Új Szó, 1967. február (20. évfolyam, 32-59. szám)

1967-02-22 / 53. szám, szerda

| EG čSZSÉG ÜGYI TANÁCSADÓ | A gyermeknek apja is van Ősidőktől fogva érvényes Igazság, hogy míg az apa sze­mélye bizonytalan, az anyáé biztos. Az ősközösség csoport­házasságában ugyanúgy az anyának kellett végigszenved­nie a terhesség, a szülés, a szoptatás és a gyermekgondozás nehézségeit, mint évezredekkei később, a társadalmi fejlődés különböző fokain. A modarn társadalom törvénye azonban megköveteli, hogy gyermekével szemben az apa is teljesítse minden kötelességét. A FÉRFI FELELŐSSÉGE A gyermeknemzéshez nem kell tudás és gyakorlottság, a legtöbb nem kívánt terhesség Inkább tapasztalatlanság foly­tán jön létre. A férfi és a nő ivarszervei a nemi érettség ko­rában, tehát nagyon sok eset­ben még tanulókorban alkalma­sak gyermeknemzésre. Nem áll rendelkezésemre oly statisztika, amelyből kitűnne, hány 14—16 éves fiúnak „sikerült" teherbe ejteni naiv kislányokat vagy ér­telmes asszonyokat. Azt azon­ban elárulják a közzétett szám­adatok, hogy például 1965-ben 158 fiatalkorú, tanuló és diák keresett problémáiból menedé­ket az öngyilkosságban, ezek­ből 25 fiú volt, életüket meg­mentették, 133 leány volt akik­ből csak 127-et mentettek meg. Az indíték a lányoknál nem­csak például a rossz osztályza­tok, hanem sok esetben az, hogy erőszakot alkalmaztak raj­tuk, vagy elcsábították és te­herbe ejtették őket. Ugyanab­ban az esztendőben 8 esetben mutat ki a statisztika oly művi terhessógmegszakítást, amelyet 14 éves életkorig kellett elvé­gezni. A 15—24 éves nők 6510 terhességmegszakításából 2158 esetben hajadon lányoknál vé­gezték el a műtétet, amely sú­lyos beavatkozást jelent a nő szervezetébe. Ugyan mit tudnak erről a fiúk? Iskolákban, műhe­lyekben, orvosi rendelőben és újoncok sorozásánál, sokszor győződhettem meg arról, hogy fogalmuk sincs több esetben a műtét veszélyes voltáról és gyakori következményeiről, s a terhesség megszakításának in­dokoltságát mérlegelő bizott­ságról csak akkor szereznek tudomást, ha már baj van. A felnőtt férfiak társadalma sokat tehetne azért, hogy a gyermekeket visszavezesse A SZERETET ÉS A SZERELEM fogalmainak legnemesebb értel­mezéséhez. Fiú és leány, férfi és nő egymáshoz vonzódása, kö­zeledése, kapcsolatuknak sze­retetté vagy szerelemmé fejlő­dése számtalan kellemes, szép élmény és emlék létrejöttét biz­tosltja az erotika felkorbácsolá­sa nélkül is. Az igazi szerelem a jóérzésű, kultúrált emberek­nél házassággá magasztosul. Kamasz- vagy legénykori ud­varlás, szerelmeskedés, lányos­házba járás vagy lányokkal va­ló szórakozás legyen tudatos módszere a párválasztásnak, ahol a női partner nélkül senki­nek sincs joga dönteni. Az apa idejekorán magyarázza meg fiának, hogy férfiasságát nem azzal mutatja ki legjobban, ha szerelmét vagy véletlen szóra­kozó partnereit szeretkezésre bírja, hanem azzal, hogy kitart mellette, hű marad hozzá pél­dául katonai vagy tanulmányi évei alatt is. Ha pedig úgy lát­ja, nem szereti eléggé, esetleg más nő jobban érdekli, úgy mondjon búcsút neki, hogy kap­csolatukból sem erkölcsi, sem egészségi szempontból ne le­gyen kára a leánynak. A férfi és nő együttélésének HÁZASSÁG, CSALÁD ES GYERMEK AZ ÉRTELME. A párválasztás komoly dolog, a szerelem