Új Szó, 1967. április (20. évfolyam, 90-118. szám)

1967-04-13 / 102. szám, csütörtök

Csak o feleségem elégedett legyen / '/ j bérházba költöztünk. Hamar megszoktuk az új dolU gokat, a sohasem működő liftet, hogy a melegvizes csapból sohasem folyik meleg víz, meg hogy a szomszéd zongoráján csak fortisszimóban lehet játszani. Szóval mindennel megbarátkoztunk. Baj csak a köszönéssel van. Vagyis azzal, hogy ki kinek és hogyan köszönjön, illetve hogyan ne köszönjön, illetve ... Látom, nem értik ... Kezdetben én sem értettem. Nejem avatott be a társadalmi érintkezés eme formájának kiismerhetetlen titkaiba. A problémával akkor találkoztam először szemtől szemben, amikor a napokban köszönés nélkül elment nejem mellett az egyik újdönsült szomszédunk, egy jelentéktelen hivatal még jelentéktelenebb főnökének neje, aki mellesleg egykorú lehetett a feleségemmel. — Beképzelt liba! — sziszegte nőm. — Azt hiszi, hogy én köszönök neki... Mintha te nem volnál annyi, mint az ö férje . .. Pár nappal később egy igen magas beosztású lakótárs felesége libegett el mellettünk a lépcsőházban. Nem köszönt a feleségemnek, pedig jóval fiatalabb nála. — A naccsága! — intett utána nejem sokat sejtetően. — Majd lesz még az ő férje is kisebb ember. A jegenyék sem nőnek az égig. S különben is, ha valóban olyan müveit, amilyennek saját magát képzeli, neki dukálna előre köszönni... Ez az intelligencia fokmérője, ugye? D uzgón bólogattam. Ilyen esetben nemet mondani — kész harakiri. Legközelebb nejem feltűnően hidegen fogadta a földszinten lakó nagylány köszönését. — Hát ezzel meg mi a bafod? — bámultam. — Nahát, te tisztára süket vagy... ! Nem hallottad, hogy kezét csókolommal köszönt nekem? — Na és? Ml van abban ... Az anyja lehelnél... — Fúj, szégyelld magad! Ronda vagy. S ha az is lehetnék, neki ehhez semmi köze ... A béka ... A dolgok akkor érték el tetőpontjukat, amikor a minap ŕ* a szomszédasszony, a harmadikról, már messziről köszöntötte nejemet. No, végre, gondoltam, most már elégedett lehet, íme, az udvariasság iskolapéldája. Bámulatom nem ismert határt, amikor alighogy elbúcsúztunk az aszszony ságtói, nejem kirobbant. — A vén kacsa! Van mersze nekem előre köszönni. Azt hiszi ezzel fiatalabb lesz? Hiszen a vak is látja, hogy vagy tíz évvel öregebb, mint én ... Látod, milyen ronda? • Ilyen előzmények után került sor az én tragédiámra. Tegnap éppen sétálni indultam életem párjával, amikor találkoztunk a másodikon lakó szép doktornéval. Kérem, én gavallér ember voltam világéletemben, mi sem természetesebb, hogy kezétcsókolommal köszöntöttem az asszonykát. — fenő... neked tisztára elment az eszed! Te teljesen lejáratsz bennünket a házban ... — De mi a baj, szívem, én igazán ... — próbáltam védekezni. — Mi baj... Az ő férje nekem csak jónapottal köszön és még a fejét sem billenti meg hozzá. Te a kezétcsókolommal elismered, hogy a társadalmi különbségek .,. A többire már nem figyeltem. Könnyű elképzelni a foly" tatást. Pillanatnyilag azonban úgy áll a helyzet, hogy a házból hafnalban osonok ki, hogy senkivel se kellfen találkoznom, és éjszaka járok haza, amikor már mindenki alszik. Még ez is könnyebb, mint egý ilyen bérház társadalmi érintkezésének szövevényeiben úgy kiismerni magam, hogy a feleségem