Új Szó, 1967. február (20. évfolyam, 32-59. szám)

1967-02-07 / 38. szám, kedd

BUZULUKI találkozó MIKOR A HITLERISTA hordák 1939. szeptember 1-én Lengyelországra törtek, azon csehszlovák katonák nagyobb része, akik Lengyelországba menekültek, Lesnóban volt elszállásolva. Szeptember 3-án a Lengyel Köztársaság elnöke dekrétumot adott kl a csehek és szlovákok légiójának megalakításáról. A lengyel hadsereg azonban a maga mozgósított tagjai számára sem rendelkezett elegendő mennyiségű fegyverrel és felszereléssel így aztán katonáink mindöszsze két nehéz és hat könnyű géppuskát s ezer töltényt kaptak. Szeptember 11 én a csehszlovák légió fő csoportja Hluboczek Wielke falucskába vonult, majd Svoboda alezredes parancsnoksága alatt a Szovjetunió és Románia között fekvő határterületre. Időközben azonban a szovjet hadsereg gyors ütemben nyomult előre, s így a csehszlovák légiót 1939 szeptember 18-án a Szovjetunió területén internálták. Alakulat!''-'

k tagjai még mindig katonai egységnek "ikintették a csoportot s szervezetten vonultak keletre. Már több mint ezren voltak s egy szovjet hadnagy és egy őrmester vezette őket. A tisztek arra törekedtek, hogy a légióban a katonai szolgálati szabályzat szerint éljenek, noha a számuk egyre kisebbedett. Az úgy nevezett lengyelországi légió maradványához más csehszlovákok is csatlakoztak abban a reményben, hogy nyugatra jutnak és harcolhatnak Hitler ellen abban az időben, amikor a Szovjetunió még nem állt hadiállapotban Németországgal. Azt gondolták, hogy a csehszlovák katonák transzportja 1940 május 16-án útra kelhet a Szovjetunióból. Május 13-án azonban megérkezett Stoj ezredes, azzal a paranccsal, hogy a csehszlovák légió, maradványa a Szovjetunióban marad, mint egy olyan megalakítandó egység parancsnoki kádere, amelyet a háború kitörése után fognak megalakítani. tgy aztán az úgynevezett csehszlovák légió 27 tisztje, 66 altisztje és katonája a Szovjetunióban maradt. 1942 januárjának második felében két vasúti személykocsiban Buzulukba utaztak. Február első napjaiban érkeztek oda, éppen most 25 esztendeje. A moszkvai rádiófelhívás után ugyanis Buzulukban gyűltek össze a Szovjetunióban élő csehszlovák polgárok. Ha évek múltán visszaemlékeznek az első benyomásokra, amelyek a helységben érték őket, elsősorban az jut eszükbe, hogy az állomást a Csehszlovák Köztársaság zászlaja díszítette, s mindenünnen hazai szó ütötte meg fülüket. Buzulukban nem csupán a lengyelországi csehszlovák légió katonái gyülekeztek, hanem azok a cseh és szlovák politikai emigránsok is, akik már hosszabb ideje éltek a Szovjetunióban. EZERKILENCSZAZNEGYVENKETTÖ februárjában más volt a helyzet, mint amilyenben a csehszlovák emigránsok Lengyelországban éltek. A német haderő megízlelte a vereség keserűségét Moszkva alatt, s ezért — noha számos Buzulukban összpontosított csehszlovák katona nem látta helyesen a katonai helyzetet — az oda érkezettek többsége harcolni kívánt Csehszlovákia felszabadításáért. így válhattak és váltak is a hős szovjet katonák bajtársaivá az elkövetkezett harcok során. J. ŠNOBL alezredes 1. Kétségbeejtő dolog, hogy fán Amos Komenskýt nem tudjuk életre kelteni valahogy, és megmutatni neki, hová fejlődött a pedagógia tudománya. Különösképpen a televíziós készülék segítségével történő oktatás izgatná. A szemléltetésről szóló elvét maradéktalanul megvalósította a huszadik század embere. Igaz ugyan, nem mindenütt folyik még ilyen módon az oktatás! Sőt! Szlovákia iskoláinak egy-két tantermében csak, s az egész országban nem sokkal többen. De micsoda jövő előtt áll tanár és tanítvány! Ennek a cikknek korántsem az óda hangvétele az üzemanyaga. Mégis, amit a bratislavai gyógyszerészeti fakultás tantermeiben láttam, s kísérőimtől hallottam, vibráló, izgalmas, gyönyörűséges. 