Új Szó, 1967. május (20. évfolyam, 119-148. szám)

1967-05-24 / 141. szám, szerda

A kereskedelem és a művészet találkája | JEGYZETEK A XX. CANNESFILMFESZTIVÁLRÓL NEMZETKÖZI Veríenykéfefek, le íznek Cannes tengerparti sétánya a La Croisetta a francia Riviéra legélénkebb és legforgalmasabb utcája, melyet egyik oldalán a fényűző szállodák, üzletek és éttermek szegélyeznek, április utolsó és május első napjaiban a filmvilág főutcájává vált. Az idei XX. Nemzetközi Filmfesztiválon Cannes-ban négy világrész 22 állama 29 filmmel vett részt, közülük 13 színes film volt. A filmverseny azonban a nemzetközi fesztiválnak csupán egyik eleme. Dél-Franciaország azúrkék tengerpartjának e híres városában a fesztivál idején a művészeken és újságírókon kívül megjelennek a producensek, a forgalmazók, a menedzserek és a filmkereskedők is. Tömegével hozzák magukkal a filmeket, amelyeket Cannes vetítőtermeiben kora reggeltől késő éjszakáig pergetnek. Ezek az úgynevezett kereskedelmi vetítések, amelyeken az érdekelt felek a filmmel épp úgy kereskednek mintha harisnyát, szappant vagy coca-colát árulnának, illetve vásárolnának. A kereskedelmi vetítések mellett Cannes-ban minden fesztiválon megszervezik a Nemzetközi Filmkritika Hetét, melynek keretében azokat a figyelemre méltó, érdekes alkotásokat mutatják be, amelyek valamilyen formában befolyásolhatják a világ filmgyártásának fejlődését. A fesztiválnak egy további része a tematikus vetítés, s ezt az idén a szovjet film 50. évfordulójának szentelték, név szerint Dovzsenko, Pudovkln, Vertov, Ejzensteln, Romm és Csubraj rendezők művelnek. Ez a filminvázió, illetve a legkülönfélébb értékű és irányzatú filmek megnézésének lehetősége olyan nagy, hogy egy ember fizikailag képtelen megtekinteni a vetített alkotásoknak egyharmadát is. Az egyetlen lehetőség a rendkívül szigorú egyéni kiválasztás, megfontoltan dönteni egy-egy film mellett. Az újságírók és a kritikusok főleg a versenyvetítéseket látogatják, azokat a filmeket, amelyek a fesztivál egy-egy díjára pályáznak. Jómagam ls ezt a megoldást választottam, és a továbbiakban a fesztivál-verseny legfigyelemre méltóbb és legérdekesebb filmjeiről szeretném tájékoztatni az olvasót. Kétséget kizáróan Michelangelo Antoníonl Bloiu up című filmje volt a fesztivál legkiemelkedőbb alkotása. Az olasz filmrendező ezt a filmjét — első alkalommal külföldön — Angliában forgatta, s a film a versenyben NagyBritanniát képviselte. A szélesvásznú, színes film egy divatos londoni fényképész történetét viszi vászonra, aki az egyik parkban készített felvételének nagyítása közben rájön, hogy a bokor levelei között egy pisztolyt tartó kéz is látható. Ügy véli, hogy akaratlanul megörökített egy gyilkosságot és viszszatérve a tett színhelyére a bokorban valóban megtalálja a gyilkosság áldozatát. Közben azonban műterméből eltűnnek a veszélyes felvételek, sőt a film is. Mint ahogy másodszor már a hullának is csak a hült helyét találja. Bűntény történt volna, vagy mindez csak képzelódés? A valóság és az llluzoritás gondolatát — melyet Pirandello oly sikeresen érvényesített a színpadon — Antonioni még más motívumokkal is tovább fejleszti, elmélyíti és a film-szimbólumok bonyolult nyelvén egyenesen szuverén módon, biztonsággal fejezi ki. Alkotása a világ filmművészete szempontjából rendkívül jelentős, már azért is, mert visszaadja e művészetnek sajátos egyedi nyelvezetét, megkísérli, hogy az élet mélyére hatolva új Ismereteket hozzon felszínre, s új felfedezéseivel művészi tanúságot tesz a modern kor emberének bonyolultságáról. A film megérdemelten nyerte el a fesztivál nagydíját. A fesztiválon bemutatott kiváló alkotások közé tartozik Alekszander Petrovics jugoszláv rendező Találkoztam boldog cigányokkal ts című filmje. Ebben a műben a meggyőző erő és a kifejező eszközök a központi gondolat kidomborltását célozzák: az embernek joga van a szabadságra. Joseph Losey amerikai rendező Baleset című filmje az oxfordi egyetem hétvégi pihenőjüket töltő tanárai közé viszi a nézőt. S közben leleplezi