság az, hogy bár az oroszországi forradalom nemcsak a szociális, hanem a nemzeti probléma megoldását is proklamálta, Közép-Európában, ahol új államok jöttek létre, az 1918 októbere után szóhoz jutó osztályok elfogadhatóbbnak tartották Wilson amerikai elnök proklamációit. E

zért eszmefuttatásunkat az alábbi következtetéssel zárhatjuk le: az 1917. évi oroszországi forradalom rendkívül ösztönzően hatott az Osztrák—Magyar Monarchia dolgozóinak forradalmi aktivitására. A társadalmi kérdések megoldásának orosz módja azonban annak Idején csak remény és óhaj maradt. MICHAL DZVONlK, a történettudományok kandidátusa A sokarcú magyar alumínium A Budapesti Nemzetközi Vásáron lépten-nyomon találkoztam vele. Kiállitócsarnokok, kioszkok, világítóoszlopok készültek belőle. Ablakkeretként, burkolólemezként, lépcsőként szolgált, az alumíniumcsarnokban pedig egyéb változatos felhasználhatóságával ls bemutatkozott. Ne csodálkozzunk ezen: az alumínium — pontosabban nyersanyaga, a bauxit — Magyarország egyik legnagyobb kincse. A világ alumíniumfogyasztása az 1930-as évektől kezdve tízévenként megkétszereződött. 1930-ban világviszonylatban az egy főre jutó alumfniumfogyasztás mindössze 0,15 kg volt, a hatvanas években ennek már több mint tízszerese. — Magyarországon még talán nagyobb jelentősége van az alumíniumnak, mint másutt. Az alumínium ugyanis az egyetlen fém, amelyet természeti adottságánál fogva világméretben is jelentős mértékben állítunk elő. Az egy főre jutó alumínium fogyasztásában Magyarország megelőzi — egyebek között — Japánt, Hollan diát, Finnországot és más, iparilag fejlett államot. Ezeket az adatokat Baranyai Györgytől, a Magyar Alumíniumipari Tröszt munkatársától tudtam meg, aki végigvezetett a BNV nagy népszerűségnek örvendő alumíniumkiállításán. — Kiállítási csarnokunk is alumíniumból készült. Negyven méteres fesztávolságú ívekből állították össze. Alapterülete 800 négyzetméter. Szerelése — daruk segítségével — mindöszsze néhány napig tartott. A magyar alumíniumipar reprezentatív seregszemléjét látjuk Itt, amely már az elmúlt évben is nagy sikert aratott. Valóban, mintegy keresztmetszetét mutatja be a magyar alumlniumfeldolgozó ipar eredményeinek, célkitűzéseinek és fejlődési irányainak. Első állomásunk a bauxit feltárásával és timfölddé való feldolgozásával kapcsolatos. Itt ismeri meg a látogató a kohósltás folyamatát s kap bepillantást a magyar—szovjet alumínium-egyezmény fontosságába. — A második világháború előtt és alatt a bányászott bauxit jelentős részét Németországba szállították — meséli a kísérőm. — Hazai feldolgozása csak a felszabadulás után fejlődött ki. Szemléltetésül: már az első ötéves tervidőszakban — a KGST-hez tartozó országokkal létrejött együttműködési megállapodás alapján —' timföldtermelésünket 4,3-szere- • sére, hutaalumlnlum-termelésünket pedig 227 százalékra növeltük. Országunk évi bauxittermelése ma már jóval egymillió tonna felett van. A kohósított alumínium mennyisége az 1960-as 49 500 tonnával szemben 1965ben 58 200 tonna volt. Alumlniumtermelésünk fejlesztése előtt azonban nagy akadályt jelentett az a körülmény, hogy országunk villamos energiában nem túlzottan bővelkedik. Márpedig az alumínium nagy fogyasztója a villamos energiának: a teljes hazai fogyasztásból 11—12 %-ot az alumínium kohászata igényel. Ezért bauxit ércvagyonunk jobb kihasználása érdekében az alumínium kohósításának új útjait kellett keresni... Keresték a kiutat és meg is találták: még 1962-ben megállapodás jött létre a Szovjetunióval, amelynek realizálása éppen az idén kezdődik meg. A megállapodás lényege, hogy évente — fokozatosan növekvő mértékben — Magyarország alumíníumoxldot (timföldet) szállít a Szovjetuniónak, amelynek vízi erőművei nagy mennyiségű olcsó villamos energiát biztosítanak. A kiszállított ' timföld mennyisége 1980-ra eléri az évi 330 000 tonnát. — Más szempontból is előnyös ez az együttműködés? — A magyar timföldből kitermelt alumíniumot a Szovjetunió teljes mennyiségben visszaszállítja. A szállított mennyiség 1980-ra el fogja érni a 165 000 tonnát. Tudni kell ugyanis, hogy egy tonna alumíniumhoz technológiai okok miatt közel két tonna timföld szükséges. — Milyen a magyarországi alumíniumfogyasztás eloszlása? — A fogyasztók sorában első helyen áll 35,8 százalékos részesedéssel a villamosipar, ezt követi 20,3 százalékkal a járműgyártás, majd a vegyipar, élelmiszeripar és mezőgazdaság 8,9 százalékkal. Ezután Jön a tömegcikkipar, a háztartási eszközök gyártása és a többi felhasználó. Magyarországon csarnokszerkezeteket, raktárépületeket, alumínlumvázás válaszfalakat, állványszerkezeteket, garázsokat stb. kezdenek belőle gyártani. — Vannak az alumíniumnak újszerű alkalmazási lehetőségei is? — Sokat várunk például a kombinált nyílászáró szerkezetektől, ablakoktól, ajtóktól. Ezek alumíniumból és fából készülnek. Az a céljuk, hogy megfelelő akadályt képezzenek télen az épületek belsejében létrehozott hő kiáramlásának, nyáron pedig a külső, magasabb hőmérsékletű levegő beáramlásának. Röviden: a nyílászáró szerkezet legyen hőhidmentes. — Az imént megütötte a fülemet egy szokatlan kifejezés: két anyag „házasságba lépése". — Elsősorban az alumínium és a fa kombinációját értjük ez alatt. Vannak alumlnium-fa kombinált lemezek, alumíniumfóliával színeit faforgács lemezek, alumínium-fa vegyes építésű panelek, alumlnium-fa bútorok stb. — Melyek a magyar alumínium további hasznosítási területei? — Tehervagon ajtók, ablakok és tetők, teherautó tetők, útügyi jelzőtáblák, kikötőhldak, hajók, motorcsapágy-fedelek, műhelydaruk, melegágyl szerkezetek, növényházak, mustleválasztók, hordók, öntözőberendezések, szikrafogók, csavarok, vezetékoszlopok, dobozok, mintás lemezek, díszkerítések, bányatámok, fóliák, paszták készülnek az alumíniumból. Ezzel azonban — természetesen — távolról sem merítettük ki felhasználhatósága valamennyi területét. DÓSA JÓZSEF A Ziiinai Vág menti Vegyiművek a napokban timepelts megalapításának 75. évfordulóját. Kezdetben kénsavat és szuperfoszfátot gyártottak az üzemben, az ntóbbi években azonba korszerű vegyipari létesítménnyé fejlődött, amely a kaprolaktam révén fontos nyersanyagbázist jelent a műanyaggyártás számára. Országunkban csak itt gyártanak kaprolaktamot. Az üzem ezenkívül mintegy 80 féle tiszta vegyszert is szállít. — A képen a kaprolaktam folyásának ellenőrzése. (CTK — J. Valko felv.)