Új Szó, 1967. február (20. évfolyam, 32-59. szám)

1967-02-14 / 45. szám, kedd

Bauer Szilárd emlékét idéző tárlat HARMINCÖT ÉVES KORÁBAN 1928-ban hunyt el a szlovákiai szocialista irányzatú festészet egyik legjellegzetesebb képvise­lője. Az autodidakta Bauer fog­lalkozása révén gépészmérnök. Az első világháború után a kas­sai közműveknél tölt be vezető állást s minden szabad idejét a már diákkorában jelentkező festői hajlama fejlesztésének, csiszolásának szenteli. Látogat­ja Krón Jenő rajziskoláját, Ha­lász-Hradil műtermét. Ismerke­dik a modern cseh festészettel és szenvedélyesen érdeklik az új utakon járó európai művé­szet törekvései. Szüntelenül kí­sérletezik s 1924-ben találja meg saját hangját. Úttörő eszmeiségű harcos bí­rálója a társadalmi állapotok­nak. Belső nyugtalansággal, msglepő felkészültséggel s érett­séggel foglalja képbe a német expresszionizmus kifejező esz­közeivel szorongó, emberféltő érzéseit. Ecsettel, tollal tilta­kozik a megalázó nyomor ellen. Kesernyés cinizmussal támad minden Jogtalanságot, a világ bűnös közönyét, s igazságtalan­ságait. A munkanélküliek, a be­börtönzöttek problémáival azo­nosul. A Városi Galériában kiállított rajzok, pasztellek, olajfestmé­nyek csavargóinak, sztrájkolói­nak, kivándorlóinak, öregasz­szonyainak természetes formái görcsösen torzítottak, arcvoná­saik gyötröttek. Egy ellenséges világ rút önzésétől szenvedő osztály külső-belső drámájának kifejezői. Erőteljes kompozíció­ján, az Orgián karikírozó voná­sok tűnnek fel. — A város pere mére szorítottak környezetét jelzik máig is elevenen ható ké­pei. A szűk utcák kietlenségét, a kidőlt-bedőlt falú sivár há­zakat, a csúcsos tetők fájón té­pett kontúrjait, a levegőtlen udvarok magányos fájának bús fekete ágait, súlyos színekkel veti vászonra. — A francia for­radalom izgalmas szerkesztésű tusrajz-sorozata szilárd világné­zetéből, humanizmusából fa­kadt. SŰLYOS BETEGSÉGÉTŐL MEGVISELTEN a halálát meg­előző egy-két esztendőben tá­madó él nélkül, beletörődéssel vetíti ki élményeit. Az 1927-28­as évjelzésű kassai motívumok vigasztalan világa, tájainak széltépett, sodródó lombjai s a már befejezetlenül maradt Agitátor életművé­nek végső, igazat mondó, fájdal­masan zengő akkordjai. BÁRKÁNY JENÖNÉ Műemlékvédelem Kelet-Szlovákiában A művészeti es történelmi szempontból értékes építészeti emlékeknek pusztulástól való megóvására kormányunk évről­évre jelentős összegeket áldoz. Gondos munkával új köntöst öltenek a régi korok művésze­tét hirdető műemlékek. Kelet-Szlovákia e tekintetben igen gazdag országrész. 1989 műemléket tartanak itt nyilván, ezek közt 424 történelmi jelle­gű. Ezekről beszélgettünk František Márkus elv­társsal, a Műemlékvédelmi Or­szágos Bizottság preSovi kiren­deltségének igazgatójával. • Melyek 1967-ben a mű­emlékvédelem legfontosabb feladatai? — A javításra szoruló mű­emlékek stílszerű felújítása, a történelmi Jellegű műemlékek fenntartása és a műemlékek feletti állandó, szakszerű fel­ügyelet. • Konkrétan: Kelet-Szlo­vákiában hol indítanak el nagyszabású munkálatokat? — Tizenhat 1966-ban megkez­dett akciót fejezünk be. Új ak­cióink: a két legrégibb mecen­zéfi hámor felújítása és meg­nyitása az idegenforgalom szá­mára a társai szkanzen falu­múzeum megszervezése, a haj­dani sóvári bányáknak és tár­náknak az eredeti állapotba való visszahelyezése, és a „Hi­dász" nevű hatalmas szobor le­leplezése a Duklán. Idei felada­taink között szerepel a košicei Dóm tatarozásához szükséges fotodokumentáció befejezése, valamint a leégett Orbán-torony újjáépítése is. • Nem említette Kraszna­horkát és Levočát ... — Krasznahorkán • már javá­ban folynak a felújítási