elégedett legyen velem. AGÚCS VILMOS j EGY VEZETŐSÉGI GYŰLÉSRŐL ; Tardoskedden több a fény, mint az árnyék KITARTÓ MUNKA A SIKER BÖLCSŐJE Jegyezze meg az új cég nevét! MAGNET utánvéttel szállít az egész köztársaság területén I MAGNET vásárlási kölcsönre is árusít MAGNET kívánságára katalógust küld MAGNET megkezdte az iparcikkek árusítását! Használja ki az új áruház szolgálatait! MAGNET-PARDUBICE szavatolja a megbízhatóságot és a kiváló minőséget. ÜF-317 Lapunk március 22-i számában „Sokáig húzódó ügy" címmel bíráltuk a tardoskeddi szövetkezetben előforduló visszásságokat. Megállapításainkkal a szövetkezet vezetői nem mindenben értettek egyet: ajánlották, hogy vegyünk részt a szövetkezet legközelebbi vezetőségi gyűlésén és alaposabban ismerkedjünk meg a szövetkezet gazdasági helyzetével, a közös belső életével, lássuk, hol tartottak három—négy esztendővel ezelőtt, mire vitték mostanáig. A meghívást szívesen fogadtuk, és most azt mondhatjuk: megérte a fáradtságot. A gyűlésen részt vett Dénes Ferenc, az Oj Szó főszerkesztője, az SZLKP KB tagja, az SZNT képviselője. A kérdéses cikk csak elenyésző része annak a megbeszélésnek, mivel a benne foglalt mondanivaló is csak egy epizódnak, kellemetlen félreértésnek számít a nagy fejlődő szövetkezet életében Ezért most nem tartjuk szükségesnek, hogy részletekbe bocsátkozzunk, esetleg érvekre ellenérveket sorakoztassunk fel. Szerintünk ez azért is szükségtelen, mivel a részletkérdések taglalása elvonná figyelmünket a lényegről. Könnyen úgy járhatnánk, mint az egyszeri ember, aki a fától nem látta az erdőt. A dolog lényege, hogy a közel három és fél ezer hektáros szövetkezetben az utóbbi időben elért eredmények olyan szembeötlők, amelyek önmagukért beszélnek, bizonyítanak. Ez tehát a dolog veleje. A szövetkezet vezetői sem állítják, hogy menetközben nem adódnak nézeteltérések, súrlódások, de ezek nem jellemzők a szövetkezetre. Ha mégis előfordulnak, a legjobb belátásuk, a közösség, a szövetkezei érdekeit helyezve előtérbe, rendezik. Ha ez mégsem sikerül valamennyi esetben, nem lehet csupán a szövetkezet vezetőségének a számlájára írni. Vegyük tehát közelebbről szemügyre a tardoskeddi helyzetet. \ Bogyó Géza elnök hatvanegyben került a szövetkezet élére. Akkoriban még sereghajtók voltak a járásban. Egy leromlott gazdaságnak állt az élére, vállalva a kockázatot, a tornyosuló nehézségeket. Milyen ls volt akkor a tardoskeddi szövetkezet? Olyan, mint a süllyedő hajó; se remény, se fegyelem, ö maga így jellemezte az akkori helyzetet: „Ügy éreztük magunkat, mint gazdasszony az üres konyhában", járási értekezleteken általában rajtuk csattant az ostor vége. Számtalanszor kellett pirulnia szövetkezetük miatt. A reményt azonban nem adták föl. Az utolsó szalmaszál után is kaptak. Gazdaember létére az elnök tudta, hogy * nem rossz a falu határa, csak meg kell találniuk a járható utat, aztán már majd csak elboldogulnak. Az akkori helyzet jellemzése miatt említem meg: már-már ott tartottak, hogy éhen vesznek az állataik, nem bírják őket takaruiányhiány miatt átteleltetni. A szó szoros értelmében takarmányt koldulni jártak a szomszédos és a távolabbi szövetkezetekbe, állami gazdaságokba. A rá következő esztendő ls reménytelennek bizonyult. Súlyosbította