Új Szó, 1967. március (20. évfolyam, 60-90. szám)

1967-03-14 / 73. szám, kedd

* A szódói szövetkezetnek az üvegházi zöldségfélékből tavaly 200 000 korona tiszta jövedelme volt. A szorgos szódói asszonyok már most is a salátát kapálják, amelyből az elkövetkező napokban 22 000 kerül a piacra. —th— diát Az apácaszakállasi szövetkezet nemrég tartotta évzáró taggyűlését. Érdemes megemlíteni, hogy a szokásostól eltérően olyan napirendi pont ls szerepelt műsorán, ami a közösbe lépő fiataloknak és a pihenőbe vonult idős tagoknak egyaránt jólesett. Mindkét csoportról megemlékezett a vezetőség, ajándékcsomagokkal kedveskedett nekik. „Megérdemlik az idősek", volt az általános vélemény, hiszen akkor is kitartottak a közös gazdálkodás mellett, amikor 6—8 korona részesedés Jutott egy-egy munkaegységre. A szövetkezetnek most, amikor a részesedés 26 korona munkaegységenként — nem jelent nagy megterhelést egy kis ajándékkal való kedveskedés. Sőt a vezetőség, az idősek rendszeres anyagi támogatását ls megszavazta, s 100—200 koronával segítik ki havonta a pihenőbe vonult tagokat, aszerint, hogy ki mennyi szociális segélyt kap az államtól. 1—1,5 mázsa gabonát is kapnak évente, hogy baromfit tarthassanak. Nem is kell állítani, hogy ilyen körülmények között egy nagy calád tagjainak érzik magukat a megőszült bácsikák, nénikék. Ám a fiatalok sem gondolhatnak mást, különben nem lenne a közösben 28 olyan fiatal, aki még nem töltötte be a 25. életévét. A szövetkezet a fiataloknak kedvében jár, s a 14 mezőgazdasági tanuló is kapja a „fizetését". Akinek átlagos osztályzata 1—2, az jó tanulásával egy munkaegységet is szerez naponta. A 2—3-as osztályzatú tanulók háromnegyed, az ennél gyengébbek fél munkaegységet kapnak. A növendékek november elsején kezdik a tanulást, és a tavaszi munkák beálltáig folytatják. Aszerint, hogy hány munkaegységet szereznek, 10—13 ár háztáji földet is kapnak. Nem is vetik meg a fiatalok a segítséget, az iskola elvégzése után is a szövetkezetben maradnak. Tavaly négyen jelentkeztek (Szabó Emília, Vendég Éva, Patócs Lajos, Udvardy Ottó] az állandó szövetkezeti dolgozók sorába. Szükség is van rájuk a közösben. A közeljövőben egy 60 hektáros gyümölcsöst telepítenek, ahol sok ügyes kéz szüretelheti majd a gyümölcsöt. A közös nem sajnálja a fiataloktól a támogatást, amivel jót tesz, mert hisz rájuk mindenkor szüksége van a gazdaságnak. S azzal, hogy így közeledik hozzájuk, egyben megtalálta a tagszerzés módját is. (bf) 1987. III. 14. Napirenden: a minibölcsődék Egy évvel ezelőtt Somorján jártam, s véletlenül kerültem ahhoz a nyugdíjas tanítónőhöz, aki két egyéves unokáján kívül még két azonos korú szomszéd gyerekre iá felügyelt, míg szüleik munkában voltak. A kis kollektíva rendkívül összeszokott és a délutáni hazamenetel rendszerint sírással végződött. Akkor eszembe jutott, milyen üdvös lenne, ha egy-egy nagymama a saját unokáján kívül vállalna még egy-egy csemetét. Hiszen közismert dolog, hogy a gyermek bölcsődében való elhelyezése nálunk felette bonyolult probléma. Ezért fogadtam olyan lelkesedéssel a CTK által kiadott hírt, mely szerint Csehország egyes nagyobb városaiban létrejöttek a miníbölcsődék. Konkrét megvalósításuk ugyan más, mint a „nagymama-rendszer", de az alapgondolat azonos. Pardubicén a nemzeti bizottság saját anyagi forrásaiból fedezi a kiadásokat, 6 toborozza az egészségügyi nővéreket. Ostí nad Labemban az egyes üzemek teszik ugyanezt. Hogy melyik előnyösebb, ezen most fölösleges lenne vitatkozni, a tény az, hogy ezt az egészséges gondolatot támogatni kell. Támogatni, mert hasznos az egyén és a társadalom szempontjából egyaránt. A tízéves tapasztalat és a statisztikai kimutatások is azt bizonyítják, hogy a bölcsődék száma nem növekszik arányosan a szükséglettel. 