Új Szó, 1967. február (20. évfolyam, 32-59. szám)

1967-02-01 / 32. szám, szerda

Több éru = nagyobb jövedelem A tőrei szövetkezetesek ala­posan körültekintettek a házuk táján. Az új irányítási rendszer bevezetése rájuk ls serkentőleg hat. Megállapították, milyenek a termelési lehetőségeik és eszerint állítják össze a terme­lési és a pénzügyi tervet. Le lehet szögezni, hogy az Idén sokkal több árut küldenek a piacra mint tavaly. Szimondel László elnök szerint csak ak­kor lesz nagyobb a bevétel, ha többet adnak el. Igaza van. Nemcsak ő, hanem az egész tag­ság arra törekszik, hogy a kitű­zött célt valóra váltsák. Bár a tervezés végére nem tettek pon­tot, Bálint István gazdász már­is vázolni tudia, milyen lesz a termelés. 235 KILÓ HÚS HEKTÁRONKÉNT A gazdaságról nem lehet ál­lítani, hogy rossz hústermelő. Tavaly ls minden hektár föld után 224 kiló húst adott el. Tel­jesítményével a lévai járásban az élenjárók közé sorakozik. A tervek szerint az idén a járási átlagos hústermelés 175 kiló körül mozog hektáronként, a töriek viszont 235 kilót adnak el. Van rá mód. Jó volt a kuko­ricatermés, a kalászosok ls be­váltak, s az évelő takarmányok­ból is kazlat raktak. Meg aztán a kocagondozók is megemberel­ték magukat. 1962-ben mégcsak 8 malacot tudtak elválasztani egy kocától, tavaly meg már kétszer annyit. A jelek szerint az idén még több lesz a kismalac. A malacky! Nyugat-szlovákiai Konzerv és Szeszgyárban beve­zették az ízletes húspástétomok gyártását, melyek füstölthús­krém és oldalas pástétom né­ven kerülnek forgalomba. (E. Remp felv. — ČTK) így sertéshúsból Levický fstván agronómusnak az idén is jól kell irányítania a növénytermelést, hogy takarmányokból sem le­gyen hiány. KIEMELKEDŐ TOJÁSTERMELÉS A lévai járásban az idén több gazdaság csökkentette a tojás­termelést, a tőreiek ennek a fordítottját teszik. Vállalták, hogy a tavalyi 360 ezer tojás helyett 750 ezer tojást adnak el. Bálint István gazdász mondja, hogy így jobban kihasználhat­ják az épületeket és csökken­teni tudják a tojás önköltségi árát, mert tavaly bizony egy­egy tojás 78 fillérbe került, s kevés volt rajta a nyereség. Ha a tyúkok átlagos évi hozama meghaladja a 150 tojást, akkor jövedelmező lesz a tyúkok tar­tása. Szó, ami szó, a tőrei szövet­kezetben a hús- és a tojáster­melés a járási átlagnál jóval nagyobb lesz. Csupán a tejter­melés mozog a régi szinten, sőt némi visszaesés mutatkozik. A szarvasmarhaállomány sűrűsé­ge nem kifogásolható, hiszen a 771 hektáros gazdaságnak 540 szarvasmarhája és 460 juha van, csak az a hiba, hogy kevés a tehén, mindössze 105. Ugyanis a gümőkóros tehenek kiselejtezé­se miatt csökkent a számuk. Az év végére azonban ismét 200 te­henük lesz, s Jövőre a tejterme­lés is visszatér a régi kerék­vágásba. EMELKEDIK A MUNKAEGYSÉG ÉRTÉKE? A kérdésre azzal válaszol a gazdász, hogy tavaly is megta­lálták számításukat. 20 koroná­ban szabták meg a munkaegy­ség értékét, s a zárszámadás­kor legalább 3 koronával meg­tetézik. -— A részesedés lehetne akár 6 korona ls munkaegységenként — ismeri be Bálint elvtárs —, azonban, a. fele tartaléknak marad a bankban. Az Idei részesedést illetően a vezetők még nem szolgálhatnak pontos adatokkal. Az áruterme­lés emelkedéséből azonban arra következtethetnek, hogy egy-egy munkaegységre 4—5 koronával többet tervezhetnek, mint ta­valy. Ez pedig szép jövedelmet jelentene a tőrei tagságnak, mert hisz a szövetkezetben a normák nem szilárdak és köny­nyebben lehet megszerezni a