Új Szó, 1967. május (20. évfolyam, 119-148. szám)

1967-05-27 / 144. szám, szombat

SZÁNTÓ LÁSZLÓ: Kommunista szombatok Sok esdendő telt e' azóta, de az emlékezetemben még mindig földereng egy feledhetetlen élmény. Krasznojarszkban 1920. május elsejét ünnepeltük. Az egész város, minden munkása az első „kommunista szombattal", munkával ünnepelte ezt a napot. Közismert, hogy 1919-ben a kazányi vasútállomás munkásai saját kezdeményezésükből ellenszolgáltatás nélkül különféle társadalmi munkát végeztek. Lenin ezt „nagy kezdeményezésnek" nevezte el. A kazónyiok önkéntes munkáját úgy jellemezte, mint a kommunista munka kezdetét, mert öntudatosságra, önzetlenségre épül és a társadalom javát szolgálja. Ez a mozgalom tűzvész gyorsaságával terjedt el egész Oroszországban. Húszban eljutott Szibériába, hozzánk Krasznojarszkba is. A május elsejei szombaton részt vett nemzetközi brigádunk és a városi munkásság. Valamennyien lelkesek voltunk. Attól kezdve mindig türelmetlenül vártam a szombato*, hogy társadalmi munkát végezhessek. Mi volt a dolgunk? A városból például kihordtunk nyolcvanezer targonca szemetet, amelyet Kolcsakék hagytak másfél év alat a középületekben, a vasútállomáson és másutt. A vonatokból kiraktuk az élelmiszert és más árucikkeket. Tizenkét, vagy tizenhárom kilométer hosszú vasútvonalat építettünk. A velünk együtt dolgozó munkások már vonaton tértek haza. A városból a táborba ha* kilométer hosszú és tíz méter széles utat építettünk. A kommunista szombatokon valóban első ízben és közvetlenül láttam és átéltem, mi a kollektív munka. Kezdetleges szerszámmal, lapáttal és kapával dolgoztunk, de hatezren fogtuk meg a munka nehezebbik végé

4, s így rövid időn belül rengeteget végeztünk el. Munkánkra mérhetetlenül büszkék voltunk. Az volt a meggyőződésünk, hogy ezzel egy további szöget utôťunk a kapitalizmus koporsójába. Boldogok voltunk, bár teán és fekete kenyéren éltünk, dolgoztunk. Napközben tea és kenyér, este orbuz, dinnye volt a táplálékunk. S éppen ezeken a szombatokon tudatosítottam a legerősebben, hogy kommunista vagyok. Ekkor nemcsak a tudatunk avatott azzá, hanem a munkánk is. A kommunista munka úttörőinek tartottuk magunkat. Nem voltam egyedül. Körülöttem ezrével láttam éhes, toprongyos embereket, akik ugyanolyan lelkesedéssel dolgoztak. Az Októberi Forradalmat éppen az teszi naggyá, hogy az éhes, mezítlábas, toprongyos emberek tízmilliói váltották valóra, akiknek számtalan személyes gondjuk-bajuk vol*, de ezt a feladatot lelkesen vállalták. Oroszországban olyan em. bereket ismertem meg, akiknek forradalmi áldozatkészségét mo Is csodálom. Egyszer egy társaságban voltom. E*tônk, ittünk, jókedvűek voltunk, jól éreztük magunkat. Hirtelen egyik társunkat kiszólították. Kis idő múlva visszatért, felmarkolta a cókmókját és kifelé tartott. Megkérdeztük tgie, hová igyekszik? — Kommongyírovkát (utiparancs) kaptam Vlagyivosztokba. Krasznojarszkban hagyta a családját, a feleségét, gyerekeit, barátait, azonnal engedelmeskedett a párt utasításának. Sok, nagyon sok volt az ehhez hasonló eset. Mindig tiszteletet ébresztettek bennem ezek az emberek, akik forradalmi meggyőződésüket nap nap után áldozatos tettekkel bizonyították. Ma is mély meggyőződésem, hogy ezek a szombatok a kommunista munka csírái voltak. Mert tulajdonképpen mi a kommunista munka? Olyan emberek tevékenysége, akik tudják, hogy tétlenül r^em élhetnek s önként dolgoznak, abban a meggyőződésben, hogy saját társadalmuk javát szolgálják. Ez a munka mentes a kizsákmányolástól s ezért az ember, énjével teljes összhangbon, örömmel végzi s ez a munka boldoggá teszi. Midőn a kommunista szombatokon