Új Szó, 1967. február (20. évfolyam, 32-59. szám)
1967-02-03 / 34. szám, péntek
Időszerű közgazdasági kérdések ••••••••••• ••••••••••• U J f I I • n n Dno n n•••••••••••••• A KIRÁLYÉRT ÉS A HAZAÉRT (angol) Joseph Losey új műve az • gyík legmegrázóbb, legkifejezőbb háborúellenes alkotás a film történetében. Mély gondolati tartalmú, rendkívül szuggesztív erejű, hatalmas vádirat ez az embert emberi mivoltából kivetkőztető pusztító világégések ellen. Az első világháború Idején bonyolódó történet James Hamp önkéntes közkatona tragikus sorsáról szól. Hamp a királyért és a hazáért akar harcolni, látszólag ezért jelentkezik önszántából katonai szolgálatra. Valójában azonban azért, mert menekülni akar hűtlen felesége és kiállhatatlan anyósa cinikus világából. Fogaima sincs, persze, arról, hogy mi vár rá. Megjárja a poklok poklát. Sár, mocsok, patkányok, szüntelen robaj, barátainak borzalmas halála, szenvedés, kín, brutális kegyetlenség őrlik testét, lelkét, mígnem Idegei felmondják a szolgálatot. S ekkor egyszerűen otthagyja a háborút. Nem tudja, mit tesz, elindul, megy, menekül. Ösztönösen, gépiesen, megkönnyebbülten ... De elfogják, és szökevényként bíróság elé állítják. Még ekkor sem tudja felfogni, mit tett, s hogy tettének FINOM KIS HÁBORÚ A nagynevű René Clair újabb filmjének „tapsolhat" a mozilátogató, ha megnézi a Finom kis háborút. (Szlovákul: Galantné slávnosti.) Könnyed, de kitűnő érzékkel elkészített történelmi bohózat ez a film. Tárgyát azokból az időkből meríti, amelyekben „divat", illetve úri kedvtelés volt háborúskodni, ha nem is nagy hadjáratokban, legalább otthon, egymás közt, szomszéd szomszéd ellen. A XVIII. század tájékán, Ismeretlen helyen történik mindaz, amit a vásznon látunk. Allenberg marsall impozáns várát Beaulieu herceg támadta meg és zárta körül nagy tettekre kész hadseregével. Mivel az építmény igen ellenállónak bizonyul, a herceg elhatározza, hogy kiéhezteti a várbelieket. A kényelmükre és szórakozásukra kényes, fennkölt nagyurak határtalan pedantériával vezetett háborúja és a marsall unokahúgának, valamint a herceg fiának romantikus, nagy szerelme sok-sok lehetőséget kínál a komikus jelenetekre, s a kiváló francia rendező él is ezekkel ... HÁROM LÉPÉS A FÖLDÖN Az 1965-ös moszkvai filmfesztivál ezüstérmét, szülőhazájában pedig a művelődésügyi miniszter díjának második fokozatát kapta eddig a Három lépés a földön. Jóllehet ez még nem mond sokat, annyit sejttet, hogy a filmek nagy tömegéből valami kiemeli ezt az alkotást. Ez a valami pedig az időszerűség és a realitás. Jerzy Hoffmanról és Edward Skórzewskiről, az „elválaszthatatlan" rendezőpárról tudni kell, hogy eddigi sikereiket rövid dokumentumfilmekkel aratták. Ezúttal három, napjaink életéből vett témájú elbeszélést filmesítettek meg. Három rövid, nem dokumentumfilm készült — dokumentumfilm-módszerrel. Túlságosan is a valóságot akarták ábrázolni, filmhez illő cselekmény és különösebb gondolati gazdagság nélkül. Az első történet — Válás lengyel módra — egy fiatal csak egy lehet a következmé nye... Amikor a tisztek a tárgyalás lefolyását beszélik meg, a katonák egy „foglyul ejtett" patkánnyal „játszadoznak-szórakoznak". Megdöbbentően mély értelmű és kifejező képzettársítás ez. Olyan látvány, amilyet nem tud feledni az ember ... A bíróság kimondja az ítéletet. Hampot eléri a végzete, de nincs és nem is lehet a nézőtéren egyetlen olyan ember sem, aki belenyugodna ebbe a végzetbe! A főszerepekben nagyszerű alakítást nyújtott mindenekelőtt Tom Courtenay (Hamp), aki — mint ismeretes — az 1964-es velencei filmfesztiválon elnyerte a legjobb férfi színésznek kijáró díjat, továbbá Dirk Bogarde (Hargreaves), Leo McKern (O'Sullivan) és Barry Foster (Webb szerepé ben). A forgatókönyvet Eran jones írta. Kétségtelen, hogy az amerikai Joseph Losey eddigi legjobb művét alkotta meg Angliában. S bár közel jár hatvanadik