Új Szó, 1967. február (20. évfolyam, 32-59. szám)

1967-02-10 / 41. szám, péntek

Szocialista társadalmunk egységének megszilárdítása és a fiatal nemzedék eszmei nevelése A szocialista társadalom po­litikai és erkölcsi egységének rendszeres, céltudatos formálá­sa az alapja a tartós fejlődés­nek életünk minden terén. Rendkívül fontos kérdésekről van itt szó, amelyeket alapo­sabban kell elemeznünk; sür­gősségét érzi ennek egész pár­tunk. Milyen állásfoglalásunk kiin­duló pontja az egész proble­matikához? A szocialista egy­ség követelménye, amelyet a ruaixizmus—leninizmus alkotó fejlesztésének, Csehszlovákia Kommunista Pártja politikája következetes megvalósításának s a XIII. kongresszuson kitű­zött közvetlen és távlati fel­adatok alapján formálunk meg. Éppen ezért a legfőbb kérdés, amelynek érdekelnie kell ben­nünket, hogy a párt XIII. kong­resszusának következtetéseit miképpen értelmezték. Itt min­denekelőtt társadalmunk jelen­legi fejlődési szakaszának tar­talmára, az új gazdaságirányí­tási rendszerre és az alapvető ideológiai feladatokra gondo­lok. A párt XIII. kongresszusa ar­ra a végkövetkeztetésre jutott, hogy miután teljes mértékben megvalósítottuk a kapitaliz­musról a szocializmusra való áttérést, új szakasz állott be, amelyben célunk az, hogy to­vább fejlesszük a szocialista termelési viszonyokat, s teljes mértékben kihasználjuk a szo­cialista rendszer előnyeit és le­hetőségeit társadalmunk álta­lános fejlesztéséhez. Egyidejű­leg abban is teljes egyetértés alakul ki, hogy tekintettel azon feladatok és változtatá­sok igényességére, amelyek célja a termelőerők fejlesztése a tudományos-műszaki forra­dalom alapján, továbbá a szo­cialista társadalmi kapcsola­tok tökéletesítése tekintettel a szocializmus és kapitaliz­mus között fennálló alap­vető ellentétre, ez az Idő­szak kétségtelenül aránylag hosszú ideig fog tartani. Amennyiben a XII. kongresszus az említett szakasz elején alap­Jirí Hendrych elvtárs beszéde a CSKP Központi Bizottságának ülésén irányzatait és távlati feladatait többé-kevésbé csak nagy vo­nalakban formulázhatta meg, úgy a XIII. kongresszus a prob­lémák mélyebb ismerete és az első gyakorlati tapasztalatok alapján minden fontos terüle­ten már konkrét politikai irányvonalat tűzött ki. A Központi Bizottság most lépésről lépésre kidolgozza és betartja ezt az irányvonalat. A terv alapján oldjuk meg a leg­főbb gazdasági problémákat, megteremtjük azon egyensúly feltételeit, amely kiindulópont­ja lesz népgazdaságunk dina­mikus fejlődésének. Március­ban a mezőgazdaság problema­tikájával fogunk foglalkozni, az új irányítási rendszer érvénye­sítésével a mezőgazdaságban, nem különben azokkal a kérdé­sekkel, amelyek a mezőgazda­ság és az ipar azonos színvo­nalra való emeléséből követ­keznek. Eme erőfeszítés ered­ményeitől függően látunk hoz­zá az életszínvonal kérdései­nek megítéléséhez. A továb­biakban tökéletesíteni igyek­szünk a nemzeti bizottságok működését, s új módon formál­juk meg a társadalmi szerveze­tek munkáját. Tudományunk és gyakorlatunk erőit a Központi Bizottság a tudomány és tech­nika kérdéseinek megoldására fordítja. A lehető legszorosab­ban együttműködve a kerületi bizottságokkal hozzálátunk a párt vezető szerepe voltakép­peni problematikájának kidol­gozásához a jelenlegi feltéte­lek között. Ez az egész nagy terjedelmű munka, amely népgazdaságunk és egész társadalmunk tovább­fejlesztésének egységes