Új Szó, 1967. február (20. évfolyam, 32-59. szám)

1967-02-02 / 33. szám, csütörtök

Uj gozdosófllFónyitósi rendszer n mezögozdasóobon 1. Mi tette szükségessé az irányítási rendszer megváltoztatását? • Tervezés a mezőgazdaságban Ez év Január 1-vel népgazdaságunkban átfogóan bevezettük az új gazdaságirányítási rendszert. A Központi Bizottság múlt év márciusi határozata alapján ugyancsak január 1-vel új irányítási rendszer lép életbe a mezőgazdaságban is, egységes irányelvek alapján mindkét szektorban, a szövetkezeti és állami gazdaságokban egyaránt. Lényeges különbség a népgazdaság többi ágai és a mezőgazdaság között abban van, hogy míg például az iparban az új gazdaságirányítási rendszert fokozatosan vezették be, addig a mezőgazdaságban egyszerre, átfogó módon történik. 1967. II. 2. Bár az utóbbi években több jelentős Intézkedés történt a mezőgazdasági üzemek irányításában (megszüntették a kötelező terménybeadást, csökkentették a tervmutatókat), mégis, a népgazdaság többi ágaihoz hasonlóan, a mezőgazdaságban is mindjobban kiütköztek az adminisztratív irányítási rendszerből eredő negatív jelenségek. Az adminisztratív irányítási rendszer nem biztosított kellő önállóságot a mezőgazdasági üzemek számára, a mezőgazdasági termékek alacsony árszínvonala gátolta az önálló pénzügyi alapok képzését, túlságosan leszűkítette a szövetkezetek értékesítési, feldolgozási és szolgáltatási tevékenységét, s igy akadályozta őket a kedvezőbb és gazdaságosabb lehetőségek kihasználásában. További hiba volt, hogy a szövetkezetek és az állami vállalatok kapcsolataiban, sem a mezőgazdasági termékek értékesítésében, sem a termelőeszköz és más egyéb szükségletek beszerzésében nem érvé' nyesillt kellőképpen az egyenjogúság elve, hanem az állami vállalatok, főleg monopol helyzetüknél fogva, a szövetkezetek rovására előnyöket élveztek, sőt, egyes állami vállalatok hatósági funkciókat is vindikáltak maguknak. Az adminisztratív irányítási rendszer hiányosságainak felszámolásával, illetve az új gazdaságirányítási rendszer átfogó bevezetésével mezőgazdaságunk jelentős fellendülése várható. Lehetőség adódik a nagyüzemi gazdálkodás adta előnyök kiaknázására, a gazdaságpolitikai célkitűzések elérésére. A mezőgazdaságban a gazdaságpolitikai célokkal szemben támasztott legfőbb követelmény, hogy a lakosság élelmiszerellátása, valamint a feldolgozóipar nyersanyaggal való ellátása érdekében számottevően növelje a mezőgazdasági termelést, segítse elő a népgazdaság dinamikus egyensúlyi állapotának kialakulását és stabilizálását, csökkentse a népgazdaság, illetve a közellátás függőségét a mezőgazdasági termékek behozatalától, tartósan növelje a társadalmi munkatermelékenységet, valamint biztosítsa a mezőgazdasági termelés felzárkózását az ipari termeléshez, és hogy a mezőgazdasági munka jellege mindinkább megközelítse az ipari munka jellegét. Segítse elő a nagyüzemi termelési formák, a szakosítás és a koncentráció kialakulását s ezek által a mezőgazdasági üzemek sokoldalú fejlesztését. A gazdaságpolitikai célokkal szemben támasztott követelmények olyan irányítási rendszer alkalmazását tették szükségessé, amelynek fő vonása a mezőgazdasági üzemek (EFSZ-ek, állami gazdaságok) vállalati önállóságának növelése és közgazdasági eszközökkel történő irányítása. Ez megteremti a feltételét a mezőgazdasági üzemek kezdeményezésének, valamint a társadalmi, a szövetkezeti és az egyéni érdekek optimális egybehangolásának. A közgazdasági eszközökkel történő irányításnak ki kell fejezni azt a törekvést, hogy megfelelő hatást gyakoroljon a szövetkezetekre annak érdekében, hogy tevékenységük a népgazdasági érdekeknek és célkitűzéseknek megfelelően alakuljon, ösztönzőleg