boldogságán kívül ko­moly megfontolás is keli hoz­zá. Nem lehet titok senki előtt, napjainkban sok házasság úgy jön létre, hogy a fiú „becsület­ből" partnerére, annak szüleire, vagy az úton levő gyermekre való tekintettel veszi el a leányt. Nem csodálkozhatunk, hogy Igen gyakori a fiatalon kötött házasság, vagy azon, hogy a szlovákiai kerületekben 100 házasságra 8—10, a cseh or­szágrészekben pedig 20 válás is jut. 1963 óta Ismét emelkedő irányt mutat a magzatelhajtá­sok száma, 1965-ben csupán Szlovákiában 29 417 esetben ke­rült sor a terhesség művi meg­szakítására. A férfi felelősségét, megfon­toltságát és tudatos családter­vezését feleségével együtt azért is igényeljük, mert a terhesség­megszakítási kérvényekben, amelyeket az illetékes járási bizottságok tárgyalnak, a kérel­mezők legtöbb esetben a meg­született gyermekek nagy szá­mával, az anya egészségi álla­potával (betegségével), a csa­lád lakáshelyzetével, pénzszű­kével, a nő életkorával stb. ér­velnek. Minderre gondolni kell, amikor a házasság előtt vagy a házasságon belül a partnerek együttélésük alapjait fektetik le. A helyzetnek, hangulatnak megfelelő tapintatos megegye­zésre van szükség, de semmi­esetre sem álszemérmes hallga­tásra és véletlenszerűségre. A nők használatára és védelmére bevezetett antikoncepciós ké­szítmények {Antigeszt, Dana) nem azt jelentik, hogy ezeket most már kivétel nélkül minden nő használhatja és a férfi reá háríthatja a fogamzás kocká­zatát és felelősségét. A GYERMEKVÁRÁS KORSZAKA Előfordul, hogy a nő gyerme­ket vár, s első nagy csalódását akkor éli át, mindőn férjén nem az öröm, hanem a bosszúság jeleit látja. A terhesség megsza­kítására sokszor a férj, az anyós, de saját anyja is rábe­szélt. Ily esetben az anya két­ségbeesve vé(li magzatát és csak akkor adja meg magát, ha lát­ja, hogy veszélyben a családi béke. Jönnek a kipróbált házl­és patikaszerek, majd az élet­veszélyes kézieszközök. Van úgy, hogy a zúgműtétet kórház­ban kell befejezni, vagy már be sem kell fejezni, mert az asszony elvérzett. A család társadalmi küldeté se, hogy egészséges gyermekek jól kiépített s védett fészke le­gyen. Minden gyermeknek már magzati élete folyamán kell elő­készíteni szerencsés világrajö­vetelének és egészséges csecse­mőkorának feltételeit. Ez csak úgy képzelhető el, hogy a gyer­mekvárás nem csupán az anya, hanem az apa boldog élményé­vé is válik. A gyermeket váró családban rendkívül fontos a harmonikus együttélés. A férj ebben az időszakban gondoljon vissza az udvarlás hónapjaira és igyekezzék feleségéhez ugyanolyan előzékeny, segítség­rekész, áldozatvállaló lovagként közeledni, mint annak idején. A terhét viselő nő legjobb tá­masza, ha éppen e nehéz idő­szakban mellette áll a férfi, aki­vel közösen adott életet a mag­zatnak. DR. SZÁNTÚ GYÖRGY A CSEMADOK rimaszomba­ti járási titkárságának fűthetetlen, rozoga autó­jában kuporgok. A benzinpari­pa hófödte mezők, dombok közt robog; útszéli fák pőre ágai integetnek, a barázdák fö­lött varjak kárognak. jobb ilyenkor a meleg szobában, Drobka Géza Instruktorral még­MÉHI. — Utunk első állo­másán igencsak elgondolkozta­tó híreket hallunk. A Tornai­jához közel eső községben évek óta „alszik" a kultúrélet. Volt egy tánccsoportjuk, de az is feloszlott. — A jólét az