munkaegységet, mint más gaz­daságban. (bj) JOBB ÉS TÖBB SZOLGÁLTATÁST a kelet-szlovákiai kerületben Csehszlovákia Kommunista Pártjának XIII. kongresszusa — az életszínvonal további emelését szem előtt tartva — kulcs­fontosságú feladatként tűzte ki hogy a szolgáltató üzemek egyre szélesebbkörűen és kellő szinten elégítsék ki a lakos­ság igényeit. Ezzel kapcsolatban rá kell arra mutatnunk, hogy a helyi gazdálkodási üzemek elsősorban a polgártársaink által na­ponta igényelt, tehát számukra nélkülözhetetlen, s ezért alap­vető és tipikus szolgáltatásokat nyújtják. A kelet-szlovákiai kerületben 31 szolgáltató üzem és 14 he­lyi iparvállalat gondoskodik az említett szolgáltatásokról, — természetesen TÚLNYOMÓRÉSZT A VAROSOKBAN, de hatáskörük a kerület fal­vaira is kiterjed. Magától érte­tődő, hogy elsősorban nagyobb falvakról van szó, ahol — még a közelmúltban — csupán moz­gó-műhelyek, illetve begyűjtők stb. révén adódott részbeni le­hetőség a falusiak igényeinek kielégítésére. A kelet-szlovákiai kerületben 160 nagyobb, tehát központi jellegű község van, de közülük csak 69-ben léteznek helyi gaz­dálkodási üzemek. A kerület többi községe nélkülözni kény­telen mind a helyi ipari, mind a szolgáltatóüzemeket, így te­hát tulajdonképpen a múlha­tatlanul szükséges szolgáltatá­sokat is. A visszás állapot okát elsősorban abban látjuk, hogy a kerület falvaiban 1960-ig nem foglalkoztak érdemlegesen ezekkel a problémákkal. Ez pe­dig részben arra vezethető visz­sza, hogy a szolgáltatásokkal kapcsolatos problémák megol­dása a Járási székhelyen ls sok bonyodalmat, sok gondot oko­zott. Még jobban megnehezítet­te a helyzetet, hogy 1960-tól kezdve rohamosan csökkent a kerületben addig úgy-ahogy fenntartott helyi gazdálkodási üzemek száma. Legújabban megcáfolhatatla­nul bebizonyosodott, hogy a helyi gazdálkodási vállalatok, illetve üzemek minden jószán­dékuk és céltudatos törekvésük ellenére sem képesek a falusi lakosság számára szükséges SZOLGÁLTATÁSOKAT MEGFELELŐ SZINTEN NYÚJTANI, arai most — a tervszerű gaz­daságirányítás új elvet beveze­tésének napjaiban — még szembeötlőbb. Köztudomású ugyanis, hogy a kerület járá­sainak egyes, a közlekedési hálózattól távoleső községeiben fenntartott helyi gazdálkodási üzemek túl költségesek, tehát veszteségesek is. Most, amikor a nemzeti bi­zottságok nagyobb pénzügyi s gazdasági önállóságra tettek szert és a gazdaságirányítás tö­kéletesített rendszerének elveit érvényesíthetik, a kelet-szlová­kiai kerületben is. KEDVEZŐBBEK A LEHETŐSÉGEK a szakszerű, színvonalas szol­gáltatásokra, illetve a vidéki lakosság ez iránti Igényeinek teljesebb kielégítésére. A kerület járási nemzeti bi­zottságai egyrészt új kisüze­mek létesítésére, másrészt a meglevők bővítésére, illetve tö­kéletesítésére jelentős összege­ket folyósítva, ugyancsak hat­hatósan támogatják a helyi nemzeti bizottságok által Irá­nyított kisüzemek fejlesztését. így pl. a mtchalovcel JNB ta­valy 47 000 koronát utalt át a pinkovcei HNB-nek, és 30—30 ezer koronát a krčavat és a Re­metské Hámre-i HNB-nek. Ezenkívül a mlchalovcei JNB helyi ipari és gazdálkodási osztálya a költségvetésben a helyi kisüzemek fejlesztésére jóváhagyott összegből 70 000 koronát kocsátott több helyi nemzett bizottság rendelkezésé­re. Rendkívül jelentős pénzügyi támogatásban volt részük a ml­chalovcei járásban azoknak a helyi nemzeti bizottságoknak, amelyek a JNB pénzügyi osztá­lyának ajánlására az Állami Takarékpénztárral kötött hitel­szerződések alapján