Új Szó, 1967. május (20. évfolyam, 119-148. szám)

1967-05-25 / 142. szám, csütörtök

A szovjet kormány nyilatkozata a közel-keleti feszültségről Anglia nem akar ismét belebonyolodni egy közel-keleti konfliktusba (Folytatás az 1. oldalról) New York. — Tegnap délután összeült a Biztonsági Tanács, hogy tárgyaljon a középkeleti válságról. A Biztonsági Tanács összehívását Kanada és Dánia kérte. A tanácskozáson az EAK és Izrael képviselői is részt vesznek. Az utóbbi hetekben a KözelKeleten a béke és a nemzetközi biztonság szempontjából nyugtalanító helyzet alakult ki. Az izraeli csapatoknak ez év április 7-én a Szíriai Arab Köztársaság területe ellen intézett fegyveres támadása után az Izraeli kormánykörök tovább szították a háborús pszichózis légkörét az országban. Vezető államférfiak, köztük Eban külügyminiszter, nyíltan sürgették, hogy Izrael hajtson végre széleskörű „büntető" akciókat Szíria ellen ós mérjen rá „határozott csapást". A knesszet (parlament) hadügyi és külügyi bizottsága május 9-i határozatával felhatalmazta a kormányt, hajtson végre hadműveleteket Szíria ellen. A szíriai határok mentén összevont izraeli csapatokat harci készenlétbe helyezték. Elrendelték az országban a mozgósítást. Nyilvánvaló, hogy Izrael nem járhatna el így, ha az arab világ gyarmati elnyomásának viszszaállítására törekvő imperialista körök közvetlenül vagy közvetve nem ösztönöznék Ilyen állásfoglalásra. Ezek a körök, a jelenlegi körülmények között, az Imperialista nyomásnak ellenálló és független nemzeti politikát folytató arab államok elleni fő erőt látják Izraelben. Az izraeli szélsőségesek nyilván arra számítottak, hogy meglepik Szíriát és csapást mérnek rá. De elszámították magukat. A függetlenségét és szuverén jogalt védelmező szíriai nép hősi harcával rokonszenvezve, az arab államok — az Egyesült Arab Köztársaság, Irak, Algéria, Jemen, Libanon, Kuwait, Szudán, ; " — kijelentették, hogy Izrael részéről jövő támadás esetén készek segítséget nyújtani Szíriának. Az Egyesült Arab Köztársaság, a Szíriával fennálló közös védelmi megállapodásból fakadó szövetségi kötelezettségét teljesítve, lépéseket tett az agresszió feltartóztatására. Számot vetve azzal, hogy az ENSZcsapatok jelenléte Gaza és a Sinal-félsziget térségében az adott helyzetben előnyhöz juttatta volna Izraelt, hogy katonailag provokálja az arab országokat, az EAK kormánya az ENSZ-csapatoknak az említett térségből való kivonása javaslatával fordult az Egyesült Nemzetek Szervezetéhez. Több arab állam kijelentette: az izraeli agresszió visszaverése érdekében kész az egyesített arab Britellenes tüntetések Kínában Peking (CTK) — Pekingben a brit ügyvivői hivatal előtt tegnap ismét tüntetők gyülekeztek „Halál a brit imperializmusra!" jelszót kiabálva. Az újabb tüntetésre az Oj Kína hírügynökség azon jelentése adott okot, hogy Hongkongban hétfőn több kínait megöltek és mintegy 200-at súlyosan megsebesítettek. A hírügynökség keddi jelentése rámutat, hogy az a hongkongi hivatalos adat, amely szerint 363 személyt letartóztattak, nem felel meg a valóságnak. Két brit diplomatát tegnap a „vörösgárdisták" Sanghajban összerugdostak és ragasztóval bekentek. A pekingi brit szóvivő közlése szerint Peter Hewitt és Raymond Withney, a kínai brit diplomáciai misszió titkárai kénytelenek voltak a dühöngő „vörösgárdisták" sorfala között a sanghaji repülőtérre menni, ahonnan Pekingbe repültek. A Mongol Népköztársaság nagykövetségének épülete előtt tegnap a „vörösgárdlsták" tüntetést rendeztek, s azzal vádolták a mongol hivatalokat, hogy erőszakosan léptek fel az Ulánbátorban élő kínaiakkal szemben. A provokációt, amelyet a kínaiak az Ulánbátor! repülőtéren robbantottak ki, a Mongóliából kiutasított három kínai tanító elutazásakor, a kínai sajtó úgy ecseteli, mint a „mongol és szovjet revizionisták" szándékosan előidézett incidensét. Hongkongban bizonytalan a helyzet Hongkong (CTK) — Az autóbuszsöfőrök és villamos kocsivezetők sztrájkjától eltekintve — amely megbénítja a városi közlekedést — Hongkongban szerdán visszatért az élet a rendes medrébe. A feszültség azonban tovább tart, mert újabb zavargások várhatók a kínai telepesek részéről, akiknek a tüntetések alkalmával hangoztatott követeléseikre a hongkongi hivatalok nem válaszoltak. Tegnap 12 órás sztrájkba lépett a gázművek 380 alkalmazottja, de a gázszolgáltatás zavartalan. Számos Hongkongban élő kínai külföldi országokba kér beutazási engedélyt. A japán konzulátuson a vízumkérelmek száma csaknem a háromszorosára emelkedett. parancsnokság rendelkezésére bocsátani fegyveres erőit. Mint ismeretes, még az április 7-én szervezett fegyveres provokációval összefüggésben, a szovjet kormány figyelmeztette az izraeli kormányt, hogy az általa folytatott agresszív politikáért teljes mértékben ő viseli a felelősséget. A fejleményekből ítélve a józan meggondolás egyelőre nem kerekedett felül Tel Avlvban. Ennek következményeként Izrael Ismét a közel-keleti feszültség veszedelmes kiéleződésének okozója lett. Felmerül a kérdés, vajon milyen érdekeket szolgál Izrael ezzel