Új Szó, 1967. március (20. évfolyam, 60-90. szám)

1967-03-03 / 62. szám, péntek

" Annak idején tájékoztattuk olvasóinkat a „Milliós ötlet" elnevezésű mozgalomról, amelyet a Csehszlovák Rádió kezdeményezésére az SZNT égisze alatt a nemzeti bizottságok szerveztek. Az ötletek, javaslatok benyújtásának határideje december végével lejárt, januárban a mozgalom szlovákiai bizottsága összegezte az eredményt és most,.. Mi lesz most? Véget ér az egész azzal, hogy a nyertesnek átnyújtják a montreali repülőjegyet? 1987. ni. 3. • VENDÉGLŐ A HEGYTETŐN Vaktában benyúlunk a rengeteg ötlet közé, s kihúzunk egyet. j. Rosenauer Banská Bystrica-i lakos azt hiányolja, hogy a város leglátogatottabb kirándulóhelyén, az Urpín hegyen nincsen vendéglő. Ez kellemetlen a kirándulók számár ra, és nagy bevételi lehetőség elmulasztása a vendéglátó ipar szempontjából. Az ötlet szerzője hozzávetőlegesen kiszámítja, mekkora beruházásra lenne szükség, mekkora lénne a nyereség. Ennek a vendéglőnek nem lenne idényjellege, mert télen is üzemelhet a nagyszámú sielő számára. Felkerekedünk, s meg sem állunk, csak az Urpín hegy lábánál. Még sok a hó, ideiglenes felvonó vontatja a síelőket a hegyre. Felcsúszunk mi is. A hegytetőn kis bódé, mellette forró teával teli poharakat szorongató és szürcsölgető sielők. Nocsak! Talán nem az ötlet valósult meg ilyen gyorsan? De miért ilyen szegényesen? Nyomozzunk tovább. Legközelebbi megállónk a Közép-szlovákiai Kerületi Nemzeti Bizottság. Emília Borovská mérnök szobaijába nyitunk be. Borovská mérnök a „Milliós ötlet" szlovákiai bizottságának a tagja. — Mi van a vendéglővel a begy tetőn? — kérdezzük anélkül, hogy elárulnánk, láttuk a kis büfét. — Még semmi — válaszolja. — De megváltoztattuk miatta a vendéglátó vállalat beruházási tervét. Üj vendéglőt kell létesíteni Banská Bystricán, mert az Alacsony-Tátra látogatói nyáron hiányát érzik. Ogy döntöttünk, hogy az ötlet szerint ezt az új vendéglöt a hegytetőn építjük fel. Kúr jövőre. Hogy a város se károsuljon, létesítünk ec» kisebbet is a műjégpályánál. — És mi az a kis büfé a hegytetőn? — Ahá! Szóval már jártak ottI Az csak egy ideiglenes büfé. De hogy őszinte legyek, az ötletet, hogy ott forró teát áruljunk, szintén a vendéglő ötletéből vettük.... Ha már jártak ott, látták a felvonót is. Az még semmi... — Dehogy semmi. Egészen jól felvitt... — De nyáron nem vinne fel. Ott ülőkés jelvonó lesz. Mikor? 'A tervek már a legapróbb részletekig elkészültek. A Breznói Hídelemgyárban készítették őket, ők gyártják majd a berendezést is. — Vallja be, hogy ez nem az ötlet miatt van. Biztosan amúgy is tervezték már... — Dehogynem az ötlet miatt. A sielőknek jó a meglévő is. Az ülőkés felvonó minden évszakban járhat, de minek járna, ha nem vinne valahová. Ez a valahová éppen a vendéglő lesz. Csak igy fizetődik kt.,. — Ha ez így van, akkor azok a tervek fantasztikus gyorsasággal készültek. Hiszen az ötlet csak néhány hónapja született. — Éppen ez az! Amint elolvad a hó, terepszemlére megyünk az Urpínra, hogy lássuk, hova kerülnek a drótkötélpálya tartóoszlopai. Éppen ez a gyorsaság lényeges. Ne feledjük, a mozgalom értékelése október végén lesz. Ez h-jtja