Új Szó, 1967. február (20. évfolyam, 32-59. szám)

1967-02-10 / 41. szám, péntek

Jiŕí Hendrych elvtárs beszéde a CSKP Központi Bizottságának ülésén IV. A CSKP harcol a kommunista világmozgalom és minden haladó erő egységéért Szocialista társadalmunk egységének megszilárdítása egyúttal része annak az erőfeszítésünknek, amellyel a szocialista világrendszer és a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom egységének megszilárdítására, a világ szocialista átalakítására törekszünk. Ezért el< választhatatlanul összefügg a nemzetközi kapcsolatok fő problémáival, elsősorban a háború és a béke, a szocialista és a haladó erők együttműködése és szolidaritása, valamint a Csehszlovák Szocialista Köztársaság és a Sz ",'ietunió népeinek barátsága ké.-désével. Hogy eszmei-nevelő munkánk a nemzetközi kapcsolatok terén hozzájáruljon a szocialista tudat kialakításához és a két ellentétes társadalmi rendszer küzdelméhez, súlyt kell helyeznie azokra a kérdésekre és arra az eljárásra, amelyben kidomborodik egyrészt jelenlegi társadalmi küzdelmünk osztályjellege és a szocializmus történelmileg törvényszerű győzelme világviszonylatban, másrészt pedig kidomborodik e folyamat összefüggése országunk minden egyes polgárának aktív tevékenységével. Korunknak, vagyis a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet korának osztályszempontja az idősebb nemzedék számára kétségtelen tény. A legifjabb nemzedék azonban a szocializmus feltételei között lép az életbe, amikor hazánk életében az osztályharc mar nem a fő mozgató erő. Annál élesebben lép előtérbe a társadalom — különösen az ifjúság — osztályöntudata formálásának feladata. Ezt a jelenlegi nemzetközi fejlődés lényegének marxista—leninista magyarázatával, a néptömegek békéért, demokráciáért és társadalmi haladásért vívott harca konkrét elemzésének alapján érjük el. A haladó erők közös eljárásának szükségessége előtérbe állítja a proletár nemzetköziség elveit s általában valamennyi imperialistaellenes, demokratikus és forradalmi, nemzeti erő internacionalizmusának jelentőségét. Ez az elv azonban nem megváltozhatatlan, hanem történelmileg változó, amely az új objektív feltételek következtében a termelőerők és az egész társadalom fejlődése és internacionalizálódása folytán gazdagodik. Az utóbbi évek történelmi fejlődése sok újat hozott a szocializmus és a kapitalizmus kapcsolatában éppúgy, mint a szocialista államok és népek közötti kapcsolatokban. Itt a nemzetközi munkamegosztás, valamint tudományos, műszaki és kulturális együttműködés objektív szükségességére gondolok. Kétségtelen, hogy főként a szocialista országok sokoldalú együttműködése terén a szocializmus dinamikus fejlődésének nagy potenciális tartalékai vannak. Ezek maradéktalan kiaknázása nem utolsósorban azt Jelenti, hogy népünkben tovább kell erősíteni a többi szocialista ország népeihez való tartozás tudatát, azt a meggyőződést, hogy a szocialista társadalom országainak egysége és sokoldalú együttműködése további sikeres fejlődésünk egyik döntő tényezője és szilárd nemzetközi helyzetünk pillére. Pártunk és államunk internacionalista politikájának továbbra is kulcsfontosságú kérdése a Szovjetunió Kommunista Pártjával és népével folytatott testvéri együttműködés elmélyítése, politikai, gazdasági, tudományos-műszaki és kulturális együttműködésünk, barátságunk és kölcsönös segítségünk megszilárdítása. Eme egyértelmű álláspontunk hangsúlyozására pártunk és Csehszlovákia egész népe számára jó alkalmat ad a Nagy Októberi Szocialista Forradalom idei 50. évfordulója. Ojból emlékezetünkbe idézzük, hogy a szocializmushoz vezető utunkat a Nagy Októberi Szocialista Forradalom nyitotta meg. E forradalom eredményei és eszméi mélyen befolyásolták nemzeti történelmünket, döntő jelentőségük volt a Csehszlovák Köztársaság létrejötte, a CSKP megalakulása és forradalmi irányzata, a munkásosztály és valamennyi dolgozó érdekeiért vívott harcai nehéz, de győzelmes útjának szempontjából. 