Új Szó, 1967. március (20. évfolyam, 60-90. szám)

1967-03-01 / 60. szám, szerda

Párt- és állami küldöttségünk Lengyelországban ,ri»iyiatas az 1. oldalról) és a lengyel államférfiak gép­kocsira szálltak s a városon keresztül a Varsótól nem mesz­sze fekvő wilanowal kastélyba a csehszlovák küldöttség szál­láshelyére hajtattak. Az első gépkocsiban Novotný és Gotnulka elvtársak, a máso­dikban Lenárt és Cyrankiewicz miniszterelnökök foglaltak he­lyet. Az utcákon transzparensek hirdették: „Éljen Csehszlovákia és Lengyelország népeinek har ca a békéért és a biztonsá­gért." A csehszlovák párt- és állami küldöttség tagjai rövid pihenő után a Lengyel Egyesült Mun­káspárt Központi Bizottságának épületébe mentek, ahol Wlaclys law Gomulka, a LEMP KB elsó titkára, E. Ochab, az Államta­nács elnöke és J. Cyrankiewicz miniszterelnök fogadta őket. Tizenegy órakor megkezdő­dött a csehszlovák és a lengyel államférfiak hivatalos tárgyalá­sa. A megbeszéléseken csehszlo­vák részről Jelen volt: Antonín Novotný köztársasági elnök, a CSKP KB első titkára, Jozef Le­nárt miniszterelnök, a CSKP Központi Bizottsága elnökségé­nek tagja, Alexander Dubček, a CSKP Központi Bizottsága el­nökségének tagja, az SZLKP Központi Bizottságának első tit­kára, Václav Dávid külügymi­niszter, a CSKP Központi Bi­zottságának tagja, Bohumír Lomský hadseregtábornok, nem­zetvédelmi miniszter, a CSKP Központi Bizottságának tagja, dr. Alois Neuman igazságügy­miniszter, a Csehszlovák Szocia­lista Párt elnöke, dr. Josef Plojhar egészségügy miniszter, a Csehszlovák Néppárt elnöke és Oskar Jeleň Csehszlovákia varsói nagykövete. Lengyel részről jelen volt Wiadyslaw Gomulka, a LEMP Központi Bizottságának első tit­kára, Edward Ochab, az Állam­tanács elnöke, józef Cyrankie­wicz, a Minisztertanács elnöke. Adam Rapacki külügyminiszter, Marian Spychalskl nemzetvédel­mi miniszter, a LEMP KB poli­tikai bizottságának tagjai és a Lengyel Nemzeti Front képvise­lői. Az esti órákban Gomulka, Ochab és Cyrankiewicz elvtár­sak fogadást rendeztek a cseh­szlovák párt- és állami küldött­ség tiszteletére a lengyel mi­nisztertanács hivatali helyisé­geiben. Ma délelőtt Antonín Novotný elvtárs és a küldöttség tagjai koszorút helyeznek el a lengyel harcosok emlékművén, az Isme­retlen Katona sírjánál. Ezután a küldöttség megtekinti Varsó nevezetességeit. A délutáni órákban a cseh­szlovák és a lengyel képviselők újból találkoznak a Miniszter­tanács épületében, ahol aláír­ják a két ország közötti új ba­rátsági, együttműködési és köl­csönös segélynyújtási szerző­dést. A lengyel sajtó a csehszlovák küldöttség látogatásáról Küldöttségünk megérkezésé­nek napján valamennyi lengyel lap első oldalán közölt cikke­ket és kommentárokat a len­gyel—csehszlovák barátságról. A Tribúna Ludu, a következő szavakkal zárja kommentárját: „A lengyel nép szívélyesen üd­vözli az Antonín Novotný elv­társ vezette csehszlovák kül­döttséget. A szerződés aláírása ékesszólóan kifejezi népeink örök barátságát." „Szomszédok és barátok" cím­mel közöl kommentárt az Zycie Warszawy, s ebben a háború előtti európai fejlődéssel fog­lalkozik, amely véres világhábo­rúba torkollt. A hitleri agresz­szió első áldozatai Csehszlová­kia és Lengyelország voltak. Ebből a szemszögből elemzi a kommentár a Német Szövetségi Köztársaság jelenlegi politiká­ját, amely nem ismeri el a má­sodik világháború eredményeit és a müncheni egyezmény ér­vénytelenségét. Supardjo a tömeggyilkosok felelősségre vonását követeli Folytatódnak a szovjet—etiópiai tárgyalások Moszkva (CTK) — A Kreml­ben tegnap folytatódtak a szov­jet—etiópiai tárgyalások, me­lyeken szovjet részről Nyikolaj Podgornij, a Szovjetunió Legfel­sőbb Tanácsának elnöke, Kirill Mazurov, a szovjet miniszterel­nök első helyettese, Andrej