Új Szó, 1967. április (20. évfolyam, 90-118. szám)

1967-04-25 / 114. szám, kedd

A német kérdés békés megoldása valamennyi európai nép érdeke Tisztelt Elvtársak! Az európai béke és biztonság biztosításának kérdéseiről tárgyaló európai kommunista és munkáspártok konferenciájának összehívását megelégedéssel és egyetértéssel fogadta pártunk s Csehszlovákia egész közvéleménye. Európa szívében, a két világ határán fekvő országunk népe számára rendkívüli nagy jelentőségűek e kérdések. Azért fektetünk e kérdésekre oly nagy súlyt, mert népeink keserű történelmi tapasztalatokat szereztek elsősorban a német milltarizmussal és revansizmussal kapcsolatban, s ugyanúgy a hazai és a nyugat-európai reakcióval kapcsolatban is, amely 1938-1939es években lehetővé tette, hogy a náci Németország megtámadja Csehszlovákiát. Ezért ls támogatjuk maradéktalanul azokat a törekvéseket, amelyek az európai népek közti baráti kapcsolatok megteremtésére irányulnak, s amelyek újabb háborúk veszélyének kiküszöbölésére, a béke biztosítására, az európai országok békés együttműködésére és sokoldalú haladó fejlődésére irányulnak. Megfelel ennek az irányzatnak külpolitikánk is; a Szovjetunióval és a többi szocialista országokai együtt az európai viszonyok rendezésére törekszünk. Az európai béke biztosítása nemcsak az európai népek szorosan vett érdeke, hanem az egész világ népeinek érdeke is, mert ha a világnak ebben a részében gyengülne az imperializmus, ez azt jelentené, hogy világviszonylatban is vesztene erejéből. Tehát mindaz, amire Európában törekszünk, egyúttal hozzájárul és támogatja a világ valamennyi népének a szabadságért és nemzeti szuverenitásért vívott harcét és küzdelmét, mindazon törekvések ellen, amelyekkel erőszakosan akarják elfojtani saját nemzeti és társadalmi ügyeik eldöntésének oszthatatlan jogát. A békés kapcsolatok kétségtelenül nemcsak az európai országok kölcsönös együttműködésének kibontakozását segítenék, hanem az afrikai, ázsiai és latin-amerikai fejlődő országokkal a teljes egyenjogúság és igazságosság alapján folytatott együttműködés fejlődését is. Ezért, amikor az európai béke és biztonság kérdéseiről tárgyalunk, e kérdéseket nem tekintjük elszigetelten más kontinensek népeinek létfontosságú problémáitól. Az európai kommunista és munkáspártok konferenciáját pártunk és népünk újabb fontos lépésnek tekinti abban a sok éve folyó küzdelemben, amelyet a kommunisták a világimperializmus ellen, a demokráciáért és a szocializmusért folytatnak. Igy a kommunisták forradalmi hagyományainak folytatása, akik az emberiség nehéz óráiban mindig felemelték szavukat a jog és a béke védelmében. Élénken emlékezetünkben élnek még azok a fasisztaellenes és háborúellenes megmozdulások a két világháború között, amelyeken a haladó tömegek a kommunisták vezetésével számos országban felemelték szavukat. Különösen jelentősnek tartjuk azt a tényt, hogy e konferencián részt vesznek a szocialista és a tőkés országok kommunista pártjainak képviselői. Meggyőződésünk, hogy attól a néhány európai kommunista párttól, — amelyek sajnos nem vesznek részt tárgyalásunkon — sem választ el bennünket olyan nézeteltérés, hogy ne lehetne leküzdeni, s elsősorban ne tudnánk gyakorlatilag együttműködni az európai biztonság kérdéseinek és más problémáknak a megoldásában. Ä Karlovy Vary-i konferencia nagy Jelentőségű az egész nemzetközi kommunista és munkásmozgalom harca szempontjából, az egységbontó Irányzatok ellen, az egység megszilárdításáért, a nemzetközt elvtársi összefogás és szolidaritás