a politikájával? Ha Tel Avivban arra számítanak, hogy Izrael az imperialista hatalmak gyarmati börtönőrének szerepét játszhatja, aki az arab Kelet népeire felügyel, akkor szükségtelen bizonyítani, mennyire alaptalan az ilyen számítás napjainkban, amikor egész világrészek népei rázták le magukról a gyarmati elnyomás láncait és építik független életüket. A Szovjetunió évtizedeken át különféle segítséget nyújtott az arab országok népeinek abban az igazságos harcban, amelyet nemzeti felszabadulásukért, a gyarmati rendszer ellen, békés gazdaságuk fellendítéséért vívnak. Senki számára ne legyen kétséges, hogy aki agressziót robbantana ki a Közel-Kelet térségében, az nemcsak az arab országok egyesült erejével találná szemben magát, hanem a Szovjetunió, az összes békeszerető államok határozott ellenintézkedéseivel is. A szovjet kormánynak meggyőződése, hogy a népeknek nem érdekük háborús konfliktus kirobbantása a Közel-Keleten. Ilyen konfliktus csak a gyarmati kőolajmonopóliumok és kiszolgálóik kis csoportjának lehet érdeke. Ilyen konfliktusokhoz csak az imperializmus erőinek fűződhetnek érdekel, azoknak az erőknek, amelyeknek politikai uszályában Izrael halad. A szovjet kormány figyelemmel kíséri a közel-keleti fejleményeket Abból indul kl, hogy a béke és a biztonság fenntartása ebben a térségben, amely közvetlenül a Szovjetunió határainak közelében fekszik, a Szovjetunió népeinek alapvető érdekeit szolgálja. A kialakult helyzettel számolva, a Szovjetunió minden lehetőt megtesz és ezután is meg fog tenni a közel-keleti béke és biztonság megbontásának megakadályozására, a népek törvényes jogainak megóvása céljából. (TASZSZJ. Angol kormánykörökben e jyre erősebbé válik az az elhatározás, hogy a szigetország minél kevésbé keveredjék bele a válságosra forduló közel-keleti konfliktusba. A közvélemény, amely még jól emlékszik az 1956-os szuezi agresszió csúfos kudarcára, örömmel nyugtázta azt, hogy a kormány ed dlg csupán diplomáciai utazásokkal, s nem nagyhatalmi dörgedelmekkel próbálkozott. George Brown Moszkvában vitatja meg a szovjet vezetőkkel a helyzetet, mig George Thomson külügyi államminiszter Washingtonba repült. A tegnapi Daily Mlrror vezércikkben hívja fel Brown külügyminisztert, „ne képzelje magát lord Palmerstonnak", és Anglia a világért se tegyen olyasmit, aminek az árát nem tudja megfizetni. Konzervatív körűkben némi kaján kárörömmel hangoztatják, hogy Edennek igaza volt 1956ban, helyesen tette, hogy a franciákkal és Izraellel együtt megtámadta Egyiptomot, s csupán akkor követett el hibát, amikor visszavonta a brit csapatokat. Am, ha a toryk dörgedelmes kormánynyilatkozatot vagy esetleg akciót vártak volna, tegnap látniuk kellett, hogy Wilson csupán a tengeri hajózás szabadsága mellett emelt szót Margate-i beszédében. A miniszterelnök kétségkívül Izrael állásponttá mellett tört lándzsát, amikor kijelentette, hogy helytelen volt az Akabal-öböl eltorlaszolása Egyiptom részéről, de megismételte azt az angol álláspontot, hogy a térség semlegesítése és az ENSZ-erők viszszatérése jelentheti a megoldást. Ezzel kapcsolatban megfigyelők utalnak arra a tényre, hogy mind Anglia, mind Franciaország elhessegeti magától a felelősséget. Az 1950-ben aláirt amerikai—angol—francia kormánynyilat, kozat értelmében ugyanis a három hatalom garantálni tartozik Izrael sérthetetlenségét, ám Anglia arra hivatkozik, hogy még MacMllllan konzervatív miniszterelnök 1963-ban tett nyilatkozata értelmében a rendfenntartás elsősorban az ENSZ dolga. Az angolok, akik egyszer már alaposan megégették magukat Izrael védelmében, helyesebben Izrael támadó tervelnek támogatásában, most már óvatos duhajként viselkednek. Tegnap este egyébként Heath ellenzéki vezér felkereste Wllsont, és kérte, hogy a közel-keletl helyzetre való tekintettel hiofák össze a pünkösdi szabadságra széteresztett alsóházat. Korábban — a vietnami amerikai agresszió fokozódása miatt — ugyanezt kérte a munkáspárti baloldal és a Liberális Párt egy-egy képviselője ls (a parlament szabadsága május 31-ig tart.). Tegnap egyébként Londonba érkezett Abba Eban izraeli külügyminiszter, aki Párizsban De Gaulle-lal tárgyalt. Kétségkívül azt akarja elérni, hogy Anglia nyújtson maximális segítséget Izraelnek. Súlyos a görög politikai foglyok helyzete Athén /CTK) — Nyugati megfigyelők hírei szerint, akiknek az utóbbi napokban sikerült a Jarosz-szigetén és más koncentrációs táborokban lévő görög politikai foglyokat meglátogatni, a foglyok helyzete igen súlyos. Collardon, a Nemzetközi Vöröskereszt francia képviselője, aki a múlt héten Jarosz-szigeten meglátogatta Manolisz Glezoszt és Leonidasz Klnkoszt, az EDA volt képviselőjét, Párizsban kijelentette, hogy a szigeten igen súlyosak a létfeltételek. A foglyok vlz- és élelmiszerellátása hiányos. Collardon továbbá megerősítette azt a tényt, hogy a letartóztatottakat megkínozta az athéni titkos politikai rendőrség. Világszerte fokozódik az ellenszenv a görög katonai rendszerrel szemben, s ezért az új kormány igyekszik szüntelenül hangsúlyozni, hogy Görögország N

