Új Szó, 1967. március (20. évfolyam, 60-90. szám)

1967-03-08 / 67. szám, szerda

Világ proletárjai, egyesüljetek! UJSZO SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PARTJA KOZPONTI BIZOTTSAGANAK NAPILAPJA Bratislava, 1967. március 8. • Szerda • XX. évfolyam, 67. szám • Ára 40 fillér FOGADÁS A PRÁGAI VÁRBAN A NEMZETKÖZI NŐNAP ALKALMÁBÔI Társadalmunkban megbecsülés övezi a nőket AMTONlN NOVOTNÝ elvtárs, a CSKP KB első titkára, köztársasági elnökünk a nemzetközi nő­nap alkalmából az idén is vendégül látta a prá­gai várban hazánk minden részéből összegyűlt asszonyokat és lányokat. A már hagyományossá vált fogadáson a legjobb munkaeredményeket felmutató 100 tagú nőküldöttséget HELENA LEF­LEROVÄ, a Csehszlovák Nőszövetség elnöke, a Nemzetgyűlés alelnöke vezette. A csehszlovák nők küldöttségének tagjai — az ipari és mezőgazdasági üzemek legjobb dolgozói, a főiskolások, az értelmiségiek, a sokgyermekes anyák, a városok és falvak képviselői, az ünnep­lőbe öltözött fiatalok és idősebbek már jóval az ünnepély megnyitása előtt megtöltötték a trón­termet, az ünnepség színhelyét. Ismerkednek, be­szélgetnek, jókedvűek. A jól végzett munka tu­data és a megtiszteltetés, hogy itt lehetnek, elé­gedettséggel tölti el őket. Pontosan 10 órakor feltárult a hatalmas szár­nyas ajtó, s a trónteremben elfoglalták helyüket: ALEXANDER DUBČEK, JlftI HENDRYCH, MICHAL CHUDlK, DRAHOMÍR KOLDER, BOHUSLAV LAS­TOVIČKA, JOZEF LENÄRT, MIROSLAV PASTYŔlK és ŠTEFAN SÁDOVSKY, a CSKP KB elnökségének tagjai és póttagjai, VLADIMÍR KOUCKÝ és ĽUBO­MÍR ŠTROUGAL, a CSKP KB titkárai, dr. ALOIS NEUMAN és dr. JOSEF PLOJHAR, a Nemzeti Front pártjainak elnökei, valamint közéletünk más képviselői. A nűküldöttség nevében dr. VLASTA BRABLCO­VÄ mérnök, a Brnói Műszaki Főiskola politikai­ökonómiai tanszékének dolgozója köszöntötte a megjelenteket. — A mai fogadás asszonyaink munkájának az elismerését jelenti — mondotta bevezetőül a csehszlovák nők üdvözletét tolmácsolva. — (Folytatás a 2. oldalon) Antonín Novotný elvtárs beszéde Tisztelt Elvtársnők! Kedves vendégek! Hagyományaink szellemében ismét összejöttünk a prágai vár­ban a nemzetközi nőnap alkal­mából, hogy szocialista társa­dalmunk tiszteletét és elismeré­sét fejezzük ki hazánk minden asszonyának és leányának áldo­zatkész munkájáért, az ifjú nemzedék felneveléséért, vala­mint közéleti és politikai tevé­kenységért. Elvtársnők, szeretettel üdvö­zöljük önöket és köszöntjük az önök által tolmácsolt üdvözle­teket. Pártunk Központi Bizott­sága, a Nemzeti Front Központi Bizottsága és köztársaságunk kormánya nevében minden nőt szívélyesen üdvözlök hazánk­ban. A mai napon — éppúgy mint nálunk — a földkerekség szá­mos országában különböző gyű­léseken vesznek részt a haladó szellemű békeszerető asszonyok és lányok, hogy kifejezésre Jut­tassák nézeteiket és követelmé­nyeiket. A gyűléseken szocialis­ta társadalmunk felvirágoztatá­sáért szállnak síkra, s hangsú­lyozzák, hogy e társadalom egyenrangú tagjaiként tevőle­gesen részt akarnak venni tár­sadalmunk életében, amelyben a dolgozó nőt, az anyát mind nagyobb figyelmesség, szeretet övezi. Ezen a napon a földke­rekség többi asszonyával együtt tiltakoznak a háború ellen s ha­tározottan kifejezésre juttatják, hogy az egész emberiség számá­ra a tartós békát, a földkerek­ség minden népének szabadsá­got, további előrehaladást akar­nak biztosítani. Manapság elsősorban a béke gondolata fűzi mind szorosab­ban egymáshoz az emberek százmillióit. A békeszerető em­berek e hatalmas arcvonalában tekintet nélkül nemzeti hovatar­tozásukra, arcbőrük színére s politikai meggyőződésükre a nők is nagyon fontos helyet töl­tenek be. Kétségkívül mindnyájunknak az az érzésünk, hogy fokozni kell a küzdelmet a békéért s kl kell vívni, hogy az imperialisták véget vessenek a szabadon, sa­ját akaratuk szerint élni óhajtó népek elleni agressziójuknak. Már több ízben kijelentettük, hogy szocialista hazánkban bé­késen akarunk élni s baráti kap­csolatokat óhajtunk