Új Szó, 1967. április (20. évfolyam, 90-118. szám)

1967-04-15 / 104. szám, szombat

Űrhajósok iskolája S

okak felvetik a kérdést: Hogyan készülnek tulajdonképpen az űrhajósok felelősségteljes küldetésükre? Létezik Iskola, ahol megkapják az ehhez szükséges elméleti és gyakorlati ismereteket? Elő lehet-e teremteni földi viszonyok között az űrhajóban való tartózkodás, a kormányzás és a súlytalansági állapotban való mozgás feltételeit? Ezekre a kérdésekre Nyikolaj Kamanyln vezérőrnagyba szovjet űrhajósok iskolájának oktatója adott választ. — Létezik ilyen iskola — mondotta Kamanyin elvtárs. — A szovjet űrhajósok iskolája konkrét programmal, hagyományokkal, tanrendszerrel és gyakorlati tapasztalatokkal rendelkezik. Az ember első űrrepülésének előkészítése során felhasználtuk mindazokat az elméleti elképzeléseket és ismereteket, amelyek az űrben való tartózkodás feltételeiről rendelkezésünkre álltak, egyebek között a nagy CiolkovszkiJ munkáit is. A fő nehézséget a súlytalansági állapothoz való alkalmazkodás jelentette. Az ilyen állapot mesterséges előidézése földi és földközeli feltételek között ugyanis nagyon bonyolult. Mégis sikerült! Mégpedig pilótáink sugárhajtású repülőgépein. Igaz, csupán 30—40 másodpercre, de ez elég arra, hogy az ember érzékelhesse, mi vár rá a világűrben. Már Jurij Gagarin első űrrepülése előtt sok mindent sikerült a gyakorlatban ellenőrizni. Az első élő űrutasok — a Belka és a Sztrelka — repülését az indulás pillanatától a Földre való sikeres visszatérésig — orvosok, tudósok és az űrhajósJelöltek is televízión figyelték. A kutatók már ekkor meggyőződtek, hogy a gyakorlat nem sokkal marad el az elméleti elképzelések mögött. JuriJ Gagarin, s hasonlóképpen a többi űrhajós ls program szerinti edzést végzett. Az edzés részleteit folyamatosan dolgoztuk ki. Nagy jelentőséget tulajdonítunk — hangsúlyozta Nyikolaj Kamanyin — a pszichikai előkészítésnek. Szakemberek, orvosok készítették elő az erre vonatkozó teszteket, ők ellenőrizték, milyen eredményeket hozott az előkészítés. Váratlan nehézségek Az űrhajós-jelöltek naponta foglalkoztak elméleti kérdésekkel is. Tanultak csillagászatot, fizikát, mechanikát, űrbiológiát, orvostudományt és tanulmányozták a rakéták és a rakétahordozók elméletét. Sokan e tudományágakban repülésük előtt csak az első lépéseket tették meg. A Földre visszatérve közölték értékes észrevételeiket a tudósokkal s megfigyeléseikkel segítettek eltüntetni a „fehér foltokat". Elmondhatjuk, hogy most már rendelkezünk kellő anyaggal, amely hivatásos űrrepülőink előkészítésének alapját képezi. Ez se ment egyszer* re. Mégis már Jurij Gagarin űrútja ls Igazolta kiindulópontunk helyességét. Nem kétséges, hogy a világűrbe csak egészséges pszichével rendelkező és fizikailag jól felkészített ember repülhet. Csak ilyen ember bírja ki a rakéta indításakor és a leszállás közben fellépő megterhelést s az űrfülkében való munkát. Ám mindez még kevés volt. Csak a kozmoszban való hosszabb tartózkodás igazolhatta következtetéseink helyességét. Germán Tyitov űrútját például napokra kiszámították és beütemezték. Azért napokra, mert 24 órás ciklusban játszódnak le az ember életében a legfontosabb mozzanatok, beleértve a munkát, az étkezést és az alvást