Új Szó, 1967. február (20. évfolyam, 32-59. szám)

1967-02-25 / 56. szám, szombat

icista kezefején ott a he­Jisztoly hányta szikrák ezer­onia, ruhája a hajógyári mi­stéktől lett élénkpiros. Voná­mélyen bevésődött az évtize­íotó munka nyoma. állunk a hajógyári mólón, atszik a szerelőcsarnok sok alapácsának muzsikája. A fé­folyam-tengerjáró fedélze­szerelők éppen a horgony šn igazítanak valamit. Mesz­a készítik fel a hajót, amely nár néhány hét múlva a Fe­tiger vagy a Volga hullámait 3achorecz Ferdinánd, a bri­stő közben évtizedes emléke­z. Azokra a ha­imlékezik, ame­nár tizenöt-tí­éve szántják a vizét. Hszáz egynéhá­§pítettünk ed­mondja. A két­krói szóló elis­oklevelet két eje vette át a Azóta is gyár­már néhány . Hogy hány ernyi hegesz­•atot készített rigád? Azt bi­shéz lenne ösz­íolni. Te jó ég! íiunka ... és élményl 'ökeres komá­:s még tősgyö­>b munkás. Di­>e ís emlegeti, em akármilyen Munkásotthon­alettem. Apám hon gondnoka ígyszólván az jel szívtam ma­a munkásön­Alig tudtam ilig eszméltem ibéri mivoltom­1 naponta hall­a komáromi nistákat. A évek végén, a :as évek elején sról beszélhe­gy komáromi mint arról, tehéz az élet, egyre többet k le a fizetés­ÉS colták Németországba, visszatért a háborúból, 1945-ben a határon ka­pott egy hatalmas pofont, mert a nemzetisége iránt érdeklődő hiva­talnoknak a munkásember egysze­rűségével gyanakvás nélkül meg­mondta, hogy apja, anyja magyarul beszél. Még negyvenötben, rögtön hazatérte után, az orosz katonákkal együtt hozzálátott a térdrerogyott komáromi Duna-híd újjáépítéséhez. — Két hídívet a vízbe rogyasz­tott a német. Ezt a szovjet katonák­kal nem egész két hónap alatt hely­rehoztuk. Az orosz kapitány, amikor meglátta, hogyan dolgozom, olyat vágott a vállamra, majd eltörött a KALAPÁCS PUSKA Öregebb komá­unkásoktól, ha rdem, ismerik e Bachorecz elmosolyodnak. „£n ne is­l?" — mondja. — „A Mun­onban a térdemen lovagol­« aki ilyenkor Bachorecz Nán­jz lnasgyerekre emlékezik Egy öreg hajóépítő még a t ls tudja. armlncnyolcban a régi gyár­eghordó gyerek volt. Az én >an kezdte. Tudja, fiam, mi­unkció" volt ez? A szegecse­iternek a szeghordó gyerek segédje. Akkor még szege­sl készültek a hajók. Kézhez szerszámot, helyére lllesztet­zegecset. Én már akkor lát­ogy jó hajóépítő lesz a gye­yerek" közben felnőtt, eHiur­csontom. És valami olyat mondott, hogy: „Legény vagy a talpadonl" A szovjet tiszt egyszer se kérdezte, milyen nemzetiségű vagyok. Ezerkilencszáznegyvennyolcig Ba­chorecz Ferdinánd csak úgy politi­zált, hogy — dolgozott. Ott volt a hídépítésnél, részt vett a háború­ban megrongált dunai hajók újjáépí­tésében, és 1948 februárjában a gyárudvaron hallgatta Klement Gottwald rádión közvetített beszéd­jét. — Azt már mindenki tudta akkor Komáromban, hogy Prágában össze­ült az üzemi bizottságok képviselői­nek országos értekezlete. És tud­tuk, hogy Beck Pál bácsi, a mi kül­döttünk is ott van. Nem kételked­tünk benne, hogy a város küldötte mire adja szavazatát. Bachorecz Ferdinánd 1948 februárjában látott először felfegy­verzett munkást — milicistát. Ak­kor még csak annyit tudott róluk, hogy puskával, géppisztollyal a ke­zükben mindenütt ott vannak, ahol a tőkések ellenében meg kell véde­ni a gyárat. Később, amikor már nemcsak munkájával, hanem a szó szoros értelmében is politizálhatott, a párt tagjaként a népi milícia ka­tonája lett. Az ötvenes évek elején néhány esztendeig kiemelt szakszervezeti funkcionáriusként dolgozott. A he­gesztőpisztolyt másfajta munkaesz­közzel cserélte fel. — Ez a munkaeszköz nem az író­asztal volt, se a toll és az írógép. Munkatársaim ügyes-bajos dolgai­nak intézése közben a szív bizo­nyult a legfontosabb „munkaeszköz­nek". Jól tudtam, milyen ember a hajógyári munkás, ismertem men­talitását, saját tapasztalatból