Új Szó, 1967. április (20. évfolyam, 90-118. szám)

1967-04-18 / 107. szám, kedd

A megsokszorozott karizom A hidraulikus emelőkarok monopolgyártója tési lehetőségek a mezőgazdaságban Szolid európai színvonal • Új gépesi­A tehergépkocsikra szerelt hidraulikus emelőkarok olyan újdonságot jelentenek a rako­dómunkák gépesítésében, hogy szinte minimumra csökkentet­ték az ember munkáját s lénye­gesen meggyorsították a rako­mány mozgatását. Ezek az emelők ezenfelül egyetemesen használhatók, kevés helyet fog­lalnak el, munkaerőt takaríta­nak mag, teljesen biztonságo­sak, s mi több: beszerzési áruk rövid egy év alatt megtérül. Hazánkban a Bratislava! Do­pravostroj gyárt emelőkarokat. — Mi a vállalat küldetése? — kérdezzük Bohuš G r i ö t ő 1, az értékesítési osztály munkatár­sától. — Vállalatunk megalapítása és eddigi fejlődése szorosan összefügg a közúti közlekedés műszaki fejlesztésével. Nem a szó szoros értelmében vett ter­melő gépipari vállalat va­gyunk. Elsősorban az a célunk, hogy gyorsan reagáljunk a szükségletekre, s olyan berendezé­seket fejlesszünk kl a gépjárművek műszaki kiszolgá­lására s a rakodó­munkák gépesíté­sére, amelyek a gékocsi tartós ré­szét képeztfc, vagy utólag is rászerel­hetők. Fejleszté­si programunk­ban szerepelnek ezenkívül a géjp­kocsik karbantar­tására és javításá­ra szolgáló speciá­lis szervizberende­zések is. A kifej lesztett mechaniz musokat — bár egyelőre még csak kis sorozatokban — de már gyárt­juk. — Hol vannak az üzemeik? — A hidraulikus emelőkarokat Tr­naván, a szerviz­berendezéseket Nyitrán gyárt­juk. Most építünk egy új üze­met Skalicán, ahol a pótalkat­részek gyártására helyezzük a fő súlyt. — Nemzetközi viszonylatban milyen színvonalúak a hidrau­likus emelőkarok? — Elérik a szolid európai szín­vonalat, s ezért nemcsak ha­zánkban, hanem külföldön is keresettek. Különösen a szocia­lista tábor országaiban; már csak azért is, mert egyetlen baráti ország sem gyárt ilyen rakodóberendezéseket. Az NDK­val már rendszeres kereske­delmi kapcsolataink vannak, s komoly üzleti tárgyalásokat folytatunk Magyarországgal, Lengyelországgal, Bulgáriával és Jugoszláviával is. — Milyen munkákat végez az emelőkar? — Küldetése egyetemes. Al­kalmas ládák, gépek, kábelte­kercsek, különféle kohóanya­gok és félkészáru (lemezek, huzalok stb.), gömbfa, deszka stb. átrakására Különleges emelőkarokat gyártunk a hír­közlési szervek számára, ame­lyekkel akár 1,8 méteres lyu­kak is fúrhatók a telefonosz­lopok számára; az emelőkar pótberendezés segítségével a helyére is állítja az oszlopot. Ugyanez az emelőkar a mező­gazdaságban is használható gyümölcsfák ültetésére és tisz­títására, a városi közlekedés­ben — szerelőpaddal felszerel­ve — a vilanyvezeték javításá­ra stb. alkalmas. — Legújabb újdonságaik? — A rendkívüli nagy teljesít­ményű, 7000 kg emelőképessé­ségű keretes emelőkar — a VRN-7 —, amely sokoldalúan használható a közúti teherfuva­rozásban. A Vítkovicei Vasmű ben ezt vezették be az üzemen belüli szállításban s teljesen felszámolták a régebbi kes­kenyvágányú vasutat. E beren dezéshez 4,5 m 3 tartalmú kü lönleges szállítókádat is gyár­tunk. Most fejlesztjük a hor­dók rakodására alkalmas eme lőkart s foglalkozunk a palet­tizálás és a konténerek beveze­tésével kapcsolatos problémák­kal Is. Gyártmányainkról min­den érdeklődőnek részletes fel­világosítást adunk. Címünk: Dopravostroj, ul. CA 39 Bratis­lava. (dósa) A rozsnyóiak vitték el a pálifiát a járási nemzeti bizottságok versenyében A kelet-szlovákiai kerület járási nemzeti bizottságainak ver­senyében a rozsnyói az első helyre került, s a kerületi nem­zeti bizottság tanácsától 12 ezer korona jutalmat kapott. Ezt elsősorban annak köszönheti, hogy a verseny feltételeinek teljesítésében