is. Germán Tyitovnak az űrhajóban eltöltött napjai is nagyon sokat adtak a szovjet űrhajósok iskolájának. Ő találkozott először az egyensúlyérzet Ideiglenes zavarával — a súlytalanság egyik fő veszélyével. Jómaga megküzdött ezzel a nehézséggel s ezzel útmutatást adott a további űrhajósoknak is, hogyan kerüljék ki ennek veszélyét. Később Andrijan Nyikolajev és Pavel Popovics hosszabb repülése is igazolta, hogy az ez irányú edzési rendszerünk helyes volt. Ezt bizonyította Valerij Bikovszkij és Valentyina Tyereskova páros repülése is. Felkészülés az űrsétára Közben újabb és újabb feladatokkal kellett megküzdenünk. A világűr meghódításában egy újabb célt tűztünk magunk elé: az embernek a kabinból ki kell lépnie a világűrbe. Kitűnt, hogy Alekszej Leonov, Pavel Beljajev és az őket követő, a közeljövőben űrsétára készülő űrhajósok számára nem elégséges a szokásos előkészület. Leonov repülőgép fedélzetén tartotta meg a „főpróbát" az űrkabinnak a légnyomást kiegyenlítő kamrán keresztüli elhagyásra. A védőöltönyt nemegyszer alacsony nyomás alatti hőkamrában próbálták ki, ami súlyos megpróbáltatást Jelent az űrhajós számára. Leonov a Földre visszatérve kijelentette, hogy a kabin elhagyása s a visszatérés könnyebb volt, mint az edzés. Persze, Leonov az előkészületek idején keményen dolgozott. Mindennap szkafanderbe öltözött, kiiktatva a szellőzőberendezést előbb egy, majd kettő, három, sőt tíz órán át dolgozott így. Az embernek az űrben tett első sétája JurlJ Gagarin első űrrepülésével hasonlítható össze. Az amerikai űrkutatók nem véletlenül csak Leonov űrrepülése után határozták el magukat e kísérlet megismétlésére. Hiába, Leonov űrsétája után sok minden egyszerűbb lett. Csoportos repülés Az kűrben különböző a követelmény az űrhajó parancsnokával és az firutasokkal szemben. Az utóbbiak a jövőben tudósok, újságírók, filmoperatőrök és más foglalkozásúak ls lesznek. Ilyen szerepelosztás-próbára már a Voszhod fedélzetén is sor került. Az űrhajó parancsnoka a jól felkészült Vlagyimir Komárov volt, a személyzetet Konsztantyln Feoktylsztov tudományos dolgozó és Borisz Jegorov orvos alkották. Komarovnak a repülés alatti fizikai megterhelését nehéz összehasonlítani a másik kettőjével. A kitűnő parancstokra bízott személyzet sikeresen megbirkózott a különféle feladatokkal. Azok a tudományos információk, amelyeket ők közöltek, jelentős mértékben gazdagították az űrhajó konstrukciójára vonatkozó ismereteket s kibővítették a csillagászat, a biológia és az orvostudomány Ismerettárát. A Voszhod-2 későbbi útja megerősítette feltevéseink helyességét: a tapasztalt, erős akaratú, jól felkészített parancsnoknak helyt kell állnia minden körülmények között. Mindig készenlétben kell lennie a váratlan eseményekre. Amikor a Voszhod-2-nek vissza kellett térnie a Földre, mint ismeretes, kétségek merültek fel, hogy az űrhajó le tud-e szállni önműködően a földi állomásról leadott rádióparancsra. Ekkor Beljajev átvette az űrhajó kézi irányítását. Leonovnak, miután befejezte űrsétáját, az utolsó keringés Idején székében kellett feküdnie, % nem volt szabad zavarnia a parancsnokot munkájában. Beljajev helyes Irányba vezette az űrhajót, és megváltoztatva a repülés pályáját, Perm közelében sikeresen „főidre