Új Szó, 1967. február (20. évfolyam, 32-59. szám)

1967-02-23 / 54. szám, csütörtök

AZ EGÉSZ VILÁGÉRT SEM.„ Z

árszámadó közgyűlés volt Sókszelöcén. Es nem akármilyen. A szövetkezet másfél évtizedet születésnap f át ünnepelték ebben a közel négyezer lakosú községben. A galántai járás nagy szövetkezetet közé sorolhat,

S az itteni közös — csaknem négyezer hektár, jól termő földje van. Még a kis óvodások ts eljöttek, hogy kedves műsorukkal örömkönnyet csaljanak a felnőttek szemébe. Utána — jó szokás szerint — együtt vacsoráznak a szövetkezeti tagok, a vezetők, a zsigárdt meg a peredl vendégek, a magyarországi MARTI TSZ képviselői és a megbízotti hivatalból, a kerületről, a járásról néhány ismerős. Iddogálás közben jó hangulat kerekedett, s jókedvűen nótázgattunk. Itt Ismerkedtem meg a hetvenéves Mltlik Kornél bácsival. Különös természetű ember. Abból a fajtából való, akinek szinte szívéhez nőtt a föld, a vagyon. Nem is egykönnyen vált meg öt hektár földjétől. 0 volt a faluban az utolsó. Nem mint gazda, hanem mint szövetkezeti tag. Pedig hányan kérték őt, föjjön a közösbe. Ilyenkor mindig volt kifogása, kitérő válasza. — Nem adom én az öt hektár földemet meg a két lovamat a világért sem ... Rám nem hagyott az apám egy barázdát sem. Ami van, ez az eszem és két kezem munkája. Cokat kellett küszködnie, ^ dolgoznia, míg lassanként összefőtt az öt hektár. Es mégis, ha elnézem derűs arcát, korát meghazudtoló friss mozgását, sztnte hihetetlen, hogy hét évtized nyomja a vállát. Hat esztendeje, hogy mégis meggondolta. Hogyan ízlik a közös? — Jó nekem most is, meg réí,en sem volt rossz. Sokat dolgoztam, igaz, de azért nem nélkülöztem. Megfogtam a pénzt, ahogy csak tudtam. Egy-egy őszön hússzor, huszonötször is megtettem az utat Nyitrára kocsiháton. Vittem a zöldséget, káposztát, hagymát. Mindig azt, ami kelendő volt. A pénzt gyűjtögettem. Nem kocsmáztam el, pedig szeretem a jó bort. Módjával, mértékletesen azt ls megtehette az ember. Felemeli a borospoharat, a hazai termés leve szépen csillog benne. — Egészségünkre! — mondja, — aztán elbeszéli, hogyan járt a múltkor... Kaptunk a magyar barátainktól egy demizsonnal. Egyik vezetőségi gyűlés után (merthogy annak is tagja vagyok) azt mondja Karcsi, az elnök: Kóstoljuk csak meg, jobb-e, mtnt a mienk. Kóstolgattuk, s mivel ízlett, addig kóstolgattuk, míg csak volt belőle. Jól éreztük magunkat... Másnap reggel zúgott a fejem. Mi ez? Eletemben sohasem éreztem ilyet. Kutatni kezdtem a kredencben, mert úgy tudtam, hogy ott tartja az asszony a tablettákat. Csodálkozott is, mit matatok annyit a kredencben. Jól tudta, hogy én orvosnál nem jártam soha, az én számban még aszpirin sem volt, meg Algena sem, de most bevettem. Igaz, nem segített... Kénes volt a bor, azért fájt a fejem. Aztán hozzátette: óvatosan írjam meg, a magyarországi vendégek restellnék a dolgot. Inkább elmond valami mást. Régebben nem tette, de mostanában kílár a meccsre. — Tudja, Kornél a keresztnevem, és mindig azt hittem, nekem kiáltanak, ha szögletet rúgnak. Most már nálunk is így mondják. Megtanulták a televíztóból ...Jó dolog is ez! Mert nézem ám, az újságot ls szeretem. Amióta az Űj Szó megjelent, azóta járatom. Ha az ember olvas, sokat tud a világ folyásáról, meg az itthoni dolgokról ts. Dágyújt egy cigarettára. Az^ tán most ad választ egy korábbi kérdésemre, miért kérette oly soká magát, miért nem akart tagja lenni ennek a jól