Új Szó, 1967. május (20. évfolyam, 119-148. szám)

1967-05-16 / 133. szám, kedd

SZÁNTÓ LÁSZLÓ: Szibériai furcsaságok öcsém is faragcsált, de nem hegedűket, hanem cigarettatartóikat. Szibériai nyírfa kérgéből készítette. A szibériai fofajták oz egész ottani természethez hason, lóan nagyon érdekesek. A szibériai természet, bátron mondhatjuk, nagyon emlékeztet az európaira. Ugyanolyan virágokat, növényeket, fákat találhatunk ott, mint nálunk. A különbség csak annyi, hogy míg Európában a vegetációs idő mondjuk nyolc hónap, addig Szibériában csak három. Ezért alacsonyabbak ott a növények. Például o mi napraforgónk két méternyire is fölrugaszkodik. Szibériában ilyesmi nincs. Alig valamivel a föld fölött szökken virágba. Ettől eltekintve a szára bolyhos. Tudományos elnevezése éppen ezért bizonyára más, de a növény különben ugyanolyan, mint o mi napraforgónk. Vagy vegyük a fát. A mi puhofáink Szibériában kemények. Pildául a hazai fenyő Szibériában kőkemény. Ez a rövid vegetációs idővel magyarázható, amely alatt a fa lágy része keveset fejlődhet. Az állatvilágban még nagyobl»k az eltérések. A szibériai nyúl szeptemberben leveti szürke irháját és gyönyörű fehér bundát ölt magára. Lenin a száműzetésből családjának írt leveleiben megemlékezik erről a fehér szibériai nyúlról. A szibériai nyúlnak azonban csak télen ilyen fehér a bundája. Szibériai sajátosságokról szólva, nem feledkezhetem meg a tejről sem. A piacon zsákban árulják. — Moloko jeszty? — Jeszty. És a zsákból kihúznak egy jégdarabot, amelynek felülső rétege fehér, az alsó pedig sárgászöld. A szín alapján felismerhető, hol van a tejföl s hol a savó. Meglepődtem a szibériai tojás láttán is. Nálunk a fagyott tojás megreped. A szibériai fogyott tojás a földhöz csapva három méter magasra is felpattan. Rugalmasabb az elefántcsontMiért nem járt Kafenda a hangversenyekre? A kezdet kezdetén tehát hangszereket fabrikáltunk. Elkészültek s már csak a zenekar hiányzott. Boldis Zoltán pécsi tanfelügyelő vólJolta szervezését. Meg kell odnom, sikerrel, a zenekar valóban színvonalas volt. A tábor ezzel is védekezhetett az őrület eHen. Sok volt itt a csendes tébolyult. Majdnem minden szobára jutott egy. Egyikük például minden este hatkor bebújt oz ágy alá és egy órát „telefonált" a feleségével. Átszellemülten, boldogan kászálódott ki és mindenkinek elújságolta, hogy otthon jól vannak. A kulturális élet kibontakozása nélkül minden bizonnyal sokkal több embert őrjített volna meg a tábor eseménytelen élete. Nem csoda, hogy a filharmóniai zenekar hangversenyeit telt ház előtt tartotta meg. Pedig a terem nagysága vetekedett a Csehszlovák Rádió pozsonyi hangversenytermével. Ebben a zenekarban nagyon jó zenészek voltak. Egyikükre emlékszem. Húszban hazaengedték a táborból. Útközben Leningrádban kimuzsikált magának egy feleséget és a határt megnyitó engedélyt is. Amikor a harmincas években meglátogattam Pozsonyt, városszerte falragaszok hirdették a Melles-vonósnégyes hangversenyét. Ez a Melles volt a krasznojarszki filharmónia első koncertmestere, ott fejlődött virtuózzá. Krasznojarszkban tanultam megbecsülni a klasszikus muzsikát. Igaz viszont, hogy a zenekar már egy-két éve működött s én még mindig lázasan vitattam Kafendóval, hogy Rácz Laci, a cigányprímás magasabb színvonalat képvisel Beethovennél. Végül is az ő hatására - „menj és tanulj" felhívására kezdtem el a hongversenyek látogatását. Az első koncerten elszenderedtem. A klasszikus zenét felette unalmasnak találtam. De elmentem másodszor, harmadszor is, míg a fejemben derengeni kezdett, s konyítani kezdtem a klaszszikus zenéhez. Frico Kafenda egyszer sem ment el a hangversenyre. Megkérdeztem tőle, Hogy ő zenészként miért nem vesz tudomást a koncertekről. - Fülemben cseng a berlini opera zenekara. S az íincs hangszer