Új Szó, 1967. február (20. évfolyam, 32-59. szám)

1967-02-28 / 59. szám, kedd

» Nem lesz koalíció Indiában A legesélyesebb jelölt Indira Gandhi • Az egységbontás a jobboldalnak kedvezett néhány sorban Gyülekezési és tüntetési tilalom D jakartában Delhi (CTK) — Az Indiai vá­lasztások során abszolút több­séget szerzett Kongresszus párt parlamenti csoportjának veze­tőjét, ami egyben a miniszterel­nöki tisztséget is Jelenti, már­cius 12-én választják meg. A Kongresszus párt szóvivője azt mondotta, hogy azért vá­lasztják meg mielőbb az új mi­niszterelnököt, hogy az ország­ban ne támadjon bizonytalan­ság. Delhi újságírói körök sze­rint a legnagyobb esélye Indira Gandhi jelenlegi miniszterel­nöknek van, noha a Kongresz­szus pártnak a választások so­rán elszenvedett vesztesége megtépázta a tekintélyét. A Kongresszus párt parla­menti csoportjának vezetősége elhatározta, hogy nem alkotnak koalíciót egyik párttal sem, igy az új Indiai kormány is a Kong­resszus párt képviselőiből áll majd. Az Indiai Kommunista Párt nemcsak megtartotta mandátu­mainak számát a központi par­lamentben, hanem még növelte is. Az eddigi 18 képviselő he­lyett most 22-vel fog rendelkez­ni. (Beleszámítva azt a két füg­getlen képviselőt is, akik a par­lament kommunista csoportjá­ban kivánnak dolgozni) Ha ehhez hozzászámítjuk, hogy a végleges adatok összeszámolá­sánál még két, vagy három sza­vazat a kommunista párt javá­ra eshet, Igen kedvezők az eredmények. Ezzel szemben a „baloldali" kommunista párt túlértékelte helyzetét; mindössze 10—12 mandátumot Jósolt, a maga szá­mára azonban 25 mandátummal számolt, noha végén csak 20-at kapott. A választásokon bebizonyo­sodott az a forradalmi mozga­lom bevált gyakorlata, hogy ha a munkáspártok együttesen lépnek fel, több szavazatot ls magukének mondhatnának. Kü­lönösen et keralai példa mutatja ezt, ahol a kommunista párt ve­zetésével fellépő baloldali egy­ségfront kibuktatta a Kongresz­szus párti képviselőket. Az elmondottakból kitűnik, hogy az indiai kommunista mozgalomban beállt szakadás, a baloldali pártok közti egye­netlenség és bizalmatlanság okozta azt, hogy a haladó erők nem tudtak nagyobb választási sikert elérni és ennek követ­keztében a jobboldali ellenzék •előretörést könyvelhet el. Devizaproblémák a londoni hármas-találkozón Bonn (CTK) — Tegnap Lon­donban megkezdődött az Egye­sült Államok, Nyugat-Németor­szág és Nagy-Britannia képvi­selőinek értekezlete, amelyen a Nyugat-Németországban állo­másozó amerikai és brit csapa­tok fenntartási költségei fede­zésének problémáiról tárgyal­nak. Nyugat-Németország meg­lehetősen nehéz helyzetben van, mivel e kérdések megvita­tása mindig felszínre hozza a Bonn és az említett két ország közti nézeteltéréseket, továbbá azért is, mert Bonnak el kell Ismernie, hogy Európában bi­zonyos enyhülés állt be, ami bi­zonyos mértékig feleslegessé teszi az amerikai és brit csapa­tok jelenlétét. Jól értesült londoni körök szerint Washington visszauta­sítja azt az angol elképzelést, hogy a kérdés előzetes megol­dásaként csökkentenék a brit csapatok létszámát Nyugat-Né­metországban. Az értekezlettel kapcsolatban a Paris Jour című francia lap tegnap azt írta, hogy a londoni értekezletnek nem is ,a pénz­ügyi probléma okozza a fő gon­dot, hanem a katonai kérdések. A vietnami agressziót egyre Jobban kiszélesítő amerikaiak ugyanis Nyugat-Németország­ban állomásozó csapataiból sze­retnék pótolni szakember- főleg pilőtahiányukat Vietnamban. Von Hase, a bonni kormány szóvivője tegnap bejelentette, hogy az amerikai—brit—nyu­gatnémet hármas találkozó kez­detét — amerikai kérésre — péntekre halasztották. Tegnap csupán a szakértők kezdték meg tárgyalásaikat. Az AFP hír­ügynökség szerint a tárgyalá­sok légkörét a bizalmatlanság fogja jellemezni. • MARIAN