életévéhez, remélhetőleg számos, hasonló vagy még jobb művészi színvonalú filmet készít a választékos ízlésű mozilátogatók nagy megelégedésére. (román—francia) A kiéheztetett várbeli katonák hajszája a titokban tartott, de kiszabadult tyúk után (hogy aztán az urak főzzenek belőle levest maguknak) például olyan meggyőző bizonyítéka Clair kivételes rendezői tehetségének és ötletességének, amilyenre nem sok társa mutatott példát. A költséges kosztümökkel és szép felvételekkel (Christian Metras) gyönyörködtető színgazdag film tulajdonképpen a háborút „figurázza ki". Hiábavaló volt ugyanis a sok-sok küzdelem, az eszeveszett puffogtatás, az ellenfelek végül is szépen kibékültek és nagy lakomát csaptak. Távolról sem a legjobb műve ez René Clairnek, de kétségtelen, hogy önmagához méltót alkotott. Nagy segítségére voltak a jó színészek is: JeanPierre Cassel (Jolicoeur), Kovács György (Allenberg), Genevieve Casile (Heléne), Philippe Avron (Thomas), Marié Dubois (Divina) és mások. Az ö érdemük is, hogy ezen a már-már valódi burleszken az igényes néző is kellemesen szórakozhat. (lengyel) párttitkár határtalan önzetlenségét és házassága felbomlását beszéli el. A második film — Születésnap — egy nyugdíjazott pártfunkcionárius csalódásáról szól, aki hiába várja, hogy ezen a nevezetes napon '— a feleségén kívül — valaki felköszöntse. Pedig régen, amikor még dolgozott, milyen sokan voltak a gratulálok . . .1 A harmadik film — Egy órányi út — az embertelen bürokrácia, a hajthatatlan paragrafusimádó cinikus kegyetlensége és az életet mentő lelkiismeretesség története. Lehet, hogy ezek az életből ellesett esetek elbeszélésben feldolgozva szépek, érdekesek voltak, megfilmesítésük azonban nem bizonyult eredményesnek. A három rövidfilm értékét csökkenti az Is, hogy a művészi igényt háttérbe szorította bennük a lehető legna gyobb valószerűségre való tö rekvés. (Szó) Elköltetlen és eikölthetetlen pénzünk Raktárra termelni nagy luxus • Mire takarékoskodunk? • A bankbetétek a fogyasz. tói igényeket jelzik • A kereskedelem miért vesz át olyan termékeket, melyek iránt a vásárlók nem érdeklődnek? • Rendszeres piackutatásra van szükség nem N emrég közöltük az 1966. évi népgazdasági terv teljesítésének előzetes adatait. Az adatok nyomán a következő összefüggések ragadtak meg bennünket: A termelés a megelőző évhez viszonyítva 14 százalékkal emelkedett, az árukészlet 5 milliárd koronával, de a belkereskedelem alig teljesítette a forgalom tervét, és a lakosság bankbetétje 3,9 milliárd koronával növekedett. NEM FELELNEK MEG A KERESLETNEK A termelés meghaladja a tervezett szintet, de ebben minden bizonyára olyan termékek gyártása ls benne van, melyek nem felelnek meg a piaci igényeknek, a keresletnek, így raktáron maradnak, növelik az árukészletet, s csak elvétve találnak vevőre. Vagy ha mégis értékesítik — például kiárusítással, csökkentett áron —, csak jelentős veszteség árán, e termékekben megtestesült élő- és holtmunka egy része kárba veszik. A vállalatok még mindig termelnek nem elhanyagolható mértékben olyan termékeket, melyekre a fogyasztók nem tartanak Igényt. A kereskedelem egyelőre nem végez beható piackutatást, mely közvetítené a piac szükségleteit a termeléshez. Ha így lenne, a kereskedelem nem venne át * termeléstől olyan termékeket, melyek iránt a fogyasztók nem érdeklődnek. A fogyasztási cikkek piacán a kereslet vizsgálásának egyik lehetséges útját a lakosság bankbetétjének, pontosabban, összetételének, rendeltetési céljának vizsgálata szolgáltatja. A lakosságnak a jó minőségű áruval szemben támasztott igényei állandóan növekednek. A takarékoskodók azzal, hogy pénzjövedelmük egy részét nem használják fel, átmenetileg lemondanak a pillanatnyi fogyasztásról, vagy pénzjövedelmük elköltésére az alkalmas áruk hiánya miatt nincs lehetőségük, hozzájárulnak a bankbetétek növeléséhez, amelyért a jövőben jó minőségű árura tartanak igényt. A termelésnek és a kereskedelemnek biztosítania kell a keresett és igényelt árufajtákat és szolgáltatásokat, a fogyasztók kívánsága szerint. LAKÁS, BOTOR, AUTO... A lakosság takarékoskodásának céljait és a megtakarítások felhasználását a betétek anonimitása miatt nem lehet folyamatosan kutatni. Azonban jól tájékoztatnak a bankbetét összetételének vizsgálásában a háztartási statisztika alapján végzett felmérések eredményei. 