prog­ramját képezi. A legfontosabb dolog amiről itt szó van, az a szívós erőfeszítés, hogy hazánk minél több lakosát a szocializ­musért folytatott küzdelem ak­tív részvevőjévé tegyük, akik nem haboznak teljes felelőssé­get vállalni hazánk jövőjéért. Ez a folyamat minden szaka­szon megindult. Ha szemügyre vesszük azokat az üzemeket, amelyekben az elvtársaknak kollektív módon kell kidolgoz­niok koncepcióikat és tervei­ket, vagy a nemzeti bizottsá­gokat, amelyeket nagyobb ha­táskörrel ruháztunk fel, s ugyanígy a társadalmi szerve­zeteket is — mindenütt arról van szó, hogy nagyobb lehető­séget adjunk a kezdeményezés­nek, az aktivitásnak, nagyobb hatáskörrel, nagyobb felelőssé­get úgy, hogy a közös munka tudatos folyamatába minden polgárunk belekapcsolódjék. A társadalom politikai és erköl­csi egysége mindenekelőtt eb­ből a közös munkából s ebből a közös programból sarrjad. Munkánkban támogatást je­lentenek számunkra a Szov­jetunió és más szocialista or­szágok tapasztalatai, amelyek a maguk feltételei között ha­sonló feladatokat oldanak meg. Bátran állíthatjuk, hogy sok tekintetben közös irányzatú fo­lyamatról van szó, gondoljunk bár a gazdaságirányítási rend­szerre és a népgazdaság dina­mikus fejlesztésére vagy a szocialista demokrácia és álla­miság kérdéseire. A szocialista országok testvéri pártjainak kongresszusain általában egy­formán értékelték a szocialista társadalom általános fejlődésé­nek jelenlegi szakaszát, külö­nös hangsúlyt helyezve a gaz­dasági reformokra és az ideo­lógiai feladatokra, ahol arról van szó, hogy még jobban meg­szilárdítsuk a tudományos vi­lágnézetet, a marxizmus-leni­nizmust, az emberek tudatában különös tekintettel a szakisme­retek, az általános műveltség és dolgozók kultúrájának eme­lésére. A kölcsönös tapasztalat­csere, a szocialista társadalom fejlődése általános kérdései­nek közös elbírálása, számunk­ra, a szocialista országok és nemzetközi egységük számára egyaránt felbecsülhetetlen hasznot jelent. I. A társadalmi érdek mindenkinek alapvető érdeke Társadalmunk egységének kérdései megkövetelik, hogy vizsgálat tárgyává tegyük és megismerjük azon tényezők ha­tékonyságát, amelyek döntő befolyást gyakorolnak társa­dalmunk egységesítésére. Cé­lunk az, hogy azok a gazdasá­gi, politikai és ideológiai esz­közök, amelyekkel társadal­munk egységesítését kívánjuk elérni, valóban hatékonyan se­gítsék elő azokat az objektív integrációs folyamatokat, ame­lyek társadalmi kapcsolataink­ban folynak, és az utóbbi idő­ben minőségileg új stádiumba léptek. Feladatunk ma az, hogy ér­tékeljük ezt az egész proble­matikát, s olyan következteté­seket vonjunk le, amelyek megmutatják, milyen irányban kell elsősorban elmélyíteni pártunk politikájának megér­tését, miképpen kell támogatni társadalmunk azon erőit, ame­lyek megértették korunkat, feladataink újszerűségét, s pártunk vezetésével szívósan harcolnak és dolgoznak ebben a szellemben a szocialista tár­sadalom fejlődéséért. Erre a támogatásra nagyon is szükség van, mivel nem egyszerű küz­delemről van szó. Célkitűzé­seink a burzsoá ideológia és az antikommunista propaganda támadásának vannak kitéve, s ez idézi elő és élteti a libe­ralizmust és ingadozást, a szo­cialista elvektől való eltérésre való hajlandóságot. Ezeket a jelenségeket nem hanyagolhat­juk el és nem becsülhetjük le, mivel imperialista ellenségeink mindent egy kártyára tesznek fel. Rendkívül tapasztalt ellen­felek