Új Szó, 1967. május (20. évfolyam, 119-148. szám)

1967-05-16 / 133. szám, kedd

AntonČutek szobrai A Városi Képtár termét hu­szonöt plasztika népesíti be. A fiatal szobrász utolsó, hét-nyolc esztendőben alkotásainak válo­gatása. Sorozata a kísérletezé­seknek, vajúdásoknak, s az ön­vallomásnak. Nyugtalan, stílustkereső kor­ban élünk. S a harminckilenc esztendős Cutelcnek a bratlsla­val Képzőművészeti Főiskolán Stefunko tanárnál 1949—54-ig tartó tanulmányi Ideje és pálya­kezdő esztendei nem voltak a szabad művészi fejlődés szem­pontjából különösképpen ked­vezők. Első müvein, az arcmá­sokon, fejeken s nőalakokon a múlt századi esztétikai felfogás trányítása érzik. Majd két évi kényszerű szünet után, katonás­kodása befejeztével új fejezet kezdődik művészi tevékenységé­ben. A hagyományos formaesz­közöktől eltér. A klasszikus bronz és kő mellett újabb anya­gokkal, műkővel, ferrocement­tel, modurittal epoxyddal, beton­nal és metacryllel dolgozik, azonban mellőzi az annyira el­terjedt fémhulladékot. — Min­den anyagnak más a hatása s különbözők esztétikai tulajdon­ságai. Ezt gondosan mérlegeli munkái megvalósításánál, s kel­lőképpen kihazsnálja az artya­gok lehetőségeit. Minden alkotó örök törekvé­se: mást, újat teremteni. Čutek összefogó jellegű mintázással próbálkozik, fokozatosan kikü­szöböli a részleteket, a mellé­kest, az esetlegest. Egy gondo­latot variál és fejleszt ülő női figuráiban, melyeknek formái még simák és szilárdak. — S to­vább keresi a tér és forma ötvö­zetét. Az 1961-es két asszony­alak formái még domborúak, de nem lágyak. 1964-ben már lapo­sak és felületkezelésük érdes vagy barázdált. A kortársáram­latokra és irányzatokra figyel­ve törekszik együtthaladni a ma ízlésével. A Szerelemben és az összhangban modern ritmus lüktet. Pozitív és negatív for­mák változatos kölcsönhatása érvényesül hosszú nyakú, apró fejű, függőleges tengelyű plasz­tikáiban. Az 1966-os ülő asszony­alakok erősen leegyszerűsítet­tek, kublzáló jellegű síkjaik tompaszögben törnek meg. S mivel „a művész be van ágyazva korába" (J. P. Sartre), napjaink legintenzívebb és leg­szélesebben gyűrűző hatású nagy szobrászának: Moore-nak sugallmazása kétségtelenül megnyilvánul Čutek vertikális, magányos alakjaiban és fekvő figuráiban. BÁRKÁNY JENÖNÉ Dvorak és Sztravinszkij BALETTBEMUTATÓ A KOŠICEI ÁLLAMI SZÍNHÁZBAN Az utóbbi években keveset hallatott magáról a Košicei Ál­lami Színház balettje: az együt­tes rangos szólótáncosai (Küra, Sláncová, Hrebenáfová, Tomáš Ivan) eltávoztak — s ez, érthe­tően, megmutatkozott az elő­adások színvonalán és látoga­tottságán. Most, végre, ismét igényes feladat megvalósítását tűzte ki célul a košicei balett: Dvofá'k „Szerelem és féltékeny­ség" és Sztravinszkij „Tűzma­dár" című egyfelvonásos balett­jét vitte színre. Míg a „Szerelem és féltékeny­ség" a zeneszerző ritkábban műsoron szereplő — ám mind­végig melodikus és lebilincselő tartalmú — balettjei közé tar­tozik, a „Tűzmadár" a klasszi­kus balettirodalom egyik leg­népszerűbb alkotása. 