a nemzeti bizottságokat, hogy mielőbb valósítsák meg az ötleteket. De ne gondolják, hogy a montreali repülőút miatt... Sokkal több folyik majd be abban a vendéglőben, mint amibe a repülőút kerül. És minél előbb lesz készen, annál hamarabb hoz hasznot. ... Az alapötlet csupán a „lavina" elindítója volt. Most már a gazdasági érdekeltség, a nyereség reménye hajtja tovább a „motort" .., • A LIPTÓI AUTOCAMPING Anton Eilipoviö azzal az ötlettel vett részt a versenyben, hogy Liptovský Ján közelében, a Liptói Völgyben létesítsenek valamiféle pihenőt az autósoknak, akik gyakran járnak erre. Ve°»ék rá őket valamiképp — mondjuk egy gépkocsijavító műhely felépítésével — hQjíy nézzenek szét jobban tfteft a meseszép vidéken, töltsenek itt hosszabb időt. Gondolkoztak a bizottságban, mit tegyenek ezzel az ötlettel. Jó ötlet. De Liptovský Mikuláson Jól felszerelt autójavító van, minek a szomszédba még egy? Végül, miután jól meghányták-vetették az ötletet, oda NI LESZ A MILLIÓS ÖTLETEKKEL lyukadtak ki, hogy létesítenek a Liptói Völgyben egy autócampinget. És apróbb javításokra is lesz itt berendezés. Csakhogy a camping hozzávetőlegesen 400 ezer koronába kerül. Hasonló létesítmény felépítéséről ezen a vidéken a nemzeti bizottságon már korábban is gondolkoztak. De a késői távlatok szempontjából. Sok gond volt ezzel: ki finanszírozza és miből? Ki építse és hol? Anton Filipovič megmondta, hol: a forrásnál. No, jó. De a pénz... Emília Borovská, a kerületi „ötlet-felelős" (egyébként a KNB kereskedelmi osztályának dolgozója) három héttel ezelőtt az ötlet ügyében Liptóba utazott. Az ottani járási nemzeti bizottsággal keresték az ötlet megvalósításának módját. Végül megállapodtak abban, hogy a HNB kölcsönt vesz fel, s a kerület — a megvalósítás meggyorsítása végett — az SZNT idegenforgalmi alapjából kieszközlt a hozzájárulást, a járás pedig törődik vele, hogv a tervet mielőbb és huzavona nélkül jóváha- 'a. A tervek máris készülnek. Méghozzá gyorsan és reálisan. Ettől függ ugyanis, mikor és mennyi pénz „j" " az Idegenforgalmi szervektől. Ha minden jól megy — és miért ne menne? — idén már lesz autocamping a Liptói Völgyben. Persze, a forrásnál. • CIPŐSARKOK ÉS EGYEBEK Az akció során olyan ötletek ls érkeztek, amelyek inkább panaszok voltak, mintsem ötletek. De „miliósak" — azt meg kell hagyni. Például a cipősarok-ügy. A női cipők elcsámpásodott sarkát országszerte egy olyan bőrdarabbal javították ki a javítóműhelvek, amely az első esőtől szétlapult és kirojtosodott. A cipő viselője, ha nem akarta, hogy csámpásnak nézzék — és melyik női cipő viselője akarja? — minden eső után újra javítóba vihette a lábbelit. Persze, ez látszólag nem milliós ügy. Egy sarokjavítás alig három korona. De millió nő cipősarka háromillió korona. És egy egész tehéncsorda bőre, mert a sok kis bőrdarab kitesz annyit. A megoldás egyszerű: müanyagsarkot kell a cipőre tenni, és kész. Jól van. A cipészek kérnek műanyagsarkot. Nincs. Csináljanak! Nincs a tervben. Tegyék a tervbe! Ja, az nem olyan egyszerű ... Erre kiutazik a milliós ötlet bizottsága Partizánskeba, a cipőgyárba. „Milyen anyagot küldenek, elvtársak, a javítóműhelyekbe?" „Ilyet". „Ez