a földke­rekség minden népével, azokkal ls, amelyek a miénktől eltérő társadalmi rendszerben élnek. Mi ezt akarjuk és ezt tettekkel is bizonyítjuk. Nemcsak életmó­dunk s munkánk vitathatatlanul békés jellegével, hanem azzal is, hogy részt veszünk számos nemzetközi-politikai akcióban, amelyek konstruktívan hozzájá­rulnak a legégetőbb nemzetközi problémák megoldásához. Tavaly — más szocialista or­szágokkal együtt — Jóváhagy­tuk az európai biztonságról szó­ló nyilatkozatot, amely egyben felhívás is volt Európa minden országához. Békés állásfoglalá­sunkat néhány nappal ezelőtt újból kifejezésre juttattuk, ami­kor ismét aláírtuk a Csehszlo­vák Szocialista Köztársaság s a Lengyel Népköztársaság barát­sági, együttműködési és kölcsö­nös segélynyújtási szerződését, hogy ezzel is biztosítsuk hazánk területi sérthetetlenségét. Ügy véljük, hogy a mai nem­zetközi jelentőségű napon is meg kell emlékeznünk a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lomról s 50. évfordulójáról, mert e forradalom emelte ma­gasba a munkásság nemzetközi együvétartozásának, a nők egyenjogúsításának, a földke­rekség minden népe szabadsá­gának s a békének a zászlaját. (Folytatás a 2. oldalon) (L. Llsinky felv.) Ünnepi nagygyűlés a Kremlben a nemzetközi nőnap alkalmából Moszkva (CTK) — öt világ­rész 81 országa küldötteinek, az összes szovjet szövetségi köztársaságok küldötteinek, va­lamint Alekszej Koszigln szov­jet miniszterelnök, Ny. Podgor­nlj, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke és más vezető személyiségek részvételével tegnap délelőtt a Kreml Kongresszusi-palotájá­ban ünnepi nagygyűlést tartot­tak a nemzetközi nőnap al­kalmából. Arról, hogyan vettek részt a nők az elmúlt 50 év alatt az új rend építésében, Raisza Gyementyjeva, az SZKP moszkvai városi bizottságának titkára beszélt. A Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága a nemzetközi nőnap alkalmából közzétett felhívásában méltatja az egész világ nőinek békehar­cát, a szovjet nőknek új si­kereket kíván a kommunizmus építéséhez, nagyra értékeli • nagy raü építésében való rész­vételüket, a nők érdemeit, akiknek „a gazdálkodás és gon­doskodás iránti tehetsége, hah ama és érzéke mindenütt, az építés minden szakaszán érez­hető." Sukarno nem vett részt az államcsínykísérletben SUHARTO TÁBORNOK BESZÉDE AZ INDONÉZ PARLAMENTBEN Djakarta (CTK) Az indo­néz ideiglenes népi tanácsko­zó gyűlés (parlament) megnyi­tó ülésén Suharto tábornok ki­jelentette, hogy az eddig össze­gyűlt anyagok alapján arra a következtetésre jutott, hogy Su­karno elnök nem kezdeményez­te és nem szervezte az 1965-ös Ünnepnapi női kívánt dg o k Irfa: Jolana Kašičková, a Szakszervezetek Szlovákiai Tanácsának titkárnője I mmár hagyományossá vált nálunk, hogy március 8-án a gyerekek, a férjek és a munkatársak egy cso­kor tavaszi virággal köszöntik fel szívé­lyesen ünnepükön az édesanyát, a fele­séget, a kartársnőket. Ilyenkor a hála meleg szavai hangzanak el és kíséretük­ben nem egy ígéret is. Engedjék meg, hogy most, asszonytár­saim nevében kifejezésre juttassam a mi kívánságainkat. Annak reményében, hogy segítséget nyújtanak e teljesíthető vá­gyak és elképzelések valóraváltásában, nemcsak ma, hanem életünk minden nap­ján. Sokféle szempontból értékeljük manap­ság a nők munkáját. Társadalmunkban azonban első helyet követel az anya­ság megbecsülése. Magától értetődő, folyton-folyvást ismétlődő jelenség egy új élet születése, egy kis emberke világra jötte. S mégis, ez minden egyes esetben egyedülálló, megismétlődhetetlen élet­megnyilvánulás. Valahogy így van ez az anya küldetésével is. Természetes, hogy világrahozza magzatát és mégis, társa­dalmi, emberi viszonylatban ez a legne­mesebb, legfelelősségteljesebb hivatá­sunk. Hányszor megírták, megfestették és megénekelték már a művészek a ter­mészetnek ezt a csodáját s mégis újra és újra ihletük forrása. Csakhogy mi asszonyok nemcsak ebben látjuk célunkat. Gyermekeink számára olyan feltételeket akarunk