híján. Elismerem nagyon jó ez a mi krasznojarszki zenekarunk is, de neken\ hiányoznak azok a hongszerek — magyarázta. Különben még itt a táborban egy vonósnégyest komponált és művét örömmel hallgatta meg éppen a Melleskvartett előadásában. Szavának hrttem, mert míg mások regényeket, vagy természettudományi műveket olvastak. addig Kafenda belemerült a partitúrákba. Nem tudom, honnan kerítette őket, de annyi vette körül, hogy szinte beléjük temetkezhetett. Estefelé, amikor ennek ütött az órája, falon táncoló árnyékát figyelve vezényelt. Fütyürészett és dirigált. Az őt nem ismerő belépő nyilván csendes bolondnak tarthatta. Egy ízben ezekkel a szavakkal keresett fel: — Nézd csok, van egy érdekes könyvem, Schönberg összhangzattana. Belelapoztam, de ez kimondottan fiziológia s ozt én nem értem. Olvassuk el együtt. Schönberg akkoriban nagyon felkavarta a zenei életet. Ügy beszélték, hogy Bécsben az emberek bottal jártak hangversenyeire. Disszonáns volt a zenéje, mintha valaki nagy farával rátelepedett volna a zongora húrjaira. Nagy örömmel kezdtük el az olvasást. Ragyogó könyv ez, egészen dialektikusan magyarázza a zenei hallás fejlődését. Schönberg azt bizonygatja, hogy az ókori görögök a mi abszolút harmóniánkat egészen biztosan disszharmóniának tartották volna és legalább olyan visszatetszéssel fogadták volna, mint a bécsiek az ő koncertjeit. Szerinte a fül, a hallás a gyakorlati életben fokozatosan, elsősorban a zene hatására finomodik. Beethovent kora azért nem ismerte el, mert Mozart, Höndel és Haydn mellett valóban disszharmónikusan hatott. A korabeli hallgatóság füle nem szokta meg akkordjait. Miután nagynehezen átrágtuk magunkat az összhangzattanon, Kafenda nekifogott Schönberg partitúrái tanulmányozásának. Nézegeti az egyik partitúrát és megszólal: — Édes öregem! (Igy hívott engem, bár tőle fiatalabb voltam.) Ez hallgathatatlan! Három hónappal később, egy sétáról visszatérőben, felkeresett: — Édes öregem, már dereng a fejemben. Van ebben valami! Igy közvetlenül Kafendán felmérhettem azt, amit Schönberg magyarázott, hogy a hallás és a zenemű nem adekvát dolog. Dialektikus kölcsönhatásban állnak s ennek következtében a hallás annyira finomodik, hogy adeKvát módon felfogja a zenei alkotást. Attól kezdve nem foglalkoztam a zene elméletével. Irodalmából Schönberg könyve volt az utolsó, amelyet elolvastam. Mindmáig azonlxin erősen visszhangzik bennem. (Folytatás) Egy falu három nevezetessége TAGADHATATLAN, hogy Alsósztregova híres falu. Ki ne hallott volna arról, hogy itt született, élt és alkotott Madách Imre, a nagy magyar költő, hogy a Madách-kúria egyik sarokszobájában alkotta legjelentősebb művét: Az ember tragédiáját, s hogy a kastélyban két évvel ezelőtt berendezett múzeumot sok ezer bel- és külföldi keresi fel. De van a falunak egy másik nevezetessége is: az, hogy itt dolgozik a losonci járás legjobb helyi nemzeti bizottságainak egyike. Ezt egyébként a látogató mindjárt a faluba érkezése után megállapíthatja. Tiszta, rendezett, aszfaltozott utak, új szolgáltatások háza, rendben tartott lakóházak, szépen gondozott park a kastély mellett. Ducha Mihály HNB-titkár szerint ls ez jellemző a falura. — Ez Alsósztregován természetes — mondja mosolyogva. — A falnt évente sok ezer ember keresi fel, nemcsak belföldiek. A falunak szépnek kell lennie... Tudom, kevés ember szereti a számokat, de itt meg kell jegyezni, hogy a sztregovaiak tavaly több mint 170 ezer korona értékű brigádmunkát végeztek el különféle akciók során. S ez végeredményben meg is látszik a falu arculatán. A helyzet megértéséhez az is papírra kívánkozik, hogy a 320 lakóháznak több mint a fele a falutól jó néhány kilométerre levő pusztákon van. Így aztán valóban önfeláldozónak kell mondanunk a HNB 31 képviselőjét, akik ilyen nehéz körül Divatos