megerősítéséért vívott harc szempontjából ls. Az európai kommunisták ezen akciója nagy mértékben hozzájárul a világ-kommunizmus egységéAntonín Novotný elvtárs felszólalása hez. A proletár nemzetköziség gyakorlati megnyilvánulása ez, kifejezve a testvérpártok összefogásának akaratát a közös ellenséggel szemben. E közös fellépésünk súlyát növeli az a tény, hogy abban az évben került sor rá, amikor a világ dolgozói az első győzelmes szocialista forradalom — a Nagy Októberi Forradalom 50. évfordulóját ünneplik, amelynek eszméi és eredményei mélyen befolyásolták az egész nemzetközi forradalmi munkásmozgalmat. A kommunista pártok létrejötte és fejlődése a világ számos országában, a szocializmus felépítése több országban a második világháború után, a forradalmi erők sorainak és befolyásának páratlan növekedése, a népek felszabadulása a gyarmati Járom alól és az imperializmus hatalmának gyengülése, — ezek azok az eredmények, amelyeket a munkásosztály és a világ haladó erői a Nagy Októberi Szocialista Forradalom óta eltelt ötven év folyamán elértek. Amikor ma e dicső 50. évfordulót üdvözöljük, külön meg kell emlékeznünk a nagy forradalmárról, Vlagyimir Iljics Leninről, a Szovjetunió Kommunista Pártja megalapítójáról, az ő gondolataiból merítünk ma is tevékenységünk során. Elvtársaki Pártunk vezetősége a napirenden szereplő problémákkal kapcsolatos álláspontját már számos más alkalommal is kifejtette, valamint a szerkesztő bizottság ülésein annak a dokumentumnak az előkészítése folyamán, amelyről konferenciánkon fogunk tárgyalni. Ezért felszólalásomban a világ és az európai fejlődés alapvető kérdéseiről azokkal a feladatokkal összefüggésben szeretnék beszélni, amelyek a következő időszakban állnak előttünk. Kétségtelen, hogy a múlt években világszerte döntő változásokra került sor a széles néprétegek gondolkodásában. E változások kedvezőbb légkört teremtenek a béke megőrzése, a különböző társadalmi rendszerű országok békés együttműködése irányában kifejtett közös erőfeszítésünk fejlesztésére. Ez az irányzat nemcsak annak a Jele, hogy az emberek levonják a következtetést azokból a szenvedésekből és nyomo rúságból, amelybe az emberiséget — s különösen az európai népeket a második világháború sodorta, hanem elsősorban is a Szovjetunió és a többi szocialista ország azon politikájának az eredménye, amely a háborúmentes világ, a népek békés együttélése és az emberiség haladószellemű fejlődése érdekében folytatott kölcsönös együttműködésen alapul. Hogy ma fokozottan fejlődnek a szocialista országok gazdasági, kulturális és egyéb kapcsolatai más európai és tőkés országokkal, ezt elsősorban az Európában egyre Javuló légkör teszi lehetővé. Az európai népek közötti bizalom megszilárdításához és a kölcsönös jó kapcsolatok megteremtéséhez Jelentősen hozzájárul a szocialista és a tőkés országok képviselőinek egyre gyakoribb találkozása, az európai biztonság kérdéseiről folyó párbeszéd fejlődése. Bár még nagy út áll előttünk ahhoz, hogy határozott haladást érjünk el, fokozatosan kialakul a megértésnek bizonyos alapja, és ezért még Intenzívebben kell folytatni e tevékenységet. Az utóbbi évek folyamán azonban az Imperialista erők aktivizálódásának vagyunk tanúi. Ezek az erők politikájukkal általánosan rontották a nemzetközi kapcsolatokat és számos konfliktust idéztek elő, amelyek közvetlenül fenyegetik a világbékét. Ez a kalandor, háborús Irányzat az Egyesült Államok brutális vietnami agressziójában csúcsosodott ki, amelynek célja nemcsak a vietnami nép