Új Szó, 1967. április (20. évfolyam, 90-118. szám)

1967-04-13 / 102. szám, csütörtök

» Négy új verseskötet A tartalmilag és formailag egyre gazdagodó csehszlovákiai magyar irodalom a napokban újabb meglepetést szerzett. A Tatran Könyvkiadó Magyar Üzemének nyomdáját szinte egyidőben hagyta el 4 csehszlovákiai magyar költő verseskötete. A négy közül kettő IPetrik lózsef és Simkó Tibor) most jelentkezik először önálló kötettel. Veres János negyedik, Ozsvald Árpád ötödik kötetét jelentette meg. Petrik József: SZÍNVÁLTOZÁS Petrik sajátos hangú költő. Keveset publikál, a keze alól kikerült versek azonban finom veretüek, a gyöngyszem értékével bírnak. Színváltozás című kötetében szerelmi és társadalmi lírát közöl. Hangja magabiztos, verstechnikája igényes. Simkó Tibor: PÓLUSOK Simkó Tibor is azok közé a költők közé tartozik, akik ritkán szólalnak meg, de akikre érdemes figyelni. Mélázó, befelé forduló lírikus. Pólusok című kötetének versei formailag a költészet klasszikus példáit követik, mondanivalójukban azonban időszerű kérdésekkel foglalkoznak, egyéni filozófiát sugallnak. Veres János: FEHÉR SZARVAS Veres János a gömörl táj szerelmese, érzékeny lelkű költő. Fehér szarvas című kötetében változatlanul a népies líra útját járja. Kötetét a változatos téma, a meggyőző hang és a kifinomult verstechnika jellemzi. Ozsvald Árpád: LATERNA MAGIKA Ozsvald Árpád az epigrammák művésze. Indulatainak ritkán ad hangot. Befelé forduló, szemlélődő költő. Laterna Magika című kötetében sajátos útját járja. Néhány verse azonban új húrokat penget, eddig ismeretlen oldaláról mutatja meg a költőt. Forma- és élményvilága egyaránt gazdag. (b) Az alábbi verseket a most megjelent kötetekből választottuk. PETRIK JÓZSEF: p

urcs

a virág Vigyázva ápolták, nevelték a társadalmi üvegházban, tövébe gonddal adagolták a nedvességet és a trágyát, okos kertészek álmaikat rejtették sudár derekába. A virág más lett. Más egészen. Szegény kertészek, bölcs vakondok riadnak, lábujjhegyre állnak de nem látnak a friss hajtások sziromkészítő rejtekébe. - Nos, kivirágzik, nem virágzik? Mi lesz, kertészek, nekiálltok a sudár törzsnek - fejszeéllel? SIMKÓ. TIBOR: A villamos fehére Vén, rozzant villamos fut álmosan, törött hajó gyanánt dűlőn, sötét vizekbe ringva; hosszú, kihalt az út, a vágyak rozmaringja rőzsévé hervadott a padsorok fölött. Egyszer csak, ím, fehér sirály a part fölött, belibben Ö, puhán behuppan álmainkba, s a puszta kép nyomán reményre lángol mind a magányos, zord legény, a bús hajótörött. Pedig bohó remény; reá más férfi vár, nem holmi álmodó vagány, nem húsz sivár év, ócska nadrágban, minek kopott a térde. S mégis - ahogy kiszáll, s a csöngő újra csöng; és illattal kínál, és ránk borul a csönd: a véres, balga szív kettéhasadna érte. VERES JÁNOS: Erdők, erdők A holdkorong vállamra hajlik hűlni, pihenni, ha kihevül; az őz, ha farkas elől fut, szívemen keresztül menekül. Erdők, erdők, erdők, óriás orgonák zúgnak bennem, héja tépte gerlék sírását, mint éneket a hegy, visszazengem — kiszáradt sombokor, ledőlt bükk, eltaposott harangvirág; kegyetlen testvéreim, nyugalmam aranypénzét szétkapkodó haramiák. OZSVALD ÁRPÁD: Mese é