1955ben 1155 bölcsődénk, tíz évvel később 1581 bölcsődénk volt. 1965-ben kétszer annyi gyermeket helyeztek el a bölcsődében. Világos tehát, hogy a túlterhelés maximális. Az új lakótelepek gombamódra szaporodnak, ezzel szemben csak itt-ott hallunk bölcsődék és óvodák építéséről. A meglevők is, — főként a nagyvárosokban — nem megfelelő helyen, egészségügyi szempontból kifogásolható épületekben vannak. A szülők azonban örülnek, hogy egyáltalán van hol elhelyezni gyermekeiket. Csehszlovákiában 40—50 ezer elintézetlen bölcsődekérelmet tartanak nyilván az egyes nemzeti bizottságok. Nem marad tehát más, mint keresnünk a gyermekekről való gondoskodás új lehetőségeit. A csaknem egyéves csehországi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy pillanatnyilag ez az egyetlen lehetőség a bölcsődekapacitás növelésére. Egy új bölcsőde felépítése másfél millió koronába kerül, felszerelése pedig további 200 ezer koronába. A mikrobölcsődék létrehozásánál ezt a tetemes összeget megtakarítjuk. Pardubicén például öt üzemből 27 gyermeket helyeztek el tíz nővérnél. Az alkalmazottat az üzem fizeti, évente egyszer kifesteti a lakását és kétszer fedezi a nagytakarítás költ ségeit. A szülők gyermekeikre naponta 8 koronát fizetnek. Ezért az összegért teljes ellátást, felügyeletet kapnak, sót tiszta ruhát és ágyneműt ls. A minibölcsődék állandó orvosi felügyelet alatt vannak. Ez alatt az egy év alatt egyetlen egy esetben sem fordult elő fertőző betegség. Ellenkezőleg, az orvosok és pszichológusok állítása szerint a gyermek szellemi fejlődése sokkal gyorsabb, és hangulata jobb, a szülők pedig rendkívül elégedettek. örvendetes lenne, ha Jiőín, Pardubice, Prága, Ostí nad Labem és Kutná Hora példáját más városok, községek ls követnék. Nincs mire várni, hiszen a tények önmagukért beszélnek. A nemzeti bizottságok, a szakszervezetek, az üzemvezetőségiek rugalmas intézkedésétől függ a további mikrobölcsődék létrehozása és meghonosodása. Természetesen a szülők kezdeményezése is fontos tényező. —ozo— Részvétel, vita, aktivitás Előzetesen felmértük az évzáró párttaggyűlések lefolyását a közép-szlovákiai kerületben. Bár teljes képet még nem alkothatunk, mégis megállapíthatjuk, az elmúlt évekkel szemben javulás tapasztalható a párttagok aktivitásában. Ennek egyik magyarázata, hogy a falusi pártszervezetek és a mezőgazdasági üzemek pártszervezetei az új gazdaságirányítással kapcsolatban jelentős feladatok előtt állnak, ennek sok új vonatkozását meg kell magyarázniuk, s változásokat kell eszközölniük a munka tartalmában. Nagy az érdeklődés az új irányítás egyes kérdései iránt, és az elvtársak mielőbb meg akarják találni munkájuk lehatásosabb formált az új viszonyok közepette. A vita az évzáró taggyűléseken sok esetben tartalmazott bírálatot. Figyelemre méltó azonAz átmeneti időszak problémái A női ruházati cikkeket gyártó púchovi Makyta az új irányítási rendszerre való áttérés kezdetén szorult helyzetbe került. Gazdaságilag csak úgy voltak képesek átvészelni a múlt évet, hogy a szakágazati igazgatóság tartalékából egymillióhatszázezer koronát merítettek ki az év végi mérleg kiegyenlítésére. Milyen politikai kérdésekkel találja magát szemben a pártszervezet a szorult gazdasági helyzetben? Erre ad választ jelentésünk a Makyta évzáró taggyűléséről. Az évzáró gyűlés teljes egészében feltárta a jelenlegi helyzetet, amelynek lényegét a vita egyik felszólalójának szavai jellemzik: „A mi gazdálkodásunk teljes mértékben a piac követelményeinek kielégítésétől függ. De hogyan elégítsük ki a piacot, ha nem szerzünk megfelelő szövetet?" Ez a helyzet jellemző az új irányítás átmeneti időszakára, amikor a piachoz legközelebb álló üzem már érzi a vásárló igényeinek hatását, de a félkész árut, illetve nyersanyagot szállító üzem még nem. Így a Makyta nem tudja elhelyezni a piacon minden gyártmányát, inert olyan anyagból kell készíteni a ruhákat, amilyent a rybárpolei szállítótól kap. A következmény, hogy a termelésre előirányzott ötszáz ruhamodellből csupán 180-at rendelt meg a kereskedelem azt is nagy nehezen. Emellett a kifogások nem anynyíra a szabásra, a munka minőségére vonatkoznak, mint inkább a ruhaanyagra. Emiatt a múlt évben 48 százalékkal nö vekedett a reklamációk száma. Az idei