ók, akik szüntelenül új utakat és modern módszereket keresnek arra, hogy uralmukat megtartsák. Éppen ezért alapo­san meg kell ismernünk és ele­meznünk tevékenységüket, meg kell keresnünk a burzsoá ideo­lógia gyökereit nálunk, s eze­ket céltudatosan ki kell tép­nünk. Emellett nem feledkez­hetünk meg arról sem, hogy az említett harcban erősen gyengít bennünket a konzerva­tivizmus is, amely gyakran elvi hűséget színlel, ám mereven el­zárkózik minden új elől, és ke­rékkötője haladásunknak. A mai ülésünkön azon intéz­kedések programját kívánjuk vázolni, amelyek hatékonyan hozzájárulnak társadalmunk egységének megszilárdításához. Mindenekelőtt tisztáznunk kell, miképpen értelmezzük társadal­munk egységét, miben állnak annak jelenlegi feltételei, for­rásai és mozgató erői, minő a jellege, hogyan kell tovább formálnunk és fejlesztenünk. A társadalom egységének kérdései számunkra nem el­vont elmélkedések tárgya, ha­nem azon társadalmi feltéte­lek konkrét tárgyilagos elem­zése, amelyek között ez az egység kialakíthatja azokat a célokat, amelyeket a társada­lom maga elé tűz és megold. A társadalom egysége számunk­ra teljesen meghatározott célt, a társadalmi egység meghatá­rozott történelmi fokát képe­zi, amelyre jellegzetesek bizo­nyos ellentétek és feszültségek ls; ezek az emberek helyzeté­nek különbözőségéből ered­nek; valamint bizonyos nézet­beli különbségek is, amelyek a társadalmi fejlődés program­Irányzatai megértése különbö­ző fokának következtében áll­nak elő. Társadalmunk politikai és erkölcsi egységének alapfelté­tele az, hogy felszámoltuk a kizsákmányolás és az ember ember által való elnyomásának osztály-antagonista viszonyait. Népgazdaságunk egységes, szo­cialista elveken működő szer­vezetté vált, társadalmunk a munka társadalmává, amelyben valamennyi dolgozó érdeke bel­ső egységet tartalmaz, s nem áll egymással ellentétben. Mi­nőségileg új feltételek alakul­tak ki a társadalmi, csoport­éi egyéni érdekek elvi meg­egyezésére, amely kitűzi a táv­lati integrációs folyamatok ha­tásának kötelező irányát, va­lamennyi dolgozó közösségé­nek megszilárdulását. Döntő jelentőségű továbbá az a tény, hogy a szociális gaz­dasági változásokkal egyidejű­leg kialakul az emberek új szociális profilja is. A dolgo­zók túlnyomó többsége magáé­vá tette a szocialista eszméket. A legalapvetőbb téren — azok­ban a kérdésekben, amelyek eldöntik az emberek viszonyát feladatainkhoz — teljes politi­kai egység uralkodik. A szocia­lista egységnek ezeket az alap­jait társadalmunk valamennyi kérdésének elemzése során szem előtt kell tartanunk, ezekből kell kiindulnunk és ezekro kell támaszkodnunk. Társadalmunk fejlődése ter­mészetesen belsőleg sokrétű, és nem folyik le összeütközé­sek nélkül. Az anyagi-műszaki alap, amely történelmileg szük­ségszerűen az iparosítás idő­szakából indul ki, az oka an­nak, hogy tovább él a régi munkamegosztás, s noha csök­kennek, ám még mindig fenn­állnak a különbségek a város és a falu, a fizikai és a szelle­mi munka között, s így a szo­cialista öntudat fokának hatá­rai is edva vannak. Mindez visszatükröződik az osztály és társadalmi különb­ségekben is. jóllehet nálunk minőségileg merőben új osztá­lyokról van sző, hiba lenne .megelőzni az objektív fejlődést és szem elől téveszteni, hogy ezek a különbségek mindmáig léteznek. Az osztálytagozódás­sal együtt előtérbe kerülnek egyéb jelentős mértékben a szocialista társadalomra jel­lemző