s valóság Elindultam, hogy a kék tengerek hetvenhetedik szigetéről elhozzam néktek az élet és a halál vizét. Most itt állok kíntól gyötörtén, két teli korsóval a küszöb előtt; nincs biztos jel, rég elfeledtem, melyik őrzi az örök élet titkát, s melyik az égető halál háza. Ó, emberek, ki nyújtja felém a karját, hogy a kétség poharát kiürítse, tudva, ez a borzalmak vállalása, tudva, hogy táltos lovunk elveszett, és nem szívja fel tüzes orrlikába a halált fakasztó mérgeket. SZÜLÖK, NEVELŐK FÓRUMA LECKEFELMONDÁS VAGY TUDÁSPRÓBA? dalomoktatás célja nem lehet csak a vers vagy prózai mű tárgyszerű Ismerete. A tanár magyarázata, a tankönyv és a jegyzet kellő ismeretanyagot ad ahhoz a tanulónak, hogy a müvet korban elhelyezze, mondanivalóját értelmezze. Sajnos, az ismeretek ilyen mélységéről a szülők legtöbbször nem tájékozódnak, könnyen elhiszik gyermekük állítását, hogy a tanár oda nem illő kérdéssel szándékosan megzavarta őket." EGY MÁSIK SZÜLŐI PANASZ szerint a gyerek hiába tanulja meg sorozatosan, tehát napról napra a leckét, hiszen amikor felelésre kerül sor, az új leckén kívül a régi anyagot is kérdezi a tanár, s az erre adott feleletet egyenlő értékűnek tartja az új lecke felmondásával. Ha a gyerek napról napra lelkiismeretesen készül, miért van szükség arra, hogy kéthárom héttel vagy esetleg több hónappal korábban tanult anyagot is számon kérjen a tanító, esetleg olyat, amelyből annak Idején a gyerek kitűnő feleletet produkált? Nincs ebben a módszerben valami abból a rossz tanári gyakorlatból — kérdezik a szülők —, hogy addig kell kérdezni a tanulót, amíg valamelyik kérdésre nem tud válaszolni? Mindenekelőtt azt kell számításba venni, hogy az igazi tudás nem a lecke felmondásából, hanem a tanult anyag megértéséből és gyakorlatban való alkalmazásából áll. A megértett és helyesen megtanult lecke, a rendszeres ismétlés hatására nem tűnik el a tanuló fejéből, hanem a lényeg leüllepszik, hozzákapcsolódik más ismeretekhez, egyszóval tudássá válik. Az Igazán jó tanuló csak örül, ha a régebben tanult ismeretet újítsanak fel, ezt azonban a legtöbb tanuló otthon nem mondja el szüleinek. GYAKRAN ELHANGZÓ szülői panasz, hogy az iskolában igen kevésszer feleltetik a tanulókat, s az Így adott félévi vagy év végi jegyek nem reálisak. Nemrég egy Ismerős másodikos gimnazista lány látogatott meg, s elmondta, hogy volt olyan osztálytársa, aki az első félévben egyetlenegyszer felelt, s ez lett a félévi jegye is. Mások egyetlen röpdolgozat jegye alapján kaptak félévi osztályzatot. Ismét másokat egy felelet és egy dolgozat alapján bíráltak el a tanárok. A tanároknak Is egyik legnagyobb gondjuk és fájdalmuk, hogy a heti egy-két órán alig van Idejük feleltetni. Pedig, ha egy tanulót félévenként csak kétszer feleltetünk, lényegében a tudnivalók 6—7 százalékáról ad csak számot. Ezért kérdezünk mindig a régi anyagból is, s nem is mindig szöveget, szabályokat, hanem megköveteljük a kísérleti eszközök ismeretét, sőt bizonyos mértékű használatát Is. A szülők erről Is gyakran megfeledkeznek, amikor a felelet realitását vitatják. AZT HISZEM, hogy az elmondottakból a szülők és nevelők „perében" a nevelőknek kell igazat adnunk akkor is, ha elismerjük, hogy bizony akadnak türelmetlen, túlzott követelményeket támasztó tanárok Is. Abban viszont igazat kell adnunk a szülőknek, hogy az iskolának gondoskodnia kellene a pedagógusok értékelési rendjének megmagyarázásáról, mert így kevesebb lenne köztük a félreértés. T. J. Bálon A hatalmas bálterem parkettjén asszony táncol a fiával. Harminc esztendővel ezelőtt a fiú apjával táncolt így, akit felakasztottak a nyilasok. A fiú apja ruháját viseli. Azt, amiben esküdött. Az asszony görcsösen kapaszkodik a vállába. Ujjai alatt érzi MÁR MESSZE VAGYUNK az első félév izgalmaitól. A tanulók az év végi bizonyítványhoz gyűjtögetik a jegyeket, de a félévi érdemjegyek fölötti családi viták még mindig nem akarnak elülni. A vitatott problémák általában két csoportba sorolhatók. Az egyikben a félév folyamán gyűjtött feleletek kevés számát említik, s az abból adódó félévi érdemjegyek realitását vonják kétségbe, a másikban pedig a