Új Szó, 1967. február (20. évfolyam, 32-59. szám)

1967-02-10 / 41. szám, péntek

J i ŕ í Hendrych elvtárs beszéde a CSKP Központi Bizottságának ülésén \ (Folytatás a 9. oldalról) zöme azonos szemszögből tekint az élet értelmére és az egyén érvényesülésére a szocialista társadalomban. Ifjúságunk egységes az új iránti és az elavultat visszautasító viszonyában, egységes mindannak elutasításában, amit pártunk bírál és elnyom. Ez egyformán vonatkozik a maradiságra, a protekcióra, az alakiságra, a felelőtlenségre stb. Az ifjúság egységes politikai szervezetének szilárdítása egyet jelent azzal, hogy nevelőmunkánkban közel kell férkőznünk minden fiatalhoz, tekintetbe véve hajlamait és kedvteléseit. Ez csak úgy oldható meg, ha a CSISZ lehetővé teszi a fiataloknak, hogy az egységes szervezet keretében, társadalmi helyzetüknek és érdeklődési körüknek megfelelően társuljanak és ehhez mérten válasszák meg munkájuk tartalmát, formáját és módszereit. Hasonlóképpen helyes lesz tekintetbe venni az Ifjúság egyes korosztályainak sajátos érdeklődési körét. Az ifjúsági szervezet tagozódásának összhangban kellene állnia ezekkel az elvekkel. A CSISZ Központi Bizottsága ennek érdekében javaslatokat és változtatásokat dolgozott ki, amelyeket az V. kongresszus elé terjeszt. Ezeket a javaslatokat a Központi Bizottság titkárságán megvitattuk és jóváhagytuk. A CSISZ Központi Bizottságának javaslatai egyben megszabják a CSISZ Pionírszervezete tevékenységének új tartalmát, szerkezetét és módszereit is. Nagy figyelmet szentelnek főleg annak, hogy a Pionírszervezet vonzóbbá váljon a gyerekek szemében, tartalmilag megfeleljen a szocialista nevelés követelményeinek, jobban megközelítse a gyerekek életét és ugyanakkor társadalmunk érdekének megfelelően lehetővé tegye a gyerekek képességeinek sokoldalú kibontakozását. A javasolt következtetések arra Irányulnak, hogy a gyerekek körében végzett munkában jobban figyelembe vegyék a differenciált érdeklődési kört, mégpedig főleg a lakóhelyeken. A pionírcsoportok szervezésénél nem kell mereven ragaszkodni a gyerekek életkorához, hanem elsősorban közös érdekeiket kell tekintetbe venni. A CSISZ Pionírszervezetében lássuk az ifjúság egységes szervezetének sajátos részét, amely megkívánja a párt szerveinek és szervezeteinek állandó figyelmét és támogatását. A Csehszlovák Ifjúsági Szövetség továbbra is betölti a politikai és érdekvédelmi szervezet szerepét. Ez a két vonása elválaszthatatlan egységet alkot. Az ifjúsági szövetség tevékenységében építsen tagjainak érdeklődési körére, fejlessze és dúsítsa azt. Ugyanakkor minden lehetőségével élve, céltudatosan növelje az ifjúság részvételét az állani irányításában és igazgatásában. Ennek a törekvésnek célja, hogy az ifjúság és szervezete társadalmi fejlődésünk tevékeny tényezőjévé váljon. Tudatában vagyunk annak, hogy a CSISZ-nek bizonyos alapvető feltételekre van szüksége küldetése sikeres teljesítéséhez. Társadalmunk legsajátabb érdeke kialakítani ezeket a feltételeket. Az ifjúság kérdéseivei foglalkozó anvag következtetései számolnak ezzel. Főleg arról van szó, hogy elsősorban a lakhelyeken létrehozzuk, a CSISZ sokrétű tevékenységének megfelelő anyagi-műszaki bázist, klubhelyiségeket, a természetben való tartózkodáshoz szükséges felszerelést, az érdekkörök, a klubok, az ifjúsági társulások tevékenységéhez szükséges kellékeket, stb. Erre a célra feltétlenül áldoznunk kell a társadalom forrásaiból, mivel a költségek tagadhatatlanul megtérülnek annak formájában, hogy kedvezően befolyásoljuk az ifjú nemzedék egészséges fejlődését. Befolyásunk