hasson a bruttó jövedelem növelésére és a szükséges alapok képzésére, biztosítsa a bővített újratermelést. A mezőgazdasági vállalatok anyagi érdekeltségének függősége a bruttó Jövedelemtől, olyan közgazdasági eszközök és formák alkalmazását teszik szükségessé, amelyek biztosítják egyfelől, hogy az alacsony kategóriájú szövetkezetek jövedelmét a kívánt szintre emeljék, másfelől a nem kívánatos személyi jövedelmeket visszaszorítsák. A mezőgazdasági termékek értékesítését és a mezőgazdasági vállalatok termelőeszköz s más egyéb szükségleteinek beszerzését szerződéses rendszer keretében kell lebonyolítani. A szerződéseknek ki kell fejezni a népgazdasági és az üzemi érdekek találkozását, illetve direkt módon jelezni azok eltérését. A szerződéses rendszer alapelve az egyenjogúság, amely mindkét fél részére egyformán biztosítja jogaikat és kötelességeiket. A mezőgazdaság irányítási rendszere a termelési-vállalati alapelvre épül, és az irányítás egyes fokozatain a hatáskörnek és a felelősségnek összhangban kell állnia azzal, milyen mértékben bírnak befolyással a termelés struktúrájára és színvonalára az irányító szervek. Tervezés A tervezés az új irányítási rendszerben is jelentős szerepet játszik. Csakhogy a tervezés szerepét másként kell értelmeznünk, mint eddig. A mezőgazdasági termelés sajátosságai, a termelőerők alacsonyabb fejlettségi foka, az eltérő természeti adottságok és azok hatása az egyes mezőgazdasági üzemek termelési feltételeire, a mezőgazdasági termelés kötöttsége a földterülethez stb., sürgetőbben követelik meg az áru-pénz kapcsolatok alkalmazását a mezőgazdaságban, mint a népgazdaság többi ágában. Ismeretes, hogy a terv és a piac (áru-pénzkapcsolatok) összekapcsolásának szükségessége az új irányítási rendszer egyik alapelve. Ebből pedig az következik, hogy a piaci mechanizmusnak a terv célkitűzéseinek elérését kell elősegítenie s a terv szerves részét kell, hogy alkossa. Az adminisztratív irányítási rendszer egyik legfőbb hibája éppen az volt, hogy ez hiányzott belőle. A mezőgazdaság eddigi tervezésében két alapvető fogyatékosság mutatkozott meg. Az egyik: a terv célkitűzései nem voltak reálisak (például az ötéves terveket egyáltalán nem teljesítették), mert a mezőgazdaságban nem respektálták a termelőerők fejlettségi fokát, továbbá, mert túlbecsülték a szocialista termelési viszonyokat a mezőgazdaságban. A másik fogyatékosság: a tervezés módszere és az a követelmény, amelyet a régi irányítási rendszerben a terv kitűzte feladatokkal szemben támasztottak. Ugyanis nem beszélhettünk olyan tervről, amely a bővített újratermelést a mezőgazdaságban a belterjes gazdálkodásra irányította volna, mivel lényegében két tervről volt szó. Az egyik a felvásárlási terv, a másik a mezőgazdaság anyagiműszaki ellátásának terve. Viszont ez a két terv ls már eleve feszültséget tartalmazott, mivel a termelés-felvásárlás terve a szükségleteket fejezte ki, a mezőgazdaság anyagi-műszaki ellátásának terve viszont csak a lehetőségekből indult ki. Az új gazdaságirányítási rendszerben a mezőgazdaság tervezésében változások főleg olyan vonatkozásban következnek be, hogy a népgazdasági célkitűzések elérését nem adminisztratív előírások útján, hanem közvetett módon, közgazdasági eszközökkel biztosítják, s ezeket a közgazdasági eszközöket — ár, adó, állami dotációk, hitel stb. — a népgazdasági terv tartalmazza. Ezek révén az állam olyan közvetett hatást gyakorol, hogy a mezőgazdasági üzemek gazdálkodása és 'tevékenysége a népgazdasági érdekeknek megfelelően alakuljon. A tervezés Ilyen értelmezéséből ered, hogy a központi irányítás súlypontját a hosszabb távú tervekre helyezzük át. A népgazdaság többi ágaihoz hasonlóan a mezőgazdaságban