szülők és nevelők közti örök vitáról van szó: a feleletek különböző értékeléséről. A szülők egy része — s elsősorban azok, akik sokat törődnek gyermekükkel, rendszeresen foglalkoznak velük — nem érti meg, hogy a jól felkészült, a napi leckéjét otthon kifogástalanul felmondó gyerek miért felel az iskolában „tudásán alul". A lányom kifogástalanul tudta a verset — mondta egyik szülő — abból felelt, hibátlanul elmondta és mégis négyest kapott, mert a tanár különféle kérdéseket tett fel, s ezzel megzavarta, szándékosan lerontotta az érdemjegyét! Azt, persze, még a panaszkodó szülők többsége is tudja, hogy az iskolai és otthoni felelés körülményei nem azonosak. Az iskolában nem egyszerűen leckefelmondás van, nem is csupán az apa és az anya hiányzik, hanem egy egész osztály figyeli a „produkciót", sokszor bizony nagyon kritikusan, a versenytársak izgalmával. Olyasféle ez, mint ahogy a sportolók egy része is jobb eredményt tud elérni edzésben, mint a versenypályán. S az iskolában ott a tanító, a „versenybíró", akinek másféle követelményei vannak a bemutatott tudással szemben, mint a szülőknek. DE AZ ISKOLAI FELTfiTELES lélektani nehézségeit leszámítva is nem lekicsinylendő az a bizalmatlanság, amelyet a szülők egy része gyereke tanáraival szemben érez. Esetenként lehetnek jogos kifogások, az Iskolavezetésnek, valamint a tantestületnek kollektív kötelessége, hogy felfigyeljen az ilyen jellegű panaszokra, megtárgyalja azokat, s javaslatot tegyen a megoldásra. Általánosságban mégis azt lehet mondani, hogy a szülők kifogásai azokból a különbségekből fakadnak, amelyek a tanítói értékelés céljai, lehetőségei és módszerei, valamint a szülők „osztályozása" között vannak. Az előbb említett szülő azt panaszolta, hogy a versmondás után a tanár különféle kérdéseket tett föl, s ezzel megzavarta a tanulót. Megkérdeztük a pedagógust, aki az esetről a következőket mondotta: „Az iroanyagból kérdezik, s így biztos tudásáról adhat számot. A szülők otthon a napi leckét kérik számon, s legtöbbször azt sem teszik meg, hogy a leckéhez kapcsolódó kérdésekről tájékozódjanak. Azt természetesen nem lehet előre megmondani, hogy egy leckéhez milyen, egyszer már megtanult ismereteket kérdeznek az iskolában, az azonban bizonyos, hogy belső, tartalmi összefüggések nélkül a jő tanár ma már nem tesz föl a felelőknek kérdéseket. Sót, sokszor azt is megmondjuk a tanulóknak, hogy egyegy leckéhez milyen régebbi az anyag finom szövését. S a fiú éppen annyi éves, mint 0 volt, az apja, a férfi, akit szeretett. Nagyon szerette. Az életet jelentette számára, a halált is. De nem halhatott. Az élet parancsolt, amely két kis gyermekében nyert megfogalmazást. Cényárban úszik a bálte' rem. Halk nevetések szárnya kél. Szerelmes félmondatok hullnak a simára csiszolt parkett keskeny léceire, ahol egy asszony táncol a fiával. Mérhetetlen messzeségben valami mozdul, egy sereg fekete holló: a Múlt. Az aszszony vállára telepszenek. Nem jó madarak. Feltámasztják a halottakat. A férjét is. Nem, mégsem. Ogy jön eléje holtan. Koponyacsontja árulkodik. Fogai ts. Mandulaszín gyöngysor volt. Az arca még felismerhető, az alakja is. Megőrizte a föld. A férfi, akit kilenc éven át dédelgetett, akivel hált. £

ladta minden eladható holmiját. Négy hónapon át ásatott a sínek körül. A férfi holttestét akarta. Akkor nem sikoltott. Akkor már nem. A könnyei azért csak hullottak. Szép csendesen. Egyetlen zokszó nélkül. Nem könny volt, ami a szeméből hullott. Senki sem tudja, de vér volt. Elsá padt akkor. Mindörökre. Le folyt a vér a szívéről, az erei bői is. Elsápadt az élete. Sok ba került, de kiásatta. Azután «i fogott hozzá az élethez. Csu- _|||J pasz életük maradt meg csupán. Es persze, a halott. Es ez 1937 a ruha az egyetlen -emlék. Az Övé volt. Ujjai alatt érzi az IV. anyag finom szövését. Görcsösen kapaszkodik fia vállába. 1' MOYZES ILONA O MINDEN 20. KÖNYVSORSJEGY NYER. 65.000 NYEREMÉNY 3 ŠKODA MB 1000-es személyautó 3 társasutazás Montrealba az EXPO 67 világkiállításra Társasutazások Olaszor. szágba, Egyiptomba, a Közép-Keletre, Ausztriába és más értékes nyeremények. V E S Z T E S ÚF-287 NINCS