Új Szó, 1967. március (20. évfolyam, 60-90. szám)

1967-03-17 / 76. szám, péntek

CÉLLAL, KEDVVEL, SZÍVÓSSÁGGAL 1961 ŐSZÉN egy sereg ú] diák érkezett Košicére. Közülük több mint kétszázat a műszaki főiskola gépészeti fakultásának első évfolyamába vettek fel. Az előadásokat egy hallgatag, fekete hajú fiú is szorgalmasan látogatta. Fekete Lászlónak hívták, Bésről való volt, Nagykaposon érettségizett. Az új fiút is elnyelte a tömeg, aki azonban együtt lakott vele az internátusban, megállapíthatta: annak ellenére, hogy szűkszavú, mégis rokonszenves fiatalember. Minden csínyben benne van, ha kell, a diákszálló udvarán rúgja késő estig a bőrt. Feltűnt azonban, hogy egy-egv bonyolult képletsort hamarább, könnyebben levezet, mint egy kevésbé bonyolult támadást a pályán. 1966 őszén meglehetősen kevés diákot avattak ünnepélyes keretek között gépészmérnökké. Az öt esztendő alatt több mint száz diák mondott búcsút a főIskolának. Sokan „leperegtek" már az első évfolyamban. Néhányan később. Fekete László azonban ott áür a többiek között, átvette a mérnöki diplomát. Tudta, hogy a diákéveknek vége. A munkahely merőben más feladatok elé állítja, más stílusú életet kell élnie. MÁR-MÁR divattá vált, hogy a végzős növendékek nemigen szeretnek az életbe, a termelésbe menni. Szívesebben tevékenykednek kutatóintézetekben, laboratóriumokban, mert ezek többnyire helyben vannak, meg talán a munkával járó felelősség sem olyan nagy. Tisztelet, becsület azoknak, akik valóban úgy érzik, hogy kutatóintézetben a helyük. A többséget azonban más célok vezérlik. Fekete Lászlóék évfolyama erős kivétel ez alól az íratlan szabály alól. Csaknem valamennyien (kb. 90—95 százalékuk) a termelésbe, üzemekbe mentek dolgozni. Fekete a ČSAO košicei üzemébe. MIT TAPASZTALT negyedévi ottléte alatt? Azt, hogy a közösség befogadta, jól érzi magát munkahelyén. Nem hatalmas üzem az övék, a beosztások nagyrésze olyan jellegű, hogy egy mérnök több funkciót is kap. Neki ls többféle feladat jutott. Már főiskolás korában reálisan gondolkodott: egy fiatal mérnökre bajosan bíznak űrhajó-konstruktőri állást. AUGUSZTUSBAN bevonul ka tonának. Leszerelés után is visszatér az üzembe. Kezdő fizetése nem valami magas. Olyan, amilyet a gyakorló mérnökök kapnak. Örül, hogy munkahelye a város belterületén van, meit több a szabad ideje. A reggeli koránkelést megszokta már. Albérletben lakik, kettőkor, amikor a munkaideje lejár, pihen egy picit, átböngészi az újságokat és angolul tanul. Mindenféle folyóirat, lap érdekli. Külön figyelemmel olvassa a szakmájával összefüggő cikkeket. Az autók, a gépkocsigyártás és javítás mindig ls érdekelte. NÉHA elmogy moziba, felkeresi az egykori iskolatársakat, a hét végén pedig hazautazik Bésre. ÍGY festenek nagy vonalakkal ábrázolva a hétköznapjai. Érdemes megemlíteni, hogy Fekete László magyar tannyelvű tizenegyéves középiskolában érettségizett és tanulmányait mégis szép eredménnyel, idejében, tehát évfolyamismétlés nélkül fejezte be. ÜGY VÉLEM — mondja Fekete László —, egy technikai főiskolán a nyelvnek nem szabad különösebb problémát okoznia. Itt elsősorban a fogalmak megértése, elsajátítása a lényeg. A „spádová priamka", vagy az „esésvonal" lényegében ugyanaz. Ha a tanárban van megértés és jóindulat, s egy kis türelem, feltétlenül észre kell vennie, ért-e az illető a dolgokhoz, vagy éppen azon ravaszkodik, hogy tudatlanságát azzal leplezze: nem érti jól a szlovák nyelvet... MINDENNÉL meggyőzőbben beszél a példa, saját példája. Nem hős, nem csodalény. Egy a sok