1964-ben az adatszolgáltató takarékpénztárak egyedi felmérést végeztek. Megállapítást nyert, hogy a takarékosság célját illetően a lakásépítkezés van az első helyen, mind országos, mind szlovákiai viszonylatban. A lakásépítés gyorsabb és határozottabb megoldásának szükségességét jelzik tehát a lakosság bankbetétjei is. Második helyen szerepel a lakásberendezés. Az erre a célra szánt megtakarítások felhasználását főleg a lakásépítkezés, de a bútorgyártás stb. problémájának megoldása teszi lehetővé. További leggyakoribb célja a takarékoskodásnak az egyéb iparcikkek vásárlása, ezek közül első helyen van a személyautó. Érdekes megállapítás, hogy a bankbetétek megközelítőleg egynegyedének nincs meghatározott rendeltetése, hanem általános tartalék formáját ölti, mely felhasználható bármilyen áru vásárlására", beszerzésére. Egyedi felmérést végzett a takarékbetétek összetételéről 1965-ben az ostravai Népi Ellenőrző és Statisztikai Bizottság. Az észak-morvaországi kerület lakossága bankbetétjének összetételéről szerzett általános áttekintésen kívül a különböző típusú családok érdeklődési köréről is adatokat szolgáltatott. Megállapították például, hogy a munkáscsaládok takarékbetétjeik legnagyobb részét iparcikkek vásárlására használják fel, az alkalmazotti családok legtöbbet üdülésre takarékoskodnak, a paraszti családokban viszont családi ház építésére. A lakosság bankbetétjének összetételét vizsgáló egyedi felmérések érdekes eredményeihez hozzá kell még fűzni, hogy jelentőségük nagyobb lenne, ha rendszeresen végeznék. A felmérések eredményei alapján bizonyos fejlődési irányzatokat lehetne megállapítani a takarékbetétek összetételének alakulásáról az egyes szociális csoportoknál és családtípusoknál. Ha a felméréseket vala. mennyi kerületben végeznék, az eredményekből következtetni lehetne a lakosság jövő árukeresletének összetételére az adott területen. Az eredményekből egyaránt meríthetne a termelés és a kereskedelem. A FOGYASZTÓK IGÉNYEI SZERINT! A lakosság bankbetétje összetételének vizsgálása jelzi a termelésnek, hogy hiányzó és keresett cikkeket termeljen. Az említett felmérések eredményei szerint jelenleg lakás-, bútorés autóhiányról van szó, valamint számos más iparcikk és szolgáltatás (főleg üdülési lehetőségek és külföldi utazások) hiányáról. Biztosítottnak látszik, hogy az új irányítási rendszer feltételei közt — amikor a vállalatok termékeik értékesítésében érdekeltek — a termelőknek érdekükben lesz a piac, a fogyasztók igényeinek tüzetes kutatása. Az ilyen, a piaci keresletnek megfelelő termelés biztosításához segítségükre lehetnek a lakosság bankbetétjének összetételéről végzett felmérések, ha ezeket rendszeresen végzik. A felmérések eredményei távlatilag és megfelelően tájékoztatják az érdekelt szervezeteket a lakosság fölös vásárlóerejének alakulásáról és azokról a vásárlási célokról, amelyekre a lakosság megtakarított pénzét szándékszik felhasználni a jövőben. A gyakorlat megtanított bennünket: csak olyan termelés talál értékesítésre a piacon, mely ennek szükségleteiből indul ki, vagyis a fogyasztók kereslete alapján történő termelés. Ezért szükséges, hogy a vállalatoknak elsőrendű érdekük legyen az ilyen termelés. Piacra termelni és nem a raktárra, ez olyan elv, melynek végre érvényesülni kellene a mi gazdaságunkban is. VIKTÓRIA KANICHOVA, mérnök Egyik vállalat ráfizet a másikra ? *A királyért és a hazáért" című angol tílm egyik jelenete. A vállalatok