2. Képzeljünk el egy korszerű, tehát: tágas, világos, jó akusztikájú, szellős, kellemes hőmérsékletű tantermet, székekkel, padokkal, táblákkal. Továbbá képzeljük el, hogy a katedra közvetlen szomszédságában, szinte a mennyezetig érve, két állvány áll. Mindkettőn széles képernyőjű televíziókészülék. A katedra előtt, úgy, hogy az előadó jól szemügyre vehesse, de azért a hallgatókat ne zavarja, van a monitor. A hallgatók bevonulnak a gyakorlatra, vagy előadásra, s megkezdődik az oktatás. Csakhogy így túl egyszerű lenne, rögtön a dolgok közepébe vágnánk. Mert ahhoz, hogy egy ilyen óra megvalósulhasson, sok minden szükséges még a képernyőn, az oktatón, és a diákokon kívül. Mindenekelőtt: technikusok, akik az adás műszaki részét biztosítják, azaz előkészítik a kábeleket, „beélesítik" és forgatják a kamerákat, telefonösszeköttetést létesítenek az előadó és a kísérlet színhelye között. 3. Mikor minden elő van készítve, megkezdődhet a tulajdonképpeni óra, amely csak akkor sikerül, ha: • Az illető előadó alaposan felkészült, azaz tökéletesen ismeri a forgatókönyvet, és rendelkezik riporteri érzékkel is, azaz a látható dolgokat a legtömörebb. r- • . í . <•• • ' ?> I <> , ugyanakkor legszakszerűbb mondatokkal kommentálja, • ha van lélekjelenléte, és az adás közben észlelt fogyatékosságokat észreveszi, például így utasítja a kamerakezelöt: ezt egy előnyösebb szögből kérem vetíteni, • és harmadszor, de nem utolsósorban gondosan előkészítette a segédeszközöket, tehát adott esetben a grafikonok, számoszlopok, rajzok közvetítésére kerülő ábráit, mert a képernyő észbeszél, hogy a televíziókészülék segítségével történő oktatás csak egy része a huszadik század második felében kialakult, a technika vívmányait alkalmazó, s a szemléletesség maximumára törekvő módszereknek. Ök maguk ezen túl még filmvetítőt, diapozltíveket is beszereztek, mert ezek a segédeszközök kiegészítik egymást. A tévének rendkívül nagy előnye a filmmel szemben például az, hogy tökéletesebb, sokrétűbb islévé pedagógia reveszi a legkisebb torzítást is, a hevenyészve odavetett grafikon inkább gilisztának, mint rajzzal kifejezett eredménysornak látszhat. 4. Valószínű, az olvasó már most megállapította, hogy az ilyen újszerű oktatás nagyszerű valami, de ugyanakkor bonyolult ls, mert merőben másféle jelkészültséget kíván a tanerőtől, mint a hagyományos, klaszs zikus módszerek. Feltétlenül szükséges a kollektíva bevonása az oktatásba, mert egy ember képtelen az ilyesmivel megbirkózni. Ez aztán azt eredményezi, hogy a többnyire csupa-gondolat, csupa-képlet professzorok ismét közelebb kerülnek egymáshoz, rákényszerülnek saját szakmájukon kívüli, meglehetősen távolálló szakmai ismereteket szerezni I forgatókönyvírás. riporteri pszichológia), végül pedig alaposan át kell ismételniök az anyagot, mert ha a diákok nem is tudják esetleges csetléseiket-botlásaikat felfedezni, jelfedezik a kollégák, s az bizony kellemet len érzés. 