szabadságharcának elfojtása, hanem ugyanakkor valamennyi forradalmi haladó erő ellen irányul DélkeletÁzsiában. A jelenlegi nemzetközi politikai fejlődésnek e két alapvető irányzata meglátszik az európai helyzeten is. A vietnami amerikai agresszió, jelentős mértékben befolyásolja az Egyesült Államok politikai eljárását Európában. Az Egyesült Államok nemcsak a tartós feszültség fenntartására törekszik, hanem NATO-beli szövetségeseit meg akarja nyerni annak is, hogy tevékenyebben támogassák az amerikai agresszív célkitűzéseket Délkelet-Ázsiában. A legutóbbi görögországi események is azt bizonyítják, hogy a szélsőséges reakciós erők minden módon meg akarják akadályozni az európai békés együttműködést, s el akarják fojtani a demokrácia és a haladás erőit. A monarchisták a reakciós tábornoki klikkel együtt Görögországban monarcho-fasiszta katonai diktatúrát hirdettek ki. Durván lábbal tiporták a demokrácia elveit, s a haladó szellemű hazafias érzésű lakosok ezreit tartóztatták le. Ez az esemény ls azt tanúsítja, mennyire fontos és szükséges tárgyalásunk az európai béke biztosításáról. Csehszlovákia Kommunista Pártja és Csehszlovákia népe forró szolidaritását és teljes támogatását fejezi ki a görög népnek. A háború utáni imperialista politika következménye az is, hogy Európában van ma a világ két legnagyobb katonai csoportosulása, amelyeknek összecsapása minden valószínűség szerint világméretű termonukleáris háborúhoz vezetne. A számos nyugat-európai országban levő, nukleáris fegyverekkel felszerelt amerikai katonai támaszpont és az amerikai katonák százezrei — ilyen egységek vannak a csehszlovák határok közvetlen közelében is — nem szolgálhatják Európa nyugalmát. Ez a veszély, . amelynek kiküszöbölése az emberek létérdeke, feljogosít bennünket arra a meggyőződésre, hogy közös lépéseink, amelyekről tárgyalunk, széleskörű visszhangot keltenek és a haladó embereket közös akciókra ösztönzik valamennyi európai ország békés, baráti kapcsolatainak megteremtése érdekében. Ezért helyes, hogy a nyugateurópai közvélemény legszélesebb köreihez, a különféle politikai pártok, béke- ős egyéb társadalmi mozgalmak azon rétegeihez fordulunk, amelyekkel e kérdésekben igen jól együttműködhetünk, mert valóban nincs olyan súlyos ok, amely objektívan lehetetlenné tenné az európai népek békés együttélését és kölcsönösen előnyös együttműködésük fejlesztését. Senki sem tagadhatja, hogy azok a gondolatok, amelyekért a szocialista országok külpolitikája síkra száll: az európai viszonyok tartós békés rendezésének feltétlen szükségessége, a területi követelmények elutasítása, amelyeket Európában csupán a Német Szövetségi Köztársaság agresszív és revansista erői hangoztatnak, már erősen behatoltak a népek tudatéba, s olyan fontos tényezővé válnak, amelyek számós kérdésben lényegesen befolyásolják néhány nyugat-európai ország kormányának álláspontJát is. Túlzás nélkül mondhatjuk, hogy Nyugat-Európa politikai gondolkodása nem abban az irányban halad, amelybe a hidegháború hívei igyekeztek terelni, azok az erők, amelyek az antikommunizmust, az antiszovjetizmust, a szocialista országokkal szembeni nyílt ellenségességet hangoztatják. Amikor azt mondjuk, hogy a hidegháború céljai nem valósultak meg, reális tapasztalatokból indulunk ki. A szovjetellenes és antikommunista hadjárat évei után, most számos vezető nyugat-európai politikus is egyre gyakrabban beismeri, hogy a Szovjetuniónak és a többi európai szocialista országnak nincsenek agresszív szándékai a nyugat-európai országokkal szemben. Ez