Új Szó, 1967. február (20. évfolyam, 32-59. szám)

1967-02-11 / 42. szám, szombat

iasztó-e Losonc? X < EL A FIATAL ORVOSOK? ?VOS NÉLKÜL AK A VETERÁNOK? ÍLÉS EGÉSZSÉGÜGYI BIZOTTSÁGÁNAK ELNÖKE RVOSNÖ VÉLEMÉNYE helyét, Közép-Szlovákiában 242 orvos közül 73 nem lépett be. A nyugat-szlovákiai kerületben — itt van Bratislava — 31 orvossal több helyezkedett el a tervezettnél. Hová lett a többi 135 orvos? Rejtély... A legrosszabb helyzet, mint már mondottuk, a losonci járásban volt. Losoncon él dr. Antónia Petrušová gyermekorvos, a JNB egészségügyi osztályának vezetője, képviselő, a Nemzetgyűlés egészségügyi bizottságának elnöke. Hivatali munkáján, képviselői teendőin kivül még napi két órán át gyermekeket gyógyít. Annyi időt azonban talál, hogy a járás égető orvosproblémájáról nyilatkozzék: — Érdekes jelenség, hogy azok közül, akik nem foglalták el helyüket a járásban, öten idevalósiak. Tudomásom van arról, hogy Martinban 25 fiatal orvos maradt, akik szintén a járásból valók. Ügy véltük, hogyha a járásból többen mennek orvosi egyetemre, többen ls térnek ide vissza. Nem így lett. Nem tagadom, a helyzet kissé az elvarázsolt körhöz hasonlít: kevés itt az orvos, így sok a szolgálat. Viszont ritkább lenne a szolgálat, ha több lenne az orvos. De az orvos megszökik, mert sok a szolgálat... Tehát így körbe-körbe ... Kitörést jelentene az elvarázsolt körből a lakáskérdés megoldása. — Sokan — folytatja a képviselő — „menet közben" tűnnek el. Itt megszerzik a gyakorlatot, azután bevonulnak katonának, de már nem jönnek vissza. Különféle ismeretségek, kapcsolatok révén kutatóintézetekben, fővárosi, vagy bratislavai kórházakban helyezkednek el. Most egy új akciót szervezünk. Leveleket írunk a szűkebb hazájukból távolra szakadt orvosoknak, térjenek viszsza járásukba, a gyakorlottaknak szép körzeti orvosi állást biztosíthatunk. Már Jóváhagyott tény, hogy áprilistól béremelés lesz, s a körzeti orvosok jobban „jönnek ki", mint a kórházi főorvosok. A fiatal orvosoknak is vagy 300 koronával emelkedik a fizetésük. Akciót indítunk a még tanuló orvostanhallgatók között, akik innen a losonci járásból kerültek a főiskolára. Ügy véljük, az új szerződéses rendszer annyiban Jobb a régi, utasításon, beutai ~ A iti a a lieaik eeá6kü, és itiroe, cs en«vT n, y. n. •tt •1oeéoa sk rel Dr. František Zimáček: „Morvaországi vagyok, mégis itt telepedtem le. Főleg a magyarul tudó orvostanhallgatókat keltene megnyerni, hogy ezen a vidéken keressék praxisukat." lókon alapuló rendszernél, hogy az önkéntes szerződés nemcsak jogi, hanem erkölcsi kötelezettséget is jelent. És, ha úgy vesszük, akármilyen szi-i gorú is volt a beutaló rendszer, akt meg akart lépni, az meglépett. Azt hiszem, főleg az idevalósi fiataloknak kellene visszatérniük. Az újak közül itt van például a Kozák házaspár. A férfi losonci, Brnóban tanult. Bratislavai lányt vett el, őt is ide hozta magával. Mindketten orvosok... Ez igenl Csakhogy ez ritka eset. — Látja — fejezi be a képviselő, — újra csak a lakáskérdésnél vagyunk. A kisdoktornő Dr. Kubacs Eva Dunaszerdahelyről való. Fiatal, leány is még, szeret szórakozni, sportolni. Brnóban végezte az egyetemet, s Losoncra jött gyakorlatra. Fiatalos könnyedséggel beszél olyan kérdésekről, amelyek miatt a-f. „öregeknek" a feje fő. Hogy érzi magát itt, az „orvosriasztó" Losoncon? — Élni a Szaharában is lehet — veti oda könnyedén, de megmagyarázza, hogy a Szahara azért jutott az eszébe, mert Losoncon nagy a vízhiány és gyakran elzárják a csapokat. — Ketten lakunk a szálláson, közvetlenül a kórháznál. Most az egyes osztályokat Járom, mindenütt töltök 3—4 hónapot, azután a belgyógyászatra szakosítok. — Szabadidő? Hát, itt Losoncon még megjárja, van már strand és a környéken remekül lehet síelni. Hát igen, síterep, az van errefelé, gyönyörű... De azt hiszem, valahol Kokaván eltemetve érezném magam ... Már alig várom a medikus-bált. Tudja, nagyon szeretek táncolni... —• Jaj, a pénz .. .? Hát az rettentő kevés. 