vezető dolgozói körében gyakran szóba kerül ez a téma. Sokaknál nem kérdés, hanem állítás formájában. A vállalati gazdálkodás keretfeltételeiben előírt pótlólagos elvonásra, illetve dotálásra hivatkoznak. Miért szükséges ez az intézkedés? Az új irányítási rendszer a vállalatokat különböző műszaki-gazdasági színvonalon érte. A különbségek objektív és szubjektív körülményekből származnak. Objektív I.jrülmény például az, hogy az egyik vállalatnak korszerű technológiai b, endezése van, a másiknak viszont elavult. Ez azonban az első esetben nem kizárólag a vállalat érdeme és a másik esetben nem csupán a vállalat rovására írható. A régi irányítási rendszerben ugyanis i beruházásokat elosztották. Az egyiknek jutott — mégpedig állami pénzen! —, a másiknak nem. Ez természetesen döntő befolyással van arra, hogy az egységes árak mellett ugyanazokat a termékek*!' vállalatonként eltérő költséggel termelik. Ha az eltérések az önköltségben objektív okokból erednek, akkor jobb mű.-.zakigazdasági feltételek birtokában egyes vállalatok jogtalan előnyhöz jutnak, míg más vállalatok ezek hiányában indokolatlanul kerülnek hát--n'"-s helyzetbe. Ezért azoknak a vállalatoknak, melyek olyan helyzetben vannak, hogy jogtalan előnyöket élvezhetnének, a b-'ittó jövedelem, az álló- és forgóeszközök utáni egységes befizetésen felül pótlólagos befizetést írtak elő. Az így nyert eszközöket a szakágazati igazgatóság rendkívüli dotáció formájában maradék nélkül elosztja az alacsonyabb gazdasági színvonalú vállalatok között. M ég két okból szükséges a vállalati eszközük újraelosztása. Az egyik: a vállalatok gazdasági színvonalában fennálló különbségeknek ugyan szubjektív okai is vannak — például szervezési fogyatékosságok —, de nem követelhettük volna, hoev a fogyatékosságokat már január l-ig eltávolítsák. A másik: bizonyos időre még egyes kevésbé gazdaságos termelésű üzem működtetésére is szükség van. Mindennek ellenére az új irányítási rendszertől idegen az, hoev elvenni a 'ók'ól <'s a rosszaknak adni. Igen. elvileg így van. Mégis kcmproniiszszumra van szükség annak az ellentmondásnak a feldolgozására, mely az új irányítás egységes feltételeinek és a régi irányítás maradványaként szereplő vállalatok köüti eltérő műszaki gazdasági színvonal respektálásának összeütközéséből ered. Azonban nagyon fontos, hogy pontosan és határozottan szabják meg az átmeneti intézkedés érvényesítésének időtartamát, ami szakágazatonként természetesen eltérő. Általában 2—4 évre nyúlik, ho~ • 1970 után már ne legven rá szükség. A megszabott Hőszak leteltével a vállalatok d^ , r''ásra nem számíthatnak, ezután már mindegyiknek valóban sajátjából kell gazdálkodnia. Ám az a kérdés ls felmerül, hog" az eszközök újraelosztása nem gyengfti-e majd a pótlólagos befizetéssel terhelt és a dotált vállalatok anyagi érdekeltségét az eredményes gazdálkodásban? Ettől általában nem kell tartanunk, mert a dotációt előre meghatározott feltételek teljesítéséhez kötik. Ezek a feltételek a nem hatékony te'-melés okainak fokozatos eltávolítására ösztönöznek. Másfelől a nótlólagos elvonást évről c v re csökkentik, hogy a dotált vállalatokat ilyen úton is ösztönözzék a fogyatékosságok eltávolítására, a gazdálkodási eredmények javítására. Ezenkívül a pótlólagos elvonás és a dotálás nem jelenti, hogy töröljük a vállalatok gazdálkodási eredményeiben mutatkozó különbségeket. Mérsékeljük! I gen fontos megjegyezni, ho°v a póttólagos elvonás és a kivételes dotáció nagyságát, melyben a vállalatok P szakágazati igazgatósággal megegyeztek, a felettes szervnek nem szabad megváltoztatnia, ha a vállalatok a a megszabott feltételeket teljesítik. A stabilitás ezen elvének megsértése az új i:'ánvltási rendszerbe bevinné az irányítás régi módszereit, és a vállalatok ahelyett, hogy tartalékaikat feltárnák és kihasználnák, újra csak elfednek. Ez< pedig nem akarjuk! M. Gy. 1967. II. 4.
