Új Szó, 1967. március (20. évfolyam, 60-90. szám)

1967-03-18 / 77. szám, szombat

Baj van a viccek körül Nem szándékozom pánikot kelteni, ám lelkiismeretem úgy diktálja, hogy jelhívjam a figyelmet: baj van a viccek körül! Nem szeretném, ha félreértenének, a képeslapokban megjelenő képes viccek körül találok némi hibát. Például — a férfi és nő száznegyven kilométeres sebességgel száguld korszerű áramvonalas kocsiban. Az ú* azt mondja (ezt a kép alá feg - • 't, vagy karikában foglalt nyomatott szövegből tudom): „MiS" előre örülök a birkatokánynak, mely fuciéknál várakozik ránk. Tíz éve nem ettem birkatokányt..." Az úr viszont nem is sejti, hogy ez alkalommal nem ehet birkatokányt, mivelhogy néhány milliméternyire tőle mélységes szakadékot rajzolt számára a tréfás kedvű grafikus. Avagy — két ember élvezi a szabad természetet. Onnan tudom, mert a mellékelt szöveg így szól: „Végce az ember élvezheti a szabad természetet!" Ám, ez az illető sem tudja, hogy a tréfamester jóvoltából már csörgedezik háta mögött egy csörgőkígyó, esetleg ugrásra készen lapul egy éhes nőstényoroszlán. Az ts kedves, amikor magas sziklabérc tövében falatozó társaság nyakába zúdul egy hatalmas szikla ... Más: Kövér bácsi rotyog az üstben. Meztelen fekete dolgozók rakják alá a tüzet. Szöveg: „Ezek biztosan nem tudják, hogy az orvos eltiltott a forró fürdőtől!" A hajótörött himbálódzó deszkaszálba kapaszkodva végre partot ér. Szöveg: „HáV istennek, megmenekültem!" Igen ám, csakhogy hátulról, vizes kabátja szélét már szájában tartja egy krokodilus ... lezárt sorompók. Közébük ékelődve egy személygépkocsi. A vezető fancsali ábrázattal figyeli a közeli vonatot. Szöveg nincs. Reámbízták, saját ízlésemre képzelhetem el a következményeket. Hát nem! Inkább azt próbálom elképzelni, miként jönnek létre ezek a viccekI A rajzoló kigondolja a jelenetet és a humorista ötli hozzá a szöveget? Avagy fordítva, a tréfamester gondol ki Ilyen szellemes mondatot, és csak azután rajzol a rajzoló? Sejtelmem sincs a részletkérdésről, de azért belefogok, mert a példa ragadós, azonkívül humort kedvelő ember vagyok. Tehát... Kép: három akasztófa. (Ter mészetesen akasztott emberekkel.) Alattuk kényelmesen nyúftózkodó vándor, az égen forrón tűző napkorong. Szöveg: Végre egy árnyékos hely ... Kép: Koncentrációs tábor, villanyárammal töltött drótkerítés. Szöveg: fenő, szedd elő a villanyfőzőt, végre főzhetünk egy jó kávét... Kép: felrobbant kísérleti rakéta. Űrhajósok szurokká égve. Kisfiú papájával nézi a jelenetet. Szöveg: „Mondd, apu, mi volt ez? — Tűzijáték, fiam ... — Jaj de édes, szólj nekik apu, hogy még egyet akarok ..." Mi az kérem? Miért nem nevetnek? Colombo posoniensis Amit a galambokról eddig tudtam: A szárnyasok csoportjába tartoznak. Ismertebb fajtái: a Noé galambja, a békegalamb (másképp Picasso galambjának is nevezik), továbbá a töltött galamb, a postagalamb, az özvegy galamb (síremlékeken), a turbékoló galamb J levélpapíroson, képeslapokon), Márkus tért, Erzsébet téri, Vencel téri galamb J nevük után ítélve főleg Velencében, Budapesten és Prágában találhatók). Léteznek ezenkívül még szelíd és vadgalambok is. Utóbbiak lombos erdőkben tanyáznak és egyáltalán nem olyan vadak, mint nevük után ítélve feltételeznék. Viszont a szelíd galamb sem mindig szelíd. Legalább Is az a fajta nélkülözi e nemes tulajdonságot, melyet közönségesen pozsonyi galamb (Colombo posoniensis) néven tart számon a természettudomány. A szelídség, szerelem, hűség és türelem mintaképe is a galamb minden idők költőinek, irodalmárainak. Ennek azonban vége, mióta utóbb említett madarak (colombi posoniensis) súlyos nézeteltérést idéztek elő városunk egyik parkosított terén... A szóváltás — a panasztevők szerint — egy botot emelgető, szürke egyenruhás férfiú és néhány galambbarát nénike között tört ki. A nénik etették a galambokat. A szürkeruhás bácsi hatalmának teljes tudatában kijelentette: — Galambokat etetni tilost — Miért