tartós sikereket ért el. Ezekről tájékozódtunk Ľudovít Chovanko elvtársnál, a Rozsnyói Járási Nemze­ti Bizottság titkáránál. • Miben látja járásuk nemzeti bizottságai elisme­rését érdemlő munkájának alapját? — járásunk nemzeti bizottsá­gai az utóbbi években jelentős figyelmet fordítottak és fordí­tanak ma is a szocialista mun­kaverseny szervezésére. Ennek köszönhető, hogy tervfeladatal­kat csaknem minden mutató­ban túlszárnyalják. Járásunk mezőgazdasági üzemei felvásár, lási feladataikat magasan túl­teljesítik és tavaly első ízben történt meg, hogy a járás egyé­ni termelői az eladási tervet húsból 155, tejből 152, tojásból 115, burgonyából 118 százalék­ra teljesítették. Ehhez az ered­ményhez nagymértékben hoz­zájárult a CSKP XIII. kongresz­szusa tiszteletére indult ver­seny, melynek keretében járá­sunk dolgozói csaknem 21 mil­lió korona értékű felajánlást vettek s ezt 10 millió koroná­val túlteljesítették. • Hasonló eredményeket említhet a nemzeti bizott­ságok és az általuk irányí­tott vállalatok feladatainak teljesítését illetően is? ATOMFIZIKAI ÉRTEKEZLET PRÁGÁBAN A Dopravostroj hidraulikus talajfúró be­rendezése. 1,8 m mély s 40 cm átmérőjű lyukat fúr a telefonoszlopok számára.'' A Dubnai Egyesített Atom­magkutató Intézet magfizikai ta­nácsa április 25—27-én Prágá­ban tartja ez évi ülését. Részt vesz rajta 30 küldött az Egye­sített Intézet valamennyi tagál­lamából. Kiváló tudósok is el­látogatnak Prágába, köztük a Nobel-díjas I. M. Frank akadé mikus, a dubnai atomközpont neutronfizikai laboratóriumá­nak vezetője, továbbá G. N. Fle­rov, a magreakciók laboratóriu­mának vezetője és A. Hrynkie­wicz professzor, az Egyesített Intézet igazgatóhelyettese. A tanácskozás napirendjén egyebek között a részecskegyor­sítók átépítésével összefüggő kérdések is szerepelni fognak. Foglalkoznak majd a nehézma­gok (transzuránok) kutatásá­val, a hasadásuk során kelet­kező részecskék tanulmányozá­sával, s megvitatják a proton okozta radioaktivitás kérdését. A tanácskozás külföldi rész­vevői ellátogatnak a CSTA Mag­kutató Intézetébe is, ahol meg­ismerkednek egyes egyedülálló készülékekkel és berendezések­kel és kicserélik tapasztalatai­kat tudományos dolgozóinkkal. (d) — Igen. Járásunk nemzeti bi­zottságai tavaly a tervezettnél több mint négymillió koronával jobb gazdasági eredményt ér­tek el. Az általuk irányítóit vál­lalatok és üzemek jövedelme­zősége is jelentősen megnőtt. Ezek a gazdasági egységek a bruttó jövedelem tervét 107, a tiszta jövedelem tervét 139 szá­zalékra teljesítették. Nemzeti bizottságaink munkája eredmé­nyesnek mondható a szolgálta­tások fejlesztése, bővítése te­rén ls... • Hány kisüzemet irányí­tanak a járásban a helyi nemzeti bizottságok? — Járásunk 13 községében eddig 43 kisüzem működik. Ahol létesítésükre nincs lehető­ség, ott iparengedéllyel rendel­kező kisiparosok elégítik ki a lakosság igényeit. Eddig 270 ilyen engedélyt adtunk kl, fő­leg kőművesek, ácsok, bádogo­sok, szabók részére, akik adó formájában csaknem 273 ezer koronát fizettek be a helyi nem­zeti bizottságok számlájára. Nemzeti bizottságaink eredmé­nyes gazdálkodásának köszön­hetjük, hogy az 1967—70 évek­ben közel hetvenmillió koro­nát fordíthatunk saját forrá­sainkból a falusi beruházási ak­ciókra • Tudomásunk szerint a járás dolgozói értékes fel­ajánlásokat tettek az NOSZF 50. évfordulójának tisztele­tére. — Az eddigi hagyományok­hoz híven a nemzeti bizottsá­gok valóban jó munkát végez­tek ezen a szakaszon is. Ezt bizonyítja, hogy dolgozóink ed­dig közel 21,5 millió korona értékű felajánlást tettek az NOSZF 50. évfordulója tisztele­tére. KULIK GELLÉRT H | iggye el. kedves mérnök úr, van igazság és méltányosság ebben az országban, — mond­ta neki egy meghatódottnak látszó férfiú