a kispolgári álerkölcsöt, a képmutatást, felborítja a bevett szokásokat, bemutatva azt, amit az emberek legszívesebben takargatnak. Nagy érdeklődést keltett a fesztiválon Kósa Ferenc magyar filmrendező versenyfilmje a Tízezer nap is. A fiatal, tehetséges rendező, akinek érett elképzelései vannak a filmművészetről, művében leszámol a múlttal. Alkotására — s ezt pozitívumként kell elkönyvelnünk — a magas színtű stilizálása jellemző, ami arra enged következtetni, hogy Kósa közelről, alaposan és bizalmasan Ismeri a magyar embert, annak mentalitását, szokásait és a magyar falu életét. A fellendülő magyar filmgyártás számára is megérdemelt sikert és elismerést jelent, hogy a Tízezer napot Cannes-ban a rendezés díjával tüntették kl. A fesztiválfllimek közül meg kell még említenünk az Elvira Madtgan című svéd filmet, e romantikus, kissé talán melodrámai történetet, amely a tiszta érzések, az igazi szerelem védelmében készült. A francia filmek közül Róbert Besson Legyecske című alkotása érdemel figyelmet, melyet a miszticizmus komor hangulata hat át. A Jessua fiatal francia rendező látsszunk gyilkost című filmje szatirikus szemszögből ábrázolja, hogyan hatnak a borzalmas filmek a ma emberének lelkületére. A Külföldiek szállodája című csehszlovák versenyfilm sajnos nem keltett figyelmet sem a zsűrinél, sem a kritikánál. Nem volt szerencsés ez a választás, mivel a fesztiválon főleg azok a filmek arattak sikert, amelyekben céltudatosan ötvöződött egybe a művészi igényesség, a látványosság és a nézők igényének kielégítése. Cannes ugyanis eléggé sajátos fesztivál, ahol a művészet találkát ad a kereskedelemnek, úgyhogy az itt bemutatott filmek egyaránt pályáznak a kritika és a filmkereskedők elismerésére. A ml filmünk ismételten szem elől tévesztette ezt a komoly követelményt és ezért közönyösen elmentek mellette. Jóval nagyobb sikert aratott Jirí Menzel Szigorúan ellenőrzött vonatok című alkotása, ameLyet versenyen kívül mutatta>k be a fesztiválon. MILAN POLÁK Cannes—Bratislava Megkapó jelenet Kósa Ferenc Tizeser nap című filmjéből Éppen festették a szepsi magyar iskola épületét, amikor ott Jártam. A folyosókon egymásra rakott bútorok, glédában sorakozó ablaktáblák és gyermekkori emlékeket idéző mészszag fogadott. A tanári és az igazgatói szobában vidáman fütyörésztek a festők, s a létra tetejéről igazított útba az egyik, merre keressem a harmadikosok osztályfőnökét. Nem kellett messzire mennem Sarlós József tanár már befelé igyekezett az udvarról. Körülötte kipirult arcú fiatal lányok és fiúk szedték kettesével—hármasával a lépcsőfokokat. — Sietnek fel az osztályba átöltözni. Nincs tornatermünk, se öltözőnk, s bizony így sietve kell az osztályban rendbeszedni magukat előbb a lányoknak, aztán a fiúknak — mondja Sarlós tanár elvtárs miután bemutatkoztunk egymásnak. A szepsi magyar Iskolában — közös igazgatás alatt működik az 1—12. évfolyam, 679 tanuló jár ide, közülük 96 az általános középiskola osztályait látogatja. Sajátossága ezeknek az osztályoknak, hogy a tanulók 90 százaléka bejáró, naponta utazik. A 34 tagú tanári karból 7 tanít az általános középiskolában, ötnek van teljes szakképesítése. A most végző harmadik osztály tanulmányi átlaga jobb a közepesnél. Az első osztályt harminchatan kezdték, de ma csak hannincketten izgulnak az érettségi sikeréért, négyen kimaradtak. Az osztályból tízen jelentkeztek főiskolára. Nehezen lehet szóra bírni őket, igen tartózkodóak, amikor közéjük telepedve terveik, vágyaik felől érdeklődöm. Ogy látszik a fiúkban több a bátorság, mert elsőnek Mester István nyilatkozik. Elmondja, hogy az érettségi után szeretne mindjárt munkába állni a Kelet-szlovákiai Vasműben. — Hat-nyolchavl átképzéssel szakmunkás leszek — mondja határozottan. — Hasonló tervei vannak Berecznek, Molnárnak és Somogyinak is. Sipos György pedig — mutat egyik osztálytársára — a postára készül automata-szerelőnek. Néhány hónap alatt őt is betanítják. Megbátorodnak a fiatalok. Egymás után mondják kinek ml a terve az érettségi után. Dzuro Mária, Vajko