közül, akinek volt célja, kedve, kitartása. És aki most ls elmondhatja magáról ugyanezt. BATTA GYÖRGY A malackyi nói fehérneműt gyártó üzemben a Matilda Valachovlčová vezette 59 tagú nűi kollektíva a munkaversenyben már tübb éve az első helyen van. (Remp felv.) VESZELYES FERTŐ NYUGATI PORTÉKA, AMELYBŐL NEM KÉRÜNK A z éremnek két oldala »» van — tartja a régi mondás. Igy van ez a „kemény valutával" is. Miért? Igaz, a nyugati országokból hazánkba irányuló idegenforgalomból eredő jövedelem államkasszánk jelentős tételévé nőtt, de egyúttal egy, nálunk már csaknem kiveszőfélben levő társadalmi fertő újjáéledéséhez járult hozzá — az üzletszerű kéjelgés és az ólősködés terjedéséhez. Nincs mit takargatnunk külföldi látogatóink vagy önmagunk előtt. Szívesen látjuk vendégeinket Prágában és Bratislavában, a Šumaván, a Magas-Tátrában s egyebütt. Valóban, nagyrészt hazánk érdekességeire és szépségeire kíváncsiak, illetve rokonaikat akarják viszontlátni, s ezért lépik át a Csehszlovákiába vezető számos határállomások egyikét. Sőt! Jólsíkerült házasság is született már egy-egy határokat nem ismerő szerelemből. Ez a valuta, vagy ha úgy tetszik, az érem egyik oldala. A másik sokkal problematikusabb. Szép számmal akadnak látogatóink között olyanok, akiket őszinte szándék helyett inkább a csempészniakarás, a kalandvágy, a könnyű ismeretségkötés lehetősége vezérel. Elegáns gépkocsijaikkal, kellemes megjelenésükkel és tuzexkoronáikkal nem sok fáradságukba kerül „megnyerni" egy-egy könnyelmű nőt. A nép nyelvén „tuzexbébiknek" csúfolt ilyen fiatal nők nemcsak testük „latba vetésével", hanem az üzérkedésben és a csempészkedésben is segédkezet nyújtva keresik meg a tisztelőiktől kapott tuzexpénzösszeget. Tavaly egy hasonló témájú irást olvastam. A szerző a többi köNAGYON SZÉP HIVATÁS taíiítónak lenni. Az ember ott ül a katedrán, vele szemben vagy harminc bozontos kobak, valamennyi arra vár, hogy a tanító tudománnyal töltse meg. S a tanító el is kövei mindent, hogy ez sikerüllön. Szívét-lelkét beleadta a magyarázatba, szaval szinte lángolnak, amikor ti törtek kisebbítéséről beszél. A gyermekek némán figyelik a lelkes pedagógust, a kinti világ szinte elvész, csak az van, ami a falakon belül létezik, csak tudomány van, lelkesedés van, csak csend van — amikor ebbe az ünnepi csendbe beleharsan, hogy „Pandúrvérrel meszelem ki a szobám ..." Az iszonyatos szándék hirdetője a falakon túl van, lent az utcán, éppen ebben a pillanatban támolygott ki a szemközti reprezentáns borozóból, ahol kiszámíthatatlan mennyiségű kadarka és rizling elfogyasztása után feleslegessé vált, már csak azért is, mert fizetésének utolsó fillérét is cseppfolyósította... Mondom, a vérszomfas ember kilódult az utcára, és országgyerekkínzóvá válták. A merénylő azonban nem lehet valami gyáva alak, mert Ismét fennen hirdeti, hogy a szobája falán a jövőben nem fogja megtűrni sem a meszet, sem a festéket — csak a pandúrvért... S a tanító ott a tanteremben, TANÍTÁS — INTERMEZZÓVAL világ előtt kihirdette borzalmas tervét. Az osztályban eddig csendben figyelő gyerekek egyike másika felkuncog, a gyávábbfa megremeg, a tanító pedig dühtől reszketve az ablakhoz megy, becsukja, hogy a nebulók a továbbiakban , ne tudjanak tájékozódni a vérszomjas egyén elképzeléseiről. A hangulatnak azonban már fuccs, a törtek Ismét unalmas, ronda a borozóval szemben hiába csukta be az ablakot, a kinti világ már betört, és a tanító sorsa már nem is olyan rózsás, amint, azt az ember kezdetben gondolta. S kinek köszönhető ez? Elsősorban