Új Szó, 1967. február (20. évfolyam, 32-59. szám)

1967-02-21 / 52. szám, kedd

A titokzatos zsinór A zsinór felhasználásának sokféle lehetőségéről eddig is voltak némi elképzeléseim. Tudom például, hogy zsinóron szárítják a ruhát, ebből kötik a hálót, ezt használják a horgászok, halászok, de alkalmas férfi és női alsónemű rögzítésére is, sőt egy jól megválasztott zsinórnak az életunt ember is hasznát veheti... Gyakorlati értékéből az a tény sem von le semmit, hogy a klasszikus kóczsinórt az utóbbi időben lassan felváltotta a papír és a műfonál. A felsorolt (sőt sokkal több!/ tény ismeretében felette meglepett az a levél, amelyben Krastenics László szakolcai olvasó újabb adattal gazdagította a különben nem nagy jelentőségű zsinórral kapcsolatos ismereteimet. Ö ugyanis — bármennyire furcsa — a nagymegyeri vendéglőben vásárolt kifliben is zsinórt fedezett fel. Bevallom őszintén, ez a felfedezés nagy talány számomra. Ugyanis hallottam már cipóba sütött tallérokról, titkos üzenetekről, sót rabnak küldött ráspolyról, ám olvasónk esete egészen más .. Nem segít a fejtörés, a hosszas találgatás A pék munka technológiájához nem sokat értek. Csupán azt tudom, hogy a kenyérsütés nagyanyámnál ünnepszámba ment. Legelső műveletként megszitálta a lisztet. Ogy hiszem, ez a módszer, ha régi keletű is, a nagyüzemi keretek között sem veszthette érvényét. Nehezen feltételezhető hát, hogy egy pék, a szakmájára büszke mester szitálás nélkül látna a keveréshez és dagasztáshoz. Annál is inkább, mivel a liszt szitálása nem anynyira technológiai követelmény, mint szigorú egészségügyi előírás! Hogyan kerülhetett hát zsinór a kiflibe? Ogy nyúlt el benne hosszában, mintha csak a tengelyét képezné ... mintha gondosan odahelyezték volna ... Minden további fáradozás meddő, a rejtélyt se panaszttevő olvasónk, se mi nem tudjuk megoldani, de hirtelen támadt egy ötletem ... A pékség bizonyára szocialista vállalat. Tudvalevő dolog, hogy a pontos nyilvántartás jellegéből adódó alapvető és nagyon szigorú követelmény. Éppen ez az! Leltározásnál abban a bizonyos kifliben talált zsákzsinór egész biztosan hiányozni fog nekik ... Ha pedig a pékség, sőt az illetékes szervek se jönnének a szóban forgó zsinór nyomára, már most elárulhatom: nálam, szerkesztőségi íróasztalom fiókjában a kifli is, a belésütött zsinór is megtalálható. Örömömre szolgálna, ha a pékség főnökének — az ellenőrzési szervek jelenlétében — személyesen adhatnám át olvasónk legszívélyesebb üdvözletével együtt. Boldog leszek, mert szakolcai olvasónk önzetlen együttműködésével legalább valamit sikerül megmentenünk a közös vagyonból... ZSILKA LÁSZLÓ A cím elég romantikuson hangzik. Az igaz történet, amelyet el szeretnék mondani, viszont a reális élet nem mindennapi eseményét akarja megörökíteni. A második világháború minden emberi értéket elsöprő forgatagában, az embertelenség áradatában mindig akadtak olyanok — és nem kevesen — akik nem tagadták meg magukat. Ezek az emberek itt élnek még közöttünk, Gyakran találkozunk velük, látjuk őket. Amikor elmegyünk mellettük, nem is tudatosítjuk már, hogy ők is azok közé tartoznak, akik megőrizték számunkra a jobb jövőben, az emberben való hitet . .. •Jranciaorszég délnyugati • részén fekvő Agde nevű kisváros 1940 borús tavaszán furcsa idegeneket látott vendégül a katalán menekültek számára épített barakktáborban. A csehszlovák katonaság hadiszállása volt itt. Ide, Európa nyugati csücskébe, ahová még a barna fekély nem jutott el, igyekeztek Csehszlovákia harcra vágyó fiai, és újságot kértek. Elhozta nekik a Ruszkij Patriótot, amelyet a földalatti mozgalom adott kl számukra. Maxim — így nevezte magát a legbátrabb közülük — végül arra kérte, hogy szerezzen nekik civil ruhát, mert meg akarnak szökni... „Nem nagvon mertem ilyen dolgokkal az üzemi illegális bihogy szembeszálljanak a fasiszta áradattal. Ide jöttek azok is, akiket a húszas és harmincas években a munkanélküliség kiűzött hazájukból és Franciaországban keresték meg kenyerüket. Ezek között rukkolt be BALÁZS GASPÁR asmeres-i géplakatos is. Jól tudta hol a helye, hiszen a CGT, francia forradalmi szakszervezet öntudatos tisztségviselője volt. A nácik megtámadták Franciaországot, s a harcnak előbb lett vége, mielőtt istenigazában megkezdődhetett volna. Mint a többi franciaországi, Balázs is leszerelt. Azt mondták, hogy várni kell. De Balázs nem akart várni... Munkahelyén bekapcsolódott a földalatti kommunista szervezetbe. Pártsajtót terjesztett, kisebb-nagyobb szabotázs-akciókban vett részt, később a partizánmozgalmat is támogatta. Amikor forró lett lába alatt a talaj, másutt keresett állást. így 1943 őszén a Párizs környéki Genevilliersben egy villanygyárban kötött ki, ahol az illegális üzemi pártvezetőség tagja lett. Az üzemben orosz hadifoglyok is dolgoztak. Megfigyelte, hogy minden héten fürödni viszik őket. Balázs javítóládikóját vállára véve éppen ebben az időben a zuhanyok felé tartott. A náci őr megállította, de amikor taglejtéssel megértette vele, hogy javítani megy, átengedte a francia karbantartót, aki nyilvánvalóan sem németül, sem szláv nyelven nem beszélt. Nem volt nehéz beszédbe elegyedni az oroszokkal. Megértették a szlovák szót, a kenyeret, meg a cigarettát. Később, amikor egyre gyakrabban találkoztak, őszintébben beszéltek SZÖKTETÉS zottságban előállni, mert nemcsak az én biztonságomat, hanem az ő fejüket is kockáztattam volna — kezdi elbeszélését Balázs Gáspár. — Szerencsémre az argenteuili hídnál utamba akadt régi jó barátom, Cupák elvtárs, aki az illegális kommunista központi bizottság aktív dolgozója volt és a Nemzetközi Szakszervezeti Központban a csehszlovák szekciót képviselte. (Nem titok, hogy ő is Balázs Gáspár ma már nyugdíjai, Bratislavában él. itt él Bratislavában, nem régen kapta meg a Munkaérdemrendet köztársaságunk elnökétől.) Személyi iratokat ugyan szerzett, de a ruhákkal baj volt. Azt magamnak kellett valahonnan előkeríteni. Végül ez is sikerült... |# ivezetni a fogolytáborból négy szovjet hadifoglyot — elhihetik — nem gyerekjáték. Sokat töprengtem, gondolkoztam. Féltem is eleinte. Családos ember vagyok, magam előtt láttam az asszonyt, kislányomat, kisfiamat... De nem csaphattam be az orosz foglyokat sem. Nem csalódhatnak a nemzetközi szolidaritásban ... Végül elszántam magam és legközelebbi találkozásunk alkalmával megmondtam Maximnak, hogy megvannak az iratok és a ruhák. Megbeszéltük, hogy a fakerítésnél meglazítanak egy deszkát és itt átdugjuk a ruhákat. Az éjszaka jól aludtam. Kora reggel elmentem megint a fogolytáborhoz és vártam a megbeszélt jelre. Az oroszok azonban tagadó jelet adtak. Mi lehet? Várni kell. Az egyezség három napra szólt. Így hát dolga végezetlen mentem munkahelyemre. Másnap éjszaka az angolok bombázták a közeli gyárakat. A tábor körül nagy volt a sürgés-forgás. Ez alkalmas időpont volt. Meg is láttam már messziről a megbeszélt jelet. Gyerünk háti Elindultam a kapu felé, ahol éppen őrségváltás volt. A munkások igyekeztek befelé, kifelé, álmos, fáradt emberek siettek. Hamar észrevettem ezek között Maximot és társait. Csak a szemek beszéltek. Gyertek utánunk! — intettem. És jöttek. Ez a pár perc mintha órákig tartott volna. Nem voltam egyedül én sem. Elhívtam Brzlca kertész barátomat, hogy fedezze