Új Szó, 1967. május (20. évfolyam, 119-148. szám)

1967-05-14 / 131. szám, vasárnap

SZÁNTÓ LÁSZLÓ: Remek ötlet A könyvtáralapítás valóban forredo! másított a a tábor életét. A tábor életébe«! az első forradalmi jelenség 02 volt, hogy egy Kubicsek nevű pozsonyi mérnök 1916-ban könyvtárat létesített. Négy év leforgása olatt csak a könyvtár természettudományi részlege 80 ezer kötettel rendelkezett. Nem tudom pontosan, de becslésem szerint 250— 300 ezer kötet német és 60 ezer kötet magyar nyelvű szépirodalom volt itt található. A Vörös Hadsereg Krasznojarszk felszabadításának harmadnapján Tomszkba költöztette a könyvtárat. 1962-ben a bratislavai Krym kávéházban találkoztam két fiatal orosszal. Fülemig hatolt az orosz szó és megszólítottam őket. Tomsrkiak — mondották. Természetesen azonnal megkérdeztem tőlük, vajon hallottak-e róla, hogy Tomszikban található a krasznojarszki hadifogoly táborból elköltöztetett nagy könyvtár. — Természetesen, 1- válaszolták — hiszen mi abban a könyvtárban dolgozunk. A krasznojarszki könyvtár a tomszki egyetemi könyvtár egyik külön "részlege. Hogyan sikerült ilyen nagy könyvtárat alapítanunk? Az ötlet egészen egyszerű, s amint az ilyenkor gyakori, zseniális volt. A hadifoglyoknak bőven volt idejük és így állandóan sétáltak a tábor udvarán. Kubicek erre alapozta ötletét. Akibe csak belebotlott, leállította és megagitálta: — írjál az otthoniaknak, küldjék el legkedvesebb olvasmányodat. Fél év alatt százezer könyv gyűlt össze. Jómagam — még ma is pontosan emlékszem erre >három hónap leforgása olatt megkaptam hazulról Strasburger botanikájának 69. kiadását, Klaus két kötetes biológiáját, nem tudom már melyik szerző négy kötetes fizikáját és egy dán biológus élettanát. Klaus biológiája tizenhatban jelent meg és én még ugyanannak az évnek júniusában megkaptam. Ezen felül különféle magyar nyelvű regények érkeztek a címemre. Ezeket a köteteket elolvasás után a könyvtárnak ajándékoztam. Hozzám hasonlóan jártak el mások is, sokon közülük még többet adományoztak a könyvtárnak. Baklövések A művelődés és kiváltképp az olvasottak megvitatása során ejőfordultak nagyon tréfás helyzetek. Főleg az aktív tisztek között bőven akadtak, akik tévesen művelt embernek tartották magukat. Az egész tábor megnevette néha a vitákban elhangzó baklövéseiket. Még ma is emlékszem néhány históriára. Két tiszt sétál a táborban és beszélget. A „tartalékos" égbe dicséri az éppen olvasott könyvet, mert szerzője Strindberg, kéjjel szedi le a nőkről a keresztvizet. Úgymond, ostoba teremtések, mert konyhában nem született még semmiféle vegyészeti találmány, bár a főzésnél évezredek óta fő szerepe van a kémiának. — És ki az a Strindberg? — kérdi az „aktív* tiszt. — Te nem ismered Strind