é |éha az volt a benyomásom, mintha egy Jól rendezett előadáson ülnék, majd mintha egy középkori uralkodó előtt tisztelegnék és aztán mintha egy gyűlésen lennék, amelyen senkinek sincs mondanivalója. Mindez a nyugatnémet Kereszténydemokrata Unió, (CDU j braunschweigi kongresszusán történt. Ogy tűnt, mintha minden a legnagyobb rendben lenne, csak időnként volt érezhető más, de ezt csak a beavatottak tudták. A CDU kongresszusán új elnököt választottak. így történik ez mindig, amikor Bonnban gazdát cserél a kancellári bársonyszék. Kurt Georg Kieslnger, a CDU 3. új elnöke lett, éppen úgy, mint Nyugat-Németország kancellárja. A kongresszuson megváltoztatták a párt alapszabályzatát, de így van ez minden kongresszuson. A valóságban nem történt ott semmi, nem beszéltek ott Nyugat-Németország kül- és belpolitikájáról, mlntahogy várható lett volna egy kormánypárt kongresszusán, amely Nyugat-Németország léa

tezésétől hatalmon van. Ezek tehát a CDU-kongresszus fő eredményei. Kiesinger jött, beszélt és győ>

8

7- zött. Ezt mindenki előre tudta, 25 mert a CDU nem politikai párt a szó szoros értelmében. A leg3