ruhák készülnek az alsósztregovai női szabóságban. (A szerző felvétele) A háztáji gazdaságok helyzete A SZOVJETUNIÓBAN A HÚS, A TEJ ÉS A GYAPJÚ EGYHARMADÁT A HÁZTÁJIBAN TERMELIK • AZ ÁRUTERMELÉS 13 SZÁZALÉKA A HÁZTÁJIBÓL • KÖZKEDVELTEK A KOLHOZBOLTOK • FOLYAMATOSAN MEGVÁLTOZIK A HÁZTÁJI GAZDÁLKODÁS JELLEGE ISMERETES, hogy a SzovjetUnióban az illetékes szervek támogatják a háztáji gazdálkodást. Az ezzel kapcsolatosan felvetődő kérdésekre megpróbálunk választ adni a TASZSZ és a Szovjet Központi Statisztikai Hivatal adataiból. Ki gazdálkodik a Szovjetunióban egyénileg — azaz a háztáji földeken? Jelentős részben a kolhoztagok, akiknek rendszerint lakásuk közelében egyharmad hektár földjük van. Általában egy tehenet, egy-két sertést, néhány juhot és baromfit tartanak. Néhány millió — falvakon, vagy kisvárosokban lakó — munkásnak és nem mezőgazdaságban dolgozónak is van többkevesebb háztáji földje. Ezek az „egyéni" gazdaságok lényegében a család életszínvonalának emelését segítik elő. A nagyvárosok lakosai közül is sokan rendelkeznek kisebb-nagyobb kerttel, részben bent a város területén, részben a város közelében. Tehát az említett földterületeken történő termelés képezi az ún. egyéni gazdálkodást. A mezőgazdasági termelésen belül érdekesen oszlik meg a háztáji gazdaságok termelése. Például 1965-ben a gabona, a gyapot és a cukorrépa 1 százalékát termelték a háztáji gazdaságok, a főbb állattenyésztési termékek, hús, a tej és a gyapjú egyharmadát, a tojásnak pedig több mint a felét. Figyelemre méltó a háztáji gazdaságok árutermelése. A piac ellátásában 13 százalékban részesednek. Termékeik bizonyos részét az államnak adják el a kolhoztagok, további részét pedig a kolhozboltokban. Ezek a kolhozboltok közkedveltek. Főképp azért, mert például zöldségben és gyümölcsben nagyobb a választékuk, mint az állami üzleteké. A kolhoztagok termékfeleslegeiket általában a piacon kialakult áron adják el, amely rendszerint magasabb, mint az állami üzletekben. Még egy adat a kolhozboltok forgalmáról. 1965-ben az élelmiszerekre fordított összeg 5,5 százalékát a kolhozboltokban költötték el a vásárlók. Említettük, hogy az árutermelés 13 százalékát a háztáji gazdaságok adják, holott ezek a gazdaságok a vetésterületnek mindössze 3,5 százalékát foglalják el. Ezekből az adatokból könnyen arra következtethetnénk, hogy a háztáji gazdaságokban sokkal jobb termelési eredményeket érnek el, mint a kolhozokban és a szovhozokban. Talán nem árt, ha a helyes következtetés érdekében néhány adatot idézünk a jelentésekből. A múlt év végén például a Szovjetunió marhaállománya 97,1 millió volt, a tehenek száma meghaladta a 41 milliót. Ebből az állományból 67,8 millió szarvasmarha, Illetve 24,1 millió tehén volt a kolhozok, a szovhozok és más állami gazdaságok birtokában, a többit a háztáji gazdaságokban nevelték. Az 58 millió sertésből 41,5 millió, a 141 millió juhből és kecskéből pedig 107,7 milliót tartottak a szocialista szektorban. Jelentős tehát a háztáji gazdaságokban tartott állatok száma. Mint említettük, ez a termelésben is visszatükröződik. Látszólag a háztáji állattartás tehát jóval intenzívebb és gazdaságosabb, mint a kolhozok és a szovhozok állattenyésztése. Ám egy dolog sehogyan sem maradhat ki a háztáji állattartás értékeléséből. Az, hogy a köze: 30 millió szarvasmarhát, a 16,5 millió sertést, a 33,3 millió juhot és kecskét nem a háztáji földek termeléséből látják el takarmánnyal, vagy ha esetenként igen, az csak nagyon minimális százalék. A takarmány döntő részét az egyéni állattartók a kolhozok és szovhozok terméséből nyerik, munkájuk után járó természetbeni jutalomként. A mezőgazdasági árutermelésben a háztáji gazdálkodás jelenleg 13 százalékkal részesedik. 