berget? Lefogadom, hogy az első ember, akibe belebotlunk — ismeri. Az első embertől megkérdezték: Kérlek, ismered Strindberget? — Hogyne! Prágában a huszonynyolcasoknál vele szolgáltam. Vagy egy másik történet. Az egyik tiszt az olvasott érdekességekről beszél. — Éppen most olvastam, hogy egy Murillóért kétszázezer koronát is adnak. A másik, valamilyen földbirtokos, hevesen tiltakozik. — Marhaság. — Miért lenne ez marhaság. Olvastam! r- Akkor is marhaság. Elsősorban nem Muritlo, hanem muraközi ló, másodsorban pedig nem kétszázezret, hanem hatszáz koronát adnak egy párért. Ezt az ostobaságot én nem veszem be, nekem három pár ilyen lovam van odahaza. Az ilyen baklövésekre sajátos „értékmérőt" találtunk. A kisebb ostobaságra azt mondottuk, hogy elkövetőjének pisztolyt kell adni, amellyel büntetlenül lepuffanthatja a tőle korlátoltabbakat. A fajsúlyosabb ostobaságra gépfegyvert, míg az egetverő butaságra ágyút ajánlottunk fel. Egyszer boxunkban heverészve, találós kérdésekkel szórakoztunk, Az egyikre emlékszem. „Két város között gyorsvonatok közlekednek. Dt percenként indul egy vonat „A" városból „B" városba és megfordítva. Az út egy órát tart. Ha tizenegykor „A" városban felszállsz a vonatra, hány vonattal találkozol egy óna leforgása alatt, amíg ,,B" városba érkezel?" Találgattuk, megvitattuk a választ, de mindig bakot lőttünk. Igy gondolkodtunk: „Hányszor van meg az öt perc az egy órában? Tizenkétszer!" S azon vitatkoztunk, hogy vajon tizenkét, vagy csak tíz vonattal találkoznánk. Végül bizonyosságot nyert, hogy huszonnégy vonattal. Valamennyien meggyőződtünk erről s a nagy zaj elhalt. Ekkor nyílt az ajtó és egy óriási termetű őrnagy robbant közénk. Rácsapott az asztalra és felordított. — Ne higyjetek ennek a zsidónak! Tizenkettő és punktum! Ennek az őrnagynak természetesen felajánlottuk az ágyút, tőle ostobább emberre ugyanis aligha akadhattunk. Mert a vonat természetesen nem találkozik csak azzal a tizenkét vonattal, amely egy óra alatt elindul „B" állomásról, hanem azzal a további tizenkét vonattal is, amely oz előző órában indult el s amelyek közül az első, vonatunk indulása pillanatában érkezik „A" állomásra. A tábor kibontakozódé kulturális életének további színfoltja volt, valamikor tizenhatban, a filharmonikus zenekar megalakulása. Frico Kafenda szerint a zenekarból csak két-három különleges hangszer hiányzott. Érdekes körülmény, hogy eltekintve a fúvós hangszerektől (oboa, klarinét, trombita), a többi hangszert, a hegedűket, mélyhegedűket, csellókat és bőgőket maguk a hadifoglyok készítették. Volt köztünk egy Kolos nevezetű ember, civilben jegyző, ő volt a kezdeményező. Még 1915 telén hazulról hozott bugylibicskával hegedűt faragott. Nagyszerű hangja volt. Tátva maradt a szánk, amikor megszólaltatta. Ez a hegedű indította el a lavinát. Akinek ehhez kisebb-nagyobb adottsága volt, nekilátott a faragásnak. PRAGA az egesz országé Az utóbbi hónapokban a prágaiak sokszor megállnak egy-egy útépítő vagy tatarozó brigád mellett és a szembetűnő tájékoztató cégtábláról megállapítják: „Nini, Ostravából, Ceské Budéjovicéről, sőt Szlovákiából is jöttek tatarozni, szépíteni a mi Prágánkati" A „vidéki" építővállalatok dolgozói jól végzik munkájukat. A főváros lakossága meleg rokonszenvvel nyugtázza ezt a segítséget Amióta a felbecsülhetetlen történelmi értékű városnegyedek megmentését a legmagasabb hivatalok is magukévá tették, a Moldva parti főváros arculata sokat változott. A tatarozás nyomán a komor, sötétszürke vakolatba burkolt parlotákat, épülettömböket, egész utcákat kellemes pasztellszínek váltották fel. Egyszóval fiatalodik Prága. A múlt évben a főváros költségvetéséből 