1910-ben mutatta be először a Gyagilev­balett Párizsban: Michail Fokin koreográfiájában a világhírű Tamara Karsavina táncolta a címszerepet s maga Fokin a Cá­revicset. Az ősbemutató óriási sikert hozott, amely a mai na­pig is hű maradt a műhöz. A košicei előadás, a koreográ­fiát [Stanislav Remarj, a zenei betanítást (Kende jánosj és a színpadképet (Ladislav Šestina) illetően sikeresnek minősíthető. Mértéktartó — ámbár nem hi­bátlan — teljesítményt láttunk a szólótáncosoktól ls: A. Hop­peovátôl, Z. Klelnovátől, V. Po­taälvától, J. TkáCtól, J. Gogától, akiknek többnyire sikerült az alakok meggyőző szituáció-ecse­telése és a mese határain belül a „Jő" és a „Gonosz" konfliktu­sának találó érzékeltetése. Az együttesnek mindez a „Tűzma­dárban" sikerült jobban. (t§) A. Hoppeová a Tűzütrágban O. Jančarikovä és ]. Goga a Szerelem és féltékenységben. IM. Pružlnská felv.) BRATISLAVAI ZENEI ÜNNEPSÉGEK Liza Fuchsová zenekari estje LlZA FUCHSOVÄ, a brnói születésű, Angliában élő zongo­raművésznő Beethoven 2. zon­goraversenyével (B-dúr, op. 19) látogatott el hozzánk. Fuchsová hajlékonyan zongo­rázik. Stílusos, cizellált előadás­ban tolmácsolta Beethoven if­júkori kompozícióját, a verseny­mű, ha még nem is egészen beethoveni, de megkapóan friss, életvidám gondolatait. Jól megfogott részletek mellett ta­lán legkevésbé sikerült az Al­legro. A halk, bensőséges Ada­gióban a művésznő gyöngéd színezetű lírájának röptét őszin­te érzés bocsátotta újtára, és így el ls találta az igazi han­got. s végül szellemesen per­gett a hetykén tréfás ritmiká­jú Rondó. Az est karmestere, Zdenék Bílek nagyon érdekes és érté­kes keretbe foglalta a vendég­művésznő produkcióját. Műsorát Janá£ek„A ravasz ró­kácska" című operájából össze­állított hangversenyszvittel nyi­totta meg. Szenzibills és egyben realisztikus, színes és költői, gyöngéd és csípősen humoros zene, hatalmas természeti ak­varell, bűbájos mesevilág, ami „mese is, igaz is". Zdenék Bí­lek kitűnő felkészültséggel, csakugyan „fesztivál formá­ban" irányította, s lendületes, lélekkel telt muzsikálásra in­spirálta a zenekart. Végül Honegger Liturgikus szimfóniája hangzott el. A zene­költő III. szimfóniája érdes, ke­mény hangzástömbjeivel a há­ború és béke nagy témájával viaskodik elementáris erővel. Bílek partitúra nélkül dirigált, s a nagy mű súlyos mondaniva­lóját minden idegével átérezve, Igaz művészi átéléssel elevení­tette meg az Allegro marcato (Dies irae) lázas izgalmát, az Adagio (De profundis clamavi) fájdalmas eszmélését, és az utolsó tételnek (Dona nobis pacem) az ember belső béké­jéért küzdő, és az amberiség békéjéért kiáltó nagy crescen­dóját, ami az egész tételt átíve­li, s a csúcspontról hirtelen visszahullva a vonósok mély érzéssel áthatott Adagio dalá­nak átszellemült hangjával HAVAS MARTA cseng ki. fülül A rabul ejtett pillanat A fénykép és a film ma már egyaránt nélkülözhetetlen eszköz az alkalmazott tudományok területén. Az alábbiakban tömör átte­kintést adunk a fényképezés rendkívül sokoldalú szerepéről, hogy e rövid felmérésből is fogalmat alkothassunk lehetőségeiről, je­lentőségéről és beláthatatlan távlatairól. Talán nincs messze az idő, amikor a fényképezés tantárgy lesz a középfokú iskolákban, fontossága már ma is emellett szól. Az elektronecset A tv-képernyőn rendszerint a lüktető élet kiragadott rész­letelt láthatjuk, de feltűnhet ugyanitt bármilyen gyorsan vál­tozó Jelenség. A másodpercek látható történetével az oszcil­lográfia foglalkozik: a gyors történés villamos jeleit katód­csőre vezetik, s a fényképező­gépet vagy a filmfelvevőt úgy állítják be, hogy a zársebesség egyezzék a jelenség frekvenciá­jával. Vagyis szinkronizálnak, és a felvételeken megjelenik a célba vett történés hű képso­rozata. Ez a módszer rendkívül hasz­nos felvilágosításokat nyújt pél­dául a rádiólokátoros és a me­teorológiai megfigyelések so­rán. A lokátor ernyőjén megje­lennek a felhőrendszerek; le­fényképezve a