István, Sóváry Mária főiskolára Jelentkezett, természettudományi szakra. — Én nem tanulhatok tovább — mondja Lehotczky Margit egy kis szomorúsággal a hangjában. — Négy kisebb testvérem van még otthon, s a szüleim várják, hogy most már én is segítsem őket. A postán kérvényezem felvételemet. De őszintén bevallom az a vágyam, hogy később munkám mellett továbbtanuljak, a matematika érdekel. — Én sem tanulhatok tovább, édesapáin beteg, kell otthon a kereset. Hivatalba készülök, már régebben tanulok gépírást — ezt Molnár Erzsébet árulja el magáról és még annyit, hogy a szlovák és az orosz nyelv volt a kedvenc tantárgya. Amikor azt kérdezem kl készül férjhez menni, van-e már menyasszony közöttük, hangos nevetés a válasz. Össze-összenéznek, de nem árulják el egymást, úgy látszik az érettségiig tilos a szereiemi A hangulat azonban ezzel egy kissé feloldódott s a mosoly ott bujkál a padsorok között, ott csillog a műszaki rajzolónak készülő Gajdo Mária, a textilszövő felépítményi iskolába jelentkezett Köteles Margit és Vizl Márta szemében is, aki egészségügyi laboratóriumban akar elhelyezkedni és esti iskolában szeretne egészségügyi szakképesítést szerezni. Görcsös István — aki Köteles Margittal együtt e napokban megnyerte a pionírotthon fizikai vetélkedőjét — orvosi egyetemre készül Bratislavába. Ha nem vennék fel — hiszen tudja, hogy ott sok lesz a jelentkező — akkor a filozófiai karon német szakra jelentkezik. Az írásbelin már túl vannak, a szóbeli érettségik június 5-én kezdődnek. Most Javában folynak az ismétlések, tanárok és tanulók minden percet kihasználva készülnek a nagy erőpróbára. A fiatalok úgy érzik, Jól felkészítették őket, csupán azt hiányolják, hogy idegen nyelveket nem tanultak. Főleg azok számára jelent ez hátrányt, akik főiskolára készülnek. , Néhány tanárral az egyik második emeleti zsúfolt kabinetben beszélgettünk. A több mint két hónapja húzódó festés sok szempontból fékezi az iskola munkáját. Aggodalommal figyelik a munka menetét, mert jó lenne, ha Június elsejére elkészülnének, hogy legalább a szóbeli érettségik zavartalan lefolyása biztosítva lenne. A tanári kar véleménye szerint az idei harmadik osztály — bár még az írásbeli munkákat nem értékelték részletesen, annyit már tudnak, hogy egyetlen elégtelen dolgozat sem volt — átlaga Jobb mint az előző éveké. Az Iskola növendékei pedig eddig is megállták helyüket a főiskolákon. Igaz, hogy a fiatalokat egy kissé riasztja az a tény, hogy a főiskolákon szlovák nyelven kell felvételezniük, de nem ez a fő szempont, amiért aránylag kevesen jelentkeznek, illetve hogy a nyitrai Pedagógiai Fakultás iránt a legnagyobb az érdeklődés. Elsősorban a szülők, az otthoni környezet, az általános kulturális színvonal az ami ezeket a fiatalokat a jövőjüket illetően befolyásolja. A legtöbb esetben — csupán néhány közöttük értelmiségi szülők gyermeke — a gyermek érettségijével egy lépéssel előbbre jutott a műveltség megszerzésében, mint szüleik és nekik ez egyelőre elég. Azt akarják, hogy most már a gyermek keresetével a család életszíntje emelkedjék. Nem állithatjuk azonban, hogy a fiatalok tudásvágyát pályaválasztását egyedül a szülők befolyásolják. Hiszen a gyermek, különösen a serdülőkorú egyéniségének formálásában nagy szerep Jut a tanítónak, a pedagógusnak is. Ha minden mástól eltekintünk — ám ez bűnös könnyelműség lenne —• már azzal is messzemenően hat rá, hogy alapos tárgyi ismeretekkel vértezi fel. Szerintünk kétszeresen megnő ennek a jelentősége itt, ahol a család részéről ilyen Irányú segítséggel nem számolhatunk. A tanárok tisztában vannak ezen igényekkel és fáradhatatlanul munkálkodnak, hogy küldetésüknek eleget tegyenek. Annál bosszantóbb, hogy ez a nagy nemes igyekezet gyakran ütközik buktatókba. Hogy csak néhányat említsünk: Igen hiányos a kabinetek felszerelése, a szertárak berendezése, tornatermük egyáltalán nincs. Általában kevés az iskolában a szemléltető eszköz s ami van az is silány. Aligha beszélhetünk ilyen feltételek között korszerű oktatásról, s akarva akaratlan