elmélyítésének múlhatatlan feltétele, hogy az ifjúság körében végzett munkában létrehozzuk a szükséges személyzeti feltételeket. Különösképpen a gyerekek és az ifjúság érdekköri és klubtevékenységének feltételezett fejlesztése kívánja meg valamenynyi társadalmi szervezet fokozott segítségnyújtását. Erre a tevékenységre sokkal több Idősebb, tapasztalt elvtársat kell megnyernünk, olyan közhangulatot kialakítva, hogy a gyerekek, az ifjúság körében végzett tevékenységet társadalmi szempontból a legfelelősségteljesebb és legfontosabb munkásságként becsüljék meg. Az ifjú nemzedék nevelése a párt egyik legfontosabb feladata. Számos pártszervezet azonban ezt megfelelő mértékben mindmáig nem tudatosította. Gyakran háttérbe szorul az ifjúság nevelése és a CSISZ párt általi . vezetése. Kevéssé veszik figyelembe, hogy a tanácsadás vagy az utasítás nem' elegendő, elsősorban a rendszeres és konkrét segítségnyújtás szükséges. A párt ifjúságra gyakorolt mindennapi befolyásának alapvető kérdése a párt funkcionáriusainak és tagjainak személyes, közvetlen kapcsolata a fiatalokkal, a kommunisták közvetlen tevékenysége az ifjúság körében. Ezt a munkát a párt legjobb tagjainak kellene vállalniuk, akik ismerik a fiatalok problémáit és meg tudják őket nyerni a párt politikájának. Ez teljes mértékben igazolást nyert például „A párt beszél az ifjúsággal" elnevezésű akcióban. Az ilyenfajta véleménycsere a párt és az ifjúság formalizmustól mentes kapcsolatának tartós formája lesz. A fiatalok fejlődésére kétségtelenül kihatnak a párttagok személyi tulajdonságai és magatartásuk is. A párt ereje mindig a szilárd eszmei és szervezeti egységben és ugyanakkor tagjainak elvtársi kapcsolataiban, magas fokú személyi áldozatkészségében rejlett. A fiatalok szemében ezek a tulajdonságok és ez az érzelmi kapcsolat gyakran a legfontosabb. A fiatalak pártunkat nemcsak célkitűzései, hanem gyakran inkább a konkrét helyi viszonyok, az egyes párttagok magatartása alapján ítélik meg. Yí. M művészet nagy felelőssége az ember nevelésében Most rátérek kultúránk egyes kérdéseire. Abből induiok ki, hogy ezen a szakaszon világos a XIII. kongresszus Irányvonala, határozata a szocialista, kultúra továbbfejlesztéséről. Feladatunk ennek a határozatnak felbontása és fokozatos valóraváltása. Nem kívánok külön foglalkozni az iskolaügy és a tudomány kérdéseivel, mivel sajátos jellegű problémáit a Központi Bizottság következő ülésén fogjuk megtárgyalni, főleg gazdaságunk feladataival, a tudomány és a technika fejlesztésével, stb. kapcsolatban. Engedjék meg, hogy visszatérjek a XIII. kongresszus határozatéhoz. Szeretném ugyanis aláhúzni alapvető értelmét és azt a törekvését, hogy minőségi éi> tartalmi szempontból változást érjünk el kultúránkban, művészetünkben, illetve a társadalomban betöltött szerepükben, hogy ez a szerep megfeleljen az adott fejlődési szakasz követelményeinek. Természetesen ezt a célkitűzést nem érhetjük el egyik napról a másikra. Ez bizonyos időt igényel, amelyben a határozat alapján egységbe foghatjuk kulturális arcvonalunk túlnyomó részét. Egyben ki kell dolgoznunk és érvényesítenünk számos, hosszabb időszakra vonatkozó eszmei, gazdasági és szervezeti intézkedést. Ez a két folyamat már kezdetét vette. A kongresszusi határozat valóraváltását meggyorsító lépésnek tartjuk a Művelődés és Tájékoztatásügyi Minisztérium létesítését és főleg további politikai-eszmei intézkedéseket, amelyeknek megvalósításából részt kell vállalnia egész kulturális arcvonalunknak, főként a kommunistáknak. Ezzel kapcsolatban szemünkbe ötlik bizonyos