5. Chalabala docens arról mereteket nyújthat. Hiszen a közvetítés egy telefonhuzalon küldött parancsra megáll, s a kamera még alaposabban, még mélyebbrehatolóbban fényképezi, közvetíti például a tablettagyártás, vagy a kísérleti állat boncolásának mozzanatait. Az előadó még az órán ellenőrizheti munkája minőségét; kikérdezheti a hallgatókat, vajon megértettek-e mindent. Ha nemleges választ kap, az egészet élőiről megismételheti. A film elég gyorsan pereg, alaposan oda kell figyelni, s nincs mód rá, hogy a tanulók más szemszögből ts lássák a dolgokat. Kísérletek bizonyítják, hogy ez az újszerű oktatás rendkívül pozitív eredményeket produkál. Ugyanazzal a tanulmányi csoport tál — két módszer felhasználásával — végzett megfigyeléseket a tanszék. Égy hónap eltelte után mindkettő feladatot írt. A két eredményt össze sem lehet hasonlítani. Győzött a tévé. Sokkal tartósabb ismereteket nyújtott, mint a klasszikus módszerek. A diákokat vonzzák azok az órák, amikor a tévé is szerepel. Ez érthető. A sokévi sablontól eltérő óra nem unalmas. Még a negyedikesek, ötödikesek is eljönnek előadásra, pedig a megjelenés nem kötelező. A Bratislavai Gyógyszerészeti Főiskola az ország egyetlen ilyen intézménye. A televíziókészülékkel történő oktatást a Pedagógiai Kutatóintézettel közösen szervezték. 6. Rihovsky tanár ennek az intézetnek az alkalmazottja, és a főiskolák modern oktató-módszereit kutatja. — A kísérletek azért jártak pozitív eredménnyel — mondja — mert ilyen szemléletes oktatás nem is lehet eredménytelen. Még csak most dolgozzuk fel megfigyeléseinket, de máris megállapítható, hogy a módszer előtt nagy jövő áll. A diákok figyelmesebbek, és ha egy technológiát folyamatot saját szemükkel látnak, vagyis nincsenek csak a könyvekre, fényképekre, s ábrákra utalva, ismereteik tartósabbak. A gyógyszerészeket főleg a kémia és a biológia érdekli. Nincs különösebb technikai érzékük, némelyiknek fogalma sincs arról, hogy a tablettagyártó gép egyes alkatrészei milyen célt szolgálnak. A képernyőn megjelenő, működő géprész egy csapásra közel kerül mindenkihez. 7. Burelová asszisztensnő végigvezet a termeken, Irodákon, helyiségeken. Furcsa szagok terjengnek a levegőben, a kémcsőben titokzatos folyadékok fortyognak. Oj, tágas, korszerű épületben készülnek fel további működésükre a diákok, akik között akad néhány külföldi is. Milyen kár, hogy nem tudjuk életre kelteni Komenskýt. Nem tudjuk megmutatni, hová fejlődött napjainkban a pedagógia tudománya. A szemléltetésről szóló elvét maradéktalanul megvalósította a huszadik század embere. BATTA GYÖRGY ALIK LEBUKIK Szedih megkerülte ä dombot, mert azt hitte, majd párhuzamosan folytatják útjukat, de megrökönyödött. Nem csodálkozott volna, ha ez az alak a tokból előveszi fegyverét, ehelyett azonban leült a patak partján, s a hátizsákjából lapos üveget vett elő. Szedih nem tudta visszatartani nevetését: vagy jó két korty férhet az üvegbe, a pasas ezt szánja készletnek? A vadász a patakba merítette az üveget, megtöltötte, aztán rácsavarta födelét. Utána szappantartót vett elő. Csizmája orrával kissé megturkálta a földet, teleszedte vele a szappantartőt, s visszatette a hátizsákba. Egy kicsit álldogált, megöblítette kezét, majd mint aki a legjobban végezte dolgát, visszaindult az állomásra. Szedihnek nem ment a fejébe. A víz még hagyján. De minek neki a föld? Hisz nem kukacokat keresettl? Szedin az állomásig követte az idegent. Látta, hogy betér a falatozóba, s egy üveg fehér savanyúborral a kezében letelepszik az ablakhoz. Közben a peronon megjelent Dorodnih rendőrhadnagy, a helység parancsnoka, civilben Szedih vadásztársa. Odaköszönt Andrejnek, s megkérdezte, nem látott-e ismeretlen utasokat leszállni. Nem véletlenül kérdezte; még július 3-án figyelmeztették őt a novotrubinszki állambiztonsági szervek, hogy figyeljen minden idegent, különösen ha gyanúsan viselkednek, mondjuk érthetetlen okból ásni akarnak stb. Rögtön jelentse Novotrubinszkba. Dorodnih nem tudott Markov ezredesről, sem Pavelről, de megértette, hogy valamilyen komoly ügyről lehet szó. Szedih beszámolt barátjának a