Új Szó, 1967. május (20. évfolyam, 119-148. szám)
1967-05-23 / 140. szám, kedd
SZÁNTÓ LÁSZLÓ Hogyan úsztattunk fát Derbinóban A tizenhét tiszt kivégzése utón másodszor szöktem meg a táborból. Először mintegy 25 kilométert gyalogoltunk. Azután hajóra szálltunk és Krasznojarszktól 250 kilométernyire délre, Derbino faluban kötöttünk ki. Ez hozzávetőleg kétszáz kilométernyire fekszik Szusenszkója falutól, ahol Lenin három évig élt száműzetésben. Persze mi akkor még mitsem tudtunk erről. Egy órával érkezésünk után mintegy ötvenen vették körül szálláshelyünket. Orvost kerestek. Ügy hitték, hogy az osztrák hadifoglyok között mindig akad orvos. Csakhogy köztünk nem volt egy sem. Végül hosszas nógatásra jelentkezett egy pesti fiú, akinek kézi gyógyszertára és elég tág lelkiismerete volt — nekifogott a gyógyításnak. Egy ízben vele együtt felkerestem egy asszonyt, akinek beteg volt a kisfia. A padlózotlan nagy szobában anyaszült meztelen, rákvörös testtel feküdt a tizennégy-tizenöt éves fiú. Negyvenfokos láza volt. — Mit tegyek? — kérdezte tólem társam. — Te vagy az orvos ... — Jeges borogatást írok eiő. I- Ahogy akarod, de nehogy elvigye. — Előírom, történjen, aminek történnie kell. Meghagyta, hogy a fiún percenként váltsák a hideg borogatást. Az anya egész éjszaka ezt tette és a fia hajnal felé jobban lett. Az asszony örömmámorban úszva kereste fel az „orvost" és öt rubelt adott neki. Egy másik alkalommal tizennyolc'éves, erős növésű parasztlány kereste fel orvosunkat. Nyakán nagy kelés volt. Bajtársunk természetesen azonnal vállalkozott a műtétre. A lányt hozzákötözte a székhez és ugyanazzal a borotvával, amellyel egy órája még a szakállunkat nyúzta, nekifogott az „operálásnak". Rossz volt hallani, mert a lány úgy sivalkodott, mintha ölték volna. A kelést végre kioperálta, a sebet bejódozta és ragtapaszt tett ró. A fájdalom ellenére a lány hálás volt és bőkezűen fizetett. Ebből a pénzből azután egy hétig éltünk. Munkánkért ugyanis nem kaptunk semmiféle fizetést, csak ellátást. Igy tengtünk-lengtünk körülbelül egy hétig. Ekkor a faluban megjelent Scsukin úr, egy német hadifogságból hazatért parasztember. Felfogadott bennünket, hogy napi öt rubelért fát úsztassunk. Húsz kilométernyi csónakút után eljutottunk egy, a mi Nyitránkra emlékeztető folyó torkolatához. Partján egy kilométert gyalogoltunk, míg az óriási fahegyet meglátAz új irányítási rendszer érvényesülése a Handlová! Bányákban sok új szempont meghonosodását jelentette. Az alábbi mozzanatok a bányászok új gondolkodásmódjáról tanúskodnak. • NEM MINDEN SZÉN EGYFORMA Az „egyre többet, minden áron" jelszó mély gyökereket vert a bányászok körében. A szén mindenképpen „az ipar vére", úgyhogy mindegy, milyet fejtünk, fő hogy sok legyen. Ma azonban már gondolkodni kell afölött, milyen szenet jövesztenek. A sokévi gyakorlat odavezetett, hogy a bányából legtöbb ügynevezett kazánszén került ki. A 8. fejtőrészlegről például 50 százalékban ilyen szenet jövesztenek. Csakhogy most rájöttek: a kazánszenet 69 koronájával árulják, viszont az első osztályú kockaszén tonnája 173 korona. Tehát inkább fejtenek kockaszenetl Ehhez azonban meg kellett válatoztatni a munkamódszereket: a robbantást kisebb töltetekkel végzik, a kombájn hengerét is megfelelően módosították. A muntuk. Életemben még nem láttam ennyi fát egy rakáson. Tavasszal, amikor beköszöntött az olvadás és a jégzajlás, a tajga mélyéből ezen a folyón úsztatták le a télen kidöntött faóriásokat. A torkolat felett egy kilométernyire gátat emeltek, amely felfogta az úsztatott fát. A