Gro­miko külügyminiszter és mások vesznek részt. Etiópiát Hailé Szelasszié császár és kíséreté­nek tagjai képviselik. Az etiópiai császár kedden délelőtt ellátogatott a moszkvai szovjetbe. A szovjet képviselői­vel folytatott beszélgetés során A francia kommunisták újból közös kormányprogram kidolgozását javasolják Politikai botrány Grenoble-ban Párizs (CTK) — „A Francia Kommunista Párt Politikai Bi­zottsága elhatározta, hogy újabb találkozót javasol a demokrati­kus és szocialista baloldali szö­vetségnek közös kormányprog­ram kidolgozása céljából" — jelentette be hétfőn este Wal­deck Rochet, az FKP főtitkára, a párizsi Sportpalotában tartott választási nagygyűlésen. De Gaulle elnöknek azt az el­határozását, hogy a választások első fordulójának előestéjén be­szádet mond a televízióban, Rochet „a gaulleista rendszer antidemokratikus jellege" újabb bizonyítékának minősítette. Hangsúlyozta, hogy ez az elha­tározás arról tanúskodik, hogy a gaulleistákat nyugtalanítja a választási vereség lehetősége. Határozottan elítélte „az állam­fő minősíthetetlen viselkedését a választási kampányban". Rochet továbbá bírálta a gaul­leista szociálpolitikát is. Állást foglalt olyan új kormány meg­alakítása mellett, amely nem egv személyre, hanem „a de mokratikus pártok képviselőiből álló többségre" támaszkodna, közös kormányprogramot dol­gozna ki, amelyet tevékenyen támogatnának a néptömegek. G-enoble — A gaulleisták hétfőn este nagygyűlést rendez­tek Grenoble ban parlamenti képviselőjelöltjük, Jean Vanier támogatására. A gyűlésen Pom pidou miniszterelnök is beszé­det mondott, amelyben a gaul­leista rendszer sikereit dicsői­tette. A gaulleisták kénytele­nek voltak beleegyezni, hogy a gyűlésen felszólalhasson a két grenoble-1 ellenzéki jelölt is; Mendez Francé, a PSU és jean Giard az FKP nevében. A gaul­leisták a meghívók java részét saját híveik között osztották szét. Lyonból, Marseilles-ből és Párizsból Grenoble-ba szállítót- • Iák a gaulleista párt bőrzekés rohamcsapatait. A rohamoszta­gosok lármájukkal zavarták az ellenzéki szónokok beszédét. Durván bántalmaztak és erő­szakkal kivonszoltak a teremből számos hallgatót, akik nemtet­szésüket merészelték nyilvání­tani a gaulleista szónokokkal szemben. Több újságírót és fényképészt is megsebesítettek. Pompidou beszédében támad­ta az FKP-t, és közvetve sérte­gette Mendez France-t is, aki igen élesen válaszolt neki. jean Giard, az FKP jelöltje beszédé­ben konkrét példák alapján bí­rálta a gaulleista rendszer po­litikáját és a kormány demok­rataellenes jellegét Djakarta (CTK) — A Supard­jo-per részét alkotja a Sukarno elleni kampánynak, amelynek során bizonyítékokat akarnak összegyűjteni arról, hogy Sukar­no részt vett az 1965-ös szep­temberi eseményekben. A bizo­nyítékokra az ideiglenes népi tanácskozó gyűlésnek van szük­sége, hogy azok alapján majd Sukarnót megfoszthassa elnöki tisztségétől, és bíróság elé ál­líthassa. "A tanúvallomások azonban új szempontokat világítottak meg, mert Supardjo a bíróság előtt rámutatott, hogy a „Szeptem­beri mozgalom" a törvényes kormányt támogatta, és ezt csak megerősíti Sukarno jelen­léte a Hallm támaszponton, ahol a Szeptemberi mozgalom vezér­kara székelt. Supardjo jelszólította a bíró­ságot, hogy ne csak azokat ál­lítsák bíróság elé, akik a hat tábornok legyilkolásáért felelő­sek, hanem azokat is, akiknek a lelkiismeretét csaknem fél­millió ember halála terhelt. Kihallgatták Sudtsmant, In­donézia Kommunista Pártja po­litikai irodájának tagját is, akit nemrég tartóztattak le. Nem volt hajlandó válaszolni arra a kérdésre, hogy Supardjo tagja volt-e a kommunista pártnak, de elmondotta, hogy többször találkoztak bujdosásuk Idején. Arra a kérdésre, hogy a betil­tott kommunista párt elnökévé