tud­tam, a hegesztő, a kovács hogyan reagál egy-egy jelenségre. Így hát aránylag könnyű dolgom volt ebben a funkcióban. Csakhogy a vér netn válik vízzé. Bachorecz szaki a mindennapos gyűlésezések közepette sem feled­kezett meg a hajógyár szerelőcsar­nokának muzsikájáról, a köszörű­gépek sikolyáról, a légkalapácsok zörejéről, a hegesztő készülékek villódzásáról. Letelt a megbízatási ideje, és ő szívesen visszatért a munkatársak közé. Furcsán kelle­mes érzés volt, amikor a hosszú tá­vollét után újra fejére tette a he­gesztősisakot és az elektróddal elő­ször hozzáért a hajótesthez. Kelle­mes bizsergés áradt szét testében, amikor újra érezte, hogy munkája nyomán kézzelfogható érték — új hajó — születik. Bachorecz Ferdinánd, a kiváló mi­licista ma egy huszonkét tagú he­gesztőbrigád vezetője. A kollektíva legtöbb tagja már egy évtizede ugyanazon a munkahelyen dolgozik, így a bonyolult munkát — nem mindennapi feladat a vastag, a ten­ger hullámzásának is ellenálló le­mez összehegesztése — csaknem va­lamennyien könnyűszerrel, de igen nagy felelősségtudattal végzik. — Az én partimnak csak egyet­len dolog okoz gondot, keserűséget — szólt a brigádvezető. — Ha nincs munka, ha anyaghiány vagy valami más ok miatt tétlenül kell állnunk, valamennyien rosszkedvűek va­gyunk. A brigád mostanában általában Jókedvű. Van hajóépítő anyag elég. De ha véletlenül mégsincs? — Akkor csak rövid ideig nincs — mondja az egyik hegesztő a par­tiból. — Itt van Bachorecz szaki, 6 megfelelő helyen rávág az asztalra! — Mert dolgozni az — akárcsak a huszonkét tagú munkacsoport bár­melyik tagja — nagyon szeret. A napi munka után a gyári mi­lícia parancsnoka néha gyakorlatra hívja a brigádvezetőt és társalt. Ilyenkor a kérges kezű munkások kalapács, hegesztőpisztoly vagy franciakulcs helyett fegyvert fog­nak a kezükbe. Mert valamennyiüknek szívükhez nőtt a gyár, ahol 1948 februárja óta annyi csodálatosan szép úszó palotát építettek. TÓTH MIHALV U rkutyák a kozmikus la b oratóriumban A múlt év márciusában rendkívül bonyolult ki sérletet valósítottak meg a szovjet űrkutatók: Két négylábú űrutast, a Vetyerok és Ugoljok nevű ku tyákat röpítették az űrbe, hogy ott különféle vizsgálatokat végezzenek velük. Az űrkutyák hu­szonkét napos kozmikus utazás után egészsége­sen földet értek. Milyen célt szolgált a kutyák ily hosszú űruta­zása? A hosszabb ideig tartó űrutazásokat és a velük járó mind bonyolultabb feladatok megoldását az űrutazás valóságos körülményeinek megfelelő, alapos orvosi-biológiai vizsgálatoknak kell meg­előzniük. Nagy horderejű probléma például annak felderítése, hogyan reagál a szervezet a tartós súlytalanság állapotára, valamint a kozmikus su­gárzásra. Ezeket a problémákat vizsgálták a két kutya űrutazása során is. Ilyen kísérletekkel álla­pítják meg a többi között, milyen intézkedéseket kell tenni, hogy növeljék a szervezet ellenálló képességét a kozmikus repülés különleges körül­ményei között, hogyan kell módosítani az űrhajót a magasba vivő hordozórakéta gyorsulását, hogy ez ne károsítsa meg az ember szervezetét stb. KÉRDÉSEINK: 1 Melyik kozmikus laboratóriumban repült a két • kntya? <2 Melyik mesterséges égitest fedélzetén ntazott az első négylábú lény és hogyan hívták? 