144 millió koronát költöttek tatarozásra. Ez a szám is azt bizonyítja, hogy társadalmunk, a szocialista építés igényes és nagyszabású feladatai mellett nem feledkezik meg az aranyos Prága méltó karbantartásáról. Az a körülmény, hogy ma Prága gyors ütemű szépítésében az egyes kerületi és járási építővállalatok révén tulajdonképpen az egész ország részt vesz, szimbolikus értelmet ad a főváros szépítésének. Azt bizonyítja, hogy az egész ország látja Prága fontosságát, ismeri Prága jelentőségét mind a történelem, mind a jelen szempontjából. A Fővárosi Nemzeti Bizottság egyik sajtó tájékoztatóján, amelyen Prága fejlesztéséről volt szó, valaki megjegyezte: „Az utóbbi öt-hat év alatt Prága olyan fejlődésnek indult, akárcsak IV. Károly idejében!" A történelemből tudjuk és még ma is fennálló építészeti remekművek tanúsítják, hogy Prága éppen IV. Károly uralkodása alatt állt virágzásának teljében. Prága néhány év alatt új városnegyedekkel gazdagodott. Felépültek, vagy a teljes befejezés előtt állnak a Petfiny, Cervénf Vrch, Krö, Záhradní Mesto, Pankrác és Strasnice új lakótelepei. A statisztikai adatok szerint Prágának 1980-ban egypiillió huszonötezer lakosa lesz (ez megfelel kb. 400 000 családnak), ami nagy feladatokat állít az illetékesek elé a régi lakástömbök korszerűsítése, javítása illetve asszanálása terén. Nem mondunk újat, ha kijelentjük, hogy Prága az országtól nemcsak kap, hanem ezt a segítséget viszonozza is. Prága az egyetemes cseh kultúra bölcsője és kétségkívül nagy hatással van az egész csehszlovákiai kultúra fejlődésére. Sőt, a Prágában összpontosult kulturális, szellemi tevékenység hatósugara a határokon túlra is kiterjed. A Prágában működő 21 állandó színház ma Európa kulturális életének kétségkívül érdekes színfoltja. Ezt nemcsak idehaza, hanem elsősorban külföldön állítják... Azonkívül, hogy Prága a székhelye a legfelsőbb államhatalmi szerveknek — a kormánynak, a Nemzetgyűlésnek, a központi hivataloknak, szervezeteknek — Prága számos nemzetközi rendezvény színhelye is. Évente több mint száz nemzetközi értekezletre, különböző zenei rendezvényekre — amelyek közül kiemelkedik a Prágai Tavasz, — kiállításokra és sporteseményekre kerül sor. De tévednénk, ha a fenntiekből azt a következtetést vonnánk le, hogy Prága monopolizálni kívánja az országos kulturális, tudományos vagy sportrendezvényeket. Erről szó sincs. Ellenkezőleg. Prága nagy segítséget nyújt a vidéki városok fejlesztéséhez. Ez természetes is, hiszen itt összpontosulnak egyes ágazatok „agytrösztjei", a kutatóintézetek, tervezőhivatalok stb. A vidéki városok és nyugodtan mondhatjuk, az egész ország lakossága, nem sajnálja Prágától azt, ami benne található, azt, ami benne keletkezik — a kultúrát, a művészetet, a fővárosi státuszt, mert Prága az egész országé, mert Prágát mindenki igazán szereti és magáénak tartja! SOMOGYI MATYAS Prágai mozaik A ruzynéi repülőteret pontosan 30 évvel ezelőtt helyezték Üzembe. A Sabena légiforgalmi társaság gépe ezen a napon repült először Brüsszelből Prágába. A kétmotoros Savoia Marchatti útja 3 órát vett Igénybe. Ma ugyanez az üt a Couvalr 440 Jelzésű géppel 2 óra 10 percig, a Caravellel pedig mindössze 1 6ra 15 percig tart. Az