utóbbi választásokon ugyanis 13 millió szavazatot kapott, taglétszáma azonban csak 300 ezer. A politikai tényezők választási összefogásának eredménye volt ez. A CDU tehát „kancellári KAR EL C ISA R. 'BOHNI TÁVIRATA' A CDU kongresszusa után párt", és az elnökválasztásnak ezért van Ilyen Jelentősége. A párt minden sikere az elnök sikere, nem pedig a párté. A CDU-t mindig a nyugatnémet kancellár sikere vagy bukása jelentette, akár Adenauer, akár Erhard korszakáról beszélünk. Ebben az értelemben Kiesinger jövője mint a CDU-elnökének jövője szintén a kancellári hivatal sikeréhez van kötve. Adenauernak és Erhardnak is távozni kellett a pártelnöki tisztségből, mihelyt lehullott kancellári csillaga. Ezt Kelsinger ls tudatosítja, s beszédében ezért támogatta a nagy koalíciót. Ogy tűnt, mintha saját pártja előtt védelmezte volna. Bizonyára jól tudta, hogy lényegében politikai karrierje és pártjának sorsa is attól függ, milyen sikere lesz a kancellári székben. Feltehető a kérdés, vajon szüksége volt-e Kiesingernek a CDU elnöki tisztségére? Nem volt, és eredetileg nem ls akarta. De nem felejthette el azt a célt, hogy Adenauert és Erhardot is saját „pártbarátai" támadták és gyengítették a leginkább. Ezért nem akarta megválasztatni magát és alávetni a pártvezetőségnek. A CDU kongresszuson nem volt -ellenállás Kleslngerrel szemben, azt a pár ellenszavazatot nem kell komolyan venni. Az ellenállás Inkább közvetett módon, formálisan mutatkozott meg, mert hogy Kiesinger és a párt új főtitkára Heck ls sváb. A porosz szárny ezért találva érezte magát, de ebben az esetben nem volt szó törzsi ellentétről, hanem az Iparosított porosz reakció politikai érdekeiről. ők ugyanis még mindig nem lelkesednek a szocialistákkal való koalícióért. A kongresszus nem hozott semmi újat. Kiesinger beszéde csak kormánynyilatkozatának kivonata volt. Ezenkívül nem foglalkozott az ország belpolitikai problémáival, melyekből éppen elég van. A CDU-nak, mint kormánypártnak foglalkoznia kellene ezekkel a kérdésekkel, de ezt egyetlen szónok sem tette. Valószínű, hogy a küldötteknek sem volt kedvük e problémák megvitatásához. Ez természetes ls, hiszen senki sem foglalkozik szívesen kellemetlen dolgokkal. Kiesinger sem várt többet a kongresszustól, minthogy formálisan elnökké válasszák. Nem merészelek azonban jóslatokba bocsátkozni, hogy sikerül-e a CDU-t politikai párttá változtatnia. Végül nem hagyhatjuk figyelem nélkül, hogy Seebohm, a szudétanémet revansista fontos funkciót kapott a pártban. Az áttelepülteknek így sikerült bekerülniük a CDU vezetőségébe. Számos újságíróval beszéltem erről, de senki sem volt elégedett ezzel a ténnyel. Ezen nem csodálkoztam, mert Seebohm beválasztása a kormánypárt elnökségébe jellemző a nyugatnémet kormány a szocialista országokkal szemben folytatott politikájára. Lehetetlen a feszültség enyhüléséről beszélni és egyúttal Seebohmra szavazni. Nagy nevetés tört kl a kongresszusi teremben, amikor az ülés elnöke felhívta a küldötteket, hogy Seebohm megválasztásánál a barna választócédulákat használják, majd kijavította magát, hogy rózsaszínűekről van sző. Seebohm barna múltja ismert és a CDU vezetőségében ez megmutatkozik. „békeszerető politikát" akar folytatni. Ezt hangoztatta Koiiasz miniszterelnök ls, aki elsősorban Görögország balkáni szomszédaihoz szólott. Azt állította, hogy az április 21-1 államcsíny „az ország belügye". Koppenhága — Dánia kedden elutasította azt a görög tiltakozó jegyzéket, amely szerint Dánia beavatkozik Görögország belügyeibe. A dán kormány válaszában hangsúlyozza, hogy Görögországban az utóbbi Időben megsértették a demokratikus alapelveket és remélik, hogy „Görögország mielőbb visszatér a demokratikus rendszerhez." néhány sorban ZAPOROZSJE ukrán városban tegnap megkezdődött a KGST vaskohászati állandó bizottságának ülése, amelyen Bulgária, Csehszlovákia, Magyarország, az NDK, a Szovjetunió és Románia képviselői vesznem részt. A KUBAI kormány közölte, hogy menedékjogot adott Richard Harwood Pearce amerikai őrnagynak, aki ötéves fiával vasárnap sportrepülőgépével Havannába érkezett és ott menedékjogot kért a kubai kormánytól. OTTO WINZER, az NDK külügyminisztere helyettese kíséretében szerdán néhány napos látogatásra Finnországba utazott. A SZOVJET írószövetség IV. kongresszusának részvevői megkezdték a vitát a szovjet irodalom a kommunista társadalom építésének Időszakában kérdéséről. VLADIMÍR SEDLAK rendkívüli követ, meghatalmazott miniszter Csehszlovákia új állandó UNESCO küldötte hivatalba lépése alkalmából meglátogatta René Maheut, az UNESCU vezérigazgatóját. AZ ENSZ-KÖZGYÜLÉS rendkívüli ülésszaka úgy döntött, hogy a békefenntartó haderők kérdésével továbbra ls a 33 ország bizottsága foglalkozzon. AZ ANGOLAI népi felszabadltási mozgalom közleményt adott ki, mely szerint KeletAngolában április 10-től 30-ig 262 portugál katonát öltek meg a partizánok.