Új Szó, 1967. február (20. évfolyam, 32-59. szám)

1967-02-03 / 34. szám, péntek

A hajóskapitány Dubrovnikban ismerkedtem meg Mise Domjan hajóskapitánnyal. Huszonhat évig járta a tengereket, óceánokat. Ebből másfél évtizedet a hajós kapitány felelősségteljes posztján töltött. Érdekes, változatos életének legjellegzetesebb mozzanatait kutatva néhány „ieg"-kérdést szegeztem a kapitánynak: • Mikor érezte életében a legnagyobb örömet? • Mikor volt a legnagyobb veszedelemben? • Mit tart életében a legnagyobb kudarcnak? • Mit tart a legjobb szórakozásnak? Más elgondolkozva kutatott volna emlékezetében, hogy kiválassza a sok-sok élmény közül, melyik volt a legnagyobb, a legnehezebb, de Domjan kapitány disztkréten elmosolyodott és határozottan, tömören, meggyőzően vá laszolt. Hat és fél év után amikor 1940 tavaszán a Dubrovnik teherhajóval kifutottunk az Egyesült Államok felé, még nem gondoltuk, mi vár reánk. Csupán az óceánon túl döbbentünk rá, hogy a háború miatt nem térhetünk haza. Hajónkat besorozták a szövetséges hadiflottába, és utánpótlást szállítottunk az egyes földrészek között... Szörnyű évek voltak. Egyik ment a másik után — otthonról semmi hír. Azt mondják, hogy a tengerészek edzettek és keményszívűek ... de azok is érző emberek. Ogy tűnt, hogy soha nem ér véget a háború ... De végül is megértük 1945öt és 1946 decemberét, amikor hat és fél év után Susak kikötőjében újra találkoztam feleségemmel s az Immár csaknem hétéves fiammal. A tengerésznek mindig ünnep, amikor hazatér és szülőföldjére lép, de ez a hazatérés — egy világégés után, amelyben annyian elpusztultak, számomra valóban a legfelejt het etlenebb volt. Kormány nélkül Nem akarom a legnagyobb veszedelemnek feltüntetni a háborús szolgálatot, amikor a német tengeralattjárók mindig ott ólálkodtak a szállltókonvojok körül, s hol itt, hol ott lőtték ki hajóinkat. Egy tengerész számára nincs borzasztóbb látvány, mint amikor süllyed a hajó ... De háború volt. A veszélyért azonban nem kell a háborúba menni. Egyszer Lisszabontól 120 mérföldnyire rettenetes vihar. MISE DOMJAN KAPITÁNY A szerző felvétele ba kerültünk, a tomboló orkán megrongálta a kormányszerkezetet, amely teljesen hasznavehetetlenné vált. Egyenlőtlen viadal kezdődött az elemekkel. Elmúlt az első éjszaka, de az ítéletidő egész nap tovább tartott. Le sem húnytuk a szemünket, folytattuk a küzdelmet. A második éjszaka csendesedett a tenger, de a harc tovább folyt. Végül is két nap és két éjszaka után kormány nélkül sikerült eljutni a liszaboni ki. kötőbe. Ogy gondolom, az elsüllyedéshez, az elpusztuláshoz akkor álltam a legközelebb. Egyik tengerész, másik majdnem Talán a kudarcok közül a legnehezebb kiválasztani a legnagyobbat. Akad belőle bőven minden ember életében. De ha már be kell ismerni, hogy valami nem Sikerült az életemben, ilyen kudarcnak tartom azt, hogy két fiamat nem sikerült meggyőzni, hogy ne menjenek tengerésznek. Anynyit beszéltem nekik a nehézségekről, a kemény szolgálatról, a súlyos magányról, a honvágyról... De minden hiába volt. Ma már úgy tűnik, hogy minél jobban rémítget tem őket, annál nagyobb kedvet kaptak a tengerészélethez. Kisebbik fiam kadett és első nagyobb útján épp ma érkezik japánba. Nagyobbik fiamnak gyenge a látása, s ezért nem szolgálhat hajón. De hogy mégis neki legyen igaza, egy tengerészeti válla latnál közgazdász ... Hat éve szárazföldi tengerész. Az apa számára nagy kudarc ez, noha ezzel nem mindig ért egyet bennem a tengerész. Különös szórakozás Hatvanhét éves vagyok, vagyis nyugdíjas. Nem kell dolgoznom. Kertészkedhetnék, horgászhatnék, sétálgathat nék naphosszat ... de én in kább dolgozom — szórakozásból. Az