helyzetüket az aszály. A munkaegységek értéke 8 koronára csökkent. A tagok — érthetően — elégedetlenkedtek Aki tudott, menekült a szövetkezetből. Az otthon maradottak támadták az elnököt, aki támogatást, biztatást, segítséget csak a Járási pártbizottságtól kapott. Az elvtársak Bogyó Gézában kezességet láttak arra, hogy előbbutóbb ura lesz a helyzetnek. Šúcha elvtárs, a járási pártbizottság vezető titkára szinte mindennapos vendég volt a faluban. Megtörtént az ls, hogy a járási pártbizottság elnöksége Tardoskedden ülésezett. A megbeszélésnek egyetlen napirendi pontja volt: megmenteni a szövetkezetet, lelket verni az emberekbe, támogatni az elnököt, a vezetőket, akik helyesen látták a kivezető utat, de saját erejükből képtelenek voltak megbirkózni a már-már megoldhatatlannak tűnő feladatokkal. Négy-öt esztendővel ezelőtt ilyen volt a helyzet, s most a vezetőségi gyűlésen már csak a mi kedvünkért említették meg mint rossz emléket, de egy kívülállónak, ha a mát helyesen akarja értékelni, a múltai is ismernie kell. Ma a megbeszélések fő témája: hogyan emelni még magasabb színvonalra a gazdálkodást, a maguk és a társadalom javára. Az asztalokat fiatalok, idősebbek, szlovákok, magyarok ülik körül. Céljuk, szándékuk egy: s ez a jó, a haladás aranyfedezete. Ma már az elnöknek sem kell pirulnia szövetkezetük miatt. Nevük vam a járásban. Ami a tejtermelést illeti: a Járásban a harmadik helyre küzdötték fel magukat. Csak mosolyognak rajta, hogy annak Idején a!z a gondolat is megfordult a fejükben, hogy szégyenszemre félreállnak, a földet átadják az állami gazdaságnak. A termelés növekedésével párhuzamosan a munkaegységek értéke ls emelkedett: nyolc koronáról huszonegyre, s lassacskán a bizalom is visszatért, sőt mi több, ha nagyon akarnák, pár koronával talán többet is juttathatnának a munkaegységekre. A szövetkezeti tagok többsége azonban támogatta a vezetőségnek azt a helyes és átgondolt kezdeményezését, hogy ideje lenne, ha a jövőre is gondolnának: tegyenek valamit félre, hogy ha netalán-tán szűkösebb esztendő köszöntene rájuk, tudjanak mihez nyúlni. Néhányan persze nem értettek egyet a tartalékalap létrehozásává

1!. Megnehezteltek, a vezetőséget okolták. Ezt azonban vállalnia kellett a vezetőségnek, a többség akarata, a közösség érdekében, mivel jól tudták, hogy az idő úgyis őket igazolja. jó volt a tavalyi esztendő, az idei is ígéretteljesen indult. Ez Balogh Gyula zootechnikus szavaiból is kiderült. A múltban például mindig gondot okozott a szövetkezetnek a társadalommal szembeni kötelezettségek teljesítése. Ha sikerült is annyi húst eladniuk, amennyit elvártak tőlük, ez a törzsállomány rovására ment. Az idén már teljesen megváltozott a helyzet. Az első negyedévben a tervezett 7,5 vagon hús helyett közel tíz vagonra valót adtak el, és harminc, 5,5,—6,5 mázsás hízó bika máris kész az eladásra. A szövetkezetnek az lenne jó, ha mielőbb túladhatnának rajtuk. Lényeges dolog, hogy a húseladási terv túlteljesítése egyáltalán nem megy az alapállomány rovására. A több hús abból származik, hogy nagyobb súlygyarapodást értek el, mint amilyent terveztek: általában a szarvasmarhák napi súlyagyarapodását darabonként 52 dekában szabták meg, viszont 64 dekát értek el, a hízó bikáknál a tervezett 1 