nem Jó, küldjenek műanyagot." „Es az jó?" „Hm ... Próbáljuk ki." Rövidesen minden kerületben egy javítóműhely műanyagsarkokat tesz a cipőkre. Nagyszerű eredménnyel. A három cipészüzem tapasztalatait összegezik, módosítják a partizánskei gyár tervét. Nem válaszolják többé a cipészeknek, ha műanyagsarkot kérnek, azt hogy „nincs". Amelyik cipész még nem tudná, hogy van, annak ezennel tudomására adjuk: Van műanyag női cipősarok. Kérjenek Partizánskén, kapnak. Ez így van, ha egy ötletet, akár háromkoronásat is, nem hagynak elveszni, hanem utánajárnak. Ez a lényeg — végére kell minden ötletnek járni. Ha van egy mozgalom, amelynek felelőse köteles utánjárni az ilyesminek — akkor megy minden, mint a karikacsapás. De ha nincs ilyen mozgalom? Mert, a „Milliós ötlet" véget ér. Mi lesz aztán? Egyszerű a válasz. Csak bele kell nézni a nemzeti bizottságok tevékenységét szabályozó előírásokba, amelyeknek törvényerejük van. Azok között megtaláljuk, hogy a nemzeti bizottság köteles^ minden állampolgár javaslatát, ötletét figyelembe venni és állást foglalni hozzá. Melyik nemzeti bizottság lenne oly rövidlátó, hogy az új irányítási rendszerben elvessen akár egyetlen ígéretteljes ötletet is? Tavaly a középszlovákiai kerületben már 17 millió korona hitelt vettek igénybe a nemzeti bizottságok a helyi ötletek megvalósítására. Ez a tizenhét millió a bizonyítéka, hogy a nemzeti bizottságokon nem félnek a kockázattól, vagy ha félnek, pontosan számolnak. És cselekednek. Most a „Milliós ötlet" javaslatainak megvalósítása van soron. Sok jó ötletet rejt a mozgalom kis brosúrája, amelybe a legjobbakat össze válogatták, azokat, amelyeket általánosan alkalmazni lehet. Ilyen például a prievidzai fán BartoS mérnök mozgó téglagyára, amelynek 12 lóerős Diesel-motorja 1200 téglát is gyárt óránként, vagy a ružomberberoki Cserei—Pavllk-ö

tiet, a Plexi-üvegbe öntött rovarok, emléktárgyak gyártására, vagy a főiskolai internátusok kihasználása a turistaidényben ... A legszebb az egész „Milliós ötlet" akcióban az volt, hogy önmagát segített feleslegessé tenni: megmutatta, hogyan 1 eh e t kihasználni a meglevő kezdeményezést, a létező intézményeket, a rendelkezésre álló tartalékokat, mindazt, ami ttt van, csak meg kell fogni. Az Urpín hegyi vendéglőt, a műanyag cipősarkot, a liptói autocampinget, a mozgó téglagyárat, — mindezt a létező intézmények a fennálló rendszerben valósították vagy valósítják meg. Az akció irányítói semmiféle utasítást nem adhattak senkinek, semmiféle különleges Jogkörrel nem ruházták fel őket. Mégis megmutatták: lehet. Tehát az akciótól függetlenül is lehet. VILCSEK GÉZA AZ EXPO 67 ELŐTT MONTREALI ÉRDEKESSÉGEK A francia pavilon szokatlan szerkezetét egy gazdagon díszített „velencei csillár" inspirálta. Az impozáns, hétemeletes épület üvegből és alumíniumból készttlt. földiek számára kétségtelenül az ország legnagyobb és legélénkebb városa — Montreal lesz a legvonzóbb, amely mellesleg szintén jubilál: ebben az évben ünnepli megalapításának 325. évfordulóját. Aprilisíól októberig Montreal két olyan rendezvény színhelye lesz, amelyeknek nincs párja Kanada, de az egész nyugati félteke történetében sem: 1987. április 