Új Szó, 1967. április (20. évfolyam, 90-118. szám)

1967-04-01 / 90 szám, szombat

[ílllllllí!!illillHIIIIIIIIIII!l!IHII!HH|!!!!l!!!!l!|!!!|!!l!!|!!!l||!l||||||!|[ Az ajrikai ember, legalabbis a uárosi, sok mindent készen kapott a századunkra jellemző élettől. Ezt természetesnek tekintik, legfeljebb az zavarja néha, hogy a villamosság, a léglökéses repülőgép, vagy a korszerű technika más vív­mányai valahogyan nem mindig illenek bele megszokott életének szűk keretébe. Ezt és általában mindent, ami ért­hetetlennek tűnik számára, igyekszik az afrikai élet hagyo­mányaival ellensúlyozni. Minden alkalmat megragad, hogy teljes meggyőződéssel higyje a hihetetlent. Csodát keres és talál lépten-nyomon. S hogy csodákban nincs hiány Afrikában, azt az alábbi történetek nagyszerűen illusztrál­ják•• llllliiílllllllllllilllllllliillllllílllilífllllllílllllllllllllllllllllllllllllllll. É L ! Á S BÉLA: LABDARÚGÓ JUJU Egy togói kisvárosban évek éta vetélkedett egymással két labdarúgó-csapat. Végül is hála Jaw Francis középcsatár ara­nyat érő lábának az egyik hosz­szabb időre felülkerekedett. Az ellenfél csapata, miután minden győzelmi kísérlete kudarcot vallott, a helyi Juj'uman-hoz (va­rázslóhoz) fordult segítségért. Az élelmes varázsló több száz ( frank „legombolása" után bo­nyolult operációt írt elő a Jaw Francis elemésztésére törekvő csapat szániára. Eltiltotta őket az ivástól, a cigarettázástól, a lányokkal való enyelgéstől és a nehéz ételektől. Előírta szá­mukra, hogy a csapat minden tagja naponta fogjon, süssön és egyen meg egy gyíkot és egy békát. Valahányszor csontra ha­rapnak, mindannyiszor kíván­ják erősen, hogy törjön dara­bokra Jaw Francis góllövő lába. A fiúk, s a csapat vezetői ís, valósággal falták a sült gyíkot és békát. Ki tudná leírni,.eköz­ben hány rossz kívánság hang­zott el Jaw Francis címére. A legfurcsább az volt a do­logban, hogy az átoknak semmi foganatja nem volt. A szomszéd városi csapattal játszott barát­ságos mérkőzésen a „megjuju­zott" csatár hat gólt lőtt. A kérdőre vont varázsló imigyen vigasztalta gyíkevő klienseit: Legyetek csak nyugodtak. A pálmafa is akkor hozza a leg­jobb termést, amikor pusztulás­nak indul. Ez azonban nem nyugtatta meg a hitüket vesz­tett fiúkat. Ha a varázsló nem segít, segítsünk magunk. Egy felbérelt kikapós lány a min­dent eldöntő mérkőzés előtti éjszakán magához édesgette a női nemet különösen kedvelő Jaw Francist, akit a leányzótól távozóban egyszerűen elrabol­tak és jól elrejtettek. Csodák csodája! A mérkőzést sikerült megnyerniük. A város­ka közvéleménye ma is meg­oszlik az ügyben. A sporthoz értők szerint a győzelmet a diétás táplálkozás és a fegyel­mezett életmód eredményezte. Mások —• nyilván a varázsló hí­vei — a jujunak tulajdonítják a sikert. Ismét mások jaw Fran­cis rejtélyes eltűnésének. Em­ber, avagy varázsló legyen a talpán, aki az igazi okot kide­ríti ... A PÉNZFIALTAT ÔK ESETE Nigériában érdekes ügy ke­rült bíróság elé. Fati Ujah ka­dunai háziasszony beperelt egy Ewache nevű embert, aki rútúl becsapta. Ewache a piacon akad' össze a hiszékeny asz­szo'jnyal. Bizalmasan közölte vele, hogy olyan varázsszere van, amelynek segítségével bár­milyen pénzösszeget meg lehet duplázni. Majd meginvitálta a házába, ahol két ivócimborája közreműködésével a gyakorlat­ban is bemutatta, hogyan lesz egy fontból kettő. A pénzfial­tatás szemfényvesztő mutatvá­nya megejtette Fati Ujah asz­szonyt. Hazarohant és össze­szedte az összes pénzt, mellyel családja az adott pillanatban rendelkezett, 53 fonttal kereste fel újra a csodatevő pénzfial­tatót. Ez azonban közölte