tette" azt. „Miért nem repült másodszor még egyetlen szovjet űrhajós sem?" — teszik fel többször a kérdést. Erre nem nehéz feleletet adni. A világ űr meghódításának első szakaszaiban arra törekszünk, hogy minden alkalommal új űrhajóst küldjünk a kozmoszba, akik más-más előkészítést kapnak. s akik eltérő biológiai sajátosságokkal rendelkeznek. Nő űrhajósunk, Valentyina Tyereskova űrrepülése bizonyos fokig szintén része volt annak a tapasztalatszerzésnek, amelyet most jól gyümölcsöztetünk az űrhajósok szigorú kiválasztásában és előkészítésében, ir Ű

rhajósaink természetesen többszemélyes űrhajók parancsnokaként másodszor, sőt többször is indulnak majd űrútra, bizonyára már az új űrhajós-nemzedék tagjaival, mivel a világűr meghódítása nem egy évtized dolga. (APN) Ketten is szaladtak érte .., Az apa magas, szikár, olajbarna férfi. Haja, bajusza akár az éjszaka. Tekintetében valami szomorú riadtság. — Mit akarnak tőlem? Nekem valamennyi gyerekem... Egyformán szeretem őket. Csak az asszony ... Nem bírja elviselni, hogy a józsi ilyen ... Már azt is mondta, hogy nem az ő gyereke... Kicsi, barna fiúcska kapaszkodik fel a Garam felől. Testvérei, akik érte futottak, kíváncsian követik . Kissé kifulladva áll meg. Tekintete állandóan az apján csüng. Olyan, mint egy megriadt állatka. Vézna testén elnyűtt mackóruha. öt-hat esztendősnek vélhetné az ember. Barna arcocskája maszatos, hamuszürke. Talán az izgalomtóL Barátságos szóval próbálom kicsit megnyugtatnL Majd pajtáskodva megkérdezem a nevét. — Pepik M válaszol kurtán. — Más neved nincs? Gondolkozik, majd így felel: — Kiss Józsinak hívnak. — Hol voltál? Kecskét legeltetni a Garamnál. — Iskolába nem jársz? — Nem. — Miért? i—- Nem tudom. «— Hány éves vagy? — Nem tudom. — Bántanak a szüleid? — Nem. — Anyuka sem? E-: Nem. — Miért volt eltOrve a kezed? — Nem tudom. Tekintetét egy pillanatra sem veszi le apjáról. Tudom, hogy nem mond igazat. Hazudik, mert fél, nagyon fél az esetleges következményektől: az irgalmatlan szülői megtorlástól. A rongyok alatt most is számtalan sebhely bizonyítja a szülői kegyetlenkedést. örül, amikor kereket oldhat. Fut vissza a Garamhoz. Az apa harminchat esztendős, ugyanannyi az anya. Hét gyerekük van. Közülük a sorrendben Józsi — vagy ahogy 6 nevezi magát, Pepik — a harmadik. Hét élő gyermek. Tavaly, nemsokára a szülés után kettőt temettek el: ikrek voltak. Az anya újból várandós. Kiss József, az apa, csak akkor beszél, ha kérdezem. — Miért bántják ezt a szerencsétlen gyermeket? — Rossz... Talán beteg is. — Hány éves a fiú? f—- Tíz. F- Miért nem jár iskolába? — Három esztendővel ezelőtt beirattuk. A tanító hazaküldte — Miért küldte haza? — Bevizelt... és megette a ceruzát. — Voltak orvosnál? — Igen. — Mit mondott? — Azt, hogy maradjon itthon. Valamilyen intézetbe kellene vinni. Azóta három esztendő telt el. Kiss Józsi nem került intézetbe, sem orvosi kezelésben nem részesül. Megmaradt kis vadócnak, fekete báránynak a családban. Az iskolába sem hiányzik senkinek. Édesanyja ls előkerül. Felfájásra panaszkodva, bizalmatlan pillantásokat vet rám. Egyszerű asszony. írni, olvasni sem tud. Talán módját ejthette volna a tanulásnak, még fiatal. Ezt azonban most ne firtassuk. — Miért bánik olyan kegyetlenül a