Átlantska plovidba vállalatnál tiszteletdíjas taná csos vagyok. Elég nagy az ismeretségem szerte a világon, így könnyebben szerzek szállítmányt vállalatunk hajói nak .. Egy kapitány öreg korára sok mindent megtanul. Ért többek között a 'kereskedelemhez, tud négy öthat nyelven beszélni, és délelőttönként elszórakozik, eltárgyalgat a kereskedelmi partnerekkel. Épp az előbb beszéltem meg Prágával egy rakomány ipari berendezés szállítását Afrikába. Nyílik az ajtó, s a titkárnő telefonhoz hívja a kapitányt. Valami latin-amerikai szállítmányt kell megtárgyalnia. Mosolyogva nyújt kezet: — No látja, kell ennél jobb szórakozás egy nyugdíjas kapitánynak? SZŰCS BÉLA JOGI TANÁCSADÓ Rendelet a munkaidő csökkentéséről, a munka és az üzemeltetés menetének szabályozásáról Rendelet a munkaidő csökkentéséről, a munka és az üzemeltetés menetének szabályozásáréi Az Állami Tervbizottság, az Állami PénzUgyi Ar- és Bérbizottsággal, valamint a Szakszervezetek Központi Tanácsával egyetértésben a heti munkaidő csökkentésével, a munka és az üzemeltetés menetének szabályozásával kapcsolatban a következő alapelveket hirdette ki 1986. augusztus 5-1 hatállyal. ALAPELVEK Azokban az üzemekben és szervezetekben, ahol egyelőre továbbra ls érvényben marad a 48 órás heti munkaidő, a munkamenetet éš az üzemeltetést megszervezhetik úgy, hogy a dolgozóknak négy hét alatt egy szabad napjuk legyen. A bányászatban, a kohászatban, a nehéz- és a vegyiparban, valamint a háromműszakos ipari termelésben a munkaidőt heti 42 órára csökkenthetik és négy bét alatt 3 szabad napot engedélyezhetnek. A kétmiiszakos ipari termelésben a munkaidőt fokozatosan heti 43 órára csökkenthetik és négy bét alatt 3 szabad napot nyújthatnak a dolgozóknak. Más jellegű munkahelyeken a heti munkaidőt 44 órára csökkenthetik és négy hét alatt két szabad napot rendszeresltbetnek. Az említett rendelkezések nem vonatkoznak azokra a munkahelyekre, ahol a munkaidő más rendelkezések alapján rövidebb. A fentebb említett eseteknél négy hét alatt több szabad napot csak a legfontosabb és a fővárosi építkezéseken, valamint az olyan építkezési, szerelési, födtani kutatási munkáknál és erdei kitermelésnél rendszeresíthetnek, ahol a dolgozók zöme távol él családjától. Kz a kivétel engedélyezhető még az olyan jellegű munkahelyeken, ahol a inunka jellege nem engedi meg elosztását a hét minden napjára. Az említett alapelvektől további eltérés engedélyezhető ott, ahol azt a munka jellege, az üzemeltetés feltételei indokolttá teszik. Igy pl. a mezőgazdasági növénytermesztésben, az erdei kitermelésben, az építőiparban stb. Ezekben a munkaágazatokban négy hétnél hosszabb munkaidőkeret állapítható meg (eltérő télen és a többi évszakban). Csökkentett munkaidőt és az említett módon szabályozott mun kamenetet csak teljes szervezeti egységekben (vállalatokban, üze mekben, üzemegységekben) lehet bevezetni. Az egyes munkahelyeken külön nem. A csökkenteit munkaidőt (szabályozott munkamenetet) az egyes vállalatok és szervezetek a fölérendelt szervük és az illetékes szakszervezeti szerv jóváhagyása alapján vezetik be. {A nemzeti bizottságok által irányított üzemek a KNB jóváhagyása alapján.) Ez a lépis a megfelelő feltételektől tügg. A KEDVEZMÉNYEK GAZDASÁGI FELTÉTELEI Az említett munkaidő csökken tés és szabályozás rendszeresítése csak ott lehetséges, ahol a vál lalatok és szervezetek az állami terv feladatait önerejükből és forrásaikból meg tudják valósitanl a termelés minőségének romlása nélkül, illetve a iakosság ellátásának zavartalan biztosítása mellett. Nem igényelhetnek több munkaerőt, nagyobb béralapot, több beruházást, több villany-energiát, szállítási eszközt és