munká­latok, 1967-ben a falak konzer­válása következik. Levoča főte­rének nagyszabású rendezése viszont központilag Irányított akció. í t ä.) Svájci karmester vendégszereplése MÁR A MŰSOR ELSŐ SZÁ­MÁBAN: Berlioz Beatrice és Benedikt nyitányában megmu­tatkozott, hogy Erich Schmid személyében határozott, céltu­datos egyéniség áll a karmeste­ri emelvényen. Erich Schmid pontosan tudja, mit akar, és akaratát nemcsak karmesteri tevékenységének külső befolyá­sával viszi át a zenekarra, ze­nei elképzeléseit meg is tudja éreztetni az orkeszter művészei­vel, ami nagy erény, és vezény­lésének egyik lényeges momen­tumát képezi. Karmesteri gesz­tusa gyors, pontos, kifejező, de amellett érdekesen és tanulsá­gosan gazdaságos. A bratislavai születésű J. N. Hűmmel zongoramuzsikáját alig-alig ismerjük, örültünk, hogy az a-moll versennyel (op. 85.) napfényre került a feledés homályából. 130 esztendő telt el a komponista halála óta, és íme, a poros kottafejek mögül frissen, fülbemászó kedvesség­gel bújt elő — szülővárosában — a klasszikus zenei nyelv „vir­tuóz oldalágát" ápoló könnyed, elegáns Hummel-muzsika. • SZENTENDRÉN a Duna kanyarban 57 hektáros szabadté­ri múzeum készül. Magyarország 2-i tájának jellegzetes paraszt­házait, melléképületeit, egy kék festőműhelyt, szél- és ví­zimalmot, négy régi haranglá­bat, egy 18. századi fatemplo­mot építenek itt föl. • ISAC MONTEROT spanyol regényírót hathavi börtönre és tízezer pezetára ítélte a mad­ridi törvényszék. Illegális pro­pagandával vádolják utolsó re­génye „Egy áprilisi nap" okoz­ta botrány miatt. Áz a-moll verseny zongora­szólóját Ivan Palovič adta elő. Fiatal művészünk érzékeny mu­zikalitással beleélte magát a mű stílusvilágába, és Hűmmel kellemes zongoraversenyét han­gulatosan, kitűnő technikai fel­készültséggel tolmácsolta. Az aprómunkát igénylő pergő-rész­letek csakugyan peregtek, és a Largettóban halk, szinte félén ken bontakozó lírájával meg­mutatta, hogy az előadóművé­szet finom belső útjait ts ke­resi. Innen már nincs messze a következő lépés: kutatni és feltárni a muzsika mélyebb ré­tegeit, vagy így is mondhat­nánk: közelebb-jutni az ellent­mondásokkal teli forró, százar­cú élethez. Talán ez volna az út a kitűnő zenei adottságokkal rendelkező Ígéretes fiatal pia­nista tehetség teljes művészi kibontakozásához. VÉGÜL BEETHOVEN VII. SZIMFÓNIÁJA hangzott el, nyo­matékosan klasszikus tartással, önkényes belemagyarázások nélkül, puritán, sőt talán kissé túl puritán felfogásban. Bár ven­dégművészünk Beethoven tol­mácsolása kiegyenlítettségében sem nélkülözött bizonyos len­dületet. Az utolsó tétel dionüszo­szi örömünnep mivolta is talán éppen azáltal érvényesült, hogy nem hajszolta túl a tempókat, ami könnyen elmosódó szágul­dássá változtathatja a Finálé keretet robbantó belső tüzének erejét. Ebben a koncepcióban talán csak a mű egészének .nagyfeszültségű vonala" lazult fel valamennyire. Filharmó­niánk koncentráltan és oda­adással muzsikált a vendégkar­nagy keze alatt. HAVAS MÁRTA ffilll Á tudomány Attól a pillanattól kezdve, araikor január 27-én a Kennedy fokon egy próbakísérlet közben a kilövőpadra helyezett raké­ta csúcsán levő űrhajóban elhangzott a „Tűz az űrhajóban!" végzetes kiáltás s egy másodperccel később három amerikai űrhajós már nem volt az élők sorában, az egész világ megren­düléssel várta a tragédiáról szóló részletes híreket. Az ameri­kai űrhajózás súlyos veszteséget szenvedett: a február köze­pére tervezett első Apollo űrutazás részvevői, Virgil Gris­s o m, az űrkísérletek egyik veteránja, Edward White, az első amerikai űrséta hőse és egy újonc, Roger Chaf­fee tragikus körülmények között életét