különbségek is az embe­rek helyzetében, amelyek a munka jellegével, az emberek szakképzettségének színvonalé val és a társadalmi tevékeny­ség fejlődő megosztásában való különböző űj érvényesülési le­hetőségekkel függnek össze. Mindez az érdekek egész ská­láját teremti meg, amelyek az alapvető kérdésekben azono­sak ugyan, azonban különböz­nek is egymástól. Ezért a je­lenlegi társadalmi fejlődés ter­mészetes jelensége, hogy ha­zánkbon különféle rész, cso­port és egyéni érdekek ütköz­nek a társadalmi érdekekkel, s az említett érdekek konfrontá­lódásának minden szintjén a haladás érvényesül a maradi­sággal szemben. Nem maradhatunk meg tehát a differenciálatlan, egykiterje­désű egység, valamiféle ideális harmónia elképzelése mellett, hanem úgy kell felfognunk az egységet, mint amely belsőleg tagolt, dinamikus, s azon ala­pul, hog> szüntelenül le kell küzdenünk az ellentéteket a régi és az új, a haladó és a konzervatív, a rész- és társa­dalmi érdek között. Ez az em­berek egyesítésének szakadat­lan folyamata annak alapján, ami társadalmunkat előbbre vi­szi a kommunista párt és a szocialista állam politikájának aktív megvalósítása alapján. Sosem szabad azonban szem elöl tévesztenünk, hogy szociá­lis rendszerünk számára a leg­főbb és tipikus az, hogy az emberek különféle érdeke alap­vető és döntő érdekeik elvi azonosságából ered. Ha tehát társadalmunk egységéről be­szélünk, lehetetlen nem lát­nunk egyidejűleg mindkét ol­dalát. Az egység korábbi, gya­korta egyoldalú géples értelme­zését nem küzdhetjük le oly módon, hogy csupán belső sok­rétűségét és ellentétességét fogjuk hangsúlyozni — mint ahogy egyes publicisták és el­méleti dolgozók teszik, akik megfeledkeznek arról, hogy szocia.'ista társadalmunk alap­vetően jellemző vonása nem az, ami elválaszt bennünket egymástól, hanem az, amit együttesen építünk. Visszautasítjuk társadalmunk és társadalmunk egységének olyan értelmezését, mely a tár­sadalmi érdeket feloldja a rész­legérdekek gépies összességé­ben, s ezek ösztönös mozgását és megoszlottságát tekinti az üssztírsadalmi szükségletek ki­elégítése legjobb útjának. A szocialista társadalom nem el­szigetelődött egyének, korláto­zott fogyasztók összessége, akik tekintet nélkül az összes­ségre, s így végeredményben saját jövőjükre ls, csupán köz­vetlen szükségleteik kielégíté­sére törekszenek. Az ilyen fel­fogás összeegyezhetetlen a szo­cializmussal, még ha százszor is azt állítanák, hogy a mo­dern társadalom mintaképe. Társadalmunkban az érdekek sokrétűsége az érdekek diffe­renciálódásának merőben új típusa, amely a társadalmi tu­lajdon alapján keletkezik olyan feltételek között, amikor a tár­sadalom érdeke egyúttal min­den egyén fontos érdeke is. Épp e tény következtében nagy teret nyit az egyének és kollektívák kezdeményezésé­nek és aktivitásának nagyará­nyú érvényesülésére. Éppen ezért keletkeznek a szocialista társadalom általános fejlődé­sének szakaszában új források, amelyek a társadalmi fejlődés általánosabb indítékait képezik. Társadalmunk egységének ere­je. atlól függ, miképpen tudjuk kihasználni a különféle érde­keket, meg tudjuk-e teremteni azon anyagi és erkölcsi Indíté­kok hatékony és általános rendszerét, amelyek felszabadí­tanák és továbbfejlesztenék minden egyén és kollektíva társadalmilag hasznos aktivi­tását? Sok függ attól is, vajon biztosítani tudjuk-e érvénye^ sülését, hogy a társadalmi kapcsolatok kialakulására dön­tő