összesen 993 000 koronához jutottak. A nemzeti bizottságok számá­ra kiadott irányelvek gyűjtemé­nyének 8. számában közzétet­ték a Pénzügyminisztérium, a Belügyminisztérium és a Köz­ponti Népi Ellenőrző és Sta­tisztikai Bizottság 1966. szep­tember 29-én jóváhagyott el­veit. Ezeknek érvényrejuttatása a kelet-szlovákiai kerületben ls igen kedvezően befolyásolta a szolgáltatások elterjesztését célzó kezdeményezőkészség ki­bontakoztatását. Részben e be­folyásnak köszönhető az is, hogy a helyi nemzeti bizottsá­gok által irányított kisüzemek MIND JOBBAN HASZNOSÍTJÁK A HELYI NYERSANYAGFORRÁSOKAT. Az említett irányelvek serken­tő hatása azon alapszik, hogy érvényesítésük eltávolítja a HNB-k kisüzemei lendületesebb fejlődését gátló akadályokat, különösen pedig megszüntetik a béralap bizonyos korlátozását, az előre megszabott árakat, s s hatálytalanítják azt a rendel­kezést, hogy a kisüzemeket ki­zárólag a kiskereskedelem lát­hatja el a szükséges anyaggal. A kelet-szlovákiai kerület néhány községének nemzeti bizottsága nem tesz semmit a lakosság számára nélkülözhe­tetlen kisüzemek létesítése ér­dekében. E HNB-ék funkcioná-. riusai ugyanis attól tartanak, hogy ez fölösleges bonyodalma­kat okozna s megnehezítené közigazgatási teendőiket. Azt viszont nem hajlandók belátni, hogy ők viselnek felelősséget a lakosság szolgáltatások irán­ti igényeinek kielégítéséért s a község fokozatos fejlesztéséért Magától értetődő, hogy • helyzetben A MAGANIPAROSOK MUNKAJA SEM NÉLKÜLÖZHETŐ a kelet-szlovákiai kerületben. A 455/1964 és a 80/1965 sz. kor­mányhatározat közzététele utáa egyre több magániparos folya­modott iparengedélyért, s a ke­rületben jelenleg már 1396 ipar­engedélyt tartanak nyilván. A* ilyen engedéllyel rendelkező kisiparosok — ácsok, asztalo­sok, szabók, kőművesek, cipé­szek, lakatosok, tetőfedők, má­zolok, szobafestők, kőfaragók stb. — az üzemvitel költségeit vállalva, önállóan „gazdálkod­va" nyújtanak különböző szol­gáltatásokat. A kelet-szlovákiai községekben a szolgáltatások terén érvényesített legújabb mó­dozat szerint az adott körzet­ben bizonyos vállalatok bizo­nyos munkák elvégzésére köt­nek szerződést a kisüzemek dol­gozóival. Ami tehát a kelet-szlovákiai kerület HNB-inek gondoskodá­sát Illeti, általános érvényű a* a megállapítás, hogy a helyt nemzett bizottságok funkcioná­riusai tudatosítják a kisüzemek létesítésének s fenntartásának fontosságát, és példamutató kezdeményezőkészséggel telje­sítik az e célt szolgáló felada­tokat. BOHUS NEMCEK, a Kelet-Szlovákiai Kerületi Nemzeti Bizottság dolgozója Sebastian és Alekszandr úgy állt Pavel háta mögött, hogy a fiú ne lássa őket. — Minden kér­désre csak igennel vagy nemmel vála szoljon — mondta az orvos. — A kulccsal kezdjük? — kér­dezte Sebastian. — Kezdhetjük azzal ts — vála­szolta az orvos. Megismétlődött az előbbi jelenet, csak nem Alek­szandr, hanem Pa­vel volt a szenvedő alany. Pa­vel a hármast választotta, s az orvos az első vizsgálat ered­ményeit összegezve játszi köny­nyedséggel kitalálta. Hirtelen rosszullét fogta el Pavelt. Úgy látszik, a készülék jól műkö­dik, mert valahányszor nemmel válaszol a kigondolt számra, az Irószerkezetek karja kileng. Ez aztán kulcsként szolgál a vallatásról készült feljegyzés elemzéséhez. Nem lehetne va­lahogy becsapni az írószerke­zeteket? — Még egyszer? — kérdezte Alekszandr. — Igen — hagyta rá Sebas­tian. Pavei most az egyest válasz­totta. A művelet megismétlő­dött. Utána az orvos nagyon hosszasan tanulmányozta