is a tervezést három fő csoportra oszthatjuk, éspedig: hosszú távú terv, közép távú terv és rövid távú, éves terv. A hosszú távú terv nagy vonalaiban vázolja a mezőgazdaság fejlesztésének koncepcióját, összhangban a népgazdaság egyéb ágainak fejlesztési tendenciáival. A közép távú, illetve ötéves terv a hosszú távú terv koncepciójából eredőn már a konkrét célkitűzéseket és a gazdálkodási programot tartalmazza. Az ötéves terv tartalmazza a társadalomnak a mezőgazdasági termékek és termények Iránti igényeit és szükségleteit. Összeegyezteti a mezőgazdaság fejlődési üteme elérésével szemben támasztott igényeket az erőforrásokkal. A terv tartalmazza az irányítás közgazdasági eszközeit, az árrendszert, az árszínvonalat, az adók és a dotációk főbb jellemzőit. A mezőgazdasági üzemek ötéves terveik készítésénél a népgazdasági terv fő irányzatainak és a közgazdasági ösztönzők ismeretéből, a felvásárlási szervek igényeiből, az anyagi-műszaki ellátás kínálatából és természeti-termelési adottságaikból indulnak ki. Az üzemek ötéves tervjavaslataikat felettes irányító szerveikkel, valamint a felvásárlási és anyagellátó szervekkel közösen készítik el. Az éves tervek készítésének Súlypontja a mezőgazdasági üzemekben, a felvásárló és az anyagellátó szervekben van. Az éves terv az ötéves tervre, a termelési, értékesítési és az anyagellátó szerződésekre, továbbá az árakra és a többi rendelkezésre álló közgazdasági eszközre épül fel. A mezőgazdaság tervezésénél figyelembe kell venni az időjárási, a természeti és a föld tulajdonságaiból eredő tényezőket. Az új irányítási rendszerben különös jelentőséget kap a vál lalati tervezés, amely az anyagi ösztönzők segítségével lehetővé teszi az újratermelési folyamat szakavatott irányítását. BATKY LÁSZLÓ MÉSZÁROS GYÖRGY (Folytajuk) Megérdemlik A

zt mondja az egyik barátom: olvastam az újságban, hogy egy csallóközi szövetkezetben az állattenyésztési dolgozók havi keresete 2500—3000 korona körül mozog. Nyomatékosan hozzátette: Nem sok ez? Hiszen tanult szakemberek, mesterek sem tudnak ennyit megkeresni!? Nemrégiben arról írtam, hogy olykor a szövetkezeti tagság irigykedve tekint a szellemi dolgozóra, mondván, könnyű neki, csak ül az íróasztal mellett, és szépen keres. Nos, most éppen a fordítottja történt. A szellemi dolgozó — nem is rosszindulatból — kételkedik, megérdemll-e az a munkás, akinek talán szakiskolája sincs, a szóban levő nagy keresetet. Nem akarok most bővebb fejtegetésekbe bocsátkozni, anynyit azonban le kell szögezni, hogy a szocialista termelésben éppen az utóbbi években kezd érvényesülni az anyagi érdekeltség, a ki mennyit ad a társadalomnak elv. Természetesen különbséget teszünk az emberek tudása, iskolázottsága, a dolgozók képességei között, ám a keresetnél — amely függ a munkateljesítménytől — nem csak ez a döntő. Mert, mondjuk, hiába lenne egy fejőgulyásnak főiskolája, ha a reá bízott állatoktól naponta 4—5 literes átlagot fejne, nem kereshetne annyit, mint mondjuk az a fejőgulyás, akinek bár csak nyolc elemije van, de naponta 12—15 literes átlagot ér el. Tehát a döntő az, mennyit ad munkájával a közösségnek, hogyan dolgozik. Ebben az esetben például a nyárasdi fejők kiváló eredményt érnek el, hiszen szövetkezetükben 3500 liter tehenenként az évi fejést átlag. (Az országos átlag 1800 liter körül van.) A tudás, a szakképzettség azonban elsődleges. Van, aki több éves gyakorlat révén Igen jó szakember, ám a korszerű mezőgazdasági nagyüzemekből nem hiányozhatnak a főiskolát végzett vezetők (elnök, agronómus, zootechnikus), és megfelelő szakképzettség szükséges az igényesebb munkák végzéséhez is. Barátom így " is sokallotta, hogyan kereshetnek annyit a mezőgazdasági