hatással legyenek a szo­cialista elvek, s céltudatosan korlátozzuk a konzervatív kispolgári irányzatok hatá­sát? Ez minden harcunk lényege a társadalmi egy­ség megszilárdításáért, amely a szocialista társadalom tala­ján sohasem érhet véget. Célunk tehát az, hogy komp­lex módon szemléljük társadal­munkat, az egységet pedig oly módon értelmezzük, ami meg­felül a fejlődés jelenlegi szaka­sza követelményeinek; nem egyszerűsíti le annak bonyolult dialektikáját, nem abszolutizál­ja a szélsőséget, nem szűkí­ti le a társadalmi valóságot sem a részlegérdekek játéká­ra, sem az elvont módon értel­mezett társadalmi érdek érvé­nyesítésére, amely mögött el­vész a konkrét élő ember va­lóságos szükségleteivel és vá­gyaival. Társadalmunk fejlődésének Jelenlegi szakaszára áz egyre Inkább elmélyülő politikai és erkölcsi egység jellemző. A szocializmus lényegével közel­áll minden dolgozóhoz még ak­kor is, ha egyes dolgozók esz­mei irányzata vagy személyes véleménye nem egyezik mindig a marxista világnézettel. Éppen ezért nem helyes, ha a társa­dalmi egyesülés fokát eszmei egységként jellemezzük. Szo­cialista társadalmunkban szá­molnunk kell a különféle esz­mei nézetek valóságával, ám éppen ezért aktívan arra kell törekednünk, hogy érvényre juttassuk a marxista nézete­ket oly módon, hogy a szocia­lizmus politikájával és erköl­csével együtt megszilárduljon az eszmei egység is. Ebben az erőieszítésünkben óvakodnunk kell attól hogy szektás és túl­zó módon járjunk el, ellenke­zőleg, következetes és tervsze­rű munkát kell végeznünk. A társadalom politikai és er­kölcsi egysége kialakításának legfontosabb tényezője a kom­munista párt mint a munkás­osztály leghaladóbb Irányzatai­nak képviselője; épp a párt az össztársadalmi érdekek hor­dozója. Ezért követeljük meg a kommunistáktól a szilárd eszmei egységet. A párt olyan embereket egyesít, akiknek a különféle problémákra egymás­tól eltérő nézetük lehet, ám nem lehetnek különféle ideo­lógiák hívei. Ebből következik marxista—leninista nevelésük szükségszerűsége, amely meg­teremti a szocialista társada­lom egysége megszilárdításá­nak további feltételeit. Kétségtelen, hogy a szocia­lista társadalom feltételei kö­zött az említett feladatok tel­jesítése sokrétű és differen­ciáltabb lesz, mint az átmene­ti időszakban, amelynek leg­főbb tartalma és célja a bur­zsoázia ellen folytatott osztály­harc és a tőkés termelési vi­szonyok felszámolása volt. A siker alapvető feltételét abban látjuk, hogy elmélyítsük a párt vezető szerepét, növel­jük társadalmi tekintélyét és befolyását, mivel a párt a szo­cializmus és a kommunizmus élcsapata. Rendkívül időszerű, hogy megismerjük az osztályok kö­zeledésének konkrét útjait. A2 osztályközeledésnek folyamata bonyolult ellentétekkel teli fo­lyamat, amely minden társa­dalmi csoportban, s az emlí­tett csoportok között folyik. Nem szabad leegyszerűsíte­nünk bonyolult dialektikáját és a konkrét elemzést nem pótol­hatjuk olyasfajta elmélkedések­kel, hogy a szocializmus osz­tály- vagy osztály nélküli tár­sadalom, va'gy hogy az osztály­felosztás létező vagy elavult-e, esetleg hogy a munkásosztály továbbra is — főként a tudomá­nyos és műszaki forradalom be­álltával összefüggésben — ve­zető szerepet fog-e játszani a társadalomban. Mi sem változott azon az alapvető tényen, hogy a mun­kásosztály, mint társadalmi erő, (Folytatása az 5. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents