Új Szó, 1967. április (20. évfolyam, 90-118. szám)

1967-04-02 / 91 szám, vasárnap

A CSKP Központi Bizottsága 1967. március 23-24-i plenáris ülésének vitájából ANTONÍN NOVOTNÝ ELVTÁRS ZÁRÓBESZÉDE 1967. Elvtársak! Mai tanácskozásunk végén hangsúlyozni szeretném, hogy nagy jelentőséget tulajdonltok a mezőgazdaság új irányítási rendszerére, valamint a közellátás biztosítására vonatkozó javaslatok megvitatásának. A vitában felszólalók számos értékes javaslatot tettek, és ez kétségkívül hozzájárul a mai ülésünkön elemzett elgondolások kikristályozódásához. Bevezető beszámolómban felvázoltam pártunk politikai irányvonalát, amelyet lényegében 1960 óta követ, tehát arzőta amióta a szocialista termelési viszonyok kerekedtek felül mezőgazdaságunkban ls. Hangsúlyoztam többek között azt is, hogy a jövőben át kell szerveznünk életünk különböző szakaszait, és ennek érdekében elvi jellegű lépéseket teszünk. A Központi Bizottság mai ülésén is foglalkozunk az elvi jellegű kérdések egyikével, amelyet meg kell oldanunk, mert máskülönben el sem képzelhetjük szocialista társadalmunk további felvirágoztatását. Nincs szó tehát „átszervezésről" Illetve minisztériumok átcsoportosításáról, hanem arról, hogy a mai napig elért fejlődési fokon az új feltételekhez igazodva

1 kell előrehaladnunk. Nyilvánvaló tehát, hogy most amikor a mezőgazdasági termelés problémáinak megoldására törekszünk, és célunk a közellátás szilárdabb megalapozása, nem tárgyalunk három minisztérium gépies egyesítéséről, és nem is gondoljuk, hogy így mindent meg lehetne oldani. Célunk egy új — hangsúlyozom valóban új — minisztérium létesítése, amely tevékenységét a mezőgazdasági termelés s a közellátás új értelmezésére alapozza, s a mai napon megvitatott gazdaságpolitikai elgondolásokhoz igazodik. Ez azt jelenti, hogy nem megfordítva cselekszünk, vagyis nem létesítünk előbb minisztériumot és csak azután utasítjuk, hogy dolgozza ki azokat az elgondolásokat, amelyeknek alapján akarja tevékenységét kifejteni. Az sem lényeges, hogyan nevezzük el az új minisztériumot, hanem az, hogy — ami szervezési felépítését és tevékenységét illeti — a mai napon Itt megvitatott elgondolások tartalmához igazodjék s gyakorlati munkájával azokat valóra váltsa. A szóban forgó Javaslat megindoklásával kapcsolatban rá szeretnénk mutatni még valamire. A múltban a beruházások legjelentősebb részét nehéziparunk ún. A. csoportjának fejlesztésére fordítottuk, ami helyes is volt, mert így sikerült iparunkat szilárd alapokra helyezni. Ugyanakkor azt is tudatosítottuk, hogy népgazdaságunk egyenletes fejlődése s a lakosság igényeinek kielégítése érdekében bizonyos mértékben szabályoznunk kell az ipar fejlesztését és többet kell törődnünk a közszükségleti ipar fejlesztésével. Az elgondolás gyakorlati valóra váltása azonban sokkal bonyolultabb, mint elképzeljük. Ezt különösen altkor látjuk, ha visszaemlékezünk arra, hogy az ötvenes években menyire kiéleződött a nemzetközi helyzet, amikor egy újabb világháború közvetlen veszélye fenyegetett bennünket. Csak a nemzetközi helyzet enyhülése után gondolhattunk arra, hogy nemzeti jövedelmünk egy részét fokozatosan a közszükségleti Ipar fejlesztésére fordíthatjuk. Természetesen még most sem fordíthatunk erre a célra anynylt, amennyi szükséges lenne, de lehetőségeinkhez mérten a negyedik ötéves tervidőszakban nagy léptekkel haladunk az e téren is kitűzött célunk felé. Nagyon meg kell fontolnunk, mi és hogyan lenne a leghasznosabb — éspedig nemcsak a negyedik ötéves tervidőszakban, hanem 1970 után is — a mezőgazdasági termelés fejlesztésére, valamint a mezőgazdasági termeléssel szorosan összefüggő feldolgozó Ipari ágazatokra, hogy ennek egész népgazdaságunk minél nagyobb hasznát láthassa és gyümölcseit az egységes földművesszövetkezetek s a mezőgazdasági dolgozók általában őket megilletően élvezhessék. Mivel sok-sok milliárd korona befektetéséről van szó a mezőgazdasági termelés fejlesztésével összefüggő problémák általános, átfogó megoldására kell törekednünk. íme egy konkrét példa: a közelmúltban megtekintettem a Lányi Mezőgazdasági Főiskola gazdaságát, ahol a legkorszerűbb módszerek szerint Istállózzák a teheneket és modern takarmányelőkészítő, valamint egyéb berendezésekkel rendelkeznek. A gazdaságban jelenleg 400 tehenet tartanak s az állományt a közeljövőben 500-ra gyarapítják. Ezt az állatállományt csupán 5 ember gondozza. Csaknem valamennyien fiatalok, elégedettek a munkájukkal és szép keresetükkel is. Ezt a gazdaságot az EFSZ-ek s az állami gazdaságok dolgozói naponta tömegesen látogatják éppúgy, mint Szlovákiában a bajcsi farmot. A látogatások eredményeként özönlenek a megrendelések a Vítkovice! Vasműbe, ahol a célszerű silótornyokat gyártják. Nagyon helyes, hogy az EFSZ-ek funkcionáriusai lelkesednek a valóban korszerű mezőgazdasági termelési technológiáért. Viszont az a kérdés, érdekünkben áll-e hogy az említett silótornyokat s egyéb berendezéseket minden EFSZ megrendelje, még azok Is, ahol jelentéktelen a takarmányalap? Sajnos, eddig is azt tapasztaltuk, hogy ha kis EFSZ-ek vásároltak nehéz mezőgazdasági gépeket, azokat csak csekély mértékben tudták kihasználni. Nyilvánvaló tehát, hogy megfontoltan kell cselekednünk és központilag kell eldöntenünk, hol építsenek pl. silótornyokat stb. Maradéktalan kihasználásuk érdekében pedig az lenne helyes, ha több földmüvesszövetkezet társulna, Illetve központosítaná takarmányforrásait, állatállományát stb., s magától értetődően megfelelő arányban részesülnének az együttműködés eredményeiből is. Az előterjesztett javaslatokat indokolva szeretnénk arra ls rámutatni, hogy ma már szép számban vannak gazdaságilag szilárd földművesszövetkezeteink, amelyek elegendő termőfölddel, legelővel, mezőgazdasági gépek, kel stb. rendelkeznek. Színvonalas a növénytermesztésük s az álattenyésztésí termelésük is, általában jól gazdálkodnak, így tehát anyagilag is jól állnak. Kellőképpen javadalmazták minden alapúkat, sőt minden eshetőségre számítva — „néhány koronát" félre ls tettek. Ezekben a szövetkezetekben tovább akarnak haladni, s arra gondolnak, hogy amit eddig kicsiben termeltek, ezentúl nagyban termelhetnének. Keresik tehát az együttműködés új módját a társulás lehetőségeit stb. Állíthatom, hogy az e téren szerzett tapasztalatok igen biztatóak. Ezek a tapasztalatok Is arra serkentettek bennünket, hogy előterjesszük a mai napon megvitatott javaslatot. Tudatában vagyunk annak, hogy a javaslat valóra váltása nem lesz könnyű. Viszont úgy vélem, hogy nem kerülhetett volna sor a jelenleg megvitatott javaslatra, ha a múltban nem szereztünk volna jó és rossz tapasztalatokat, illetve bizonyos intézkedések foganatosításával kapcsolatban nem lettek volna kedvezőtlen tapasztalataink is. Követtünk el hibákat, ám minden lépés, amelyet előre teszünk, törekvéseink indokoltságát és helyességét bizonyítja. Elvtársak, hangsúlyoztam, hogy elsősorban a járási mezőgazdasági társulásoknak