SPYCHALSKI mar­sall, lengyel nemzetvédelmi mi­niszter tegnap Moszkvából ha­zautazott Varsóba. Spychalski Grecsko marsallnak, a Varrsói Szerződés egyesített hadereje főparancsnokának meghívására töltött néhány napot a Szovjet­unióban. • LUIGI LONGO, az Olasz Kommunista Párt főtitkára teg­nap Szicília szigetére utazott, ahol egyhetes tartózkodása alatt ellátogat hat tartományba s részt vesz néhány pártaktí­ván, amelyeken a szicíliai kom­munistáknak az elmaradott dél gazdasági fellendítéséért foly­tatott harca szerepel napiren­den. • Dr. TONC1C-SORINJ oszt­rák külügyminiszter ma Bonnba utazik, ahol politikai tárgyalást folytat majd Kiesinger kancel­lárral és Brandt külügyminisz­terrel. Bécsi hírek szerint meg­vitatják Ausztriának a Közös Piacba való belépésével kapcso­latos kérdéseket s más európai problémákat ls. • GEORGE BORG OLIVIER maltai miniszterelnök vasárnap Londonba érkezett, hogy arról a válságról tárgyaljon, melyet a szigeten az angol csapatok létszámcsökkentése váltott kl. • ARTHUR GOLDBERG, az USA állandó ENSZ-képviselője tegnap Tokióból háromnapos nem hivatalos látogatásra Szö­ulba érkezett. Dél-Kórea kép­viselőivel tárgyal a -vietnami agresszióról is, amelyet a dél­kóreai kormány szintén támo­gat. ROMÁNIÁBAN — a belkeres­kedelmi minisztérium rendele­te értelmében — március 15-től tilos a dohányzás minden üz­letben és azokban a cukrász­dákban is, amelyek kávéházi részleggel rendelkeznek. Az éttermekben külön helyiséget biztosítanak a dohányzók szá­mára. AZ NSZK ÉS JORDÁNIA kor­mánya úgy döntött, hogy azon­nali hatállyal nagyköveti szin­ten felújítják a diplomáciai kap­csolatokat. OLASZORSZÁGBAN hétfőn 48 órás sztrájkba lépett a magán autóbuszvállalatok mintegy 40­ezer alkalmazottja. Már egy féléve követelik a kétoldalú szerződés módosítását. Djakarta (CTKJ — Amir Mah mud tábornok, a djakartai ka­tonai körzet parancsnoka hét­főn betiltott mindenféle nyilvá­nos gyülekezést és tüntetést, hogy elejét vegye a zavargások megismétlődésének, amilyenek­re csütörtökön került sor Dja­kartában, hogy Sukarno elnök átadta a hatalmat Suharto tá­bornoknak. A dekrétum szerint e tilalom­nak olyan légkört kell kialakí tania, amely biztosítja a rend helyreállítását és a helyzet sta­bilizálódását. A tilalmi rendeletet a Sukar­no-ellenes diákoknak az Indo­néz Nemzeti Párt titkársága el­len Intézett hétvégi támadása után adták ki. A párt szóvivője kijelentette, hogy a diákok megverték a párt fiatal képvi­selőit s közülük tizet magukkal hurcoltak. A rendőrség vizsgá­latot indított. Lin Piao Mao Ce-tung utódja Peking (CTKJ — Lin Piaot szemelték ki Mao Ce-tung utód­jává, mert „a jelenlegi párt-, de főleg a katonai vezetők közül ő sajátította el a legjobban Mao Ce-tung eszméit, a legfiatalabb és a legegészségesebb" — jelen­tette kl Tylen Jing, a Kínai Kommunista Párt Központi Bi­zottsága titkárságának tagja ta­valy októberében a katonai akadémiák vezetőinek országos értekezletén. Tyieng Jing azt mondotta, hogy Lin Piao bizo­nyult „hosszú kivizsgálás során a legegészségesebbnek, nem szenved semmiféle betegségben, csupán bizonyos idegsérülések­kel küzd, amelyek azonban nem befolyásolhatják sem egészsé­gét, sem ítélőképességét". Ezek az adatok a harbini „vörös fel­kelők" által kiadott „Lin Piao elvtárs életrajza" című brosúrá­ban olvashatók. A brosúrához írt előszavában Tyien Jing kije­lentette, hogy „a közel 40 éves forradalom során bebizonyoso­dott, hogy Lin Piao elvtárs a leggazdagabb tapasztalatokkal rendelkezik, és hogy Mao Ce­tung utóda a legnagyobb poli­tikusok egyike. Szavai szerint Kína számára nagy szerencse, hogy Mao Ce-tung mellett Lln Piao-t ls magáénak mondhatja, s a két államférfit Marxszal és Engelsszel hasonlítja össze. SZECSUANBAN FESZÜLT A HELYZET Peking (CTKJ — Cseng-Tu­ban, Szecsuan