zsákokat hordtam a vagonokból, nem azért tettem ezt, mintha magamnak dolgoznék. Meggyőződésem volt, hogy az egész emberiség érdekében serénykedtem Krasznojarszkot járva a város urának képzeltem magamat s meggyőződésem volt, hogy az enyém mindaz, ami körülvesz, mindenbe van beleszólásom. Érdekem azonos volt az osztály, a születő új társadalom érdekével. Ami jó volt az osztálynak, jó volt nekem is. Az osztályérdek fedte az egyéni érdeket. Arról beszélek, hogy miként éltük át a kommunista szombatokat 47 évvel ezelőtt. Mit jelentettek nekünk milyen lelkesen dolgoztunk. Csakhogy ez az érzés még Oroszországból való visszatértem után is sokáig kitartott. Erőt kölcsönzött, hogy a legnehezebb pillanatokban is hű maradjak a kommunista eszmékhez. Az első köztársaságban karriert csinálhattam volna, ha lemondok a kommunista elvekről és átpártolok a szociáldemokratákhoz. Sohasem tettem meg ezt. mert szívemben ott lobogott o kommunista szombatok gyújtotta láng. (Folytatjuk.) Gyógyfürdőink gyógyulóban Beszélgetés az Állami Fürdőigazgatóság igazgatóhelyettesével A virágzó fák, a zöldellő parkok a fürdőhelyeken tagadhatatlanul azt bizonyítják, hogy az új fürdőidény közvetlen kezdete előtt állunk. A Nemzetközi Idegenforgalmi Sv is megkezdődött már és ebből a szlovákiai állami fürdőknek is ki kell venni a részüket. Felkerestük az Állami Fürdők és Források igazgatóságát Bratislavában, hogy elbeszélgessünk az igazgatóhelyettessel, V Utam B ad ura mérnökkel. • A fürdők Szlovákiában képesek-e kielégíteni az igényeket az új idényben? — Előre kell bocsátanom, hogy tavaly Szlovákiában 79 769 beteget gyógyítottunk fürdőinkben, ebből 6805 belföldi fizető pácienst és 3475 külföldit, míg a többi hazai betegsegélyzői beutalt volt. A fürdők Jelentősen segítették a devizabevétel növelését. A legtöbb külföldi — azaz 2586 — Piešfanyban kezeltette magát, közülük 2127-en 38 nyugati országból. A többiek Trenčianské Teplice, Sliač, vagy a Magas-Tátra fürdőhelyein kerestek gyógyulást. Természetesen a kapacitások még nem kielégítőek. Fürdőhelyeink jelentőségük szerint több osztályba sorolhatók. A meglévőket igyekszünk korszerűsíteni, ugyanakkor új fürdőket építünk, hogy a belföldi betegeket is kielégíthessük. Itt van pl. Dudlnce (Gyügyj, amelynek értékes gyógyhatású meleg forrásai vannak és fürdőintézete az Idén már több pácienst tud befogadni. Kováčová ls megérdemelné, hogy megfelelő szanatóriumot kapjon. • A magyarországi fürdővendégek részére mely fürdőhelyek főnnek tekintetbe? — Elsősorban földrajzi fekvésük, jó vonatösszeköttetésük, esetleg a közeli határok és a hagyományok következtében főleg Dudince (Gyügyj, Sklenné Teplice (Szklenó-fürdő), Cíz (Csíz) fürdő jönnek tekintetbe. • Milyenek a szlovákiai fürdőhelyek távlatai? — Elsősorban Piešťany, Trenčianské Teplice, a Magas-Tátrában: Nový Smokovec, Štrbské Pleso fürdőhelyeket fogjuk nagyszabású átépítéssel fejleszteni és korszerűsíteni, ami az 1970—75-ös évekbe nyúlik. Ez lesz a fő feladatunk, hogy az állandóan növekvő külföldi igényeket is kielégíthessük. A devizabevételekből bizonyos részt további beruházásokra fordíthatunk. Előnyben részesítjük Piešfanyt, ahol a következő években 400 ágyat nyerünk, és további 3 fürdőintézetet építünk. Az ún. fürdőszigeten új fürdőközpont létesül 1670 ágygyal. Felújítjuk az ún. Napóle on fürdőt, valamint a PRO PAT RIA intézetet. Gondolunk mindenütt a bútor berendezés kicserélésére, vala mint több attraktív szórakozási lehetőségre, mint pl. minigolf pályák építésére. 