0] önállóságunk fő forrása a szovjet hadsereg győzelme volt, amelyet a fasizmus felett aratott a második világháborúban. E győzelem megteremtette nemzeti és demokratikus forradalmunk diadalának és a szocializmus építésének előfeltételét. Mindez mély gyökeret eresztett és megalapozta a Szovjetunió iránti bensőséges barátságunkat. Helyesnek tartjuk, hogy minden ez évi munkánkat a Nagy Október 50. évfordulójának jegyében végezzük. Amikor ma egyes emberekkel, különösen az ifjúnemzedék tagjaival vitatkozunk, gyakran meglep határozatlan nézetük a mai kapitalizmusról és szocializmusról. Szemtől szemben a bonyolult tényekkel szkeptikus megnyilvánulásra kerül sor a szocializmussal kapcsolatban, viszont kritikátlan csodálatra a kapitalista Nyugat irányában. Ez azután konkrétan az el nem kötelezettség és az objektivizmus koncepciója iránti hajlamban nyilvánul meg. Ezt a helyzetet a jelenlegi társadalmi harc nyílt és mélyreható magyarázatával, az embernek — aki nem szemlélheti nézőként az osztályösszecsapást — társadalmi jellege megvilágítása útján lehet leküzdeni. Álcázzák az el nem kötelezettség álláspontját bármilyen jelszavakkal, feladatunk meggyőzően rámutatni, hogy a társadalmi rendek váltakozása mindig bonyolult folyamat volt, amelyben a progresszív erőknek szívós, áldozatos harcot kellett folytatniuk. A világküzdelemnek abban a fázisában vagyunk, amikor a szocializmus növekvő erői megütköznek a kapitalizmussal, amely létének legfejlettebb, bár végső szakaszában van. Ezért igen erős és tapasztalt ellenféllel kell megvívnunk a harcot. Ideológiánknak a fiatal emberek számára vonzó fontos fegyvere van, mert nincs annál nagyobb megtiszteltetés, mint az ember végleges felszabadításáért és e küzdelem nyújtotta távlatokért harcolni. A forradalmi folyamat sokoldalú, konkrét lefolyásának tudományosan indokolt elemzéséből indulunk ki. Ez azt jelenti, hogy a szocialista rend fő alapelveinek megvilágításánál rá kell mutatni a marxizmus—leninizmus tudományos fejlesztésének bonyolult voltára is, mégpedig a konkrét történelmi helyzetben. Rá kell mutatni arra, milyen ellentétek közepette valósítjuk meg fő alapelveinket a jelenlegi politikai helyzetben. Erőfeszítéseink perspektíváját megmutató jövő kommunista rend elképzelését nem lehet különválasztani e rend kiharcolásával kapcsolatos fájdalmaktól és nehézségektől. Erőfeszítésünk arra irányul, hogy ne engedjük meg egy újabb világháború kitörését. Azt akarjuk, hogy az emberi társadalom további fejlődéséről folyó történelmi vita háborús világkonfliktus nélkül oldódjék meg. Ebben az értelemben kell minden egyes embernek állást foglalnia a háború, a béke, a hadsereg és az ország védelmének kérdéseihez. Egyesek semleges, liberális, vagy passzív állásfoglalása e kérdésben arról tanúskodik, hogy vagy nem értik meg korunk kulcsfontosságú problémáit, vagy pedig nem látják, esetleg nem is akarják látni az imperializmus agresszivitását. Ezeknek az embereknek a címére meg kell mondani, hogy az emberiség sorsdöntő kérdéseiben nem lehet semleges álláspontra helyezkedni, vagy abban bízni, hogy majd mások, erősebbek oldják meg helyettünk. Az aktív