tartomány fővá­rosában egy Mao Ce-tung-elle­nes csoport támadást intézett „a forradalmi felkelők" ellen. Február 17-ről 18-ra virradó éjszaka frontális támadást haj­tottak végre „a forradalmi fel­kelő munkásszervezet, valamint a szegény-parasztok és közép­parasztok forradalmi szevezete ellen Cseng-Tuban. E szerveze­tek tagjait tömegesen letartóz­tatták, kínozták és a nőket megbecstelenítették. Ezekről az eseményekről a Cseng-Tu-i for­radalmi munkásküldöttek adtak tájékoztatást, akik segítségért mentek Pekingbe. Kijelentették, hogy tartományi fővárosukban „fehér terror" uralkodik, amely kiterjed az egész tartományra. A városban éjszaka hadiállapot uralkodik és „a forradalmi fel­kelők elvesztették személyes szabadságukat és biztonságu­kat". Hailé Szelasszié Moszkvában Moszkva (CTKJ — Hailé Sze­lasszié etiópiai császár a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsa és a szovjet kormány meghívására tegnap hivatalos látogatásra Moszkvába érkezett. A császár elsősorban a szovjet-etiópial kapcsolatok további elmélyíté­séről és az időszerű nemzetközi politikai kérdésekről folytat tárgyalást a Szovjetunió képvi­selőivel. Hallá Szelassziét tegnap Nyi­kolaj Podgornij, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségé­nek elnöke és Alekszej Koszi­gin miniszterelnök fogadta. Esz­mecseréjük baráti légkörben folyt le. A moszkvai Pravda tegnapi számában közli Hailé Szelasszié fényképét és életrajzát s mél­tatja a béke érdekében tett erőfeszítéseit. Franciaország lakossága ' március 5-én parlamenti képviselőket választ. Azokban a körzetekben, ahol 5-én egyik Je­löltnek sem sikerül többséget szereznie, 12-én még egy máso­dik választási fordulóra kerül sor. Az egész ország a választási kampány jegyében él, s dúl a „plakátharc'. A pazar kivitele­zésű hirdetőtáblák teli vannak a parlamenti többség vezetőinek arcképeivel. Egy hatalmas, csaknem három méter magas De Gaulle-képen az elnök, uj­jal a járókelőkre mutatva hirde­ti: „Ti vagytok a többség"!. Mel­lette Giscard d'Estalng és Le­canuet képei mintha „visszafe­leselnének" neki, és igyekezné­nek a választókat a maguk ol­dalára csábítani. Az ellenzék — mármint a va­lódi, a baloldali (mert Leca­nuet ugyanolyan konzervatív, mint a gaulle-isták) — nem en­gedheti meg magának a költsé­ges hirdetőtáblákat. Választást plakátjait ezért felragasztja, ahová csak lehet: falakra, fák­ra, kerítésekre, méghozzá minél nagyobb számban. A jobbolda­liaknak fizetett emberei van­nak e tevékenységre. A balol­dalnál aktivisták végzik a pla­kátragasztást stb., többnyire éj­jel, mert nappal munkába jár­nak. A különféle csoportok pla­kátragasztói gyakran összecsap­nak. A plakátharc csak egy része a választási csatározásnak. Fon­tos szerep jut még a leveleslá­dákba dobott, vagy az üzemek, s a földalatti bejáratainál osz­togatott elegáns vagy egyszerű kivitelezésű röplapoknak. A vá­lasztási gyűlések elvesztették egykori szenvedélyes vitafórum­jellegüket. Amióta az egyes pártok és csoportok külön-kü­lön gyűlnek össze, csak saját híveik és támogatóik Jelennek meg az összejöveteleken, és ez már kevésbé érdekes. A korszerű választási kam­pány már szinte elképzelhetet­len a rádió nélkül. A versen­gésben részvevő valamennyi párt vagy csoport egy-egy kép­viselője minden nap egy fél ' PIER RE tSĹ .PÁRI ZS Választási csatározás vagy egy egész órát beszél a hallgatókhoz. Ujabban a televí­zió bizonyul a leghatásosabb­nak a választási küzdelemben. Mitterrand-nak és Lecanuet-nek a legutóbbi elnökválasztáson el­ért sikereit is nagy mértékben a televíziós propagandának tu­lajdonítják. Ebből okulva a gaulle-isták most nemcsak ala­posan kihasználják ezt a tö­megpropaganda eszközt, hanem még vissza is élnek azzal, hogy ők uralják az ORTF-et (Office de Radlo-Television