3 Kutyákon kívül milyen más állatok végeztek • már űrutazást? • A megfejtések a szelvények nélkül ér­vénytelenek! • Eddig több meg­fejtés érkezett be egyenként is, ezeket szintén tekintetbe vesszük. Palackposta Vagyis ... hullámzó tenger szintjén lezárt pa­lackban himbálózó üze­net. Olykor csupán szá­zadok múltán fut el a rendeltetési helyére. Ha­zánkban nem található. Azaz mégis! Létezik ná­lunk ts üveg alatt továb­bított üzenet, csak éppen nem himbálódzik. A ten­gerhez ls csupán annyi a köze, amennyiben ten­gernyi mérget, bosszúsá­got és fölösleges szalad­gálást okoz. Kedvenc üzenetek: Lel­tározunkI Aruvétell El­mentem az orvoshoz! Ma szabászati nap van, fe­leket nem fogadunkI En magam — bevallom — tisztelettel viseltetem a leltározást Jelző cédu­la iránt. Mert ugyebár — vitathatatlan — ,/endnek muszáj lenni'. Legfeljebb annyi a hozzászólásom, ha valamivel nagyobb rend lenne olyan üzlet­ben, ritkábban lenne szükség leltározásra. Azt is megértem, hogy — előfordulhat, valaki rosszul lesz a munkahe­lyén. Egyedül tartózko­dik ott, kiragasztja hát a cédulát és elszalad az orvoshoz. Mivelhogy a szervezetben ts rendnek kell lenni. Ep testben, ép lélek! Világos! Az áruvételt folyamat is lényeges. Hogy ne lé­tesüljön fennakadás a közszolgáltatásban, jLeg­feljebb olyankor, amikor árut vételeznek.) Vajon hogyan csinálták ezt azok a ravasz kapitalis­ták? Árut vételeztek és közben meg is gazdagod­tak? JÓ lenne utánanéz­ni! Különösen ünnepi csúcsforgalor- 'dején ... Am — bevallom — megmozdul helyén a nem létező epekövem, ami­kor olyasmit üzennek ne­kem üvegen keresztül, hogy — ma szabászati nap van, feleket nem jo­nádunkI Hát igent Nehéz ezek között az üzenetek kö­zött eligazodni. Vagy legalább megóvni tárgyi­lagosságunkat. Minden­re „blazírt pofa esetre én mindent elköve­tek ... igyekszem kellő megértést tanúsítani. Bi­zonyságul szolgáljon né­hány javaslatom. Kenyeresbolt: Ma, da­gasztás miatt zárva! TV-képernyő: Felját­szás miatt műsorszünet! Ötös villamos a Man­derla előtti keresztező­désen. Cédula a vezető­fülke fölött: Elmentem az orvoshozI Kórház: Ma operációs nap van, feleket nem fo­gadunk! Tűzoltóság: Csővétele­zés miatt zárval Es így tovább. Hely­szűke miatt befejezem, Illetve kiakasztom a cé­dulát: Gondolkodom, ne zavarjanak1 << Bocsánat, pontosan tu­dom, hogy ez a kifejezés a magyar nyelv törvényét szerint nem szabályos, de nem lehet semmi más­sal helyettesíteni. Fapofa, közönyös, unott... nem ugyanaz. A .filazírt pofa' ott ül (vagy áll] valamelyik postaablak (íróasztal, el­árusítópult) mögött ren­delkezésemre s.. (rendel­kezésünkre). Küldetésé­nek eleget ts tesz — csak éppen láthatólag unja az életemet. (Eletünket.) Semmiesetre sem idő­sebb 25 évnél, és nem if­jabb 18-nál. Ugyanis — tizennyolcon alul még vannak ülúziól, még tud lelkesedni, huszonötön felül pedig már inkább „ideges" jelző illik rá. Mivel ekkor már több­nyire várja otthonában egy-két gyerek, esetleg a második műszak. Vagy nem várja senki, és ez ts ok az idegeskedésre. A blazírt pofa többnyi­re nőnemű. Tapasztala­taim szerint csak ijjú és szép nők fordulnak a postaablak (íróasztal, el­árúsítópult) mögött sora­kozó idősebb korosztály felé ezzel a megnevezhe­tetlen kifejezéssel. Arcu­kon nincs mosoly, lelkük­ben nincs derű, vagy ha mégis ... mindkettőt egé­szen más alkalomra tá­rolják. Gyakran töröm a fejem, hogy egy Ijjú lény mitől olyan blazírt? Es főleg mért Unja úgy az életemet? (Életedet?) A társa, akivel munkaidő alatt eltölti idejét, felté­telezhetően szintén a bla­zírtak szektájához tar­tozik, különben noszogat­nák egymást! Gyerünk, gyerünk... — monda­nák — már várakoznak ránk. Es miből merítik — láthatólag szent meg­győződésüket — hogy van aki blazírt, és van aki.., sorakozik? No de — és ez éltesse benned ts a reményt ked­ves idősebb korosztály — az idő vasjoga a blazirt­ságot is kikezdi egyszer. Nincs menekvést Elfő a nap, amikor a mai bla­zírtok is odakényszerül­nek a postaablak (íróasz­tal, elárusítópult) innen­ső oldalára... A kör be­zárul! Ezt nem tudom, ki mondta, nem ts lénye­ges. Fontos, hogy elkö­vetkezik. Bár ... megle­het, hogy akkor mind­azok. akikhez ez az írás szól, már régen nem lesz­nek blazírtak, na, de hát az intés nár az utódaik­ra is- vonatko-'k ... DÁVID TERÉZ KOPÖCS TIBOR rajzai

Next

/
Thumbnails
Contents