dolgozók. És még természetbenit is kapnak! C z a nézet a múlt évek haE gyatéka. Azokból az időkből való, amikor a városi ember úgy tekintett a szövetkezetekre, hogy ott csak aratóünnepélyeket, meg zárszámadási áldomásokat tartanak. EgyébA Víglaši Magnemesítő Állomás (zvoleni Járás) évről évre nagy mennyiségű, kiváló minőségű vetőmagot szállít a mezőgazdasági Szemeknek. Felvételünkön: Mária Blažková mintát vesz a laboratóriumi vizsgálatokhoz. (J. Valko — CTK felv.) ként az Ipar tartja el őket, a népgazdaságtól kapják (s nem vásárolják) a gépeket. Nos, téved az én barátom, meg tévednek mindazok, akik a parasztemberben nem látnak mást, csak „csavaros észt" meg spekuláló szellemet. Ha volt is köztük ilyen, ez nem az ő bűnük, hanem azoké, akik ilyenekké tették őket. A parasztember sem angyal, éppúgy, mint más, aki önző, nagyravágyó, hanyag, spekuláns. Ám a többség becsületes, őszinte, szókimondó. S talán az utóbbi miatt húzta a rövidebbet, amikor nem mindenben értett egyet azzal, amivel ma már mi sem és az ország felelős irányítói, vezetői sem tudnak egyetérteni. Hogy ő előbb rájött a dolgok nyitjára? Ez érthető. Neki kellett a gyakorlatban megvalósítania azt, amit mások (bár őszintén gondolva, sokszor a mezőgazdasághoz ugyan értő, de a falusi emberek gondolatvilágát nem ismerők túl egyszerűnek véltek. Félreértés ne essék: a szövetkezeti mozgalom harcosalt nem marasztaljuk el. Csak örülhetünk, hogy a szövetkezetek másfél évtizedes tevékenysége eredményesen hatott az emberekre. A szövetkezeti tagok (akik talán abban az időben vonakodtak belépni a közösbe) most úgy beszélnek a közösről, mint sajátjukról. Hálásak azoknak, akik fáradságot nem ismerve, egészségüket, családi életüket kockáztatva munkálkodtak a falu felemeléséért. A nagy ügy tehát sérthetetlen. Nem is tűrné egyetlen szövetkezeti tag sem, hogy valaki ócsárolja a közöst. A változást, ami falvainkon végbement, egyetlenegy társadalmi rend sem tudta volna biztosítani. Ez csak a ml, szocialista társadalmunkban vált lehetővé. Ez kétségtelen. S az ls, hogy ebből a nagy munkából szép és felemelő munkát vállaltak a falusi kommunisták, és igen-igen sok városi kommunista üzemi dolgozó. Harcos odaadással, szenvedéllyel, fáradságot nem sajnálva álltak ki a gyűléseken, utcai beszélgetésekben vagy családlátogatáson. Külön köszönet illeti azon idők „névtelen" hőseit, akik a kezdeti években vállalták a legnehezebbet... A

z elmarasztalás tehát a részletkérdésekre vonatkozik. Arra is, hogy korábban nem tekintették a mezőgazdaságot az Iparral egyenrangú népgazdasági ágnak. Csak mostanában mondjuk ki kereken azt is: milyen társadalmi-gazdasági jelentőségű az, hogy a mezőgazdaság 25 százalékkal részese a nemzeti jövedelem gyarapításának. És ezt az eredményt csakis becsületes munkával érhették el a szövetkezetek. Úgy, hogy nemcsak nyolc órát dolgoztak (mint az Iparban), hanem ha kell, tizenhatot s még annál ls többet; nem nézve vasárnapot, ünnepnapot sem. Az a fejőgulyás is, aki 3000 koronát keres, úgyszólván egész nap az istállóban van, feltéve, hogy még nem szervezték meg a kettős műszakot. Sok-sok részletkérdést lehetne még említeni. Évekig tartott a járnitanulás, a kísérletezés időszaka. Sok buktató és melléfogás árán Jutottak el idáig. Most azonban úgy érezzük, egyenesben vagyunk. Igaz, a szövetkezeti tagság gondolkodása már elég messzire szakadt a köztudatban élő paraszti mentalitástól* de ez már következmény. Jobban mondva: eredménye annak, hogy jövedelmük, s életformájuk ls az ipari munkásokéhoz közeledett az évek során. És ezt akartuk, s akarjuk ma ii N

em szabad hát megütközni azon, ha egy szövetkezeti tag becsületes munkájával becsületes keresethez jut. MÉRY FERENC