menő, mtlliomos szövetkezetnek. — Tudtam, hogy erőszakkal úgysem kényszeríthetnek bele. Nekem jó volt úgy ts. Az én földemen is megtermett a búza. Az ólamban meg hízott a disznó. Kötelességemet mindig teljesítettem. Jut alomüdülési is azért kaptam. Kétszer ts voltam a Tátrában ... Végül is rájöttem: meg kell értenem az idők szavát. Meg hogy őszinte legyek: nyomtak már az évek is. Döntöttem hát... — S nem bánta meg? — Dolgoznom most is kell. Kétszáz napom volt tavaly is a közösben. Csak a gond, az más. Fele annyi sincs. Azelőtt gazda, pénztáros, raktáros, meg minden voltam egy személyben. A szövetkezetben másképpen van. Könnyebben élek. Havonta több mint ezer koronát keresek. Aztán prémium ls van nálunk, meg szabadságpénz. Az ts kijár, mtnt az Iparban dolgozóknak. Most osztják azt is. Mindenki aszerint kap, hány hét szabadsága van, és mennyit keresett tavaly. Ennek az átlagát kapjuk. Még nem tudom, mennyi lesz az egész, de azt tudom, hogy három hét szabadságra vagyok jogosult. O

reg napjaira M illik bácsi is megértette az idők szavát. Nem volt ő ellensége a közösnek, meg az újnak sem. Csak AUTÓ FAROL a dunaszerdahelyi vendéglő elé. Sipkás ember száll ki belőle. — Sőki Béla — mondja, aztán hozzáteszi — a CSEMADOK cséfai elnöke ... — Abból ls meg lehet élni? — Nem — nevet a javakoraÓHAJ. beli ember —, ács és kőműves vagyok a szövetkezetben. Most disznószállást építünk. — Hány sertést hizlalnak a szövetkezetben? — Egyet seml A mi szövetkezetünk malacnevelésre épít disznőszállást. Szakosítanunk kell. A malac kilónként 22 koronát ér ... Aztán a marhából pénzelünk. — Hogyan? -- A Jó tehén havonta 600— 700 koronát jövedelmez. — De a takarmány? — Ezen ls segítettünk. 500 koronát fizetünk egy-egy kilőtt két kezével összekuporgatott vagyonkáját védelmezte csökönyösen. De most már más. Ő is milliomos lett a sókszelőceí gazdag szövetkezetben. Amikor Kubis Imre mérnök a beszámolóját tartotta, ő ts ott ült a művelődési otthonban. Meg is jegyezte: — JÓ gazda voltam én is. Azért ötszázötven mázsa cukorrépát, meg 32 mázsa búzát mégsem tudtam kihozni a föld hektárjából. Ami nem sikerült akkor, valóság most. Es büszke, hogy ő ts részese annak, hogy ebben a szövetkezetben egy millió korona kell minden hónapban a tagok díjazására. Ez érthető, hiszen egy-egy tag átlagos havi keresete 1300—1400 korona. Ha pedig a természetbenit és a prémiumot is belevesszük, egy-két száz koronával felszökken ez az összeg. Lelkes Gyula sertésetető havonta átlagban megkereste a 2000 koronát, de most még nagy összeg jut neki a prémiumból is. A múlt esztendő jó eredményeiért 1 millió 300 ezer koronát osztottak ki prémiumokra, 500 ezer korona pedig a szabadságpénz. — Nem is panaszkodhat nálunk senki — mondja. — Azért nem is vitáztak az emberek a gyűlésen. Hiszen hallotta, mit mondott Asztalos elvtárs, a járási párttitkár. Hogy mi vagyunk a nagyok között a legjobbak a járásban. Még példát is említett, hogy Szereden a nikkelgyáriak sem keresnek többet, mint mi. Polák Pálnak, a hartiak elnökének (országgyűlési képviselői is tetszett, milyen jól gazdálkodtunk. Tanulnak ls tőlünk, mi meg tőlük. Ami ott jó, azt mi is úgy csináljuk, ami meg nálunk jobb azt ők „nézik el". Több éve barátkoznak velük. Tamáskovlcs Károly elnökünk (ö is képviselő) többször ellátogat a hartiak elnökéhez, aztán a tagság közül is átmennek hozzájuk . . . J