képernyőt érté­kes tájékoztatást szerezhetnek a meteorológusok a felhők el­oszlásáról, osztódásáról, terje­delmérél és mozgásáról. A ki­kötőkben életeket ment a ra­dar-foto, különösen balesetek alkalmával, amikor a segítő hajók munkáját köd vagy sö­tétség .akadályozza. Villámgyors analízisek Gyors jelenségek megfigyelé­sére különösen alkalmas a sztroboszkóp, amely tetszés sze­rinti gyakorisággal rendkívül rövid időtartamú erős felvilla­násokat szolgáltat. Rendszerint gyorsan ismétlődő jelenségeket örökítenek meg ilyen módon: filmezik a tengeri hajók vizet „szeletelő" csavarlapátjainak mozgását, a keletkező áramlá­sok vonulatát, a fcavitációs, üt­közéses Jelenségeket. Mindez arra szolgál, hogy megállapít­hassák, miként javítható a csa­varlapát hatásfoka. Különleges berendezéssel az is elérhető, hogy akár százezred másodperc alatt lezajló eseményeket is megörökíthetünk folyamatos fu­tó filmszalagon. Húszmillió kép másodpercenként A villámgyors fényképezés egyik legfejlettebb módszere a tv-ből ismert képátalakítás. Itt a jelenség képe fotcťcatódra ke­rül,. majd a vevőkészülék foto­anódján ismét képpé alakul át, de sokkal nagyobb fényerővel. Így ezt a „fényes" képet veszik filmre a továbbiakban. Másod­percenként 20 millió képet is rögzíthetnek így, ami annyit je­lent, hogy egy ezredmásodperc alatt lejátszódó jelenséget csak­nem negyedórás filmen tanul­mányozhatnak. Az emberi test belseje fényképen Az oftalmolőgia, a szemüreg­gyógyászat régóta használja a fényképezőgépet. Nem új az en­doszkópia sem, amely a test üregeit vizsgálja, fényképezi, és ezzel pontos diagnózisokat kap. Ojabban már sztereo-, te­hát térhatású képek is készül­nek. Ezt az tette szükségessé, hogy ma már egyes esetek­ben laser-sugárral égetik kl a szemben levő daganatokat, ösz­szenövéseket. A rendkívül erős fényfelvillanás olyan rövid ide­ig tart, hogy a beteg nem is érzékeli, de minthogy a vékony laser-sugárnak hajszálpontosan a beteg sejtekbe kell találnia, nagy segítséget nyújt a szte­reokép. Optikai szálak Az emberi test belső fény­képezésére nemrégiben üj eljá­rást fejlesztettek kl: fényvezető szálakat, kis átmérőjű, hosszú üvegfonalak nyalábját vezetik be a nyelőcsövön át a gyomor­ba. Ez a fonalnyaláb vezeti a gyomorba a fényt, s hozza visszafelé a megvilágított terü­let képét, amely fényképezhető — újabban már színesen is. Az üvegszálakra nagy szerep vár még a technika más terü­letein is. Az ultravékony szá­lakból alakított nyalábok egy milliméternyi területen 500 vo­nalat is meg tndnak különböz­tetni még akkor is, amikor le­hetetlen lenne már egyenes vo­nalban fényképezni. Vannak már csonkakúp formájú szál­kötegek ls, amelyekkel nagyí­tani vagy kicsinyíteni lehet. Láthatóvá válik a láthatatlan A mikroszkopikus fényképe­zés óriási léptekkel vitte előbb­re a biológiát és a metallográ­fiát. A töméntelen példa közül csak találomra villantunk fel néhányat: a betegségokozó mikroorganizmusok kutatása, a fémötvözetek összetételének megállapítása, a kristályos tes­tek tanulmányozása és még sok száz feladat sikeres megoldása múlott azon, hogy fényképezni lehetett a mikroszkóp alatt fel­táruló, láthatatlan világ jelen­ségeit. A korszerű fotovegyészet rendkívüli teljesítőképességét dicsérik a különleges emulziók, amelyek lehetővé tették a mik­rofényképezést. Csak az ará­nyok miatt is érdemes megje­gyeznünk, hogy 0,25 négyzet­centiméternyi területre lefény­képezhető egy teljes könyvol­dal, amelynek betűi körülbelül b^ktériumnagyságúak