békés együttélésért folyó világküzdelem, amely a szocializmus és az imperializmus között zajlik le, minden ország — nagy és kis ország — minden egyes ember saját ügye. A világháború nem ismerne határokat a front és a hátország között, forgatagába az emberek száz millióit sodorná be. Nem arról van szó, hogy konfliktusokat körülhatároljuk. Az ilyen háborúkat meg akarjuk gátolni és megtesszük az ehhez szükséges intézkedéseket. E törekvésünk oszthatatlan része a korszerű fegyveres erő, államunk szilárd védelmi rendszerének kiépítése a Varsói Szerződés keretében. Minél jobban biztosítja országunkat a támadás elől e védelmi rendszer, annál reálisabb biztosítékunk van az imperialista agresszió elhárítására. Ebben az értelemben megváltozik a fegyveres erők funkciója, megnövekszik preventív küldetése. Azok az évek, amelyeket a fiatal emberek tényleges katonai szolgálatban töltenek fontos hozzájárulás országunknak a béke megőrzésére irányuló törekvéséhez. Társadalmunk minden egyes tagja joggal követeli meg, hogy a szocialista állam biztosítsa exisztenciáját a béke Idején. Épp olyan jogos és erkölcsileg kötelező a szocialista állam követelménye is az ország minden egyes polgárával szemben, hogy ne csak dolgozzék hazája és saját maga javáért, hanem aktívan hozzájáruljon az ország védelméhez is. „A hazának és szocialista rendszerének védelme minden állampolgár legfőbb kötelessége és becsületbeli ügye" áll az alkotmányban. Az eszmei-nevelő munka fontos feladata minden állampolgárban, de főként a fiatal nemzedékben ápolni a magas fokú erkölcsi felelősség tudatát szocialista hazánk sorsáért. A jelenlegi nemzetközi politikai fejlődés, a nemzetközi kommunista mozgalom bonyolult problémái és ellentétei a nemzetközi szocialista munkamegosztás fejlesztésében és belső feladataink megoldásával összefüggő feladatok sürgetően felvetik állampolgáraink internacionális és hazafias tudatának kérdését. Nemzetközi politikánk megvilágítása kétségtelenül eredményes. A párttagok és a pártonkívüliek többségének tudatában gyökeret vert a nemzetközi osztályszolidaritás eszméje és az a tudat, hogy támogatni kell a haladásra törekvő összes társadalmi erőket. Ezt bizonyítja például a nemzetközi kommunista mozgalom fejlődése, a vietnami események, a nemzetközi munkamegosztás problémái iránti nagy érdeklődés, valamint a komoly aggodalom a kínai fejlemények miatt. Ezt az érdeklődést jobban ki kellene elégítenie sajtónknak, rádiónknak és a televíziónak. Rendszeresebben kellene tájékoztatni a tőkés országok kommunista pártjainak és munkásmozgalmának harcáról, melyről ma gyakran megfeledkeznek. Ogy látszik, hogy nem tudjuk kielégítő módon megmutatni rendszerünk vitathatatlan eredményeit, népi munkás-demokráciánk magas színvonalát, és megfelelő példákat állítani a szocializmus hívei elé. Nyugatról érkezett sok látogató ls értékeli eredményeinket, fejlődésünket, műveltségünket, kultúránkat stb. Nem arról van szó, hogy dicsekedjünk, hanem arról, hogy lássuk mivel rendelkezünk és ne szégyenkezzünk miatta. Pártunk mindig a világkommunizmus és korunk valamenynyi haladó ereje felzárkózottságáért és egységéért harcolt. Ma is abból Indul kl, hogy a szocialista világtársadalom, a nemzetközi munkásosztály és a nemzeti felszabadító mozgalom erőfeszítésének egyesítése az alapvető előfeltétele annak, hogy sikeresen harcoljunk az Imperializmus jelenlegi agreszszív irányzatai ellen. Mint ismeretes a kommunista és munkáspártok túlnyomó többségének ezt az erőfeszítését szándékosan megzavarja és megnehezíti Mao Ce-tung csoportjának