1950-ben még 24 százalék volt az arány. A szocialista szektor mezőgazdasági árutermelése évről évre lényegesen nő. Egyrészt ez, másrészt az a tény határozza meg a háztáji árutermelés fejlődésének irányát, hogy a mező gazdasági dolgozók életszínvonala egyre jobban megközelíti az ipari munkásokét, a vidékieké a városiakét. A jelenleg, részben még az életszínvonal emelését segítő jellegét tehát folyamatosan elveszti majd a háztáji termelés, és csak a saját szükségletet biztosító Jellegűvé válik. Sőt, már a Jelenlegi felmérések is azt sejtetik, hogy szükségbiztosító Jellege is folyamatosan kisebbedni fog. jSZ—h.l mények között érnek el az átlagosnál jóval szebb eredményeket. — A munka java csak az idén következik — jegyzi meg a titkár. — Az idén és a legközelebbi években felépftjük melegvizes strandfürdőnket. S ez Alsósztregova harmadik nevezetessége. A falu határában buzogó melegvizes gyógforrás sok éve csalogatja a környékbelieket. A fürdő tervszerű kiépítése azonban csak néhány éve folyik, amióta a HNB vette kezébe a fürdő gondozását. — Az idén több mint 30 ezer vendéget várunk a faluba, — mondotta a titkár. — Ezek zöme minden bizonnyal fürödni is akar. Egyelőre tíz, egyenként négy férőhelyes turistaházat rendezünk be. Tavaly még csak hideg ételeket szolgáltunk fel, az idén már meleg ebédet adhatunk vendégeinknek. Rendezzük a fürdő környékét, antócampinget rendezünk be, hogy csak a jelentősebb akciókat említsem. AGÚCS VILMOS Napsugaras öregség CNNY1 öregembert együtt még sohasem láttam. Csaknem kétszázan vannak. VIrággal díszített asztalok köré telepedtek, remegő, eres kezük ölükbe csúszott. Arcukon az idő mély barázdákat hagyott. Valamennyien nyugdíjasok, munkában megöregedett, koncentrációs táborokban meghurcolt aszszonyok, férfiak, veteránok, harcosok, szülök és már nagyszülők is. A Bratislava-Nivyi Körzeti Nemzeti Bizottság nyugdíjasok klubjában találkoztam velük. Sötétbe öltözve, gyermeki láz zal május 1-ét ünnepelték. Lehetetlen volt észre nem vennem a gondosan feldíszített termet, a frissen festett falakat és a zöldre mázolt ajtókat, ablakokat. Egyedül csinálták Meghatottan hallgattam Petőfi forradalmi verseit,. Krista Bendová Májusi köszöntőjét, Várnai Zseni Katonafiamnak című versét. Aztán forradalmi dalokai énekeltek. Harmonika és hege dűkísérettel — több mint egy órán át. Boros teát, sonkás szendvicset ettek, beszélgettek. A felvonulásra már csak néhányan men tek el — nem bírja a lábuk, így mondták. De ünnepelni kell: munkában öregedtünk meg, a munka jelentette számunkra az életet, a kenyeret, és a sok-sok örömöt. TALÁN közhelyként hat a ' „nagy család" kifejezés, de ők valóban egy nagy családot alkotnak. Szeretik, segítik egymást. Délutánonként be be jönnek a klubba egy kávéra, elbeszélgetnek. Tavasszal és nyáron kirándulásokat szerveznek. Ha valamelyikük megbetegszik, ellátogatnak hozzá. Ha segítségre van szükség, ők vagy gyermekeik mindig ott vannak. — A jövő hónapban lesz at esküvőm — súgja egy öreg néni. — Aranylakodalom? — Nem, rendes, igazi esküvOÖzvegy vagyok, most egy hetvenöt éves jó emberhez megyek feleségül. Itt Ismerkedtünk meg. A klubból is eljönnek. A miénk lesz az ötödik „nyugdíjas esküvő". Szívből gratulálok. Lám, lám, öreg ember, nem vén ember ... Az öregek is élni akarnak, boldogan, gondtalanul, örömteljesen. Ehhez a klub is hozzájárul. Itt egymásra találnak: nemcsak beszédpartnerre, barátokra, hanem még élettársra is. • Igaz, mindez — a kellemes környezet, a kirándulás, a gondosan megválogatott és betanított műsor — nem megy magától. Petrásné, az elnök és Csabainé, az alelnök mindennapos a klubban. Szívüket, lelküket oda adják társaikért, Hálából, szeretet övezi őket. S ez több min dennél... £

NNY1 öregembert együtt még sohasem láttam. S hogy eltöltöttem köztük két órát, azt mondhatom; ennyi boldog öregembert együtt még sohasem láttam ... — ozo —