fatörzsek húsz méter hosszúak és átmérőben 80 centiméteresek voltak. Egy hónap alatt töméntelen sok torlódott itt össze belőlük. Ennek láttán bizony elhagyott a merszem. — Hát ez meg mit gondol? öt rubelért törjük ki a nyakunkat ezen a fahegyen? De Scsukin megnyugtatott bennünket. Megmagyarázta a munka hogyanját. Kötelet erősítünk a mintegy ötven fatörzs terhét viselő szálfára, a két végét jól meghúzzuk és egyszerre ötven törzs zuhan a folyóba. Nekiláttunk. Minden húzás után 30—40 törzset indtottunk útjára. És Scsukin minden esetben megszólalt: — Davaj, zakurim! Egy órát dohányoztunk. Ilyen volt akkoriban az orosz munkamód. Ha valami sikerült, akkor »- davaj zakurim I A munkánál többet dohányoztunk és üldögéltünk. Mégis, lassan fogyott a fahegy. Eltűnt a víz sodrában és csak egyes szálfák maradtak a szárazon. Azokat is begurítotttuk. Egy másik csoport tutajt készített belőlük. Az orosz tutajok az ablakkeretre emlékeztetnek. A széltiben fektetett fatörzsre a két véginél hosszában ráerősítenek két szálfát és ebbe a keretbe terelik a fát. Amikor a keret megtelt, lezárják egy további fatörzzsel, amelyhez hosszában ismét két szálfát erősítenek. Három egymásutáni ilyen ablakráma mellé további kétszer három simul. Óriási tutaj ez, amely 10—15 vagon fát, töméntelen mennyiséget úsztat. A tutajt ezután megrakják szénával és Indulhat a város felé. Ez már mogas fokú hozzáértést követelő munka. Csoportunkból csak egy erdélyi fiú tudta kezelni a tutajt. Egymagában is elvezette. A faúsztatás nehéz munka volt, s noponta csak ot rubelt hozott a konyhára. Az orosz munkások nem is vállalták szívesen. Azt mondttók, hogy a fakupacban viperák vannak. Inkább tutajt kötöztek, mert itt naponta 15 rubelt is megkereshettek. Végül az úsztatósnál csak öten vagy hatan maradtunk. Sztrájkolni kezdtünk. Igy kaptuk meg a 15 rubelt. Csakhogy még így sem rajongtunk ezért a munkáért, a könnyebb tutajkötözést szerettük volna vállalni. Hiába mondogatta Scsukin: — Ahhoz gyakorlat, tapasztalat kell. Nem birkóztok meg azzal a munkával. Mi azonban mást gondoltunk: Handlovái híradó ka nem lett több a fejtőrészlegen — ám a kitermelt érték nagyobb. Mert az árkülönbség csupán a széndarabok nagyságán múlik. • TÖBB ACÉLTÁMASZ — MÉGIS KEVESEBB FOGY Tavaly a Handlovái Bányákban 184 ezer koronát terveztek be az acéltámaszok elkallódása címen nyilvántartott veszteségekre. Ezt az összeget nemcsak kimerítették, hanem 32 ezer koronával több acéltámasz ment tönkre. A veszteségek egy negyedév alatt meghaladták a 216 ezer koronát. Idén a tavalyival szemben 15 százalékkal több az acéltámasz. Ezért a tervezett veszteséget ls felemelték — 251 ezer koronára. Ám az eredmény meglepő volt: a veszteségek a tervezettnél 72 ezer koronával alacsonyabbak voltak. Igaz, az új ösztönző rendszer szerint a megtakarításokért nem kevesebb, mint 67 ezer ko,,Mit tudhat egy ilyen orosz? Bennünket akar kioktatni?" S kitűnt, hogy igaza volt. Az új munka nem volt könnyű. Scsukintól szekercét és fűrészt kölcsönöztünk. Nekiláttunk a faékek készítésének. Ezt a műveletet már a folyón, a csúszós szálfák hátán kellett elvégeznünk. A bajtársam egyszer, amikor fejszéjével nekilendült, elvesztette az egyensúlyát. Először a balta, utána pedig ő fürdött meg a jéghideg vízben. A hősködésnek ezzel vége szakadt. Scsukin szekercéjének ára éppen egy napi munkánk fizetségét tette ki. Ezért az öcsém, aki jó búvárnak tartotta magát, egész délután kísérletezett a fejsze felhozásával. Hosszú karót merítettünk a négyméteres mélybe és testvérem an-nak mentén bukott alá. Végül