oka, kérem, — mondja a tanító. S csodálkozó pillantásomat látva hozzáteszi: — Jól működik a szövetkezet, az emberek elégedettek, és bi­zonyos tekintetben elkényelme­sedtek ... Az EFSZ valóban gazdag, 20 koronát ér egy munkaegység, és 150 000 koronát osztanak ki prémium címén. A fiatalok problémáját is megoldották. A kertészetben sok fiatal dolgo­zik. Megtalálták számításukat, nem vágyakoznak el a faluból. A szövetkezet már régebben fel­ajánlotta, hogy a CSEMADOK helyi csoportját messzemenően támogatni fogja. De hát: nem kér senki semmit... A falu kö­zepén gyönyörű, új kultúrház áll. — A lakosság vasárnapon­ként társadalmi munkában se­gített a kőműveseknek, — köz­li a HNB titkára. Nagyterem — jól felszerelt színpaddal), ülésterem és öltö­ző van a művelődési otthonban. A gondnok munkaegységért végzi teendőit. A TV képernyő­je elé gyakran leülnek a fiata­lok, de a nagytermet bálon kí­vül semmire sem használják. — Az emberek beérik azzal, hogy a televíziót nézik és a legújabb divat szerint öltözköd­nek, — magyarázza a tanító. — Azt hiszik, már minden tekin­tetben egyenrangúak a váro­siakkal. A kultúrház itt áll a falu kö­zepén, s türelmetlenül várja a szereplőket, nézőket. Lehetsé­ges, hogy a inéhiek csakugyan nem kívánkoznak e falak kö­zé, melyeket saját kezük mun­kájával emeltek, vasárnapjaikat feláldozva? S azokat az Ifjakat, akik betévednek televíziót néz­ni, nem lehetne klubba tömörí­teni? Esetleg úgy kezdhetnék el a dolgot, hogy a látott fil­meket, színdarabokat olykor megvitatnák. Persze, a vitát va­lakinek vezetnie kellene ... A tanító reméli, hogy ebben az évben végre betanulnak egy színdarabot. Ha sikerül — az országos közgyűlés határozatá­ból egyelőre ennyit valósítanak meg a „helyi erők" Méhiben. ABAFALA Balsejtelmek gyö­törnek, mert Abafalán még gaz­dagabb a szövetkezet. Ám itt — hasonló s mégis más légkör fogad. A munkaegység itt 25 koronát ér, a szövetkezet iro­dájában jól látható helyen dí­szes vándorzászló piroslik. A dohánytermés egymagában 700 ezer koronát jövedelmezett az elmúlt évben. A kertészetben — akárcsak Méhiben — itt ls sok fiatal helyezkedett el, s az emberek kiegyensúlyozottak. Jó kedélyüek. S a kultúrélet? Karácsony­kor előadták a „Gazdag szegé­nyek" című színdarabot, és utá­na rögtön új drámát kezdtek próbálni. Húsvétkor szeretnék bemutatni. Az egyik ház hom­lokzatán tábla hirdeti, hogy fe­dele alatt ifjúsági klub műkö­dik. A klub a HNB-hez tarto­zik, de valójában a CSEMADOK és a CSISZ-szervezet közösen irányítja. Hetenként kétszer jönnek össze a fiatalok, s ter­mészetesen vasárnap is nyitva áll a helyiség. A klubnak sa­ját zenekara van, a fiatalok táncos teadélutánokat, sakkver­senyeket, asztalitenisz-bajnok­ságot rendeznek. Újabban cso­portos népi táncokat tanulnak. is útra keltünk, hogy felkeres sük a járás néhány községét, s kipuhatoljuk, miként zajlik a CSEMADOK országos közgyűié se után a kultúrélet Gömör he pehupás tájain, Illyés szavaival élve „a helyi erők működtével." Egy-két tanulságos tényt sze retnénk feljegyezni a találom ra kiválasztott helységekben. Ma már a közeli falvakból is ide járnak szórakozni a fiata­lok. Az abafalai kultúrélet leg­lelkesebb szervezői a szövetke zet ifjú könyvelője és a kerté­szet egyik lánydolgozója. S a tanító