tilos? — kérdezték tőle. — Mivelhogy piszkítanak ... — No, és ha nem etetik őket, akkor nem piszkítanak? — Akkor kivándorolnak a legközelebbi mezőre, s ott esznek, tehát ott Is piszkítanak ... — Hát ez igaz! — mondta bánatosan a nálam küldetésben járt nénik egyike, dehát az ember ezekben a vékonyfalú bérházakban se kutyát, se macskát nem tarthat, unokája nincsen, mindenkinek, hát... szereti a galambokat. Kis nyugdíjából vásárol számukra kölest, meg kukoricát... — Firenzében is piszkítanák, meg Velencében is, meg majdnem mindegyik nagyvárosban a világon, mégis róluk mintázta Picasso a béke jelképét... Miért választotta ki erre a célra akkor a galambot? Az ember ls piszkít! Nem igaz? Én nem szólhatok érdemlegesen a tárgyhoz, mivel — és ezt nem minden bűntudat nélkül vallom be — még sohasem etettem galambokat. Ezután fogok. Elvégre nekem ts jólesik, hogy valaki, vagy valami rám van utalva. Ráadásu' azt ls helyesebbnek vélem, hogy ha már léteznek galambok és táplálkoznak — inkább sütve egyék a kenyeret és pénzen vásárolt magot szemelgessenek, amiből népgazdaságunknak ls van valami haszna. Milyen haszna lenne abból, ha a galambok közvetlenül az anyaföldből szemelgetnék ki a magot, és a kis körforgás, amíg a magból kenyér lesz, elmaradna. No, persze másképp is lehet, mondjuk: a kiéheztetés. Végre is, ahány ház, annyi szokás. DÁVID TEREZ (Kopócs Tibor rajzai j KÖZÖTT MÉRY FERENC Nem mindennapi hely ez a Borzova, pedig nics itt semmi szenzáció. A hegyek között lapuló kis falu is olyan, amilyen több is található Gömörben. Csak próbáljon azonban az ismeretlen valakit keresni. Mondjuk az elnököt. «- Farkas Istvánt, az elnököt, az irodában keressék. — Az agronómus? Lehet, hogy a raktárban van... A nevét kérdezte? Hogy hívják? Farkas István. Az ember hirtelen azt sem tudja, jól hallotta-e, vagy tréfálkoznak vele a kedélyes borzovaiak. Mert ilyen emberek ők. Vendégszeretők, tréfásak, ám a munkát sem vetik meg. Sokat kellett küzdeniük nemcsak a régmúlt idők életkörülményeivel, hanem a természettel is. A határ fekvése miatt a gépet ma is a hatszázötven hektárnak csak a felén lehet járatni. A másik részét fogatos műveléssel dolgozzák meg. — Megbirkózunk ma már a kötött talajjal is — mondja ifjú Farkas István, a szövetkezet elnöke. Csak egy a baj... Aztán elharapja a szót és tréfásan toldja meg. — Nem hiába sok „Farkas" van a faluban. Nem félünk hát semmitől, senkitől. Magam is az vagyok. Az agronómus is Farkas, és István, mint én. — Maguk azért mindig tudják, melyik Farkasról van szó, ha éppen felvetődik a szövetkezeti gyűlésen a Farkasok egyike. i- Megkülönböztetésül majdnem mindannyiunknak van elő- és utónevünk. Például Farkas Danyi, Farkas Alsó ... Ha azt is hozzáteszik, az idegen is könnyebben kiismeri magát a hatvan borzovai Farkas között... Érdekes annak a története, miért oly sok itt a Farkas. Jablonci Farkas Lajos, a falu szülöttje, a járási termelési igazgatóság dolgozója. Ő már több ízben kutatott, honnan került a sok Farkas a faluba. A krónikák, régi feljegyzések tanúsítják, hogy vo-lt a faluban egy híres gróf, Farkasnak hívták. Az akkori szülők (mert nagyon imponált nekik az egész környék földesurának a neve) csaknem mindegyike átíratta gyereke vezetéknevét... Mire ezt elmondja Jablonci Farkas Lajos, újóbb Farkas vetődik hozzánk. Az agronómus Farkas István. S hogy se én, sem az olvasó bele ne zavarodjon a Farkasokba, ezentúl az elnök, illetve agronómus jelölést használom. Hogyan élnek? Az elnök azt válaszolja, hogy most mór jobban, mint a korábbi években. A közöst is megszokja a nép. Nemhogy csak megszokja, lassan eljön az idő, hogy nem is tudna nélküle eMenni. Aztán mégiscsak könnyít valamit a gép is. Igaz, hogy s itt fejezi be amit az imént akart mondani — a munkagépeket erősebb vasból készíthetnék. Az agronómus is megerősíti állítását. — Néhány boronát csak egyszer-kétszer használhatunk, és mehet az ócskavasba. Jobbat nem kapunk. Kénytelenek vagyunk a