egységbontó politikája. A napról napra áttekinthetetlenebb, egymást követő újabb tények mind a nacionalizmusról, a kispolgári anarchiáról tanúskodnak, amely felszámolja a Kínai Kommunista Pártot, szétzúzza a párt szerveit a Központi •Bizottságtól kezdve, megsemmisíti a kádereket, a munkásosztály elnyomásához vezet és megteremti az előfeltételeket ahhoz, hogy kalandor módon járjanak el a külfölddel, elsősorban a Szovjetunióval szemben. Bár nem ismeretesek pontos tények, azt mondhatjuk, hogy Mao Ce-tung csoportjSval arra törekszik, hogy megváltoztassa a párt jellegét, hogy azt kispolgári nacionalista párttá alakítsa, amely gyakorlatilag a hadseregnek van alárendelve. A kínai fejlemények, amelyekért teljes mértékben Mao Cetung felelős, egyúttal azért is komolyak, mert a tőkés államok dolgozói szemében, a fejlődő és függő országok népeinek szemében diszkreditálják a szocializmust. Ezért helyesnek tartjuk rámutatni mi vezetett a mai helyzethez: semmiképpen a szocializmus és a kommunizmus, hanem éppen ellenkezőleg az, hogy Kínában szétzúzták a szocializmus és az internacionalizmus alapelveit. Helyes lesz nyíltan megvilágítani e helyzetet. A kínai események ténylegesen az imperializmust és annak antikommunista propagandáját segítik. Ezzel csupán a nemzetközi kommunista mozgalom még szorosabb felzárkózása szállhat szembe. Ezért pártunk az SZKP-val és a kommunista pártok többségével együtt támogatja a kommunista és munkáspártok újabb nemzetközi tanácskozásának összehívását. Az a nézetünk, hogy e tanácskozásnak értékelnie kellene az utóbbi években végbement fő társadalmi átalakulásokat és az új jelenségeket, foglalkoznia kellene mozgalmunk programkérdéseivel, és ki kellene dolgoznia az elvi állásfoglalást a stratégiánk és taktikánk ^szempontjából döntő fontosságú problémákhoz. A kommunista pártok új világkonferenciájának megvalósítása ma már igen sürgős és a nemzetközi kommunista mozgalom egységének megszilárdítása szempontjából nélkülözhetetlen. Pártunk teljes mértékben támogatja az SZKP-nak az SZKP Központi Bizottsága decemberi ülésén kifejtett álláspontját és a legaktívabban hozzá akar járulni a kommunista és munkáspártok mind európai, mind világtanácskozásának megvalósításához. A legfejlettebb szocialista országok és a kapitalizmus közötti kapcsolatok új fázisa sokkal nagyobb igényeket támaszt eszmei tevékenységünkkel és ideológiai harcunkkal szemben, amelyet egyrészt hazai talajon, másrészt az ellenfél talaján vívunk. Ennek oka az, hogy a békés egymás mellett élés kapcsolatokat tételez fel a szocializmus és a kapitalizmus között. A társadalmi-gazdasági rendszerek összehasonlítása azonban nem szociológiai laboratóriumokban, hanem élő érintkezések keretében folyik. Emellett befolyásolja lakosságunk különféle rétegeinek és csoportjainak különböző terjedelmű tapasztalata, szellemi színvonala és nem utolsósorban osztály- és nemzeti öntudata. Eszmei harcunknak e téren ls nélkülözhetetlen és szerves alapja a szocialista gazdaság és kultúra fejlesztése, szocialista demokráciánk elmélyítése. Ugyanakkor azonban tudatában vagyunk annak, hogy az ellenség egyre megfontoltabban alkalmazkodik az új helyzethez. Kifejleszti saját stratégiáját az ideológiai harc terén. Hogy felújítsa a kapitalista világ egységét, megkísérli a szocialista államok politikai és szociális alapjának belső bomlasztását, a szocializmus alapvető értékeinek kispolgári tartalommal való felhígítását. Árra spekulál, hogy a kapitalizmussal folytatott versengés a kapitalizmus utánzásához vezet, belülről átalakítja