első világháborútól a 30-as évekig 1000 prágai lakosra 11 házasságkötés Jutott. Csupán a gazdasági válság idején csökkent ez az arány 9,6-re. A második világháborúban Ismét növekedett az esküvők száma. A legtöbben 1950ben fogadtak egymásnak örök hűséget. A válások terén azonban kevésbé örvendetes a helyzet. Míg ax 1921—25 években 1000 polgár közül 1,4 mondott búcsút a házaséletnek, 1950—65 között ez ax arány 2,4—2,9-re emelkedett. —km—1 A TITKÁRNŐ közli, hogy a főnököm tíz perc múlva fogad. Hirtelen idegesség vesz rajtam erőt. Napok óta készülök erre a találkozásra. Minden este eltökéltem: majd holnap. De másnap újra elhalasztottam. Pedig egyszer úgyis meg kell történnie. Ma, mindjárt reggel jelentkeztem a titkárnőnél. így magamat is kész tények elé állítottam. A főnök tud érkezésemről, nincs meghátrálás. Főnök ... Egykori iskolatársam. Csaknem baráti a viszony közöttünk. Mégis reszket a kezem. Félek ettől a találkozástól. A titkárnő nyit ajtót. Néhány másodperc és szemben ülünk egymással. — Rögtön a tárgyra térnék... Egyszerre megremeg a hangom, elhagy az erőm. Megbántam, hogy idejöttem. — Barátocskám, sápadt vagy! Mi bajod? Nem kérsz egy pohár vizet? — Köszönöm ... Azt akarom bejelenteni, hogy elválok a feleségemtől ... — Miiit? LehetetlenI Apriltst tréfa . . . — A legkomolyabban. Meghökken. Tétova mozdulatot tesz. Nem tudja, mit kezdten velem. — Vááálsz? — Igen. — Te, akit a férjek mintaképének tartanak? — Nagyon kérlek ... Essünk túl a dolgon. — Ne siess! Mondd el legalább, mi történt? És ilyen egyszerre? Magyarázkodjam, hogy mirida1, ami rólam és házasságomról közismert, puszta felszín? Sohasem voltam mintaférj és sohasem volt mintaházasságom. El tudtam rendezni a dolgokat és tartottam a látszatot. Nem él tünk különösen rosszul, de különösen jól sem. Amíg ésszerű alapokra helyeztük kapcsolatainkat, nem volt baj. Az embernek azonban nemcsak agya, szí megvetés, de az ember nem mindig ura érzelmeinek. Talán nem is akarja őket megfékezni. Nem mondok le a felemelő érzelmekről, nem fosztom meg magam tólük. Ezt ne kívánja senki-. A családi élet rendezhető új fészekben, új tűzhely mellett is. De míg ez meg nem történik, — A megalkuvás néha főbb, emberségesebb megoldás, mint a hősi kiállás — mások számlájára ... Téged az önzés vezérel, a családod jövőjét meg kockára teszed. Ö mondja nekem! Aki maga Is elvált. Elcsábított egy kétgyermekes anyát, felborította a háZsilka László: Közbejött akadály ve is van. Beleszerettem egy fiatalasszonyba. Gyerekük nincs, válófélben vannak. Ogy érzem, válását a kettőnk viszonya meggyorsítja. Erkölcsi kötelességet érzek vele szemben. A példás családi életről alkotott véleményemen a jövőben sem változtatok: vallom, hogy aki nem tudja családi dolgait rendezni, a munkahelyén sem teljes ember. A megoldatlan, húzódó problémák lekötik az em bert. Egyelőre rendezetlen viszonyok között élek, és ez kihat a munkámra. Nem mellőzhetők az erkölcsi szempontok sem. Felelős beosztásban dolgozom. Beosztottjaimmal szemben hátrányba ke rültem. Ez nem jó se nekem, se a vállalatnak. Érzem, Hogy az emberek mutogatnak rám. Ha belépek egy irodahelyiségbe, menten elnémulnak, és megvető mosoly suhan át arcukon. Igazuk