ellentmondás. Bár a művészeti és a kulturális front általában pozitívan fogadta a kongresszusi határozatot, végrehajtásában már nyilvánvaló a habozás. Ennek számos oka van. A többi között ide tartozik egyes dolgozók idejétmúlt magatartása, s arra irányuló kísérleteik, hogy egyoldalúan Kiragadják a határozatnak ezt vagy azt a gondolatát és a saját szájuk íze szerint, szubjektivista módon fejtegetik azt. A jelenség fő oka azonban az, hogy a határozat tettéváltása elsősorban megkívánja saját tevékenységünk mélyreható, komoly es elvszerű felmérését, s az ilyen elemzés alapján a következtetések maradéktalan levonását. Helyénvaló lesz elismeréssel megemlékezni arról, hogy ezen a téren egyes kerületek és járások, például Ostrava, Louny stb. kulturális dolgozói léptek fel első ízben kezdeményezősn. Bár természetszerűen főleg a kulturális nevelőm nka kérdéseit feszegették, nyilvánvaló, hogy a XIII. kongresszus határozatának megvalósítása távolról sem kívánja csupán a módszerek megváltoztatását, hanem sok esetben új felfogást is követel, amely megfelelne a szocialista kulturális forradalom jelenlegi szakaszának. A technika és a termelőerők fejlesztése, előrehaladásuknak ez a múlhatatlan feltétele, nem mondható kizárólag műszaki, vagy gazdaságpolitikai folyamatnak. Elképzelhetetlen a társadalom minden tagja tudatának mélyreható átalakulása, a szocialista kultúra fejlődésének új szakasza nélkül, amelyben a kultúra társadalmi szükségszerűséggé válna. Szüntelenül szem előtt kell tartanunk a határozatnak ezt az alapvető gondolatát. A szocializmus további fejlődése nagy feladatokat állít a kultúra elé, amelyek összefüggnek életünk korszerűsítésével. Életünket ezzel kapcsolatban a civilizáció rohamos fejlődésének bizonyos egyoldalúsága ls fenyegeti. Nem kétséges, hogy a marxizmus—leninizmus éppen ezen a téren bizonyíthatja be: a tudományos és műszaki forradalom távlatai összecsendülnek a kommunizmus humanista törekvéseivel, amelyek az ember fejlődésének zálogát képezik. A kulturális forradalom problémái között fontos szerepet visz a kultúra és a művészet párt általi eszmei irányításának kérdése. Még nem tudtunk maradéktalanul szabadulni attól az elképzeléstől, hogy ez az irányítás azonos a pártszervek beavatkozásával a kultúra részletkérdéseibe, a televízió egyes műsorszámaiba, a filmekbe, a sajtóban megjelenő cikkekbe, stb. Az ilyen beavatkozások szükségét jelentős mértékben kiváltotta egyes kulturális intézmények és szerkesztőségek vezetőinek hiányos felelősségérzete és kényelmes alibizmusa. Elsősorban azonban az a körülmény játszott szerepet, hogy az állami szervek csekély gondot szenteltek a kultúra és a művészet eszmei értékelése és társadalmi hatása kérdésének. Ezek a szervek a kulturális politika fontos eszközei, ezért a párt eszmei elvei és irányelvei szellemében önálló tevékenységet kell kifejteniük. jelentős eszközök állnak az ilyen intézmények rendelkezésére, hogy a társadalmi szükségleteknek megfelelően hatékonyan befolyásolják a kultúra és a művészet fejlődését. A könyvkiadók edíciós terveinek, a filmek és a színházak dramaturgiai terveinek összeállítása — a gyakorlatnak ellentmondóan —, elsősorban nem adminisztratív tevékenység hanem fontos kultúrpolitikai munka. Ebben a munkában kifejezésre jut a kommunisták, a minisztérium, a rádió, a televízió, a film, valamint a többi szervezet és intézmény vezető dolgozóinak felelősségérzete és eszmei pallérozottsága. Nemcsak pénzügyi kérdés, hanem a kultúrpolitika kérdése, hogyan és mire használják fel a rendelkezésükre álló aránylag nagy összegeket. Ezzel