Józsi gyerekkel? <—- Csak annyi verést kap, amennyit megérdemel. — Gyűlöli őt? — Nem, csak szégyellem. — Miért szégyelli? — Mert akárhol összecsinálja magát. A falusiak engem szólnak meg érte. Azt mondják: milyen anyja vagyok, hogy nem szoktatom le róla ... — Azt beszélik, hogy nem tartja a saját gyermekének, azért üldözi. — Ha az ember dühös, mindent mond ... — Miből gondolja, hogy nem a magáé a fiú? — Abból, hogy ilyen. A többi gyerekem mind rendes, csak ez az egy... A kórházban cserél hették ki... — És ha intézetbe vinnék. Alamuszi pillantást vet rám. — Vigyék. Nekem marad még hat. És amint látja — domborodó hasára mutat. — A faluban megvetik, amiért Mi lesz veled, Pepik ľ ilyen kegyetlen a gyermekéhezi — Az emberek rosszaki Próbálná csak meg valaki az én helyzetemet... A kis Pepik sorsáról előzetesen levélből értesültem. Idézek a sorokból: Egy szerencsétlen iskolaköteles, sok-sok kínzást átszenvedett fiúcska érdekében kérjük segítségüket. Nem tudjuk mi a helyi nemzeti bizottság véleménye az ügyben, de mi azt szeretnénk, ha mielőbb, sürgősen történne valami az érdekében. Addig míg az anyja el nem veszejti." A szomszédok nem szívesen nyilatkoznak. Nem akarnak más dolgába avatkozni. Csak az elejtett szavakból lehet következtetni FOtik, verik ... — Különösen az anyja , kegyetlen hozzá. — Éhezik. Pédig nem kellene... — Sokszor napokig sem mer hazamenni... « Gyakran kint, vagy a kecskeólban alszik ... A helyi nemzeti bizottság elnöke előtt nem ismeretlen az ügy. Már a múlt esztendőben foglalkoztak vele. Az orvos megállapította, hogy a szülők kínozzák a gyermeket. Egész testecskéje tele van forradásokkai. Rosszul táplált, testileg és szellemileg fejletlen. Idegrendszerét az állandó félelem tönkretette. A megállapítások alapján a múlt év őszén a helyi nemzeti bizottság javasolta, hogy a szülőktől vegyék el a gyermeket, helyezzék intézetbe. Javaslatukat elküldték a Lévai Járási Nemzeti Bizottság ifjúságvédelmi osztályának. Majd a bizonyítékok, vélemények alapján a bíróság döntött: A gyermeket saját érdekében Intézetbe kell helyezni. A Garamvezekényi Helyi Nemzeti Bizottság elnökének személyes véleménye, hogy az anya a kegyetlen. Az apát rendes embernek tartja. Csak nem eléggé erélyes. Talán a családi békesség kedvéért elnéző az aszonynyal szemben. így vélekednek a szövetkezetben is, ahol Kiss József, az apa, harmadik esztendeje dolgozik. Az agronómus szerint elismert Jó munkás. Átlag 1100—1200 koronát keres havonta. Terményt kap, háztáji földje van. Állatokat nevelhetne ... Nem is beszélve a havi 1600 korona gyermeksegélyről. Pepiknek nem' kellene éheznie. Akkor miért éhezik? A tanítónő szerint legnagyobb hiba, hogy mindkét szülő iszik. Ilyenkor történnek a bajok. A Járási közgyám szerint a gyerek jövője határozott beavatkozást kíván. A Járási szervek már mindent megtettek, hogy intézetbe kerüljön. Baj, hogy egyelőre nincs hely. Garamvezekényen csak egy ilyen eset van. Járási méretben több mint kétezer olyan gyermeket tartanak számon, akikről a társadalomnak kell gondoskodnia. Az ügyet azonban újból napirendre tűzték. Tovább szorgalmazzák. Kiss Józsiból embert akarnak nevelni: részben pótolni azt, amivel szülei, adósok maradtak: a szeretetet, az emberséget. SZARKA ISTVÁN