Ó /ól éreztük magunkat Sókszelöcén. Mitlik bácsin kívül sok Ismerőst leltem. Énekelgettünk, szórakoztunk, beszélgettünk. Kornél bácsi is rárágyújtott fiatalkori nótáira. Boldogan gondol vissza fiatalságára, de azért érzi, boldog, derűs időket él öreg napjaira. Búcsúzáskor meg is jegyezte: Nekem mindig jól ment, de most azt mondom: Az egész világért sem adnám a szövetkezetet." MÉRY FERENC Tüzelésre alkalmas fahulladékot (bükk) szabadon, vagontételekben is szállít a BUČINA n. v. Zvolen. Pontos felvilágosítást ad a BUČINA n. p. ZVOLEN értékesítő osztálya. ÚF-090 Sokoldalú együttműködés MEGÁLLAPODÁS az Ivánkái Baromfitenyésztési Kísérleti Intézet és a Gödöllői Kisállattenyésztési Kutatóintézet 1967-e* évi együttműködéséről. Mivel az 1965-ben kötött megállapodás j6 eredményeket hozott mindkét intézet részére, a tudományos együttműködési egyezményt — a többi közt 90—90 napos szakembercserére — űjból megkötjük... Ennyi a jegyzőkönyvből és az előzményekről. A továbbiakról Dr. Petőházy Gábor és Jozef Groőb docens a gödöllői, illetve az ivánkai kutatóintézet igazgatói mondtak egyet-mást. A három év előtti csehszlovák—magyar hivatalos tárgyalások több szempontból csak az eeyüttműködés kezdetét jelentették. A tanácskozás eredményeként gyümölcsöző kapcsolat alakult ki a két intézet között. 1965 novemberében az intézet vezetői megállapodtak abban, hogy a tudományos munkatársak kölcsönösen 90— 90 napot töltenek uz intézetekben, s ott kicserélik tapasztalataikat. Amellett, hogy az első évben a kutatóintézetek dolgozói megismerkedtek egymással és az intézetekkel, jelentős munkát ls végeztek. Ezek közül a legfontosabb a baromfitakarmányozással kapcsolatos tapasztalatcsere. Gödöllőn például hároméves kutatás eredményeként megállapították, hogy nem szabad a baromfieleséget magas hőfokon darálni, mert a vitaminok egy része elpusztul. Ezért jobb a szemes eleség, mint a lisztes. A lisztes tápanyagok használata esetén s baromflelhullás 18 százalékot, a másik esetében viszont csak 11 százalékos, s emellett mé~ 6 grammal kevesebb kell egy tojás kitermeléséhez. A gödöllőiek elsősorban a csehszlovák vitaminos takarmánykísérletekkel elért eredmények iránt érdeklődtek. Hosszabb kutatás után meghatározták azokat a vitaminokat, amelyek a gazdaságos takarmányozáshoz szükségesek. Az 1966-os év a szélesebb körű együttműködés előkészítésével telt el. Lehetőség nyílt annak megállapítására, hogy milyen területen folytassák tóvább a kísérleteket. Ogy határoztak, hogy az ivánkai tudományos dolgozók az élettani kérdésekkel foglalkoznak majd behatóan. Gödöllőn viszont genetikai, nemesítés! és technológiai vonalon folytatnak kísérleteket. Gödöllőn már eddig is több kiváló tulajdonságú hibridet tenyésztettek ki. Mivel Magyarországon (ez részben ránk is vonatkozik) a tyúkok nagy részét háztájiban tartják, kitenyésztettek egy olyan fajtát, amely mind a hús — mind a tojáshozam szempontjából elsőrendű. A G. 33 fajta évi hozama 217,8 darab barna héjú tojás, a vágósúlya pedig 2,72 kg. Ezt azt Jelenti, hogy a nálunk ls elterjedt hampshlte és másfa ita tyúkok helyett kevesebb takarmánnyal sokkal több tojást és nagyobb vágósúlyt érhetünk el. A hibrideknek még méter árokpart kaszálásáért. Ha rajtunk múlna, akár Pozsonyig kaszálnánk, mert a teheneken kívül üszőket ls tartunk. Az pedig 7—800 koronát is ad. Igy már értem a vendéglő előtt álldogáló személyautó útját és a gazdáját. — Nincs is anyagi gondunk — kapja el Sóki a