rejtélyes kocavadászról. Dorodnih betért a falatozóba, üdvözölte Ismerőseit, évődött velük, hogy aztán feltűnés nélkül igazoltathassa az Idegent Az Idegen sértődötten felmutatta igazolványát. Dorodnihnak csak ez kellett. Megtudta az illető adatait: Albert Nyikolajevics Sztupin, moszkvai lakos, rendesen bejelentett. Alik bizonygatta, hogy bár nem tudott a vadászati tilalomról, nem lőtt. Dorodnih személyesen meggyőződött: a vadonatúj tizenhatos izsevszki kétcsövűből valóban nem lőttek. Minden rendben volt. Fél óra múlva már jelentette az esetet Novotrubinszkba. Meghallgatták beszámolóját, és úgy határoztak: hagyja az idegent békén, nehogy gyanút fogjon. Tudja meg, melyik kocsiban kap helyet, jelentse ezt is. Aztán még valamit: ráérő emberei közül valakit helyezzen el a vonatban, hogy szemmel tartsa az Idegent. Fő, hogy ne hagyja leszállni valamelyik közbeeső állomáson. Ha kell, erőnek erejével tartóztassa fel. Alik fél órával a vonat érkezése előtt jegyet váltott. A hatos számú kocsiban kapott helyet. Dorodnih a vonatkísérővel megegyezett: az Alikéval szomszédos fülkébe ültették Szedihet. Alik csak egyszer hagyta el a fülkéjét, de Szedih résen volt. Különben Aliknak esze ágában sem volt kiugrani a vonatból, biztonságban érezte magát, mint soha. A vonat éjjel fél tizenegykor futott be a novotrubinszki pályaudvarra. Szedih Alik után eredt. Látta, hogy két markos fiatalember hozzálép, valamit súg a fülébe, aztán mind a hárman a szolgálati kijáraton át távoznak. Andrej Szedih visszafelé a vonatban az igazak álmát aludta, amikor az állambiztonsági szervek megkezdték Alik kihallgatását, Sztupin nagyon ideges volt, de minden kérdésre igyekezett kimerítően válaszolni. Amit elmondott, felért egy életrajzi regénnyel. Rádöbbent, hogy ezek Itt mindent tudnak. Tehát eleve vártak rá. Akkor pedig nincs értelme a tagadásnak. Amikor már harmadszor kérdezték, mire kellett a föld és a viz, elmondta, amit tudott. Utána az a két fiatalember, aki a peronon várta, kérte, hogy kövesse őket. Autóba szálltak, a repülőtérre hajtottak ... Alik reggel ötkor már Moszkvában volt. ... Hat óra tájban kisebb dolgozószobába vezették. Törődött arcú, álmatlan tekintetű éltesebb férfi ült az asztalnál. Inkább beszélgetett vele, mint vallatta. Türelmes volt és minden iránt érdeklődött. Az első formális kérdések óta szóba került Koka személye. — Látott-e nála valakit, bemutatta-e önt valakinek? — kérdezte a nyomozó. Aliknak először senki sem jutott eszébe, de aztán visszaemlékezett arra az idős, pirospozsgás, szemüveges úrra. — Nem tudja, kicsoda és mivel foglalkozik? — Én antikváriusnak néztem. Talán öreg tanító ... — Nem hallgatott el valamit« — Bízhat bennem. Alikot megkérték, fáradjon a másik szobába, ahol egy nagy dívány volt. Órákat töltött ott. Kétszer hoztak neki enni, de csak kompótot fogyasztott. Amikor Alikot újra behívták a nyomozó irodájába, ott látta az asztalon hátizsákját és puskáját a tokban. A nyomozó ezeket mondotta: — Most ön hazamegy, előbb azonban üljön le, és hallgasson végig. Nem tartok magának erkölcsi prédikációt. Maga nem kisfiú. Tisztában kell lennie minden lépésével, minden cselekedetével. Maga a bűnözés útját járta, s nem magán múlott, hogy nem lépte át a végzetes határt. Idejében feltartóztatták. Ezt jól jegyezze meg. Önt felelősségre kellene vonni. Ha ez egyelőre elmarad, nem jelenti azt, hogy ön valamilyen különleges bánásmódra vagy könyö rületre érdemesült. Ön erre méltatlan. Ön azonban lehetőséget kap, hogy gyökeresen n. 7. változtasson életmódján. Éljen a lehetőséggel. A jövőben minden csakis magától függ. (FOLYTATJUK) ^ 1967.