meghatározó módon befolyást gyakorolhatnak a művészi alkotótevékenységre és a művek társadalmi hatására is. Az elmúlt napokban Művelődés* és Tájékoztatásügyi Minisztériumot létesítettünk, hogy a szocialista kultúra fejlesztésében növeljük az állam, a kormány és a nemzeti bizottságok szerepét. A minisztérium alapvető feladatának tartjuk a XIII. kongresszus határozatából eredő feladatok felbontását és valóraváltását. Elsősorban arról kell gondoskodnia, hogy valamennyi kulturális intézmény tevékenysége megfeleljen a párt kulturális politikája elvei szellemének és hogy a kultúra fejlesztéséből szoros együttműködésben részt vállaljon valamennyi állami kulturális és tájékoztatási intézmény, művészeti szövetség és társadalmi szervezet. A Művelődés- és Tájékoztatásügyi Minisztériumot egyben megbíztuk azzal, hogy dolgozza ki és érvényesítse a gyakorlatban a kultúra egységes gazdasági rendszerét és irányitsa a nemzetközi kulturális kapcsolatokat. Űj társadalmi viszonyok közé kerülnek a kultúr-politika Irányításából részt vállaló művészeti szövetségek is. Képviseltetni fogják magukat a Kulturális Ügyi Bizotttságban, amelynek elnöke miniszter lesz. Ezek az eszmei-alkotó szövetségek elsősorban arra hivatottak, hogy létrehozzák a művészi alkotó tevékenység kedvező feltételeit. Egyben érdekük lesz a művek társadalmi érvényesülésének elősegítése, az állami szervek politikájának megfelelő irányvétel, mivel az állami szervek rendelkeznek a művészi alkotások létrehozásához és terjesztéséhez szükséges eszközökkel. Az állami szervek kulturális politikájában feltétlenül arra kell építeni, hogy a művészi alkotást semmivel sem kell gátolni. Szabadon fejlődhet, de nem azonos minden mű társadalmi jelentősége és minden mű nem érdemel meg azonos figyelmet és támogatást. A művészeti szövetségek kialakítják az alkotó munka sokoldalú fejlődésének, minden tehetség érvényesülésének, művészek érvényesülési lehetőségei és alkalmai egyenlőségének feltételei. Ez az egyenlőség azonban nem jelenti azt, hogy társadalmilag mindenki egyformán érvényesülhet és az állami intézmények, a rádió, a sajtó, a televízió és a film közvetítésével egyformán, érvényesítheti műveit. Itt már a társadalmi elkötelezettség, az eszmei jelentőség, a művészi érettség mércéi és a párt kulturális politikájának elvi szempontjai döntenek. Kultúránk és tájékoztató tevékenységünk egyes szakaszaival kapcsolatban különösképpen a kulturális nevelőmunkáról, a tömeges befolyásoló eszközökről és művészetünkről szeretnék beszélni. A kulturtális-nevelő tevékenység, amelyet az állami intézmények és a társadalmi szervezetek az üzemekben és a lakóhelyeken fejtenek ki a dolgozók körében, akkor felel meg a jelenlegi követelményeknek és igényeknek, ha letér a régi felfogású népművelés kitaposott ösvényeiről. Nézetünk szerint a kulturális művelődési tevékenység fő figyelmét ma az iskolán kívüli nevelésre, a szakképzettség és az általános műveltség gyors fokozására fordított munkára kell összpontosítanunk. Eljött annak ideje, hogy befejezzük a nagyvonalú iskolán kívüli művelődési rendszer építésőt, amely biztosítja majd, hogy nálunk mindenki elsajátíthassa a szükséges ismereteket. Ezen a téren kulcsfontosságú szerepe lesz a Szocialista Akadémiának, a Tudományos-Műszaki Társaságnak, a szakszervezeteknek, a CSISZ-nek és az Oktatásügyi Minisztérium vezetése alatt álló további szervezeteknek. Az úgynevezett érdekköri kulturális tevékenységben, beleértve a szórakozást szolgáló kultúrát, alapvető kérdésnek tartjuk annak biztosítását, hogy az emberek itt alkotó hajlamaikat