magunk műhelyében boronát csinálni. A munka azonban nehézségbe ütközik. Nem kapunk mindig megfelelő anyagot, vasat. Természetesen ezek nem kis dolgok. Olykor még egy-egy idénymunkát is hátráltathat, ha nincs megfelelő munkagép. Ám a borzovaiakat nemhiába edzette meg a múlt, és a természet. Ha nagyobb áldozatok árán is, de nem hagyják annyiban a dolgot. Meg az is valami, hogy a borzovai EFSZnek mór neve van nemcsak a járásban, hanem országszerte is. A nagyszerű burgonyájáról híres a szövetkezet. A falu nevét néhány éve kapta szárnyra a hír. Akkor rekordtermést értek el. Hadd szóljon erről oz agronómus. — Szép termést elérni, sokat kihozni a földből, ez most már nem is túlságosan nehéz. Elvégre korszerűbben gazdálkodunk. A trágyát is megkapja a föld. Négyévenként négy-ötszáz mázsát. Ennek ellenére tavaly, mint ahogyan másutt, nálunk is gyengébb volt a burgonyahozam a szokottnál. Ha azonban az időjárás is kedvez, a mi talajunk megadja a kétszázötven mázsát. Sőt a három év előtti rekordtermés háromszáz mázsa vplt. Az agronómus szemmel láthatóan boldogan beszél, majd az elnök veszi ál a szót. — Olyan körülményeket teremtünk, hogy az idén se kelljen szégyenkeznünk. Tartalék nálunk is akad elég. Most. hogy ez az új irányítás a mezőgazdaságban is előtérbe helyezi a gazdaságosságot, mi is új módon szervezzük meg a munkát. Felhagyunk oz eddigi munkaegységek alapján történt m un ka d íjazással és bevezettük a normarendszert. Néhány jó tapasztalatról máris beszámolhatok: Két példa: a traktoroso-k eddig órabérre dolgoztak trágyahordáskor. Óránként 5,70 koronát kaptak. Tíz óra alatt alig hordtak ki 130 mázsa trágyát. Most az új díjazással délután három óra tájban már 170-180 mázsa trágya kint van dig a fejőnők č ven munkaegys nül attól, menr tudták megálló Most az új ren mény, a tejhoí a fejőnőket. I szen az, aki többet is keres. Bizonyára me hozamon is. Pc jőktől, hanem függ. Abból m valy. Ezt az is a 2200 literes < mányban levő litert adtak átlc ben. , A rozsnyói s; résztvevő két f egyik, az elnök Arról beszélt, n emberek a szi utóbbi években szerű a paraszt érdekeit valahoí érdekkel. Am • már Borzován ii ozt nézik, meni keresnek a tag< nyiért mennyit meléshez hason lajdonképpen a ebben a falubc mindenki aszssji vakban, amenn a közös érdekéi Borzován is úg) berek, ahogyan ban érzékelteti szövetkezet örör möm, az én gc A munka, ha ber, sohasem t< jában valahogy érzésem. Lehet, sénél fogva két kolja a borzovc nem Farkasoka győződésük, jói gük, szorgalm akadályt. S ha úgy kívánják, kétszer annyi i amennyire a p szerint számítai Devín ... Süppedő szőnyegek, faburkolata falak, nappal is fényes csillárok és tükröző, sima üvegtáblák és diszkrét csend. Ez a Devín. Bocsánat, nem Dévény: Devini Nemzetközi szálloda és nem történelmi nevezetességű, festői várrom, mely a Porta Hungaricát őrzi. Nincs Itt sehol a világon Porta Hungarica, és nincs Dévény vára, csak egy magányos kőszirt ágaskodik a Duna és a Morva összefolyása felett, s a csúcson ott az a kis donjon a vasárnapi kirándulók hangulatát fűszerező romantikájávaL Á várat 1809-beri robbanto'ťlák fel a dühös franciák. Nem érdekel! Mindig az egykori Ady-rajongó diák szemével néztem a romot. Számomra Dévény nem Dévény, csak szimbólum, a költői nyelv és stílus baljós, sokat mondó rövidítése. Igaz, ismerem a csúcsot körüllebegő romantika szláv változatát is: Deva vagy Devojna regéjét. Az élelmes jelen leköltöztette a legendát az égre ágaskodó csúcsról, le egészen a Duna partjára. Cementbe, kőbe, a falak anyagszerűségébe varázsolta, s a villanyfény és üveg csillogásának aure lehelte a feje köré. tgi elfogadható a világ szi is. Devín! Bratislavai 1 Ide térnek be a nemz gyorsvonatok és repülőjí fáradt utasai. És persze, zai vándorok, ha nem k olcsóbb szállodát. Mert hiába, drága, n drága egy ilyen életre k modernizált legenda. + DEVA Ľubica Kullchovát kei a szálloda titkárnőjét. A nagyközönség a tel „Kerületünk hangja" cíí