28-án megnyitják az EXPO 67 kapuit, s ugyanakkor kezdetét veszi a művészeti világfesztivál is. Az 1967. év nagy jelentőségű a kanadai nép számára, s emlékezetes marad azoknak is, akik ellátogatnak Kanadába. Ebben az évben lesz ugyanis századik évfordulója annak, hogy az itteni egykori tartományok szövetségbe léptek, s ezzel megalapítottak egy önálló országot — Kanadát, amely egyúttal-, a Brit Birodalomban elsőként domíníumi státust kapott. Kanada — a világ egyik legnagyobb országa — manapság nagy pompával készül a jubileum megünneplésére. A kül• • • • Miben fog különbözni az EXPO 67 az 1958. évi brüsszeli világkiállítástól és a New Yorkban 1964—65-ben megtartott nemzetközi kiállítástól? Philippe de Gaspé Beaubien, az EXPO 67 egyik Igazgatója így válaszolt erre a kérdésre: „Az EXPO 67-et mindenekelőtt szigeteken rendezzük. Ez a megoldás egyáltalán az első eset a világkiállítások történetében. Ami a világkiállítás területét illeti, sokszorosan nagyobb lesz, mint az EXPO 58-é volt. Ogy gondolom, a kiállítás dolgozóinak kiválasztásakor még soha sem támasztottak olyan követelményeket a műveltséggel szemben, mint mi teltük. A New York-1 kiállítástól főleg abban fogunk különbözni, hogy eleve kizártuk a kereskedelmi célzatú árusítást. Az ember és világa gondolat reallzálásánnál a rövid előadások és bemutatók formáját választottuk, itt sem engedélyezzük a termékek üzleti bemutatását. New Yorkban tulajdonképpen egy nagy árumintavásárt rendeztek, s a fő cél az üzletkötés volt. A mi kiállításunk ezzel szemben elsősorban oktató és szórakoztató rendezvény. Ami Brüszszelt illeti, ott valóban nagyszerű volt a világkiállítás, s nehéz lesz felülmúlni. Mégis: Brüsszelben csupán 42 ország képviseltette magát, nálunk pedig több mint 70 ország vesz részt a viiágszemlén. Már ez a körülmény is kétségtelenül vonzóvá twzi az EXPO 67-et." • • • • Az amerikai országok kiállítási csarnokai között kétségtelenül nagy figyelmet kelt a mexikói műépítészek merész megoldása: kiállításuk fedett részei szerves összefüggésben lesznek a szabad ég alatti térséggel. A spanyol hódítás előtti időkből származó remek szobrokat és egyéb kőbe faragott műalkotásokat a szabad ég alatt állítják ki. Az azték amfiteátrumot is olyan tervek szerint építették, amelyek sokkal régebbiek, mint az emberiség modern története. Nagyszerű és ötletes az a megoldás is, hogy egy nagy kiterjedésű föld alatti csarnokban bemutatják az egyes sportágak keletkezését és fejlődését szemléltető eredeti leleteket és reprodukciókat. Ezzel mellesleg, nem erőszakosan, a látogatók emlékezetébe idézik, hogy 1968 ban Mexikó lesz az olimpiai játékok színhelye. • • • • A nemzetközi rádiópalotát már a világkiállítás megnyitása eiótt átadják rendeltetésének s kapuzárás után is üzemben marad. A palotában hat stúdió áll majd a külföldi érdeklődők rendelkezésére. Minden stúdió a legkorszerűbb berendezéssel, fülkékkel stb. lesz felszerelve, s szakképzett műszaki személyzet ál) bennük rendelkezésre. !dj) Az afrikai országok a világkiállításon egy ess;.:íÜL!gö íórségen mutatkoznak be. Kis pavilonjaik afrikai falura emlékeztetnek. Közös nevük: Africa Piave, azaz: Afrikai térség.