a sza­lagot. Ajkába harapott, és hall­gatott. Végre megszólalt, de hangja nem olyan magabizto­san csengett, mint az előbb: — Hármasra gondolt. — Nemi — kiáltott fel örö­mében Pavel. — Bizony isten nemi Itt van, nézze. Sebastian meggyőződött róla, hogy Pavel igazat mond. — Majd a végén megint megismételjük a kulcsot. Elő szokott ez fordulni máskor is, ha az egyest választják ... Pavel az ablakba nézett. Kinn az utcán hirtelen elsötétedett. A tenger felől sűrű fellegeket kergetett a szél. A vihar még nem tört ki, de nagy cseppek­ben esett az eső. Az orvos leeresztette a re­dőnyöket, és lámpát gyújtott. Sebastian és Alekszandr ismét Pavel háta mögé állt, az orvos pedig a kísérleti alannyal szemben foglalt helyet. — A kérdésekre igennel vagy nem­mel válaszoljon, és nézzen a szemembe — figyelmeztette Pa­velt. Fogas kérdések Sebastian bekapcsolta a de­tektort. — Moszkvában született? — hangzott Alekszandr első kér­dése. — Igen. " — Apja él? — Nem. — Ön kommunista? — Ezt már Sebastian kérdezte. — Nem. — Ült börtönben? — Igen. — Tetszik itt önnek? — Nem. — Szereti a bort? — Igen. — Szolgált a szovjet hadse­regben? — Nem. — Ön az állambiztonsági szervekben szolgál? — Nem. — Családos? — Nem. — Kommunista? — Nem. Sebastian kikapcsolta a de­tektort. Az orvos felkelt, ki­engedte a levegőt a Pavel kar­jára csatolt hullámos csőből, aztán fél perc múlva nyomó­körtével ismét levegőt szlvaty­tyúzott bele. — fól válaszolok? — érdek­lődött Pavel. — Nagyon jól, sőt kiválóan — válaszolta gú­nyosan az orvos. Pavel a kérdések sorrendjé­ből valamilyen rendszerre akart következtetni. Eddig nem vélt felfedezni semmilyen rendszert. Talán majd véletle­nül dobnak be egy komolyabb kérdést? ... Következett a kérdések má­sodik sorozata. Sebastian kezd­te. — Van anyja? — Igen. — Szereti? — Igen. Kimért, nyugodt hangon kér­dezett. Alekszandr hirtelen megszakítva, szinte hadarva közbevetett egy kérdést: , — Zarokov taxisofőrként mű­ködik? Pavei hátranézett a kis kövér­re. — Nem tudom, mit vála­szoljak. Nem Ismerek semmifé­le Zarokovot. — Pavel látta, hogy Sebastian és Alekszandr nyitott noteszt tart a kezében, tehát a kérdéseket jó előre ösz­szeállították. — Jól van, menjünk tovább — mondta az orvos. — Ön kommunista? — kér­dezte Sebastian. Már harmad­szor. Pavel elordította magát: — Nem! — Ne ordítson, fiatalember! — szólt rá Alekszandr. — Ön járt a talajmintáért? — folytatta a kérdéseket Alek­szandr. — Igen. — Ön tolvaj? — Igen. — Nős? — Nem. — Leonyid Krug kapott táv­iratot az üdülőben? — Igen. — Ön reggelizett ma? — Igen. — Ön szándékosan ki akart jutni külföldre? — Nem. Ismét megpihentek. A máso­dik kérdössorozat után már fel lehetett fedezni bizonyos rend­szert a vallatásban. Ismert ada­tokra épülő ártatlan kérdések közé csempészték a lényege­seket, a fogas kérdéseket. Következett a harmadik so­rozat. Kevesebb kérdést tettek fel. Rövid szünet után sor ke­rült a vallatás negyedik, majd ötödik sorozatára. A vizsgálat egyre rövidült. Valamennyi kérdés között csak kettő volt lényeges. Sebastian azt kérdez­te, nem kommunista és nem csekista-e Pavel. Pavel észrevette, hogy valla­tói nem nagyon elégedettek. Háromszor megismételtették vele a kulcspróbát. Az orvos csak egyszer találta el a ki­gondolt számot, két esetben melléfogott. Ogy látszik, Pavel okult a tapasztalatokból. Még esett, amikor Pavel négy óra tájban Alekszandr kí­séretében elhagyta a villát, s visszaautózott Krughoz. (FOLYTATJUK)

Next

/
Thumbnails
Contents