1300 alap, ebből kétszázat félreteszek — üzemi takarékoskodás, — aztán koszt, lakás. A lakás nem drága, az igaz, az üzemi konyha sem. De a kosztot pótolni kell, nem elég. Meg tudja mi jár egy szolgálatért? Öt korona óránként. Mondja, melyik szakmában fizetnek ötkoronás órabért? ... Hát, igen, áprilistól jobb lesz. Vagy háromszáz koronával. Már április lehetne... A fiatal doktornő nem lelkesedik éppen Losoncért. Távolról sem. De szavaiban nincsen semmi olyan, ami okot adna rá, hogy Losoncot valamiféle orvosriasztónak tartsuk. Kétszer egy héten szolgálat, rendes leányszállás, központi fűtés, tanulási lehetőség bőven. Az osztályokon nagyszerű szakemberekkel dolgozik, olyanokkal, akik igazán súlyos viszonyok közepette kezdték itt a munkát. Például Vajda doktor, a nőgyógyászat főorvosa tizenöt évvel ezelőtt a hegyi tanyákra cipelte a nővérrel a vizsgálóasztalt és a kultúrház színpadán petróleumlámpa fényénél vizsgált. Hol van az már! Az ilyen kollégáktól azonban sokat lehet tanulni. S mi más kell egy fiatal kezdő orvosnak? Mi más? Hát távlat! Igen, Losoncon és a járásban a fiatal orvosoknak távlatra van szükségük. Letelepedni, családot alapítani akarnak. Nem akarnak úgy járni, mint az egyik sebész, aki nyolc évig két gyermekével és feleségével legényszálláson volt kénytelen lakni. A fiatal Kubacs Éva a jövőt illetően „majd kialakul" szavakkal nyilatkozott. De hogyan alakul a jövő? Ezt ma már a munkahely elfoglalásakor megkérdi a legtöbb fiatal. Hogyan válaszol erre a kérdésre a városi és a járási nemzeti bizottság? Mert e téren sok éppen ezektől a szervektől függ, attól, hogyan valósítják meg az oly nagy orvoshiánnyal küzdő tárásban az orvosok lakáshelyzetét. Ha ezt megoldják, akkor Losoncról csak azok futamodnak meg, akik protekcióznak, akik nem a hivatásukat tartják szem előtt, hanem ravasz számításukat, akik nem képesek felfogni, hogy a betegnek mindenütt gyógyító kézre van szüksége. Az ilyenekért pedig nem kár. VILCSEK GÉZ

A kénytelen fordulni, biztosító bratislavai váratlan fordulat kö1 hivatalnok nem arhogy: lám az állam cártérítést fizetett ki es lok ltaknak, nem beszélt ni kollégája, hanem ilvette a panaszt és in néhány nap múlva i panaszkivizsgáló ja, helyzet, távozott és a megérkezett a dönakárhogyan. Az Ä1' a r nyelven kökövetelése jogos, és i belül átutalják clget. : a kiskereskedelem weklg azzal kérkedigy sehol máshol a álták annyira az fiznint nálunk. Ennek goztatták gyakran — tékben fokozódott a ozók munkatermelé- állították — koroi társadalom |avára. fások ezt igazolták, a egy eladó kétszert szolgál kl, mint vasg „csak" a háziasz,második műszakban" mállással. A „társartént Ilyen — uram bocsá' — racionalizálás következményeit legkézzelloghatóbban talán az idegorvosok ismerik, akiket mind nagyobb számban keresnek föl a napi hajszában elfáradt háziasszonyok, anyák. Es kérdés, mi kerül többe: a rohanásban elfáradt, ideges emberek gyógyítása, vagy nagyobb számú kereskedelmi alkalmazott munkába állítása. Ojra csak a szenei munkás esete és apám sérelmének orvoslása jut az eszembe. És az, az emberek miként ítélik meg a társadalmi érdek helyfelen értelmezését. A munkás — miután kifizették a baleset után járó összeget — ezt mondta: — Fönt jól gondolják... Csak lent sok mindent elrontanak a szocializmusból. Apám pedig, mintha csak összebeszélt volna