vele, hogy ilyen nagy összeget külön, erre a célra kiválasztott helyen lehet csak megduplázni. Felke­rekedtek hát, s elindultak a kö­zeli erdőbe. Oíközben egyszer­csak kiáltás hangzott a bokrok közül: „Ewache! Ewachel Itt vannak érted a rendőrök!" A pénzfialtatónak több sem kel­lett. Faképnél hagyta a meg­szeppent asszonyt, és nyomtala­nul eltűnt az 53 fonttal együtt. Most a bíróság előtt felel a csa­lásért. Megnehezíti ügyét, hogy az asszony, aki továbbra is csökönyösen hisz pénzfialtató képességében az eltulajdonított 53 font helyett 106-ot követel vissza tőle . . . NÉGYÉVES TERHESSÉG Egy lagosi kórházban egész­séges leánygyermeknek adott életet Foláshade Shomefun asz­szony. A boldog anya közölte az orvossal, hogy egyfolytában négy teljes éven át volt terhes. Amikor az orvos hitetlenül csó­válta a fejét, az asszony elme­sélte, hogy 1961-ben esett teher­be, s egészen mostanáig, 1965 januárjáig hordta gyermekét. Kezdetben ideges volt. Amikor eltelt a kilenc hónap, orvoshoz, majd kórházba ment, de senki sem tudott segíteni rajta. Ugyanígy járt a falubeli varázs­lóval is. Eltelt négy esztendő. Végül valaki azt ajánlotta neki, hogy menjen el a Mushin falusi templomba és imádkozzék. S lám csoda történt. Az imádko­zás után beálltak a szülési fáj­dalmak. Az ügyet, s magát az asszonyt ls több specialista megvizsgálta. Egyöntetűen arra a megállapításra jutottak, hogy a négyéves terhesség fizikai és orvostudományi lehetetlenség. Ez azonban a lagosiakat nem tudta meggyőzni. Az eset óta ugrásszerűen megnőtt a forga­lom Mushin faluban. S a helyi egyházközség alig győzi áldás­sal ... ÉHES BOSZORKÁNYOK A következő esetet egy gha­nai újságíró barátom mesélte: A húgom a közelmúltban ha­zalátogatott a falujába. Rövid vendégeskedés után kétségbe­esetten tért vissza Accrába. Csak hosszas rábeszéléssel si­került szóra bírni. Kiderült, hogy családunk egyik nőtagja „juju" (varázslat) áldozatává lett és hivatásos boszorkánnyá változott. Úgyannyira, hogy apámat eladta öt fontért és öt shillingért boszorkány társai­nak. Akik előbb felhizlalták az öreget, majd meg akarták enni. Sajnos, — mármint a boszor­kányok számára — apánk túl­ságosan erős jellemnek bizo­nyult. Egész sereg boszorkány sem bírt vele. Megtorlásul a boszorkányok elhatározták, hogy apám kivételével csalá­dunk mind a kilenc tagját ket­recbe zárják, meghizlalják és újév éjszakáján megeszik. Hú­gom, aki kicsit kövérecske, ret­tegve várja az újesztendőt. Én azonban nem izgulok különö­sebben, mert bármit etetnek ve­lem, nem tudok meghízni. Hiá­ba fenik a fogukat rám a bo­szorkányok. Különben sem na­gyon hiszek az ilyesmiben. Ha­nem azért vasárnaponként el­mondok néhány miatyánkot. Azt mondják, ez használ a bo­szorkányok ellen . . . PALLAS IMRE MAGYARORSZAGI RIPORTJA A Tiszántúl — a Hortobágy is — Magyarország csapadékban legszegényebb vidéke. A lehul­lott csapadékmennyiség évi megoszlása is kedvezőtlen. Az utóbbi néhány csapadékos esz­tendőt nem számítva, állandó itt a szárazság. Esztendők egész sora telt úgy el, hogy a búza alig adta vissza a vetőmagot, s a kukorica csupán pár mázsát termett. A Hortobágyon már nyár elején kiégett a fű, a jó­szág egy része elpusztult, vagy csontig lesoványodott. Az ember évszázadok óta küzd a termé­szettel, hogy az elemi csapások, így az aszály hatását ellensú­lyozza. A múlt rendszerben is akad­tak haladó szellemű mérnökök, közgazdászok, akik úgy vélték, hogy az évről évre visszatérő krónikus aszály ellen lehetne és kell is valamit tenni. Így merült fel az öntözés gondolata. De ez jóformán csak gondolat maradt. Debrecen környékén