a viszszavonulást. Igyekezetünket siker koronázta. Mindannyian az én egyszobás lakásomon jöttünk össze. Megpihentek a vendégek, és aztán kettőt közülük elvezettem a Rue D'Aligre 20 szám alá, ahol Dzián barátom lakott. A másik kettőt Cupák elvtárs a partizánokhoz vezette. A párizsi felkelés alatt azok, akik a fővárosban maradtak, velem együtt kivették részüket a harcokból. A háború után Maxim és elvtársai eljöttek hozzám elbúcsúzni. Maxim nekem ajándékozta fényképét. Legszebb emlékeim között őrzöm..." — fejezi be elbeszélését Balázs Gáspár. — * — A háború után a volt hadi** foglyok írásban is megköszönték Balázsnak és társainak önfeláldozó tettét. Maximovics, Makarov és Sliecsnikov szovjet polgárok a mai napig ls hálásak azért, amit értük francia földön a csehszlovák elvtársak tettek. SlK ISTVÁN Terjeszkednek Bratislava peremvárosai A brat slava Magasépítő Vállalat kollektívája nemrég gyűlést tartott az új irányítási rendszer idei feladatainak megvitatására. A Magasépítő Vállalat munkaközössége megállapította, hogy a dolgozók derekasan teljesítették a tavalyi tervfeladatokat. Bratislavában és környékén egyebeken kivül 2710 iakásegységet építettek. Ugyanakkor megelégedéssel megállapították, hogy az irányítás tökéletesített rendszere érvényesítésének első éve kedvezően megnyilvánult a bratislavai építési dolgozók anyagi érdekeltségében is. Az ünnepek előtt a vállalat részesedések fejében nem kevesebb, mint két és fél millió koronát fizetett ki az elért eredményekért, amiből átlag 450 korona esett minden egyes dolgozóra. Idén még a tavalyinál is igényesebb feladatok megoldása vár a mintegy 6000 főnyi munkaközösségre. Termelőképességének körülbelül 50 százaléka az új Ružinov-negyed, nevezetesen a Pošeň és Trávniky nevű lakótelepek építésére összpontosul. A Magasépítő Vállalat összesen 25 épülettömböt vesz munkába, a költségelőirányzat szerint 450 millió korona ráfordítással. Megkezdi 2858 lakásegység építését, és hozzávetőleg 2650 lakás építését fejezi be. Az említett Pošeň és Trávniky nevű lakótelepeken kívül Petržalkán is sor kerül építkezésekre. A megkezdett akciók keretében meg kell említenünk a károlyfalvi Rovnice telepet, ahol 3338 lakásegység készül, a Trávniky III. építőszakaszát, továbbá a ružinovi poliklinikát, a pošeňi elektrotechnikai ipariskolát, a politikai-gazdaságtani főiskola szárnyépületét, a Szlovák Nemzeti Tanács tudományos kísérleti intézeteit a Krammer dűlőben, valamint a Pasienky nevű' telepen létesítendő uszodát. Ezenfelül a vállalat megkezdi idén két általános -;ltséget nyújtó iskola, öt bölcsőde, 3 óvoda és további közhasznú létesítmények építését. A Magasépítő Vállalatnak idén tervbe vett építkezései közé tartozik az ivánkai mezőgazdasági iskola, a posta szaktanodája Krasňany-ban, a halotthamvasztó, az autószervíz a Bajkál utcán, a Nemzetközi Nőnap Üzemek újjáépítésének II. szakasza és egyebek. Végül pedig idén befejezik a To 68 típusú panelházak gyártását. IVAN POHOVE] Akinek megmentették az életét... EGY KÓRHÁZ falai között sok bánatot, de ugyanakkor sok örömet is rejteget. A legszebb örömök közé tartozik egy új élet érkezése. A kismamák csíkos köpenyben sétálgatnak a dunaszerdahelyi kórház folyosóin. Még szülés előtt vannak. Amikor fájdalmuk csillapodik, egy-egy pillanatra a jövevényt vélik látni, jövőjét tervezgetik. Ott van köztük Gróf Piroska is. Leül a padra, kezét ölébe ejti, még nem sejti, mi vár rá. A magzat mozog, az anyuka elmosolyodik. „Ne nyugtalankodj, te kicsi. Hiszen ismerősök vagyunk itt. Amikor tudomást szereztem létedről, ide jöttünk hat hétre, mert már akkor is csintalankodtál. Nehezen