választotta-e, Sudisman azt vá­laszolta, hogy a párt új vezető­ségét még nem választották meg. Emelt hangon kijelentet­te, hogy a kommunista párt új­ból szervezkedik „éppoly bizto­san, mint ahogy a mennybolt sohasem omlik be". A djakartai katonai raktárak­ból tegnap puskákat és golyó­szórókat adtak ki a félkatonai diákszervezeteknek. Az AP hír­ügynökség jelentése szerint Bandungban a diákok már előbb fegyverhez jutottak. A jobbol­dali diákság felfegyverzését óv­intézkedésnek tartják, s azt ál­lítólag az ideiglenes népi ta­nácskozó gyűlés soronlevő ta­nácskozásával kapcsolatos za­vargásoktól való félelem tette szükségessé. kifejezte csodálatát a szovjet főváros fejlődése fölött, s ki­jelentette, hogy Moszkva pél­daképéül szolgálhatna más vá­rosoknak. V. Promiszlov, Moszk­va polgármestere közölte a ven­déggel, hogy az elmúlt évben 487 000 moszkvai lakos kapott új lakást. Kísérlet a nácizmus rehabilitására Szófia (CTK) — A bolgár sajtóban már több mint egy hete éles kampány folyik a nyugatnémet televízió „Per a birodalmi gyűlés épületének fel gyújtásáról" című film ellen, amelyet február 21-én és 23-án két részben közvetítettek, és amelyet az Euróvízió ls átvett. Az összes lapok határozottan visszautasítják az újkori törté­nelem nyilvánvaló meghamisí­tását, amelynek célja a lipcsei per igazolása és a hitleri igaz­ságszolgáltatás felelősségének eltussolása. A Rabotnyicseszko Gyelo cí­mű lap moszkvai tudósítója idé­zi jurij Korolkov szovjet író szavait: „A bonni képviselők ki akarják forgatni a történel­mi tényeket és Dimitrovot, a rettenthetetlen fasisztaellenes harcost alázatos és Jelentékte­len embernek akarják feltüntet­ni". A lap szót ad jacques Duc­losriak is. „E filmet, mondotta Duclos, nem közvetíthették a nyugatnémet kormány tudta és beleegyezése nélkül. E film kí­sérlet a nácizmus rehabilitásá­ra, kísérlet annak a gondolat­nak a támogatására, hogy Di­mitrov harca hazugságokon ala-' pult". Csou En-laj felhívása a hadsereghez Feszültség Honan tartományban • Ki lesz a „bűnbak" Peking (CTK) — Csou En-laj, a Kínai Népköztársaság Állam­tanácsának elnöke felhívta Ho­nan tartomány katonai egysé­geit, hogy mielőbb szállják meg a helyi napilapok és folyóira­tok szerkesztőségeit és e kör­zet valamennyi tájékoztatási központját. E parancsát Peking­ben vasárnap este plakátokon tették közzé — jelentette az AFP francia hírügynökség. Megfigyelők rámutatnak, ez az első eset, hogy Csou En-laj közvetlenül a hadsereghez for­dult. Ugyanis erre illetékesebb lett volna Lin Piao honvédelmi miniszter. Csou En-laj egyúttal felhívta a tartományban egymással szemben álló két tábort, vesse­nek véget az ellenségeskedés­nek, és küldjenek delegátusokat Pekingbe. A „kulturális forradalom" kezdete óta a plakátok véres összetűzésekről számoltak be Honan tartományban. Csang Csust, a tartomány katonai pa­rancsnokát azzal vádolják, hogy „a maoisták" ellen tüzérséget is bevetett. Az 50 millió lakosú Honan tartomány Kína egyik legfon­tosabb mezőgazdasági területe. Fővárosa Csengcsou, fontos tex­tilipari központ. A tartomány nagy jelentőségű az ország élel­miszerellátása szempontjából és ezért a kínai vezetők figyelmü­ket a tavaszi munkák elvégzé­sének biztosítására és a rend helyreállítására összpontosítják. A Kínai Kommunista Párt Központi Bizottsága nyilvánva­lóan úgy határozott, hogy a legfelsőbb funkcionáriusok so­raiban levő áldozatok számát hatra csökkenti. E nézetet egy japán folyóirat pekingi tudósí­tója fejtette ki. A japán tudó­sító rámutat, hogy pekingi pla­kátok közölték a Központi Bi­zottság határozatát, amely sze­rint csak négy főből áll az „el­lenforradalmi csoport", a másik két ellenforradalmárnak minő­sített funkcionáriust csak ki­sebb vétséggel vádolják. A tu­dósító szerint