Új Szó, 1967. március (20. évfolyam, 60-90. szám)

1967-03-26 / 85. szám, vasárnap

M

ikor Ceylonba érkeztünk, a szigetet elborította a politikai feszültség árnyéka. „Ma van a cenzúra 31. napja, a kivételes állapot alapján, amelyet a kormány április 17-e és 18-a között élfélkor hirdetett kl," — Jelentette első oldalán a Times of Ceylon. Ez a sztereotip mondat egész héthónapi ceyloni tartózkodásunk alatt ott szerepelt a ceyloni újságokban. Csupán a számok változtak. Ma van a cenzúra 200. napja. 244. napja ... A nap azonban tovább sütött, érett a rizs és a kókuszdió és varjak sem hagyták abba a károgást a Galie Face teraszai körül. Az emberek pedig tréfálkoztak: — Hát ez körülbelül már így is marad. Of időszámítást teremtünk. Bevezetjük a brumaireket és a thermldorokat, akárcsak a francia forradalom idején. Éppen csak, hogy az időt április 18 tói kezdjük számítani... — f: • miért csak a hónapokat? Miért r számítanánk új módra az éveket Is? Ab urbe condita (a város — Róma — alapításától fogva), ez Ifinne az igazi! » * • A

politikában mindmáig érvényes a régi elv, hogy egyetlen problémát sem oldhatunk meg oly módon, ha úgy teszünk, mintha nem léteznék. Vagy esetleg megtiltjuk, hogy beszéljenek róla. Az említett szélsőségig — ami a szmgalézek és a tamilok közti kapcsolat kérdését illeti — Ceylonba nem jutottak el. A parlamenti ellenzék itt mind a múltban, mind ma túlságosan erős ehhez, legyen bár hatalmon ak^rrninő kormánykoalíció. Ám 1955 óta, amikor az angol államnyelv pótlásának problémája felmerült, s egyre sürgetőbbé vált, több olyan kísérlet történt, hogy az ügyet valahogy bagatellizálják. Ha nem vesszük tekintetbe a mórok és a malájok kisebb csoportjait, a sziget lakossága főként szingalézekből és tamilokból áll. Az előbb említettek teszik ki a lakosságnak csaknem 70 százalékát, tehát többségét. Ugyanekkor a sziget lakosságának több mint 23 százaléka tamil, viszont a tamilok „ceyloni" és „indiai" tamilokra oszlanak. Az indiaiak — azon ültetvénymunkások utódai, akiket inég a gyarmati érában hoztak be Dél-Indiából — mindmáig még csak állampolgárságot sem szereztek, s igazán nincsenek különösen jó helyzetben. Am elnyomottnak érzik magukat a ceyloni tamilok is, akiknek száma 900 ezret tesz ki. Többnyire a sziget északi és keleti részén élnek, azonban szerteszét a szingaléz környezetben. Egyébként gyakran jelentős társadalmi szerepre tettek szert mint kereskedők, kormányhivatalnokok, tanítók, jogászok, orvosok és iparosok. Mikor arról kezdtek tárgyalni, hogy melyik nyelvvel pótolják az angolt, a szingaléz nacionalista körök — kiváltképpen az UNP párt vezetősége — visszautasította még a lehetőségét is annak, hogy a szingaléz nyelv mellett a tamil legyen a másik államnyelv. Sőt a haladó pártok egyes tagjai sem tanúsítottak megértést a tamilok követelése iránt. így példának okáért Solomon Bandaranaike 1955-ben az alábbi jelszóval indult a választásokban: A szingaléz az egyetlen hivatalos nyelv, ami pedig a tamil nyelvet illeti — „reasonable use" A „reasonable" az angolban rendkívül csalóka szó. Jelenthet igazságosat, megfelelőt, megokoltat és ésszerűt is. Eldönthetik-e azonban az emberek, hogy mi az észszerű, mikor maguk sem viselkednek ésszerűen. Vegyék csak fontolóra! A hivatalos nyelvről szóló törvény — Official Language Act — alapján, amelyet a ceyloni parlament 1956-ban szavazott meg és amely 1961 