sem tétlenkedik. A CSEMADOK járási bizottságá­nak kezdeményezésére az idén irodalmi és honismereti szek­ciót szeretnének alakítani klub jukbau. FESÖVÁLY Miután a régi tanítónő — aki a lelke volt a CSEMADOK-nak — elment a községből, megszűnt a kulturá­lis tevékenység. Két évig sem­mi sem történt, a fiatalok csak a „letűnt szép időket" s az eltávozott tanítónőt emleget­ték. 1966 őszén új tanítónőt he­lyeztek Vályba. A CSEMADOK és a CSISZ elnöke — a fiata­lok szószólóiként — legott fel keresték és rábeszélték, gyűr­kőzzék neki a munkának. S a tanítónő segítségével a vályiak betanulták a „Csikós" című színművet. így köszöntötték falujukban a CSEMADOK or­szágos közgyűlését. LÖKOSHÁZA Anderkóék pirosra fűtött kályhája mellett melegszünk. A CSEMADOK he­lyi csoportjában éppen „inter­regnum" van, a régi elnök el­költözött, s újat még nem vá­lasztottak. A falu tanítóját sze­melték ki e megtisztelő posztra, de egyelőre nem áll kötélnek, mert ő a HNB elnöke, és ez az egy funkció ls nagyon le­köti. Vendéglátónk eladó sor­ban lévő lánya meg azért ha­bozik, mert esténként, amikor hazavetődik munkahelyéről (Tornaiján tanít), • tüstént a könyvet ke)) felütnie, vizsgákra készül. A kormánykereket te­hát senki sem fogja, s így — noha jó hagyományai vannak a kultúrmunkának — egy idő óta hiába várja a helyi rendezvé­nyeket Lőkösháza népe. Remé­lik azonban, hogy már nem kell sokáig várniok. RUNYA Az itteni tanító máshonnan járt be az iskolá­ba, s a tanítás befejeztével ha­zautazott. Távolléte a helyi szervezet vezetőségét annyira megbénította, hogy a CSEMA­DOK a gyakorlatban már-már megszűnt létezni. Kellemes meglepetést okozott, hogy az évzáró közgyűlés a borúlátókat megcáfolva rendkívül jól sike­rült. A változás az országos közgyűlés visszhangjának kö­szönhető. A kultúrélet és a köz­ség vezetőinek lelkesedése a pedagógust is magával ragadta, s közösen elhatározták, hogy a közeljövőben munkához lát­nak. A fordulatot látva a szö­vetkezet is felajánlotta az anya­gi segítséget. TORNAUA ÉS RIMA­SZÉCS A kisebb falvaktól el­búcsúzva Tornaiján és Rima­szécsen, a két nagyközségben az irodalmi körök munkája felöl érdeklődünk. Mindkét helyen régóta? működnek e kö­rök, magyar szakos pedagógu­sok vezetése alatt. Problémáik lényegében azonosak. Mindkét helyen sok irodalmi estet rendeztek már, elsősor­ban a klasszikus költők művei­vel ismertették meg a szép szó­ra szomjas közönséget. Nyilvá­nos műsoraik pódium jellegűek voltak, egyéni szavalatok és tar­kító zeneszámok váltogatták egymást. A körök vezetői mind a tartalom, mind a forma terén előre szeretnének lépni, s újab­ban — igen helyesen — a látvá­nyos, kollektív műfajokkal, az irodalmi színpaddal, zsebszín­házzal, presszóműsorral ís ka­cérkodnak. Sajnos, forgató­könyv híján nem tudnak elin­dulni a náluk még kitaposatlan úton. A rendezéshez értenek, jő szavalóik is vannak, de a mű­sor összeállítása — megoldha­tatlan gordiuszi csomó. Ha egy­két alkalommal kész anyagot vihetnének színre, később ma­guk is el tudnák végezni a szerkesztés módfelett bonyolult munkáját. Az első lépések meg­tételénél azonban segítségre van szükségük. A kultúrmunkásoknak és pe­dagógusoknak Tornaiján is, Rl­maszécsen ís az a panaszuk, hogy a komáromi MATESZ az utóbbi években elkerüli