kialakítani, hogy tőlünk boldogabban, örömtelibben, jobban élhessenek. S azt akarjuk, hogy becsületes emberekké váljanak. Gyerme­künk születésénél ez a leghőbb óhajunk. Gyermekeink zavartalan fejlődését csak a béke körülményei között biztosíthat­juk. És éppen ezért minden nő, minden asszony és anya elsőrendű kívánsága mi­nél több embert megnyerni a béke gon­dolatának, minél többet tenni a tartós világbéke megőrzése érdekében. Családjainkban teljesednek ki a bol­dog gyermekkor, a serdülés, az ifjúság felhőtlen évei. Éz továbbra is társadal­munk alapvető fontosságú sejtje. Gyak­ran elgondolkodunk azon, milyen nag/ változások mentek végbe társadalmunk­ban az elmúlt két évtizedben. Elvitatha­tatlan valóság, hogy tényegbevágóan módosultak a gazdasági feltételek, át­alakult az emberek gondolkodásmódja és kölcsönös viszonya. Kevesebbet foglalkoztunk és gyérebben írtunk viszont arról a kérdésről, hogy ezek a jelentős társadalmi változások mennyiben befolyásolták, illetve befolyá­solják a család életét. Tudjuk, hogy a családok zömében mások lettek a gazda­sági körülmények, formálódnak a házas­társi kapcsolatok, alakul a szülők viszo­nya a gyerekek iránt és megfordítva. Egyszóval kifejlődőben van a szocialista család. Persze tisztában vagyunk azzal is, hogy a család fejlődése nincs híján a konfliktusoknak, az ellentmondásoknak. Gyakran még a szülői példaadás sem vezet célra, mivel meghatározó fontos­ságúak a létfeltételek. Ezért szükséges,­hogy a társadalomtudomány rendsze­resebben, mélyebben foglalkozzék az ez­zel összefüggő problémákkal és közért­hetően tájékoztasson megoldásuk mód­járól. Asszonytársaim második közös kíván­sága tehát az, hogy általában megszilár­duljanak a családi kötelékek. Szeret­nénk, ha minden család gazdag érzelmi életet élne. Az iparilag fejlett államok évtizedes tapasztalatai igazolják, hogy a nők fog­lalkoztatottsága nem véletlenszerű vagy átmeneti jelenség. A termelő erők fej­lődésével párhuzamosan emelkedő ai irányzata. Nálunk az összes alkalmazott több mint 44 százalékát teszik ki a nők. Más szóval az e téren listavezető orszá­gok közé tartozunk. | inden alakiságtól mentesen, tárgyi­lagosan kell szemügyre vennünk a dolgozó nők helyzetét. Persze, az első pillanatban ez feleslegesnek tűnik. Hiszen szocialista társadalmunk lehető­vé teszi a nőnek az önművelődést, meg­felelő munkát kínál fel neki és a szociális vívmányok tekintetében sem panaszkod­hat — szintén világviszonylatban a leg­jobbak közé tartoznak. (Folytatás a 2. oldalon) M 1 puccs-kísérletet, az úgynevezett Szeptemberi Mozgalmat. Hozzá­fűzte azonban, hogy az elnök a mozgalom megindulása után akcióba lépett a kommunista párt érdekében, ami összhang­ban állt politikai meggyőződé­sével. Suharto kijelentette, hogy az elnök „téves álláspontja" a helytelen politikai felfogásából eredt. Sukarnónak az volt a célja, hogy a kommunista pár­tot egyesítse a nacionalista és vallási csoportosulásokkal. A tábornok azt javasolta a népi tanácskozó gyűlésnek, hogy e politikai konfliktusból kivezető út keresése során az egész ügynek necsak szigorúan az alkotmányos szempontjait vegyék tekintetbe, hanem mér­legeljék az ország jelenlegi po­litikai helyzetét, a politikai stabilitás sürgős szükségessé­gét és a fizikai erőszak elkerü­lését is. Suharto szerint a népi ta­nácskozó gyűlésnek figyelembe kell vennie Sukarno kimagasló érdemeit is, amelyeket a pan­csaslla elveinek érvényesítése során szerzett. Suharto beszédéből arra le­het következtetni, hogy a népi tanácskozó gyűlés nem óhajtja, hogy Sukarnót megfosszák minden tisztségétől. Ügy vélik, elegendő, ha megerősítik a ha­talom átadást. Suharto szerint ennél nem kellene tovább men­ni. Jól értesült körök szerint Su­harto hétfőn este összehívta a hadsereg képviselőit és felszó­lította őket, hogy a népi ta­nácskozó gyűlésben ne támo­gassák azt a törekvést, amely Sukarnónak minden tisztségétől való megfosztására és bíróság elé állítására irányul

Next

/
Thumbnails
Contents