január eggyel lépett érvénybe, a kormány elrendelte, hogy a CEYLON" szó öt betűje közül kettőnek permutációját, amelyet eddig a gépkocsik nyilvántartási tábláin használtak (CE, CY, CL, CO, CN, EC, EY, stb.) annak érdekében, hogy megkülönböztessék a személygépkocsikat a tehergépkocsiktól és az autóbuszoktól, két számmal fogják pótolni, nemkülönben, hogy e két szám és a következő négyes sorszám közé beillesztik a szingaléz írás „sri" betűjét, amely a Sri Lanka — Ceylon név Jelképe (a laikus a srt betűt leghamarabb perecnek látja, vagy fekvő S betűnek, amelyet alul és felül vonásokkal zártak be). S ezzel aztán meg is kezdődött... — Miért éppen a sri betű? És miért szingaléz betű? — lázadoztak a tamilok. — Ez sovinizmus! Nem fogjuk tűrni! Bojkottálni kezdték a sri betűvel jelzett autóbuszokat. Nyomban ezután aszfalttal kezdték bemázolni. Előbb csak az állami autóbuszokat, később aztán mind sorba: a teher és személygépkocsikat, traktorokat ls. A szingalézek sem maradtak el mögöttük. Ugyancsak aszfalttal mázoltak be minden tamil felírást a háromnyelvű átjelzéseken. A tamilok válaszképpen 1958 tavaszán megszervezték az országos „sri akciót". Aszfalt — és bemázolni, bekenni mindazt, ami a szingaléz felsőbbrendűségre emlékeztet. Szemet szemért. Fogat fogért. Nem kímélték meg a miniszterelnök kocsiját sem. A sors iróniája folytán a táblákról eltűntek a szingaléz és tamil feliratok, csupán az angolok maradtak meg. Pedig éppen az angol nyelv eltávolításáról volt szó! Gondolkozni majd mi fogunk! Aztán hajba kaptak. A szingalézek megtámadták a tamilokat — ismertetőjelük átszúrt fülcimpájuk volt. „Viszonzásképp" egy tamil községben benzinnel öntöttek le egy szingalézt és meggyújtották. A szingalézek kisiklattak egy vonatot, amely a Tamil Szövetségi Párt küldöttségét szállította és az utasokat kíméletlenül elagyabugyálták. Szervezett hordák tamil lakásokat támadtak meg, gyújtottak fel — raboltak, gyilkoltak. Az erőszakoskodásoknak több mint háromszáz halálos áldozata volt, mintegy tízezer tamil rendőrség és katonaság védelmezte meneküli táborokban húzódott meg. Végre május 27-én a miniszterelnök felkérte a főkormányzót, hogy hirdesse kl az ostromállapotot. A rendőrség és a katonaság parancsot kapott, hogy használjon fegyvert mindenki ellen, aki megsérti a rendet. Este hat és reggel hat óra között kijárási tilalmat rendeltek el. A Tamil Szövetségi Pártot és a szélsőséges szingaléz Dzsatika Vimukti Peramuna pártot betiltották, tagjait letartóztatták. A srí-perec bemázolásának látszólagos csínyszerűsége tragikusan testvérgyilkos jelleget öltött. Az ok? Az anyanyelv különbözősége. Meg a gyűlölet. Harag. A régi ellentétek felújítása. A tamilok a nemzetiségi és nyelvi kérdés megoldásának példáját Svájcban, Kanadában, Belgiumban, Csehszlovákiában keresik. Átlagban műveltebbek a szlngalézeknél, nem hazudtolják meg előnyüket, hogy a kultúra északról, Indiából érkezett a szigetre. Nein véletlen, hogy a kormányhivatalokba aránylag nagyobb számban kerültek a szlngalézeknél, s hogy gyakran nagyobb jelentőségre tettek szert náluk, jóllehet számbelileg kisebbségben voltak. Ezzel szemben viszont a szingalézek mintha alacsonyabbrendűségi komplexusban szenvedtek volna, érezve, hogy a tamilok mögött ott áll negyvenmillió tamil Indiában, tehát van kire támaszkodniok. Egyébiránt a tamilok politikailag is jóval aktívabbak voltak — már