a munkással — így gondolkodott: — Tudtam, ha feljövök a központba, majd elintézik. És, mert az összeg járt — el ls intézték. •^•ellesleg: Nagykesziu mostanában Sl™ Iandó beszédtéma, hogy Tóth Mihállyal a hivatal magyarul levelezett. Méghozzá fővárosi hivatal, ugyanakkor, amikor a legtöbb esetben a helyi nemzeti bizottság nem magyar nyelvű nyomtatványokat használ. És erről jut eszembe a párt Központi Bizottságának a kétnyelvűségről szóló határozata. Már jó néhány esztendeje napvilágot látott, s a magyar anyanyelvű állampolgárok mégis a hivatalos Iratok legtöbbjét — az adóívektől kezdve a marhalevélig — csak szlovák nyelven kapják. A határozat teljesítése, mondani se kell, az alsóbb — a járási és a helyi szervek kezdeményezésének, politikai érzékének a függvénye. Érdemes megemlíteni néhány esetet azzal kapcsolatban, hogyan értelmezték a járásokban a kétnyelvűségről szóló központi párthatározatot. Az egyik járás kereskedelmi szerve például ahelyett, hogy megkezdte volna a kétnyelvű nyomtatványok, cégtáblák készíttetését, kiszámította, ez hány ezer koronával terhelné meg a költségvetést. És „bebizonyította", hogy a kétnyelvűség életbeléptetése sokba kerül, tehát nem társadalmi érdek. Ha tőlem függne, a közigazgatási tisztviselők és gazdasági vezetők tízparancsolatába foglalnám, hogy: E két szót — „társadalmi érdek" hiába ki ne e|tsd! Mert nagy szó ez, de ha lépten nyomon, oktalanul használják — és helytelenül — akkor profanizálódlk, elveszti varázsát. A napokban ért véget a szakszervezeti kongresszus. Ezen sok szó esett a Hivatal és az Ember közötti viszonyról. Ezt a viszonyt — sajnos — azzal a ma annyiszor használt filozófiai kategóriával lehetne a legfrappánsabban kifejezni: ELIDEGENEDÉS. Leggyakoribb megnyilvánulási formája, hogy ügyes bajos dolgai intézése közben az egyén sokszor nem érzi, hogy a járási funkcionárius, vagy a helyi nemzeti bizottság tagja és a szövetkezet egy-egy vezetője az 6 Jóvoltából, leadott szavazata realizálásaképpen nyerte el tisztségét. A fenti három példa — sajnos — azt is bizonyítja, hogy a megválasztott funkciókba került emberek se mindig érzik ezt. És ami a legrosszabb, nem tudatosítják, hogy a választók, a tömegek közérzete gazdasági és politikai erö. Meggyőződésem, hogy — újra csak ehhez térek vissza — az apám és a falu számára tucatnyi szószátyár előadásnál, okoskodásnál, elvont agitáclőnál többet jelentett a magyarul megírt egyetlen hivatalos irat. Az ilyen tett — ez a társadalmi érdek. Ezek szilárdítják a társadalmat! Csak úgy zárójelben tollamra kívánkozik Itt egy kérdés: Ml lenne, ha apám a biztosítótól kártérítést követelne, mert feleslegesen Bratislavába kellett utaznia? És vajon milyen képet vágna a komáromi biztosító hivatalnoka, ha a kártérítést neki kellene megfizetnie? Egyik legfontosabb társadalmi érdek, hogy becsületes ember mindig érezze, ügyes-bajos dolgában a társadalom annak összes intézményével mögötte áll. A

z ellenkező hatást kiváltó tettek — sportkifejezéssel élek — öngólok, melyeket ha jó, ha hamis szándékkal lövünk, mindenképpen csak öngólok. TÓTH MIHÁLY Nyitott szemmel / ianyika, tolakodj oda! AZ UTCÁN sürgő-forgó emberek. Az üzletekben, csarnokokban nézelődő, vásárló tömeg. A zöldséges boltok előtt kisegítő elárusítóhelyek, gyümölcs és zöldséghalom alatt roskadozó asztalok. Hadd menjen az üzlet, legyen forgalom! Hátam mögött kts csoport sétálgat. Két-három asszony, egy férfi és egy kisfiú. A roskadozó gyümölcsasztal elé érnek, ahol már várakozik néhány vevő. Munkából hazatérő emberek, háziasszonyok ... irodából „egy pillanatra" lelépő dolgozók. „Mindjárt jövök, csak lelépek ide citromért"! A kts csoport