Új Szó, 1967. február (20. évfolyam, 32-59. szám)

1967-02-01 / 32. szám, szerda

ANTONÍN NOVOTNÝ ELVTÁRS BESZÉDE (Folytatás az 1. oldalról) kül. Meggyőződésünk, hogy ennek a rendszernek elvei helyesek és jő eredményt hoznak majd. A népgazdaság irányításának tij módszerel kétségtelenül megkívánják az olyan üj és tökéletesebb formák kialakítását is, amelyek keretében a dolgozók részt vesznek a vállalatok és az üzemek irányításában és Igazgatásában. Ez vonatkozik a szakszervezetek munkájának elmélyítésére ís ezen a szakaszon, legyen szó termelési értekezletekről, üzemi vagy vállalati bizottságokról. Fontos tényezők lesznek a szakágazati igazgatóságokon az igazgatói bizottságok, amelyeknek helyzetét törvényerejű intézkedésekkel kell meghatároznunk úgy, hogy biztosítsák a dolgozók befolyását a vállalatok fejlesztése és tevékenysége alapvető kérdéseinek megoldására. Kollektív szervekké kell válniuk, amelyeknek döntő befolyásuk lesz olyan kérdésekben, mint a terv, a beruházási építkezés jóváhagyása, a díjazás. A vállalati Igazgató a vállalat vezetéséért nemcsak az illetékes minisztériumnak, hanem ennek az igazgató bizottságnak is felelős. Az Igazgató jogkörét azonban a vállalat irányításában nem szabad megsérteni, mert ö felel a vállalatért, annak gazdasági eredményeiért.' Az új irányítási rendszer feltételei között a dolgozók kollektívái fokozottan vesznek részt az Irányításban, és fokozottan felelnek a termelés eredményeiért is. Ezzel kétségtelenül megnövekszik a kollektív szerződések jelentősége és szerepe ls. Ezért fontos a szerződések előkészítése és kidolgozása, hangsúlyozottan mind a két félre kötelező volta, és teljesítésük rendszeres ellenőrzése. Úgy vélem, már kimutathatjuk a párt e gazdaságpolitikájának és az irányítás új rendszere hatásának — bár eddig csak korlátozott mértékben érvényesítettük — egyes pozitív eredményeit. Sikerült újból növelnünk a termelést, amely az utóbbi két évben, de főként tavaly emelkedett. Főleg a mezőgazdasági termelés jó eredményeinek köszönhető a nemzeti jövedelem alakulása ütemének és felhasználásának jobb összhangja. Ezek azonban csak az első lépések, amelyek a népgazüaság egyenletes fejlődéséhez vezetnek. Nekünk tovább kell mennünk, felhasználva a gazdasági bázis tartalékait. A termelési folyamatban érvényesítsük a legújabb tudományos és műszaki ismereteket s ezzel alakítsuk ki a társadalom eddiginél nagyobb forrásait, hogy a nemzeti jövedelem növekedése alapján tovább emelhessük a nép életszínvonalát. A népgazdaság fejlődésében továbbra is igen komoly probléma a beruházási építkezés, a befejezetlen építkezések nagy száma. Komoly dolog az, hogy mind az ipari, mind pedig főként a lakásépítkezésben még mindig sok a felelőtlen, rosszul végzett munka. Az új létesítmények építésénél — melyek nagyrészt alacsony műszaki színvonalúak — továbbra ls túlzottak a beruházások. Ez, valamint az újjáépítés elégtelen előkészítése és hosszadalmas megvalósítása, népgazdaságunkban számos nehézséget okoz, alacsony fokú munkatermelékenységgel jár, lelassítja a nemzeti jövedelem gyarapodását. A lövőben a beruházási építkezés egyedüli döntő szempontja minden létesítménynél a népgazdasági hatékonyság, a befektetett eszközök gyors megtérülése legyen. Jelenleg ezt tartjuk a különféle szervek és szervezetek egyik megoldásra váró fő feladatának. Ezzel kapcsolatban még egy dolgot szeretnék hangsúlyozni. Feltétlenül módosítanunk kell termelésünk szerkezetét. Ez népgazdaságunk hatékonyságának egyik fontos feltétele. Ezt a problémát gyakran úgy állítják be, mintha a strukturális változások megvalósítása csupán a központi szervek dolga lenne. Nem kétséges, hogy