azoknak, akik úgy döntöttek, hogy Losoncon a 111. számú Kilencéves Alapiskolával szemben megnyitják a jednota — fogyasztási szövetkezet Ipel nevű borozólát. De még ez sem lett volna olyan nagy baf, ha a továbbiakban úgy nem döntöttek volna, hogy ebből a reprezentáns borozóból lebujt csinálnak. Mert jelenleg — sajnos — lebuj. Sűrű cigarettafüsttel, kocsmai hangzavarral és részegekkel, sok-sok részeggel. Es az utca szemközti oldalán a tanítók, a diákok pontosan értesülhetnek, melyek azok a nóták, amelyek pillanatnyilag a legnépszerűbbek a kocsma törzsvendégei között. Sajnos, még sok minden másról is értesülhetnek ... NEM, NEM VAGYUNK a borozó ellen. Csak a borozó színvonala ellen kell szót emelni. Mert hogy a jelenlegi helyzet cseppet sem válik előnyére a szemközti Iskolának, abban talán még a borozó védelmezői sem mernének kételkedni. zött egy teherbe esett „tuzexbébi" rendőrségi kihallgatásáról számolt be. Az illető azt a kérdést kapta, miért nem kérvényezte terhessége művi megszakítását? A válasz: „Még mit nem! Azt gondoltam, hogy Albert feleségül vesz. Ha nem, legalább gyermektartásdíjat kapok tőle. Ezek pedig bonok ...!" A nemi betegségek is — sajnos — rohamosan terjednek a határátlépési engedélyek óta, különösképpen Prágában és Bratislavában. Egyre növekvő továbbá az élősködésért büntetettek, vagy kivizsgáltak száma. A közbiztonsági szervek felelősségük teljes tudatában láttak hozzá ezzel kapcsolatos újszerű feladataik elvégzéséhez. Járőreink hétről hétre több ízben is „átfésülik" a különböző borozókat, éjjeli mulatókat és egyéb szórakozóhelyeket. Akiket feltűnően gyakran látnak ott, azoknak rövidesen alaposabban a körmükre néznek. Miért tűrik? az efféle személyeket a különböző bárokban, kávéházakban? Elsősorban azért, mert partnereik „gavallérok", nem feledkeznek meg a „busás" borravalóról s nem kicsinyeskednek a megrendelésnél sem. Értelmetlen lenne eltitkolni azt is, hogy külföldön, de főképpen Ausztriában — némi általánosítással — nagyon olcsónak tartják a hazánkbeli „tuzexbébiket". Évekkel ezelőtt gyakorlatilag kiradíroztuk törvénykönyvünkből, s Így a bírósági és ügyészségi praxisból is, a prostitúció szót. A fejlemények azt mutatják, hogy kissé elhamarkodott intézkedés volt. Sőt! — napjainkban szükség lenne arra, hogy nagyobb hatáskört kapjanak mind az államügyészség, mind a nemzeti bizottságok az üzletszerű kéjelgés és élősködés üldözésében. Az orvoslás lelkiismeretes alaposságot, a „tuzexbébikkel" szemben pedig „keményebb kezet" követel. Szocialista társadalmunkban nem lehet közömbös, mikorra sikerült az üzletszerű kéjelgés veszélyes fertőjének felszámolása. T

ermészetesen senki sem kívánja — s nem is kívánhatja — a fiatal nőktől, hogy ne álljanak szóba külföldi turistákkal. Kifogásolhatjuk ellenben ha egyesek ilyen „beszélgetéssel" és a továbbiakkal akarják megalapozni megélhetési lehetőségeiket. Ez tehát a „kemény valuta" másik oldala ... MIKLÓSI PÉTER Röviden elbeszélte o történteket, tanácsot kért. A patikus meglepetten nézett rá, elfojtotta ósítását. — Nincs semmim. Esküszöm, hogy nincs. Egy kevés gipszem maradt, kötszer és hat ampulla morfium. Ez minden, amit odhatok. Orvos nélkül úgysem boldogulnak. Jódtinktura pedig van odafenn a csillagvizsgálóban. Bodin úr egy esztendeje annyi jódot vásárolt, hogy az egész köztársasági hadseregnek elegendő lenne, nemcsak egy katonájának. »- Honnét gondolja, hogy köztársaságit 17. — Ugyan ki repülne át éjszaka Franciaországból?! Megtalálták a gépet? — Nem — válaszolta Nysted. Nem