első és második negyedévre nem sikerült szerződéseket kötni a kereskedelemmel. A helyzet valóban komoly. A múlt maradványaként még tart a szállító monopolhelyzete. Ez azonban csak látszólag objektív körülmény. A gyűlésen az elvtársak kiszámították, hogy a textilipar 50 százalékkal több anyagot gyárt, mint amennyit a hazai piac felvesz — tehát nincs ok arra, hogy a ruhaüzem egyetlen szállítóhoz kösse magát. Ez a felismerés irányt szab a gazdasági vezetés cselekvésének a jövőben. A jelenlegi helyzetben a legsürgősebb politikai probléma a gazdasági helyzet orvoslása. Nem csoda tehát, hogy oly sok szó esett az évzáró gyűlésen gazdasági kérdésekről. A pártszervezet azonban nem aprózta el energiáját részletkérdésekre, hanem az elemzés alapján kihámozott fő problémákat körvonalazta: a munka súlypontját a termelési kérdésekről át kell helyezni a termelés előkészítésére. Ez nem más, mint a pártmunka tartalmi változása. Míg eddig a termelés — menynyit, milyen minőségben gyártunk — szemszögéből vizsgálták a helyzetet, most arra kényszerültek, hogy szorgalmazzák: a modellkészítés rugalmassága, az új gyártmányfajtákra való gyors áttérés, az anyagbeszerzés problémáit kell mielőbb megoldani. Javaslat is született, miszerint napirendre kell tűzni a férfiruha modellek gyártásának kérdését, hogy ne készüljön olyan áru az üzemben, amelyre nem akad vevő. Az elvtársaknak az évzáró gyűlésen eszükbe sem jutott, hogy valamiképp módot keressenek az emberek megnyugtatására, vagy csupán az objektív nehézségekben keressék helyzetük okát. Nyíltan feltárták a valóságot és nem a részletkérdések orvoslására szorítkoztak, hanem az üzemvezetés koncepciójának szabtak irányt. A gyakorlati kérdések megoldása az üzemvezetés dolga lesz. A pártszervezet majd őrködik afelett, hogy ez gyorsan, rugalmasan, a megszabott irányban történjék. Az elvtársak az évzáró gyűlésen tehát a pártszervezet vezető szerepe érvényesítésének kérdését oldották meg az új irányítás viszonyai közi. Ez jelentős előrehaladás politikai munkájukban. Ahol a régi módon már nem lehet A Körmöci Ércbányák egyik alapszervezetében történetesen csupa mérnök szólalt fel a vitában. Igaz, mérnöki munkahelyről is van szó. A felszólalások egy-egy mozzanata olyan veszélyre figyelmeztet, amelv sok helyütt aktuális, főleg ott, ahol a műszaki szakemberek tevékenysége nagyon szűken szakmai térre korlátozódik. A nevelőmunka és a politikai tevékenység lebecsülése ez a veszély. A vitában elhangzottak ilyen mondatok is: „A pártoktatás fölösleges". „Nincsen olyan lektor, aki a mai bonyolult helyzetet képes lenne tudományos alapon elfogadhatóan megmagyarázni". „Hogyan lehetséges, hogy a beszámoló néhol jó eredményekről beszél, másutt pedig a tagság passzivitását bírálja?" A szervezet becsületére legyen mondva, közvetlenül a vitában megszületett néhány válasz a fenti véleményekre. Ismét Idézünk néhány felszólalást: „Sok a beszéd, de amikor döntésre kerül a sor, nincs aki határozzon". „Nagyon sok a különféle bizottság és albizottság, sok mindenről tanácskoznak, de véglegesen nem oldanak meg semmit és semmiért nem felelnek"... Tehát a vezetők laza szervezési tevékenysége és az elavult munkamódszerek közvetlenül kihatnak a nézetek alakulására. Ki ne vonna le alacsony színban, hogy a bírálat nemcsak a felsőbb szervek felé, hanem gyakran az egyének aktivitásának csökkenése ellen is irányult. A gyűlések résztvevőinek átlagosan 35—36 százaléka lépett fel a vitában. A felszólalások gazdasági, pártépítési és ideológiai kérdéseket érintettek. Az alábbiakban néhány pártszervezet évzáró taggyűlésének tapasztalatait ismertetve láthatjuk: a pártmunka mindinkább a koncepciós, politikai, ideológiai területre tolódik át és az elvtársak ebből a szemszögből foglalkoztak a gazdasági kérdésekkel is. Az évzáró taggyűléseken számos új párttagot vettek fel, s több helyütt az ünnepélyes alkalmat felhasználták az Októberi Forradalom félévszázados jubileuma tiszteletére tett felajánlások kihirdetésére. Sajnos, ilyen is van