a véleménye a tőkés országok széles néprétegeinek is. A gondolkodás átalakulásának ebben a folyamatában azoknak, akik Európában a nemzetközi feszültség megtestesítői, nem sikerült megszüntetni az emberek bizalmatlanságát a Német Szövetségi Köztársasággal és annak pplitikájával, valamint a nyugatnémet képviselők időnkénti békeszólamaival szemben. Azt mondhatjuk, hogy az atlanti szövetségesek közötti ellentétek egyik fő forrása éppen az a korábbi orientáció, amellyel a tőkés országok katonailag és gazdaságilag erős Nyugat-Németország kiépítésére törekedtek, hogy annak agresszivitása a szocialista országok ellen Irányuljon. További bizonyíték erre az Egyesült Államok nyugtalansága a Jelenlegi nyugat-európai fejlődés miatt. Ugyanis az Egyesült Államok antikommunista politikára a.lapozta nemcsak az Északatlanti" Tömböt, hanem nyugat-európai politikai és gazdasági befolyását is. Az antikommunizmus és a hidegháborús irányvonal diszkreditációja arra kényszerítette az Egyesült Államokat, hogy meghirdesse az ún. „hídépítési politikát". Nyilvánvaló azonban, hogy elsősorban üres gesztusról van szó. A békés nyilatkozatok éles ellentétben állnak egyrészt azzal a törekvéssel, amellyel az Egyesült Államok az Északatlanti Tömb válságát igyekszik leküzdeni, valamint a Vietnamban és a világ más részein folyó agresszív eljárással s ugyanakkor a Német Szövetségi Köztársaság militarista és hatalmi törekvéseinek támogatásával is. Az NSZK veszélyes, békét fenyegető politikája következtében jelentős mértékben elszigetelődött nemzetközi téren. Az európai népek előtt ma más út nyílik, amely megfelel létérdekeiknek. Ezt az utat egyre többen választják. Mindazok, akik felelősséget éreznek a békéért, és akik azon problémák fokozatos megoldására törekednek, amelyek még ma is feszültséget, nyugtalanságot idéznek elő Európában és veszélyeztetik a békét. Ebben az irányban több Javaslatot tettünk a Varsói Szerződés politikai tanácskozó bizottságának múlt év júliusi ülésszakán. További lépés az európai kommunista- és munkáspártok közös nyilatkozata lesz, amelyet konferenciánk hagy Jóvá, és amely kifejezésre juttatja közös nézetünket arról, milyen alapvető problémákat kell az európai népeknek megoldani az európai országok közti békés, baráti kapcsolatok megszilárdítása érdekében. Ebből a szempontból figyelmünk előterében a Német Szövetségi Köztársaságban észlelhető veszélyes fejlődés áll, amely ma nemcsak az európai nyugtalanság forrása, hanem egy újabb világháborús feszültség veszélyét is magában rejti. Ezért a német kérdés nemcsak a két német állam ügye, nem lehet leszűkíteni e két állam kölcsönös kapcsolatára, e probléma hatékony békés megoldása valamennyi európai nép közvetlen érdeke. Sajnos, a nyugatnémet szövetségi kormányban beállott változás eddig nem eredményezte az Adenauer-korszak számos alapvető külpolitikai koncepciójának elutasítását, sempedig az újnáci revansista hangulat növekedésének megállítását. Az európai kapcsolatok normalizálásának jelenlegi irányzata ugyan a szövetségi kormányt eljárásának bizonyos módosítására kényszerítette a szocialista országok iránt, de „a nagy offenzívá"-t, amelyet a szövetségi kormány a szocialista országok iránt hirdetett meg, számos olyan nyomatékos kijelentés és tény kíséri, amelyek arról tanúskodnak, hogy az NSZK-ban nincs meg a reális szándék a szocialista országokhoz fűződő kapcsolatainak megjavítására és rendezésére. Idővel beigazolódott az a nézetünk, hogy az új kormány nem szavakkal, hanem gyakorlati cselekedetével