az angol uralom alatt is, Gandhi és Nehru forradalmi gondolatai jóval éltetőbb talajra leltek náluk, mint a szingalézeknél. S mindezen túl — egyes szingalézek mindmáig nem tudják elfeledni Suntaralingham tamil képviselő, későbbi miniszter szavait, aki 1947-ben a parlamentben a szingalézek címére kijelentette: — You develop the lands, We shall develop the brainsl (Műveljék csak a földet, gondolkozni majd mi fpgunkl) rán követelhessék, hogy tamil nyelven vizsgáztassák őket, azzal a feltétellel, hogy bizonyos határidőn belül megfelelő mértékben elsajátítják a szingaléz nyelvet. A tamilok tamil nyelven levelezhetnek a kormányhivatalokkal. Az északi és keleti tartomány helyi hatóságai minden hivatalos ügyet tamil nyelven tárgyalhatnak, s ugyancsak tamil nyelven nyújtható be minden irat a kormánynak. A tamil körzetekben mindeme intézkedések ellenére is újabb zavargások törtek ki 1961 tavaszán. A kivételes állapot kihirdetésébe és általános mozgósításba torkolltak. A tamilok közti szélsőséges elemek indiai mintára meghirdették a szent szatjagrahát, az állami hivatalok bojkottját. Az állami himnusz bojkottját. Saját postabélyegeket adtak ki. Azzal fenyegetőztek, hogy a tamil körzetek elszakadnak Ceylontól és önálló álla mot alakítanak. Ilyen légkörben érkeztünk a ceyloni „T amiinad"-ba. A kivételes-állapot százhatvanegyedik napján, a cenzúra bevezetésének szúzhatvanegyedik napján. Egy nappal Bandaranaike miniszterelnök meggyilkolásának második évfordulója után. Az évfordulóról gyűléseken emlékeztek meg egész Ceylonban, a sziget északi részén azonban szó sem volt ilyesmiről. Hírük sem volt az állami lobogóknak. Egyébiránt azonban mindenütt rend és nyugalom uralkodott. De — nem volt ez a nyugalom vihar előtti csend? Nyomban útnak indultunk Csunnákamu községbe, a colombói ismerőseink megadta címre. Csunnákamuban van az egyik tamil „supergrade school" a három közül. Felsőbb középiskola. Az iskolának ezerkétszáz, főként vidéki diákja van. Hatvan tanítója. — Ponnampalam tanító úr, sajnos, nincs itt, — fogadott bennünket az igazgatóhelyettes. — Kirándulásra ment a diákokkal. Holnap vagy holnapután érkezik vissza. Segítségükre lehetek valamiben? Köszönettel visszautasítottuk ajánlkozását. Addig végigjárjuk a félszigetet, hogy valamiféle képet nyerjünk róla s majd holnap visszatérünk. — Ahogy tetszik, — hajolt meg udvariasan az igazgatóhelyettes. — Szólok Valliapuramnak, hogy itt jártak. Jó barátom. A mi emberünk, — tette hozzá észrevehető hangsúllyal a „mi" szócskán. ki ásnap visszaindultunk Csunnákamuba. — Már megérkezett! — fogadott bennünket régi ismerősökként az igazzatóhelyettes. — Éjszaka tértek viszsza. Valliapuram pedig fél órával ezelőtt telefonált, hogy idejön. Ha akarnak, elébe mehetnek. Alaveddiben lakik. — S megadta a pontos címét. Félúton találkoztunk vele. Nyugodtan taposta kerékpárja pedáljait, már messziről integetett, s amint kiléptünk kocsinkból, tüstént tervezgetni kezdett. Mintha csak évek óta ismertük volna egymást. — Túl sok idejük nincs. Három nap fizetett szabadságot kaptam az igazgatótól. Szolgálatukra állok. Mit aka'nak látni és tudni? Ne legyenek gátlásaik. Nem szeretném, ha úgy távoznának innen, mint a titokzatos felkelők és szeparatisták országából. Nemcsak soviniszták és bolondok élnek itt, akik bemázolják az utcai jelzbtáblákaf. .. Szinte sugárzott belőle a szívesség és az őszinteség. A szeme mosolygott. Olyan ökölvívóra emlékeztetett, aki épp az imént győzte le a világbajnokot. — Ne akarják látni a diákjaimat