tekintetemet. — 250 lakosú falukban 40 embernek van motorkerékpárja és hatnak személyautója. A falu hatvan házából harminc p rtán tévé-antenna is ágaskodik. Sóki sóhajt, a könyökére támaszkodik. — Csakhát ez az élet zsákutcába vezet. — Nem értem ... — Lelkileg ls élni kelll Vagyis a magam 37 éves állapotában nem elégít ki az anyagi jólét... — Hanem? — Jó volna tanulni, főiskolát végezni, mivelhogy a falusi embernek ls Jobban foroghatna az esze... Sőki a sapkáját forgatja ... BALÁZS ÁRPÁD Az egész világgal kapcsolatot teremt a rádiókészülék! A szakképzett eladók sokévi tapasztalata szavatolja, hogy jól választhat az ELEKTRO-RÁDIÓ szaküzletekben. Részletre azonnal megvásárolhatja! Ú F-080 az az előnyük is megvan, hogy a naposcsibéket színük szerint szét lehet választani, mert a jérce barna, a kakas pedig ezüstszínű. Az intézetek egyes osztályai ls állandóan kapcsolatban vannak egymással, és nemcsak a kísérletek végeredményét, hanem a részleteredményeket ls rendszeresen közlik egymássaL Dr. Petőházy Gábor (középen), a gödüllői kutatéintézet Igazgatója Bartalos elvtárssal, a a Dunaszerdahelyi Termelési Igazgatóság főmérnökével és az Ivánkái kutatóintézet egyik vezető mnnkatárs&val. Az együttműködés a külföldi kapcsolatokra ls kiterjed. Megállapodtak abban, hogy melyikük milyen fajta nagyhozamű hibrideket vásárol. Ezek aztán mindkét intézet céljait szolgálják, s így a rendelkezésükre álló pénz nyújtotta lehetőségek megkétszereződnek. Természetesen több vonalom nemes versengés Indult meg a két intézet között, amelyet időnként értékelnek. De részben azt ls az együttműködés eredményeként lehet elkönyvelni, hogy a Jövőben az ivánkai kutatóintézetnek is ugyanúgy lesznek kísérleti telepei, mint a gödöllőieknek. Ez anynyiban jelentős, hogv a kísérlet eredményeit alaposabban meg lehet figyelni a gyakorlatban. A Gödöllői Országos Kisállattenyésztő Kutatóintézet ma máf az Ivánkái testvérintézet révén kapcsolatban áll a dunaszerdahelyi járás mezőgazdasági irányítóival Is. A Kijevi Baromfitenyésztő Világkiállításon a magyar pavilon a leglátogatottabbak egyike volt. A szakemberek megállapították, hogy az 1000 négyzetméteres baromfinevelő és tojóház világviszonylatban, is a legjobbak közé tartozik. A dunaszerdahelyi termelési igazgatóság dolgozói olvastak a magyar kutatóintézet sikereiről, és az lvánkaiakkal együtt ellátogattak a Budapest közelében levő Gödöllőre, hogy ott megtekintsék a korszerű berendezésű tojóházakat. Elnyerte tetszésüket a hűthető és fűthető baromfinevelő. Ezért az illetékes külkereskedelmi vállalatunkhoz fordultak, és 32 tojóház megvételének az engedélyezését kérték. Kérésüket teljesítették, s a közelmúltban már áláírták a szer7ődést. A műanyagból készült tojóházakat a dunatőkési és a Gombai Állami Gazdaságba szállítják. A jövő ősszel már tizenhétben lesznek csibék és tyúkok. A dunaszerdahelyiek ügy döntöttek, hogy nemcsak a tojóházakat, hanem a naposcsibéket ls a Gödöllői Kutatóintézettől vásárolják. Ebben az évben a legkorszerűbb szállító kocsin fokozatosan 100 ezer naposcsibét hoznak majd az új tojóházakba. A kiváló fajta hibridek garantált évi hozama 220 lesz, s így a magyarországi kutatóintézettől vásárolt csibék több mint 20 milliC tojást |elentenek majd közellátásunknak. A KÉT KUTATÓINTÉZET SOKOLDALÚ EGYÜTTMŰKÖDÉSE is igazolja a hasznos gazdasági kapcsolatok fejlődését, amely gyümölcsöző mindkét ország részére. TÖTH DEZSŐ