alig jutott már lélegzethez, a szeme vérbe borult s a szekerce csak nem lett meg. Lógó orral panaszoltuk el Scsukinnak a történteket. Jóízűen nevetett: — Megmondtam én, hogy ehhez ti nem értetek. Nincs tapasztalatotok. Ismét visszotértünk a faúsztatáshoz. Lábamat felkarcoltam s mivel most már többnyire a vízben dolgoztunk, három hét múlva gennyes lett, fájni kezdett. Elhatároztam, hogy visszatérek a táborba. A többiek maradtak és csak később tértek vissza. Végleg csak az „orvosunk" maradt. Ö elment Minyusinszk városába „vracsnak" - orvosnak. Miután az 5. hadsereg felszabadította Krasznojarszkat, ő is ide igyekezett. Útközben kiütéses tífuszt gyogyitott és maga is áldozata lett. 1919 szeptember elején a Kolcsakék és a Vörös Hadsereg közli frontvonal az Ural szibériai oldalán fekvő Tyurnen városa közelében húzódott. A Vörös Hadsereg szeptemberben áttörte az arcvonalat és december 31-én felszabadította Krasznojarszkot. Négy hónap alatt háromezer kilométert te»t meg, szüntelenül páholva a mintegy háromszázezer főt számláló Kolcsak sereget. Tudtam, hogy Napoleon átkelt az Alpokon, tudtam Hannibálról, de nem hallottam róla, hogy a történelemben sikerült volna egy hadseregnek négy hónap alatt gyalog és szánokon háromezer kilométert megtennie, maga előtt űzve egy háromszázezer főnyi hadsereget. Ez elismerésre késztetett. A visszavonuló Kolcsak hadseregben elharapódzott a kiütéses tífusz. Krasznojarkszban negyvenezer beteget helyeztek el. Képzeljenek el egy hatvanezer lakost számláló város* és benne negyvenezer beteget. A kiütéses tífuszt különben a ruhatetvek terjesztik, azokból pedig rengeteg volt. (Folytatjuk.) rona ütötte a bányászok markát. • VAN-E ÉRTELME A VERSENYNEK? Néhány dolgozó fejében még ott kísért a múlt. Amikor látja, hogy a mennyiség nem döntő probléma többé, s a fejtés hatékonyságának egyéb tényezőit nem tudja felmérni, azt azt mondja: „Nincs értelme a versenynek." Á bánya a tervet jól teljesíti, többletfejtésre nincs szükség. Viszont vannak még fogyatékosságok például a vágatok teljes kiaknázásában. A munkabiztonság terén sem a legrózsásabb a helyzet (a minap is két lőmester dolgozott egy munkahelyen, s egyik a másikat majd fölrobbantotta, szerencsére csak égési sebekkel végződött az összehangolatlan robbantás). A verseny és a kezdeményezés egyéb formái számára tehát van megfelelő cél. Napjainkban a bányászok a munkahelyek tökéletes kitisztítására, a gépek jobb kihasználására és a balesetek csökkentésére Irányítják kezdeményező készségüket. (vil.) SZÉNABETAKARITÁS (Anger felvétele) l^ri tapirin Ľltalálták. A neve is elárulja, új pirulákról van szó. Én találtam ki. Mármint az elnevezést. De a lényeg sem késhet már soká. Injekció formájában már megjelent — egyelőre más néven odaát, a „végtelen lehetőségek" hazájában, vagyis Amerikában. Az Oj Szóból vettem e hírt, mégiscsak jó, ha az ember egyebet ls olvas néhanap, nem csak azt, amit maga firkál. Szóval az 0) Szóban olvastam (1967. IV. 22. 4. old.). ,fA Fülöp-szigeti rendőrség sajtókonferenciáján mutatta be az újságíróknak A. Castillát, Puerte Ricó-i fiatalembert, aki állítólag beismerte, hogy tagja volt annak a csoportnak, amely Kennedy elnököt akarta meggyilkolni." Tudtunkkal meg is tették. „A. Castillo ezt a vallomását — állítólag — az igazság széruma hatására tette, amelyet előzőleg testébe fecskendeztek." Nos bevallom, kezd már az idegeimre menni, amit ezek a mai feltalálók a tudomány nevében művelnek. Előbb hazugságellenőrző szerkezetről olvastam, (ugyancsak a Kennedy-ügy kapcsán), most pedig ez az izé . .. Azt