a népgazdaságunk összetétele megváltoztatásának koncepcióját elsősorban a központi gazdasági szerveknek kell kidolgozniuk és eldönteniük. Ugyanakkor azonban látni kell azt is, hogy nagy lehetőségek nyílnak a termelés szerkezetének módosítására, a szükségtelen és nem efektív termelés helyettesítésére, olyan gyártmányokkal, amelyek mind a hazai, mind a külföldi piacokon értékesíthetőek. Mindez teljes mértékben a vállalatoktól és az üzemektől függ. A sorra kerülő változtatásokhoz szükséges mindenkinek tevékeny részvétele és kezdeményezése, kezdve a dolgozóktól és az irányítás egyes láncszemeitől, egészen a központi szervekig. Számos további feladat is megoldható a vállalatok és az üzemek jogkörében és felelősségük keretében. Ennek így is kell lennie. Ilyen feladat például a termelési berendezések lehető legnagyobb mérvű kihasználása, a munkaidő maradéktalan kihasználása, az anyag és a nyersanyag leghatékonyabb felhasználása. Ezzel összefügg a munka iránti viszony és felelősség céltudatos megszilárdítása, a társadalmi és a munkafegyelem megszilárdítása. S itt tág tere nyílik a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom tevékenységének is. A szakszervezetek feladata a dolgozók igazi érdekeinek védelmezése. Ez mindenekelőtt a kezdeményezően és becsületesen dolgozók támogatását, a bárból ls megnyilvánuló fegyelmezetlenség, a naplopás és alkalmatlanság klpellengérezését és bírálatát jelenti. Még sok az olyan dolgozó, aki a saját szája íze szerint értelmezi a munkafegyelmet és a munkájáért viselt felelősséget. Azt hiszi, hogy a társadalomnak nincs joga ezért sújtania öt, sőt ellenkezőleg, neki minden körülmények között igénye van a jó díjazásra. Nekünk látnunk kell, hogy világszerte erőteljesen növekedett a munka termelékenysége, javult a gyártmányok minősége és műszaki színvonala, amenynyiben mind a belföldi fogyasztásban, mind a világpiacokon meg akarjuk állni a helyünket, akkor feltétlenül lépést kell tartanunk a legfejlettebb országokkal a munka termelékenysége, a termelési költségek, a műszaki színvonal, termékeink minősége és megbízhatósága tekintetében. A szocialista társadalom felépítése után is érvényes az a szocialista elv, hogy az egyén díjazása attól függ, milyen az érdeme az általános gazdasági eredmények elérésében. Sőt, ma ezt a szocialista díjazási elvet még következetesebben érvényesíthetjük és kell is érvényesítenünk. Ugyanígy teljes mértékben érvényes az az elv ís, hogy a bérek csupán a munka termelékenységének növekedése alapján emelkedhetnek. Az új Irányítási rendszer ezt világosan leszögezi. Ezért minden vállalatnak magának kell megkeresnie a bérek fedezetét. Természetesen ezt termelési eredményekkel, nem pedig különféle ár-zsonglőrködés segítségével kell elérniük. Az ilyen mesterkedésekre határozottan le fogunk sújtani. Az érdem szerinti díjazás elvének érvényesítése egyben a bérek és a fizetések egyenlősdijének fokozatos felszámolására vezet. Tudjuk, hogy ez nem könnyű feladat, s éppen ezért valamilyen adminisztratív lépésekkel nem oldható meg. A béregyenlősdi felszámolása semmiképpen sem jelenti a szocialista díjazási elvektől való eltérést, sőt ml több — ahogy egyesek gondolják — a munkásbérek elleni támadást. Ez csupán kifejezi az egyes dolgozók szakképzettségi színvonala, a ló és rossz minőségű munka közötti különbséget, kifejezi a munka társadalmi fontosságát, a termelési folyamatért, az egész vállalatért, a népgazdaság menetéért viselt felelősség fokát. A szocialista társadalom csak azt oszthatja szét, amit munkájával megteremtett. Egyúttal mindenki számára minden lehetőséget megad, hogy képességeit maradéktalanul a közös