1968-ban új zenepavilont építünk. Nem érdektelen megemlíteni, hogy PieSfanyból külföldre is sok gyógyiszapot szállítunk. • Más fürdőhelyeket ts korszerűsítenek? — Igen, nagy az érdeklődés Trenčianské Teplice iránt ls. Azonkívül szeretnénk Bardejov fürdő régi hírnevét — melyet nem jogtalanul szerzett — szín tén visszaszerezni. Még tekintetbe jönnek: Smrdáky, Nimni ca, Cíz, Bojnice fürdők, melyek a távlati tervben szintén szá molhatnak beruházásokkal. Bojnice (Bajmóc) fürdőt a bá nyák igazgatóságával karöltve ki akarjuk építeni a bányászok számára, mint rehabilitációs in tézetet 200 ággyal. Dudincén megkezdjük a második szakasz építését 650 ággyal. Lúčky ftir d őt is (női betegségek) kibővítjük. Štrbské Pleso n asztmatikus betegek számára építünk új intézetet 70 millió beruházással. Bardejov fürdő — amit talán kevesen tudnak — indikációja szerint megfelel Karlovy Varynak. Itt nagyarányú beruházásokat eszközölünk. Így a Kelet-szlovákiai Vasmű alkalma zottait majd nem lesz szükség Karlovy Varyba küldeni gyógykezelésre. A közeli Bardejov fürdő kitűnő forrásaival, ivókú rájával, gyönyörű környékével biztosítékot nyújt a gyógyulás hoz. Fő feladatunk, hogy egész Szlovákiában befejezzük a megkezdett építkezéseket, s azokat mielőbb átadjuk rendeltetésüknek. GREK IMRE HOGYAN LETT ZSELIZ CSINOS VÁROS? Beszélgetés Michal Lipovskýval, a Városi Nemzeti Bizottság elnökével A VÁROSKÉPBEN LÉTREJÖTT előnyös változások annyira szembeötlőek, hogy úgy tűnik, mintha a területi átszervezés idején a járási székhely jellegétől megfosztott Zselíz visszakapta volna „titulusát". Sok pénzbe kerülhetett ilyen gyökeres rendezés. Hogyan jutottak hozzá? — Hosszú ideig rányomta bélyegét Zselíz képére az, hogy a városrendezésre tervezett összegek kihaísználatlanok maradtak — válaszolja Michal Lipovský, a VNB elnöke. Mindaz, amivel ma Zselizen büszkélkedhetünk, a legnagyobb részben társadalmi munka eredménye. Itt van egv atiat. a legfrissebb, május elseje alkalmából számoltuk össze az első négy hónap eredményét. Kérem: a lakosság száma 5361, a társadalmi munkában részt vett 2128 személy, 156 800 koronát fordítottunk anyagra és szakemberekre. Az elvégzett munka értéke 3 millió 298 450 korona. Hogyan sikerült megvédeni azt a rengeteg szép díszfát, cserjét és virágágyat? Láttam már kisvárost, ahol a dísznövények ültetésére fordított összeget egyenesen az ablakon kidobott pénznek tartják. — Nálunk is tönkretettek sok dísznövényt — eleinte 1550 rózsabokorból 700 maradt meg. De aztán alkalmaztuk a Járdaépítési módszert... — Hát az meg micsoda? — Minden ház elé leraktunk néhány méter járdára való kockát. Előzőleg megbeszéltük, hogy mindenki a háza előtt megcsinálja? a járdát, lerakja a kockákat a szomszéd részéig. A lakosság beleegyezett. Mindenki csak egy pár métert csinált és 1965-ben egyszeriben hat kilométer Járda született, úgyszólván egyik napról a másikra. A következő évben ismét hat kilométer... A BETONOZÁS IS ÍGY TÖRTÉNT. Vettünk egy öreg, kiselejtezett betonkeverő gépet és melléje állítottunk egy bácsit, aki mindenhez ért. Ö volt a szakember. Mindig megtelepedett egy utcába és keverte a betont, amit mindig három—négy ház larkói együtt készítettek járdaszakaszukra. Nos, ez a járdabetonozó módszerünk. Ezt alkalmaztuk a dísznövényeknél ís. Mindenki kapott a háza előtti szakaszra való rózsát, virágot, magot, díszfácskát, miegymást. Jobban esik ezt hallgatni talán, mintha száraz adatokat sorolna fel az elnök, mondjuk, az iparfejlesztésről. Persze, ilyesmit nem sorolhat fel, mert Ilyesmi itt nincs. — Valamicske azért van, — mondja az elnök. — Van itt 24 kilométernyi helyi úthálózat, de ebből csak 460 méter volt pormentes. Most aszfaltozott a főtér és további ezer méter, több utat rendbe hoztunk, ha nem is aszfaltoztunk