volt fecsegő kedvében. — Nem az emberen múlik, hanem a repülőgépen »- mordult a patikus, aztán hátrament a belső szobába. Valamit motyogott odabenn, egy ideig kotorászott, végül kis csomaggal tért vissza. Nysted elköszönt. A patikus kikísérte őket a ház elé. Szürke fény borongott a városka fölött. A hó a hegyekben innét már nagyon fakónak, sárgultnak tetszett. — Hol verekszenek most? — kérdezte Nysted a patikustól. — Mindenütt — válaszolta a púpos és elmosolyodott. Visszafelé lassan haladtak, egyre meredekebb lett a kaptató. A leányka magába roskadva ült, kerek, könnyes szeme változatlanul a sofőr hátára meredt. Nysted nem tudta, hogyan vigasztalja meg, nem szólt, csak fütyörészett. Megint elhajtattak a szikár vénasszony meg a kecskenyáj mellett. A vénasszony ezúttal hunyorgatva utánuk nézett. Fakó égbolt terült fejük fölé. A hegyek vöröslöttek, kopár tölgybokrok kapaszkodtak oldalukba. A völgyet szürkés füst takarta el. Nľsted csak most döbbent rá, menynyire megunta már az életet idefenn a csillagvizsgálóban, akármilyen közel von is a csillagos éghez. Jó tenne Madridba menni, ahol lármás, akaratos, élő emberek harcolnak nagyon is érthető célokért! Meglehet, hogy nem is tart soká, és azután .. ? i- És azután? - ismételte Nysted fennhangon. A leányka rá sem nézett. Mozdulatlanul ült. „Nagy a bánata" — gondolta Nysted, ahogy ránézett. Szerette volna megveregetni a vállát, de nem szánta rá magát. Innét, a völgyből nézve halottnak látta a csillagvizsgáló lakóit, csak színlelik az életet, vitatkoznak, beszélgetnek, esznek, figyelik a csillagokat, mint a felhúzható bábuk. Különösen Dufourra haragudott: két lábon járó óramű, választékos ütőszerkezettel. A jámbor Hervey voltaképp nem látszott rossz embernek, de a csillagászélet megaszalta, mint a múmiát. — Méreaux az egyetlen — mormolta Nysted. — De ő olyan öreg, hogy a legközelebbi szélroham elfújhatja mint a gyertyát. Az egyik fordulóban ahonnét már látszott az obszervatórium, a sofőr megállította a kocsit. Most már nem érdemes sietni — mondta. — Nézze meg a zászlórudat. Nysted fölnézett és meglátta a zászlót. Félárbocra eresztették. Ezt a szokást jól ismerte Nysted. Apja tengerészkapitány volt, amatőr csillagász, Nysted igy tisztában volt a tengerészhagyományokkal, és a félárbocra ereszett lobogó — a gyász jele — mindig elszomorította. Sok európai csillagvizsgáló régidők óta tartotta ma18. gát ezekhez a tengerészhagyományokhoz. Nysted ebből megértette, hogy elkésett. -) A csillagvizsgáló kapuja zárva volt. Hiába dudáltak, nem jött elő senki. A sofőr kiszállt és maga nyitotta ki a kaput. Nysted kézen fogta a kislányt és bevezette Teresához. — Hogy hívnak? - kérdezte útközben. — Szi — suttogta a leányka. — Cecile? — kérdezte Nysted. — Szi — ismételte a leányika, és megeredt a könnye. Nysted többet nem is kérdezett tőle. A kisírt szemű Teresa olyan nyugodtan fogadta a kislányt, mintha csak őt várta volna. Kötényébe törölte kezét, leguggolt és kibogozta a kislányra tekert rongyos fekete kendőt. Érdes férfihangján szólt hozzá. A kislány suttogva válaszolt, de nem sírt. Nysted otthagyta őket* hüledezve; nem érte föl ésszel, mi a titka a gyerekkel való bánnitudásnok. Elindult Hervey szobájába; ott feküdt a halott. Az ebédlő tükrét ócska vászondarabba) függönyözték el. A folyóson Matvejbe ütközött. Frissen ljj|j vágott fenyő- meg sötétlombú tiszafagallyakat cipelt. Együtt mentek be a ha- 1967.^ lottas szobába. jjj j. Ott feküdt az ember az ágyon, kinyújtva, lepedővel letakarva. (Folytatjuk) II