ügy, a kollektíva szolgálatába állítsa és saját erőkifejtésével vívja ki igényét a nagyobb díjazásra. A díjazás egész folyamatát természetesen szabályozni kell, társadalmi ellenőrzés alatt kell állnia. Főképp a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom gondoskodjék arról, hogy a bérpolitika minden üzemben közügy legyen. Az eszközök kialakítása és a jutalmak elosztása ne legyen titok, hanem a dolgozók közösségének ügye. Ez az üzemektől függ és a vállalatoknak, az üzemeknek adott jogkör lehetővé teszi ezeknek a kérdéseknek a megoldását. Ügy vélem, hogy amilyen nyíltan beszélünk az új irányítási rendszerrel kapcsolatban a bérekről, olyan nyíltan kell beszélnünk az árpolitikáról is. Ezt a kérdést sem ítélhetjük meg az egyes üzemek, és az egész népgazdaság gazdasági eredményeitől elszigetelten. Ojból megismétlem, hogy a dolgozók nemcsak fogyasztók, hanem — mégpedig elsősorban — termelők is. Hazánkban nem a központi szervek gazdasági és pénzügyi helyzetünktől elvonatkoztatott jó akaratától és döntéseitől függ a jövőben az árak alakulása. Csehszlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága és a köztársaság kormánya az árpolitikában következetesen a XIII. pártkongreszszus Irányvonalából indal kl, amely feladatul tűzte kl általában a gazdasági tevékenység, vagyis az árpolitika reálisabbá tételét ls. Csehszlovákia Kommunista Pártjának nem célja, hogy süllyedjen az életszínvonal. Ellenkezőleg, politikájának értelme az életszínvonal emelése. Ezért a párt vezetősége és a kormány az árak viszonylatában mindig megfontoltan és körültekintően fog eljárni, de mindig úgy, hogy eljárása összhangban legyen az általános gazdasági helyzet javításához és további előrehaladásunkhoz feltétlenül szükséges lépésekkel. Megismétlem, hogy elsőrendű kérdés a nemzeti jövedelem gyarapítása. Amennyiben a termelés ezt biztosítja, akkor sem a nagykereskedelmi árak átépítése — ami elkerülhetetlen volt a vállalatok érdekeltsége reális feltételeinek kialakítása szempontjából — sem pedigmás árintézkedések nem nyilvánulhatnak meg az életszínvonal csökkenésében. Amennyiben csökkennek a költségek és gazdaságosabb lesz a termelés, akkor a mai nagykereskedelmi árakat a jövőben leszállíthatjuk. Amennyiben a munka termelékenysége a negyedik ötéves tervben eléri a feltételezett szintet, akkor a bérek is számításainknak megfelelő ütemben fognak emelkedni, vagyis gyorsabban az árak szükséges emelkedésénél. Ezzel összefüggnek az olyan pénzügyi intézkedések is, amelyek főként a gyermekes családoknak nyújtanak segítséget. Ilyen Csehszlovákia Kommunista Pártja gazdaságpolitikájának koncepciója. Ez a válasz azokra a különféle aggodalmakra, hogy az új irányítási rendszer érvényesítése következtében csökken az életszín- . vonal. A Forradalmi Szakszervezeti Mozgalomtól ls elvárjuk, hogy ebben a szellemben maradéktalanul Csehszlovákia Kommunista Pártja gazdaságpolitikája mellé áll, síkra száll azért, hogy a dolgozók jól megértsék és valóra is váltsák ezt a politikát. Elvtársak! A szocialista társadalom fejlesztése nemcsak a gazdasági bázis sokoldalú megerősítését jelenti, hanem ugyanakkor népünknek, hazánk nemzeteinek és nemzetiségeinek a marxizmus-leninizmus, a proletár nemzetköziség elvein alapuló egysége szüntelen szilárdítását is. Arról van szó, hogy ezek az elvek szilárdan gyökeret verjenek valamennyi dolgozó tudatában és döntő tényezővé váljanak a társadalom Iránti állásfoglalásukban, közös művünkben való egységes, tevékeny részvételükben. A munkásosztály és népünk egysége, szilárd felzárkózottsága Csehszlovákia Kommunista Pártjának politikája mellé — ez volt egyik legerősebb fegyverünk