ki. Por tehát van elég. Kell ide az öntözés napi négy—öt órán át. De egy óra öntözés 85 koronába került. Ez sok. Létesítettünk — nehéz „harcok után" — műszaki szolgáltatást, szóval öntözést és szemetes szolgálatot. Felvettünk százezer korona kölcsönt és vettünk egy V3S teherkocsit. Szereztünk még egy öntözőautót ts, meg egy tra'ktort pótkocsival. Mindehhez van egy sofőrünk. Azonkívül, hogy öntöz — nem fizetett szolgáltatás — még összehordja a szemetet ls — fizetett szolgáltatás — s így szépen megtérül a rend fenntartása .. VAN SOK EGYÉB SZOLGÁLTATÁS IS, bádogosműhely, kertészet, tisztító, asztalosmühely, betonozó stb. Bevallom, tavaly a szolgáltatások tervét nem teljesítettük. Idén már e téren ts révbe jutunk. A helyi ipar 46 ezer koronát utalt át a nemzeti bizottságnak tiszta nyereségéből, produkciója félmillió korona. Nem sok. Ezért kiadtunk iparengedélyeket is magánszemélyeknek. Nem rossz az ilyen konkurrencia. Most van jó fa'gylaltosunk, szíjgyártónk, cipészünk, magánkisiparosok ... Van egy kis téglagyár is a városban. Sokan, vagy kétszázan a járási építőválla'lat zselízi kirendeltségén dolgoznak. Az állami gazdaság és az EFSZ a fő munkaterüt nálunk. Ezért az egyébként is alacsony, 1200 koronás, járási átlagnál a havi bevételek nálunk még csekélyebbek. Reményünk a bizsu ... Bizsu Zselizen? Igen, Igen a Železný Brod-i üveggyár kihelyezett telepe működik Zselizen. Megtudjuk, hogy nemcsak 52 embernek ad kenyeret a kisüzem, hanem bedolgozókat is foglalkoztat és havi százezer korona bért fizet ki. — Nagy kár, hogy nem kaptuk meg annak Idején a leszerelt gépállomás épületeit. Akkor 7—800 asszony jutott volna munkához és megoldódott volna a nők foglalkoztatottságának kérdése. Mert az anyaüzem hajlandó az egész gyártási menetet idetelepíteni. Most nyáron fejezzük be a kisüzem építésének második szakaszát. Remélem sikerül nyélbe ütni a harmadik "ANNAK ELLENÉRE, hogy nagy iparunk nincsen, nem tapasztalunk kivándorlást a városból. Söt, gyarapodunk — nemrég egybe csatoltuk Zselízzei a szomszédos Garammikolát. De látszik a stabil letelepedés a lakásépítkezésen is. Negyven állami, 53 szövetkezeti lakás épült, további négyemeletes ház épül most, nemrég mértünk ki a legközelebbi két évre 50 családi háztelket. No és garázsokat is kellett építeni, hiszen vagy 250 autójuk van már a lakosoknak. — Minden olyan nagyon rendben van Zselizen? — Ajaja, dehogy van, itt van a régi magyar iskola esete. A higiénikus bezáratta, hogy nem megfelelő, veszélyes. Nos, most a másik iskolában vatt összezsúfolva a két középiskola három műszakban. Idén szeptemberben ezdjük építeni az új osztályokat és a tornatermet... — De mikorra lesz az készen? — A jövő szeptemberben meg kell kezdődnie a tanításnak. — Egy év a'latt? Csak nem a „Járdabetonozó módszerrel? — Azzal is. A téglagyár megígérte. Persze, a Járási építóvállalattal építtetjük, de számítunk a lakosság segítségére ls . Ha már a fogyatékosságoknál tartunk ... A turistaforgalom szempontjából csekély mértékben használjuk kl a várost. Pedig az úgynevezett „zenei sávban" fekszik. A CSEMADOK ünnepélyeken kívül más zenei rendezvényekre is alkalom nyílik. Sokat tartózkodott a városban ugyanis Franz Schubert. A parkot is róla neveztük el, az ottani „Bagolyvárban lakott. Emlékszobát ls berendeztünk ott. No meg Itt van a strandfürdőnk. No, nincs még meg, csak a tervek. Nézze... Persze, társadalmi munkával... AZ ELNÖK A STRANDFÜRDŐ tervrajza fölött mereng, mesél, hol mi lesz. Gyanúba veszem, azért várja a fürdő megnyitását, hogy elvegyülhessen az emberek között és lelke megnyugtatására ellessen néhány dicsérő megjegyzést. VILCSEK GÉZA /