vesztette... Minden munkának vannak hő­sei és áldozatai. A tudományos kutatás ls megköveteli őket. Aligha akad műszaki vívmány vagy tudományos felfedezés, amely nem követelt volna hősi erőfeszítést, s nemegyszer em­beri áldozatot is. A természet egyre féltékenyebben őrzi tit­kait, és ezek feltárása sok-sok odaadással, évekig tartó kemény munkával jár. S bizony gyakran a kutató vagy kísérletező éle­tének a kockáztatását is megkö­veteli. A reálisan gondolkodó tudó­sok sohasem titkolták, hogy az űrhajózás sikereiért emberéle­tekkel kell majd fizetni. Olyan prognózisok is léteznek, ame­lyek valószínűségszámítással próbálták meghatározni a kö­vetkező évtizedekben az űrku­tatás emberáldozatainak a szá­mát. A három amerikai űrha­jós tragikus halála mégis fájóan érintette az emberiséget, mert ez volt az első nagyobb mére­tű dráma, amely a veszélyes, ez ideig azonban szerencsés ki­menetelű űrkutatásnál játszó­dott le, s mert itt egyszerre há­rom nagyképzettségű űrhajós lett egy szerencsétlen kísérlet áldozata. A tudósok, a kutatók, a felta­lálók, a kísérletezők nem dob­veréssel végzik munkájukat. Laboratóriumok csendjében dol­goznak, hiszen a kitűzött fel­adat megoldása megköveteli a teljes összpontosítást, az ember teljes odaadását, rajongását, energiáját, s ha kell élete koc­káztatását is. Keveset tudunk a tudomány e megszállottjainak kétségtelenül hősies életéről. Rendszerint csak akkor értesü­lünk róluk, ha egyikük-másikuk valamilyen elismerésben része­sül, vagy ha tragikus körülmé­nyek között hivatása áldozata­ként elpusztul. Pedig a mondabeli Ikarosztól kezdve, aki a repülés első út­törőjeként a tengerbe zuhanva életét vesztette, a tudósok, a kutatók, a felfedezők ezreit so­rolhatnánk fel, akik nap nap után kockáztatták és kockáztat­ják egészségüket, életüket, hogy új felfedezéssel, új törvénysze­rűség meghatározásával, új kór­okozó leleplezésével, új műsza­ki vívmány létrehozásával gaz­dagítsák az emberiséget. Kl tud­ná felsorolni, hány tudós szen­vedett Maria Curie-Sklo­d o w s k a óta halálos sérülé­seket a radioaktív anyagok ku­tatása közben? Ki tudná össze­állítani azok névsorát, akik ku­tatásuk tárgyának — az atom­energiának, a villamosságnak, a vegyi anyagoknak, a mérgek­nek, új gépi szerkezeteknek — az áldozatai lettek? Hány út­törője és áldozata van a tenger­hajózásnak és a repülésnek? S ma is hány pilóta kockáztat­ja életét egy-egy szuperszoni­kus gép kipróbálása közben? Hány embernek kellett legyőz­nie magában a halálfélelmet, amikor ismeretlen tájak, világ­részek felkutatására indult? Hány emberi életet követelt a sarkvidékek felderítése, a vul­kánok s a tenger mélységeinek megismerése? Mily keveset tudunk a sok­sok orvos, biológus, epidemio­lógus, virológus, farmakológus és méregkutató életéről I Nem a tudomány hősel-e azok az or­vosok, akik egészségük, sőt életük kockáztatásával saját magukon végezték a veszélyes kísérleteket? Sem hivatásuk, sem a humánusság nem kötelez­ték őket erre. A Hippokra­tész r ő 1 elnevezett eskü sem kívánta ezt tőlük. Tettük csupán abból a nagy etikai elvből fa­kadt, hogy tenni akartak vala­mit az emberiség érdekében. A tudomány hőse volt Max Pettenkofer, aki kolera­bacilusokat nyelt le, mert nem hitt a bacilusok kizárólagos ha­9 A montreali vi­lágkiállítás első épülete, — ame­lyet már 1965 nyarán átadtak rendeltetésének — egy 80 láb (24 m 28 cm) magas kilátó­torony volt. Az egészet kanadai fából építették. talmában; saját elmélete volt erre, amelyért oly hősiesen harcolt, hogy a kolera bacilu­sait sem habozott lenyelni. Az emberiség hősének számít Nothnagel nagy belgyó­gyász is, aki haldoklását vette tudományos