a szocializmust. A nyugati propaganda ma a legjárhatóbb útnak fejlődésünk jelenlegi szakaszában adódó nehézségek és problémák kihasználását tartja. Az életünkben előforduló fogyatékosságokon, az állami szervek és intézmények hiányosságain, a politikai és tömegmunkában stb. előforduló csökevényeken élősködik. A mai nyugati propaganda figyelemmel kíséri társadalmunk belső mozgását. Igyekszik beavatkozni belső vitáinkba, igyekszik visszaélni azzal a törekvésünkkel, amelylyel a gazdaság és az egész társadalom irányításának jobb formáit keressük. Sajátos módszerrel lakosságunk bizonyos csoportjai és rétegei felé orientálódik. Bár munkánk az internacionális és hazafias nevelés terén kétségtelen eredményeket hozott, látnunk kell gyengéit is. Tény az, hogy a nemzetközi feladatok megvilágítása gyakran általános, deklaratív, nem tart lépést a világban végbemenő változásokkal. Ezenfelül sajnos egyes kulturális intézmények és ideológiai eszközök sokszor gyengítik népünk szocialista és internacionális tudatát. Nem lehetünk elégedettek azzal sem, hogy ideológiai tevékenységünk gyakran nem tesz eléggé érzékenyen különbséget a formák és a közeledés megválasztásánál a lakosság különféle rétegeihez, szociális és korbeli szempontok szerint. Az osztály- és nemzetközi nevelés különös jelentőségű a fiatal nemzedék nevelésében, amely a nemzetközi problémákat más élettapasztalatok alap ján látja, mint a középkorú és az idősebb nemzedék. Erről nem szabadna megfeledkezniük elsősorban az iskoláinknak, amelyeknek az ifjúságban még jobban meg kellene erősíteniük a hazafias, nemzeti és internacionális érzést. Ideológiai munkánknak sokkal jobban hozzá kell járulnia népeink és nemzetiségeink haladó hagyományai és kulturája gyökeres megismeréséhez. A gyakorlatban azonban ez nem ritkán ellenkezően van. Például az utóbbi években csökkent az iskolák, a művészegyüttesek, a népművészeti együttesek kölcsönös látogatása, vendégszereplése a cseh és szlovák területek között Ugyanígy a sajtóban, a rádióban és a televízióban még gyakran egyoldalú és torzított a népeink problémáinak és sikereinek kölcsönös megértésére irányuló törekvés. A hagyományokat azonban osztályszempontból meg kell különböztetni és látni kell azt, hogy vannak reakciós, vagy igen kétes hagyományok is, amelyekhez bírálóan kell közelednünk. Határozottan fel kell lépnünk az olyan hagyományok ellen, amelyek a nemzeti elszigeteltséget hangsúlyozzák. Fel kell lépnünk a történelemben a czociális ellentmondások elkendőzése és egyes olyan személyiségek idealizálása ellen, akik problematikus szerepet játszottak egyes népek és nemzetiségek múltjában. Itt az a bölcs lenini elv érvényes, hogy az egészségtelen nacionális megnyilvánulások ellen elsősorban az adott nemzet, vagy nemzetiség kommunistáinak kell harcolniuk, és konkrét példák alapján kell rámutatniuk a nemzeti elszigeteltség megnyilvánulásainak ártalmasságára az elméletben és a gyakorlatban. Társadalmunk internacionális és hazafias tudatának mélyreható elemzése azt mutatja, hogy még két szélsőség okoz gondot: egyrészt a nemzeti jelentéktelenség érzése, amelyhez a méltatlan hajbókolás és önlebecsülés, a külföldi viszonyok kritikátlan együgyű bámulata társul, másrészt a nacionalizmus és a szektásság megnyilvánulása, melyet a beképzeltség és ártalmas elszigeteltségre való törekvés kísér. E Jelenségek megítélésénél is mindig érzékenyen különbséget kell tenni e jelenségek objektív okai és a burzsoá propaganda befolyása között, a tudatlanság és a szándékosság között. (Folytatása az 9. oldalon)