lesznek ebben a kicsinyítésben. Sugárözön a lemezen A röntgensugarak ipari alkal­mazása közismert. A belső hi­bák felderítésétől az autógumik szerkezetének használhatósá­gán át a művészi tárgyak vizs­gálatáig se szeri, se száma a röntgensugárral alkotott fény­képek sokaságának. Így tárult fel egy forgó kristály szerke­zete, ha moncikromatikus su­gárzás érte. Az is köztudott, hogy ártalmatlan röntgensugár­adaggal filmeket is készíthe­tünk az emberi test belső szer­veinek működéséről vagy a baktériumok életéről. Feltalálásának négyszáz éve óta a mikroszkóp ls sokat fej­lődött. Az elektronmikroszkóp­pal már 200 000-szeres nagyí­tásokra is szert tehetünk, és a molekulák világa ls kibontako­zott előttünk. A fémek felüle­tének vizsgálata, az ötvözés, a korrózió hatásának vizsgálata, a biológiában a vírusok termé­szetrajza mind csak ily módon volt megközelíthető. És persze mindez fényképezéssel, hiszen itt már nincsen szemmel látható kép, csak az a nyom, amit a su­gárzás hátrahagy és előhívhatö­vá tesz a brómezüst moleku­lákban. A mesterséges holdak A mesterséges holdak is sok adatot szereztek a fényképezés útján. Pályájukat fényképezve megállapítható a légkör sűrű­sége, a Nap és a Hold zavaró A Londoni Nemzeti Képtárban speciális röntgenkészüléket kezd­tek használni a festmények eredetiségének megállapítására. Azon ax elven működik, hogy a sugarak eltérő módon verődnek vissza a különböző festékrétegektől. A gép feljegyzi a visszaverődést, • Ily módon grafikon formájában információt ad a festékanyag összetételéről. Mllliomoa-masoaperces villanás deríti fel a szemfenék titkait. A fénykép rögzíti az elváltozá­sokat a recehártyán, felfedi az ödémákat és a kapilláris értá­gúlátokat. hatása. S még arra is a pálya­fényképek alapján derült fény, hogy a Föld egyenlítője nem szabályos kör. A rádióelektro­mos jeleket az első szputnyikok felbocsátása óta fogják, tanul­mányozzák és megfejtés céljá­ból le is fényképezik. Magukon a mesterséges holdakon ls sok­sok fénykép készül, amelyek azután önműködően előhívód­nak és részeikre bontott jelek formájában kerülnek a földre, ahol újból „összerakják" és ta­nulmányozzák őket. A meteo­rológia számára rendkívül érté­kesek az óceánokról készült felvételek, amelyek nagylátó­szögű objektívokkal 4000 kilo­méteres körzetet rögzítenek egy tenyérnyi képen. Az atom és a csillagköd A fényképezés teszi lehetővé az atomfizika jelenségeinek rögzítését és tanulmányozását ip. Ezek a jelenségek gyakran a másodperc ezredmilliomod része alatt zajlanak le. A ra­dioaktív anyagok gamma-suga­rai, amelyek hasonlítanak a röntgensugarakhoz, nyomot hagynak a különleges fényké­pészeti emulzióban, de a többi részecskék is „életjelt" adnak magukról: a villamos töltésűek közvetlenül, a töltés nélküliek (neutronok, semleges mezonok stb.) pedig azzal, hogy meg­bontják az emulzió molekulái­nak szerkezetét. Külön meg kell emlékezni a ikozmikus sugárzás tanulmányo­zásáról, amelyben valósággal nélkülözhetetlen segítséget nyújt a fényképezés. Ezek a vi­lágűrből záporozó nagyerejű sugarak behatolnak a magfizi­kai lemezek emulzióba, és az emulzió atomjaival összeütköz­ve valóságos nukleáris robba­násokat idéznek elő. Végül nem szabad megfeled­keznünk a fényképezésnek a csillagászatban betöltött szere­péről sem. A különleges emul­ziók és megfelelő szűrők „fegy­vertárát" felhasználva eszmé­nyi kutatőeszköz, általa válik megfigyelhetővé a Nap felszí­ne, a napsugárzás.

Next

/
Thumbnails
Contents