van. Pártgyűléseken, szakszervezeti gyűléseken számtalanszor kiálltam a családi élet tisztasága mellett. Most magam is ott hagyom a családom, egy másikat meg felborítok. Jogos a le kell mondanom vezetői beosztásomról. A főnököm türelmesen végighallgat. Karikagyűrűjét forgatja az ujján, ebből látom, hogy ideges. — Ebben nem lehet tanácsot adni. Hiába is adnék... — szól megfontolan. — Egy kérdést mégis felteszek: ha belekeveredsz egy kalandba, feltétlenül fontos, hogy elválj a feleségedtől, és azonnal elvedd a másikat? Nem lehetne ezt egyszerűbben elintézni? — Szeretném megőrizni érzelmeim tisztaságát. — Nagy szavak ... — Nekem nem! — Minden szerelmes egyszeriben hősnek érzi magát... Főleg negyven körül! Nagy dolgokra képes, és a végén szamárságot követ el... — Nem kérhetek tőled megértést. De hidd el, nem tudok felemás életet élni. Nem tudom csalni a feleségem. Más asszony jött az életembe, az előző fejezet lezárult. Nyíltan, becsülettel le is zárom, minden következményt vállalva. zasságát, azután elvette őt. Ilyen ember akar engem kioktatni. Aki magas beosztásában elvesztette minden erkölcsi alapját, hogy valakinek is bármiféle erkölcsi kilengését szemére vethesse. Ideje lenne, hogy most alaposan megmondjam neki a véleményem. De hátrányos helyzetben vagyok, nem tehetem. Bár a nyílt támadás lenne számomra a legjobb védekezés. Ha előbb nem volt elegendő bátorságom, hogy ezt a szemébe mondjam, most éppen alkalmatlan az időpont. Azért mégsem hagyom magam. — És ezt éppen te mondod? — Igen, én. Hangja nyugodt, meg se rezdül. Tágra meresztett szemekkel néz. rám és keresűen mosolyog. — Főnök vagy, jogod van rá. — Nem mint főnök mondom ... — Akkor kénytelen vagyok visszautasítani... Pont tőled ... — Értelek ...De pont tőlem kell ezt megszívlelned. Én már végigcsináltam azt, amibe te csak most kezdtél bele. — Te sem adtad fel a nagy érzéseid. Inkább a családodról mondtál le ... — Az életben minden viszony lagos... Az érzések nagysága is ... Az a sok apró szál, melyek az első feleségemhez és gyermekeimhez kötnek, nagyon erősek, és elszakíthatailanok. Én is, második feleségem is otthagyott egy nagy darabot önmagából az első házasságában... A nagy érzés — délibáb. Megfoghatatlan, megtévesztő... Az ést biztosabb iránytű. A titkárnő nyit be. Az ügyvé• dt iroda engem hív telefonhol. — Menj csak ... Gondolkodom a dolgokon. Te is gondob kodj azon, amit én mondtam... Zúgó fejjel érek vissza az irodámba. Ami eddig olyan magától értetődőnek tűnt, egyszerre ösz' szezavarodott. Család... feleség ... gyereJcgIC . . .SZGTQtö . • > Válás, új fészek., nagy érzelmek ... Beleremegtem. A forró érzések mintha egyszeriben lehűltek volna. A kagyló az asztalon fekszik. — Halló? Itt az ügyvédi Iroda... Válási kérelme ügyében szíveskedjék feltétlenül felkeresni. Még ma! — Nagyon kérem, halasszuk el. Nem olyan sürgős ... — Hisz ön sürgette? — Közbejött akadályok... Jobb kifogás hirtelen nem ötlött eszembe. Szívem kalapált, mintha attól félnék, hogy a legmeglepőbb fordulathoz szokott ügyvéd most rajtakap a hazugsáqon. D

E NYOMBAN lecsillapodott háborgó lelkiismeretem. Nem, nem hazugság. Az ész vak érzelmeink útvesztőjében valóban óriási akadály. 1967. V. 14. 4