a Hajdú­ságban nem voltak vizek, nem voltak folyók. Csak „egy vize" volt a dal szerint, a Hortobágy. Ez is inkább mocsári erecskére, mint inkább folyóra hasonlított. Nyolcvan kilométerre van Debre­centől a Tisza, közben semmi, csak pusztaság. A harmincas években elkezdtek hát ásni va­lami csatornafélét Hajdúnánás határában, hogy a Tiszát a haj­dúsági földekre vezessék. De néhány kilométer után abba­hagyták, mert nem volt rá pénz, éppen úgy, mint sok minden másra. A felszabadulás után az ötve­nes években nagyarányú építke­zés indult meg Tiszalöknél. Négy év múlva készen állt egy 100 kilométer hosszú hajózha­tó csatorna. Oj folyót rajzoltak be 1954-ben Magyarország tér­képére, a Keleti Főcsatornát. Az akkor elültetett nyárfadugvá­nyok azóta erdősávvá magasod­tak partjain. A csatorna közel 13 ezer hektárnyi halastavat táplál, és vizével közel 70 ezer hektár területet öntöznek. A Ti­szalöki Duzzasztó az ötvenes évek egyik legnagyobb létesít­ménye. Magyarországon ilyen vízi jellegű építkezés még soha nem volt. A kanyargós Tiszát Tiszalökné) új mederbe terelték, amelyen előbb felépítették a duzzasztóművet és az ország el­ső vízi erőművét. Hajózsilipjé­ben kirándulócsónakoktól kezd­ve teherhajókig mindenféle ví­zi járművet „átemeltek" a 12 méteres szintkülönbségű vízlép­csőn. Ilyen átemelés élménynek is kitűnő. A Keleti Főcsatorna 100 kilométeres szakaszon ha­józható. Oj gazdálkodási módszer, az öntözéses gazdálkodás honoso­dott meg tíz év alatt Hajdú me­gyében. Korábban öntözésen azt értették, hogy valaki néhány száz négyszögöles parcelláján kertészkedik és öntözi a papri­kát, paradicsomot. Nem volt könnyű megértetni a közös gazdaságokkal, hogy fontos a kertészkedés, a zöldségfélék ön­tözése, de ennyi vízzel, amennyi most már az új csatorna révén rendelkezésükre áll, komolyab­ban is gazdálkodhatunk. Meg kellett honosítani más növény­kultúrák öntözését, így pl. a ku­koricáét, a cukorrépa, de még a legelők, rétek öntözését is. Kezdetben olyan gondok is előfordultak, hogy egyes gazda­ságok a vizet csak eső pótlásá­ra akarták felhasználni. Ma már — sokan a saját kárukon — a közös gazdaságok rájöttek ar­ra, hogy az öntözéses gazdálko­dás szinte külön tudomány, hogy az öntözés nemcsak eső­pótlás, hanem egy új talajgaz­dálkodás bevezetése (pl. talaj­művelésben, talajerőpótlásban egészen másképpen kell gazdál­kodni), de a terméseredmények is mások. Az öntözött területek termésátlaga általában kétsze­rese a nem öntözött területeké­nek. De így van ez más növény­fajtáknál is. Olyan kis orszá­gokban, mint Magyarország is, ahol a termőterületek növelésé­re alig van lehetőség, a megle­vő területekről kell maximális mennyiségű terményt betakarí­tani. Ebben a törekvésben pedig első helyen áll az öntözéses gazdálkodás további fejlesztése. Hajdú megyében különben az öntözéses gazdálkodás fejlesz­tése elsőrendű gazdaságpolitikai célkitűzés. A megye pártszerve­zetei gazdaságszervező munká­jának jelentős részét teszi ki az öntözéses gazdálkodás fejleszté­séért folytatott küzdelem. Az eredmény igen számottevő. Míg a Keleti Főcsatorna elkészülése után 5—6 évig a rendelkezésre álló víznek alig 8—10 százalé­kát használták öntözésre, ma már ott tartunk, hogy a készlet felhasználása megközelíti a 100 százalékot. Sőt, az elmúlt évben egy új csatorna építése fejező­dött be, a Nyugati Főcsatornáé. De a távlati tervekben egy új vízlépcső építése is szerepel. A víz, mely egykor inkább csak csapást jelentett, csak pusztí­tott, az ember szolgálatába állt, hogy megkönnyítse, eredmé­nyessé tegye munkáját.

Next

/
Thumbnails
Contents