gondoltam akkoriban — no ettől a hazugságellenőrzőtől nem kell rettegnem, mivelhogy én nem hazudom a kelleténél többet. Éppen csak annyit, amennyit a jóízlés elbír, a társadalmi érintkezés megkövetel az embertől, és amennyit saját érdekeim feltétlenül megkívánnak. Mert ugyebár, régi dolog, hogy léteznek úgynevezett szent hazugságok is. Szükségtelen ezen a helyen felsorolnom őket, mindnyájunk gyakorlatában előfordultak már. Ez csak természetest Ám, merőben természetellenes, hogy akkor is igazat szóljon az ember, amikor nem akar. Ez feltétlenül több annál, mint amennyit az emberiség önönromlása nélkül megkockázhat. Eme vallomásomat úgy vegyék, mintha hat hetes Veritapirin kezelés után tenném ... fVerlta = veritasl Vagyis igazság, latinul. Pirogén ugyanezen a nyelven lázfakasztó szérum.) Tehát mint mondtam, én magam a feltétlen igazri}ondás szükségszerűségét vallom és hirdetem, de hasonló újságcikkek alapján mégiscsak megfontolásra kényszerülök. Agytekervényeim aktívabb működésre serkennek, hatására el tudom képzelni, mennyire elharapództk mafd ez az új divat. Hisz tudjuk, mi emberek nem vagyunk mértéktartó lények. Ha valami divatba jön, habzsolni kezdjük, visszaélünk vele. Most sem elégszünk mafd meg azzal, hogy ezt a Verítapirint kizárólag bírósági célokra alkalmazzuk, bűnösök vallatására használjuk. Kíváncsiak leszünk egymás magánjellegű dolgaira is. Olyasmikre, amit jobb ha nem is tudunk. Túlzásba visszük ezt a Verítapirint, mint mérgeiket ama Borgiák a középkorban, kóstoló személyzetre szorulunk mint ők, ha azt akarjuk, hogy vendégeink kortyolni merjenek italunkból. Mi magunk persze nem kóstolgathatunk, mert akkor rögtön kiderül saját ármány oskodásunk. Nem lézetik többé igaz barátság, hü szerető, csupán kétségtől fertőzött emberek lesznek, boldogtalanok, akik mindent tudnak egymásról és mindent elárulnak önmagukról. Betegek megtudhatják, hogy közeleg utolsó órájuk, a házastársak pedig ... Na, erről nem is jó jövendölésekbe bocsátkozni. Bizony, nagyon, de nagyon megfontolandó dolgok ezek. És bár nem vagyok a hamis szó megszállottja, mégis rettegek a következményektől. Látom lelki szememmel az emberiség szomorú végét. Veritapirin mérgezésbe pusztulnak bele. Hacsak ... feltéve ... hogy ugyanazok a tudósok, akik azt az injekciót kitalálták, fel nem fedeznek gyorsan valami ellenszérumot. Ellenszert, amivel elefét lehetne venni a tragédiának, lmunissá válna tőle az ember igazmondásra, és csakis azt vall be ismét, amit akar. Akkor meg mire ió ez az egész közjáték? Nem jó a tűzzel játszaniI Különösen akkor, amikor még nem vagyunk biztosak a szérum hatásában. Az idézett újságcikkből tudom: A vizsgálatot vezető egyéneknek egyelőre nincsenek bizonyítékai Castillo vallomásának igazolására. Sőt még az is előfordulhat, hogy az Infekció által előidézett állapot fertőző hatású ... Képzeljék el, mi történik akkor rövidesen abban az Amerikában! Czerencsére nekünk nincs ^ aggodalomra okunk, mert ahogy én Ismerem magunkat, mi azonnal a szintétikus Verítapirint fogjuk felfedezni, mivelhogy mi egy lépéssel mindig előbb tartunk. Pánikra tehát nincsen ok, de az elővigyázat nem árthat. Megtörténhet, hogy mire mi azt a pótlékot kitaláljuk, azok ott Amerikában már gáznemű alakban alkalmazzák a szert. Nem ajánlatos ezért egy-egy tengeren túlról érkező küldeményt akár csomag, akár levélformában jön, postafordultával megválaszolni. Várjuk meg, amíg a gázszerü Veritapirin hatása szertefoszlik. Az ellenszerről pedig ajánlatos lesz mielőbb gondoskodni. Antlveritaginnek fogtuk nevezni... DÁVID TERÉZ