gazdasági eredményeik nem lehetnek rosszabbak. A munkaidő csökkenését a termelés és a szolgáltatások jobb műszaki megszervezésével kell elérni. Túlóra erre a célra nem engedélyezhető, sőt, ennek megszüntetése, Illetve korlátozása a munkaidő csökkentésének és szabályozásának egyik feltétele. A MUNKA ES AZ ÜZEMELTETÉS MENETE A dolgozók érdekében elvben be kell tartani a nyolcórás műsza kot. Rövidebb műszakot csak ott vezethetnek be, ahol azt egészségügyi okok teszik indokolttá, vagy ahol egyéb komoly okok elkerülhetetlenül megkívánják a hat napos üzemeltetést, a dolgozók ciklikus váltása nélkül. Nem engedélyezhető a műszak meghosszabbítása hétfőn és pénteken. Amennyiben ez a szabad nap bevezetéséhez szükséges, ajánlatos a munkaidőt a nem teljes munkaidejű szombati napokoa meghosszabbítani. Az említett könnyítések a termelésben nem járhatnak az állóalapok rosszabb kihasználásával. Rendszeresíteni kell a kétműszakos termelést és ahol ez gazdasági szempontból célszerű, a báromműszakos termelést. A szolgáltatások zavartalanságát a dolgozók megfelelő váltásával kell biztosítani. A Tt 1966/62 sz. hirdetmény sza bályozza a munkaidő csökkenésével kapcsolatos villanyáramfogyasztást és a közlekedés meg terhelésével összefüggő kérdéseket is. Az Illetékes központi hivatalok a munkaidő csökkentése ás sza bályozása után állandóan kötelesek ellenőrizni, hogy az üzemek és a szervezetek betartják-e a megszabott feltételeket és indokolt esetben elrendelhetik az eredeti munkahétre való visszatérést. A szabad napokat lehetőleg úgy kell rendszeresíteni, hogy azok a hónap páros heteire eső szombatok legyenek. Kivételeket a termelésben és a megszakítás nélkOfl üzemeltetésű munkahelyeken engedélyezhetnek. A központi hivatalokban és a nemzeti bizottságokon csak a kormány döntése alapján csökkenthetik az eddigi 46 órás munkahetet. DR. FÖLDES |ÖZSEE Sebastian látogatása Pavel nem tudta, hány napot és éjt töltött a „zenedobozban". Még étkezés szerint sem tudta meghatározni az idő múlását. Reggeli, ebéd, vacsora nem létezett; szabálytalan időközökben hoztak neki enni. Az étel is egyhangú volt, mint a zene. Pavel a fogságban lesoványodott. Torzonborz szakáll lepte be arcát. A reggeli tornának sem volt már értelme, hisz itt nincsenek reggelek, sem nappalok, sem éjszakák. Egyszer elhallgatott a zene. Hihetetlen csend lett, hogy Pavel még a szívverését is hallotta. Aztán orosz beszéd ütötte meg a fülét. Lassan ráeszmélt, hogy a falakba épített hangszórókból magnetofonról hallja vallatását. „Van anyja?" Jgen". „Szereti?" „Igen" ... Alig ismerte fel a saját hangját. Mit akar ez jelenteni? Miért ismétlik vallomását? Azt akarják vele jelezni: kár a gőzért, lebuktál, neked már befellegzett? Pillantása véletlenül az ajtóra esett, amikor az nesztelenül kinyílt. Sebastian lépett be. Vizslaszemmel fürkészgette Pavelt. Egészségtől kicsattanó, pirospozsgás arcán elégedettség tükröződött: olyannak találta Pavelt, amilyennek látni akarta. — Nos, hogy vagyunk? — kérdezte leereszkedően. — Hányadika van ma? — nyögte ki nehezen Pavel, aki a hosszú idő alatt elszokott a beszédtől, s most a torka is kiszáradt. — Lényegtelen — válaszolta Sebastian. — Már öt napja van itt. Pavel nem akart hinni a fülének. Lehetséges volna, hogy végtelennek tűnő szenvedése ily rövid ideje tartana ... Hirtelen harag fogta el s elvesztette önuralmát: — Miért tartanak itt? Mit tettem én maguknak? — üvöltötte. Sebastian csak a fejét csóválta. — Ne ordítson rám. Különben elmehetek. Kérem, válaszoljon: Miért nem kívánja megmondani, hogy ismert Mihail Zorokovot? Pavel úgy érezte, mintha Sebastian nem volna olyan hűvös, inkább leereszkedőnek tűnt. A kérdés