kell fokozott figyelmet szentelnünk, mert nagyon sok függ attól, hogyan sikerül megszervezésük és milyen emberek dolgoznak bennük. Olyan emberekre van szükségünk, akik valóban operatívan tudnak irányítani, s keresztül tudják vinni a progreszszív irányzatok érvényesítését mezőgazdaságunkban és sohasem tévesztik szem elől, hogy ez nemcsak az 6 személyes ügyük, hanem az emberek százainak, ezreinek Ugye, s ezért ezekkel az emberekkel tanácskozniuk kell, meg kell hallgatniuk véleményüket. Szerintem az új minisztérium létesítése sem oly fontos, mint a járási mezőgazdasági társulások megszervezése, mert elsősorban ettől függ, hogyan sikerül elgondolásainkat valóra váltanunk. Elvtársak, meg vagyok róla győződve, hogy a Központi Bizottság a jövőben még nagyon sokszor foglalkozik majd a mezőgazdaság fejlesztésének kérdéseivel. Most még röviden utalni szeretnék néhány, a bevezető beszámolóban ls említett problémára. A Központi Bizottság május elején tartja legközelebbi ülését, amelyen népgazdaságunk jelenlegi problémáiról, megszilárdításának lehetőségeiről, 1970-ig előirányzott fejlesztéséről s az életszínvonallal kapcsolatos kérdésekről szándékszunk tanácskozni. Tekintettel erre szükségesnek tartottam, hogy a Központi Bizottság elnöksége nevében figyelmeztessek néhány — a gazdaságirányítás tökéletesítésének rendszerével összefüggő — problémára. Hangsúlyozom, hogy a KB elnökségének meggyőződése szerint népgazdaságunk új irányítási rendszere megfelelő, és kizárólag ezt a rendszert kell érvényesítenünk, ha ki akarjuk küszöbölni a múltban keletkezett fogyatékosságokat, ha egyensúlyba akarjuk hozni közgazdaságunkat, és am a legfontosabb, szilárdan akarjuk megalapozni népgazdaságunk s ezzel egész társadalmuik jövő felvirágoztatását. Természetes azonban, hogy a helyes intézkedéseket helyesen is kell értelmeznünk. Ez azonban nincs mindig Így, nem mir denki vonja le a saját munkája szempontjából a legmegfelelőbb következtetéseket. Tagadhatatlan tény, hogy akadnak gazdasági dolgozók, akik nem értelmezik eléggé felelősségteljesen az új Intézkedéseket Sőt, mi több e gazdasági dolgozók közül sokan arra használják fel az új intézkedésekst, hogy saját helyzetükön javítsanak, s az egész társadalom rovására előtérbe helyezzék érdekeiket, illetve saját feladatkörük érdekeit. Még néhány szót a beruházásokról. Az amit ezzel kapcsolatban eddig mondottam, a pártfun-ccionáriusok egész sorának véleményét juttatta kifejezésre. Az elvtársak sokhelyütt felelőtlenséget észlelnek a beruházási tevékenység terén, s arra figyelmeztetnek, hogy a túlméretezett berrházási s a túl sok be nem fejezett építkezés nagyon megkárosítja népgazdaságunkat. Ezért javasoltam, a beruházások korlátozását, és úgy vélem, hogy helyes kifejezést használtam. Szerintem elvileg korlátoznunk kell a beruházásokat, más lapra tartozik, hogy ezt milv módon akarjuk végrehajtani. Ettől függetlenül mindenkor a reális helyzetet kell szem előtt tartanunk, s nem szabad olyíin kísérletekbe bocsátkoznunk, amelyekre alaposan ráfizethetnénk. * gsg.iajágirányltás új rendszerének bevezetésSvel kapcsolatban az a kérdés is felmerült, mikor leszünk olytn ideális helyzetben, hogy vállalataink a kínálat és kereslet törvényéhez igazodva vásároljinak, illetve adják el termékeiket. Ez még csak a jövő zenéje, nekünk azonban már most, meg kell teremtenünk a szükséges feltételeket, és szembe kell szegülnünk mindazzal, ami meggátolna bennünket e célunk elérésében. V .tathatatlan azonban, hogy gazdasági célkitűzéseinknek kellő összhangban kell lenniük politikai programunkkal. Ezért, legyen gazdasági szempon ból bármennyire is hasznos intézkedésekről szó, nem hagyhatjuk jóvá őket az esetben, ha — bár ideiglenesen gazdasági megkönnyebbülést hoznának — végidő fokon polgártársaink politikai tájékozatlanságát eredményeznék, sőt aláásnák kommunista pártunk politikai célkitűzéseit és gyöngítenék szocialista rendszerünket. Ezt meg kellene érteniük, és ehhez kellene Igazodniuk nemcsak közgazdászainknak, hanem újságíróinknak is. Teljes nyíltsággal meg kell mondanom, hogy nem léphetnek fel amolyan pártatlan bírálókként és hogy minden tevékenységüket aszerint kell elbírálnunk, mily mértékben kapcsolódtak be abba a folyamatba, amely jelenleg formálja társadalmunkat, és munkájukkal mennyire járulnak hozzá e folyamat meggyorsításához. Elvtársak, befejezésül hangsúlyozni szeretném, hogy pártunk politikájának érvényesítéséhez tántoríthatatlan, igaz kommunistákra van szükségünk akik következetesen küzdenek pártunk céljainak eléréséért, akik tekintet nélkül pozíciójukra híven szolgálják pártunkat és szocialista célkitűzéseinket. Koloman Botfa elvtárs felszólalása Boda elvtárs kijelentette, hogy teljes mértékben támogatja a mezőgazdaság új irányítási rendszerére vonatkozó javaslatot. Ügy vélem — mondotta Boda elvtárs — hogy a belterjes gazdálkodás nálunk érvényesülő feltételei között világosan látnunk kell a termelés szakosítása és központosítása közötti kapcsolatokat, illetve arányokat. A belterjes mezőgazdasági termelés mindenkor a természeti feltételekhez igazodik. Márpedig ezek a feltételek még az adott mezőgazdasági vállalaton belül is nagyon eltérők lehetnek. Ezért azt tartom a legszükségesebbnek, hogy olyan legyen mezőgazdasági termelésünk öszszetétele, amely optimálisan igazodik a nálunk különböző természeti feltételekhez. Szükségesnek tartom továbbá, hogy az eddiginél nagyobb mértékben biztosítsuk e termelés műszaki anyagi alapjait. Gyakorlatilag arról van tehát szó, milyen időrendet tartsunk be, mit érnénk el pl. azzal, ha a szarvasmarha vagy a baromfitenyésztést előbb szakosítanánk, vagy összpontosítanánk és csak azután szerveznénk meg takarmányelőkészítő iparunkat. Minderre azért utalok, mert úgy vélem, hogy a most megvitatott anyag szerint a termelés szakosítása, Illetve központosítása s a műszaki-tudományos haladás közötti kapcsolatokat csak általánosan jellemezzük. Véleményem szerint a további munkálatok folyamán pontosan meg kellene állapítani a szakosítás különböző módozatait, éspedig szoros összefüggésben a termelés belterjességének növelésével. Ugyanakkor szem előtt kell tartanunk az említett három folyamat mind elsődleges, mind másodlagos viszonyulását, különösképpen arra nézve, hogyan viszonyulna a termelés terjedelméhez, a hozzájárulás sorrendjéhez, a rendelkezésre álló káderek színvonalához stb. A mezőgazdasági termelés hatékonysága és belterjessége szempontjából különösen az fontos, hogyan viszonyul az élő és a holt, illetve tárgyi alakot öltött munka egymáshoz. A fejlődési irányzat célja az élő munka minél nagyobb csökkentése a mezőgazdaságban, Illetve helyettesítése mezőgazdasági gé pekkel vagy azzal, hogy a munkaerők jelentős része szolgáltatásokat nyújt. Meggyőződésem szerint mindezek a problémák még a legjobb határozattal sem lennének képesek megoldani az egyes termelési ágazatok közötti kapcsolatok mélyreható elemezése nélkül. Ami