bizonyítsa majd be javaslatai őszinteségét. A Német Szövetségi Köztársaság lényegében arra törekedett, hogy megkülönböztetett eljárásával megbontsa a szocialista országok egységes állásfoglalását a német kérdés tekintetében és ebből hasznot húzzon saját politikai érdekei számára; s elsősorban nyitva hagyja az ajtót a második világháború következményeinek el nem Ismeréséhez. E szándéka nem sikerült. Mi nem akarunk elzárkózni a Német Szövetségi Köztársasággal való kapcsolataink normalizálásának megtárgyalása elől, de megszabjuk e cél elérésének feltételeit. Ezért feltételünk az, hogy a Német Szövetségi Köztársaság ismerje el a második világháború után létrejött • határokat, ismerje el a másik szuverén német államot, a Német Demokratikus Köztársaság létezését, erősítse meg, hogy a müncheni diktátum jogtalanul jött létre és ezért kezdettől fogva érvénytelen a minden belőle eredő következményével együtt, mondjon le az atomfegyver megszerzéséről, s ezzel egyidejűleg arról az elméletéről, hogy Nyugat-Berlin mintegy a Német Szövetségi Köztársasághoz tartozik. A jelenlegi nyugatnémet külpolitika igazi lényegét és értelmét továbbá kifejezi az NSZK azon törekvése, hogy a legnagyobb mértékben érvényesítse az egész német nemzet kizárólagos képviseletének jogellenes tézisét. A Német Szövetségi Köztársaság e követelményét még szövetségesei sem támogatják maradéktalanul, s egyes nyugat-európai kormányok néhány kérdésben — főként a meglévő határok tekintetében — a reális helyzetből Indulnak ^kl. Ez megerősíti azt a nézetünket, hogy az európai béke és biztonság biztosításának egyedüli útja, egyedüli alapja a második világháború következményeinek elismerése és az Európában fennálló helyzet tiszteletben tartása. Közös erőfeszítéssel el kell érnünk, hogy ezt kénytelen legyen elismerni a Német Szövetségi Köztársaság kormánya is. Amikor a Lengyel Népköztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság szövetségi szerződést írt alá a Német Demokratikus Köztársasággal, a világban és főként a Német Szövetségi Köztársaságban az NSZK ellen irányuló „vasháromszög" kialakításáról beszéltek. Semmi ilyesmiről nincs szó. A megkötött szövetségi szerződések a Varsói Szerződés védelmét biztosítva és egyetlen állam ellen sem irányulnak. E szerződések célja megszilárdítani a szocialista államok kölcsönös együttműködését, mégpedig minden téren, beleértve a bármelyikük elleni agresszió esetén nyújtandó kölcsönös katonai segítséget Is. A Német Szövetségi Köztársaságnak és a többi nyugat-európai államnak tudomásul kell vennie, hogy a másik német állam — a Német Demokratikus Köztársaság — a szocialista tábor szilárd alkotórésze, az európai stabilitás fontos tényezője, amely nélkül nem képzelhető el hatékony európai kollektív biztonsági rendszer. A szocialista államok nem engednek meg a Német Demokratikus Köztársaság — amelyet teljes mértékben biztosítanak a Varsói Szerződés keretében kétoldali egyezményekben vállalt szövetséges kötelezettségek — szuverenitásának és érinthetetlenségének megsértésére Irányuló semmiféle kísérletet. A Német Szövetségi Köztársasággal szemben nemcsak azért helyezkedünk kritikus és éber álláspontra, mert veszélyes külpolitikai Irányvonalat követ. A harmincas és negyvenes évek keserű tapasztalatai után figyelemmel kísérjük a |j| Német Szövetségi Köztársaság belső fejlődését is, s nem lehe- lgf tünk elégedettek annak láttán, hogy Itt úl feltételek között új- IV. ból olyan erők törnek hatalomra, melyek már egyszer pusz- M (Folytatás a 3. oldalon) ^