kényelmesen sétálgat. Idejük van, már bevásároltak ... kezükben apróbb-nagyobb csomagok ... Na — de gyorsan elkedvetlenedem, amikor hallom, hogy az egyik nő csendesen odaszól a gyereknek: — Tolakodj oda, Sanyikat SANY1KA szót fogad, láthatólag nem először kap ilyen utasítást, odatolakszik. Perceken belül három banán fekszik számára a mérlegen. A felnőttek „falaznak". Sanyika ügyessége jutalmául kap egy banánt. Szépen gondosan hámozni kezdi. És én elképzelem ... öt, néhány év múlva... Szintén tolakszik ... de akkor már olyan helyekre, ahová az anyukáfa nem k fi' Irányítom a közlekedést Bármily hihetetlenül hangzik is, egy-egy nagyvárosnak nemcsak peremterülete van égbenyúló toronyházakkal, de van szíve is. A város szívében rendszerint azok az épületek sorakoznak, melyek eredményesen dacolnak az idő vasfogával, műemlékként tisztelet övezi, avagy a városrendezési folyamatban még nem került sor lebontásukra ... — Bármilyen hihetetlen — ezekben őrházakban is élnek emberek. Sőt mi több! Laknak benne! Hol kényelemmel, hol anélkül... Természetesen, üzletek is léteznek ezekben az épületekben, meg irodák, kávéházak... No de ilyesmi a peremváros toronyházaiban is található ... Ám mivel még nem volt szerencsém ott találkozni az autóbuszirányító központtal, magyarul diszpecsinggel, utánanéztem, s tudomásul vettem, hogy ez nagyon fontos szerv. Különösen az éjszakai órákban, amikor a villamoskocsik és vezetőik nyugovóra térnek, és gépkocsik veszik át a szerepüket. Ez eddig rendben is van. Érthető! Homályos csupán az sőt — mondhatnánk — szinte rejtély, miért kell az éjjelt órákban órák hosszat mérges gázokat kipöfékelni, négy-öt motort járatni azoknak a dolgozóknak a fülébe, tüdejébe, lakásába, idegszálaiba, akik nem elég szerencsések a város peremén lakni. Akik beszorultak a város szívébei Es miért kell Ilyesmivel terhelni a város szívét? Nem fél senki attól, hogy egyszer csak „ínfarktot" kap ez a város? Hiszen alig 3—400 méternyire ugyanettől a helytől a célnak megfelelő, sőt — a cél rendelkezésére szolgáló építkezés áll — magyarul — remis ... Es egy olyan szép, nagy behemót jól táplált és jól megtermett autóbusznak az a pár száz méter bizonyára meg se kittunnn" Firof szoknya / Éppen olyan piros, mint amelyikről a nóta szól,. Kilencvenkilós, második ifjúságát éppen elvirágzó barátnőmnek nem kellett piros szoknya. Meg is mondta az eladónak: — Kérem, én olyan olcsó halszálkamintás, szürke szoknyát szeretnék, amilyen kint van a kirakatban... — Csak kis számban van — kapta a zordon feleletet. — Akkor talán valami más színűt... — A maga száma csak pirosban van ... — Kék ... fekete ...? — Vanl Kétszázhatvanért. Teszil... — Kár. Olyan csinos az a halszálkamintás a kirakatban százért. Es olyan praktikus ... — Csak piros van ... Barátnőm nem akarja elhinni. Kéri a szoknyát. Hátha színvak az eladó ... Az eladó nem színvak. A szoknya tényleg piros. Mi az, hogy piros? Párizs lángjai... — No, dehát mégis ...az én koromban?! Vállvonogatás a felelet. Ki tehet arról, hogy a vevő megvénült? Tovább megyünk, ráakadunk a rendkívüli méretek boltjára. A szoknya itt is piros. Barátnőm nem hisz a szemének. Mindegy. Attól a szoknya színe nem változik. Közbelépek. — Miért nem készítenek a korosabb, teltkarcsú vevők számára is szoknyákat? Szép, szolid, olcsó szoknyákat? Az elárusítónő ts szeretné tudni. Nem kapunk erre feleletet a harmadik, a negyedik, sőt az ötödik, hatodik üzletben sem. Piros, piros, piros ... — Hát nem elég baj, hogy megöregszik az ember és elhízik? — sóhajtozik szegény elhízott barátnőm. Ráadásul még ez is! Hjaja! Kegyetlen olykor az élet . . . DÁVID TERÉZ IRajz: KOPÖCS TIBOR)