is kielégíthessék. Ezt a szakaszt szélesebb körűen támogatnunk kell és több alkalmat kell nyújtanunk. Csak így vethetünk gátat a kultúra egyoldalú és paszszív konzumálásának áradata elé, ami korunk nagy kulturálispolitikai vívmányainak, a filmnek, a rádiónak és főleg a televíziónak árnyoldala. Ugyanakkor figyelmeztetnünk kell arra, hogy a kulturális tevékenységet nem szakíthatjuk el a világnézeti kérdésektől. Ebben a vonatkozásban a kulturális nevelőmunkában sokkal több politikumra van szükségünk. Ehhez szervesen hozzákapcsolódik a selejt, a giccs, a kulturális tevékenység egészségtelen elkommercionalizálódása elleni, főleg pozitív síkon viselt harc. Csak peremszerűen említem meg, hogy folyóiratainkból feltétlenül száműzni kell a felületességet, a bulvárjelleget és javítanunk eszmei tartalmukat. Ebben a vonatkozásban példát mutathatnánk a minisztérium és a társadalmi szervezetek által e szakaszon kiadott folyóiratok is. A kulturális nevelőmunkából és a politikai, világnézeti nevelésből nagy részt vállalnak az úgynevezett tömeges eszmei hatás eszközei, a sajtó, a rádió, a televízió s mellettük főleg a film és a könyv. Célunk, hogy ezek az eszközök, társadalmunk lehetőségeivel, összhangban, ne csak szélesebb körű hatást gyakoroljanak, hanem tevékenységük a lakosság egyes csoportjainak megfelelően differenciálódjék is. Ezen a téren egyet s mást már sikerült elérnie a rádiónak és a televíziónak, főleg az ifjúság viszonylatában. Mind sürgetőbb követelmény főleg a televízió második műsorának bevezetése, amelynek jelentős részét helyesen az iskolán kívüli művelődés témaköre fogja kitenni. Ezt a lépést nem halogathatjuk, hanem meg kell találnunk a feladat gyors megvalósításának eszközeit. Tény, hogy míg az utóbbi 15 esztendőben számos helyi jellegű, gyakran mindmáig parlagon heverő, költséges kulturális intézmény épült fel, ugyanakkor az elsőrendű, országos fontosságú beruházásokkal nem sietünk. Ebben a vonatkozásban is érvényt kell szerezni a társadalmi érdeknek. Évről-évre nagyobb példányszámban és terjedelemben jelennek meg újságjaink és folyóirataink. Érdekes, hogy a Rudé právo egyike annak a két világlapnak, amelynek a lakosság számához mérten világviszonylatban a legmagasabb a példányszáma. Mégsem lehetünk elégedettek a jelenlegi helyzettel, amelynek kereteit főleg a rendelkezésre álló papír menynyisége és a nyomdák lehetőségei szabják meg. Meg kell azonban mondanom, hogy a jelenlegi körülmények között is többre lennénk képesek. Ezért az újságok és a folyóiratok úgynevezett regisztrálása folyamán, amellyel az új sajtótörvény számol, helyes lesz felmérnünk e folyóiratok színvonalát és létjogosultságát. Ha megszüntetjük a kulturális-politikai küldetésüket nem teljesítő, a tartalmukban egymást fedő, vagy ellenkezőleg túlzottan szakosított folyóiratokat, ha megállapítjuk, hogyan fedezi a sajtó az egyes ágazatok, terül tek, a lakosság egyes csoportjai igényeit, minden bizonnyal kialakulnak az olyan sajtórendszer kidolgozásának feltételei, amely jobban kielégítené a társadalom ez irányú szükségleteit. Az eszmei tömeghatás eszközei nagyobb lehetőségeinek megteremtésével egyidejűleg, az eddiginél nagyobb figyelmet kell fordítanunk a munka tartalmára, hogy az kimondottan kommunista szeli mű legyen. A sajtó, a rádió és a televízió kiadói, dolgozói, s ehhez hasonlóan a film, a színházak, a könyvkiadók és más intézmények dolgozói, akik a társadalom legszélesebb rétegeit tájékoztatják, ellátják publicisztikával, segítséget nyújtanak művelődésében, művészi és szóra (Folytatás a 11. oldalon) II. 10.