a Központi Bi* zottság e határozatával arra tö­rekszik, hogy a tisztogatást az ellenségnek csupán „egy ma­roknyi csoportjára" korlátozza. Olasz „fenntartások" az atomsoromoóval szemben Róma (CTK) — Az olasz kor­mányban nézeteltérések vannak a nukleáris fegyverek elterje­désének megakadályozásáról szóló egyezményt illetően, amelyről most tárgyal Genfben a 18-hatalmi leszerelési érte­kezlet. A kormánynak bizonyos fenntartásai vannak e szerződés­sel szemben, viszont a republi­kánus párt e fenntartásokat „in­dokolatlannak" tartja. Fanjani külügyminiszter a múlt héten a parlamentben kijelentette, hogy bár az olasz kormány „elvileg támogatja az atomfegyverek el­terjedésének megakadályozását, a javasolt egyezménnyel szem­ben fenntartásai vannak, mivel az károsan befolyásolná az atomenergia békés célú felhasz­nálásának fejlődését. Az olasz kormány álláspont­ját élesen bírálták az olasz baloldali pártok. Ha csak a püspök lázadna . Heves támadások a parlamentben az angol kormány katonai politikája ellen DF. GAUl.LE: — Tükröm, tükröm édes tükröm, mondd meg nékem, ki győz a választásokon. (A Weltwoche karikatúrája) Curcsa epizód tette emléke­• zetessé múlt szombaton a legújabb angol „Poláris" atomtengeralattjárő vízrebocsá­tását. A szertartásra meghívott Gerald Ellison chesteri püspök, amikor meg kellett volna álda­nia a hajót, váratlanul megvál-' toztatta a sok évszázados áldás szövegét és ... a békéért imád­kozott. A hadügyminisztérium jelenlévő képviselői elővették angol hidegvérüket és úgy tet­tek, mintha mitsem vettek vol­na észre. A püspök azonban nem ma­radt adós a magyarázattal. Teg­nap újságíróknak elmondotta, hogy keresztényi lelkiismereté­vel összeegyeztethetetlennek tartja egy ilyen ,fiorzalmas pusztító eszköz" megáldását. „Helyesnek Ítéltem viszont, hogy imádkozzam a világbé­kéért, mert ezzel tulajdonkép­pen azért fohászkodtam, hogy a pusztító eszközt soha se használják fel" — tette hozzá. Ha csupán a püspöknek let­tek volna ellenvetései, nem fő­ne az angol kormány feje. A parlament most befejeződő két­napos „védelmi" vitájában azon­ban minden oldalról — tehát a bal- és jobboldali munkáspár­ti, a konzervatív ellenzéki és a liberális padsorokból egyaránt — a leghevesebb támadások ér­ték a katonai politikát. Amikor Healey hadügyminisz­ter azzal büszkélkedett, hogy a két már működő angol nukleá­ris tengeralattjáró mellett há­rom új épül és a hatodikat ís nem sokára megrendelik, Hugh Jenkins munkáspárti képviselő félbeszakította a minisztert és azt kiáltotta feléje, hogy a Po­láris búvárhajók használata nem felel meg a Munkáspárt válasz­tási programjának. A miniszter válaszában a NATO érdekeire hivatkozott, de a kérdésre nem tudott egyenes, választ adni. Még viharosabb volt Emrys Hughes munkáspárti honatya támadása. Azt panaszolta föl, hogy Nyugat-Skóciában sok tíz millió fontot pazarolnak el az értelmetlen Polaris-támaszpont fölépítésére, miközben a közeli Glasgowban „a világ legrothad­tabb lakásviszonyai uralkod­nak" (szerintem itt egy icipicit túlzott, még hozzá lehetne ten­ni, hogy Kalkuttában még rosz­szabbak a lakásviszonyok J, s a támaszpont építése miatt lelas­sították a lakásépítkezést azok­nak a dolgozóknak a számára, akik bizony csaknem mind a Munkáspártra szavaztak. Más indokokkal, de elutasítot­ták a „védelmi" politikát a to­ryk és a liberálisok is. Az engedelmes többség — az ellenszavazatok és a tartózko­dások nagy száma ellenére is — jóváhagyta az évi két mil­liárd fontot meghaladó katonai költségvetést. Wilson azonban e vita után már nem mondhat­ja el, hogy saját pártjának képviselői egyöntetűen támogat­ják a „Szueztől Keletre" és a többi ósdi tory-eszményből ösz­szetákolt „védelmi" politikai elgondolásait...

Next

/
Thumbnails
Contents