kilogramm helyett 1,08 kg-ot, a sertéseknél 45 dekar helyett 50 dekát. A tejtermelés, ahogy már említettük, szintén jó. Az év első negyedére kétszázhetvenezer liter tej eladását tervezték és háromszáznegyveneaer litert adtak el. A szövetkezet történetében az első olyan esztendő az idei, amikor < nem kellett hitel, állapította meg Štefan Silhavík, a szövetkezet ökonómusa. Az eladási terv túlteljesítése pénzügyi helyzetükben is kedvezően tükröződik vissza, különösen ha azt Is tudjuk, hogy már az első negyedévben tetemes összeggel csökkentették a tervezett kiadásokat. Harsonló eredményes munka folyik a növénytermesztésben is. Major Károly gépesítő szavaiból kiderült, hogy közel száz géppel rendelkezik a szövetkezet. Ez már hatalmas Qíőerő. A traktorokon kipróbált, szorgalmas emberek ülnek. Jól kijavított gépekkel láttak a tavaszi munkákhoz. Ezt nemcsak a mechanizátor állítja, hanem Vincent Hudák, agronómus ls megerősítette, amikor elmondotta, hogy a kedvezőtlen időjárás ellenére Is már befejezték a kora tavasziak vetését. Természetesen azon területek kivételével, amelyeket még mindig belvizek borítanak. Egyébként is a talaj- és a vadvizek komoly \ gondot okoznak a szövetkezetnek. Ezer hektár földjük vár lecsapolásra.-A kérdés megoldása a közeljövő feladata. Az elért eredmények szorosan, összefüggnek az előrelátó, tervszerű, fegyelmezett gazdálkodással. A tagok munkafegyelmét a további előrehaladás egyik fontos, úgy ls mondhatnánk: alappillérének tekintik. Ezért a szövetkezet vezetősége ebben a kérdésben nagyon következe-, tes. A rendbontókkal szemben nem elnézők, viszont a szövetkezet becsületes, fegyelmezett tagjainak érdekeit, kívánságait a legkörültekintőbb gondossággal kezelik. Mielőtt kimondanák az utolsó szót, alaposan megvitatják a dolgot, de ha egyszer már valamiben megegyeztek, ahhoz következetesen ragaszkodnak. Hogy csak néhány példát említsünk. Ludas Gyula, a szövetkezet egyik traktorosa kérte, hogy egészségi állapotra való tekintettel helyezzék más munkakörbe, lehetőleg úgy, hogy ezt anyagilag ne érezze meg különösebben. A vezetőség egyöntetű véleménye volt, hogy olyan emberről van szó, aki — amíg egészséges volt — tényleg sokat tett a szövetkezetért. Most, amikor bajba jutott, segíteni kell rajta. A megoldás módját gyorsan meg is találták. Vas s László bejelentette, hogy megnősüL, s neki külön mérjenek háztáji földet. A kérést mindenki jogosnak tartotta. Balogh Géza gyümölcskertész eredményes munkájára hivatkozva, havi öt munkaegység-emelést kért. A vezetőség elismerte, hogy Balogh Géza igazán jó munkát végez. Az eredefileg megállapított munkaegységek számát mégsem emelhetik, mert ez esetleg a fegyelem lazulásához vezethetne, ellenben — amennyiben terven felül termelt — szorgalmát prémium formájában jutalmazzák. Ez tehát a helyzet Tardoskedden. Ahogyan a szavakbői kivettük, az idén első fzben a munkaversenyt is szeretnék kiterjeszteni. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójának esztendejében máris több mint 300 000 korona értékű felajánlás született. Hogy az Ígéret tetté változik, arra kezesség a szövetkezet szorgos, munkaszerető népe. A vezetőség azonban szeretné ezt a kezdeményezést továbbfejleszteni, gyümölcsöztetni mindannyiunk Javára. SZARKA ISTVÁN