megfigyelés alá: 1905 egyik júliusi éjszakáján szívérgörcsöktől sanyargatva — amikor tudatosította, hogy nem éli meg a reggelt — kezébe vette a tollat és leírta az angi­na pectoris legsúlyosabb roha­hamának klasszikus képét. Nagy hősiességre volt szükség ahhoz is, amibe a minap J a ­mes Bedford 73 éves sú­lyosan beteg amerikai pszicho­lógus-professzor egyezett bele röviddel halála előtt: engedélyt adott arra, hogy a szakemberek megfagyasszák s előre meg nem határozott Időre acélkoporsóba zárják. A professzor elméletileg él — s mégsem él: cseppfolyós glicerinnel Impregnálták a szö­veteit és sejtjeit, majd cseppfo­lyós nitrogénnel mínusz 104,4 C fokra hűtötték le a testét. A kísérletnél asszisztáló fiziológu­sok, fizikusok és orvosok meg vannak győződve róla, hogy a test nedvességének visszaadásá­val s fokozatos felmelegítésével egyszer majd lehetővé válik Bedford professzornak, helye­sebben kiszárított s félig élő, illetve félig halott múmiájának az életrekeltése ... Aligha akad az életben, kü­lönösen az új utakat kereső tu­dományos és kutató munkában, az ipari termelésben, a közle­kedésben s egyéb fontos embe­ri tevékenységben hely, ahol ne lenne fokozottabb veszély, kockázat, ne lennének emberi áldozatok. A biztosítási statisz­tika is számol velük. Sok em­ber életével fizet azért, hogy az emberiség jobban, egészsége­sebben, kényelmesebben éljen, hogy bővüljön a tudás kincses­tára. Az emberiség és a tudo­mány hőseinek tartjuk őket. Mert nem könnyelműen, nem illuzórikus célért teszik kocká­ra életüket, nem esztelen harc­téren éri őket a halál, hanem a tudomány szolgálatában s n jólét érdekében áldozzák fel magukat. DÓSA 1ÔZSEF Magyarország hévízkútjai Kevés olyan ország akad, amely oly gazdag hévízforrá­sokban, mint Magyarország. A legutóbbi adatok szerint az or­szág 242 hévízkútja percenként 170 000 liter 35 C foknál mele­gebb vizet juttat felszínre. Kü­lön nyilvántartásban szerepel további 402 kút, mely csak 26— 34 C fokos meleg vizet szolgál­tat, összesen több mint 160 000 litert percenként. Ami a 35 C foknál melegebb vizű kutak vízhasznosítását illeti, 125 ku­tat használnak gyógyfürdői cé­lokra, 69 kutat ivóvlznyerésre. 18 a mezőgazdasági és kommu­nális (zömm.el fűtési), 9 az ipa­ri, 1 kórházi felhasználást szol­gálja, és 20 kút ez idő szerint még teljesen kihasználatlan. Időjárásjelentér az országúton A rádióban leadott időjárás­jelentés rendkívül hasznos, kü­lönösen télen, amikor a köd, a hó és eső befolyásolja az út­viszonyokat. Az autósokon azonban az általános meteoro­lógiai jelentés nem sokat se­gít, mert az őket közvetlenül érintő útszakaszok Időjárási vi­szonyairól nem értesülnek. A Californiai Divlsion of Highways munkatársai kísérle­teket folytattak e kérdés meg­oldására. Egy kiválasztott au­tópálya jobb oldali forgalmi sávjában 250 m hosszban réz­huzalból készült hurkot fektet­tek le. Az út szélén felállított magnetofonkészülék egy erősí­tőn keresztül villamos jel alak­jában beszádimpulzusokat to­vábbít a dróthurokba. A kocsi­ba felszerelt mágnestekercs se­gítségével a Jelzést Induktív úton felveszik, és az megfele­lő felerősítés után egy hang­szóróban válik hallhatóvá. Miniatűr remekmüvek A Párizsból kapott fényképen a világ legkisebb könyvelt látjuk. Méreteiket jól szemlélteti a postabélyeggel való össze­hasonlítás. Az 5x5 milliméteres könyvecskék a tipográfusok művészetét bizonyítják. Az első a Miatyánkot tartalmazza, a a másodikban kilenc nyelven a „SzeretlekI" vallomást olvas hatjuk, a harmadikban az embert jogokról szóló deklaráció van, az utolsóban pedig az olimpiai eskü szövege. 1967. II. 14.

Next

/
Thumbnails
Contents