a fasiszta megszállók ellen, a népi demokratikus rendszer győzelméért, a dolgozóknak a reakció felett 1948 februárjában aratott győzelméért vívott harcunkban. A szocialista társadalom a munkások, parasztok és a dolgozó értelmiség egysége —• a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom, az ifjúság egysége olyan óriási erőt, nagy vívmányt jelent, amelyet a munkásosztály és kommunista pártja hosszú éves erőfeszítéssel teremtett meg. Ezért óvnunk kell ezt az egyéget és el kell mélyítenünk. Csehszlovákia Kommunista Pártja ezt a feladatot tűzi társadalmunk valamennyi intézménye, társadalmi szervezeteink, az Iskolaügy, a tudomány, a kultúra és a művészet, a sajtó, a rádió és a televízió elé. A társadalom egységének védelmében vissza kell utasítanunk mindent, ami gyengítené a dolgozók egységes akaratát, tájékozatlanságot keltene, a szocializmusnak idegen eszméket és elképzeléseket honosítana meg. Nyíltan meg kell mondani, hogy e téren nálunk nincs minden rendben. Egyesek illúziók rabjai vagy nem akarják megérteni, hogy az ellenség már hosszú évek óta éppen az ideológiai fronton intézi fő támadását elsősorban szocialista társadalmunk egysége és azon eszmei alapelvek ellen, amelyekre. társadalmunk épül: Ez a támadás a kommunista párt társadalmunkban betöltött vezető szerepe ellen Irányul és célja a nép párt iránti bizalmának aláásása. Egyesek a demokratizmus leple alatt támogatják e törekvéseket. Nem véletlen, hogy az Imperialista világ nagy erőfeszítést fejt ki, hogy felélessze nálunk a burzsoá erkölcsöt, a kispolgári individualizmust, gyengítse az osztályszempontokat, amelyeikkel társadalmunkban egyelőre bizonyos mértékig számolnunk kall, és ugyancsak teljes mértékben érvényesek a környező kapitalista világban. Ezzel párhuzamosan az objektivizmus becsempészésére törekednek, amely táptalaja a különféle elképzelések könnyelmű átvételének mind magáról a kapitalizmusról, mind a kapitalista külpolitikáról. Megfontolandó, hogy e szempontok már a gyermekek számára megjelent néhány kiadványban is fellelhetők. Hangsúlyozni Kell, hogy — bár bizonyos pozitív változásokra került sor az utóbbi években nemzetközi téren,-> elsősorban a szocialista országok, főként a Szovjetunió békés politikája következtében — az agressziókra, nyugtalanság előidézésére, más népek belügyeibe való beavatkozásra és végeredményben háború kirobbantására irányuló Imperialista törekvések nem szűntek meg. Hogyan festenek a tények a valóságban és ml marad meg a kapitalista államok gyakorlati politikájában a különféle nyilatkozatokból, arról a vietnami nép elleni amerikai imperialista agresszió tanúskodik a legékesebben. Ebben a háborúban a csaknem félmillió főnyi amerikai hadsereg könyörtelenül legyilkolja a vietnami lakosokat csak azért, hogy kiharcolja az Amerikai Egyesült Államok .uralkodó osztályának akaratát és érdekeit. Ezt látjuk Európában magában is, ahol Nyugat-Németországban az Imperializmus érdekeit szolgáló revansiszta erők a nyugtalanság forrásaként veszélyeztetik a vi lágbékét. Ezek tények, amelyeket nem lehet figyelmen kívül hagyni, és nem lehet az osztályszempont mellőzésével értékelni. Tudjuk, akadnak egyesek, akiknek ez az állásfoglalásunk nem tetszik s akik konzervativizmussal, dogmatlzmussal s ki tudja még mivel vádolhatnak bennünket. Nekünk azonban teljes komolysággal meg kell mondanunk, hogy a haladás és a reakció, a szocializmus és a kapitalizmus, a béke és a háború erői között folyó mai harcban nem lehet valamilyen semleges, burzsoá demokratikus és objektivista álláspontra helyezkedni, csak az egyik oldalon lehet állni. Vagy azon az oldalon, amelyen a marxizmusleninizmus