e köz­ségeket, jóllehet mindkét he­lyen jól felszerelt művelődési otthon várja a rég látott színé­szeket . . DOBFENEKEN, HUBÓN ÉS NAPRÁGYON csak per­ceket tölthetünk, de néhány új­ságot így is hallok, örvendetes, hogy Dobfenéken, e dombok közé bújt medvesaljai falucská­ban, mely teljesen kihaltnak látszik, színdarabot próbálnak, az évzáró közgyűlés napján mu­tatják be. (A dobfenéki asszo­nyok különben a téli hónapok­ban nádkötözéssel foglalkoz­nak.) Hubón szintén színelő­adásra készül a falu népe, és a Hét „Magazin"-jából ebben a félreeső faluban 50 példányt vásároltak. A falu múltjáról krónikát vezetnek, melyben a helység névadójáról, Huba ve­zérről is szó esik. Naprágyon nemrég alakult meg a CSEMA­DOK helyi szervezete, ós máris 25 tagja van. A gyűléseket az iskola szűk tantermében tart­ják, mivel kultúrház még nincs a faluban . .. Hazafelé tartunk, és úgy érez­zük, érdemes volt a mozgó „hűtőszekrényben" fagyoskod­ni. Igaz, a kultúrmunka sokré­tű és többfelé ágazó, s csak néhány községben tudakozód­tunk, utunk mégis tanulságos volt. A mai nap és a már itt-ott lezajlott évzáró taggyűlések a következő megállapításokat ér­lelték meg bennünk: A CSEMADOK országos köz­gyűlése felpezsdítette a helyi szervezetek életét, a kicsiny és a nagyobb községekben egy­aránt. Azok, akik eddig is lel­kesen dolgoztak, új műfajokkal akarnak próbálkozni, érdeklő­dési körük kibővítését tervezik. Ott, ahol a tevékenység átmene­tileg mélyponton volt, végre megmozdult az állóvíz felszíne. Néhány helyen mostanában ala­kult meg a CSEMADOK helyi csoportja. A kultúrmunka azokban a községekben szünetelt, ahol va­lami okból nem álltak az é)en rátermett, lelkes emberek. A „lét vagy nemlét" tehát elsősor­ban a vezetőktől függ, akiknek az a feladatuk, hogy testvéri közösségbe tömörltsék a falu népét. • • • A járás egyik szögletétől a másikig követtük a vidéki fák­lyavlvők nyomát. Bokáig érő hóban gázoltunk, rögtönzött összejöveteleken vettünk részt, kérges kezű emberekkel koccin­tottunk. S most itt ülök jász István­nak, a CSEMADOK járási titká­rának irodájában, és befejezésül őt nyaggatom kérdéseimmel. Elmondja, hogy a tömegmoz­galmi munka szakaszán a szín­játszó együtteseknek és tánc­csoportoknak kell a legnagyobb segítséget nyújtani. A járási bi­zottság a közeljövőben Ismét megszervezi a csoportok veze­tőinek hosszabb idejű tanfolya­mát. A rimaszombati tánccso­porton kívül megfelelő együt­test akarnak kiképezni a járás további tíz községében. A járá­si bizottság rendszeresíteni óhajtja a járási és helyi méretű megmozdulások s az Irodalom nagyjainak nevéhez fűződő ün­nepi rendezvények szervezését. A Tompa Mihály-emléknapok műsortervét most tanulmányoz­za a JNB illetékes ügyosztálya. — A nagybalogi és sajógömö­rí iskolai múzeumok mintájára minél több falumúzeumot, nép­rajzi szobát kell létesíteni a járásban — folytatja a titkár — s üdvös lenne, ha a CSEMA­DOK-tagok és az iskolák rend­szeresen foglalkoznának a szlo­vákiai magyar néprajzi kincsek gyűjtésével, a műemlékvéde­lemmel és a községi krónikák szerkesztésével. VERES JÁNOS ( Még a fagyos idő sem akadályozhatja meg az anyukákat ab­ban, hogy sétára vigyék — illetőleg: tolják csemetéiket. (Bachan felv.J GÖMÖRI FÁKLYAVIVŐK NYOMÁBAN

Next

/
Thumbnails
Contents