hordtalak. No de sebai. Most már minden Növelik a termelést A Bardejovi Sportszergyártó Kisipari Szövetkezet termékei iránt egyre nagyobb az érdeklődés mind a hazai, mind a külföldi piacon. A szövetkezet termelőmunkájának értéke tavaly meghaladta a 24 millió koronát. Futballcipőből 13 ezer, hegymászóbakancsból 12 ezer párat és több mint 25 ezer különféle labdát gyártott. Ez évi termelési terve csaknem 20 százalékkal növekedett. A szövetkezet ólomkristály készítésével, üvegcsiszolással is foglalkozik. Tavaly megkezdték a csiszolórészleg műhelyeinek bővítését, ahol 150 szakembert alkalmaznak. tä A boldog anyuka — Gróf Piroska rendbe jön. önálló életet kezdesz. Én is megszabadulok a tehertől. Mert bizony nem volt könnyű mindennap autóbuszszal bejárni Nádasdról, aztán a mosodában állva vasalni a hófehér ruhát. Negyvenfokos melegben alig bírtunk lélegzeni a nagy gőztől... No, no, várj még egy csöppet..." Az asszony homlokáról kövér izzadságcseppek gördülnek alá. — Nővérke ... — Igen anyuka, máris megyünk. Szülés. Természetes folyamat. Orvos, bába, nővér, néhány perc és a kis Gyurika felsír. Fejlett baba, három harminc a súlya. Elviszik. Grófnét is ágyba fektetik. Pihenjen. Jólesik az ilyenkor. De a vérzés nem szűnik, sőt az asszony egyre erőtlenebb, egyre sápadtabb. — Talán valami visszamaradt, hamar ... AZ ORVOSOK bemosakszanak az operációhoz. A műtét azonban nem igazolja a feltevést, a vérzés nem szűnik. Jön a főorvos, megnézi a pácienst, kérdezősködik... Piroska agyán átfut a gondolat: — Doktor úr, hét évvel ezelőtt, amikor a fogamat húzták, akkor sem állt el a vérzés, varrtak. Nincs ez összefüggésben? — Miért nem mondta előbb? — Eszembe sem jutott, el ls feleitettem. Hát persze, baj van a véralvadással, a vérlemezkékkel. Vérátömlesztésre van szükség. A nulla Rh pozitív vércsoportból csak egy adag áll rendelkezésre. Ezt a beteg azonnal megkapja. — Kevés, kevés, mit tegyünk? — töpreng dr. Regőczi Éppen ekkor érkezik dr. Zobeková, a szolpálatos orvos. — Ml újság? Itt vagyok, haza lehet menni. — Haza, haza, hogy mehetek, mikor annak a szerencsétlen Grófnénak vérre van szüksége különben meghal. — Milyen a vércsoportja? — Nulla Rh pozitív. — Az enyém is. Dr. Zobeková, szó nélkül, még kabátban átmegy a laboratóriumba. Hamarosan hozza az életet mentő vörös folyadékot. A BETEG transfúziót kap és háromezer korona értékű orvosságot — megmentették. Itt be is fejezhetném a történetet, ha... Másnap megérkezik a férj, tudomást szerez az eseményekről. Szeme a könnytől különösen csillog. Meghatódottságában nem jut szóhoz. Az ő Piroskája él. Piroska, is, Gyurika is. Mindezt annak a másfél liter vérnek köszönheti, amit semmi mással nem lehet helyettesíteni. Egy embernek, aki tétovázás nélkül ment és szolgálatba lépése előtt emberségéről tett tanúbizonyságot. Dr. Zobekovának, aki anynyira szerény, hogy még a köszönetet is pirulva fogadja. — Kötelességem volt... Kötelesség? Minden bizonyAz életmentő - dr. Zobeková nyal nem az. Vagy mégis? Emberi kötelesség... Másnap Gróf György ismét ott van a kórházban. De nem egyedül, négy barátját hozza magával. — Doktor úr, vért szeretnénk adni. Vért. Ez a rövidke kis szó ezekben a napokban különös értelmet nyert. Vért adni, — életet menteni. Mindegy hogy kiét... Valakiét, aki az ő vérük nélkül meghalna ... — Máskor ls eljövünk, a társaimmal együtt. A KISMAMÁK csíkos köpenyben sétálgatnak a kórház folyosóján. Szülés előtt vannak még. Ki tudja mi vár rájuk? Hiszen Piroska sem sejtette ... Most már mosolyog, a kisfia kövérségét dicséri és dr. Zobeková nevét emlegeti, egy nevet, amely számára fogalommá vált... OZORAI KATALIN