e bonyolult problémákat illeti a vélemények nem eléggé tisztázottak. Akadnak olyan dolgozók, akik úgy véli'k, hogy a mezőgazdasági gépek árának leszállítása sok problémát megoldhatna. Igaz, hogy a gépek túl drágák, s az árképzés további irányzatai is aggasztóak, és ezt különösen akkor tudatosítjuk, ha egybevetjük az élő munkát s annak értékelését a tárgyi alakot öltött munkával. Egyértelmű elbírálása annak, hogy a gépek túl drágák, vagy a mezőgazdasági dolgozók munkája igen olcsó — ma még túl korai lenne. Viszont nyilvánvaló, hogy erre a kérdésre minél előbb és objek tívan válaszolnunk kell. Ján Janik elvtárs felszólalása Janik elvtárs rövid bevezető után rámutatott arra, hogy Szlovákia az ország mezőgazdasági termelésének tavalyelőtti 30,2 százaléka helyett tavaly már 31,3 százalékát adta. A tavalyi búzatermés kiváló volt. Szlovákiában a cukorrépa hektárhozama átlag 360 mázsa volt. Az évelő takarmányokból hektáronként mintegy 50 mázsát takarítottak be. A burgonyatermés a legbőségesebb a poprádi és a Spišská Nová Ves-i járásban volt. Szlovákiában a mezőgazdaság szocialista szektorában a tejhozamot az 1965ben elérthez viszonyítva 170 literrel növelték, s a tehenenkéntl átlagos tejhozam 2103 liter volt. Ami a szarvasmarha s a sertések súlygyarapodását illeti, ugyancsak kedvezőek az eredmények. A szlovákiai mezőgazdaságnak az 1967-re, valamint a további évekre kitűzött feladatai reálisak. Most arról van szó, hogy gyorsabb ütemben s hatékonyabban kell fejlesztenünk a mezőgazdasági termelést. Ezért meg kell teremtenünk a feltételeket a mezőgazdasági dolgozók problémáinak tárgyilagos megoldására, valamint kezdeményező készségük s aktivitásuk kibontakoztatására. Hovatovább bebizonyosodik, hogy megértek már a feltételek olyan gazdasági és szervezési kapcsolatok kialakulására, amelyek felébresztenék a mezőgazdasági vállalatok érdeklődését, éspedig nemcsak az elsődleges termelés iránt, hanem a termékek feldolgozása Iránt is. Ugyanakkor kialakulnak annak a feltételei Is, hogy a mezőgazdasági termékeket feldolgozó üzemek termelésük növelése és ésszerűsítése iránt érdeklődjenek. Mindennek különösen az olyan irányítási módszer felelne meg, amely elegendő tért biztosíthat a mezőgazdasági termelés, a közszolgáltatások s az Ipari feldolgozás közötti együttműködésre, illetve • arra, hogy egyesült erővel fejtsék ki tevékenységüket. Ezért mara déktalanul egyet értek azzal a javaslattal, hogy önálló vállalatok s gazdasági szervezetek. Járási mezőgazdasági társulásban egyesüljenek, mert ez a megoldás felelne meg leginkább az említett elgondolásnak. örvendetes az a tény, hogy mezőgazdaságunk dolgozói kezdeményezik termelő, termékértékesítő, vagy más célú társulások lehetővé tételét. E téren követésre méltó példát mutattak már eddig is a Bratislavavidék, az érsekújvári, a topofčanyi, a komáromi és további járások, ahol annak útját-módját keresik, hogyan lehetne mind jobban hasznosítani az adott termelési feltételeket, mind Jelentősebben csökkenteni a termelési veszteségeket, s így megalapozni a kedvező gazdasági eredményeket. Ezért igyekeznek olyan helyzetet teremteni, hogy önállóan értékesíthessék bizonyos termékeiket, gyümölcsöt és zöldséget tartósíthassanak stb. Az állami szek torban ezek a lehetőségek nincsenek kellőképpen megalapozva. Értékes javaslatok hangzanak el az élelmiszeripari dolgozók körében is. Kezdeményezően Indítványozzák pl. közős termékszárítók, baromfifeldolgozó üzemek építését stb.