visszaadta lelki egyensúlyát. Ha kémelhárítönak vagy felderítőnek tartják, nem tesznek fel ilyen ostoba kérdést. Ha viszont bevallaná, hogy ismeri Zarokovot, saját halálos ítéletét írná alá. Ezek itt nem olyan érzelgősek. Tehát az a helyzet, hogy gyanúsítják ugyan, de kételyeik vannak. — Nem ismerem az illetőt és sohasem ismertem — válaszolta Pavel. — Hát jó. Elüldögélhetek még egy kicsit, hátha közben eszébe jut — mondta Sebastian, most már valamivel engedékenyebben. Beszéljünk másról. Sebastian )eült a polcra. — fól emlékezetébe véste azt a helyet, ahonnan a talaj- és vízmintát hozta? , — Ha akarja, egész pontosan leírhatom — válaszolta Pavel. — Hallgatom ... — Hát így kell oda utazni. .. Pavel mindent részletesen elmondott, közben igyekezett palástolni, hogy a kérdés felizgatta képzeletét. Bizonyára nem jegyzőkönyvbe kellenek ezek a helyrajzi adatok ... Sebastian végighallgatta Pavelt, aztán noteszában lerajzoltatta vele az állomást és környékét, s körrel jelöltette meg azt a helyet, ahonnan a minták származnak. Sebastian távozásakor az ajtóból még visszaszólt: — Szóval nem ismeri Mihail Zarokovot? — Mondtam, hogy nem. — Pedig ő beszámolt magáról. Pavel vállat vont. Az ajtó nesztelenül bezárult. Abban a pillanatban újra felhangzott a gyászinduló. A „zenedoboz" lakója elgondolkozott. Tényleg olyan fontos személyiség lenne ezeknek a szemében, hogy leleplezése végett képesek ellenőriztetni a minták valódiságát? Ha újabb mintákhoz jutnak, akkor neki tényleg befellegzett. Ezek már valódiak lesznek, nem laboratóriumban preparáltak. Alik Becsületes neve Albert Nyikolajevics Sztupin volt, de szégyellte vezetéknevét, ezért nemigen használta. Nyugodtan szólíthatták volna Albert Nylkolajevicsnak is, hisz elmúlt huszonhét éves, de barátai és ismerősei röviden csak Aliknak hívták. Apja a háború második napján bevonult, és 1942-ben Sztálingrádnál elesett. Szűkösen éltek. Anyja gép- és gyorslrónői állást vállalt. A háború után valamilyen főigazgatóságra került tisztviselőnőnek. Vett egy használt Írógépet, és szabad idejében otthon írók kéziratainak másolásával mellékesen keresett. Alik elolvasta a kéziratokat, s hirtelen az a gondolata támadt, hogy 6 írónak született. Jól tanult; a középiskolában tanárai a humántárgyakban tehetségesnek tartották. Érettségi után a Moszkvai Állami Egyetem újságírói karára jelentkezett. A felvételi vizsgát letette, mégsem vették fel, mert nem szerezte meg a szükséges pontokat. Társának rábeszélésére beiratkozott a Pedagógiai Főiskolára, mert ide könnyebb volt bejutni.,. Oj barátai körében hamarosan elzüllött. Egyik társuk lakásán rendszeresen zsúroztak. Persze ehhez mindenkinek hozzá kellett járulnia. Aliknak pénz kellett. Anyja tudta nélkül eladta bélyeggyüjteményét a Kuznyeckij sugárúton egy szélhámosnak, aki, bár becsapta őt, mégis adott érte háromezer rubelt. Alik csakhamar túlnézett barátain. Ráébredt zsenialitására, s mindenkit primitívnek nézett. Elkezdett komolyan udvarolni egy magányos nőnek. A pénz persze gyorsan elfogyott. Egy ismerőse aztán összehozta Alikot olyan emberekkel, akik „a semmiből is pénzt tudnak csinálni". Alik postabélyegekkel kezdte, aztán különféle szenynyes üzletekbe bocsátkozott. A IV. évfolyamot be sem fejezte, egyszerűen otthagyta a főiskolát. A házkezelőségen úgy tudták, szabad foglalkozású fordító egy kiadónál. Anyjává) viszont elhitette, hogy az Inturiszt angol tolmácsnak szerződtette, ezért egy évre félbeszakította tanulmányait. Alikon elhatalmasodott a kapzsiság, a gyors meggazdagodás vágya. Mind nagyobb fába vágta fejszéjét, ékkövekkel üzérkedett, míg egy szép napon el nem csúszott... . jFOLYTATfUK) 1987. II. 3.