a börtönigazgatóság irodájában. Több meghatódottnak látszó férfiú is jelen volt en­nél a hivatalos aktusnál, de ő egyikükről sem tudta, melyik kicsoda. A legtekintélyesebbnek látszó közölte vele, hogy ügye a napnál fényesebben tisztázódott, s az Ítélet hatálytalanítása merő formaság, csak idő kérdése, de addig is szabadlábra helyezik. Biztosította afelől, hogy a szocialista állam nagylelkű kártalanítá­sával ls számolhat. Kifejezte abbeli reményét, hogy az őt ért sérelem nem kergeti az ellenség karjaiba, és hű marad kommunista elveihez. Igen. Ű hű maradt, és hű marad, de vajon ők hűek maradtak-e? A komor kételkedés pillanatát hirtelen eláradó nagy öröm hulláma sodorta el. Ö, méltányos­ság és igazságossági Hét éven át szomjazta, várta ezt a percet. Végre elérkezett. Most igaznak látta a jelen­lévő férfiak meghatódását. Szerette volna őket meg­ölelni, szeretett volna mondani valamit, talán Ilyesmit: — Elvtársak, barátaim, erre csak kommunisták képe­sek. A méltányosságnak és igazságosságnak ez a pilla­nata felér bét év méltánytalan szenvedésével. És még­sem mondott semmit, mert a felindulás, a nagy öröm és a nagy-nagy szomorúság megbénította a nyelvét. Átvette Iratait és szótlan kézfogással búcsúzott el tő­lük. Mikor megnyílt előtte a börtön kapuja, s szembeta­lálta magát a rohanó utcával, hirtelen megfélemlett. Csak most döbbent rá, hogy tulajdonképpen nincs is hová mennie. Nincs lakása, nincs otthona, senkije. Es­tig céltalanul járta a várost. Napközben kétszer is be­ült egy Vencel téri kávéházba. Mohón evett és ivott, és falta a lapokat. K' ét év telt el azóta, hogy kiszabadult a börtön­ből. Eleinte a főiskolai internátus egykori portása fogadta be lakásába. Később kapott egy garzonszobát. Egyelőre nem dolgozott. Súlyos leukémia gyötörte. — Ez Jáchymov — gondolta olykor, és megborzon­gott. A munkaképtelenségéből és az állam nagylelkű kártalanításából élt. Néha elővette az elektronikus in­formáció gyűjtésről Irt régi értekezéseit. Most maga sem értette egykori munkáit, bár néhány ötletét alkal­mazták a fiatal elektronikai iparban. Fáradt volt. Nap­ról napra egyre fáradtabb. a Már nem voltak illúziói az igazságosságról és a mél­tányosságról. Perét felújították, az ítéletet hatálytala­„„_ nltották. A kémkedés vádja alaptalannak bizonyult, de ' a bíróság megvetéséért kiszabott néhány hónapi bün­18. tetést egyszerűen letöltöttnek tekintették. Annak ide­jén sztupídnak nevezte az ügyészt, a bírót és a váddal 5 azonosuló védőügyvédet is. Tehát ezt a vádat fenntar­tották. Nem törődött vele. Még ma is félelmetesen hülye komédiának tartotta az egész pert és minden szereplőjét. Egy nap eltűnt az aktatáskája. A villamos­ban vagy az étteremben felejtette, vagy egyszerűen el­lopta valaki. Rá egy hétre letartóztatták. A főpálya­udvar előtt történt. Épp Lídiát várta a villamosmegál­lónál. A vallatásnál megmutatták neki a táskáját. A magáé? — kérdezték tőle. Az első pillanatban megörült: — Ni csak a táskám! A tárgyaláson szembe­sítették egy sose látott nyápic alakkal, akiről azt állí­tották, hogy nyugati kémközpont ügynöke, aki egye­nest rámutatott: — Igen, ettől az úrtól kaptam a táskát és benne a rajzokat. Az el z eimara RANDEVÚ Állítólag a kutatóintézet trezorjából eltulajdonított rajzok voltak. Nem, abban a táskában nem voltak semmilyen rajzok, csak Zola Igazság című regényének cseh fordítása volt benne aznap. Lidának vette a szü­letésnapjára. A táska valahol, sehogy sem tudott visz­szaemiékeznl rá, hol, eltűnt. Nem értette az egész helyzetet. Lehordta az ügyészt, a bíróságot, a védő­ügyvédet. Ezért külön büntetést szabtak ki rá, a kém­kedés bűntettét állítólag ő maga ismerte be, hiszen elismerte, hogy a táska az övé. Most, annyi év után nem haragudott már