t Egy hónapig aligha lehet majd szót vál tani velük. Most okulhattak. Remélem, kiverik apáikból, akik sosem húzták ki lábukat otthonukból, az önálló tamil állam örült ötletét. Csak Kandyban, Polonaruvában, Sigiriában, Badullában és Gall Oyában jártunk, három nap alatt nem juthattunk meszszebbre. A fiúk első ízben láthatták saját szemükkel, milyen Ceylon többi része. Hegyeket láttak. Folyókat. Gazdag ültetvényeket. Mindazt a gyönyörűséget, amelyről mind ez ideig csak könyveikből szereztek tudomást s amelyet eddig csak mesének tartottak. Megértették, hogy a félszigeten kívül más világ is létezik . . . Felváltva kapkodott a kezünk után, vagy legalább mutatóujjával böködte a gyomrunkat, mintha csak nagyobb súlyt akart volna adni szavainak. — Belefér a kerékpárom a kocsijukba? — kérdezte váratlanul, majd szót se várva kinyitotta autónk hátsó ajtaját. — BeleférI Nagyszerű. Akkor gyerünk, megmutatom maguknak két hegyünk közül az egyiket. Negyed óra alatt ott vagyunk. — Hegyet akar mutatni? — Tegnap bejártuk a félsziget egész északnyugati sarkát és nyomát se láttuk hegynek ... — Magam se! De a mi hazafiaínk arról lelkendeznekl Két falut hagytunk magunk mögött, átkeltünk egy hídon, majd a mellékútra tértünk. Egy akkora dombocska tűnt fel előttünk, mint egy kisebb meddőhányó, mögötte pedig egy téglából épült kémény. — Ez a cementgyár, — mondotta. — Megállhatunk.. Így — ez Tamilföld legmagasabb hegye, a Kírimaläi. Tizenegy lábnyira, három és fél méternyire emelkedik a tenger szintje fölél — mutatott a bogánccsal és alacsony cserjékkel benőtt halomra. — A másik legmagasabb hegy a Sudumalöi. Magassága a tenger szintje alatt tizenegy láb. És látták azt a csermelyt Alaveddi után? Az a két itteni folyó egyike, a Valuki Áru. A másikat majd megmutatom később. Az a Tondaimanar Áru. Három-négy hónapon át folyik benne a víz a tengerbe, aztán kiszárad és dagálykor a tengervíz árad benne a szárazföld belsejébe. Elővette zsebkését és levágott egy kis gallyat a közeli cserjéről. —• Ez az eujorbia. Ide szoktam mindig vezetni a mi nagyszájú hazafiainkat, akik arról álmodoznak, hogy elszakadunk Ceylontól. Tessék, kérem, mondom nekik, ennyire vagyunk érettek az önállóságra. A gazdasági önellátásra. Ez a mi kincsünk, a mi fehér aranyunk, a mi export-kaucsukfánk! — kent széjjel a tenyerében a gallyból kisajtolt cseppnyi ragadós anyagot. — Elképzelhetik, hogy politikusaink között nem örvendek túl nagy népszerűségnek. A kommunisták puhányok, mondják rólunk. Nem hajlandók verekedni a szingalézekkel... A halmocska mögött úgy döngették a tenger hullámai a partot, akár a süket az ajtót, a kémény pedig részvétlenül köpködte az azlrkék égnek szürke füstfellegeit. Úgy éreztük, hogy a tenger és a kémény is csak annyit törődik a kivételes állapottal, mint a károgó varjak a sziget túlsó felén. fi. L. fordítása B andaranaike miniszterelnök kezdeményezésére a parlament 1958 augusztusában megszavazta a tamil nyelvről szóló póttörvényt, amelynek értelmében a tamil nyelv lett a tamil diákok tanítási nyelve az egész szigeten, mégpedig az alapfokú Iskoláktól kezdve egészen az egyetemig. A törvény továbbá megszabta, hogy azok a személyek, akik tamil nyelven szerezték műveltségüket, állami hivatalokba való felvételük so-