útján munkásosztályunk, népünk a szocializmus felé halad, vagy a másik oldalon, azok mellett, akik számára ezek az eszmék Idegenek és így akarva, nem akarva eltávolodnak szocialista társadalmunktól. Szocialista demokráciánk széles körű lehetőséget nyit az eszmecserére társadalmi életünk valamennyi kérdéséről. Igaz, ennek a demokráciának is vannak határai, amelyeket nem lehet átlépni akkor, amikor a szocializmus saját elveiről, az állami rendszerről, az új szocialista társadalmi viszonyokról, az ország külpolitikai irányzatáról, a kommunista párt politikájának alapelveiről van szó. Néhány nap múlva összeül Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának plenáris ülése, amely a szocialista társadalom egységének megszilárdításáról, az ideológiai és nevelőmunkáról fog tárgyalni különös tekintettel ifjú nemzedékünkre. A párt e kérdésekben világos álláspontot foglal el, és a Központi Bizottság által levont következtetéseket bizonyára valamennyi szocialista módon gondolkodó ember támogatásával a gyakorlati élet minden szakaszán érvényesíteni fogja. A szocialista társadalom egységének megszilárdítását Csehszlovákia Kommunista Pártja pozitív folyamatként értelmezi. E folyamatban fejlődik a nép szellemi erőinek öntudatossága és alkotó kezdeményezése, a szocialista ember összes nemes vonása és az igazi humanizmus. Elsősorban a Szovjetunióval és más szocialista országokkal fogjuk elmélyíteni s fejleszteni barátságunkat és együttműködésünket. Ez az év különösen nagy lehetőséget ad számunkra, hogy méltóképpen kifejezzük a csehszlovák—szovjet barátságot. A Szovjetunió népeivel és a világ haladó erőivel együtt a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulóját ünnepeljük, amely világ-történelmi, döntő fontosági ösztönzést adott az egész emberiség haladó szellemű fejlődésének s amely nekünk ls megmutatta a szocializmushoz vezető utat. E történelmi esemény 50. évfordulója alkalmat ad, hogy visszatekintsünk, milyen nagy utat tett meg e dicső novemberi nap óta a szocializmus, a kommunizmus, a béke, a haladás és a népek szabadságának gondolata. Kétségtelenül dicsőséges út ez, amelyet lenini kommunista pártjának vezetésével nemcsak a szovjet nép tett meg, hanem a szovjet nép példája nyomán és sokoldalú támogatásával a világ számos országának népe is. E jubileumi évben újból hangsúlyozzuk a szocialista országok társadalmához, a nemzetközi forradalmi munkásmozgalomhoz való tartozásunkat. Ezt nemcsak az októberi évforduló megünneplésével, különféle akciókkal tesszük, hanem munkánkkal ls, amellyel elősegítjük hazánk további fejlődését. Ugyanakkor hozzájárulunk a szocialista országok erejének további gyarapításához, közös védelmi erőnk erősítéséhez, sokoldalú együttműködésünk fejlesztéséhez, a világbéke megszilárdításához. Elvtársak, a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom, mint a munkásosztály legnagyobb tömegszervezete, mint a csehek és szlovákok nemzeti frontjának legnagyobb tömegalappal rendelkező része, mindig szilárdan kommunista pártunk mellett állt. Meggyőződésünk, hogy a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom a Jövőben is minden erejéből és teljes súlyával megvalósítja Csehszlovákia Kommunista Pártjának politikáját. A XIII. kongresszus határozatainak teljesítésén fog munkálkodni, mert ezek megfelelnek a munkásosztály és a dolgozó nép érdekelnek, szocialista, országunk fejlesztését és erejének megszilárdítását célozzák. Éljen Csehszlovákia Kommunista Pártjai Dicsőség a munkásosztálynak, dicsőség a Csehszlovák Szocialista Köztársaság dolgozó népének. Sok sikert Önöknek, elvtársak, és az egész Forradalmi Szakszervezeti Mozgalomnakl