Francaise). Választási céljaikra a gaulle­isták annyi időre veszik igény­be a rádiót és a televíziót, mint a többi párt és csoport együttvéve. Miniszterek, hivata­los személyek egymást váltják a képernyőn. Már De Gaulle is beszélt a tv-ben a választókhoz. Nem babra megy a játék A tét a többség elnyerése. Az UNR-nek 265 képviselőjével ki­lenc évig volt többsége a parlamentben. Annál nagyobb volt a meglepetés, hogy az el­nökválasztáson De Gaulle az el­ső menetben nem tudta elnyer­ni a szavazatok abszolút több­ségét Valószínű, hogy a gaul­le-isták (képviselőik távolról sem olyan népszerűek, mint a vezérük) további szavazatokat vesztenek, s ennek oka elsősor­ban szociális politikájuk kudar­ca. A jelenlegi kormány ugyan­is mindenekelőtt a nagy mono­póliumok érdekelt tartja szem előtt s elhanyagolja a dolgozó tömegeket. Annak ellenére, hogy az ipari termelés 60 szá­zalékkal emelkedett, az élet­színvonal 1957 óta nem emelke­dett, és süllyedt is volna, ha ezt a munkások sikeres nagy bérkövetelési sztrájkjaikkal nem akadályozzák meg. Ki kerekedik felül? Az egymással versengő négy fő tömörülés: az UNR, a Gis­card d'Estaing vezette függet­lenek, a Lecanuet-féle Demokra­tikus Centrum, a szocialistákat, radikálisokat és egyéb baloldali csoportokat tömörítő Baloldali Szövetség (vezetője Mitterrand), s a Francia Kommunista Párt. Az UNR propagandistái ezt hirdetik: „Mi vagyunk a stabi­litás és a gazdasági megújho­dás pártja." Méltatják még De Gaulle külpolitikáját is, amelyet a franciák nagy része helyesel. E pártnak kampányában rendel­kezésére áll az egész kormány­apparátus, a nagyvállalatok pénzbeli támogatása, a televí­zió, s a sajtó jó része. A Demokratikus Centrumban a papság a hangadó, így hát ez a tömörülés bizonyos vonatko­zásban még az UNR-nél is reak­ciósabb, és Amerika-barát. Le­canuet taktikáját arra alapoz­za, hogy a gaulle-isták ezúttal nem nyerik el az abszolút több­séget. Ha hatalmon akarnak maradni, törekedniük kell a De­mokratikus Centrum támogatá­sának megszerzésére. A Baloldali Szövetség tovább akar haladni a legutóbbi elnök­Gyűjtés egyik üzem bejáratánál a kommunista párt választási költségeinek fedezésére választások nyomán, amelyeken Mitterrand a szavazatok 45 szá­zalékát kapta. Egyezményt kö­tött a Francia Kommunista Párttal, s kölcsönösen abban ál­lapodtak meg, hogy a második fordulóban a FKP és a Balolda­li Szövetség összefog és a leg­eredményesebb baloldalt jelöl­tet támogatja. Az egyezmény azonban korlátozott, mert nem eredményezte a baloldali pár­tok közös kormányprogramjá­nak kidolgozását Igen aggasz­tó, hogy bizonyos elemek, pél­dául Defferre, a szövetséget Jobbfelé húzzák. A Francia Kommunista Párt 470 választási körzetben állit jelöltet. Indokolt a reménye, hogy mint a gaulle-tsta rend­szer következetes ellenzője, a baloldali egység kovácsolója s a munkások érdekeinek védel­mezője, pozícióit nemcsak meg* tartja, hanem meg ls erősíti. Találgatások Az egyik véleménykutató in­tézet szerint, amely a legutóbbi elnökválasztások előtt elég pontosan jósolta meg az ered­ményeket, a szavazók 77 szá­zaléka már most tisztában van azzal, kire adja le voksát. Ezek-, nek valószínűleg 39 százaléka az UNR-re, 22 százaléka a kom­munistákra, és 18—18 százalé­ka a Baloldalt Szövetségre, il­letve a Demokratikus Centrum­ra szavaz majd. Noha az ilyen becsléseket fenntartásokkal kell fogadni, mégis bizonyos irányt mutatnak. Egy másik intézet jóslata: a választók 39 százalé­ka az UNR-re, 22 százaléka a kommunistákra, 23 százaléka a baloldali szövetségre és 15 szá­zaléka a Demokratikus Cent­rumra szavaz majd. A nagy kéri dőjel: vajon kire adják majd le voksukat azok a fiatalok (számuk három és fél millió fő), akik most első ízben járul­nak majd az urnához.

Next

/
Thumbnails
Contents