felmerül bennünk a kérdés: lehet-e ma mindezt a tanárok Igyekezetével pótolni, s hogy ki látja majd mindennek kárát? Nem vitás, hogy a fiatalok, akik társaiknál hátrányosabb helyzetbe kerülnek Így a főiskolai felvételnél, illetve további tanulmányaik során. Ennek ellenére meggyőződésünk, hogy a Szepsi Általános Középiskola érettségizői mind a főiskolán, mind az életben versenyképesek lesznek. SKALINA KATALIN * Henry Moore a világhírű angol szobrász tervezi Mozart Don Jüanjának díszleteit a spoletol Két világ fesztiváljának előadására. •k A cannes-i filmfesztivál egyik figyelemre méltó filmjének, a Megöltem Rasputint című francia filmnek Geraldine Chaplin és Gert Froebe a főszereplője. Rendező: Róbert Hossein. Zenével a békéért és a nemzetek közötti barátságért A PRÁGAI TAVASZ idei, immár XXII. évfolyamát hagyományosan a híres prágai Károly Egyetem aulájában tartott ünnepi gyűléssel nyitották meg az állam, a kulturális élet képviselőinek és külföldi vendégeknek Jelenlétében. Ezt követően ünnepi hangversenyt rendeztek a Smetana-teremben, amelynek során Smetana „Hazám" ciklusát adták el. A cseh zeneművészet e kimagasló alkotását az idén a prágai rádió Szimfonikus zenekara interpretálta Alois Klíma karmester vezetésével. Hagyományos a fesztivál szelleme is, amelyet a „Zenével a békéért és a nemzetek közti barátságért" Jelszó fémjelez. Mintha kezet nyújtanának itt az egész világ országai és nemzetei. S a hazai és külföldi művészek, valamint együttesek tagjai teljesen tudatában vannak ennek a ténynek, ezért a fesztivál első hetének valamennyi rendezvénye valóban magas színvonalú volt. Szóljunk előbb vendégeinkről, mindenekelőtt pedig a moszkvai Nagy Színház híres balettegyütteséről, amely négy előadáson egy orosz meséből írt balettet, a Táltost mutatta be, Rogyion Scsedrln zenéjével és Csajkovszkij híres Diótörőjét. A közönség érdeklődése óriási volt, s azok a szerencsések, MEGKEZDŐDÖTT A XXII. PRÁGAI TAVASZ akik bejutottak a színházba, megcsodálhatták a táncegyüttes kiváló teljesítményét, amelyben olyan híres szólisták szerepeltek, mint Plíszeckája és Antonov, Makszimov és Vasziljev. Ugyanekkor meg kell jegyeznünk, hogy az előadások a hagyományos. klasszikus balett mutatványai voltak, amely nem keres — mert talán szükségtelen is hogy keressen — új, modern értékeket. A fesztivál két további csúcspontja a Bécsi Filharmonikusok két hangversenye volt, Kari Böhm professzor vezetésével." Mindkét hangversenyt Mozart műveivel vezették be, majd Strauss a Halál és megváltás szimfonikus költeménye hangzott fel, valóban elragadó előadásban, ezután Beethoven V. szimfóniája és Bruckner VII. szimfóniája. A hetvenhárom esztendős Böhm professzor szuverén módon dirigált, s meg kell állapítanunk, hogy zenekara valóban egyedülálló nagyszerű eszköze volt az Interpretálásnak. A továbbiakban hazai zenekarok léptek fel, mindenekelőtt a Cseh Filhamónia, Sergiu Celibldache vezetésével. A román származású művész Prágában már jól ismert. Főként Bartók zenekari hangversenyében és Sosztakovlcs IX. szimfóniájában olyan varázslatos hangokat csalt elő, amelyek e művekben mind ez ideig rejtettek voltak. A zenekar további hangversenyét Karel Anceri dirigálta, s mindenekelőtt Sosztakovlcs I. szimfóniájával tűnt ki. Prokofjev zongorahangversenyében a közönség Ivan Moravec cseh zongoraművész művészetét csodálhatta meg, aki egyre nagyobb elismerést arat mind az európai, mind az amerikai kontinensen. A Prágai Szimfonikus Zenekar hangversenyén a fiatal, rendkívül tehetséges Japán dirigens, Seji Ozawa mutatkozott be. ISMfiT BARTÖK művét, a II. zongorahangversenyt elragadó lendülettel adta elő, a magyar származású Anda Géza zongoraművész. Az est fénypontja Kodály Zoltán Psalmus Hungarlcusának előadása volt. A mű mély benyomást keltett és a Prágai Tavasz az előadással emlékezett meg a nemrégiben elhunyt nagy művészről. A Prágai Tavasz keretében a Művészek Házában megrendezték a szólisták estjeit is, amelyeken Anda Géza és a chilei Claudio Arrau lépett fel. DR. KAMIL SLAPÁK