senkire. Sem az ügyészre, sem a bíróra, sem az ügyvédre. Nem ls gondolt rájuk, csak Lldára gondolt, és a megállóra ott a főpályaudvar előtt. Pedig még a találka helyét is bizonyítékul használták ki ellene. Azt állították, nem a találka miatt ment oda. A pályaudvarra Indult. Meg­sejtette, hogy a nyomozó hatóságok rájöttek üzelmeire, s el akart utazni. El akart menekülni. Ö, méltányosság! Az ügyész még mindig ügyész, a bíró, aki elítélte, még mindig bíró, a védőügyvéd, aki elárulta és kiszolgáltatta védencét, még mindig ügy­véd, s még mindig ugyanazt csinálja, de ő nem ugyan­az, aki volt. Tulajdonképpen már nem is mérnök. Nem dolgozik. Nem tud dolgozni. Negyvenegy éves korá­ban roncs, megfáradt öreg ember. Naphosszat pihen, sétálgat, és Lidát várja. Két év­vel ezelőtt, hogy elbocsájtották a börtönből, vissza­kapta az iratait és a holmiját. Közte egy megcímzett, feladatlan levelet. Felbontva adták vissza, s eleinte nem tudott mit kezdeni vele. Egy nap kivette a meg­kopott borítékból, és elolvasta. Lida, ezüst nyírfácskám, este hétkor várlak a meg­szokott helyen, a megállónál. Ennyi, csak ennyi állt a levélben, de az a néhány sor egészen felkavarta, s életre keltette minden emlékét. Szinte látta karcsú alakját, világító szőkeségét, finom, fehér arcbőrét. Ezért nevezte ezüst nyírfácskának. A karcsúsága, sző­kesége, finom, fehér arcbőre miatt. Lida diáklány volt. Főiskolás Tanítónő akart lenni. A főpályaudvar előtt, a villamosmegállónál szoktak találkozni. Oj borítékot vett elő, megcímezte és feladta a hét évvel ezelőtt keltezett levelet. Másnap elment a talál­kára, a megszokott helyre a megállóhoz, de Lida nem jött el. dt É |£ letének azóta nincs is más tartalma, csak Li­da. Lida, aki sose jön el. Egész napja türel­metlen várakozásban telik el. Várja az estét, hogy kimehessen a pályaudvar elé a megál­lóhoz. S aztán vár. Egy órát, két órát, három órát, s éjfél körül letörten, fáradtan és kétségbeesve vissza­tér garzonszobájába. Két éve naphosszat nem tesz semmit, csak vár. Li­dát várja. Tudja, hogy hiába vár. Lida azóta férjhez ment, vagy valami vidéki iskolában tanít, vagy meg­halt talán. Már tudja, sose jön el, és mégis vár. Meg­néz minden karcsú, szőke fiatal asszonyt. Hátha Lida. Pedig Lida talán nem is karcsú már, nem is fiatal. Mégis vár. Lida meg sem érdemli. Nem látogatta^meg a börtönben. Hiába Irt neki. nem válaszolt. Elfelej­tette. Aznap is várta. Éjfélig várt rá a pályaudvar előtt. Tudta, hogy nem Jön el, s már örült is, hogy sose Jön el, mert így mindennap rá gondolhat, és minden- , nap várhatja. Éjfél előtt, már éppen haza akart men­ni, váratlan megjelent. Szőke volt most ls, karcsú volt most is, az arcbőre is finom, fehér. Energikus, vállas férfi karjára támaszkodott. Alighanem a férje. Mel­lettük egy öt-hatéves kislány, nagyon álmos kis Lida ballagott. Mikor megpillantotta őket a pályaudvar főbejáratá­nál, hirtelen rádöbbent, hogy vele valami jóvátehetet­len és helyrehozhatatlan dolog történt, s ezen már nem segít se méltányosság, se igazságosság. Kifosztot­ták, teljesen kifosztották. Még a hiú várakozás örömét Is elvették tőle. Éjfél után két óra körül ért haza. Meg akarta gyúj­tani a gázkályhát, mert hűvös ősz volt már. S akkor valami mást gondolt, és eloltotta az égő gyufát. A gáz halk, sziszegő hangot hallatva elözönlötte a szobát. Ügy ahogy volt, felöltőben, puha nemez kalapban az asztalához ült és tenyerébe hajtotta fejét. Nem érzett semmit. Senkit nem gyűlölt, senkire nem haragudott. Sem a nyomozókra, sem az ügyészre, sem a bíróra, sem a védőügyvédre. Lldára sem. Agyát, szívét, egész testét kellemesen lenyűgöző fáradtság bo­rította el. öngyilkosságának hírét egyetlen lap se közölte. 4aleleaHuab BABI TIBOR

Next

/
Thumbnails
Contents