A vrútkyi vasúti műhely pártszervezetében zilált viszonyok tükörképét mutatta az évzáró taggyűlés. A politikai és nevelőmunka elhanyagolása a pártcsoportok aktivitásának csökkenéséhez vezetett. A pártélet legelemibb követelményét hagyják figyelmen kívül ott, ahol nem törődnek a pártcsoportok munkájával. Ma olyan szomorú megállapítással találkozunk a jóvítóműhelyben, hogy 120 pártbélyeg van még a pénztárosnál tavalyról, és a tagok annyi fáradságot sem vesznek maguknak, hogy átvegyék kifizetett bélyegüket. A másik szomorú jelenség négy párttag törlése volt a szervezetből. Rendben levőnek találnánk ezt a jelenséget, ha valamilyen súlyos vétség miatt zárták volna ki őket a pártból. Csakhogy e négy ember távozásának hihetetlenebb motívuma van: úgy vélték, semmi keresnivalójuk nincs abban a pártban, amely „nem harcolta ki" számukra a magasabb bérosztályba való besorolást. Joggal kérdjük: milyen pártmunka folyt abban a szervezetben, ahol magasabb bérosztály reményében lépett be négy ember a pártba? Modern idők gondéi A nižnái Tesla alapszervezeteiben sok szó esett a modern technikával kapcsolatos problémákról. A Szlovákia egyik legelmaradottabb vidékén működő korszerű gyár ma a legfejlettebb íparmüvekre Jellemző gondokkal birkózik. Ebben az árvái üzemben olyan problémákkal is találkozunk már, amilyeneket sokáig csak a mammutkonszernekkel kapcsolatban emlegettünk. Mint minden modern gyárban, itt is eltolódás tapasztalható a termelőmunka és a karbantartási munka közti arányban. Míg sokáig a termelőmunka volt előnyben, hovatovább a termelés súlypontja a karbantartás lesz. A korszerű bonyolult berendezések gondosabb karbantartást igényelnek, s minél több az ilyen berendezés, annál több karbantartóra, méghozzá egyre nagyobb képzettségűre van szükség. Ez a követelmény a termelésben már erősen szorítja az embereket, ám a szervezésben még nem talált visszhangra. A gyárban kevés a karbantartó, és az is inkább termelőmunkát szeretne végezni, s amint szerét teheti, átáll gépésznek, vagy szerelőnek. A munkaszervezés és főleg a bértarifák merevsége ma már jelentős akadály az üzemben. A karbantartót a gyárban ma is rosszabbul fizetik, mint a termelőmunkást. Pedig a munka jellege ezt a különbséget ma már nem indokolja, sőt a különbség fékező hatással van. A kommunisták a Teslában évzáró gyűléseiken — amelyekre számos párton kívüli gazdasági vezetőt is meghívtak — előtérbe helyezték e jelentős probléma megoldásának kérdését vonalú szemináriumból olyan következtetést, hogy fölösleges? Ki ne tekintené megmagyarázhatatlannak a helyzetet ott, ahol a legszívesebben megkerülik a lényeget a problémák megoldásánál? Ki ne tekintené feleslegesnek a politikai munkát ott, ahol a „sok albizottság semmit sem old meg"? Nem ls olyan régen Igen egyszerű volt a válasz hasonló nézetek kialakulására. A nézeteket egyszerűen pozitivista csökevényeknek minősítettük, s kijelentettük, hogy az elvtársak lebecsülik a politikai munka Jelentőségét. Ma e nézetek elleni harc módja más: feltétlenül magasabb színvonalra kell emelni a pártoktatást, a munka szervezésében — nemcsak a pártmunka szervezésében — következetesen meg kell teremteni a személyi felelősséget és meg kell követelni a felelősségre vonást. A pártszervezet politikai munkájának nagyszerű tartalma lehet ez. Autógyári felajánlás A libereci Praga Autógyár zvoleni üzemrészlegén panaszkodtak az elvtársak, hogy míg például a losonci üzem a kerületi nemzeti bizottságtól kap 40 százalékos dotációt a fejlesztésre, addig a zvoleni kénytelen ugyanilyen célra a banktól kölcsönt felvenni — 7 százalékos kamat fejében. A gazdasági vezetést is bírálták, hogy több munkát vállalt, mint amennyit képesek voltak elvégezni, s így 170 ezer korona kötbért kellett fizetni a megrendelőknek. Ám, úgylátszik, az elvtársak ismerik a gazdasági nehézségekből kivezető utat. Olyan felajánlást hirdettek ki az évzáró taggyűlésen, amely a Nagy Október tiszteletére 720 000 koronás bevételi többletet biztosít a gyárnak. VILCSEK GÉZA